Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-21 / 144. szám

6 Emlékezés Amerika. Nagyasszonyára 1994. június 21., kedd EMELT FŐVEL VISELTE KIVÉTELES SORSÁT Jacqueline Kennedy-Onassis arcai • Jackie Bouvier a tőzsdeügynök papával • Amerika Első Asszonya, és a lovasbajnok mamával. ahogy a protokollfotó megőrizte. A merika mai Első Asszonyának, Hil­lary Clintonnak tu­lajdonítják a mon­dást, Jacqueline Kennedy- Onassisra emlékezve: „A szá­zad First Ladyjét temettük.” Ki volt ez az asszony, s mivel érdemelte ki a díszítőjelzők sokaságát, amikor tudjuk, hogy csupán ebben a század­ban is több elnökné-első asz- szony lakója volt a Fehér Háznak? * Akkor omlott össze a tőzsde A tőzsde összeomlásának évében, 1929-ben született ki­váló ősöket felvonultató család­ban. A papa, John Bouvier - be­cenevén Black Jack - tőzsde- ügynök és alkoholista, akit sú­lyosabban érintett a zöld asztal­nál elvesztett pénz, mint az el­szomorító tőzsdei jelentések. A Bouvier-lányok, Jacqueline és Lee, a reméltnél szegényebben nőttek fel, gazdag ruhákban. Az indulás ugyanis nem volt másod­rendű kérdés: Jackie jó iskolákba jár, még Párizsban, a Sor- bonne-on is hallgatta az előadá­sokat. A George Washington egyetemen szerzett diplomát, de bevallottan nem a hivatás miatt. „Az én nemzedékemnek nem volt hivatása, mi a házasságra ké­szültünk.” - nyilatkozta később, két férj után. S ez a vélemény igazodott a papa életbe indító ta­nácsához: „Sokáig várass ma­gadra. Viselkedj úgy, mintha va­lami titkod lenne. Sohase add ki magadat teljesen. Mosolyogj és jusson eszedbe Leonardo Mona Lisája.” És ez a rejtélyes arc, el­lentmondásosnak tűnő magatar­tás izgatta Amerikát, a pletyka­lapjait és a politikusait egyaránt. „Jégkirálynőnek” nevezik el ké­sőbb, aki - Truman Capote író szerint - képes arra, hogy a hom­loka ráncolásával lehűtse a szo­bát. Egyetlen mosollyal rabul ej­tett, megváltoztatta az életedet és nem tudod, hogyan tette.” Theo­dore White történész, aki a dal­lasi merénylet után szép cikket írt a Life-ba és ezért maga az özvegy kezdeményezett beszélgetést vele, így látta: „Nem bíztam apo- litikusokban, de Jackie hatására azt írtam, amit akart.” S aztán Onassis, az utolsó férj elbocsátó üzenete: „Hideg volt, üres és fe­lületes”. Ha a cselekedeteiben rejtélyes volt, sorsa tragikus hősnővé avatta, címlapsztorivá írásban és képben. Az év új arca Az év új arcának válaszották, amikor megismeri John Ken- nedyt: 21 éves és két újságnál is dolgozik, mint divatfotós és tár­sasági krónikás. A fiatal képvi­selő több, mint egy évig udvarol a nem mindennapi szépségnek, hogy aztán 1953. szeptember 12-én oltárhoz vezesse me­nyasszonyát. A templomban 8 kormányzó és 14 szenátor is ült, s a gratuláló táviratok között XII. Pius pápáé is megtalálható. A Kennedy-klán is befogadta. De hogy ez mit jelentett élet­forma-váltásban, erről így be­szélt: „Saját törvényeik vannak. Ha azt akarod, hogy megbecsül­jenek, óvakodj minden kritiká­tól. Megszállott futball-rajon- gók. Tehát egyik csapatnak sem szabad szurkolnod, mert biztos, hogy mindegyikben játszik egy-egy Kennedy.” A házasság hamarosan vál ság- tüneteket jelez, hiányzik a köl­csönös megértés. A férj nem haj­landó lemondani a csábítósze­repről, Jackie szenved - és gye­reket szeretne. Előbb a meddő­ség elleni küzdelem, majd kora­szülött bébi. Már a válás is felme­rül, ám azonnal el is vetik, ami­kor John Kennedy elnöki esélyei kirajzolódnak. A Fehér Házba már úgy költöznek, mint „Ame­rika legboldogabb házaspárja”, két jól sikerült gyerekkel. A First Lady elbűvöli Amerikát Mindig elegáns, három nyel­ven beszél, jól tájékozott, asszo- nyi sármját európai vonások te­szik teljessé, vagyis olyasmi, ami hiányzik az amerikai nőkből. És aki határozott az elnöki palota bürokratáival szemben is. „Rendben van, hogy önök 40 ezer dollárt ajánlottak a szobák felújítására, annyit mint koráb­ban. Eisenhowerék azonban nyugdíjasok voltak, mi pedig fia­tal házasok, két gyerekkel.” A kincstár tehát további 150 ezret adott, hatalmas összeg volt ez 1960-ban. Nem hajlandó lemon­dani a ruhavásárlásokról sem: 1961 és 1962 között tucatjával veszi a cipőket, ruhákat, a híres, dobozalakú fejfedőket, ékszere­ket, összesen 226 907 dollár 27 centet tett ki a számla. Párizsból öltözik, a Givenchy a kedvence. Hivatalos eseményen, elnökné- ként azonban mindig amerikai divattervező ruháiban jelent meg - igaz, azt választotta, ami a le­ginkább franciás. A Fehér Ház­ban a férje, John azt nyújtotta asszonyának, amit korábban az apja, Joseph az anyjának, Rose-nak: szerelmet, státust és hűtlenséget. Az ismert színész­nőkkel való románcai kitüntetett témát jelentettek a pletykala­poknak, így aztán az is a század történeti adaléka, hogy az elnök utasította titkosügynökeit, hogy legyenek állandó kapcsolatban Jackie testőreivel. Ezért amikor Jackie a Fehér Házhoz közele­dett, „a vendéglányok” gyorsan elhagyták az úszómedencét, egy alkalmazott pedig összeszedte a rúzsfoltos poharakat, bikiniket. S aztán már csak azt láthatta, hogy a férje egyedül úszkál a medencében. Három hónappal Dallas előtt Újabb koraszülött csecsemőt hoz világra, a kis Patrick néhány óráig él. S még egy sorsdöntő esemény: nővérének udvarlója meghívja egy görög hajómág­nás, Aristotele Onassis luxusha­jójára. Az elnöknek nem tetszik a kirándulás, az Egyesült Álla­mokban nem kedvelik Onassist. Magánéletének epizódjellegű eseményei után 1963. november 22-én vonul be Amerika törté­nelmébe. így volt a sors könyvé­ben? Tény, hogy a fáradt, gyer­meke halálát fájlaló asszony nem szívesen kísérte férjét Dallasba. Ráadásul nem is szerette Texast, ahol plakátokon hirdették, hogy: „JFK a négerek és a kommunis­ták barátja.” A tragédiával vég­ződő autózás legdrámaibb rész­letét egy véletlenül készült ama­tőrfilm őrzi, a kiabáló Jackie-vel, aki hol eltakarja sebesült férjét, hol menekülni készül a nyitott limuzinból. „Hölgyem, a férje halott” - mondta az orvos szenv­telenül. „Tudom” - válaszolja hidegen az asszony. A többi már a nyilvánosság előtt zajlik. S amikor később megvádolják, hogy számításból dobta el az öz­vegyi fátylat, a már említett író, Capote, így állt ki mellette: „Mit csinált Jacqueline Bouvier Ken­nedy-Onassis? Semmit. Hát per­sze, hogy semmit, csak emelt fő­vel viselte a sorsát, amely nem óvta meg semmitől. A dallasi kórházban, míg a pap megáldotta a férje holttestét, Jackie levette a jegygyűrűjét és a férje ujjára húzta.” Úgy tudják, hogy nem sírt. Pontosabban már'nem sírt. De mielőtt a koporsót leeresztet­ték volna, felnyittatta azt. Levá­gott egy tincset a halott hajából és két papírlapot tett a koporsóba. Az egyiken a kisfiú rajza volt, a másikra a kislány ezt írta: „Ked­ves papi, nagyon fogsz hiá­nyozni. Papa, nagyon szeretlek. Caroline.” A férfiak eltűntek életéből Egy biztos, a férfiak eltűntek az életéből. Maradt a 125 ezer dolláros családi juttatás, a két kisgyerek és a „Kennedy özve­gye” egyre nyomasztóbbá váló szerepe. Bármit tett, céltáblájává vált a sajtónak. Kivéve, amikor gyászfátyolban járta az országot. Ügy dönt, hogy először is kisza­badul a család szorításából, New York-ba költözik, hogy a gyer­mekeit megóvja a drogtól, az erőszaktól. Amikor Bob Ken- nedyt is lelőtték, kijelentette: „Elmegyünk innen, mert ha a Kennedyekre vadásznak, a gyermekeim az első helyen áll­nak a listán.” De csak a pletyka­lapok vadásztak rá. És feltűnt a férfinak csúnya, de ambiciózus Onassis, aki nem is titkolta: „Er­zsébet királynőt nem vehetem el, mert már foglalt, így tehát elve­szem Jackie Kennedyt.” A hatás bénító. Ted Kennedy először nemet mond. De aztán végül is ő tárgyal a milliomos kérővel. Az induló alap 3 millió dollár volt... Az Onassis-család az őrület szé­lén állt a dühtől. Jackie rideg, számító viselkedése sokkolja Amerikát. Egyedül a matróna, a Kennedy-család nagyasszonya, Jackie anyósa áll mellé: „Jól tette, nem állhat a sír mellett egész életében.” Jackie Kennedy tehát felvette az Onassis nevet. De ezért igen magas árat fizette­tett, mint ahogy a hajómágnás halála után a titkárnője a nyilvá­nosság elé tárta a papírokat. A szerződésben Jackie diktálta a feltételeket, s ez azonnali kész­pénzt, az esetleges újabb öz­vegységre végkielégítést, to­vábbá költőpénzt tartalmazott. Még arra is kitért, hogy a házas­társi kötelességét hányszor telje­síti mindezekért... A második esküvő A második esküvőn csipke­kosztümöt viselt, Valentino-kre- álta menyasszonyi ruhát. Az ak­kor még szinte ismeretlen terve­zőt a megbízás egyszerre híressé tette: rövid időn belül 38 hason­lót rendeltek meg és abban az esztendőben több, mint 400 es­küvőn az ő ruhakölteményében mondták ki az igent a dúsgazdag menyasszonyok. Egyébiránt mindössze 20 vendég kapott meghívót az esküvőre, Görögor­szágba. A vacsorát a boldog férj luxushajóján szolgálták fel, s minden vendég egy színarany cukrosdobozzal távozhatott, a nagy nap tárgyi emlékeként. Amerika kiábrándultán olvasta a tudósításokat. Maria Callas, a vi­lághírű operaénekesnő, akit Jac­kie kiütött Onassis szívéből és kegyeiből, megvetően nyilatko­zott: „Tulajdonképpen jól tette Jackie, hogy nagypapát szerzett a gyermekeinek.” Á világ, s per­sze, elsősorban Amerika, kíván­csian figyelte életének alakulá­sát. Láthatták is még meztelenül is - csinosan, jó alakúan - a Playmen magazin oldalain. Egy fotós ugyanis titokban lefényké­pezte Onassis magánbirtokán. De ez csak a látszat volt, a házas­társak között nem volt, nem lehe­tett összhang. Onassis nem ér­tette a más életstílust választó Jackie viselkedését - vissza is tért Maria Callashoz. Jackie ele­inte féltékeny volt, aztán közö­nyössé vált. Már a válásról tár­gyaltak, amikor 1975 márciusá­ban ismét a sors lépett közbe, meghalt Onassis. Jackie bírósá­gon érvényesítette a jogait - és nyert Onassis lányával szemben. Visszaköltözött Amerikába, könyvkiadóban dolgozott - és félve nevelte gyermekeit, majd az unokákat. „Ä cégnél mindig maga készítette a kávét és a fénymásolatokat” - emlékeznek a kollégái. Michael Jackson élet­rajzának kéziratát gondozta. És megismerkedik egy idős, hol­land gyémántkereskedővel. Az étteremben franciául beszélget­nek, hogy ne értsék a kíváncsiak. Tempelsman - akitől nem volt hajlandó elválni a felesége - úgy lett élettársa, hogy már csak a bajban osztozhatott Jackie-vel. Elkísérhette sétáin a nagybeteg, arcát is eltakaró asszonyt, aki a számos ráragasztott jelző elle­nére, vagy azzal együtt is, Ame­rika Nagyasszonya maradt. • Séta az utolsó élettárssal. • Arcvonásait eltorzította a gyógyíthatatlan betegség.

Next

/
Thumbnails
Contents