Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-19 / 195. szám
8 Szent István ünnepén 1994. augusztus 19., péntek Csatamezőkön az országalapításig • A magyarság történelmének új irányt szabott a kereszténység felvétele. Képünk: István megkoronázása. • Romantikus festmény: a legyőzőitek hódolata. Hol vagy, István király? Téged magyar kíván! A magyar nemzet az Árpád-nemzetség révén foglalta, tartotta meg a Kárpát-medencét. A dinasztia fejedelmek, királyok egész sorát adta Magyarországnak. Ebből a törzsből származott Géza fejedelem fia is, aki az ősi szokás alapján a Vajk nevet kapta. Később apja akaratára a kereszténység térhódítása során Istvánra módosította a nevét, amikor megkeresztelke- dett. Géza halála után, 997-ben örökölte a fejedelmi méltóságot. De Koppány, aki nem vette fel a kereszténységet, hanem az ősi törvényeket akarta vissza, fellázadt István s hívei ellen. Trónigényét arra alapította - ezt támogatták is -, hogy Géza és István az uralkodáshoz való jogukat a megkeresztelkedésük- kel elvesztették. Koppány lázadása az ősi pogányság támadása volt a nyugatról hozott új keresztény vallás és jogrend ellen. István uralkodásának kezdetén főként a Balatonról északra húzódó dunántúli vidéket birtokolta. Ide tartozott Esztergom, Veszprém, Győr és más fontos helységek. Ezzel szemben Koppánynak a Balatontól délre eső vidék jutott, ezért is nevezik a források őt somogyi vezérnek. Az összecsapás a két politikai, vallási erőtényező között elkerülhetetlenné vált. Istvánt elsősorban az országba bejött bajorok, s az átkeresztelkedett magyarok támogatták. A fejedelem uralkodásának kezdetétől készült az összetűzésre. A csatába indulás előtt Istvánt Esztergomban ünnepi pompa közepette karddal felövezték, vagyis felnőtté avatták, alkalmassá nyilvánították a fegyveres küzdelemre. A harcot Koppány kezdte, Somogyvárról ő indult először táborba, felvonult a Balaton fölé, s megkezdte Veszprém ostromát. Ezt már István sem nézhette tétlenül. A keresztény s a pogány sereg Veszprém mellett ütközött meg 997-ben. A csatában a tét nemcsak a fejedelmi szék volt, hanem a kereszténység megtartása is. Mindkét részről sokáig és vitézül küzdöttek, a csata véres és kegyetlen volt. Az István vezette keresztény had fényes győzelmet aratott a Koppány vezette pogány sereg felett. Á nyugati mintára szervezett keresztények győztek a régi rend hívei felett. Ä küzdelem hevességét jelzi az is, hogy az ütközetben maga Koppány vezér is elesett. Holttestét István fejedelem - ősi és Magyarországon még évszázadokon át feledésbe nem merült szokás szerint - négy részre vágatta. Elrettentő példaként három testrészét saját tartománya főbb városainak: Esztergomnak, Győrnek és Veszprémnek a kapujára tűzette, a negyediket pedig Erdélybe küldette. A fejedelem elkobozta Koppány vezér ösz- szes vagyonát, birtokaiból a pannonhalmi monostort és legkiválóbb vitézeit jutalmazta meg. Ezzel a nagyszerű győzelemmel István ura lett a Dunántúlon is a helyzetnek. A kabarok, Aba-nembeli Sámuellel, kezdettől fogva támogatták az ifjú uralkodót. Istvánnak uralkodása során még több alkalommal meggyűlt a baja a régi rend híveivel. Az ilyen lázadásokat csak fegyverrel tudta legyőzni. A különböző nemzetségeket a győzelem után kényszerítette a keresztény hit felvételére. A pogány vezérek függetlenségi törekvéseivel együtt az ősi politikai, áldozatra épülő vallási szervezet, de a törzsszövetség is elbukott. De Magyarország megmaradt. Kenyeres Dénes Király László szerkesztésében és az Európa Könyvkiadó gondozásában 1987-ben jelent meg István király emlékezete címmel egy értékes összeállítás, melyben többek között Szent István kardjának képét is láthatjuk. Ezt nézve értettem meg egy tanítást. Mivel fegyverről és az erőt jelentő eszközről van szó, azért kérem, ne ijedjen meg az olvasó! Arról esik most itt szó, hogy mit jelenthet nekünk ma ennek a kardnak a látványa? Elsősorban azt, hogy Szent István kardjával nem Koppá- nyokat keres felnégyelő szándékkal, nem pogány magyarokhoz akar inteni, hanem a Krisztusiakhoz. Csak oly módon akarja villogtatni kardját, mint ahogy Szent Pál apostol. A szentpáli kard már átlényegült a szellem szablyájává a gondolatok és cselekedetek megítélésének igazságosztó pengéjévé. A szeretet himnuszának költője aligha tudott volna lesújtani valakire egy valóságos karddal, annál inkább záporoztak a ferde gondolatokat, torz szemléletet metsző gondolatcsapásai. Az evangéliumra építkezett, ahol Jézus világosan tanít arról, hogy békét hozni jött a Földre, de nem a mindenáron megalkuvó békét, hanem kardot - mely élesen elválaszt -, hogy szembeállítsa a jót a rosszal, a fiút az apjával, leányt az anyjával, menyet anyósával. Megtörténhet még az is, hogy az embernek saját hazája, háza népe lesz ellensége. Magyarul ez azt jelenti, hogy „nem mindegy”. Jézus mintegy ezt hirdette szavaival, életével. Nem volt a mindent megengedő ultraliberális nézetet hirdető, aki azt tartotta volna, hogy így is jó, meg úgy is jó. 0 arról beszélt, senki nem szolgálhat két úrnak. Magatartásunk legyen egyértelmű. Döntéseinkben szerepeljen tisztán az igen, vagy a nem, de nem lehet igen is, meg nem is. Ő radikális döntéseket vár tőlünk, hogy minél több termést hozzunk, saját föláldoztatá- sunk árán is, mint a búzaszem, mely elrothad, hogy új termést hozzon. Nem mindegy, hogy boldoggá leszünk, vagy csak boldogok akarunk lenni. Mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja, mert önmaga belepusztul. Vajon mit adhatna az ember cserébe a leikéért? A kard értelme a küzdés. Mennyit kell küzdeni, míg megérti és megéli az ember azt, hogy nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondogatja: Uram, Uram. Hanem csak az, aki teljesíti is a meny- nyei Atya akaratát. Milyen nehezen is vállaljuk önmagunkban, hogy sziklára építsünk és ne homokra! A lazán liberális gondolkodás azt diktálná, miért ne, ha a másiknak úgy tetszik, építsen csak homokra, legföljebb majd kikacagjuk, ha összedőlt a háza. Mennyire szükségünk van az önzetlenség kardjára, hogy ne érjen meglepetés a nagy megmérettetéskor: vagy „Urad öröme”, vagy „örök kárhozat”, s mindez csupán azért, mert az éhezőnek ételt, szomjazónak italt, a vándornak szállást, ruhátlannak ruhát, betegnek vigasztalást, börtönben sínylő- dőnek jó szót, adni vagy megtagadni képesek voltunk-e? Ezek a tanítások a krisztusi élet alappillérei, az evangélium lényege. Szent István ezt választotta. Intelmeiben fi- gyelmezte: „Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá és finnyássá tehet, ez pedig a fér- • fiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése, hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi(...) Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy soha senkit szándékosan ne illess gyalázattal. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.” Szent István felismerte a keresztény, küzdő, harcos életmód értékét. Ezt a kardot önmagán kezdte kipróbálni. E- gyes történészeink szerint nem tőle származott a csatában legyőzött, halott Koppány föl- négyelése, a merénylő megva- kíttatása. A kor szigorú megtorlásait nem alkalmazta népére. Tudta, mi a belső, lelki harc, amikor több gyermeke meghalt, s amikor egy jól „időzített vadkan” kioltotta a trónörökös, Imre életét, nem rendezett vérfürdőt, hanem a „Boldogasszonyhoz” sietett. A- hogy e folyamatot látjuk, ez az ő kardja, a hit. Ragadjuk meg mi is ezt kardot. Kövessük István királynak „szíve gazdagságát” és kiáltsuk felé az ének szövegével: „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga / Ki voltál valaha országunk istápja / Hol vagy, István király / Téged magyar kíván / Gyászos öltözetben /Teelőtted sírván/.” Cselik László RAGUZÁNAK A HAJÓHAD FONTOSABB VOLT A szent ereklye kalandos útja • A tengeri kikötővárosnak a hajóhadra jobban kellett a pénz, mint a Szent Jobb dicsősége. Szent István halálát követően, 1083. augusztus 15-ére Szent László király összehívta az országlást Székesfehérvárra. Ekkor már VII. Gergely pápa Istvánt, a fiát, Imrét és Gellért püspököt szentté avatták. Felnyitották a sírt és megtalálták az épen maradt jobb kart. Szabó Géza plébános, proto- notárius kanonok a budapesti Bazilikában a Szent Jobb őre. Őt idézzük:- A tatárjárásig Szentjobiban nagy becsben őrizték az ereklyét. Akkor Székesfehérvárra, majd Dalmáciába, Raguzába (Dubrovnik) került. Nagy Lajos király a Szent Jobbot kettéválasztatta és annak alsó karcsontjait megküldte a Báthoriaknak, akik Lembergben helyeztették el, és ezt mind a mai napig itt őrzik. A kézfej pedig Dubrovnikban maradt. Még egy csontszilánkot őriznek Bécsben, a Hofburg kincstárában. Amikor a török uralom után Mária Terézia császár- és királynő megkezdte hazánk újjáépítését, elhatározta, visszaadatja a magyar népnek az országalapító ereklyéjét. Raguza város tanácsa és a dominikánus rendház azonban ellenállt. De a történelem közbeszólt: amikor a velenceiek fenyegetően léptek fel a dalmát partoknál, a raguza- iak a hadiflottájuk fejlesztésére kapott összeg fejében inkább lemondtak a Szent Jobbról. Selyemkendőbe tekerve vitték Bécsbe, majd 1771-ben Mária Terézia királynői karéket tetetett rá, egy henger alakú kristály ereklyetartóba tetette, amit a császárné és a prímás pecsétjével lezártak. fgy adta vissza az országnak a szent ereklyét. Győrön és Pannonhalmán keresztül 1771. július 21-én érkezett vissza Buda várába. A budai egyetem rektorát kérték fel a Szent Jobb őrének, aki az angol- kisasszonyok templomában helyezte el a kristályhengert. Később átvitték a királyi várkápolnába, ahonnan 1944 őszén az ereklyét a Szent Koronával e- gyütt Nyugatra hurcolták. 1945. augusztus 19-én éjszaka került vissza a Szent Jobb Magyarországra. Az angolkisasz- szonyoknál őrizték a rend feloszlatásáig, 1949-ig. Akkor került át a bazilikába. Évente csak egyszer, augusztus 20-án reggel nyolckor tehette ki a Bazilika plébánosa a főoltár elé és este nyolckor vissza kellett helyeznie rejtekhelyére.-1971-ben a bazilika egyik oldalkápolnájában alakították ki mai helyét, ahol zárt ajtók mögött vigyázzuk. Amikor 1985-ben, Szent István király napján a megújított kupolát megáldották, a Szent Jobbot átvitték a tér túlsó oldalára. 1987-ben készítették el a mai tárolót, golyóálló üvegből. 1988-ban, az országjáráson • Golyóálló üveg védi a szent ereklyét.
