Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-23 / 69. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. március 23., szerda Mintha nem is kórházban lettem volna Intézkedtünk a kifizetésről Korábban! „Egy kisebb problémával fordulok önökhöz - írja egy régi előfizetőnk Orgoványról. - Az újság tartalmával nincs gondom, annál inkább a kézbesítéssel. Mi tanyán lakunk, jószágtartással és gazdálkodással foglalkozunk. Reggel 8-9 óra körül végzünk, akkor érnénk rá újságot olvasni. Sajnos, ilyenkor még nincs.” Ez számunkra is problémát jelent. Bács-Kiskun megye sajátosan kiterjedt külterületének ellátása a kedvenc újsággal nagy feladat. Januárban még sokan címszalaggal jutottak hozzá a Petőfi Népéhez, gyakran csak másnap. Az elmúlt időszakban egyre több címszalagos kézbesítés helyett sikerült személyesen elvinni a lapot, így mind többen a megjelenés napján megkapták az újságot a tanyán élők közül is. A területi ügynökségvezetőnk - Kósa Pálné - és a kézbesítők keresik a megoldást arra, hogy önök korábban olvashassák a Petőfi Népét. Tiszakécskéről telefonon érdeklődött egy előfizetőnk. Mások is kérdezték: mikor kapják meg a megrendelt levélszekrényt? Lesz-e rajta PETŐFI NÉPE felirat? A levélszekrény-akciónk, amelynek során féláron juttattuk jó minőségű ládikához az előfizetőinket, lezárult. Az eddig beérkezett megrendeléseket még teljesítjük, kézbesítőink mindenkinek házhoz viszik a levélszekrényt. Néhány napon belül elkészülnek az öntapadós feliratok is. „Szeretnék a lányomnak egy piros színű, Petőfi Népés esernyőt vásárolni. Kérem, írják meg, hogyan juthatok hozzá” - kéri egy előfizetőnk. Olvasószolgálatunknál 690 forintos áron lehet esernyőt venni, előfizetőinknek 490 forintért áruljuk a sajtóház földszintjén (Kecskemét, Szabadság tér 1/A). Várjuk hívásaikat a 481-391-es telefonon. Számunkra kedves! Több mint húsz éve vagyunk előfizetői a számunkra nagyon kedves újságnak. Talán nem is találok kellő szavakat, hogy kifejezzem, mit jelent olvasni ilyen távol a szülővárosunk újságját. Határozottan kijelentem, az elmúlt húsz év alatt nem volt ennyi örömünk, mint amióta saját terjesztőhálózatukkal biztosítják a postázást. Soha nem kaptuk meg rendesen, csak hiányosan és késve, amikor sok minden már nem volt aktuális. Külön-külön mindenkinek megköszönöm, amit tesznek azért, hogy mi pontosan mindig megkapjuk az újságot. Természetesen a második félévi díjat előre és időben kifizetjük, mert az önök hírein keresztül tudunk mindent a hírős városról. Kívánok munkájukhoz erőt, egészséget és sok-sok sikerélményt. Locskai József és neje, Laufen (Svájc) Szép emlékek fűznek Kecskeméthez. Büszke vagyok erre a városra, nagy örömmel tölt el fejlődése, szépülése. Ugyanis valamikor régen a kecskeméti piaristáknál érettségiztem, ifjabb kellemes kecskeméti emlékeim, bármily furcsán hangzik is, a megyei kórháznak köszönhetem. Három éve combnyaktörést szenvedtem, 67 százalékos mozgáskorlátozott lettem. Baján, a traumatológián összecsavarozták törött csontjaimat. Sikeres műtét volt az összeillesztés, de ilyen korban (76 éves vagyok) mit várhat már az ember...! Sajnos, a lábam megrövidült. így kerültem dr. Huszár főorvos úr javaslatára Kecskemétre, a megyei kórház ortopédiai osztályára, protézisbeültetési javaslattal, 1993. december 10-én. S itt kezdődnek az újabb kellemes emlékeim Kecskemétről. A műtétre december 15-én került sor. Nagy műtét volt, korán reggel kezdődött és emlékezetem szerint fél egykor fejeződött be. Dr. Gréczy Imre osztályvezető főorvos úr, dr. Nemes József adjunktus úr és dr. Fehér Mariann osztályos orvos Major András, Kecskemét, Reile Géza utca 2., 2/4. szám alatti fogyasztónk az 1993. IV. négyévi melegvíz-fogyasztás víz- és csatornadíjának kétszeri leszámlázását tette szóvá a lap március 9-ei számában. A fent említett díjat 1994. február 1-jéig a vízórával nem rendelkező önkormányzati lakások bérlői a lakbérben térítették, így valóban jogtalan volt kft.-nk részéről a víz- és csatornadíj felszámolása. A tévedést nem szakértelem hiánya, hanem az elmúlt hónapok rendkívüli erőfeszítést igénylő munkatempója okozta. E munkát folyamatosan - szabadság helyett, szombaton és vasárnap, sokszor éjszakába nyúlóan végezték. Ennek ereményeként már a szétválás után néhány nappal megkaphatták fogyasztóink az értesítőket, hogy 3 hónapra előre kalkulálni tudják a fűtés-Szomszédom és családja nagy kutyabarát. Van nekik négy-öt kisebb-nagyobb kutyájuk. A rangidős közöttük egy nagy németjuhász. Nos, ez a kutyahad, de leginkább az utóbbi, olyan hangzavart csinál, amit már nagyon nehezen tűrünk. Ez az állapot körülbelül másfél éve tart. Sokszor az éjszaka közepén kellett felkelnünk és átmennünk szólni, hogy csináljanak valamit. 1993 novemberében az önkormányzattól próbáltunk segítséget kérni. így jött létre olyan egyezség, miszerint szomszédom vállalta, hogy Kisnyugdíjam pótlására a háztáji kertben termelt gyümölcsöt, zöldséget Kecskeméten, a Petőfi Sándor utcai kispiacra hordom be és ott árulom. Március 12-én, szombaton is így volt. Déli tizenkét óra és fél egy között az árusítóasztalom alatt lévő táskámból eltulajdonították a pénztárcámat. Hogy kik voltak, csak kizárásos alapon gyaníthatom. A pénztárcámban jó pár ezer forint volt százas és ötszázas címletekben. Tudom, a pénzre keresztet vethetek, de sajnos, benne volt egy zöld színű tokban a személyi igazolványom, a tb.-kártyám, a nyugdíjas-igazolványom és az APEH-től egy levél (engedély). Ezek számomra nélkülözhetetlenek, a „tisztelt” tettesek számára pedig nem sokat jelentenek. Ha van bennük egy csöpp emberség, akkor ezúton úrnő végezték a műtétet. Én elfüggönyözve semmit sem láttam belőle, s az érzéstelenítés miatt legfeljebb a fejemben éreztem a csontok kopogását. Az orvosok csendben dolgoztak, de ha mondtam valamit, udvariasan válaszoltak. Az aneszteziológus hölgy — gondolom főorvosnő, a nevét sajnos, nem tudom — a rámkapcsolt műszerek figyelése mellett mindent észrevett. Elég volt, ha önkéntelenül megrezzent a kisujjam, már törölgette a homlokomat, pedig nem izzadtam, nem izgultam. Gyakran és kedvesen megkérdezte, hogy érzem magam, fáj-e valami? Sok kórházat ismerek, de ilyen aranyos társasággal még sohasem találkoztam, mint a megyei kórházban. A műtét olyan sikeres volt, hogy most, márciusban már nem kell a tolószék, sem a járókeret. Két bottal már tudok sétálni. Karácsonykor szinte kiürült az osztály, mert akit csak lehetett, hazaengedtek az ünnepekre. Egyedül maradtam a nővérpulttól karnyújtásnyira lévő intenzív szobában. Az egyik ügyeletes nővérke látta, hogy nem tudok aludni. Sokáig me-és melegvízdíj-fizetési kötelezettségüket. Bár volt reklamáció, de az csak ezrelékekben mérhető a hatalmas adathalmazhoz viszonyítva. A panaszosunkéhoz hasonló eset a 11 ezer lakásból hatvannál fordult elő, és minden esetben jóváírtuk a hidegvíz-díj összegét. Mindent meg fogunk tenni, hogy fogyasztóink rendszeres tájékozatást kapjanak fizetési kötelezettségeikről és a befizetett összegekről, hogy a fogyasztó-szolgáltató viszony a lehető legjobb legyen. Adott esetben a panaszosnak igaza volt, ami azonban nem jogosítja fel, hogy kollégáimmal - nőkkel - szemben olyan hangnemet üssön meg, mintha szándékos bűnt követtek volna el. Mihala László ügyvezető igazgató, Termostar Kft., Kecskemét 1993. december 31-éig az állomány egy részét kicseréli más, kevésbé ugatós, őrző kutyafajtára (ugyanis van ilyen). Mi pedig cserében felajánlottuk, hogy az új kutya vagy kutyák beszerzésével járó költségek felét átvállaljuk. De nem, azóta sem történt semmi. Csupán mi tettünk lépéseket az ügyben: erősebb nyugtatót és erősebb altatót szedünk. De nem tudom, mi lesz akkor, ha a nyugtató és altató már gyöngének bizonyul. Sz.-né és P.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben) kérem őket, a személyi igazolványomban szereplő címre egy borítékban legyenek szívesek visszaküldeni. Esetleg még a pénztárcát is visszaküldhetnék, mert az is kedves nekem. Vagy ha valaki megtalálja ezeket, nagyon kérem, legyen szíves eljuttatni hozzám. Reménykedem, hogy vannak még becsületes emberek. A szerkesztőségnek pedig itt szeretnék köszönetét mondani az új lapterjesztésért, nagyon örülünk neki, hogy korán és pontosan megkapjuk a Petőfi Népét. A mi lapkihordó fiatalemberünk fáradtságot nem ismerve, hajnalban hordja szét az újságot, nem délután, meg másnap, amint az régen sokszor előfordult. Nagyon kérem, a nevem és a címem maradjon önöknél, hátha jelentkezik valaki. N. M.-né, Helvécia séltetett Kecskemét múltjáról, a háborúról, a hadifogságról, stb., mert segíteni akart átvészelni az érzést, hogy karácsonykor nem lehettem otthon. Olyan sem történt még velem soha, hogy a diétásnővér szinte mindennap megkérdezte, mit szeretnék enni, s azt kaptam, amit szeretek. Alig tudtam elhinni, hogy itt ennyire törődnek a betegekkel. Szinte nem éreztem, hogy kórházban vagyok. Egyik kellemes meglepetés a másik után ért. Még ilyet, hogy a gazdasági nővér elbocsájtásomkor személyesen hozta fel a földszinti raktárból a ruháimat! A gyógytornász hölgyek is rendkívül segítőkészek, udvariasak voltak, hogy mihamarabb rendbejöjjünk. A nővérkék olyan udvariasan bántak velünk, hogy azt szinte le sem lehet írni. Nem hittem a szememnek és a fülemnek. Ilyen kórházban még nem voltam. Soha nem fogom elfelejteni Kecskemétet, az ortopédiát, az ottani bánásmódot, a tisztaságot, rendet, az igazi emberi viselkedést. Tisztelettel egy idős, nyugdíjas gyógypedagógus tanár: Béla bácsi Kalocsáról (Név és cím a szerk.-ben.) • • Ünnephez méltóan Olvastam a Petőfi Népe március 12-ei számában, hogy Kecskeméten, a Kossuth-szobomál március tizenötödikén a Bányai Júlia gimnázium tanulói adnak műsort. Öröm volt bennem, hogy végre igazi ünnep lesz. De amikor megláttam a farmemadrágos fiúkat, lányokat, elszorult a szívem. Hát nem lehet a mi magyar népünk nagy ünnepéhez méltóan öltözni? Abban kell elmondani a lélekemelő szép gondolatokat, szavakat, amiben egész héten az iskolapadban vagy kiránduláson vannak? És hol van a Nemzeti dal ünnepélyes elszavalása, amivel szívünk-lelkünk átérzi az igazi március tizenötödikéi hangulatot? Most csak elpengették nyekeregve, kihagyva belőle versszakokat. Igaz, ebből az így előadottból ezt is sok volt hallgatni. Kérdezem, hogyan volt ezzel megelégedve az iskola igazgatója? Dicsérendő-e a felkészítő tanár, vagy tanárnő, aki nem kérte a gyerekeket, hogy ünnephez méltóan, sötét nadrágban, szoknyában legyenek. Higgyék el, ezzel a megszomorodott érzéssel nem egyedül jöttem el. Szeretnénk hinni, el tudják fogadni, hogy aki kiáll, mert egy ünnepi műsorban szerepet kap, ahhoz ünnepi legyen az öltözék is. Mert így válik az ünnep ünneppé, felemelővé. Egy előfizetőjük Szanki siker Bármennyire is hihetetlen, Szánknak, ennek a kis falunak NB I.-es női tekézőcsapata van, mely az idén eddig mind a hét bajnoki mérkőzését megnyerte, annak ellenére, hogy az ellenfelek nagyobb városok csapatai voltak. Március 5-én a távoli szombathelyiekkel versenyeztek, akikkel szemben kiemelkedő, 7:1-es győzelmet értek el, majd március 12-én a szolnokiakat látták vendégül, akik ellen 6:2-re győztek. Asszonyaink, lányaink minden elismerést megérdemelnek. Valamennyien dolgozó nők, s közülük többnek családja is van, sőt anya lányával játszik együtt, a lelátón az unokával szurkoló nagyapa örömére. A szanki csapatot támogató MÓL Rt. újabban, győzelem esetén, anyagi elismerésben is részesíti a játékosokat. Bálint István, Szánk Március 16-án megjelent összeállításunkban közöltük Farkas Jakabné, soltvadkerti olvasónk levelét Négy gyerekkel, családi pótlék nélkül címmel. Az abban leírtakra válaszolt a megyei egészségbiztosítási pénztár igazgatója. Levelét az alábbiakban ismertetjük. Levele alapján családi pótlék ügyét felülvizsgálva megállapítottam, hogy munkatársaim az ön által előterjesztett igény ügyintézése kapcsán mulasztást nem követtek el. Ön 1994. január 31-én állította ki a családi pótlék igénybejelentő nyomtatványt, sajnos hiányosan, és nem csatolta hozzá az előző folyósító szerv által kiállított családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolványt. Az igazolvány beküldésére felkértük a volt folyósító szervet, ahonnan az 1994. február 9-én megérkezett. A családi pótlék igénybejelentését nem írta alá, ezáltal nem tette meg azt az alapvető nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy az ön által közölt adatok a valóságnak megfelelnek. Aláírta viszont azt a nyilatkozatot, hogy mint szülők együtt élnek, annak ellenére, Lapunk március 16-án megjelent számában olvasói levelet közöltünk, amelyben Kovács Mihályné, Kecskemét, Világ utca 7. szám alatti lakos Bevonulási segély címmel adta közre panaszát. A levélre és az abban felvetett kérdésekre az alábbi válasz érkezett a megyei hadkiegészítő parancsnokságtól: Tisztelt Asszonyom! Nemcsak a mundér becsületének védelme miatt válaszolok önnek, hanem a levelében leírtak teljes ismeretében így tartom etikusnak. Utánajártam az ön által felvetett problémának, s a következőket kívánom elmondani. A fiuknak szóló behívóparancsot az ön férje 1994. február 4-én vette át, amihez joga volt. A honvédelmi törvény a behívás előtti 15 napos határidőt ír elő, vagyis ennyi állt volna a fiuk rendelkezésére, hogy a behívás előtti teendőit elintézze, nevezetesen, hogy felvegye a bevonulási segélyt. Arra sem hivatkozhat, hogy erről nem Március 4-én reggel történt Kecskeméten, a piacon, hogy egy déligyümölcs-kereskedőnél vettem másfél kiló banánt. Ezerforintossal fizettem és a kereskedő hölgy 325 forintot adott vissza. Pár méter után eszembe jutott az ötszázas. Visszamentem hozzá, s kértem az 500 forintot. A válasz, hogy 500-ból csak annyi járt vissza. Akkor már sokan álltak körülötte, mindent mondott összevissza, végül a szemembe vágta: ezek mind ilyenek, 500 hogy az igénybejelentés első oldalán olyan adat szerepel, hogy a férjétől külön háztartásban él. Az előző folyósító szerv által kiállított igazolvány adataiból megállapítottuk, hogy az ön részére folyósított családi pótlék összege nem felelt meg a jogszabályokban előírtaknak, ezért erről az előző folyósító szervet értesítettük, kértük a rendezést. A tőlük kapott tájékoztatásból kiderül, hogy a családi pótlék összegének megállapításánál nem vették figyelembe, hogy ön egyedülálló. Ezért március 16-án intézkedtünk az elmaradt összeg kifizetéséről. Mindent elkövettünk tehát, hogy a megélhetésük alapját képező családi pótlékot megállapítsuk és folyósítsuk. Levelének utolsó mondatában megfogalmazott kívánsága teljesült: levele olyan személy kezébe került, aki az igénylő helyzetét is megérti, figyelmen kívül hagyja a sajtó nyilvánossága elé tárt sértéseket, és arra biztatja munkatársait, hogy az ilyen és hasonló levelek ne vegyék el munkakedvüket. Hideg József igazgató volt tudomása, hiszen a Petőfi Népe hasábjain rendszeresen közzétettük, továbbá a pályárairányítási főtiszten, illetve a katonai főelőadókon keresztül rendszeresen informáltuk a lakosságot a behívás előtti legfontosabb teendőkről. Önök hozzávetőlegesen 400 méterre laknak a Bács-Kiskun Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságtól, attól az intézménytől, amelynek legfontosabb napi teendői közé tartozik az ügyfélszolgálat. Tovább menve: fiuk február 23-án rendben bevonult, az ön férje 24-én keresett fel bennünket, s kérte segítségünket, s mi igyekeztünk segíteni. A bevonulási segély - amint az elnevezés is jelzi - a bevonulás előtti legfontosabb kiadások enyhítésére szolgál annak, aki bevonulási paranccsal rendelkezik, mert utána már teljes ellátásban részesül. Szabó János alezredes forinttal fizetnek és 1000-ből kémek vissza. Mármint a nyugdíjasok. Én becsületesen élő nyugdíjas aszszony vagyok. Rájöttem arra, hogy általában a nyugdíjasokra vonatkozott a megjegyzése, bizonyára azért, mert őket szokta becsapni. Mit lehet tenni? Azt, hogy tanúk nélkül nagyobb pénzzel ne fizessen az ember a piacon. Esetemből okuljanak mások is. M. K.-né, Gátér (Név és dm a szerk.-ben) NAPJAINK HUMORÁBÓL • És mondja, atyám, ugye a gyónási titok az adóügyekre is vonatkozik? Igaza volt a panaszosnak Éjszakai kutyakoncertek Szomorú dolog történt Újra a bevonulási segélyről Nyugdíjasok vámszedője?
