Petőfi Népe, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-09 / 186. szám
p Kalauz A PN-KALAUZ VENDÉGE Az egyre növekvő kínálati piac állandó szorításában Húsz évig dolgozott szállítmányozóként a keceli Tüzép-te- lepen Ritter János. így, amikor 1981-ben létrehozta saját építő- és tüzelőanyag-kereskedését, már majdnem mindent tudott a szakmáról. Amit nem, azt a saját kárán tapasztalta meg később, vállalkozóként. Még a nyolcvanas évek elején is óriási volt - az akkor áruhiánnyal fokozott - a kereslet az építőanyag-piacon. Ritter Jánosnak azonban mégis sikerült olyan választékot nyújtania, amivel eredményesen megalapozta üzletét. A kilencvenes évek elején az építőipari termelés visszaesése következtében a keresletet kínálat váltotta fel. Az értékesítők közötti versenyben megintcsak az győzött, aki a legnagyobb választékot kínálta. Ehhez viszont pénz kellett. S mert az állami Tüzép-te- lepek tőkehiányban szenvedtek, sorra a padlóra kerültek. Sorsuk végül azzal pecsételődött meg, hogy a gyártók nem velük, hanem az azonnal és készpénzzel fizető cégekkel kötöttek üzletet. Keveseknek sikerült idáig eljutni - közéjük tartozik Ritter János. Jelenleg három cég márkakereskedője: a beremendi A külső egyensúly javítása rövid távon nem érhető el költségvetés-politikai intézkedésekkel. A kiadások csökkentése nem garantálja, hogy a belső felhasználás mérséklődését a külső egyensúly javulása kíséri - állapítja meg a Kopint-Datorg konjunktúra-jelentése. A szakértők nem bíznak abban, hogy a jelenlegi feltételek mellett sikerül elérni a célul tűzött 50 milliárd forintos megtakarítást. A fogyasztáshoz kapcsolódó adók emelése ugyanis viszonylag csekély pótlólagos bevételt hozhat. A jövedéki adók emelése nem tűnik hatékony eszköznek, e termékek nagyobb árrugalmassága és az adóelkerülő mechanizmusok térhódítása miatt. Járhatóbb útnak látszik a forgalmiadó-kul- csok emelése, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez esetben valamiféle kompenzációt is alkalmazni kell. A lehetséges kiadáscsökkentések, bevételnövelések arányukat tekintve mégiscsak kis- és csökkenő mértékben tudnak hozzájárulni az óriásira duzzadt állami adósság- szolgálati terhekhez, amelyek gyorsuló ütemben nőnek és jövőre várhatóan elérik a 450 milliárd forintot. Ekkora összeg ta• A munka dandára télen s kora tavasszal van a Tüzépe- ken. Ritter János építő- és tö- zelöanyag-választékával megalapozta vállalkozását. Cement- és Mészipari, a dunaújvárosi Ferrobeton és a Tokodi Szénfeldolgozó Részvénytársakarékoskodással nem gazdálkodható ki, a bevételek pedig a stagnáló gazdaságból aligha növelhetők. így szükséges lesz a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank megállapodása a fiskális és monetáris politika összehangolásáról s olyan eszközök kidolgozásáról, amelyek legalább átmenetileg csökkentik a költségvetés kamatterheit. De ehhez a konfrontáció helyett a két intézmény közti kooperáció szükséges. A bizonytalannak minősített 1995. évi gazdasági kilátásokról a jelentés készítői úgy vélekednek, hogy ha az exportorientáció válik meghatározóvá, van esély, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya jövőre 2 milliárd dollárnál kevesebb legyen. A költségvetési deficit ekkor is legalább 400 milliárd forint lesz, az adóbevételek pedig nem emelkedhetnek számottevően. Ha mindemellett a GDP 2-3 százalékkal növekszik, az államháztartás deficitjének a GDP-hez viszonyított aránya kismértékben mérséklődhet. Az infláció azonban a magas költségvetési deficit miatt a legkedvezőbb esetben sem eshet lényegesen 20 százalék alá, s a munkanélküliségi ráta stagnálására is számítani kell. ságé. Negyedik partnerükkel - egy külföldi gyártóval - folyamatban vannak tárgyalásaik. Az inasévei alatt tanultaknak most jó hasznát veszi. Megtanulta például, hogy a vevő csak a száraz fenyő fűrészárut szereti. Öszáz négyzetméteres fedett tárolót építtetett, így tőle szárazabban viszik el a faárut, mint ahogyan kapják. (Nem súlyra mérik). Nagy gondot fordít a vevőkkel való jó kapcsolatra, mivel meggyőződése, hogy ez legalább annyira fontos része a jó üzletpolitikának, mint a bőséges választék. Ma sokkal nehezebb kereskedni - vallja hiszen a fékezhetet- lennek tűnő áremelés a gyártók és a fogyasztók között levő kereskedőt hozza nehéz helyzetbe. Nem beszélve arról az új „szokásról”, hogy egyes cégek egyszerűen nem fizetnek a termékért. Pedig régen a kereskedő üzletpolitikájába beletartozott a hitelezés. Ma ilyen segítséget egyre szűkebb körben lehet nyújtani. S bár eddig sikerült talpon maradnia, a verseny továbbra is kemény. Ugyanis nem csökken, hanem növekszik a kínálat a piacon.- almási Magyar-török együttműködés Magyarország és Törökország a következő években kiszélesíti kutatási-fejlesztési kapcsolatait a számítástechnika, biotechnológia, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari technológiák, valamint az energetika, környezetvédelem és bányászat területén. Az erre vonatkozó munkatervet magyarországi látogatásakor Tosun Terzioglu, a török Tudományos és Technológiai Kutató Tanács (TÜBI- TAK) elnöke és Pungor Ernő, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke írta alá. A TÜBITAK vezetője Pungor Ernő meghívására tartózkodott hazánkban. Részt vett a magyar-török kormányközi Tudományos és Technológiai Együttműködési Vegyesbizottság budapesti ülésén, ahol áttekintették a kormányközi együttműködési egyezmény időarányos teljesülését, eddigi eredményeit. A munkaterv szerint a tudományos témakörökben a két ország egyetemei és kutatóintézetei, vállalatai közös projekteket hirdetnek meg. Az együttműködési lehetőségek feltárását közös szemináriumok, szimpóziumok szervezésével, szakértőcserékkel segítik. Ez évi gazdasági kilátásaink Elment a kedvünk a külkereskedelemtől Hosszú évekig egy sikeres állami gazdaságban dolgozom külkereskedőként. Sok nyugati céggel álltunk kapcsolatban, s én személyesen is barátságokat kötöttem. Mondhatni, erre alapozva alakítottunk kollégámmal terményt exportáló, importáló kft.-t. Amikor az állami gazdaságot bevonták a privatizációba, fokozatosan építették le tevékenységeit. Amint kivonult egy piacról, tíz másik cég nyomult helyébe, hiszen túlkínálat van mindenből. Régi partnereink tehát nem minden esetben azonnali értékesítési lehetőséget, hanem inkább az újabb piacszerzéshez szükséges információkat szolgáltatták számunkra. Az első két megrendelést szinte egy időben kellett teljesítenünk. Keleti szállítmányunk a maffia kezébe került. Egyszerűen elvették embereinktől, még jó, hogy a kamiont visszaadták. A szállító cég most perel bennünket, mert azt állítják, nem a kellő gondossággal jártunk el partnerünk megválasztásánál. Nyugati szállítmányunk sorsa ennél érdekesebben alakult. A fogadó országban is bevizsgáltatták a terméket, s az eredmény érdekes módon éppen akkorra készült el, amikor a utolsó kamionos elindult. A külföldi bevizsgálás szerint termékünk állítólag harmadosztályú volt. Itthon első osztályúnak minősítették - az is volt s ennek megfelelő árat adtunk érte. A nyugati partner föltette a kérdést: visszaküldje mind a három kamion kölest, vagy elfogadjuk, amit fizet. Ehhez csak annyit teszek hozzá: ha a magyarországi hatósági tanúsítványokat elfogadnák külföldön is, nem fordulhatna elő ilyesmi. Úgy tudom, ennek érdekében a kormány már megtette az első lépéseket, de éveket vesz igénybe a megoldás. Azóta inkább belföldön kereskedünk. Legfeljebb akkor vállalunk exportot, s esetleg importot, ha a helyszínen személyesen megszereztük a szükséges garanciákat. Az utazás viszont sokba került. Az állami gazdaságnak megérte, mert nagy tételekben szállított. Egyébként egészen másként tárgyaltak velünk, amikor a gazdaságot képviseltük, mint most, hogy csak egy-két kamionnal elbíró magánvállalkozók vagyunk. A bonyolult vámszabályok is hozzájárultak ahhoz, hogy elmenjen a kedvünk a külkereskedéstől. Lejegyezte: Almási Márta Olajforgalmazók és felhasználók ellenőrzés alatt Az APEH által tavaly és idén ellenőrzött 1374 olajtermékimportőr, -forgalmazó és -felhasználó vállalkozás közül nyolcszáznál állapítottak meg jelentős összegű eltitkolt adót. A vizsgált vállalkozások jogszabályellenes tevékenységükkel 12,4 milliárd forint kárt okoztak a költségvetésnek - ko-' zölte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal illetékese. A legnagyobb, 6,45 milliárd forintos bevételkiesést a fogyasztási adó befizetésének elmulasztásával okozták a vállalkozások. Emellett nem fizettek be 2,96 milliárd forint értékű általános forgalmi adót és 1,81 milliárd forintnyi útalap-hozzájárulást. A büntetőeljárás alá vont vállalkozások nem egy esetben tíz-, sőt százmillió forintos értékben követtek el adócsalást, okirat-hamisítást, sértették meg a számviteli rendet. A fogyasztási adót be nem fizetők többsége háztartási tüzelőolajat - amely után ezt az adófajtát nem kell megfizetni - gázolajként értékesített. A HTO-t gyakran savazással átalakították - többnyire rossz minőségű - gázolajjá. Előfordult, hogy a HTO-t papíron tovább értékesítették, majd a vevőtől - amelyről utólag kiderült, hogy nem is létezik - ugyanilyen mennyiségű gázolajat vásároltak. Áfa-csalást jellemzően úgy követtek el, hogy fiktív számlákkal visszaigényelték az áfát, vagy nem számláztak olajtermékeket, és így nem is fizették be az adót. Gyakran a társasági adó és a személyi jövedelmadó befizetése is elmaradt, jövedelmeket titkoltak el. A nyolcszáz vállalkozás közül - melyeknél adómulasztást tapasztaltak - 261 esetében az adóhatóság már jogerős döntést hozott összesen 2,8 milliárd forint adóeltitkolás ügyében. Szankcióként eddig 5,7 milliárd forint értékű bírságot szabtak ki: ebből 3,35 milliárd forint az adóbírság és 2,34 milliárd a késedelmi pótlék. Az APEH-vizsgálatok tovább folynak, sőt a továbbiakban kiterjednek többek közt a kerozin-, a petróleum- és az or- sóolaj-beszerzők, -értékesítők és -felhasználók körére is. E termékekkel hígítva a gázolajat, sokan kikerülték a fogyasztási adó, az útalap és a környezetvédelmi termékdíj befizetését. • Az olajszőkítő telepeken végrehajtott rajtaütésszerű ellenőrzések Bács-Kiskunban is eredményesek voltak. A forint leértékeléséről Az új kormány hivatalba lépése óta egyre többet hallhatunk arról, hogy milyen rossz az ország pénzügyi helyzete. Persze eddig is éreztük ezt mindenféle külön bejelentés nélkül, hiszen a folyamatos áremelések és a már-már rendszeresnek mondható forint-leértékelések sugallták, hogy valami nincs rendben. Az állam a fizetési nehézségein csak addig tud úrrá lenni, amíg a lakossági megtakarításokból fedezni képes a központi kiadásokat (nevezetesen a külföldi kölcsönök törlesztőrészleteit és annak kamatait). Ezért szánta rá magát még az előző kormány arra, hogy június közepén emelje a betétek és ezzel párhuzamosan a hitelek kamatait. A másfél-két százalékos kamatemeléssel az állam arra próbálja ösztönözni a lakosságot, hogy elköltés helyett inkább gyűjtse össze a pénzét. A hitelfelvevőket pedig ezzel a lépéssel szeretné rábírni, hogy ne vegyenek fel kölcsönöket a kereskedelmi bankoktól, hanem oldják meg máshogy az anyagi természetű problémáikat. Hogy a lakosság bérből és fizetésből élő többségét mennyire „hatja meg” a betéti kamatemelés, még nem derült ki. De józan ésszel gondolkodva ez a csekély, 1-2 százalékos többlet nem jelenthet nagy vonzerőt. Különösen azért nem, mert ez az emelés még a körülbelül negyedévente bejelentett forint-leértékelések okozta veszteségeket sem képes fedezni. Ezenkívül az sem elhanyagolható tényező, hogy felröppent a híre a 8-10 százalékos, tehát szokatlanul nagy arányú leértékelésnek is. A bankokból származó adatok szerint egyébként az érintettek a megtakarítások helyett az értékpapírokat, illetve a devizabetéteket részesítik előnyben. Ugyanakkor a valutakeret évi 800 dollárra emelése sem váltott ki különösebb érdeklődést, ami arra utal, hogy a lakosságnak nemigen van befektetni való vagy utazásra fordítható pénze... B.Zs. Kedvezmény a farmereknek Az Egyesült Államok kormányzata eléggé idejétmúlt megfontolásból még mindig dollármilliárdokkal támogatja a nyugati országrész fejlesztését. Kedvezményeket élveznek még mindig a nyugati államokban élő farmerek, bányatársaságok és egyéb cégek. A vizet olcsóbban kapják, mint az ország keleti felén, kevesebbet kell fizetniük az állami vízi erőművektől kapott áramért, a bányászati jog is fillérekbe kerül. Mindez indokolt volt, amikor Washingtonnak ösztönöznie kellett a nyugati országrészben a gazdasági növekedést. Ám jó ideje szükségtelen, ráadásul komoly összeget szív el a hatalmas deficittel küszködő szövetségi költségvetésből Mobiltelefonok növekvő száma Az idén várhatóan mintegy 100 ezer magyar vásárol majd mobiltelefont, s ezzel az ilyen készülékkel rendelkezők száma 150 ezerre nő. Az új kelet-európai fogyasztók nagy része olyan vállalkozó, akinek egyébként nem lenne telefonja. Ez azt mutatja, hogy az itteni fogyasztók váratlan és precedens nélküli lelkesültséggel használják készülékeiket. Tény az is, hogy számos kelet-európai számára a mobiltelefon az első telefont jelenti. Miközben a magánvállalkozások száma tavaly 100 ezerrel nőtt Magyarországon, s eléri a 700 ezret, minden száz magyarra még mindig csak 15 telefonvonal jut. Júliusban csökkent az olaj kitermelés Több mint 300 ezer hordónyival csökkent napi átlagban az OPEC olajkitermelése júliusban júniushoz képest, ám még így is meghaladta a szervezet önkéntes kitermelési plafonját - jelentette az AP- DJ. Júliusban naponta 24,69 millió hordó olajat hoztak a felszínre az OPEC-tagálla- mok, egy hónappal korábban 25,02 milliónyit. Kitermelési maximumként ugyanakkor a szervezet az idei év végéig tartó érvénnyel 24,52 millió hordós határt határozott el. A júliusi csökkenés fele a nigériai zavaros helyzetnek tulajdonítható, az afrikai ország kitermelése 1,93 millióról 1,78 millió hordóra csökkent. Venezuela, Katar, az Egyesült Arab Emírségek viszont kvótájuk feletti mennyiségben hoztak olajat a felszínre. Kínai-japán együttműködés A Toshiba Corp. japán elektronikai óriáscég hétfőn bejelentette, hogy megállapodást írt alá egy kínai állami vállalattal félvezetőket gyártó vegyes vállalat létrehozásáról Sanghaj északi részében. Az üzem televíziókhoz és audio-berendezésekhez gyárt majd kétpólusú integrált áramköröket, és a jövő év áprilisában kezdi meg termelését. A 10 millió dolláros alaptőkével induló vállalatban a japán részesedés 60, a partner kínai elektronikai cég részaránya pedig 40 százalékos. Román kóla * Kelet-Európa legnagyobb Coca-Cola-üzemének építési munkálatai kezdődtek meg a romániai Ploiestiben. A gyár egyben a hetedik Coca-Cola üdítőt termelő egység lesz Romániában. A ploiesti gyár 20 millió dolláros befektetéssel épül, és ezzel 100 millió dollárra nőnek az amerikai cégóriás romániai befektetései. Gyártósora óránként 30 ezer üveget tölt meg üdítővel. A Coca-Cola termékeit nemigen ismerték Romániában, hiszen évtizedekig itt szinte egyeduralkodó volt a Pepsi.
