Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-20 / 247. szám

1994. október 20., csütörtök Megyei körkép 5 KISKŐRÖSÖN NEM NYUGODTAK MEG A KEDÉLYEK Családi vállalkozásban Viharok a művelődési intézmények körül 0 Hogy ki lesz az összevont kiskőrösi intézmény vezetője, az csak novemberben derül majd ki. (Folytatás az 1. oldalról) Sinkovicz László: - Ebben a városban hosszú ideig igen jól működtek a közművelődési in­tézmények. Az utóbbi idők problémái elsősorban társa­dalmi szinten keresendők. Azok az életkörülmény-változások, egzisztenciális válságok, ame­lyek az egész országban ta­pasztalhatók, itt is átrendez­ték a közművelődés iránt érdek­lődők körét. Magyarul: egy ré­teg számára megfizethetetlenné vált, egy másik réteget pedig nem elégít ki az a színvonal, amely a különböző támogatá­sokból finanszírozható. Ez azonban nem az intézményben dolgozók hibája. Mi készek vol­tunk arra, hogy erre a helyzetre is megoldást találjunk, ám meg sem hallgattak bennünket. A kulturális bizottság üléseire például csak elvétve hívtak meg bennünket. No és itt van az általam szer­kesztett újság kérdése. A kezdeti nehézségek után a lap megerő­södött. Némi unszolásra a megje­lenés utáni harmadik évben sike­rült támogatást kapni az önkor­mányzattól, de ezt sem a két szép szememért. Vállaltam, hogy az önkormányzat kérésére bármit közlünk. Ezután lecsökkentették a támogatást a felére és ideoló­giát is gyártottak hozzá. Misze­rint a lap érdeke is, hogy az ön- kormányzat hírei megjelenje­nek. Ekkor kezdődtek a konflik­tusok, hiszen ha az önkormány­zat által lefoglalt felületeket hir­detésként számolom, igen tekin­télyes összeg jön ki. De a lap a nehézségek ellenére is megje­lent. A döntéshozók részéről pe­dig egyre többször hangzottak el a nem hiteles tájékoztatásra vo­natkozó vádak. Én a bírálattal se­gíteni akartam és nem ellenszen­vet kivívni. A baj az, hogy sokan azt gondolták, hogy a hatalom­mal egyből szakmai kompeten­ciát is kaptak. A tudósítások egyébként korrektek voltak, csak a végére odatettem az én véle­ményemet is. A héttagú kulturális szakbi­zottságról csak annyit, hogy a hét emberből egy pap, egy vízügyi szakember, egy vállalkozó, né­gyen pedig pedagógusok. Hol van itt a közművelődéshez szük­séges szakértelem? Az új igazgatói állásra nem fogok pályázni, mivel alapve­tően nem értek egyet a konstruk­cióval. Nem a koncepcióval, mert az nincs. Egyébként a pá­lyázati kiírással sem értek egyet. Élegendő hároméves szakmai gyakorlat, holott ez öt szokott lenni és a jelenleg folytatott ta­nulmányokról kell igazolást hozni. Furcsa... Lupták György: - Sinkovicz László állandóan azzal vádolja a bizottságot, hogy nem vagyunk szakértők. Kérdezem én: hány olyan önkormányzati képviselő van ebben az országban, aki va­lóban szakember azon a bizott­sági területen, ahová megválasz­tották? Attól, hogy bizottsági tag, még nagyon jól tudja, hogy nem az adott téma szakértője. A mai demokratikus felállásban ez úgy működik, hogy a megválasz­tott képviselőnek megvan a jog­köre arra, hogy másokat meg­kérdezzen. Sinkovicz úr szerint akkor csupa profi közművelő­dési szakembert kellene bevá­lasztani ebbe a bizottságba? Nem hiszem, hogy ilyenek tömegével lennének Kiskőrösön. Mi igenis megkérdeztünk másokat is az ügyben, mégpedig szakértőket. A bizottság megválasztása pillanatától elégedetlen volt a kiskőrösi közművelődési hely­zettel. Úgy gondoltuk, hogy az az alapállás, miszerint van egy nagy ház és ott ül benne az író­asztal mögött néhány ember azt vál va, hogy valaki beessen egy műsorral, nem fog működni. Az összevonás megyei szintű ötlet volt és nem csak a bizottság kútfejéből pattant ki. Mi hi­szünk az önszerveződő, önte­vékeny csoportokban. A helyi közművelődés segítésére jelen­leg nem látok jobb módot, mint az egyesületeket. Meg lehet nézni leendő német testvérváro­sunkat, ahol mintegy nyolcvan egyesület működik. Való igaz, hogy állandó ösz- szeütközésbe kerülünk a Sinko­vicz Lacival. Ezért - nem titok - más személyekkel szeretné a bi­zottság megvalósítani az új ter­veket. Az ügy másfél éve húzó­dik, ezért úgy érzem, döntenünk kellett végre és jól is döntöttünk. A felháborodás emberi része ért­hető, de szakmailag indokolt az intézmény-összevonás. W. Király Ernő Nemzetközi konferencia az egészséges megyékért Kecskemét nagyszabású kon­ferencia színhelye lesz pénteken és szombaton. A kelet-európai országok közül első ízben ha­zánkban, Kecskeméten rendezi meg az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) az Egészsé­ges Megyék Hálózata Konfe­renciáját. A nemzetközi tanácskozás témája a Régiók az Egészségért elnevezésű program lesz. A megyei önkormányzat és a me­gyei tisztiorvosi szolgálat közö­sen vesz részt a konferencia le­bonyolításában, s az egészséges megyék elnevezésű program­ban. A nemzetközi egészségvé­delmi programhoz három ma­gyar megye nyerte el a csatla­kozási jogot, köztük Bács-Kis- kun. A megyei önkormányzat és a tisztiorvosi szolgálat elké­szítette azt a részletes egészség- ügyi tervet és huszonhárom részprogramot, amely a legfőbb elérendő célokat tartalmazza. Többek között a születéskor várható élettartam növelését, a halálozási arány csökkentését. Bács-Kiskun testvérmegyéje a programban a spanyol Valen­cia megye lett, akikkel közösen vesznek részt a nemzetközi együttműködésben. A program célja az, hogy elsősorban nem orvosi módszerekkel, hanem a betegség-megelőzéssel, a felvi­lágosító tevékenység erősítésé­vel, az ingyenes szűrővizsgála­tok minél szélesebb körben való kiterjesztésével javítsanak a megyében élő polgárok egész­ségi állapotán. A megyeházán megrende­zésre kerülő kétnapos konferen­cián az együttműködő országok és megyék képviselői vesznek részt. A tanácskozás szakmai rangját emeli az is, hogy az Egészségügyi Világszervezet ma szintén Kecskeméten tartja soros részközgyűlését. A. E. Vendéglátósok tapasztalatcseréje Hét ország 18 vendéglá­tó-ipari szakembere érkezett szerdán a fővárosba, hogy a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Szakkö­zépiskolában tapasztalatcserén, illetve a történelmi borvidékek látogatásán vegyen részt. Az első napon hazai gasztronómiai szak­emberek tartottak előadásokat, majd a vendégek meglátogatták a Vendéglátóipari Múzeumot. A következő napokban a külföldi vendégek tanulmányozzák Sá­rospatakon a tokaji borok érlelé­sének szisztémáját, s megláto­gatják az egri borvidéket is. a bácskai terjesztés A Petőfi Népe terjesztési ügy­nökségeinek szervezésekor a Bácskában legjobb ajánlattal a bajai Viszmeg Istvánné rukkolt elő. Az általa vezetett 9-es számú terjesztési ügynökséghez a 45 ezerlakosúBajaésakörnyező 18 település tartozik. Már hajnali kettő órakor a lakásán fogadja a gerincjáratot, és onnan az újsá­gokat 3 gépkocsival juttatják el Érsekhalmától Hercegszántóig, Borotától Dunafalváig. A 34 túrán 41 terjesztő kéz­besítő dolgozik, akik 3 és 5 óra között kezdik meg a Petőfi Népe újság házhoz szállítását. Valamennyien vállalkozásban dolgoznak, és ahhoz, hogy a reggeli kávé mellé megérkez­zen a lapunk, többségüknek 20-25 kilométert kell megtenni kerékpáron. De van, akire reg­gelenként 30 kilométer kariká- zás vár. Ez elsősorban a külte­rületek ellátásából adódik. Eddig alig volt lemorzsoló­dás. A tavaly november 15-én alakult terjesztői gárdából csu­pán továbbtanulás, vagy bevo­nulás miatt léptek ki. Élsősor- ban fiatalok vállalkoztak lapunk terjesztésére, a legfiatalabb 18, míg a legidősebb 51 éves. Nin­csenek könnyű helyzetben a ter­jesztő kollégák, mert legtöbb­ször sötétben, és nem a legjobb közvilágítás mellett kell megol­dani a harapós kóbor kutyákkal teli utcákon feladatukat. Télen még a dupla kesztyű alatt is el­gémberednek az ujjak, és ha ónos eső esik, bizony drótsza­már nélkül kell megtenni a kéz­besítői távot. Viszmeg Istvánné Marikától megtudtuk, hogy amióta elvál­lalta ezt a munkát, bizony nehéz teher hárul a családra, az apától a nagylányig. Sokszor még a vasárnapi ebéd mellől is fel kell állni, hogy információt adjon az előfizetőnek, mikor jár le a sze­rencsekerék határideje. A fia a gépkocsik karbantartását fel­ügyeli, mert minden reggel, akár hideg, akár meleg az idő, az autónak menni kell. Jelentősen emelkedett az elő­fizetők száma, sőt az idén, az őszi hónapokban minden eddiginél jobb a statisztika. Sokat javult az olvasószolgálat azzal, hogy a szerkesztőség, a terjesztés, a hir­detésfelvétel új, európai szintű elhelyezést nyert Baján, a Lor­dok háza alatt. A legfontosabb törekvésük a bácskai vállalkozói világgal való szorosabb kapcso­lat. Számos ilyen rendezvényen megjelenik lapunk képviselete, köztük Bedzsula Péter, a Petőfi Népe menedzsere. Kérjük olvasóinkat, hogy kér­déseikkel, észrevételeikkel, hir­detéseikkel keressék a 9-es számú ügynökséget a szerkesz­tőség telefonszámain: 79/323- 974,322-453, délutánonként pe­dig Viszmeg Istvánnét lakásán a 321-373-on. Papp Zoltán • Bácskában Viszmeg Istvánné adta a legjobb ajánlatot. Zűrös gyámügyek Kerekegyházán A gyámügyi munka nem tar­tozik a legkönnyebb feladatok közé. Ez derül ki abból a beszá­molóból is, amelyet Taskó Ala- dárné ügyintéző tartott az álta­la végzett munkáról a legutób­bi kerekegyházi önkormányzati testületi ülésen. Előfordult az is, hogy több helyen nem fogadták megértéssel, sőt volt már példa tettlegességre is, a kiskorúak ér­dekében végzett munkát a testü­let ennek tudatában köszönte meg. Az értékelésnél felmerült annak lehetősége, hogy elkészít­tessék a település szociális tér­képét, mely megkönnyítené a gyámügy munkáját is, hisz nap­rakész adatokat nyújtana a ké­relmezőkről. h * tiiwmw w'i ;r Ki fogadja a keceli lőrét? ... ß T ÁRGYALÓTEREMBŐL Szóváltás közben megvillant a késpenge (Folytatás az 1. oldalról)-Új csatornás céget keres­nek a keceli Borker hamisított borának. Sokak kérdezték, miért nem hasznosítják?- A jogszabály szerint já­runk el. Ezt a bort meg kell semmisíteni, hogy nyoma se maradjon. Egyébként akkora té­telről van szó, hogy tudtommal az országban ilyen még nem fordult elő. Ha a hamis termé­keknek is piacot keresünk, azzal teret adnánk az ilyen cselekmé­nyeknek. A megmaradt meny- nyiség zárolt és tartályokban várja a fogadóját - mondta Kunszeri Miklós.- A lőrekészítéssel párhu­zamosan elkészült a Kft. új pa­lackozója, ami a borszakma folytatását feltételezi.- Miután az üzemnél több­ször is egymás után hamisított szeszes italokat találtunk, ezért a borászati tevékenységet meg­tiltottuk. A Borker erre felleb­bezett, s az OBI igazgatója a te­vékenység további folytatását ahhoz a kitételhez kötötte, hogy ha a hamisított bor onnan elke­rül, akkor a jogszabályban meghatározott borászati tevé­kenységet lehet folytatni. Az üzembe helyezéshez az intéze­tünk szakvéleményét általában kikérik. De nekünk ehhez enge­délyt adni nincs jogunk, csak a működést megtiltani.- Milyen a visszhangja e hamisításnak?- Ezt mindenki elítéli. Emel­lett azért fontos hangsúlyoz­nom, hogy a szőlőtermelők, a feldolgozók döntő hányada na­gyon tisztességes bort készít. Bizonyítják ezt a sokféle verse­nyen elért eredmények. Az ügyeskedőket a borászoknak is igyekezniük kell kizárni maguk közül - fejezte be a borászati főfelügyelő. A bajai környezetvédelmi felügyelőség műszaki igazgató- helyettese, Szőke György Ist­ván tegnap elmondta, hogy a keceli szolgáltató udvar fo­gadná a lőrét. Ehhez viszont az Állami Tisztiorvosi Szolgálat engedélye szükséges. Egy má­sik megoldást is javasoltak a ba- jaiak: olyan mezőgazdasági üzem kell, amelyik valamely földterületén megengedi e sze­szes ital felületre történő kiön­tését. P. S. A magyar nyelv rendkívül vá­lasztékosán tud fogalmazni. A bírósági szóhasználatban pél­dául gyakorta olvassuk, hogy „a felek között szóváltás alakult ki”. Tapasztalatból, és a tárgyaláson elhangzottakból azonban tudjuk, hogy ez azt jelenti: szidták egy­mást, mint a bokrot, veszeked­tek, és mindennek lehordták a másikat. Ezt fejezi ki a választé­kos magyar nyelv úgy, hogy „szóváltásba keveredtek”. Sok tragikus bűncselekmény kezdődött már azzal, hogy két ember összeveszett. Utólag ne­héz, vagy lehetetlen megállapí­tani, miért vesztek össze, sőt arra már maguk sem emlékeznek, mert borközi állapotban voltak, így történt ez a múlt év május 12-én este Soltvadkerten, a Fel- sőcsábor 33-as számú tanyában is. Az ügy - amelyet most a me­gyei bíróság dr. Szenáky János vezette büntetőtanácsa tárgyalt - későbbi vádlottja, Nyerlucz Já­nos huszonhárom éves fiatalem­ber ezen a napon több kocsmá­ban ivott. Ideje volt rá, hiszen al­kalmi munkás, havi nyolcezer körül keres, de a pénzt más helyre is tehette volna: két gye­reke van, az egyik állami gondo­zásban és ennek eltartásához nem járul hozzá. A férfi tehát estére már berú­gott és nyolc óra tájban ilyen ál­lapotban haza tudott menni a tanyára. Népes társaság volt a házban, közöttük Budai Károly, aki Nyerlucz édesanyjának a testvére, vagyis az ő nagy­bátyja. Talán mondanunk sem kell, hogy a nagybácsi szintén „nyomás alatt” volt. Eltelt egy óra, de nem tudni, hogy ezalatt mi történt. Lényeg az, hogy este kilenc körül Nyerlucz és Budai között szóváltás, vita alakult ki. Nyerlucz volt a fürgébb, vagy inkább a felkészültebb. Mert a vita hevében elővette zsebéből a bicskát, kinyitotta. Budai nem várta meg, hogy támadjon, ha­nem - bizonyára azért, hogy el­vegye a kést - dulakodni kez­dett a fiatalemberrel, aki nem akart vesztesen kikerülni az ak­cióból, s elkezdett kaszálni a bicskával, csapkodott, szúrt Budai felé. Többször el is ta­lálta. Az áldozat több sebből vérzett, s a jelenlévők megaka­dályozták a további szurkálást. Értesítették a mentőket és az áldozatot a kiskunhalasi kór­házba vitték. Ott a sebeit ellát­ták, potosabban jóddal lekenték és a műtőbe akarták vinni, hogy összevarrják, de az illető ebbe nem egyezett bele, megszökött, önkényesen távozott. Sérülései egyébként egy hét alatt meg­gyógyultak. Az eljárás során Nyerlucz azt állította, hogy ő nem szúrta meg a nagybátyját, hiszen a- mikor ő a tanyába ért, akkor Budai már meg volt szúrva. Budai viszont úgy vallott, hogy őt egy ismeretlen román személy szúrta meg. Elfelejtet­ték, hogy korábban ők is és a tanúk is egyértelműen állítot­ták, hogy a két férfi összeve­szett, s ennek során Nyerlucz megszurkálta a nagybátyját. Később ezt mindketten be is ismerték. Budai Károly azzal magyarázta a „román verziót”, hogy ő megbocsájtott Nyer- lucznak és nem akarta, hogy megbüntessék. A két ember valóban ki is békült, hiszen ilyen szoros rokoni kötelékben amúgy sem lehet sokáig ha­raggal élni. A megbocsájtásban bizonyára az is közrejátszott, hogy egyikőjük sem tudta, mi­ért vesztek össze. A bíróság Nyerlucz János bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés kísérletében állapí­totta meg és ezért egy év bör­tönre ítélte, s két évre eltiltotta a közügyektől. Egyben elren­delte a korábban más ügyben kiszabott, 1991. január 17-én jogerőre emelkedett, háromévi próbaidőre felfüggesztett egy­évi börtön végrehajtását. To­vábbá kötelezték a felmerült 11 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet még nem jogerős. Gál Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents