Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
Olvasói családunk Solti nyugdíjasok az aratófesztiválon 0 Sokáig fognak emlékezni a solti nyugdíjas otthon lakói az elmúlt hétvégére, ugyanis ők is beneveztek a keceli aratófesztiválra. A jó kedélyű aratóbrigádot több szurkoló elkísérte, köztük a solti polgármester. Úgy tűnik, az idős emberek nem felejtették el ezt a fiatalokat is próbára tevő munkát. Igaz, nem ők lettek elsők a versenyben, de sokak szerint a solti csapat aratott a legszebben. Képünk éppen a start előtt örökítette meg a lelkes aratóbrigádot. Sírjukon mindig van friss virág • Idős Czira Ádám és felesége, B. Hegedűs Teréz. Apai nagyanyám - Czira Erzsébet - nagyszámú családban született annak idején, Nagykőrösön. A családját kutatva megállapítottam, hogy az ő szülei, Czira Ádám földműves és B. Hegedűs Teréz hajadon 1885. év január 21-én kötött házasságot a nagykőrösi református templomban. Ebből a házasságból az idők során tizenhat gyermek született. Tíz lány és hat fiú. Még gyermekkorukban hatan elhunytak. Nagyanyám többször is elmesélte, hogy volt olyan hét, amikor gyermekbetegségben három testvére halt meg, végül is a felnőttkort hét lány s három fiú érte meg. Külön érdekessége a családi történetnek, hogy a felnőtt kort megértek igen hosszú életet éltek. A nagyanyám (Erzsébet) volt a legidősebb, ő 96. életévében halt meg, Kecskeméten. A Czira gyermekek, akik megérték a felnőttkort, Erzsébet, Julianna, Ádám, Eszter, Mária, Judit, Borbála, Ferenc, Teréz és Ambrus. A család Nagykőrösön, s a környékén telepedett le. Czira Ádám és felesége Nagykőrösön, a III. kerület, Szegfű utca 9. szám alatt laktak, s ott is haltak meg. A sok gyermek ellenére is szépen éltek, békés egyetértésben. Nagy szeretettel nevelték fel a gyermekeket. Gyermekeik, unokáik mindig nagy tisztelettel beszéltek a Czira dédiékről. Ők nekem a dédszüleim voltak. 1935-ben ünnepelték meg népes családjuk körében a házasságkötésük 50. évfordulóját. A család kérésének megfelelően fénykép is készült Nagykőrösön a jubileumi évforduló alkalmából. A képen idős Czira Ádám és felesége, B. Hegedűs Teréz látható sötét ruhában. Mindketten megérték a 90 évet. Még ma is elevenen él bennem a kisgyermekkori emlék. Hatéves voltam, dédnagyapám Nagykőrösről kijött hozzánk, az oda 13 km-re lévő Szentkirálypusztára, gyalog. Alig akartuk elhinni. Szikár, szívós ember volt élete végéig. A nagykőrösi református temetőben nyugszanak. A népes család napjainkban is nagy tisztelettel gondozza márványköves sírjukat. Síremlékükön állandóan található friss virág. Gyermekeik közül ma már csak Ambrus él, szintén tisztes kort ért meg, jelenleg 86 éves. Mi, az utódok: unokák, dédunokák, ükunokák, de az annál még fiatalabbak is őrizni fogják tiszta emléküket. Kenyeres Dénes Kedves Olvasóink! A nyár igazán alkalmas az élménygyűjtésre, talán ennek köszönhető, hogy családi rovatunk számára most is bőven érkeztek írások. Kérem, továbbra is küldjenek fényképeket és élménybeszámolókat családi eseményekről. Leveleiket várja: Benke Márta szerkesztő Hogy kell ezt megépíteni? • A kép Kecskeméten, a hároméves Kosa Józsikáról készült, amint házuk udvarán játszik. Hozzátartozója, aki elküldte a fent látható fotót, ezt írta a jelenet alá: „Hogy kell ezt megépíteni?” Szépkorúak szavalóversenye • A díjátadás egyik pillanata. Megduplázta a szerencséjét Szolnokon rendezték meg a „szépkorúak szavalóversenyét”, az irodalombarátok országos találkozóját. Örömmel számolunk be arról, hogy a kecskeméti nyugdíjasokat a szociális gondozó központ klubtagjai sikeresen képviselték. A kecskeméti versmondók közül öten részesültek különdíjban kiemelkedő versmondásukért, név szerint: Bakonyi Lászlóné, Pulai István, Urbán Antal, Káplár József és Végh Imréné. A szervezőkjóvol- tából valamennyi versmondó ajándékkal tért haza.- Elállt a lélegzetem és földbe gyökerezett lábakkal állva olvastam a levelet, amiben az állt, hogy megnyertem a fődíjat, a Toyota gépkocsit. Én, aki 1957 óta lottózom, és a legnagyobb találatom egy hármas volt - újságolta Czakó János ti- szakécskei nyugdíjas. Czakó úr, aki csak néhány hónapja él Tiszakécskén, előzőleg Pesten lakott, örömtől ragyogó szemekkel mesélte, hogy a Szerencsejáték Rt. által meghirdetett „megduplázhatja szerencséjét” akcióban megnyerte a fődíjat, egy több millió forint értékű Toyota Corolla személy- gépkocsit.- Nagyon szeretek lottózni - mondja . évek során már az életem részévé vált. Ez a legkedveltebb hobbim. Minden héten izgatottan várom a sorsolást, és mindig reménykedek. Kettes és hármas találataim voltak, de egyszer, sok évvel ezelőtt a tárgynyeremény-sorsoláson a- jándékkosarat és pénzjutalmat nyertem. Több szelvénnyel és mindig más számokkal játszom hétről hétre. Csodálatos érzés reménykedni és izgulni, hátha megérint a szerencse. Most eljött! A május elején vett 100 darab nyeretlen lottószelvénnyel nem tudtam mit kezdeni, de úgy gondoltam, ha már van ilyen lehetőség, beküldőm. A bátyá- méknál lakom és a sógornőm találta meg a levelet, de nem bontotta fel. Mikor megláttam, honnan jött, gondoltam, hogy nyertem valamit, de a fődíj meg sem fordult a fejemben. Július végén fogom megkapni a kocsit.- Megtartja?- Igen, van jogosítványom. A tejiparnál dolgoztam, mint hivatásos gépkocsivezető.- Hogyan fogadták a hírt a rokonai?-Nem akartam, csak akkor megmondani nekik, amikor beállók az udvarra vele, de nem így történt. Távollétemben lelepleződött a dolog. Most már mindegy, gondolom, így is eláll a lélegzetük, mikor meglátják ezt a japán csodát. N.I. A LEGIDŐSEBB KÉCSKEI HÁZASPÁR Kedvenc műsoruk a Dallas Tuza Imre és Varga Julianna 1931 novemberében kötöttek házasságot az akkori Újkécs- kén. Ma, Tiszakécskén, a Dohány utcában laknak, és ők a város legidősebb házaspárja. Hatvanhárom évet töltöttek együtt boldog, de viszontagságos életük során, amit háború és szegénység sújtott. Öt gyermekük született, akik kilenc unokával és tizenkét dédunokával ajándékozták meg őket. Egyik fiuk, Tuza László messzire elkerült tőlük, Franciaországban, Párizsban lett katolikus pap. A többiek Tiszakécskén élnek és gyakran meglátogatják szüleiket. Ők és gyermekeik, unokáik adnak örömet, boldogságot ennek a század elején született két idős embernek, akik szemében ma is csillog az a szeretet és megbecsülés, amit egymás iránt éreznek. A háború és az emberek gyarlósága keményen meghurcolta őket, mindenüket elvesztették és a szerencsének köszönhetően maradtak életben. Juliska néni 30 évig dolgozott a téeszben mezőgazdasági munkásként, Imre bácsi pedig vasúti pályamunkás volt 18 évig. Ma már egészségük kicsit ingadozó, egyik nap jobban, másik nap gyengébben érzik magukat. Napközben pihennek, vagy az udvarban szaladgáló állatokkal foglalatoskodnak. Kedvenc tévéműsoruk a Dallas, amit minden héten megnéznek. Vasárnaponként pedig eljárnak a templomba, imádkozni. Köszönetét mondanak Istennek, hogy ennyi évet élhettek együtt szeretetben, és felnevelhették, taníttathatták gyermekeiket. Nagy Irén HERCEGSZÁNTÓI DIÁKOK BÚCSÚJA Szép emlékű kirándulás • A négy jó barát, balról: Lengyel Enikő, Matúz Zsuzsanna, Kerner Anita és Kollár Gábor. A hercegszántói nyolcadik osztályosok június elején négynapos osztálykiránduláson vettek részt. A busszal, amivel elvitt minket Sanyi bácsi, semmi baj nem volt. Video, tévé is volt benne, így a táj mellett a videót is nézhettük. Első napon az úticélunk Győr volt, másnap és harmadnap Sopronban aludtunk. Harmadnap kimentünk Ausztriába, a szafariparkba, majd bécsi városnézés következett. Negyednap kissé szomor- kodva jöttünk haza, hiszen ez volt az utolsó kirándulásunk együtt. Huszonhatónkat osztályfőnökünk, Gál Géza és nemzetiségi tanárunk, Siskovity Náda kísért el. A sofőrről se feledkezzünk meg! Rendes és barátságos volt Sanyi bácsi! Köszönjük mindannyiuknak ezt a szép emlékű kirándulást. Küldjön egy fényképet! • Mi - a képen látható „öregfiúk” - a hatvanas évek közepén a Kecskeméti Dózsa ifjúsági csapatában futballoztunk. Az utóbbi időben hagyománnyá vált, hogy minden év májusának egyik szombatján összejövünk és a zöld gyepen, valamint a fehér asztalnál felidézzük az elmúlt szép időket. A felvétel a legutóbbi összejövetelünkön, 1994. május 21-én készült a Köztemetőben, ahol egykori edzőnk, Dragollovich Gyula bácsi sírjára helyeztünk el koszorút. Állnak: Padlás János, Gyurik József, Endre Ferenc, Dobos László (takarva), Dómján László, Magyar László, Magó István (takarva), Könyves József, Bende József, Sz. Tóth Antal. Guggolnak: Dávid József, Gyorsa Zoltán. A fényképet beküldte Könyves József.
