Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-31 / 204. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. augusztus 31., szerda Sokan eljönnének hozzánk VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Tisztelt kecskeméti hivatásos anyák! Mindenkihez szólunk A kecskeméti Gyopáros ut­cában lakó egyik előfizetőnk levélben jelezte, hogy több esetben nem kapta meg az újsá­got. Sajnáljuk, hogy ilyen későn értesültünk a kézbesítési hiá­nyosságról. így utólag már ne­héz megállapítani, mi okoz­hatta, hogy nem érkezett meg a lap. Elnézését kérjük a történte­kért és ügynökségünk figye­lemmel kíséri a terjesztést a te­rületen. Köszönjük jelentkezé­sét, bízunk benne, hogy nem fordul elő hasonló eset. Kérjük mindazokat, akiket munkatársaink telefonon meg­keresnek, hogy ne tekintsék hí­vásunkat zaklatásnak. Mind a 270 ezer olvasónk véleményére kiváncsiak vagyunk, hiszen a megye legolvasottabb újságja mindenkihez szól. A vélemé­nyeket megismerhetjük a napi sok-sok levélből és telefonhí­vásból is, de úgy gondoltuk, jobb, ha minél több embert megkérdezünk. Munkatársaink egyes körzetekben „ráülnek a telefonra” és közvélemény-ku­tatást végeznek. Előre is kö­szönjük türelmüket és megérté­süket. Még korlátozott mennyiség­ben hozzájuthatnak olvasóink a szolgáltató címtárhoz. Olvasó- szolgálatunknál, területi ügy­nökségeinken és a Hírős napok rendezvényein ingyenesen kap­ható. A Mizsei napok záróren­dezvényein is kínáljuk a címtá­rat az érdeklődőknek vasárnap Felsőlajoson. A helyszínen egyhetes próbaolvasás is meg­rendelhető: egy hétig ingyen, minden kötelezettség nélkül igényelhető az újság. Újra indul a szállodás játék. Szeptembertől gyors egymás­utánban három szállodával kö­zösen meghirdetjük az egyszer már nagy sikerrel megszervezett játékot. Az első a Galyatető Nagyszálló, amely a Mátra 965 méter magas csúcsán található. Kérjük olvasóinkat, figyeljék hirdetéseinket. A nyeremény ez­úttal is egy kétszemélyes hét­vége, amit teljes ellátással tölthet el a legszerencsésebb olvasónk. Örömmel fogadjuk, ha észre­vételeikkel, kérdéseikkel hoz­zánk fordulnak a 76/481-391-es telefonon, vagy levélben: Kecs­kemét, Szabadság tér 1/a. Kiegészítés! Egy tiszakécskei olvasó leírta tapasztalatait Kecskemét „tisz­taságáról”. Az általa elmondot­takat szeretném kiegészíteni. Akik a kicsikkel felkeresik a játszótereket — köztük éppen a vasútkertit is — döbbenten ta­pasztalják, hogy mindenütt szemét, kutyaürülék, Hinta csak elvétve, de az is legtöbbször használhatatlan. Ugyanakkor a kutyatulajdonosok futtatónak használják a teret. Parkőr, köz­terület felügyelő sehol. Évekkel ezelőtt tavasszal új­rafestették a játékokat, élvezet volt az a néhány óra, amit ott töltöttünk. Ma már az óvodáso­kat sem viszik ki. T. Z., Kecskemét Tisztelt Szerkesztőség! Én szeretném, ha világkiállítás lenne Magyarországon. Sokan eljönnének hozzánk, és hírünket vinnék. Megmutathatnánk te­hetségünket, megszenvedett eu­rópaiságunkat, hitünket és szi­lárd reményünket. Minden in­formáció közelebb hozza hoz­zánk a világot s jobban megér­tenek minket. El kell fogadnom azt is, hogy sokan gondolják: a felszabaduló pénzzel beköszönt a lakosság minden rétegében a jóléti társa­dalom. Sajnos ezt én nem hi­szem, az egész csak illúzió. Ez a pénz elfolyik majd kézen-kö- zön, semmiféle beruházás ebből nem születik meg. Ami pedig a honfoglalási év­fordulót illeti, hát van-e olyan ember, akinek ilyenkor nem a lüktető gazdasági élet jut az eszébe, a csodálatos építkezé­sek, nagyszerű felszentelések? A nagy nemzeti kérdéssel kapcsolatban - legyen EXPO, vagy ne legyen - nekem a kö­vetkező a véleményem: Leköszönt kormányunk egy csődtömeget hagyott hátra, most pedig ellenzékbe vonulva, szakértőit visszahíva, leváltva, kicserélve kajánul figyeli, hogy mire mennek a szocialisták. Ehhez igyekeznek megszerezni befolyásos személyeket, akik elmondják, hogy mennyit veszí­tenénk, ha nem lenne EXPO. Azt nem mondják, hogy meny­nyit nyernének és azt kikkel osztanák meg. Mások arról sza­valnak, hogy országunkat be kellene mutatni. Ugyan mit mutatnánk be? Budapest nem azonos az or­szággal. De sajnos ott is be le­hetne mutatni kongó gyárakat, gazzal benőtt üzemudvarokat, padlón lévő ipart, szétzilált ke­reskedelmet, lézengő munka- nélkülieket, magukat áruló nő­Az egyik országos napilap­ban 1991. február 25-én a kö­vetkezőt olvastam: „A program szerint az idén 35-37 százalék lesz a fogyasztói áremelkedés, ám ez jövőre 21 százalékra, 1993-ban 13 százalékra csök­ken és 1994-ben pedig egy számjegyű lesz az infláció.” Az akkor irányító politiku­sok, vagy közgazdászok 1994- re egy számjegyű inflációt prognosztizáltak. Eddig leg­alább a duplája már, de még le­het a háromszorosa is. Tévedé­sük 100, vagy 200 százalékos. Most ezek az urak (most már el­lenzékiként) verik a vasat az EXPO-ért és jósolgatnak sok hasznot, és nagy-nagy jó hírt a magyar gazdaságnak. Nos, akkor most én is jósol­gatok: A forintban mérhető „ha­Már a Petőfi Népe 1989. no­vember 17-ei számában írtam egy cikket Világkiállítás? cím­mel. Kifejtettem, hogy vagy ne vállaljuk a világkiállítást az or­szág (már akkor is!) súlyos anyagi helyzete miatt, vagy ha mégis megrendezzük, szolgálja a Budapesthez képest elmaradt vidék fejlesztését. Az utazás nem jelenthet gondot. Azóta csak annyiban válto­zott a véleményem, hogy a vi­dék fejlesztési igénye nagyobb és indokoltabb, mint akkor lát­szott. Az idegenforgalom fejlesz­tése érdekében végre létre kel­lene hozni az állandó kertészeti kiállítást Kecskeméten, meg kellene oldani a szabadidőparki tó és domb sokoldalú hasznosí­tását. Szükséges megvalósítani a tiszakécskei Európa-falut és a szentkirályi középkori falu be­mutatását. Indokolt megóvni a további pusztulástól és látogat- hatóvá kell tenni a táj több tucat középkori templomromját. Fej­Most lemondjunk erről? A mai derékhad ilyen kishitű lenne, ilyen dekadens, gyökértelen, és csak a sörre, a pacalpörköltre és a cigarettára valót érzi húsbavá­gónak? Miért hagyjuk, hogy sa­ját nemes céljainkat elorozzák előlünk? Miért engedjük, hogy most újra elmagyarázzák ne­künk, hogy tulajdonképpen mire van szükségünk? Húzzuk ki magunkat és dönt­sünk! Csak ez nagykorúsított elmét igényel, amely elme már tudja: a döntésnek van kocká­zata. A pozitív döntéssel sok százezer családnak adjuk át a marsallbotot, a jól fizető mun­kahelyet, a fellendülő vállalko­zás lehetőségét. Nyerhetünk és bukhatunk is. De ha semmit nem teszünk, akkor biztos, hogy semmit nem nyerünk. S marad, mi volt... K. L.-né, Kecskemét (nagycsaládos, egyszerű nő) két. És a vidék? Ugyanaz, mint Budapest: magukba zuhant, ká­romkodó, kilátástalan helyzetű emberek. Mert a paraszt nem kapta vissza a földjét, elmanipu­lálták előle, akik többet ígértek érte. Arra tendál a kilátás, hogy az egykori tulajdonos csak bérlő, vagy cseléd lesz. Ha pedig be akarjuk magun­kat mutatni, ne legyen gyön­gyös bokréta, se szappanopera, hanem azt mutassuk meg, ahová a nép-nemzeti kormány juttatott bennünket. El tudtam volna képzelni egy nagy népi összefogást, de az Antall-Boros kormány nem a dolgozó néppel azonosult. Itt feneklett meg az EXPO. Most az új kormány le­mondta, mert belátja, hogy nem bír vele. És ha az előző kor­mány bukott volna bele, akkor azért is az átkos negyven év lett volna a felelős? Farkas Ferenc, Kecskemét, Gyopáros u. 19. szón” sok milliárdos mínusz lenne. Ami pedig a gazdaság jó hírét illeti, ugyan mitől lesz ne­künk másfél év múlva mutoga­tásra érdemes gazdaságunk? Jó lesz ez majd egy-kétszáz üzle­tembernek, csak az a nagy baj, hogy az EXPO költségeit nem ők, hanem mi, sok kisember vi­seljük. Mert köztudomású, hogy a magyar adózási rendszer mi­ránk épül és nem a milliomo­sokra, akik majd a hasznot él­veznék. És még egy: a nálunk minden tekintetben gazdagabb Ausztria jól átgondolva elhárította ezt a „nagy lehetőséget”, hanem mi, magyarok majd megmutatjuk a világnak (a szánalmas helyze­tünket sok-sok milliárdért). Almási Sándor Kecskemét, Bem utca 8. leszteni kell a dunai és a tiszai hajózást, meg kell indítani a majdani csatornahálózat for­galmát. Csak néhányat említet­tem a sok megoldandó feladat közül. Az elkezdett fővárosi világ- kiállítási létesítmények befeje­zése nem sürgető feladat. Az egyetemi épületekként való utóhasznosítás például mellőz­hető. A budapesti Kertészeti Egyetem régóta esedékes Kecs­kemétre költöztetése révén ugyanis a világváros központjá­ban fokozatosan és folyamato­san szabadulhatnak fel jelentős épületek, melyek átadhatók más egyetemeknek. Budapestnek sem egy újabb kirakatvárosrészre van szük­sége, hanem a lepusztult város­részek felújítására. Az általam elmondottak ter­mészetesen vonatkoznak a hon­foglalás 1100. évfordulójára tervezett rendezvényekre is. Frigyesy Ferenc Kecskemét A Petőfi Népe augusztus 17-iki számában jelent meg a „kecskeméti hivatásos anyák” panaszos levele, melyben leír­ják, hogy gyermeknevelési tá­mogatásban részesülnek és most az eddig kapott rendszeres nevelési segélyük megvonását tervezi a hivatal. Véleményük szerint ez törvényellenes. Néhány sorban tájékoztatjuk Önöket - és az olvasókat - a módosulásokról. A kecskeméti önkormányzatnak is feladata a szociális ellátás, ám a törvény szerint e kötelezettségét a la­kosság igényei alapján, de az önkormányzat anyagi lehetősé­geitől függően kell ellátnia. Ez a szabály igaz a rendszeres ne­velési segélyezés rendjére is. Magasabb rendelkezés híján a közgyűlés ez év áprilisában ho­zott rendelete tartalmazza az e segélynemre vonatkozó előírá­sokat. A rendszeres nevelési segély- lyel azon családoknak kíván se­A Petőfi Népe augusztus 10-i számában Dóró Ernő Ottfelej­teti KRESZ-táblák című írásá­ban idézte korábbi nyilatkoza­tomat, miszerint az autósok „fittyet hánynak a szabályokra”. Pontosítom az idézetet: „a jár­művezetők egy része...” Rá­térve a lényegre, el kell monda­nom, hogy a közúti jelzőtáblák kihelyezésének, vagy bevételé­nek szigorú feltételei és előírá­sai vannak éppen a közúton közlekedők élet- és vagyonbiz­tonsága érdekében. Még akkor is, ha annak oka néha az autós számára nem felismerhető. Levelében az 53. sz. főút 23-26. kilométerszelvényében július 10. óta kint lévő táblákat kifogásolta, jogosan fetéte- lezve, hogy elvesztik komoly­ságukat. Magyarázatot kért, hogy miért lassítja a forgalmat az igazgatóság indokolatlanul. Tájékoztatásul előadom, hogy a hosszú hetek óta tartó Tisztelt Szerkesztőség! Va­laki végre rátapintott a lényegre kutyaügyben. De hadd tegyem hozzá a múlt héten megjelent íráshoz, hogy Kecskemét már nem lesz kutyaház, mert régen az. Eddig senki nem beszélt a korán kelő ebtulajdonosokról, akik egy, vagy két utcával vi­szik csak arrébb szükséget végző ebeiket. Lehet az utca, tér, park, nekik mindegy. Sem kislapát, sem pedig seprű nincs náluk. Csak a közömbös arc, az is oldalirányból lesi, hogy mi­kor végez már a drága. Ha egy gépjármű tilosban parkol, rögtön több felvétellel dokumentálják és megbüntetik gítséget nyújtani az önkor­mányzat, amelyek gyermekük megfelelő ellátásáról nem tud­nak gondoskodni. Nem része­sülhet ebből a támogatásból az, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem havonta a 6 ezer forintot meghaladja, továbbá az sem, aki önkényes lakásfogla­lóként lakik önkormányzati la­kásban, vagy aki gyermekneve­lési támogatást, jövedelempótló támogatást kap. Abban az eset­ben, ha a szülő kiskorú gyer­meke után ápolási díjban része­sül, ugyanerre a gyerekre ezt a támogatást nem lehet megálla­pítani. A segély összege a kérel­mező jövedelmi viszonyaitól függően differenciált. A meg­állapított összegnek kb. ötven százalékát a hivatal élelmi­szer-vásárlási utalványban, fennmaradó részét pénzben fo­lyósítja. Az utalványokat a szo­ciális diszkontboltban lehet éle­lemre váltani a Csongrádi út 26. kánikulában ezen az útszaka­szon a fekete aszfalt kötőanyaga meglágyult, ezért kohósa­lak-szórással utókezelést végez­tünk rajta, ezt többször megis­mételve, egy részén pedig ga­ranciális felületi zárást végez­tünk. Ezeket a munkálatokat csakis a nyári száraz melegben lehet és kell végezni. A javítások után a táblákat 7-10 napig kint kell tartani füg­getlenül attól, hogy egy adott időpontban ott munkát végez­nek-e vagy sem. Az említett út­szakaszon a táblák előírásainak betartásával a többlet utazási idő 2-3 perc volt, s ennyit a biz­tonság megér az egymásra is fi­gyelő és vigyázó autósok közös érdekében. A közlekedők megértő maga­tartásáért a mások nevében is köszönettel: Molnár Péter főmérnök, osztályvezető Kecskeméti KIG a tulajdonost. Helyesen. De a fenti esetek százairól miért nem készül fotó, ilyenkor hol vannak a közterület-felügyelő urak? Nincs ellenőrzés, dívik a szemetelés. És miért nincs eb­adó? Kik és miért törölték el, hiszen ez minden valamirevaló országban volt és van ma is. Tisztelt Szerkesztőség! Kí­váncsian várom a témával kap­csolatos reagálásukat és az ille­tékesek intézkedésének ered­ményét. Végre legyen már rend a városban tömegével rohan­gáló ebek körül is. Mert ezek már lassan a közlekedés bizton­ságát is veszélyeztetik. B. A., Kecskemét szám alatt. A rendszeres neve­lési segély visszavonásig, de maximum a kiskorú 14. életé­vének betöltéséig jár. Az önök esetében a gyer­meknevelési támogatás célja azonos a rendszeres nevelési segélyével, nevezetesen, a kis­korú megfelelő neveléséhez való hozzájárulás. E kettősség kiküszöbölésére döntött úgy a közgyűlés, hogy a két rendsze­res járandóság egy időben nem folyósítható. Ez nem jelenti, hogy egyéb alkalmi segélyeket ne kaphatnának a rászorulók, még akkor is, ha gyeiben része­sülnek. Természetesen a lehetőségek csak konkrét esetekben értel­mezhetők, ezért kérem önöket, hogy megélhetési gondjaik or­voslása érdekében forduljanak bizalommal a városháza népjó­léti irodájához. Dr. Hauzmann Jánosné, a népjóléti iroda vezetője Meghívás Vásárhelyre A Petőfi Népének sokat kö­szönhetünk eszperantó moz­galmunk híreinek közreadásá­ért. Most Faragó Katalintól, a hódmezővásárhelyi egészség- ügyi eszperantó szakcsoport ve­zetőjétől - aki korábban már tartott előadást Szánkon az esz­perantó fórumon - újabb meg­hívást kaptunk a szeptember 9-én kezdődő, háromnapos már- télyi eszperantó-találkozóra. Az általa küldött Vásárhely és Vidéke újságban örömmel olvastuk, hogy Hódmezővásár­hely hatodik alkalommal adott otthont nemzetközi eszperantó asztalitenisz-versenynek, me­lyet augusztus 14-én bonyolítot­tak le. A versenyen a kiskunha­lasiak is részt vettek, s közülük Mike László, Farkas Tibor, Kuti Sándor és Botos Tibor előkelő helyezéseket értek el. A ver­senyt jövőre is megismétlik, melyre Frankfurt am Main-ból és Barcelonából is jelezték részvételüket. A kiskunhalasi­aknak mi is gratulálunk. Bálint István eszperantó klubvez. Szánk Humánus Kiskörös? Az Önök lapjában augusztus 18-án megjelent Polgárnyúzó rendelet címet viselő cikkhez szeretnék hozzászólni. Nálunk Kiskőrösön ugyanis a forgalmi érték 70 százalékáért lehet megvásárolni a lakásokat. Viszont itt nem valami pénz- hajhászó kft. döntött, hanem az önkormányzat. Ők úgy vélik, számunkra nem jelenthet gon­dot a hetven százlékra csökken­tett egymillió forint körüli laká­sok vételárának megfizetése. Hozzáteszem, hogy a kamat az előző évi jegybanki alapka­mattal azonos, tehát a huszonöt éves futamidő leteltekor mi 5 millió forintot fizetünk ki laká­sonként. Sajnos, ez annyira hi­vatalos, hogy egy OTP-s szak­ember számította ki. Azért mi „örülhetünk”, sőt talán még ug­rálnunk is kellene, hiszen lakást vásárolhatunk. Mi az nekünk, minimálbérből élőknek, a mun­kanélküliekről nem is beszél­ve. Az önkormányzatunk vi­szont a leghumánusabb, mond­ván, hogy eredetileg nyolcvan százalékért akarták adni a laká­sokat. Idézek egy Önök által közölt cikkből: „A szociálisan leginkább rá­szorulók körét kívánták biztosí­tani arról, hogy viszonylag ru­galmas eljárással és a piaci fel­tételektől kedvezőbben jussa­nak lakáshoz.” Hát így állunk! Rákóczi Gyuláné a Lakásbérlők Egyesülete kiskőrösi elnöke NAPJAINK HUMORÁBÓL • Uram, ha itthagyja a kocsiját, két üveg sört tudok adni érte. Különbözőek az érdekek A kisemberekre épül Szolgálja a vidék fejlesztését Szigorú előírások vannak Tömegével rohangáló ebek l

Next

/
Thumbnails
Contents