Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-29 / 151. szám
A búcsú pillanatai nyolc év után Soha rosszabb tanévzárót! • A képen az egyesített ifjúsági és felnőtt énekkar tagjai láthatók. Szánkon harmincnyolc nyolcadikos diák ballagására felejthetetlen ünnepséget rendezett a pedagógusok harmincfős testületé, a most már véglegesen megválasztott Csontos Erzsébet igazgatónő irányításával. A ballagó diákok hozzátartozói teljesen megtöltötték az iskola nagy tornatermét, de a szülőkön kívül ott voltak a nagyszülők, a kereszt- és bérmaszü- lők, a jó szomszédok és még a jó barátok is. Délután 5 órakor már az osztályokat látogatták meg a búcsúzó diákok, énekszóval elköszönve az iskolatársaktól és a sok gondot és örömet adó iskola falaitól és a padoktól. A búcsúzó diákok, nyakukban a vándortáskákkal, ölükben a rengeteg virággal, maradandó emléket hagytak a jelenlevők szívében, hiszen szülőknek, gyerekeknek nem volt könnyű a 8 év. Az udvaron keresztül az aggódó szülők sorfala között, mindnyájan bevonultak az ünnepség színhelyére, a tornaterembe, amire legszívesebben emlékeznek a búcsúzó diákok, de a számítógépek csodálatos világa is felejthetetlen a számukra. A Himnusz hangjai után színvonalas programmal köszöntek el az életbe kilépő öregdiákok. Az iskola nevében az igazgatónő köszöntötte a bal- lagókat, megadva nekik az utolsó intelmeket, a becsületes élet továbbviteléhez. Majd a különböző tanulmányi versenyeken szereplőket külön is megjutalmazta. Kérte a növendékeket, ne felejtsék el iskolájukat, ahová mindig szívesen visszavárják őket. Bálint István • Összetart a Deák család, így könnyebbek a hétköznapok. Szerények a hétköznapok Fülöpjakabtól néhány km-re egy kis tanyában él Deák Mihály családjával. Felesége Czakó Irén 28 éves, öt gyermekük édesanyja. Mihály 10, Norbert 9, Csaba 6, Albert 3 éves, János, a legkisebb 14 hónapos. A család pénztárcája igen szűkre szabott, hisz 40 ezer forintból kell kijönniük egy hónapban, s 2 ezer az OTP-részlet. A családfő 3 szakmával január óta munkanélküli. Előzőleg az Alkotmány tsz-nél volt alkalmazásban. S hogyan élnek? Egyik napról a másikra. Szerények a hétköznapok és szerény a karácsony is. Ezen a télen disznót sem tudtak vágni. Pedig reggelire 2 liter kakaó meg se kottyan. Nemrégiben egy vihar áramszünetet okozott, s csak 2 nappal később állították helyre a hibát. A 400 literes hűtőláda ekkorra kiolvadt és minden tönkrement benne. S mivel a villanymotor sem működött, kézzel kellett a vizet húzni. A két nagyobb fiú büszke arra, hogy már iskolába jár. Norbi tavaly kitűnő volt. Ki tudja, csillogó szemük milyen jövő felé néz. Kovács Márta Kedves Olvasók! Köszönjük a leveleket és fényképeket, melyek közül néhányat a következő összeállításunkban jelentetünk meg. Időnként olyan fényképeket is kapunk, melyek, bár nagyon kedvesek a képen szereplők vagy a hozzátartozók számára, de homályosak, vagy a rajtuk lévő emberek kicsik, az újságban kinyomtatva tehát alig felismerhetők. Éppen ezért időnként ezeknek a képeknek a megjelentetéséről le kell mondanunk, bármennyire sajnáljuk. Megértésüket kérjük, s továbbra is várjuk a beszámolókat. Benke Márta, szerkesztő Negyven év Bugacon Herbályékat mindenki ismeri Bugacon, tevékeny, mindig újat, jobbat akaró pedagógusok. Nem túlzás, hogy a község ap- raját-nagyját tanították, hiszen 40 évet dolgoztak itt a kis konok nebulófejek megmunkálásán. Sok kitűnő pedagógus elvándorolt innen az évek folyamán, ők kitartottak. Felnevelték és szárnyra bocsátották két gyereküket, házat építettek. Április óta nyugdíjasok. Herbály János magától értetődő természetességgel emlékszik a kezdeti nehézségekre: 1955 novemberében került Bugáéra Szentkirályról, amikor bizony még a faluban nem volt járda, jócskán meg kellett taposni az utcán a sarat. Nevezetes nap volt 1956. augusztus 20-a, akkor gyulladt ki a villany Bugacon. Herbályné' Török Jolika is segít felidézni a falusi iskola kezdeti állapotát, amikor még nem volt villany, s csak szeneskályhával fűtöttek Három nagy tanterem mellett a folyosóvégben 2 szükségtantermet alakítottak ki, így működött 8 osztály szűkösen. 1958-ban bővítettek 2 tanteremmel, 1982-ben 4 teremmel lett tágasabb a bugaci iskola. Jolánka, ének-zene szakos lévén, az iskolai énekkart szervezte, és tanította a gyerekeket az éneklés, a népdal szeretetére. Ez alatt a férj, aki technika-ké- mia-fizika szakos, kemény harccal érte el, hogy a gyerekek egyre jobb körülmények között ügyeskedhettek technikaórán. A fiúk lakatosmunkát, a lányok szabás-varrást tanultak (ma is van 6 varrógépük), ezekhez pedig az anyag beszerzése pénz szűkében mindig körülményes volt. Herbály János otthonában is gazdagon felszeielt műhelyeket hozott létre, ahol szabad perceit tölti. Mindig a „tanulj, hogy ta níthass” elve vezérelt bennünket, mondja Herbály János, örökké képeztük magunkat, hogy minél többet adhassunk át a gyerekeknek. Vörös Júlia • A csoport tagjai az egyik hegyi túrán, I8U8 méter magason. Egyhetes, június elejei ausztriai nyelvgyakorlaton vett részt iskolánk 14 tanulója. Tóth Márta tanárnő vezetésével útnak indultunk Hochkarba, a magas hegyek közti síparadicsomba, nyelvtanulás és az Ausztriával való megismerkedés céljából. Magyarországról érkezett más diákcsoportokkal együtt délelőttönként helybeli nyelvtanár tartott nekünk órákat, melyeken aktuális témákkal és szituációs gyakorlatok keretében fejlesztettük nyelvtudásunkat. A délutánokat a környék felfedezésével töltöttük (hegyi gyalogtúra és libegőzés, barlangtúra, csónakázás); esténként pedig sportolhattunk és szórakozhattunk szálláshelyeinken. Az élményekben gazdag egy hét alatt eljutottunk: Schönbrunnba, Mariazellbe, Melkbe, Admontba, (Janisba, az Erlauf- és a Lunzseehez. Ezeken a szép helyeken régi könyvtárat, múzeumokat, kolostorokat látogattunk meg. Az élményekben gazdag egy hét alatt kellemes időben és remek hangulatban, ilyen rendhagyó módon zártuk az idei tanévet Soha rosszabbat! Köszönet mindezért szüléinknek, tanárainknak és iskolánknak! Bombay Annamária I/A oszt. tanuló Megsárgult kép a régi iskoláról • Igen légen készült ez a fénykép, de talán sokan magukra ismernek. Minden évben egyszer átnézegetem a családi fényképeket, 'lobbek között nagyon emlékezetes ez a kép, amely 1948 ban készült a szarkási iskolában akkori neve Muraközi kastély volt, mivel a rendes iskolát lebombázták. Azt hiszem, hogy még sokan élünk az osztályból, gondolom, magukra ismernek De különösen nagyon sok szeretettel gondolunk az akkori Kovács Málta tanító nénire, az asszony nevét sajnos elfelejtet tern, aki egyedül 45 gyereket megtanított írni, olvasni és emberségre nevelt. Valamennyiünk nevében kívánok a kedves tanító néninek nagyon sok jó egészséget és boldog nyugdí jasnapokat Nagyon sok szere tettel és tisztelettel: Szalui Mihály né (Keketyei Julianna) Húsz öreg • A fehér asztalnál, a jó bor mellett megoldódtak a nyelvek. Ha valaki ezen az idei szép tavaszi délutánon bekukkantott volna a kecskeméti ősi református ókollégium egyik osztály- termébe, kedves megemlékezésnek lehetett volna szenna núja. Őszülő-gyét ülő hajú „veterán diákok” gyülekeztek és emlékeztek egykori osztálytermükben az elmúlt ötven évről és az ezt megelőző négy esztendős kerista korszakukról. Több okból is rendhagyó volt a mi évfolyamunk emlékezik Bus István. - Mi voltunk az utolsó kecskeméti keristák, akik még a Horthy-rendszerben érettségiztünk. A másik történelmi jellegzetesség, hogy többen majdnem tögton az érett ségi után a kerista diáksapkát nem egészen önkéntesen - a katonasapkával cserélték fel. így lett hősi halottunk Fodor István évfolyamtársunk is Á ballagáskot azt mondtuk, hogy az iskola kapuján át most kilépünk az életbe emlékezett Font Ferenc. - Én, sajnos, a háborúba „csöppentem bele” és kishíján 4 évig voltam fogságban a Kaukázusban, Grózníj- ban, Csecsenföldön. Bárdóczky Simon „stábjával”, Pulai Imrével, Kalmár Lászlóval és Verbőczi Istvánnal immár 50 (!) éve irányította, szervezte az ötévenkénti érettségi találkozókat. Most. az 50 éves találkozónk idejére a 76, ezerkilenc- száznegyveruiégyben érettségizett közül 30-an haltak meg - adja tudtul a beszámolójában. - Az átélt világégés után még csoda, hogy ennyien is életben vagyunk. Igaz, hogy néhányan egészségi állapotuk miatt kimentették magukat, de azért most lélekben velünk együtt ünnepelnek... A fehér asztalnál az ízletes vacsora, a jó bor, a hangulatos zene és mindenekelőtt a meghitt diákköri társaság kisimította az arcokon az 50 esztendő szántotta barázdákat! A „visszafiatalodott” 20 kerista - többen az életpárjukkal - a késő esti órákig vidáman énekelt, többek között a híres kerista indulót, és ropta a táncot... Patik István
