Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 03. szám

1995. január 4., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Az új év első levél-összeállítását adjuk közre a szokásos helyen és terjedelemben. Mivel jobb léttel nem kecsegtet bennünket az 1995. esztendő sem, ezért cseppet sem meglepő, hogy a legtöbb levél írója változatlanul komoly gondokkal, problémákkal fog­lalkozik. Kaptunk természetesen más témájú és hangvételű le­veleket is. Ilyen például a szanki közös karácsonyi ünnepről, vagy a Margaréta Otthonnak nyújtott segítségről szóló rövid írás. Visszatérő témaként fogalmazza meg egyik olvasónk az egyes vasútvonalak megszüntetésének tervével kapcsolatos el­lenérveit. Ezen a helyen és ebben a formában tudjuk tolmá­csolni a megyei kórház szeptikus sebészete betegének, Lédeczi Józsefnének a köszönetét, mely a sebészet valamennyi dolgozó­jának szól. Várjuk további írásaikat. A szerk. Nyugdíjasokról Az 1955. évi nyugdíjpolitikáról tárgyalt a közelmúltban a Ma­gyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetségének el­nöksége, mely megállapította, hogy a rendszeres évi nyugdíj- emelés jelenlegi módja nem gyorsítja az inflációt, nem nö­veli a folyó fizetési mérleg, a külkereskedelmi mérleg és a központi költségvetés hiányát. Azt megállapították, hogy ab­ból a pénzből, amely a nyugdí­jasoktól elvonható, nem lesz sem beruházás, sem műszaki fejlesztés. A nyugdíjasok fo­gyasztásának csekély az im­portigénye, így az import csök­kentéséhez sem tudnak hozzá­járulni. Jelenlegi fogyasztásuk sta­tisztikailag alig érzékelhető, mivel az az egy százalékot sem éri el. Közben a nemzeti termék 2, az ipari termelés 7, az agrár- gazdaság termelése 6 százalék­kal nőtt. A nyugdíjasok rossz induló feltételekkel léptek az új évbe. Erre mutat az 1994. év második feléről áthúzódó árha­tás kb. 5 százaléka, a legutóbbi forintleértékelés áthúzódó árha­tása, mely kb. 3 százalék, s mindehhez jön még az ener­giaár-emelés közvetlen és köz­vetett, 2,5 százalékos árhatása. Tisztelettel megkérem önöket, közöljék levelemet az újságban, ha lehetőség van rá. Karácsony másnapján egy autóból menet közben lelőtték a két kutyámat. Én rokkantnyugdíjas vagyok, nagyon sokat jelentett nekem a két kutya, mivel tanyán élek. Remélem, az urak magukra is­mernek és kivetkőznek ember­telen mivoltukból, s hoznak ne­Továbbá sújtja a nyugdíjasokat az évközi nyugdíjemelések százalékos arányánál - kb. 3,5 százalékkal - az aktív dolgozók kereseti kiáramláscsökkenése a januártól bevezetendő adóa­lap-változtatás miatt. Mint is­meretes, a törvény előírása sze­rint a nyugdíjakat évente olyan százalékban kell emelni, ami­lyen százalékkal emelkednek az aktív dolgozók nettó kerese­tei. Az elnökség szerint a nyug­díjak emelése, illetve kifizetése független mind a fedezettől, mint az előirányzattól. Sem az Országgyűlés, sem a kormány pénzhiányra nem hivatkozhat, a nyugdíjasok irányában el nem adósodhat. Az idős ember nem vállalhat anyagi, jövedelmi fe­lelősséget azért, hogy az adók, a járulékok egy része nem fo­lyik be, s azért sem, hogy sokan képesek kibújni - vagy lehető­séget kapnak a kibúvásra - a közteherviselés alól. Mi, nyugdíjasok csak tilta­kozni tudunk az ilyen adó- és járulékfizetési mód ellen, va­lamint a behajtás elmulasztása ellen. Miklós László megyei elnök, országos elnökségi tag kem két kutyát. Megértésüket köszönöm: M. J.-né, Ballószög (Név, cím, rendszám a szerkesztőségben.) (Kérjük kedves olvasóinkat, ajándékozzanak kutyát M. J.- nének. A közvetítést szívesen vállaljuk. Hívják szerkesztősé­günket!) Bájtalan rendezés December 21-ei lapszámukban jelent meg Gálik Csaba sükösdi lakos levele, A Föld legbájo- sabb gyermekei elnevezésű verseny megyei döntőjének ta­pasztalatairól. Ehhez még any- nyit, hogy a tiszteletjegyesek­nek is meg kellett venni a 350 forintos belépőt, ha gyermekü­ket meg akarták nézni a színpa­don, holott előzőleg az ATW (a verseny szervezője) minden gyermek egy kísérőjének in­gyenes belépőt ígért. A versenynek folytatása is volt. December 13-án azok a „szerencsések”, akiket Kecs­keméten a zsűri arra érdemes­nek talált, a budapesti Vidám Színpadon a középdöntőben mérték össze „bájukat”. A próba és a sorszámok kiosztása 14 órakor kezdődött. A gyere­keket azonnal a színpadra vit­ték, de a nézőtér ajtaja csukva maradt a szülők előtt. Hiába szerettük volna gyermekeinket még utoljára néhány jótanács- csal ellátni a számukra teljesen ismeretlen helyszínen, minden próbálkozásunk megtört a szín­ház portásának merev, elutasító magatartásán. Itt is együtt öltöztek a lányok és a fiúk, de nem ám az öltöző­ben. Oda nem engedtek be sen­kit, hanem az öltözők előtti fo­lyosón zsúfolódott össze a több mint százötven gyerek, s a ki­csiket öltöztető sok szülő. A szünetben egyenruhás, mar­cona biztonsági őrök akadá­lyozták meg, hogy a 18 órakor kezdődő, jó háromórás rendez­vény alatt a gyerekek a büfében legalább egy üdítőhöz jussanak, ugyanis egyszerűen nem enged­ték őket lejönni az „öltözőből”! Vízcsapot pedig az emeleti il­lemhelyen nem találtak! S min­denkinek - a tiszteletjegyesek­nek is! - meg kellett venni a 490 forintos belépőt. Ezek után talán érthető volt örömöm, hogy gyermekem nem jutott be a december 20-ai országos döntőbe, a kongresz- szusi központba. Ott ugyanis már „csak” 1000 forintért lát­hattam volna! Fövenyessy Katalin, Solt, Tavasz u. 4. LEVELEM MOTTÓJA: TORKIG VAGYOK MÁR! Ennyiből él egy átlagcsalád Hogy mivel vagyok torkig? Például a „kettő vagy ennél több gyermeket nevelő csalá- dok”-kal, „a gyermeküket egyedül nevelő anyák”-kal, „a nyugdíjasok”-kal. (Azért tettem idézőjelbe e megfogalmazáso­kat, mert így használják hivata­losan.) Vagyis, tulajdonképpen nem velük vagyok torkig, ha­nem azzal, hogy ők minden ár­emelésnél pótlékot kapnak, kompenzálásban részesülnek. Most az energiaár-emeléshez kapnak havi 600 forintot. Nem sok pénz ez, de az összes többi, már nekik megadott kedvez­ménnyel együtt igen. Akinek egy gyermeke van, családban él, az akassza fel magát? Miért gondolja az állam, hogy az egy gyermeket nevelő családban mindenre jut pénz? Mert ez tör­ténik. Kár, hogy a miniszterelnök vagy a pénzügyminiszter úr nem olvassa a Petőfi Népét, mert én most leírom az én egy gyermeket nevelő családom havi költségvetését. A kettőnk nettó keresete együttvéve 37 ezer forint. A havi rezsi és az egyéb ál­landó havi kiadás összesen 24 700 forint. Marad tehát 12 300 forint. Fizetéskor elme­gyünk az egyik diszkontba, ahol bevásároljuk a család egész havi szükségleteként felmerülő dolgokat. Higgyék el, semmi luxus nincs benne. Az ABC-ben is igyekszünk megvenni az egy hónapra való húst, főzelékfélét. Ezeket aztán kis csomagokban berakom a fagyasztóba. Ez a két vásárlás a hó elején kb. 5 000 forintot tesz ki. Marad tehát egyébre 7 300 forint. A gépkocsit ritkán használ­juk, erről tanúskodik a 2 500 forint tankolási összeg (ne­gyedévenként 4 000 forint az adója, mert csak Skoda). Ha nem lenne a lengyelpiac, s újabban a kínai diszkont, nem is tudom, honnan öltöznénk. Mert cipő, pulóver, trikó, nad­rág még az átlag magyar csa­ládnak is kell. Segítségünk nincs, ha csak az nem számít annak, hogy férjem egyik szü­lője, aki már egyedül él és 80 éves, néha ad ezt-azt, már amit tud. (Látják, a nyugdíjas segít picit az aktív keresőknek, s nem fordítva!) El ne felejtsem, a családok többsége még lakásának az OTP-részleteit is fizeti havonta. Mennyi lehet? Ötezer biztosan van. Mi két évvel ezelőtt, ami­kor ki lehetett fizetni, kölcsö­nökből megvettük, így ez a te­her már nincs a családon. De ha mi is fizetnénk még ezt is, ak­kor számításaim szerint egy hónapra már csak 2 300 forint maradna a havi reggelikre, s más mindennapos kiadásokra (kenyér, tej, néha felvágott vagy sajt), amit csak frissen le­het megvásárolni... Be kellene vezetni az ember­súlyadót. Például úgy, hogy aki 60 kilogrammon felül van, az fizessen, de kegyetlenül. Ez azért jó ötlet, mert így vissza lesz szorítva az árufogyasztás, hiszen a 60 kilogrammon fe­lüliek fogyókúrázni fognak és egészségesebbek lesznek, s az állam is jól jár, mert 60 alá fogyni úgysem sikerül. Levelem végére értem. A fentebb említett uraknak azt kí­vánom, idén a mi családunk fi­zetését osszák be, magamnak pedig azt, hogy az övékével gazdálkodhassak. így nekem mint társadalomnak a tűrőké­pességem határa jelentős mér­tékben emelkedne.) Egy átlag­család nőtagja: J. Gyöngyvér, Kecskemét A FÉG, meg a garancia December 28-án azt írták, hogy nyugodt volt az ünnep Kalo­csán. Szerintem a FÉG volt a | legnyugodtabb. Már lassan több mint egy hónapja bejelen­tettük konvektorunk garanciális javítását, de mind a mai napig nem javították meg. Többszöri felkeresésre ugyan voltak ígér­getések részükről. Legutoljára karácsony előtt, 22-23-ára ígér­ték az eljövetelt. Közben alkat­részhiányra hivatkoztak úgy, hogy meg sem kísérelték meg­nézni, mi baja a konvektornak. Nyugodtan megvárják, míg le­telik a garancia? S nem csak mi vagyunk így Kalocsa városá­ban. I. L.-né, Kalocsa (Név és cím a szerk.-ben.) Ajándék az otthonnak Nagyon kedves ajándékkal lepte meg karácsonyra a kecs­keméti Margaréta Otthon idős lakóit Puchardt Győző antenna- szaküzlet-vezető. Karácsony ó- ta az idős emberek nemcsak a TV 1 és TV 2 műsorainak nézé­sével tölthetik idejüket, hanem - az antenna felújítása és pót­lása után - a Kecskeméti Tele­vízió és a Duna TV adásait is láthatják. S ezzel nemcsak a szórakoztató programok válasz­téka bővült, hanem az otthon lakói gyorsabban értesülnek a város közéleti híreiről, esemé­nyeiről. A Margaréta Otthon vezetői és lakói Don-kanyar A január 25-én, vasárnap 10.30 I órakor kezdődő nagymisét a második világháború doni ál­dozatainak emlékére mutatják be a kecskeméti Nagytemp­lomban. Mise után a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tag­jai és az érdeklődők a helyőr­ségi klubban gyülekeznek majd, ahol dr. Szabó Péter had­történész bemutatja Don-ka­nyar című új könyvét. Dediká­lásra is lehetőség lesz. Kátai László megyei titkár Makacs bajai autós Nemegyszer szóltam gépkocsi­tulajdonosoknak, hogy tilosban parkolnak. Mindig megköszön­ték és máshová álltak. Az alábbi történet kissé visszájára fordult. Baján, a Kodály utca 28. szám előtt, a Várakozni tilos! táblánál rendszeresen parkolt éjjel is egy Volkswagen Golf személyautó. Egyik este láttam, hogy három részeg fiatal megy el a gépkocsi mellett, s az egyik felugrik a motorház tetejére és ugyancsak megtapossa. Más­nap mondom a tulajdonos fiatalembernek, hogy mit lát­tam. Ő megnézte a horpadáso­kat és egy szót sem szólt. Ko­csija továbbra is a tilosban par­kolt. Egyszer egy cédulát is tet­tem a szélvédőjére, ha netán el­kerülte volna a figyelmét a KRESZ-tábla. A fiatalember továbbra is ott parkolt, ahol neki a legkedvezőbb volt, szemben a bejárattal. Aztán a Volkswagent felvál­totta egy rozoga Mercedes, majd nemrég egy Audi 80-as. Ez utóbbival egy hétig rend­szám nélkül közlekedett. Aztán olasz rendszám került a kocsira. Tennészetesen az Audi is a megszokott tilosban parkolt. Most már élőszóval figyelmez­tettem a tilos parkolásra, ami­kor éppen indulni akart egy hölggyel együtt. A fiatal úr - akinek a nagy­apja lehetnék - kiszállt a kocsi­ból és szikrázó tekintettel a kö­vetkezőket mondta: - Hát, ide figyelj, te szarházi! Ha még egyszer a szélvédőmre cédulát teszel, úgy rúglak p...n, hogy összesza... magadat! Először megdöbbentem. Nem is a durva szavak miatt, hanem, hogy a kocsi mellett álló hölgy még csak el sem pi­rult. Bizonyára nem először hallott ilyet. Aztán felocsúdva, mintha nem is hallottam volna a kilátásba helyezett ajánlatát, felmutattam a mögötte maga­sodó tiltó táblára, mire még eré­lyesebb hangon válaszolta:- Engem nem érdekel a tábla”.- De talán a rendőr, aki majd felírja, érdekelni fogja - mond­tam. - Az sem érdekel - felelte makacsul. Egy fényképet készítettem a kocsiról, melynek a rendszáma 236481 BR, amikor odaállt és így szólt: - Rólam is készíthet egy képet, és nyugodtan el­küldheti a rendőröknek. Róla is elkészült a kép, amilyet enge­dett, s remélem, ugyanilyen szerepel a személyi igazolvá­nyában is. Mindez a szeretet ünnepén történt. Mit kívánhatnék neki? A már pirulni sem tudó hölgy­gyei legyen nagyon boldog. Az édesanyjának pedig a kezeit csókolom, és nagyon sajnálom, hogy elkényeztetett fiának út- ravalóul adott jó tanácsai az idősek tiszteletével kapcsolat­ban teljesen kudarcot vallottak. Szabó Ferenc, Baja Mindig friss virágok A rendszerváltás óta gyakran olvasni újságokban arról, hogy hol az egyik, hol a másik tele­pülésen emlékművet avattak a második világháború áldozata­ira emlékezve. A mi falunkban még 1987. május 9-én avattuk az emlékművet. Nem volt nagy csinnadratta. Az újságok sem írtak róla. Azóta minden november 1-jén megemlékezünk azokról a katonákról, akik nem nyu­godhatnak hazai földben és azokról is, akiket a fasiszták el­hurcoltak és meggyilkoltak. Ezt a levelet csupán azért írom, hogy a megye más települései­nek lakossága is tudja meg: mi sem maradtunk el tőlük. Az emlékmű történetéről csupán annyit, hogy a nyugdí­jasklub néhai tagja, Szakái Já­nos kezdeményezte a felállítá­sát. A kezdeményezést tett kö­vette. A klub idősebb tagjainak emlékezetére alapozva, össze­gyűjtöttük a háborúban eleset­tek és az elhurcoltak, meggyil­koltak neveit. Összesen hu­szonegy személyt tudtunk megnevezni. A község akkori vezetői maximálisan segítettek. Az emlékmű azóta is ott áll a ravatalozó mellett, a katolikus és a református temető határán. Jó érzés látni, állandóan friss virágok díszítik. Lakatos Lajos, Dunaszentbenedek Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Vaksötét Fény utca T. I.-né hetényegyházi olva­sónk (neve és címe a szerkesz­tőségben) olyan „kedves” kis történetet mondott el a minap telefonon, hogy közben ő is hol nevetett, hol meg majdnem sírt dühében. A hetényi Éény utcá­ról beszélt, amely mintegy 10 éve épült ki, s azóta vaksötét. Hetényegyháza utcáiban min­denütt van villany, csak ebben az egyben, a Fény utcában nincs. Már javasolták a polgármes­teri hivatalnak, ne tegyék ezzel nevetségessé a települést, s ha nem akarnak ide villanyt, akkor nevezzék el Koromnak az utcát. De erre sem hajlandók. így hát botorkálnak az emberek to­vábbra is a vaksötét Fény utcá­ban. Leleplezett biciklitolvaj Lapunk régi, hűséges olvasója, Kerényi Lászlóné (Baja, Szent László u. 93.) kereste fel bajai szerkesztőségünket a követ­kező kis történettel, kérve, hogy köszönő szavainak adjunk helyet lapunkban. Tesszük ezt annál szívesebben, mert kerék­párjának megkerülése ékes példa arra, hogy mennyire megnehezedne a tolvajok dolga, ha egymás javaira is jobban vigyáznánk. íme, a tör­ténet, ahogy olvasónk el­mondta: Karácsony előtt otthon jártak a szüleinél, Fajszon. Mint va­lamikor is szokták bevásárlás közben - kisfiával együtt vol­tak a boltban -, a kerékpárokat szüleik házánál a kerítésnek támasztották. Nyilván abból a meggondolásból, hogy amit va­laha Fajszon letettek valahová, az ott is maradt. Most nem így történt. A szemfüles tolvaj még válogatott is, s nem a használt, hanem a szinte vadonatúj bicik­lit vitte el. Csakhogy rosszul számolt. Ugyanis egy derék fiatalember felfigyelt az esetre, s értesítette a tulajdonost, az pedig Gulyás László körzeti megbízottat, aki azonnal intézkedett. A tettes először tagadta a kerékpár el­emelését, de végül csak elis­merte, s vissza is vitte oda, ahonnan ellopta. Az ügy azért számára még nem intéződött el ennyivel, hiszen meg kell ta­nulnia - jobb későn, mint soha -, hogy a mások holmiját nem szabad ellopni. A jószemű fiatalembernek - nevét a bejelentőt megillető ti­toktartás fedi -, és Gulyás László rendőrnek azonban kijár a köszönet. Az oldalakat szerkeszti: Rapt Miklós Lelőtték a kutyáimat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents