Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-10 / 187. szám
8 1994. augusztus 10., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Támpontra még aznap Kecskeméti külterületi előfizetőinktől több levél is érkezett az elmúlt héten. Ügynökségünk (Perjési Attila, telefon: 481-774) támpontos ládákat szerelt fel egyes körzetekben és továbbiak telepítését tervezi. A levélírók egy része, akik hozzászoktak a házhoz kézbesítéshez, azt kérdezi: miért változtattunk a terjesztésen? Akik eddig címszalaggal, késve kapták meg a Petőfi Népét, örülnek a ládák telepítésének. Célunk a költségek csökkentése, mivel nem szeretnénk azokat áthárítani az olvasókra. Emellett a támpontos levélszekrényekkel tudjuk elérni azt, hogy még aznap megérkezzen az újság az előfizetőhöz. Kérjük megértésüket. Egy kunszállási olvasónk írta, de tapasztalataink szerint is sok kisiskolás gyerek bele-be- leolvas a Petőfi Népébe. Az ő kedvükért szerveztük meg a már beharangozott nyárbúcsúztatót. A következő héten, a meghirdetett napon és településeken a Petőfi Népe munkatársai olyan gyerekeket keresnek, akik ismerik az újságot és szeretik a jégkrémet. Arról ismerik fel a jégkrémszerető, újságot lapozgató gyerekeket, hogy Petőfi Népét tartanak a kezükben. Szerencsés ifjú olvasóink, akikkel munkatársaink találkoznak, egy-egy jégkrémet kapnak. Kézbesítőink a következő napokban felkeresik mindazon kedves előfizetőinket, akik folyószámláról fizetik az előfizetési díjat, azonban valamilyen ok miatt ez nem sikerül. Például, aki év közben nyitott folyószámlát és nem töltött ki megbízást a díj átutalására. Kérjük, ne vegyék zaklatásnak a kézbesítő látogatását. Szükség van a kérdés tisztázására, hogy folyamatosan tudjuk küldeni az újságot. Továbbra is várjuk az önök érdeklődését, kérdéseit a 76/481-391-es telefonon, levélben, vagy személyesen: Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Kinek jár a segély? Ne haragudjanak, hogy önöket zavarom, de szeretném megtudni, kérheti-e méltányossági alapon az anyasági segélyt, akinek volt munkahelye, de jelenleg munkanélkülivé vált önhibáján kívül, illetve, bár nem dolgozott, de több gyereke van. Mert szerintem a gyermeknevelés felér egy munkahellyel. Arra is szeretnék választ kapni, hogy kihez, hová kell fordulni ilyen kéréssel. Mert az önkormányzathoz hiába megyünk, szóba sem állnak velünk. Tudomásom és ismereteim szerint ez sok édesanyát érdekelne és az lenne a kérésünk, hogy a lehetőség szerint minél előbb válaszolnának rá az erre illetékesek. Kecskeméti édesanya Tisztelt Szerkesztőség! Továbbra is az expóról Előző, a múlt héten megjelent összeállításunkban négy levelet közöltünk olvasóinktól, amelyekben az expóval kapcsolatos kormánydöntésről mondták el véleményüket. Most folytatjuk az ilyen tartalmú levelek közlését, hiszen a szerkesztőség felhívására egyre-másra érkeznek hozzánk a vélemények. Természetes, hogy mindkét „oldal”-nak helyet adunk és kérjük olvasóinkat, továbbra is írják meg, hogyan vélekednek a kormány döntéséről. A szerk. Lehetne expokölcsön Tisztelt Szerkesztőség! Én is csatlakozom azokhoz, akik helytelenítik az expo leállítását. Nem is az idősekhez szólok, hanem a fiatalokhoz, akiknek tudniuk kell: nekünk, időseknek kopott a körmünk, hogy az ország úgy, ahogy, de szerencsére még megvan. Én öt gyereket neveltem munkára és nem szórakozásra, mert én is ezt láttam édesanyámtól, mert édesapám 1932 szeptemberében meghalt Makón. Én akkor hatéves voltam, a húgom három, de heten maradtunk összesen árván. Se anyám, sem én gyest, segélyt nem kaptunk. Igaz, én egyszer egy pelenkára valót kaptam. Már négygyerekes asz- szony voltam, amikor előbb tervkölcsönt, majd békekölcsönt kellett jegyezni, s nem törődtek azzal, van-e miből fizetni. Most azt javaslom, hogy jegyezzünk expokölcsönt, mindenki annyit, amennyit bír. Lehet 100, 200, vagy akár ezer, de több ezer forintos jegyzés is. Nem kellene az országnak külföldről kérni pénzt magas kamatra. Nagyon jó egészséget kívánok mindenkinek és szeretettel köszöntőm azokat, akik egyetértenek velem. Mészár Anna, Soltvadkert, Ady u. 5. A kormány jól gondolkodik Olvastam az újságban, hogy kérik és közük az emberek véleményét az expóról. Én is ezt szeretném röviden leírni. Nagyon sok, környezetemben élő ember véleménye az, hogy a mostani kormány jól gondolkodik. Nem akarja nagy költségekbe zavarni az országot. Az biztos, hogy ez a döntés ellenszenvet vált ki azokból, akik gyorsan milliomosok lettek, vagy most az expóval kapcsolatban szeretnének azok lenni, esetleg megsokszorozni millióikat. De a kisembernek ebből az égvilágon semmi haszna nincs és nem is lesz. Igaz, van érv: a munkahelyteremtés. Csakhogy abból is a vállalkozóé a haszon, mert az adóelszámolásnál úgy írják jóvá és vásárolják a nagy értékű autókat és hasonlókat, hogy az leírható legyen. Sokan dolgoznak fillérekért, bejelentés nélkül. Az őket foglalkoztatóknak ez a kormány nem lesz jó. Szerintem, aki meg sem várja, mit akar a kormány, és máris a lemondását követeli, az szereti magára felhívni a figyelmet. L.-né Tiszakécskéről Hová lett a szakértelem? Bár csak a kormány expole- mondási tervével kapcsolatban kértek véleményt, engem egyéb tények is felháborítottak, amelyek ugyancsak nyilvánosságot kívánnak. „Szakértői” kormányunk még egy hónapja sincs hivatalban, máris több olyat tett, amely megdöbbenti az ország lakosságát és elítéli a ténykedőket. Első melléfogásuk a nyugdíjak visszamenőleges emelését érinti. Először kimondják a hírt, majd szép lassan visszajátsszák az ígéretes mézesmadzagot, s ma már biztos, hogy semmi sem lesz a visszamenőlegességből. Második érthetetlen intézkedésük Barsiné Pataky Etelka leváltása az expo kormánybiztosi megbízatásából. Egy ilyen bedolgozott, munkáját teljes mértékben ellátó embert leváltani, aki még az expo fogamzása óta minden szakmai területen flott volt, ez nem melléfogás, hanem bűn. Ezt az asszonyt a nemzet érdekében tett mérhetetlen munkájáért már tiszteletből sem lett volna szabad elmozdítani, hiszen elsősorban nem politikai, hanem műszaki megbízatású volt. Vagy a szakértelemmel nem fér össze a tisztelet? A következő, nagyon elítélendő lépésük a tv- és a rádióelnökök kinevezésével függ ösz- sze. Hát kérem, Horn miniszter- elnök úr már aláírta a kinevezésüket, de a hatpárti megbeszéléseket úgy irányították, mintha valóban egyeztetésre jöttek volna össze a pártok. Ez már nem bűn volt, hanem szélhámosság. Most már mindenki láthatja, kire szavazott az ország nagy hányada. Most pedig az expoügy. Már sokan elmondták, hogy lejáratja a szakértői kormány a magyar nemzetet az egész világ előtt, hogy tönkremennek a hitelt felvevő és beruházásokat megindító vállalkozók, hogy egy gyönyörű helyen kialakítandó világkiállítás híre bejárná a világot, a jövő évi idegenforgalmi esélyeinket is biztosan javítaná, ami gazdasági helyzetünkre nagyon is ráférne. Már megint hová bújt az a betyár szakértelem? Nem tudná megmondani bölcs intézkedéseket tevő kormányunk? Végezetül annyit: meg kell rendezni az expót, nem szabad tönkretenni az ország hírét, jövőjét a világ előtt csak azért, mert így kényelmesebb a kormánynak és egy nagy feladat megoldását kiseprűzni köny- nyebb, mint azt felvállalni. Ha nem találnak rá megoldást, mondjanak le és vigyék magukkal a szakértelmüket. Perveinné H. Kovács Ilona, Kecskemét (Csak a tények kedvéért: a nyugdíjak visszamenőleges emeléséről még az előző parlament döntött. Barsinét még Boross Péter mentette fel). El vagyunk adósodva Az önök által kért, és expóval kapcsolatos véleményem - amelyet szeretném, ha nyilvánosságra hoznának - az alábbi: Mi itt többen nagyon helyeseljük a kormány döntését. Sokan viszont nem tudnak gondolkodni, hiszen így is el vagyunk adósodva, hát még ha vállalnánk azt a rengeteg kiadást. Akik a kormánydöntés ellen vannak, vajon gondolkoztak-e már azon, hogy honnan lehetne a pénzt elővenni? Mi már akkor is kifogásoltuk az expót, amikor még a Barsiné Pataky Etelka intézte. Mondogattuk egymásnak - mert akkor nem voltak kíváncsiak a véleményünkre -, hogy ez csak egy asszonyi ész, csődbe juttatja az országot. De szerencsére akadt megváltó, aki gondolkozik is. Másról is tudnék még írni, de egyelőre csak ennyit. Nagy Balázsné, Kecskemét A humánum és a kegyetlenség Nyílt levélben fogalmazzuk meg panaszunkat. Nem azért, hogy az olvasók szolgáltassanak igazságot - ezt majd megteszi a bíróság. Elsősorban Szabadszállás lakosságának igazságérzetére apellálunk. Most pedig nézzük, hogy miről van szó? A Szent Jordán Bt. és humán célú alapítvány, amelynek egyik vezetője vagyok, és amely a világtalan gyerekek megsegítését tűzte ki céljául, külföldi kegytárgyak behozatalára kérte fel a szabad- szállási iparcikk-kereskedő házaspárt, H.-ékat, mert nekik van külkereskedelmi jogosítványuk. Ők a felkérést elfogadták azzal, hogy a bt. fizesse személyes költségeiket és 50 százalékban részesedjenek a haszonból. Ezzel nem is lett volna baj. A gondok akkor kezdődtek, amikor az áru az országba beérkezett. A kiskőrösi vámkezelés után a kegytárgyak H.-ék magánlakásába vándoroltak, ahonnan többszöri felszólításunk ellenére sem kerültek elő. H.-né kijelentette: „Én hoztam be az árut, én is adom el!” Azt nem vette, és nem is veszi figyelembe, hogy erre csak a társaságnak van kizárólagos joga. De még azt az árut is visszatartja, sőt letagadja, amit alapítványunk a cégtől ajándékozás céljára ingyenesen kapott. A vakok intézetét tatarozni és szigetelni kell, még az ősz beállta előtt. Igen nagy szükségük van minden támogatásra. Mivel az áru értékesítése a fentiek miatt akadályozva van és az áru eladásából befolyó összeg egy része a világtalan gyerekeket illeti meg, így az alapítvány nem tud kötelességének eleget tenni. H. úr szavait idézve: „elmehetnek panasszal az Úr Jézus Krisztushoz is. Úgyis csak nekünk hisz mindenki, mert én ipartestületi tag vagyok, befolyásos kapcsolatokkal. A vak gyerekek mehetnek a...” Feltesszük a kérdést: hogyan lehet valaki ennyire érzéketlen, hogy még a vak gyerekeket is képes megfosztani lélek nélküli kapzsiságában. Azokat a gyerekeket, akiket a sors amúgy is megfosztott a legdrágább kincstől, a szemük világától. Akik egész életüket sötétségben botorkálva, tapogatózva kénytelenek leélni. Alapítványunk bár szerény, de időben érkező segítségével próbál egy kis fényt gyújtani a sötétségben. Társaságunk bízik az igazságszolgáltatásban és a bírósághoz fordul. Várkonyi Gábor, Budapest, Szent Marko u. 12-18. SÖRÖZŐ AZ ŐSZI AVARBAN Szeméttelep Kecskeméten Szánkról Kínában Az eszperantisták legszebb folyóirata az El Popolo Cinio. Nemcsak azért, mert egy közös nyelven jelenik meg havonta, de legtöbbet foglalkozik a közös nyelv használatával. A kínai eszperantó filatelista, Cin Kaj Gji barátunk jóvoltából rendszeresen élvezhetjük és gyönyörködhetünk az 52 oldalas, színes képekkel illusztrált folyóiratban. Sajnos kissé késve érkeznek meg a küldemények, így csak most számolhatunk be arról, hogy az egyik számban községünkről, Szánkról egy színes fotó jelent meg, öregbítve ezáltal az idén 120 éves település hírnevét. Az idei augusztusi számban három oldalon, színes fotókkal gazdagított cikk jelent meg a folyóirat szerkesztőségi dolgozóinak május 15-én megrendezett sportünnepéről, amelynek célja volt az eszperantó nyelv terjesztése, s természetesen különböző sportágak bemutatása. Bálint István, Szánk Augusztus 3-án hivatalos ügyben Kecskeméten jártam. Amit ott láttam, nem hagytatom szó nélkül, és nyilvánosan mondom el tapasztalataimat a Petőfi Népe olvasóinak. A Nagykőrösi utcán haladtam a központ felé. Az utcán szemetesládák mellett elhasznált ruhák, cipők, harisnya, zokni és egy döglött macska feküdt. Mondhatom, mindez szép látvány egy megyeszékhely belterületén. Lehet, hogy mindez nem fért bele a kukába, és hány naponként viszik el a szemetet. A központ felé haladva egy turistacsoportot vettem észre. Csodálkoztak, nézelődtek és fényképeztek. Megálltam és hallgatóztam. Kiderült, hogy németek voltak. De az elmondottakon kívül nagyon sok szemét 'található például a Katona József utcában, a Bánk bán utcában. Csak azért ezeket említem, mert arra volt dolgom. Amikor végeztem, a vasútállomásra vezetett az utam. Az ottani gyönyörű park, ahol a város híres embereinek szobrai láthatók. Ezenkívül egy nyilvános szeméttelep is megtekinthető. Nem tud az ember egy padra leülni jó érzéssel, mert minden tele van műanyag poharakkal, papírhulladékkal, sörös- és üdítősüvegekkel. Ott van a tavaly nyári söröző, a múlt őszi avarral betakarva, benne szemét, ürülék, rongyok stb. A turistákat ide kellene elvezetni, itt van látványosság bőven, és itt fényképezhetnék a város igazi arculatát. Nincs Kecskemétnek városgazdálkodási osztálya ? Jöjjenek el egyszer a mi városunkba, Tisza- kécskére, nálunk tanulhatnak a tisztaságot illetően. . Növelné Kecskemét jó hírét, ha az idegen tisztaságot találna a városban, s ha a látogató kényszerű pihenő óráit nem egy elhanyagolt parkban töltené. Végül örülnék, ha következő látogatásom során a megye- székhelyen a fenti tapasztalatokkal még véletlenül sem találkoznék. Nagy Lajos, Tiszakécske, Szolnoki út 7. NAPJAINK HUMORÁBÓL > Úgy látom, a Kovácsék hosszabb külföldi útra készülnek. Ottfelejtett KRESZ-táblák? A Petőfi Népe 1994. július 27-ei számában Molnár Péter, a Közúti Igazgatóság munkatársa nyilatkozott, hogy „... fittyet hánynak az autósok a szabályokra”. A leírtak szerint ez ott, ahol történt, igaz lehet. Szeretném azonban megtudni, hogy a táblákat milyen alapon, és hol helyezhetik el? Az 53-as út 23-26 kilométer- szelvényében legalább négy helyen is július 10. óta ki van rakva az útépítés, útszűkület, kavicsfelverődés és 40 kilométeres sebességkorlátozó tábla. Az autósok legtöbbje, tiszteletben tartva a szabályt, lassít, majd kilométereken keresztül tapasztalja, hogy se útépítés, se útszűkület nem akadályozza a szabad autózást. Akkor hát minek tették ki a táblákat? Jó lenne, ha Molnár Péter magyarázatot adna arra, hogy most, éppen a nagy török átvonulások idején, miért lassítja az egyébként is sűrű forgalmat az igazgatóság azzal, hogy a táblákat indokolatlanul huzamosabb ideje a főút mellett több helyen is elhelyezi. A veszélyt jelző táblát - úgy vélem - csak az arra utaló veszélyhelyzet alapján lehet kitenni, egyébként elveszti komolyságát és ha tényleges veszély van, akkor sem fogják komolyan venni. S ha emiatt baleset történik, ki felel érte? Doró Ernő, Akasztó, Szent István u. 61. Áremelés és nyugdíj Néhány észrevételem lenne a nyugdíjemeléssel kapcsolatban. Még meg sem alakult az új kormány, már megígérte, hogy felemeli a nyugdíjakat, mégpedig januárig visszamenőleg, nyolc százalékkal. Megjegyzem: nem is kértük, csak reménykedtünk benne, mert ránk férne. Ugyanis ebben az évben már 4,8 százalékkal leértékelték a forintot, de csak 1,6 százalékot jelentettek be, a többit véletlenül tudtam meg. Megemelték a víz- és csatornadíját 1994. július 1-jén, de május 1-jéig visz- szamenőleg 8,8 százalékkal. Kecskeméten a lakbért is meg akarták emelni július 1-jétől, de a városatyák nem szavazták meg. 1995. január 1-jétől biztosan megemelik 60 százalékkal. Akkor még nem szóltam az élelmiszerekről, ahol az áremelés ebben az évben 15 százalék körül mozog, az infláció 15-20 százalék, és mindez összesen már kitesz 40 százalékot. Én tíz éve vagyok nyugdíjas. 4 700 forinttal kezdtem, most 13 ezret kapok, s ez idő alatt a kenyér, a benzin, a tej ára hússzorosára emelkedett. Maholnap oda jutunk, hogy a hárommillió koldus országából hatmillió koldus országa leszünk. A lakosság 80 százaléka már most is adósa az államnak. A kormánynak azon kellene gondolkodni, hogy miként állíthatja meg az inflációt, és ne az árakat emelje, mert ezzel csak az inflációt növeli. Ezen kellene fáradozni és nem egymást sza- pulni. mint tették ezt az elmúlt négy esztendőben. Borsodi István, Kecskemét, Kurucz körút 1/A, III. 4.
