Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. június 29., szerda VÁLASZOL AZ ILLETÉKES: A jegyek beváltása megoldható Fogai közt sziszegett OLVASÓSZOLGÁLAT Egy hétig ingyen újság Kecskemétről, a Petőfi Sán­dor utcából telefonált egyik elő­fizetőnk: néhány napja nem kapja meg a Petőfi Népét, ami nagyon hiányzik neki. Feltéte­lezi, hogy mióta valaki leka­parta a levélszekrényről a Petőfi Népe címkét, a kézbesítő nem teszi bele a lapot. Köszönjük jelentkezését! El­nézést kérünk a hibáért, amit ügynökségvezetőnk (Fábián Szabó András, Kecskemét, tele­fon: 321-724) kivizsgált. A címkét pótolta és felhívta a kéz­besítő figyelmét a pontosabb munkára. Császártöltésről levélben ér­deklődött egy olvasónk az elő­fizetés módjáról. Mint írja, a szomszédja már kora reggel jól tájékozott, mert hajnalban meg­kapja a Petőfi Népét. Ez a levél már két hete érkezett, azért vár­tunk a válasszal a mai napig, hogy örömmel tudjuk tájékoz­tatni az érdeklődőt: most lehe­tősége nyílik egy hétre ingyene­sen megrendelni az újságot. Ki­próbálhatja, mennyire jó dolog reggel átnézni a lapot, megis­merni a világ és a közvetlen környezet híreit. Ha megnyeri a tetszését és előfizeti, még aján­dékot is küldünk. Táborfalván is megkedvelték a Petőfi Népét! Napról napra növekszik előfizetőink tábora, akik dicsérik a kézbesítő — Do- hándi Pál - munkáját. Az újság megrendelhető a helyi kézbesí­tőnél, vagy az ügynökségveze­tőnél: Kosa Pálné, Kecskemét, Fehérvári u. 6., telefon: 328-353. Olvasószolgálatunk is elfo­gad előfizetői megrendeléseket, és természetesen várja a kérdé­seket és az észrevételeket. Cí­münk: Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefonunk változatla­nul: 481-391. Ezt nézegessék a vendégek A június 22-ei lapszámban megjelent, Szemétben gázolunk című levélhez fűzök egyet s mást. Ha a kecskeméti polgár- mester úr gyakrabban sétálna a Kertvárosnak nevezett külterü­let Csokor és Kemény Zsig- mond utcáinak tájékán, láthatná a temérdek szeméthalmazt, s ugyanitt, a Klébesberg utca sar­kán lévő buszvárónak kineve­zett bádogtákolmányt. Ha buszra várna, rosszul lenne. Évek alatt elrohadt a bádogle­mez, s nyakig érő szeméthalom van mellette. Tehát utcaseprő kellene! S új várót kérünk ide! A Gizella téren drága pénzeken - a nép adójából! - épített, használaton kívüli pavilonok­ban és körülöttük ugyanezt lát­hatná a polgármester úr. Az ön- kormányzat vendégeit ide hozza ki szétnézni. Gondolom, az itt élő adófi- zertők is megérdemelnék ugyanazt, amit a főtériek. Erre a területre is jöjjenek el néha a város vezetői, az önkormány­zati képviselők. J. H. (Név és cím a szerk.-ben.) Folyó hó 15-én ebben a ro­vatban megjelent A hivatal ma­kacssága segélyügyben című cikkre az alábbi tájékoztatást adom: Mészárosné Veres Erika, Kecskemét, Várpalota u. 16. szám alatti lakos szülő 1993 ele­jén kérte, hogy a gyermekei vo­natkozásában számára folyósí­tott rendszeres nevelési segély teljes összegét pénzben utalja részére az önkormányzat. Kérelmét 1993. április 15-én Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése elutasította azzal az indoklással, hogy a „rendszeres nevelési segély egy részének vásárlási utalvány formájában történő kifizetésétől csak rend­kívül indokolt esetben lehet el­tekinteni. Ilyen például, ha a családban a 16. életév feletti családtagok mindegyike moz­gáskorlátozott, vagy a család tanyán él, nincs gépjárműve és Erősen felindulva jött be a szerkesztőségbe egy férfi, a kecskeméti Sz. F., és mert nem egyedül az ő „ügyéről” van szó, kérte, hogy a közérdekre hiva- tozva írjuk meg tapasztalatait, amelyeket a buszjegyekkel kap­csolatban szerzett. Elmondta - amit sokan tud­nak tanúsítani -, hogy délután hat órakor bezár a város köz­ponti buszmegállójában lévő Volán-iroda, ahol menetjegye­ket lehet vásárolni, darabonként harmincforintos áron. Termé­szetesen ez is sok, de mit tehet a polgár, ha utazni muszáj? Csakhogy a bezárást követően jegyet kizárólag a buszon lehet vásárolni, darabonként immár 35 forintért. És ez az, amiért sokan hábo- rognak - olvasónk elmondása szerint. Nem érti ugyanis, hogy Drága lesz a Hallottam, hogy az Alkot­mánybíróság kifogásolta a be­tegbiztosítási igazolványt. Rö­pültem örömömben. Végre va­lami komoly, országos ügy! A következő kormány, ha mást nem is tudna csinálni, legalább alkotmányt módosíthat. Később komolyan vettem a felhívást, megvizsgáltam a kártyámat és az alábbiakat találtam rajta. Születési hely: üres. Születési idő: kitöltve. Személyi szám: kitöltve. Kérdezem, minek a születési idő, ha ott a személyi szám és miféle államtitkot takar a személyi szám négy utolsó számjegye? Ha el kell mennem az orvos­hoz, le kell adnom a személy igazolványomat is. Ebben all. oldalon ott virít a személyi szám. Amilyen kíváncsiak az egészségügyi dolgozók, képe­sek még ezt is megnézni. Hála Idegsrófolás Mint állandó olvasójuk ta­pasztalom, hogy mind gyakrab­ban foglalkoznak az önkor­mányzati lakások lakbéremelé­sével. Legutóbb 1994. január 1-jével emelték a konfortnél- küli, repedezett szükséglakások bérét. Ézek a lakások nagypn rossz állapotban vannak. Én például 1993. szeptemberében bejelentettem, hogy beázik a mennyezet. Többszöri kéré­semre a mai napig sem csinálták meg, pedig azóta sok eső és hó leesett. Kéményt körülbelül öt éve nem sepertek, én szoktam kiégetni. 1970 óta lakom itt, s azóta semmit sem javítottak, pedig a lakbért a felújításokra hivatkozva emelgetik. A januári több mint 100 százalékos eme­lés után most hová megy el a befizetett összeg? Meddig sró­folják az idegeinket? Özv. S. I.-né Kecskemét az autóbusz-megállótól 1 kilo­méternél távolabbra lakik.” Mészárosné Veres Erika e- gészséges, házastársa szintén, nem laknak tanyán, vagy a vá­roson kívül. A Csongrádi úti diszkontbolt, ahol az utalvá­nyok beválthatók, naponta 17 óráig tart nyitva, sőt szombaton is nyitva van. Ügyfelünk 1993 áprilisa után többször - telefo­non és személyesen is - megke­reste a népjóléti irodát, hivat­kozva arra, hogy nem a közgyű­lés határozatának megfelelően kapja a készpénzt és az élelmi­szer-utalványt (a teljes összeg nagyobb részét készpénzben). Mivel a közgyűlés ilyen dön­tést nem hozott, sőt elutasította a panaszos kérelmét, amelyről az ügyfelet többször értesítet­tük, a népjóléti iroda a közgyű­lési határozatnak megfelelően biztosítja részére a továbbiak­ban is a támogatást. miért drágább az a jegy, amely- lyel csakis azon a buszon és azon a vonalon utazhat, ame­lyen megváltotta, mint az, ame­lyet hat óra előtt vásárol a bó­déban és amellyel bármelyik vonalon közlekedhet? De nem csak ezt nem érti. Azt sem, hogy miért nem lehet - úgy, mint korábban - trafi­kokban, újságosbódékban, üzle­tekben stb. jegyet vásárolni. Ez a biléta ugyanis hovatovább immár beszerezhetetlen. Az természetesen érthető, hogy a Volán bevételre törekszik, de azt tegye a tisztesség eszközei­vel és annak határain belül. Mert az is megoldás lehetne, hogy a központi jegyiroda (a bódé) addig van nyitva, amíg a buszok közlekednek. Egy em­ber is elég a jegykiadáshoz.-g­kártyacsere Istennek, a magyar nép okos és előrelátó. Sajnos, egy hétig kór­házban voltam, ahol a kórlapon az alábbiakat olvashattam. Születési idő: 1927.01.11... 0726. Biztos, ami biztos, még odaírták, Kora: 67 éves. Kötőjel helyett beírták a 9-es számot és mindjárt nem személyi szám. Vigasztaljanak meg. Mit ne­künk 400-500 millió forint a cserére, amikor egy vasunk sincs. Hátha akad valaki, aki még erre is ad kölcsönt! Hegedűs József Kecskemét, Árpád krt. 19. II. 42. (Tudomásunk szerint a kártyák cseréje, csak elvileg merült fel.Több javaslat szerint a kér­dés úgy is megoldható, hogy a tulajdonos egy filctollal áthúzza a személyi számot, amelynek használta — mint olvasónk is tudja — Alkotmányba ütközik.A szerk. A szociális és családvédelmi bizottság 1992. november 9-ei határozatában, majd 1994-től a közgyűlés helyi rendeletben a- zért döntött a rendszeres neve­lési segély egy részének élelmi­szer-vásárlási utalvány formá­jában történő biztosításáról, mi­vel így látta leginkább biztosí­tottnak a folyósított segélyösz- szegek gyermekek részére tör­ténő felhasználását. Egy hétgyermekes család mindennapjainak megszerve­zése nehéz feladat. De mint más nagycsaládosok példája mu­tatja, az élelmiszer-utalványok levásárlása megoldható. Meg kell jegyeznem, hogy a közgyűlés szociális és család- védelmi bizottsága, valamint a város közgyűlése döntéseit a rendeletekben foglaltak alapján hozta. Dr. Hauzmann Jánosné irodavezető Követendő Június 17-én Baján, a Duna- táj Áruházban vásároltam. Az áru kifizetése után sietve elpa­koltam, azonban a pénztárcámat a kosaraspulton felejtettem, benne több mint kétezer forint­tal. Ezt csak Pörbölyre hazaérve vettem észre. Fiam autóval azonnal visszavitt az áruházba, ahol érdeklődésemre a pénztá­ros - nevem bemondása után - a pénztárcámat készségesen a kezembe nyomta. Szerencsére, a címem bele volt írva a pénz­tárcámba. Sajnálom, hogy nem kérdez­tem meg a fiatal, szőke, kelle­mesen modem, csinos kisasz- szony nevét, akinek korrekt vi­selkedése sokaknak követendő például szolgálhat. Hálás köszönetemet ezúton is megismétlem. Horváth Mihályné, Pörböly, Bajai u. 73. Mentességet! Egyedül nevelem két iskolás gyermekem. Jelenleg munka- nélküli vagyok, s hetente járom az orvosokat. Részben ezért let­tem munkanélküli is. Gyerme­keim 50 százalékos étkeztetési térítésben részesülnek az isko­lában, de jelenleg csak a kiseb­bik gyermekem ebédjét tudom befizetni, mert a kettőnek sok az ebédpénz. Térítésmentessé­get nem kapok az önkormány­zattól, mert rendszeres segély­ben részesülök. Igen, 6-a körül megkapom az 1400 forintot, majd két hét múlva a 2000 fo­rintos vásárlási utalványt, hogy vásároljam le a Csongrádi utca 26. szám alatt, ahol a legdrá­gább dolgokat kapom meg. Többre menne az önkor- mánmyzat, ha térítésmentessé­get javasolna az iskolában a rá­szoruló gyerekeknek. M. F.-né, Kecskemét Tisztelt Szerkesztőség! Ké­rem önöket, hogy napilapjuk­ban, amelynek hosszú ideje elő­fizetője vagyok, az alábbi pana­szomat megjelentetni szíves­kedjenek: Hetvennégy éves vagyok. 1994. június 6-án kilenc óráig három hivatalos helyen kellett megjelennem Baján. Reggel nyolc órától álltam az érsekcsa- nádi buszállomáson. Egy hely­beli lakos személygépkocsival megállt mellettem és hívott, hogy menjek vele. Az úton kö­zölte, hogy csak Szentistvánig megy. Ekkor megkértem, hogy az ottani állomásnál tegyen le. Fél kilenckor megjelent a BPF-706-os rendszámú busz, egy vörös bajuszos vezetővel. Két személy szállt le róla. Én a vezető tiltó szava ellenére fel­szálltam. Ő megjegyezte, hogy feljelentést tesz. Ha van olyan vállalati sza­bályzat, amely kötelezővé teszi, hogy Csanád irányában fel kell Ez év február 14-én a kecs­keméti Bizományi Áruház zá­logrészlegéhez beadtam egy 14 karátos, 50 centiméter hosszú Anker típusú aranyláncot, ame­lyen magyar fémjelzés volt. Ámikor beadtam, ők a láncot 14 ezer forintra értékelték és 7 ezer forintot adtak, de hiteles értéke­lés alapján tudom, hogy 35-40 ezer forint az értéke. Amikor körülbelül hat hét múlva érte mentem (három hó­napig lehet benntartani) más tí­pusú és szövésű láncot tettek elém. Én azonnal közöltem, hogy ez a lánc nem az enyém. A becsüs elkapta és a mérőesz­közre tette. Ä súlya ugyan meg­egyezett, de én újra ragaszkod­tam az eredetihez, amit én ad­tam be, mert ez nem az volt. Elmentem a rendőrségre, de semmit nem tudtak tenni. Java­solták, forduljak bírósághoz, vagy menjek vissza és nézzem meg jobban. Visszamentem. Ekkor egy másik láncot tettek elém, de az sem az enyém volt, tehát nem fogadhattam el. Több ügyfél volt a helyiségben, pél­Alulírott azzal a kéréssel for­dulok a Tisztelt Szerkesztőség­hez, hogy a következő soraimat tegyék közzé a Petőfi Népében. Á Kecskeméten, június 20- ára hirdetett EGIS-részvény- jegyzésről az a véleményem, hogy ilyen sundán-bundán Ma­gyarországon még nem történt jegyzés. Hetekkel ezelőtt rek­lámozták, hogy részvényt lehet jegyeztetni a kecskeméti Arany János utcai OTP-ben. Erre fel is készültünk és akkor hétfőn kije­lentették, hogy Kecskemétről kárpótlási jegyet senkitől nem fogadnak el, mert a miskolciak lefoglalták a részvényeket. Micsoda dolog ez? Elsőnek kellett volna lenni a kecskemé­Nagyon meleg volt azon a délutánon. Már a rosszullét környékezett bennünket a meg­állóban, amikor láttuk, hogy jön a Kecelről 13.50 kor Kiskunha­lasra induló busz. A buszba szállva fűtött ke­mencében éreztük magunkat, amely akkor enyhült, amikor ment a busz és a tetőablakon tó­dult befelé a levegő. Rövid út megtétele után megálltunk a plébánia előtt, ahol több iskolás gyerek és néhány idősebb asz- szony várakozott. Közöttük a legidősebb régi ismerősöm, Zsófi néni volt. Nehézkesen utolsónak szállt fel. Amikor meglátott, elmosolyodott és odaült mellém. Elmondta, a fiá­hoz megy, egy hónapja nem volt náluk. Igaz, a tanyán is sok a munka, de segít a fiáéknak is, noha nyolcvan fölött van már. Közeledtünk a tanyához, ahol nem volt megállóhely, de Zsófi venni és Baja irányában tilos szállítani az utasokat, akkor azt sürgősen meg kell változtatni, mert csak zavart okoz az utas és a gépkocsivezető között. Én pe­dig világéletemben úgy tudtam, hogy a vállalat van az utasokért és nem fordítva. Amikor a bajai állomásra ér­tünk, megkérdeztem e vezetőt, hogy fel akarja-e venni az ada­taimat a feljelentés megtételére? Erre ő a fogai között sziszegve megjegyezte: menjen, mert le­vágom! Megjegyzem, ehhez hasonló kijelentései miatt egy nő is panaszkodott. Még annyit hozzá kell ten­nem, hogy én 13-án 12 órakor az állomáson tartózkodó veze­tővel beszélni akartam a helyte­len magatartásáról, de az üres buszt megindítva elment a kór­ház felé. Kérdésem az, hogy ilyen személy meddig ronthatja a vállalat hírét? r Döme József, Érsekcsanád, Dózsa György u. 43. dául egy hölgy is, aki trágár szavakkal kérdezte, hogy miért vagyok oda azért a sz... láncért. Ő kilószámra szokott behozni, de még egy sem veszett el. Megérdemelném, hogy pofon vágjanak (megjegyzem: 58 éves, nyugdíjas pedagógusnő vagyok. A lánc - volt - az egyetlen emlékem tizennégy évvel ezelőtt meghalt férjem­től). Ekkor kijött egy hölgy a bu- torrészlegről és torkaszakadtá- ból ordított. Természetesen ret­tenetes volt a helyzet, szólni sem mertem, csak annyit, hogy visszautasítom ezeket a kijelen­téseket. Lényeg az, hogy a lánc a mai napig sincs meg. Kértem, hogy ha esetleg előkerül, küld­jék el postán a címemre, amely természtetesen náluk is meg­van, hiszen a cédulára felírták. A zálogcédulát őrzöm és nem adom ki a kezemből. Az már csak természetes, hogy ezek után nem vagyok haj­landó bemenni hozzájuk. ANKER (név és cím a szerk.-ben) tieknek. Az igazgatónak kellett volna intézkedni, hogy csak a helyi lakosok jelentkezzenek, akiket földjüktől, házuktól meg­fosztottak. Most viszont azt a kis kárpótlást, amit kaptak, kép­telenek aladni, vagy odaadják féláron, vagy megsemmisül a- zért, mert egy-két spekuláns, üzérkedő befekteti részvénybe. Az az egy biztos, hogy a mis­kolciak legomboltak egy Mer- cedesre valót. Ilyen munkát, ami Kecskeméten történt, nem lett volna szabad végezni. Sok idős helybeli lakos hajnali két órától ott szobrozott és végül elküldték őket. Özv. Szabó Istvánná, Kecskemét néni illedelmesen megkérte a buszvezetőt, hogy tegye le őt, mert nem bírja a hosszú gyalog­lást. A fiatalember bólintott. Zsófi néni arca megnyugodott és hálálkodva nyújtotta a kezét a vezető felé, mondván: fogadja el ezt a néhány forintot és igyon meg egy kávét, ha lesz rá ideje. A sofőr arca megkeménye­dett és azt válaszolta, hogy te­gye el a pénzt, mert ha nem, nem fog megállni. Zsófi néni megszeppenve tette el a pénzt, a busz fékezett és pontosan a ta­nyabejárat előtt megállt. Zsófi néni nehézkesen leszállt - aho­gyan egy 85 éves embertől telik - és olyan hálásan mondta, már a földről, hogy „Isten áldja meg magát, vezető úr”, hogy a sofőr bizonyára egyhamar nem felejti el. És persze, mi utasok sem, akik ritkán lehetünk ilyen ked­ves jelenet tanúi. N. M., Kecel NAPJAINK HUMORÁBÓL • Gazdasági számításokat végzett és most egy maszek metróvonal építéséhez kezdett hozzá. UTAZNI MUSZÁJ! Drága és még drágább Hová lett az aranylánc? Micsoda dolog az ilyen? Isten áldja meg magát!

Next

/
Thumbnails
Contents