Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-13 / 86. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. április 13., szerda A fogadó, amelyik veszteséget termel Mennyit ér egy ember élete? OLVASÓSZOLGÁLAT Kedvezmény A szeszélyes április sok olvasónkat telefonálásra késztetett. Örömmel válaszolhatjuk minden érdeklődőnek: Olvasószolgálatunknál még kapható kedvezményes áron esernyő, előfizetőinknek 200 forint engedménnyel, vagyis 690 forint helyett 490 forintért. A másik kérdés, melyet ugyancsak sokan feltettek: Hogyan küldhető be a Szerencsekerék-szelvény? Ezúttal — eleget téve a kívánságoknak — egy hatfordulós játékkal kapcsoltuk össze a nyereményakciót. A válaszok egyenként is bejuttathatok, vagy a hatodik forduló után egyszerre is beküldhetők. Aki nem akar játszani, s csak a nyeremények valamelyikére pályázik, elegendő a Szerencsekerék-szelvényt a kézbesítővel beküldeni az ügynökségen keresztül, illetve a jól ismert címre, sőt, fokozható az esély, ha a hetente több alkalommal közölt cédulát is kitöltik. Telefonszámunkon (76-48- 391) továbbra is várjuk kedves olvasóink észrevételeit, kérdéseit. Olyan krimi a mi történetünk, amiben semmi sem oldódik meg, viszont minden ellehetetlenül. Nem tetszene a nézőknek, ha tévéfilmen látnák. Miután nagyanyám a szüléimhez költözött, nekem adta a tanyáját. A nemzeti park szélén van, gyönyörű környezetben, közel a műúthoz. Az Isten is idegenforgalomra teremtette. S mint várható volt, megjött hozzá a kényszer is: munkanélkülivé váltunk mindketten a férjemmel. De addigra éppen elkészült a fogadó, amibe beleöltünk kétmillió forintot - több mint a fele baráti kölcsön - és három évi munkát. A rokonok is olyan sokat dolgoztak ezen a házon, hogy két élet sem lenne elég a visszasegítéshez. Tavaly nyáron fogadtunk először vendégeket. Túlnyomó részüket a családtagok, ismerősök küldték, sokan szinte csak szívességből jöttek. Az embeÁprilis 9-én fél 9-kor, úticélom felé haladva, arra lettem figyelmes, hogy a Lukányi utcában (Kecskemét), két úttesti összefolyó aknáról hiányzik a fedél. Az egyik beesett az aknába, a másik se égen, se földön nem volt található. Látva a gépkocsivezetőkre leselkedő veszélyt, rögvest bementem a Jász utcában székelő Magyar Autóklub telephelyére, segítséget kérő szándékkal. Gondoltam, ők igazán azért vannak, hogy a gépkocsi-tulajdonosok segítsenek bajbajutás esetén. S ki más tudná jobban, hogy ebben az esetben kit kell értesíteni! Tévedtem. Az autója körül tevékenykedő „sárga angyal” közölte, hogy szabad szombat lévén, az irodában nincs senki, és nem is tudja megmondani, hová forduljak. Mi mást tehettem volna, megsajnáltam. Gyorsan jött az ötlet, bekarikáztam a Batthyány utcai rendrek általában ki akarnak szakadni a megszokott környezetükből, ha egyáltalán tudnak pénzt és időt áldozni a nyaralásra, inkább messzire utaznak. Örültünk annak a néhány vendégnek is. Más kérdés, hogy ráfizettünk a vendéglátásukra, ugyanis kedvcsinálónak nagyon leszorítottuk az árainkat, viszont volt két rendezvényünk. Bár az idegenforgalmi irodák csak úgy kötöttek velünk szerződést, hogy meg kellett felelnünk a szolgáltatásaik iránti magas követelményeknek, csak nagyon kevés vendéget közvetítenek hozzánk. Sok a kínálat, kevés a kereslet. Egyszer aztán a férjem kapott egy fülest, melyik irodában kit lehet megkenni. Meg is egyezett vele a bevétel tíz százalékában. Hamarosan be is jelentett telefonon két német csoportot ötven fővel, három napra, ebédre, vacsorára, közülük harmincat (mert csak őrségre. Mielőtt ráléptem volna a főbejárati lépcsősorra, az ajtón kilépett egy sudár testalkatú fiatal rendőr és máris hozzá fordultam mondandómmal. A rend őre bejelentésem elhangzása után nem kérdezte tőlem, hogy hányas kalapot viselek és azt sem, hogy a káposztás tésztát sósán vagy cukrosán szere- tem-e, hanem feszes belső testtartás mellett megköszönte az információt, s az ügyet magáévá téve, beugrott az utcán álló hivatali gépkocsijába, majd gyorsan elhajtott. Még dél sem volt, amikor az illetékesek már munkálkodtak a hiba-elhárításán, őket is illesse elismerés! És most ugyanazt mondom, talán a köz nevében is: köszönöm. Utószó: Ha valaki megkérdezné, miért nem emeltem ki a beesett aknatetőt, azt válaszolnám, hogy nem futotta az erőmből. Tisztelettel: L. J. Kecskemét . ennyi helyünk van pótággyal együtt) éjszakára is. Rengeteg nyersanyagot vásároltunk, olvasztottunk ki a mélyfagyasztóból, s megfőztük az első - négy- fogásos - ebédet. Öt ven személyre. A vendégek azonban nem jöttek. Férjem végül felhívta a közvetítőt, aki azt a megdöbbentő információt közölte, hogy nem ígért semmit. A legfurcsább az, hogy ez a két német csoport tényleg létezett, de másik tanyára küldték őket. Az is különös, hogy az iroda öt alkalmazottja állítja: „barátunk” az ominózus telefonálás idején a manzárdtérben dolgozott velük együtt, ahol nincs is telefon. Fogalmunk sincs, ki és miért ugratott be bennünket, mindenesetre ez a tréfa az elmaradt bevétellel együtt körülbelül 160 ezer forinttal növelte veszteségünket. Lejegyezte: Almási Márta Közgyűlés Kérem a szerkesztőséget, hogy az alábbi értesítést szíveskedjenek meegjelentetni. A Bács-Kiskun Megyei Diabétesz Egyesület alakuló közgyűlésére 1944. április 18-án, hétfőn 17 órai kezdettel kerül sor a kecskeméti Ifjúsági Otthon első emeleti termében (Széchenyi tér 7.). Kérjük, hogy a vidéki jelentkezők is szíveskedjenek megjelenni. Ugyanis fontos döntéseket kell hozni. Vezetőséget választunk és az évi tagsági díj megállapításáról is határozatot hozunk, külön a dolgozókra és külön a nyugdíjasokra vonatkozóan. Címünk: Élet cukrosán Alapítvány, H-6000. Kecskemét, Pf. 453. Előre is köszönöm kérésünk teljesítését az egyesület kuratóriuma és szervező bizottsága nevében. Szívélyes üdvözlettel: Garamszegi György a szervező biz. elnöke Szomorú, de egyben felháborító is az a történet, amely végül is arra késztetett, hogy felkeressem Önöket. Egy, a közelünkben lakó ismerős bácsika állított be szombaton a büfémbe, azzal a kéréssel, hogy azonnal értesítsem a mentőket, ugyanis rosszul van egy szintén ismerős, idős szűcsmester. Természetesen azonnal hívtam a mentőket, akik bár vitatkoztak, végül is kijöttek. Sajnos azonban, már későn érkeztek. Ugyanis a közben eltelt öt-hét perc alatt a bácsi meghalt. A mentők bosszúsan távoztak, ám alig telt el újabb néhány perc, felhívott a mentőállomás diszpécsere és kegyetlenül leteremtett. Mit képzelek én — mondta —, nekik annyi szabad kocsijuk van, hogy csak úgy küldözgethetik azokat mindenhova, minden indok nélkül? Miért nem az orvosi ügyeletet hívtam előbb, vagy miért nem győződtem meg személyesen arról, hogy életben A közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Kecskeméten a Szeleifalutól néhány méterre veszélyes anyagokat tároló telepet fognak nyitni. Hogy őszinte legyek, nem is lepett meg a hír, mivel a városnak ebben a térségében azt csinálnak a lakókkal, amit akarnak. Már amikor a telkek kiosztása megtörtént, jó néhány évvel ezelőtt, akkor becsapták a tulajdonosokat. A Frankel Leó és a Présház utcában több telket nem adtak el, azzal az indokkal, hogy ott áruházat, postát és egyéb, a lakosság számára fontos középületet építenek majd. Mindenki tudja, hogy végül milyen házak épültek oda, amikor már a fél Szeleifalu beépült. A környékbeli lakók tudnának erről bővebben nyilatkozni, mert ha netán valami miatt el szeretnék adni a házukat, vagy van-e még az öregúr, s ha már meghalt, miért nem a hullaszállítót értesítettem? Nagyon felháborított a dolog. Egyrészt, mert én mindössze csak segíteni akartam. Másrészről, azt már igazán nem várhatják el tőlem, hogy magam vizsgáljam meg a beteget és dönt- sem el, vajon életben marad-e a mentők érkezéséig. Mindenki tudja, hogy számtalan esetben a mentőkocsiban halnak meg a betegek. És olyankor mi történik? Netán kidobják a kocsiból a holttestet? Úgy gondolom, az emberek azért fizetik a pénzt az egészségügynek, hogy ennek ellenében, amennyiben szükségessé válik, segítsenek rajtuk. S tegyék ezt szó nélkül, lelkiismeretesen úgy, ahogyan legtöbbünk végzi a munkáját. Vagy egy idős ember élete annyit sem ér, hogy kimenjenek érte és kórházba szállítsák...? Tisztelettel a szemtanúk: Virányi Viktorné Czencz György Pásztor József nem veszi meg tőlük senki, vagy csak jóval az értéke alatt tudják értékesíteni. Hóolvadáskor vagy nagyobb esőzések alkalmával a közlekedés több, mint lehetetlen. Az alapvető élelmiszereken kívül szinte mindenért 2-3 kilométert kell utazni, holott nagyon sok nyugdíjas él ott. Állítólag volt — vagy van — egy képviselőnk is, de mint Önök is megírták, a négy év alatt nem szólalt meg a közgyűléseken, pedig lett volna miért. Volna még bőven miről írnom, de tudom, a Petőfi Népének is véges a terjedelme az ilyen levelek közlésére. Tudom, hogy a polgármesteri hivatalnak ezer más dolga is van, de azért ennyi ember gondja-baja mellett nem lehet elmenni szó nélkül. K. F. Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) A jóról is szólni kell Képviselet nélkül EN LEGJOBBAN A LAPOS, A KOCKA, A HOSSZÚKÁS, A KEREK ES A MINDENFELE \ NARANCSOT SZERETEM^ ** Q O te. Q. Q Z UJ í CL < z (Fizetett piolitikai hirdetés.)
