Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-10 / 187. szám
1994. augusztus 10., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 9 Kedves Olvasóink! Ebben a rovatban is megvannak a visszatérő, sőt egyre gyakrabban felbukkanó témák. Hosszú ideje írogatnak olvasóink például a kártérítéssel kapcsolatos tapasztalataikról, a nyugdíjakról, azok egyre csökkenő értékéről. Ugyancsak „örökzöld” témának számít lassan a városok, de elsősorban Kecskemét utcáinak, tereinek, parkjainak nem éppen dicséretes látványa, a sok szemét. Természetesen mi helyt adunk olvasóink ilyen és még sok egyéb tartalmú leveleinek, és örömmel vesszük, ha az illetékesek válaszolnak rá, ha intézkedés történik. Ez azonban nem túl gyakori. De ha kapunk ilyen levelet, közzétesszük. Persze, nemcsak panaszból áll a rovat, vannak örömteli események is. Ilyen például a soltszentimrei népdalkörről szóló írás. Várjuk továbbra is leveleiket, telefonos bejelentéseiket, vagy személyes közléseiket. A szerk. Ellopták a drága biciklit Becsapottnak érezzük magunkat Szeretném, ha elolvasnák a levelem és közölnék az újságban. Három kiskorú gyereket nevelünk. Megpróbálunk nekik mindent megadni, ami persze nem könnyű a mai világban, amikor olyan nehéz a megélhetés. Nem is panaszkodni akarok, mert akkor azt mondják: minek a gyereknek olyan drága bicikli? Én ugyanis megígértem a kislányomnak, hogy ha befejezi a nyolcadik osztályt, megkapja élete első új biciklijét. Meg is tartottam az ígéretemet. Igaz, hogy kétévi OTP-törlesztésre, de megvettem neki a 22 ezer forint értékű biciklit. Természetesen nagyon örült és az ő öröme számomra a legnagyobb boldogság volt. Sajnos, ez nem sokáig tartott, mert a lezárt kerékpárt a lépcsőházból ellopták. Most azért ragadtam tollat, hátha olvassa az újságot az, aki ellopta és megsajnál bennünket, s talán visszahozza a biciklit. Mivel elég kispénzű emberek A Petőfi Népe 1994. július 27-ei számában Kérelem a kár- rendezési hivatalhoz címmel megjelent Pintér Mihály, La- josmizse, Szabadság tér 14. szám alatti lakos olvasói levele, amelyre a Bács-Kiskun Megyei Kárrendezési Hivatal az alábbiakban válaszol: 1994. július 10-én Lajosmi- zsén árverést vezettünk a Felsőlajosi Almavirág Szakszövetkezet területeire. Téves Pintér Mihály azon közlése, hogy a 0678/4 helyrajzi számú, szántó művelési ágú, 9,59 aranykorona-értékű terület az ő tulajdona. Ez ugyanis a szakszövetkezet tulajdonában lévő terület, amelyet a helyi érdekegyeztető fórum kárpótlási földalapba jelölt ki. E területre az árverésen Pintér Mihály Bujdosó András, Sápi Benedek és Szabó Márk meghatalmazottjaként, Ludányi Mátyás pedig Magyar Imréné és B. Mészáros József meghatalmazottjaként jelentette be igényét. Az árverésvezető szabályosan járt el a levezetésben, mivel ezer forint/aranykorona értékben a két jelentkező között nem volt megegyezés, háromezer forint/aranykoronáról lefelé elindította a licitet és 500 forint/ vagyunk és még egy évig fizetjük az OTP-törlesztést. Nagyon szépen kérem, hozzák vissza, ha lehet. Sajnos, másikat már nem tudok venni. Elnézést kell kémem a csúnya és talán helytelen írásért, de teljesen kiborultam én is, meg a lányom is. Kérem, a nevem ne közöljék. Tisztelettel: B. J.-né (Név és cím a szerk.-ben) (Nem akarjuk még jobban elkeseríteni olvasónkat, de a tolvaj nem fogja visszavinni a kerékpárt. Mi inkább becsületes és önzetlen olvasóinkban bízunk, akik között bizonyára lesznek, akik átérzik az édesanya és a kislány helyzetét és megpróbálnak segíteni rajtuk. Persze tisztában vagyunk azzal is, hogy egy kerékpár nem „ lét- szükséglet”, de hogyan magyarázza meg az anya ezt egy gyereknek, aki évekig sóvárog a bicikli után. De van-e jogunk meghatározni, hogy kinek mi a létszükséglet?) aranykoronánál megkérdezte (ez a minimális érték), hogy meg tudják e egymás között osztani a területet. De mindketten a teljes területet kérték, ezért a licitet a jelentkezők elindították felfelé és 2 400 forint/ aranykoronánál megálltak. Mivel itt is mindketten a teljes területet igényelték, tovább kellett emelni a licitárat, amely 4 200 forint/aranykoronáig tartott. Ezt az árat Ludányi Mátyás tartotta, Pintér Mihály itt már nem nyilvánított vételi szándékot. így a teljes terület Ludányi meghatalmazóinak a tulajdonába került. A helyben kialakult vita miatt a kérdéses, árpával bevetett területről fénykép készült, mely bizonyítja, hogy az teljesen elgazosodott, pipaccsal benőtt terület volt, most pedig szép paprikaültetvény díszük rajta. Hivatalunk a szabályoknak megfelelően járt el. Megjegyezzük, hogy a kifogást az árverést követő három napon belül kell benyújtani, amit a panaszos csak tíz nap elteltével tett meg. Az ügy elbírálása az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál folyamatban van. Virág Lajos, osztályvezető Az élettársammal együtt 1993-ban lettünk munkanélküliek. A Soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet mezőgazdasági telepén lakunk volt szolgálati lakásban. Amikor jött a vagyonnevesítés, eladták a telepet egy tehetősebb embernek. Minket, volt dolgozókat meg sem kérdeztek, hogy meg akarjuk-e vásárolni azt a lakrészt, amiben lakunk. így bent maradtunk a lakásban, mint bérlők. Tudom, a magántulajdon szent dolog, de gondolom, emberség is van a világon ebben a nagy demokráciában. Emberi jogainkban vagyunk megalázva. A szakszövetkezetnél az utolsó pillanatig dolgoztunk, senki nem szólt, hogy hagyjuk el a lakást. Ez a telep szociális létesítményekből és raktárakból áll. Az új tulajdonossal megállapodtunk, hogy maradhatunk a • • Özvegyek és árvák Szeretnék az újság hasábjain választ kapni a kérdésemre. Azt hiszem, májusban jelent meg egy cikk a hadiözvegyek és -árvák egyszeri támogatásáról. Azokról van szó, akiknek a hozzátartozóját itt, Magyarországon az oroszok lelőtték. Tehát nem hadifogságban haltak meg. Sok helyen érdeklődtem, de választ sehol nem kaptam rá. Az újságban az volt, hogy augusztus 1-jén lép életbe ez a rendelet. Szeretnék többet tudni róla, hogy valóban létezik-e ilyen rendelet. Varga Jenöné, Kecskemét, Mátyás király körút (Olvasónk jól emlékszik. A cikk valóban májusban, pontosabban 13-án jelent meg lapunkban Törvény a hadigondozásról címmel, s szeptember 1-jén lép hatályba. Szívesen elküldenénk a cikk másolatát, de a kérdező éppen a házszámot nem írta meg levelében. Most csak annyit: az igényeket a lakóhely szerint illetékes önkormányzat jegyzőjéhez kell benyújtani. Javasoljuk, hogy a kecskeméti városházán érdeklődjön. A szerk. • • Ötös busz Hónapokkal ezelőtt elterelték a kecskeméti 5-ös helyi járatú autóbuszt eredeti útvonaláról, mert a Szent Miklós (volt Puskin) utcában csatornát építettek. A csatornaépítés azóta befejeződött, az útfelületet is rendbehozták, csak az 5-ös busz nem érkezik hozzánk vissza. Jártam a Homyik János utcai forgalmi irodában, ahol azt mondták, semmit nem tudnak a dologról. Ezt egy kicsit furcsának találtam, de mit mondjak annak, akinek fogalma sincs arról, miről beszélek. Mi, a Máriaváros lakói kérjük vissza az 5-ös buszt. Ny. F.-né, Kecskemét lakásban, legalább nincs szabadjára hagyva a létesítmény. így is volt egy pár hónapig, de aztán megkezdődött a gyanúsítgatás, a rágalmazás. Mindet sikerült megcáfolnunk, s bizonyítani, hogy ártatlanok vagyunk. De állandóan attól rettegünk, mikor köt belénk megint. Sajnos olyan befolyása van Soltvadkerten, hogy senki nem tesz ellene semmit. Mindenki meghallgat bennünket, de nem történik semmi. Igaz, van egy rossz tanyánk, most oda akar kitenni bennünket. De a tanya 8-9 kilométerre van, se út, se víz. Mi soha semmi rosszat nem tettünk ellene, lakbért önszántunkból fizetünk. Úgy látom, csak egy baja van: nem tudott cselédet csinálni belőlünk. Most megint felszólított bennünket, hogy hagyjuk el a telepet, mert ha nem megyünk, kiMásfél éve vagyok a kecskeméti Platán Otthon lakója. Sajnos, az itteni körülményekről, azok jellemzőjeként, nem a legjobbakat tudom elmondani. Azt kell mondanom, hogy itt minden tiszta féceszes, de főleg a fürdőszoba és a WC. Ilyen körülmények között talán érthető, ha azt mondom: szeretnék innen elkerülni, de hiába panaszkodom például a gyámhatóságnál, az irodavezető csak hiteget, és ezzel tulajdonképpen mindig elutasít. Legjobban a lakásomba szeretnék visszatérni, vagy a Az idei év elején szerveződött a soltszentimrei népdalkor hét asszony kezdeményezésére. Március 15-én léptek fel először a helyi közönség előtt, nagy sikerrel. Azután május 1-jén szerepeltek Fülöpszálláson, ahol meghívást kaptak az augusztus 20-ai ünnepségekre is. Próbáikat heti rendszerességgel tartják, s a létszám már tizennégyre gyarapodott, sőt lakokat bennünket. Ezután pár nap múlva kimosta a méregrak - tárat, s az összes szennyes víz az ivókút köré folyt, s azóta nem merünk sem inni, sem főzni, de még mosdani sem, mert nem tudjuk, mennyire lett mérgezett a vizünk a kútban. Meddig lehet még tűmi, hogy az egyik ember azt csinál, amit csak jólesik, a másikon, a kisemberen pedig rúg egyet és vagy megunja, vagy belepusztul. Vagy ebben a nagy demokráciában mindenki azt csinál, amit jónak lát? Szeretném tudni, hopgy milyen jogaink vannak, vagy örüljünk, hogy még egyáltalán élünk? Az elmúlt negyven év is nehéz volt, de a mostani meg szinte terhes az olyan embernek, aki egyik napról a másikra él. Tisztelettel: I. A. (Név és cím a szerk.-ben) nyugdíjasházba, talán ez lenne a legjobb, mert itt még betegebb leszek. Egyébként a lábammal vagyok leszázalékolva, nem pedig az elmémmel. Jelenleg a húgom a gyámom, de az öcsém szokott látogatni, ő egészíti ki a nyugdíjamat is, ami bizony hamar elfogy. Szóval, nekem az a kérésem, hogy a gondomat tegyék nyilvánossá, mert az képtelenség, hogy innen nem lehet csak úgy megszabadulni. Farkas Edit, Kecskemét, Platán Otthon már van tánccsoport is. Júniusban a csengődi nyugdíjas asz- szonykórust és menyecsketáncegyüttest hívták vendég- szereplésre. Augusztus 21-én helyben kívánnak műsoros estet adni. Vezetőjük Simon Ferenc zenepedagógus, aki szervezi az énekeseket, táncosokat, citerán kísér fáradhatatlanul. Budai Ági Az árverés szabályos volt Itt még betegebb leszek A soltszentimrei népdalkor • A népdalkor tagjai közül néhányan egy fellépésen. Természetvédelmi tábor Geotermikus átverés sok ezerért? A Kiskunsági Nemzeti Parkban, a nemzetközi természetvédelmi tábor keretében 32 diák kemény munkával zárta az első napot. A külföldi gyerekek elképesztő mennyiségű szemetet, tájidegen anyagot gyűjtöttek össze az utak mentén: autógumik, papír- és műanyag hulladékok hevertek útjaink mentén, s ezeket magyarok dobálták el. Szégyenletes ránk, hogy angol, német, spanyol, svájci, francia és cseh diákok takarítanak utánunk, magyar diákok híján. De feladatuk lesz még a vadkender, vaddohány, ámorfa és a bálványfa irtása, tereprendezés és az 1993-ban pusztított erdőtűz utáni helyreállítás a koromrengetegben. A késő délutáni heves zápor hatására kissé felüdültek az egész napi hőségben végzett munka után, majd este előadások hangzottak el angol, német és francia nyelven. A nemzetközi természetvédelmi táborban módjuk van a diákoknak felismerni a természetvédelem fontosságát, természeti értékeink védelmét. Az Európai Nemzeti Parkok Szövetsége 1973-ban alakult, 32 országból 196 tagja van: nemzeti parkok, természet-, erdő- és madárvédelmi egyesületek. A tavalyi, Skóciában megrendezett kongresszuson pályázaton nyerte el a Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány a nemzetközi tábor megrendezésének jogát. Ennek a tábornak a vezetője dr. Tóth Károly, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, hogy a fiatalok ezen a héten az aggteleki Bükki Nemzeti Parkba látogatnak, hogy betekintést nyerjenek az alföldin kívül egy hegyvidéki park életébe is. Budai Ági, Izsák, Vadvirág u. 15. Sajnos én is kárvallottja vagyok annak, hogy komolyan vettem a lapokban 1994 elején megjelent hirdetést, miszerint a 75 ezer forint névértékű kárpótlási jegyemet 90 ezer forintért vásárolja meg az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft. megbízásából Marik And- rásné békéscsabai vállalkozó. Jelentkeztem a felhívásra, a hölgy átvette a jegyeket, kifizetett 15 ezer forintot azzal, hogy a még járó 75 ezret 90 napon belül megkapom. Erről pecsétes papírt adtak 1994. január 27-én. Amikor lejárt a kilencven nap, írtam a nevezett hölgynek és kértem, hogy teljesítsék az ígéretet. Azt a választ kaptam, hogy a „kifizetés pontos időpontját 1994. május 5-ig közölni fogom”. Május 2-án újabb levelet kaptam, amelyben Marik Andrásné már azt írja, hogy „a kifizetés időpontját garantáltan meghatározni nem tudja a cég”. Néhány nap múlva, május 16-án a hölgynek fizetési felszólítást küldtem, megjegyezve, hogy amennyiben nyolc napon belül nem kapón meg a pénzt, vagy a kárpótlási jegyeimet - plusz az egyéb költségeket -, kénytelen leszek törvényes úton foganatosítani követelésemet. Három napon belül jött Marikné válasza: ő nem felel semmiért, hiszen csak szervező volt és egyébként sem mondta senki, hogy a kárpótlási jegy nem lesz kifizetve. De ha károm származik, akkor a kft. felé forduljak. A levélből kiderül, hogy több ezer emberről, illetve kárpótlási jegyről van szó. A szervezésben részt vett a Nyíregyházi Igaz- ságtételi Bizottság is. írtam még egy felszólítást a kft.-nek, majd június elején idézést kaptam a Kecskeméti Városi Rendőrkapitányságra, ahol az V. emelet 525-ös szobában mint tanút hallgattak meg. Kiderült ugyanis, hogy más kárvallottak már megtették a feljelentést. Vallomásomról jegyzőkönyvet vettek fel, de miután azt aláírtam, megtudtam, hogy az egész felesleges volt, mert a Nyíregyházi Városi Ügyészség megszüntette a nyomozást a geotermikus kft.-vel szemben. Indoklás nincs. Legalábbis előttünk, károsultak előtt az ismeretlen. Magát a tényt is csupán a véletlennek köszönhetően tudtam meg, két rendőr beszélgetéséből. Itt a vége, fuss el véle. De azt is mondhatnám: nesze neked, jogállam. Hudák Olivér, Kecskemét, Gőzhajó utca 10. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Egy szoba, négy ember Látszott a szerkesztőségben megjelent fiatalasszonyon - Szőnyi Piroskán -, hogy nem túl gyakori vendég „hivatalos” helyeken. Idegességében gyakran elvétette a szavakat, csak néhány perc után tudta elmondani jövetele célját.- Kecskeméten, a Bem utca 14-es számú ház egyik udvari helyiségében lakunk, ami ösz- szesen tizenhárom négyzetméter. Önkormányzati lakás ez és mi, az élettársammal rendesen és pontosan fizetjük a lakbért, meg mindent, amit szükséges. Ilyen értelemben tehát nem lehet kifogás ellenünk, mert dolgozunk. Két gyerekkel, tehát összesen négyen szorongunk a lakásban.- Aztán tapasztaltuk, hogy ugyancsak ebben az udvarban van egy másik, üresen álló lakás, amelyben két szoba, konyha, fürdőszoba is van. Bementünk az önkormányzathoz, elmondtuk, hogy szeretnénk, ha nekünk kiutalnák. Azt a választ kaptuk, hogy nincs akadálya, mert valóban rászorultak vagyunk, írjunk egy kérvényt.- Megcsináltuk a kérvényt és körülbelül két hónappal ezelőtt beadtuk, úgy, ahogyan mondták. Aztán nagyon meglepődtünk, amikor egyszercsak jött a levél, hogy elutasították a kérvényünket. Maradunk tehát a parányi szobácskábán, pedig most várom a harmadik gyermekemet. Úgy látszik, erre nincsenek tekintettel. Tessék mondani, hová forduljak?-gálMostohák? A kecskeméti gondozási központ a nyugdíjasklubok számára 1994. július 29-én kirándulást szervezett a ludastói iskolához. Az Imre Gábor nevét viselő klub tagjai is kirándultak, de a helyszínen kiderült, hogy nem vehetnek részt a versenyben, mert állítólag nem küldték el előre a benevezést. Amikor megérkeztünk, úgy fogadtak bennünket, hogy „nahát, mégis kijöttetek”? Ez szerintem úgy értékelhető, hogy az említett klub tagságát mostohagyerekként kezelik. Valaha én is szerveztem versenyeket és helyszíni benevezéseket is elfogadtunk. Úgy néz ki, hogy a gondozási központ elnéz a fejünk felett, pedig volt olyan csapat, amelynek nem is volt ki a létszáma, s a miénkből pótolták. Erre jók voltunk? A legközelebbi szervezésnél remélem figyelembe vesznek egy jó tanácsot: tekintsenek minden klubot egyenlőnek. Már csak azért is, mert az idős emberek - akik a második gyerekkorukat élik - talán érzékenyebbek és most sokan sértve érzik magukat. G. Marton Sándor, Kecskemét Az oldalakat szerkesztette: Gál Sándor
