Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
10 Ti sztelt Szerkesztőség! 1994. július 13., szerda 0'Y»«ÓSZ0LGÁLAT Levélszekrény még kapható! „A legutóbbi Szerencsekerék-sorsoláson nyert ajándékot a mai napig sem kaptam meg, holott az újságban közzétett lista tartalmazza a nevemet. A lapot is több esetben, így például a mai napon sem kaptam meg” - írja egy kedves előfizetőnk Lakitelekről. Ezúton is gratulálunk a nyereményhez, amit ügynökségvezetőnk a mai napon eljuttat önhöz és egyben elnézést kérünk a késedelemért. A hiányos lapkézbesítést természetesen kivizsgáljuk, s bízunk benne, a jövőben nem fordul elő, hogy nélkülöznie kell a Petőfi Népét. Sokan érdeklődnek: tart-e még a lévé’szekrény vásár? Elmondhatjuk, hogy minden ügynökségünk rendelkezik még készlettel, au ely fedezi a megrendeléseket. A szállítás folyamatosan történik. A kiadó is képes - korlátozott mennyiségben - kielégíteni az igényeket. Olvasószolgálatunknál még kapható levélszekrény. A Bácsalmásról és környékéről érkezett megrendeléseket terjesztési ügy nökségünkhöz továbbítottuk (Petrek ics Tamás, Bácsalmás. Szt. János u. 9. Tel: 79/341-225). Ismét 'ten felhívjuk minden kedves olvasónk figyelmét, hogy nyáron az üdülőhelyeken is megvásárolható a Petőfi Népe. A megye üdülőkörzeteiben a Délhír Rt. megszervezte az árusítást, így nyaralás közben is naponta tájékozódhatnak olvasóink a megye és az ország, a világ eseményeiről az újságból. Szabadszállásról egy olvasónk - a mai naptól már előfizetőnk - pólót vásárolt az olvasószolgálatnál. Munkatársunk felvilágosította, hogy csak az előfizetőknek adhatjuk kedvezményes áron a pólót. így, de nemcsak ezért, előfizetett a lapra. Továbbra is várjuk észrevételeiket, kérdéseiket, javaslataikat telefonon (76/481-391), levélben, vagy személyesen (Kecskemét, Szabadság tér 1/A). Megrendelést telefonon is készségesen elfogadunk. MÁV-válasz A június 1-jén megjelent. Utazási gond című cikkben foglaltakat megvizsgáltuk. A 7044. sz. vonat megszüntetését az alacsony kihasználtság indokolta. Ezzel a vonatelosztás nem változott, a korábbi menetrend szerinti utazási lehetőség továbbra is br tosított, a következők szerint: 7024. sz. személyvonat Kecskemét (14.29-14.45) és Kisku; félegyháza (érk. 15.12) között minden állomáson és megállóhelyen megáll. A 714. sz. gyorsvonat Kecskemét (15.43-15.45) és Kiskunfélegyháza (érk. 16.03) között Városföldön 15.54-kor megáll. Ezek a von tok az igényeket kielégítik. A 7024. sz. vonat két kocsijának 160 ülőhelye több, mint a cikkben említett három kocsié volt. Luc/.,s Mihály oszt.vez.h., MÁV Rt., Szeged Szegénységi bizonyítvány lenne a városnak Felkavart a múltkori cikk A Petőfi Népe július 5-ei számában megjelent, Éhbérért dolgoznak? című cikkhez szeretnék kiegészítőt írni. (A cikk a kecskeméti képviselő-testület vitájáról szólt. A szerk.) Én nagyon is érdekelt fél vagyok, tizenhat csökkent munkaképességű szerencsétlen hozzátartozóival együtt. Ezért az ő nevükben is kérem levelem nyilvánosságra hozását. Kérdezem Varga Lászlótól, a szociális bizottság elnökétől, milyen ellenőrzéseket folytattak az intézményben, ha nem vették észre, hogy 5 év óta ugyanazért a bérért - napi 60-80 forintért - dolgozik tizenhat sérült, csökkent munkaképességű dolgozó? Nem tudom, honnan van havi 4 000 forint fizetés. Talán úgy, hogy a nem csökkent munkaképességű varrodai dolgozók 9-10 ezer forint havi fizetésével ösz- szeadták a fogyatékosok havi 1500-1800 forint fizetését és elosztották kettővel, s így lett az átlag 4 000 forint. Az év elején a hozzám tartozó hazahozta az adóbevallási ívét, melyben az állt, hogy 1993-ban - kétszeri jutalom mellett - 23 000 forint volt az évi keresete, napi ötórás munkaidőre. Az igazgató úr 10 napig dolgozik ennyiért. A szenátorok és Varga úr családjában biztosan nincs sérült hozzátartozó, mert akkor már régen utánanéztek volna az intézményben elkövetett dolgoknak. Azt írja az újság, hogy a városnak 12 000 forintjába kerül egy csökkent munkaképességű fiatal. Mi kerül ennyibe? Ugyanis a bedolgozó az elvégzett munkájáért fele pénzt sem kapja meg, mert a másik felét az intézet teszi el rezsire és társadalombiztosításra. Nyolc évvel ezelőtt, amikor az intézmény létrejött, az akkori igazgató mindig úgy tudta intézni, hogy minden dolgozó jo- * gosult legyen társadalombiztosításra. A mostani igazgatót egy éve kérték a fiatalok hozzátartozói, hogy szerezzen munkát és azt folyamatosan biztosítsa. hogy két év múlva ők is megkaphassák a nyugdíjukat. Szegénységi bizonyítvány lenne a városnak, ha megszüntetnék a szociális foglalkoztatót, mert sérült, beteg emberek mindig lesznek. Ezek a fiatalok csak dolgozni szeretnének, hogy ne érezzék magukat a társadalomból kivetett embereknek. Kisebb településeken - például Tiszakécskén - jövedelmező a szociális foglalkoztató. Ott ugyanis a vezetők nem a saját továbbképzésükkel, menedzseriskolával vannak elfoglalva, mint itt. Nem a szociális foglalkoztatót kell megszüntetni, hanem olyan vezetőket kell alkalmazni, akik nemcsak a vezetői pótlékot veszik fel, hanem munkakörük magaslatán állnak és emberségesek az amúgy is hátrányos helyzetű, csökkent munkaképességű fiatalokkal. Tisztelettel: Tizenhat fiatal hozzátartozói Szeretnék hozzászólni a július 6-án megjelent, Egy kedves szó többet ér című cikkhez. Soha nem értettem, miért kiáltja világgá az érzéseit, aki azt a régi slágert énekli, hogy „Mondjátok meg Máriának, szeretem”, és miért nem mondja meg annak, akinek szól: Mária, én szeretlek téged. Felkavart az említett cikk is. Várhat-e kedves szót, aki ilyen levelet megír? A megbecsülés csak megbecsülésnek lehet a jutalma. Egy megyei lapban megvádolni, lejáratni valakit, névtelenül, gerinctelenség. Klubbal, amelynek körülbelül 100 tagja van, akár nyugdíjasnak, akár mozgássérültnek nevezik is, nem szabad takarózni. Lehet, hogy valakit vagy valakiket megbántottak, bár nehéz elképzelni arról a halk szavú, intelligens, fiatal asszisztensnőről, aki a cikk szerint „a gépet kezeli”. Legtöbben soha nem megyünk szívesen orvoshoz, még ha szépen mosolyognak ránk, akkor sem, de sajnos kényszerülünk. Ezért csak hálával gondolhatunk azokra, akiknek a kezében van az életünk. Lehet, hogy a cikk szerint „néha mosolygó”, de mindig gyógyító doktornő, de lehet, hogy a betegnek rendszerint háttal ülő, számítógépet kezelő, már említett asszisztensnő kezében. Életünk súlyos pillanatában mit mondunk majd nekik? Bár sokadmagammal elítéljük a névtelen vádaskodókat, most mégis hasonlót cselekszem, „méltó” leszek hozzájuk. Nevem helyett, amely teljesen jelentéktelen ebben az ügyben, inkább leírom azt, amit egy régi susztertől hallottam. Ez válaszul szolgál a cikk írójának is, de lehet, hogy a kaskantyúi rendelő sokunk által szeretett dolgozói is megfontolják kifüggesztését: A hajdani mester ezt írta ki üzlete falára: Ha meg van elégedve a munkámmal, mondja el mindenkinek, ha valami baja van, mondja el nekem! Név és cím a szerk.-ben. MEDDIG LESZ ÁTMENETI ÁLLAPOT? Kiszáradtak a vízcsapok Minden indoklás nélkül Telefonon mondta el panaszát Kecskeméti Kálmán olvasónk, aki a Kapásfaluban lakik. Nem érti ugyanis, hogy miért nincs víz a Tisza melletti település lakásaiban.- Sajnos már negyedik hete tart az az áldatlan állapot, hogy reggel hat órakor megszűnik a vízszolgáltatás és csak este tizenegykor „élnek” újra a csapok. Éz pedig tarthatatlan állapot, hiszen az ember nemhogy mosakodni, de még inni, ebédet főzni sem tud. Különösen bosz- szantó a dolog ebben a térségben, ahol a lakosság többsége nyugdíjas.- Érdeklődtünk már a lakiteleki önkormányzatnál, ahol azzal nyugtattak meg bennünket, hogy csupán átmeneti állapotról van szó. Onnan ered ez az „átmeneti” állapot, hogy a térséget ellátó két víztorony közül az egyiket megszüntették, majd a vizet szolgáltató kutak egyike is erre a sorsra jutott. A lakosság A kecskeméti Pásztor Józsefről van szó, akit ismerősei, barátai, tehát nagyon sokan egyszerűen csak Józsiként emlegetnek még ma is, és akire most emlékezünk, attól függetlenül, hogy neves nap-e számára a mai vagy sem. Tisztelt Józsi Barátunk! Az irántad érzett tiszteletünk, a veled kapcsolatos emlékeink és máig nagyrabecsült munkásságod elismeréseként szólunk hozzád, akit akkoriban példaként emlegettünk. Elsők között voltál, aki feladva eredeti szakmád, a fodrászmesterséget, a II. világháborút követően részt vállaltál Kecskemét újjáépítésében. Kézikocsival szállítottad a fát, meszet, homokot a munkahelyekre, hogy a kőműves falat tudjon emelni, az ács kicserélhesse a repesz hasította gerendát, hogy megjavíthassák az épen maradt lakást, sok családot emberi körülmények közé juttatva ezáltal. Ahogy fejlődött az építőipar, vele arányosan nőtt a te vasúti B. Rozália kecskeméti olvasónk fél - mert szerinte olyanok a körülmények, hogy félnie kell - a kecskeméti Köztemetőben. Az idős hölgy gyakran, hetenként több alkalommal is kijár szeretteinek sírjaihoz, s ilyen alkalmakkor egyre gyakrabban találkozik kétes kinézetű és viselkedésű alakokkal, akik olykor nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket tesznek rá. Sokszor kutyákkal együtt kószálnak az ilyen alakok a hatalmas sírmezőben, ami csak főném tudja, hogy miért került erre sor, csak azt tapasztaja, hogy nincs víz a lakásokban.- Persze, meg lehetne oldani a vízellátást, ha minden házhoz egy-egy kutat fúratna a tulajdonos, ami a hálózatra történő csatlakoztatással együtt, mintegy ötven ezer forintba kerül. Ez pedig - ha ötven forintjával számolunk egy köbmétert - ezer köbméter víznek felel meg. Márpedig ilyen mennyiséget két év alatt sem fogyaszt el egy közepes család. Most arról nem is beszélve, hogy kinek van ötvenezer forintja, ha már vezetékes vízzel van ellátva a lakása, vagy legalábbis abba van bekötve.- Jó lenne, ha az ügyben illetékesek tájékoztatnák a környék lakosságát arról, hogy mi okozza ténylegesen a vízhiányt. Természetesen, a legjobb az lenne, ha szó nélkül megoldanák, és nem kellene este tizenegyig várni a mosakodással. szállítmányozási feladatod, párosulva a nagyobb felelősséggel, amelynek maradéktalanul eleget tettél. A vasúti értesítés után megjelentél a munkahelyeken rozoga kerékpároddal, hogy közöld az anyag érkezését, és meggyőződj arról, biztosított-e az időbeni fogadás, a szakszerű tárolás? Az „ügyiratozásod”, a papírok rendben tartása ámulatba ejtett minket. Ha például évekre visszamenően szükségünk volt valamilyen adatra, nem bocsátkoztunk annak keresésébe, hanem elmentünk hozzád, te körülnéztél és már mondtad is, hogy mikor honnan, milyen és mennyi anyag érkezett hozzánk, ki vette át stb. Egyszóval: alacsony növésed ellenére felnéztünk rád. E megemlékezés közben fogadd tőlünk őszinte kéznyújtásunkat, miközben sok-sok örömet, jó egészséget kívánunk neked. Egykori munkatársaid nevében: Lédeczi József, Kecskemét kozza félelmét. Meggyőződése, hogy ezek a személyek, csoportok nem sírokat gondoznak, de még csak nem is kegyeleti okokból járnak ki a temetőbe, hanem egyéb szándék vezérli őket. Olvasónk azt kérdezi, hogy miért nem lehet végre rendet teremteni ebben a temetőben, hol vannak a temetőcsőszök, akik vigyázzák a rendet, akik megóvják az embereket az esetleges kellemetlen helyzetektől?-rapiJó szívvel! Megható sorokat tartalmazó írást hozott minap a postás a bajai szerkesztőségbe. A levelet Széllé Gabriella írta az Erzsébet utca 27. szám alól. Az egyedül élő idős hölgy a helyi öregek napközi otthonában tölti szabad idejét, és itt is étkezik rendszeresen. Felújítás miatt azonban az elmúlt két hétben zárva volt az intézmény, így neki is saját magának kellett gondoskodnia ellátásáról. Amint írja, nagyon sokan voltak jó szívvel irányában, mert a szomszédok közül többen is vittek neki főtt ételt, amit lapunkon keresztül is szeretne ezúton megköszönni falubeliéinek. Úgy érzi, ez az emberség őt is felemelte nehéz sorából, mert nem maradt egyedül, és nem kellett éheznie. P. Z. Meglepetés Két szemüvegemet elvittem az Ofotért kecskeméti, Arany János utcai boltjába. Az egyiknek a szárat szorító csavarja kijárt, a másik kissé szorított. Kis várakozás után jött egy hölgy, s kérdezte, mi a baj. Elmondtam, elvette a szemüvegeket, bement a belső helyiségbe, ahonnan pár perc múlva visszajött és ideadta a szemüvegeket. Kérdeztem, mivel tartozom? Mosolyogva válaszolta: semmivel. Meglepődtem, s fáradozását megköszönve, eltávoztam. Kérem, közöljék hálás köszönetemet figyelmességükért. Egyébként nagyon régi olvasójuk vagyok, nem tudnék meglenni az újság nélkül, megszoktam, hogy hozzák mindennap, pontosan. Kívánok jó egészséget és sok sikert a lap valamennyi dolgozójának. Tisztelettel: A július 4-ei számukban megjelent, Éhbérért dolgoznak című cikkükre szeretnék reagálni. Úgy látszik, Varga úrnak, a kecskeméti önkormányzat szociális bizottsága elnökének is van takargatnivalója a témával kapcsolatban, mivel élesen bírálta az alpolgármester urat az átvilágítási kérelmei miatt. Fiam, aki kezdő szakmunkás, az utóbbi időben több munkahelyen is kénytelen volt belekóstolni a nagy demokráciába. Miért? Mert városunk magánvállalkozói - tisztelet a kivételnek - a következő módszerrel dolgoznak és dolgoztatnak: Felvesznek egy munkanélküli fiatalt, s foglalkoztatják egy, maximum két hónapig, majd egyik napról a másikra útilaput kötnek a talpára, minden indoklás nélkül. Természetesen ezen időszakban a tb.-re nem volt bejelentve, így járulékot sem fizet a jótevő maszek a munkaerő után és minimálbérért dolgoztatják őket, napi 10-12 órában. Miután elzavarta az egyiket, máris felveszi a másikat és a körforgás indul elölről. A napokban lezajlott színes, vidám, játékos sportvetélkedő szurkolói lehettünk az Egyesített Szociális Intézmény II. osztályán, ahol lakóink és kecskeméti meghívott vendégeink mérték össze erejüket, találékonyságukat és ügyességüket. Megkapó volt észrevenni, hogy a verseny végén összekeveredtek a csapatok, már nem vendéglátók és vendégek között folyt a versengés - valójában észrevétlenül igazi játékká alakult át a vetélkedő, ami tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy a rendezvény elérte célját: a kötetEzt a saját tapasztalatból tudom, mivel, ahogyan mondtam, a gyerekemről van szó, aki az utóbbi évben pontosan négy ilyen munkahelyen dolgozott. Gondoltam, hogy feljelentést teszek az általam ismert vállalkozók ellen, csakhogy ez a demokrácia meghozta a verőlegényeket is, így a feljelentésről lemondtam. Az alpolgármester úrnak igaza van abban, hogy minél több „jótevőt” kellene átvilágítani, mert nem a kisembernél kell az adócsalásokat keresni. Természetesen, ha a vizsgálatokat nem engedik „valakik” befejezni, akkor ez egy szélmalomharccá válik. Remélem, hogy az új kormány megteremti a dolgozóknak az olyan érdekvédelmet - vagy valami hasonlót - ami abban az „átkosban” létezett, és a rabszolga-kereskedők között egy kis rendet tesz. És mivel az előzőekben verőlegényekről szóltam, nem vagyok hajlandó az íráshoz a nevemet adni és kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy azt ne is közöljék. (Név és cím a szerk.-ben) len, vidám hangyabollyá vált udvaron résztvevők és szurkolók egyaránt jól érezték magukat. Ámbár igaz az is, hogy másnap a megmozgatott csontok és izmok jeleztek azoknak, akik teljes odaadással „küzdöttek”: mégis ez a délelőtt elfeledtette lakóinkkal és vendégeinkkel korukat, esetleges betegségüket, és újra gyermekek voltak egy kis időre, s ezt látva, hiszem, hogy sokáig kellemes emlék marad valamennyiükben ez az átmeneti „visszafiatalodás” testben és lélekben. Vas Lászlóné, intézeti dolgozó A kölcsönző nem zárt be Pálházi László (Kecskemét, Rávágy tér 12.) azzal a gonddal kereste fel szerkesztőségünket, hogy a Batthyány utcai kölcsönzőboltba nem tudja visszavinni a babakocsit, mert azt állandóan zárva találja, s nincs kiírva, hogy kinyitnak-e még egyáltalán? Valakitől azt hallotta, hogy végleg bezárt az üzlet. Mivel feltehetően sokakat érint az ügy, olvasónk kérdését továbbítottuk az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat budapesti központjához, ahol dr. Horváth Rudolf igazgató a következőket mondta.- A bolt dolgozói szabadságra mentek, s feltehetően elfelejtették kiírni, hogy július 15-én nyitnak újra. Az igazgató az ügyfelek elnézését kéri. A bolt tehát pénteken ismét kinyit. H. Sz. G.-né, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • Szóval, ez az a természetes öntözés, ahová indult? Akit példaként emlegettünk Kétes alakok a temetőben Játékos sportvetélkedő i
