Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-23 / 69. szám
Jl Tisztelt Szerkesztőség! ll 1994. március 23., szerda Kedves Olvasóink! Nem gondoltuk, hogy ekkora a kutyabarátok tábora, s arra sem számítottunk, hogy lagalább annyian kifogásolják ezeknek az állatoknak az elszaporodását, már-már féktelen csend- és tisztaságháborítását. A két „tábor” közötti vitát a mai napon lezártnak tekintjük. Ugyanakkor egyre több olyan olvasói levelet kapunk, amelynek feladója kemény szavakkal marasztal el egy-egy ügyintéző hivatalt, majd annak válaszából kiderül, nem egészen úgy van, ahogyan azt a levélíró elmondta. Természetesen a tévedés joga mindenkit megillet, de ehhez illő volna némi szerénységnek is párosulnia. Továbbra sem szándékozunk foglalkozni azonban olyan levelekkel, amelyekben a feladó - érthetően a saját álláspontját tartva az egyetlen igazságnak - súlyosan akar elmarasztalni másokat a nyilvánosság előtt. Javasoljuk, ilyen ügyekben forduljanak a bírósághoz. Várjuk további leveleiket. A szerk. A tizenkettes busz útja Sok mérget nyeltem már, mióta igénybe veszem a Kunság Volán járatait, de most már nem bírom tovább, hogy a nyilvánosság előtt közzé ne tegyem bosszúságomat. Történt, hogy március 17-én az elvileg 18.50-kor a Széchenyi térről a Köztemető felé induló 12-es buszra vártam a Mátyás király körút 13. szám előtt. Máskor ugyanez a járat már elment 18.56-kor, ezért elővigyázatosságból időben ott voltam. Abból a megállóból biztató dolog látni, hogy a Béke fasor-Mátyás király körút kereszteződésében, a temető felé kiment a busz. De visszafelé hanyag eleganciával az aluljárót célozta meg a buszra váró emberek által igazinak vélt 12-es útvonal helyett. A városközpont felé gyalogolván, eszembe jutott néhány kérdés: Miért nem számít a pontos indulási idő a buszvezetőknek (tisztelet a kevés számú kivételnek)? Az indulási ponttól távol eső megállókban a plusz-mínusz 10 perc eltérés gyakori. Mikor tudatosul ezekben a vezetőkben, hogy nem homokzsákokat vagy vágóhídra szánt marhákat szállítanak, hanem embereket? Ennyire biztosak ezek az emberek az állásukban, vagy nem lehet buszvezetőket találni a helyükre? Ennyire nem nézi semmibe egy szolgáltató társaság azokat, akiknek „szolgáltat”? A jegyek és a bérletek ára egyre magasabb, ugyanakkor a város lefedettsége buszjáratokkal térben és időben egyre ritkább. Máshol szégyen lenne, ha a piaci versenyben ily módon rúgna öngólt és menne tönkre egy cég. Ez utóbbit semmiképpen nem kívánom, de a szolgáltatás színvonalának emelését mindenképpen óhajtom. Mindkét fél érdekében és mielőbb! Barna Gábor, Kecskemét A kulturált utazásért A március 9-én megjelent Otrombaság! című cikkre válaszolva kérem, közöljék kérdéseimet sok utas nevében a Kunság Volán igazgatójának. Kérdezzük, hogy van-e remény a jövőben arra, hogy a Volán nemcsak árakat emel, hanem végre változtat a régi szemléletén, tud-e a jövőben egy kulturált szolgáltatást biztosítani az utazóközönségnek? Tudjuk, és megértjük, a korszerűsítés, az üzemeltetés sokba kerül, de a dolgozók emberségesebb viselkedéséhez nem kell pénz. A busz az utasoké. Amint olvastam ezt a cikket, rohantam, hogy megvegyem a sárga igazolványt. Meglepetésemre azt mondták, jó a régi is. Ettől függetlenül megvettem, mondván, nehogy én is hasonló, intelligens(?) ellenőr durvaságának tegyem ki magam. Mert miért van az, hogy ha az utas kér valamilyen felvilágosítást, nyersen, félvállról válaszolnak? Miért nem teszik ki a járatjelző táblákat minden végállomáson? Mire való a járdasziget, ha nem áll mellé a busz, és sokszor éppen emiatt az idős, beteg, kisgyermekkel utazó alig tud a magas lépcsőn felmászni vagy leszállni. Miért tilos az utasnak a vezetőtől valamit kérdezni, miközben a barátok, a barátnők vezetés közben jókat beszélgetnek vele? Miért bömböltetik egyes vezetők a buszon úgy a rádiót, hogy az utasnak az kellemetlen. Ugyanezt az utas nem tehetné meg? A másfajta szolgáltatásokból már tudunk válogatni, hiszen nagy a kínálat, van sok jó üzlet, egyebek. Sajnos, úticélunkat jobb híján többnyire csak Volán-buszokkal tudjuk elérni. Ezért is kérdezzük, van-e remény rá, hogy tudomásul veszik végre, hogy udvariasabb, emberségesebb és kulturáltabb kiszolgálást vár a nagyszámú utazóközönség. D.-né, Kecskemét Hálával a tanítóimnak Csaknem húsz éve vagyok előfizetője a Petőfi Népének, de olyan felháborító levelet, mint ami február 16-án Pedagógusok címmel megjelent, még nem olvastam a lapban. Felháborodásom azóta sem múlt el, ha lehetséges, közöljék reagálásomat. Tisztelt név és cím nélküli hölgyem vagy uram! Nem tudom, önnek van-e vagy vannak-e gyerekei. Ha igen, akkor tudnia kell, mennyi gond és türelem kell akárcsak egy gyerek tanulással kapcsolatos problémáihoz is. Könnyen el lehet képzelni, mennyi türelemre és küzdelemre van szüksége egy pedagógusnak nem ritka esetben harminc gyerekkel való foglalkozásra egy osztályban. Én úgy hiszem, a pedagógusok munkáját nem lehet pénzzel, illetve csak pénzzel honorálni. Ön irigyli a szabadidejüket, ami ön szerint nyáron 3 hónap. Bizony nincs az még sajnos, kettő sem, mivel június közepén fejeződik be a tanév, de nekik szinte a hónap végéig van elfoglaltságuk, augusztus második felében meg már ugyancsak be kell járni, a következő tanév előkészületei miatt. S hogy a pedagógus tanulással töltötte az idejét, amíg mások három műszakban dolgoztak? Hát ez az...! Azok már akkor pénzt kerestek, amíg a pedagógus „csak” tanult, hogy majd taníthasson. Ők tanították meg önt is ími-olvasni, mert különben nem tudta volna megírni azt a levelet, amiben éppen őket bántotta. Sokallja a fizetésüket? Én úgy tudom, egy fizikai szakmunkás, aki jól megtanulta szakmáját, többet keres, mint egy pedagógus, aki pedig ugyancsak jól megtanulta a hivatását és jól megfelel annak. Én még most, ennyi évtized után is hálával és szeretettel gondolok tanítóimra, különösen az első osztályos tanítómra, aki sok türelemmel megtanított engem is írni, olvasni, megtanította leírni a nevem, s én le is írom, mert nem szégyellem mások előtt, amit írtam. Kovacsik Istvánná, Jánoshalma, Áldás u. 2. Játszótéren Úgy érzem, hozzá kell szólnom a kutyasétáltatásról szóló levelekhez. Olvastam a február 23-án megjelent, Nem a kutyák szemetelnek című írást és az ezt megelőző és kiváltó levelet is. Az előző cikk írójának igaza van abban, hogy a játszótéren nincs helye a kutyasétáltatásnak. Ha a másik levél írója, Farkas úr kutyatartó, tudnia kell, hogy a kutya, ha választhat, a nagydolgát a homokban végzi, amit kutyaszokás szerint megpróbál homokkal bekaparni. Éarkas úrnak igaza van abban, hogy a törött üveg, intim betét, stb. nem való a játszótérre. Azonban az egymásra mutogatás helyett el kellene gondolkodni azon, hogy esetleg a másik fél állításában is lehet igazság. Ami engem Farkas úr levelében felháborított, az a következő mondat: „A mindenütt elhullajtott kutyaürülék helyett és inkább ezeket látom veszélyesnek a gyerekekre.” Mindkettő egyformán veszélyes! A gyerekek érdekénél nem lehet fontosabb a játszótéren a kutyasétáltatás. Az én 3. osztályos fiamnak is szétvágta a lábát a téren a nincs helyük szétdobált tégladarab. A roszszabb emlék azonban a kutyaürülékhez kapcsolódik. A Béke téri Általános Iskola előtt van egy kellemes, nagy park. A Temes téri játszótér kis mérete és az iskola kicsi udvara arra készteti a tanárokat, hogy a parkba is vigyenek ki gyerekeket levegőzni. Ez nem is lenne baj, de hét végén a kutyatartók is ide hordják kedvenceiket, melyek lepiszkolnak vizeletükkel fát, bokrot, füvet, a többiről nem is beszélve. Nos, az én fiam is ide járt a napközivel játszani. Aztán, egy éve megbetegedett. Sima mandulagyulladásnak indult a dolog. Többször visszaesett, emiatt sokat hiányzott az iskolából, s alig tudtuk elkerülni az évismétlést. Hosszú idő után az orvosok megállapították, kutyaürüléktől kapott olyan bakteriális fertőzést a fiam, amely akadályozta a betegségekből való felgyógyulását. Telt az idő, rengeteg pénz ment el gyógyszerekre. Még ma sincs teljesen rendben, pedig már eltelt egy év. Én tehát mind a kétféle szemetet ellenzem a játszótéren. Mégis könnyebb összeszedni és a kutyáknak szemetesbe tenni az egyéb hulladékot, mint a kutyaürüléket eltávolítani. Régebben volt olyan rendelet, hogy a kutyasétáltatónak kis seprüt és lapátot is vinnie kellett a sétára. Mostanában ilyet nem látok. Az állat vizeletét azonban nem lehet eltávolítani semmivel. Mindezt azért írtam le, hogy nem látom értelmét a vádaskodásnak. Nem vagyok kutyaellenés, szeretem is őket, de a magam módján. Nagyon meg kellene gondolni, hogyan tartsuk őket. Vajon a kutyatulajdonosok (sétáltatók) elgondolkodtak már azon, hogy esetleg ők is okai a régóta tartó vitának és esetleg tehetnének is valamit ennek elkerülésére? Lehet, hogy az én levelemet is^ kötekedőnek tartják egyesek. Áldásom rájuk. Tanácsolom nekik, hogy ne egyoldalúan ítélkezzenek, hanem gondolkodjanak el azon, hogy esetleg a másik fél állításaiban is van valami igazság. Kölcsönös belátás és megértés vetne véget ennek a perpatvarnak. Szíjártó Sándorné, Kecskemét, Hanság u. 9/17. Szociális kedvezmény Helyreállítás A március 16-ai lapban megjelent, Nagy János he tény egyházi olvasó Tűrhetetlen! című levelére a válaszom. A község gázellátását szolgáló gázvezeték építésének első ütemét 1993. novemberében adták át. A hirtelen beköszöntött tél miatt a padkát és a szilárdburkolatot helyreállítani nem lehetett. Az út kezelője, a Közúti Igazgatóság felszólította a kivitelező GÁZSZER Bt.-t: március 31-éig végezze el a padka és a kerékpárút helyreállítását. Ugyanis közterületbontási munkák végleges helyreállításáig az azt jelző KRESZ-táblákat a biztonságos közlekedés érdekében a munkaterületről felszedni nem lehet. A település központjában a buszmegállók kiépítését és az út teljes szélességű aszfaltozási munkáit a kecskeméti Magas- és Mélyépítő Kft. igazgatója szerint április 30-áig befejezik. Bognár István mérnöki irodavez. A Petőfi Népe március 9-ei számának Tisztelt Szerkesztőség! rovatában Hauzer Attila, Szabadszállás, Vak Bottyán utca 4. szám alatti lakos Félrevezetés című levelét közölték. Válaszunk a következő. A szociálpolitikai kedvezmény igénybevételének feltételeit a lakáscélú támogatásokról szóló, többször módosított 106/1988 (XII. 26.) Mt. számú rendelet szabályozza. Eszerint szociálpolitikai kedvezmény nyújtható magánlakás-építésre, értékesítés céljára épített és építtetett lakás megvásárlására, az értékesítés céljára lakást építő, építtető gazdálkodó szervezettől vagy megbízottjától, illetőleg bizományostól olyan lakás megvásárlására, melyet maga vagy a megbízottja, illetőleg bizományosa másik vevőjétől vett meg. Magánforgalomban történő lakásvásárláshoz szociálpolitikai kedvezmény nem engedélyezhető. Az újságban megjelent levéllel kapcsolatban tájékoztatást kértünk szabadszállási fiókunktól. Szerintük a szociálpolitikai kedvezmény nyújtásának feltételeiről a fent említett jogszabály előírásai szerint adtak felvilágosítást. A félreértés abból adódhatott, hogy az új lakás vásárlásának lehetőségei, a gazdálkodó szervek által megépített lakások értékesítései általában városokra korlátozódnak. Persze nem kizárt, hogy lakást építő gazdálkodó szervezet községben is épít értékesítésre új lakást. Jelenleg nincs tudomásunk arról, hogy a megye területén községekben épülnének új lakások értékesítésre. Ismételten megerősítjük, hogy csak a jogszabály előírásai szerint van lehetőség szociálpolitikai kedvezmény nyújtására, mely nem tesz különbséget város és egyéb település között. Kovács Imre osztályvezető, Szabó György oszt. vez. h., OTP Bank Rt., Kecskemét Köszönet az ajándékért Köszönetaaet fejesem ki az ajándékba kapott ünnepi újságért. Nagyon kellemes meglepetésben volt részem, mert nem vagyok előfizetője napi lapjuknak. Éppen arra gondoltam, hogy jó lenne egy ünnepi számot venni. Megláttam a kerítésen egy bedugott újságot és láttam, hogy a Petőfi Népe ünnepi száma. Először azt hittem, hogy eltévesztették a házszámot, majd az első oldalon elolvastam a "" Százezer ünnepi jókívánság"n cikket. Az ajándék valóban ünnepibbé varázsolta ezt a szép napot, miután átolvastam ez újságot. Munkájukhoz további sok sikert és jő egészséget kívánok. 6000 Kecskemét Alsószéktó 105. ztelettels Felépül-e a tornaterem Nyárlőrincen? Községünkben nincs tornaterem. A gyerekek hol itt, hol ott tornáznak, nem megfelelő körülmények között, holott egy kis összefogással már felépíthették volna a tornatermet. A polgármesteri hivatal erre a célra kapott egy nagyobb öszszeget. Ebből a pénzből vásároltak vázszerkezetet, faanyagot, amit az iskola udvarán tárolnak a látszat szerint nem hiánytalanul. Sok kisgyermekes szülő kíváncsi, mikor lesz tornaterem Nyárlőrincen? Egy édesanya A tornaterem ügyében kérdésünkre Vribinszki Józsefné polgármester asszony elmondta, a vázszerkezetet, faanyagot az önkormányzat a saját pénzéből vásárolta. A vas vázszerkezetet tárolják az iskola udvarán, a faanyagot a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottjánál fedett helyen őrzik. Ezeket saját pénzből vásárolták. Az önkormányzat jelentős pénzmaradványt is tartalékol e célra, s pályázat útján elnyerték a minisztériumtól a beruházási költség 40 százalékát, több mint 10 millió forintot, melyből az idén 2 milliót kapnak meg, a többit jövőre utalják át. A rendelkezésre álló anyagi eszközökből arra futja, hogy az idén összeszereljék az épületet. (A szerk.) Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Koncertezés Egy fiatalember késő este vagy éjszaka szinte mindennap megáll sárga színű Wartburg személygépkocsijával a Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky utca 3. számú épület előtt és hosszan dudálgat - panaszolja az utcából egy nyugdíjas olvasónk. A DDL-223 rendszámú autó dudája ráadásul cifrázza a hangokat, s ezeket a nem kívánt éjszakai koncerteket kell hallgatniuk a környékbelieknek állandóan, ha tetszik, ha nem. Sokan bosszankodnak emiatt régóta, különösen a szemben lévő ház zömmel nyugdíjas lakói, de teljesen tehetetlenek. Pihenésükben, álmukban zavarja őket. (r. m.) Víz nélkül A közelmúltban írtunk a Belsőnyír 150. számú tanyában élő Faragó János bácsiék nagy bajáról: használhatatlanná vált a kútjuk. Az idős embernek naponta - néha többször is - sokat kell gyalogolnia, hogy beszerezze a szükséges vízmennyiséget. A tanyát János bácsiék bérlik a Kossuth Szövetkezettől, melynek elnöke, Nagy Imre felhatalmazta őket arra, hogy kútfúrót keressenek. Erre azonban képtelennek bizonyulnak az idős emberek. Nincs hozzá erejük. Ezért kérik annak közlését, hogy kútfúrómester jelentkezését várják a belsőnyíri tanyában. A fúrás költségét egyébként a szövetkezet állja. SKezesség! Egy férfi kezességi problémával keresett fel bennünket.-Most jövök az OTP-ből, ahol csak azt hajtogatják, hogy a kezesnek fizetni kell. A sógorom hitelére vállaltam kezességet, mert a nővérem is kért erre. Aztán január elsején mindketten munkanélküliek lettek, a hónap végén pedig beadták a válópert, s az én nyakamba szakadt a részletfizetés.-Azért, mert a sógora nem fizette a részleteket.- Én nem azért vállaltam kezességet, mert fizetni akarok, hanem barátságból. Ki gondolta, hogy elválnak...- Áz OTP-t nem érdekli a sógora válása. Csak az érdekli, hogy ön a kezese, s hogy a törlesztőrészleteket minden hónapban megkapják.- Maga összebeszélt az OTP-sekkel. Ők is ezt mondogatják. Én viszont tudom, más a barátság és más, amit most követelnek tőlem.- Bizony más, a valóság viszont megmásíthatatlan, a kezesnek fizetnie kell, ha a hitelt felvevő nem képes rá. El kell olvasni a hitelfelvételi okmányokat, s mindjárt nyilvánvalóvá válik, mit vállal a kezes. Sel-Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor
