Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-02 / 51. szám
1994. március 2., szerda Megyei körkép 5 AZ EGÉSZSÉGÜGY MELLŐZÖTTJEI? A tiltakozás élén a halasi kórház • A halasi kórház hatalmas felvevőterülete miatt az átlagosnak a dupláját kényszerül dolgozni. A társadalombiztosítás új rendszeréből fakadó igazságtalanság ellen átfogó tiltakozás indul, amelynek irányítója a halasi Semmelweis Ignác Kórház. A kilátástalanság, hogy valaha is kiegyenlítődhet a kórházak közötti több évtizedes lemaradás, mintegy negyven intézményt érint szerte az országban. A helyzet másodrangűvá minősíti azokat az állampolgárokat, akik a befizetett TB-járulékuknak csak a töredékét kapják vissza. A gondolatot a Semmelweis kórház orvosigazgatója, dr. Kövecs Gyula fogalmazta meg. Tájékoztatóra hívta össze ugyanis a napokban a felvevőterületén megjelenő vagy működő sajtó képviselőit. Itt jelentette be, hogy miután a hivatalos út egyértelműen bezárult a panaszuk megoldása előtt, több hasonló helyzetben lévő kórházzal összefogva a nyilvánosság segítségét kérik. — Egy korábbi rendszer kivételezettségét véglegesítette a saját ár — véli a kórházigazgató. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy akinek korábban megfelelő kapcsolatai révén bőven jutott a finanszírozásból, az 1992-re — az új rendszer alapjául vett állapot évére — elért egy kiemelt szintet. Az úgynevezett saját ár ezt véglegesítette azzal a kitétellel, hogy a kórháznak a vizsgált év teljesítményét is hoznia kell, hogy a megállapított finanszírozásban részesüljön. Ami lényegében még kiáltóbbá tette az igazságtalanságot — ha például Kiskunhalas a példánk —, hiszen a kórház a hatalmas felvevőterület miatt dupláját kényszerült dolgozni, mint az átlag. Ahogyan az Kövecs igazgató beszámolójából kiderült, Halas már a TB-szerződés aláírásakor jelezte, hogy egyoldalúnak, kényszerszerződésnek minősíti a rá erőszakolt rendszer elfogadását. Kérték, hogy a járóbetegfinanszírozáshoz hasonlóan teremtse meg a törvény az eltérések fokozatos kiegyenlítődésének feltételét. Tiltakozó levelükre a minisztérium államtitkára, dr. Jávor András válaszolt. A válaszlevél elismeri a panasz jogosságát, s azt ígéri hogy „törvényi szabályozás írja majd elő, hogy a kiegyenlítő mechanizmus milyen lépésekben valósul meg.” A szabályozás azonban ugyanezen törvényben a járóbeteg-finanszírozás esetében megtörtént. Érthetetlen, miért a megkülönböztetés. — Miután az államtitkár úr azt is jelezte—teszi hozzá az orvosigazgató —, hogy az általunk kért anyagi segítséget csak a többi, hasonló helyzetű intézettel együtt lehet kezelni, így nem marad más hátra, mint összefogni. A tiltakozó akció keretében nemcsak a lakosságot, hanem — választás előtt állván — képviselő-jelöltjeiket is tájékoztatni kívánják, illetőleg beadvánnyal fordulnak az Alkotmánybírósághoz is. Leginkább az ad alapot az alkotmányellenesség megállapításának, hogy a lakosságot nem sújthatják kórházigazgatójának kapcsolatteremtő hiányosságai - vélte némi malíciával a halasi igazgató. A halasiak a többi között választ várnak arra a kérdésre, nem tartalmaz-e a törvény rejtett lakossági diszkriminációt, nem sérti-e a testi egészséghez való alapvető jogokat, az esélyegyenlőségről már nem is beszélve. Hajós Terézia Rendkívüli közgyűlés Bácsalmáson Rendkívüli közgyűlést hívott össze február 25-ére a bácsalmási Petőfi Szövetkezet igazgatósága, a tagság kérelme alapján. A gyűlés napirendjén az elmúlt év gazdálkodásáról szóló tájékoztató, és a majdnem egy éve húzódó szétválás ügye szerepelt. Bár a tavalyi gazdálkodás gyenge eredményeket mutat, a jövőre nézve mégis biztató, hogy a szövetkezet megőrizte működőképességét. Nagy várakozás előzte meg a különválás tárgyalását, ám mint kiderült, az elmúlt hónapokban mindössze annyi történt, hogy a közgyűlésen már csak egy csoport jelezte kiválási szándékát. A jelenlévő tagság ellenben egyhangúan elfogadta az igazgatóság álláspontját, miszerint az egyetlen járható út a gazdasági társasággá való átalakulás, így a tagság támogatásával folytatódhat a részvénytársasággá alakulás. Akik nem akarnak részvényesek lenni, azokkal végelszámolást készítenek, és úgy vihetik ki üzletrészüket, hogy az új társaság alapítása nem terheli őket. Az eddig lezajlott tájékoztatókat követően a tervezett 180 milliós alapító tőke 90 százalékát már lekötötték az üzletrésztulajdonosok. Az átalakulás előkészítése tehát jó ütemben folyik, és várhatóan április 29-én az évi rendes közgyűlésen igent mond rá a tagság kétharmada. Prókai Károly A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A Trabant vezetője egészen tompa volt Amikor a tragédia megtörtént, a Trabant még körülbelül 700 métert haladt, majd megállt. Elfolyt az üzemanyaga. Ekkor azonban a közben megállt autósok körülvették és látták, hogy részeg. Az eset 1992. augusztus 6-án este nyolc óra után néhány perccel történt az 51-es úton Tass és Dömsöd között. A Trabant vezetője Bak Imre, Dömsöd, József Attila utca 22. szám alatti lakos volt, aki ezen a napon már három órakor megkezdte az ivást dömsödi lakásán, azután kocsmákban folytatta. Este hétig nyolc üveg sört ivott meg, ekkor úgy döntött, hogy meglátogatja Tasson élő sógornőjét. Egy óra múlva indult vissza Dömsödre. Addigra annyira a fejébe szállt az ital, hogy elmondása szerint is, amikor kiért az 51-es útra s rákanyarodott a betonra, már semmire sem emlékszik. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a Trabanttal mintegy 85 kilométeres sebességgel, szinte vakon száguldott. Később az orvosszakértő azt állapította meg, hogy a vérében ekkor 2,85 ezrelék alkoholkoncentráció volt, ami súlyos fokú ittaságnak felel meg. Az 51-es úton szabályosan, az út szélén kerékpározott ebben az időben a fiatalkorú — nem volt még tizennyolc éves — Kiss Zoltán, Tass, Deák Ferenc utca 2. szám alatti lakos. Bak Imre azonban nem látott, nem hallott és a BZR-400 forgalmi rendszámú Trabanttal fékezés nélkül, teljes sebességgel elütötte a fiút, aki a helyszínen életét vesztette. A tárgyaláson a vádlott azt mondta: egy durranást hallott, azt hitte, egy állatot ütött el, de nem tudta minek ment neki. Mégis tovább haladt. A szélvédő betört, a motor megsérült, elfolyt belőle a benzin és hamarosan megállt. Bak Imre csak arra emlékszik, hogy akkor már többen voltak körülötte. Ott volt dr. Gy. K. rendőrőrnagy is civilben, aki a tárgyaláson, mint tanú elmondta:- A Trabant vezetője nem tudott összefüggően beszélni, egészen tompa volt. Leültettem az út szélére, a többi autós meg akarta lincselni, de természetesen ezt nem engedtem, majd ő akarta alávetni magát egy gépkocsinak, de lefogtuk. Végül jöttek a rendőrök és elvitték. Bak Imre, aki mindössze harmincéves, büntetlen előéletű, havi hétezer forint munkanélküli segélyt kap, az esetig körülbelül 30 ezer kilométert vezetett baleset nélkül, nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miért ivott, illetve ilyen állapotban miért indult úrnak. A tárgyaláson csak részben érezte magát bűnösnek, nevezetesen abban, hogy elütötte a fiút. Azt már tagadta, hogy nem állt meg, hogy cserbenhagyta áldozatát. Azzal érvelt, hogy megállt. Ez igaz, de — a szakértő szerint — csak azért, mert elfolyt az üzemanyaga. A bíróság bűnösnek találta Bak Imrét halált okozó ittas járművezetés és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében és ezért három év börtönre ítélte, három évre eltiltotta a közúti járművezetéstől és ugyancsak három évre a közügyektől. Kötelezte az eddig felmerült 18 361 forint bűnügyi költség megfizetésére is. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett ellene, így az még nem jogerős. Gál Sándor A borok versenye Jánoshalmán Mit iszik a köztársasági elnök? A hét végén megtartott jánoshalmi borversenyen hallottuk a következő sztorit. Dr. Szabó Attila, a Kecskemétvin vezérigazgatója lapunk tudósítójának kérdésére, hogy milyen az alföldi borok nemzetközi megítélése, a következő kis történetet mesélte.- Nemrég jöttem vissza Spanyolországból, ahol Göncz Árpád köztársasági elnök úr kíséretében jártam. Azon a fogadáson, amelyet a spanyol király és kétszáz főnemes tiszteletére adott az államfő, magyar borokat, köztük Kecskemét környéki, illetve Bács-Kiskun megyeieket kínáltunk. Megtisztelő volt számunkra, hogy az elnök úr nem a történelmi vidékekről származó bort kért, hanem alföldit ivott. Nálunk, itthon a tokaji, az egri vagy a Balaton-felvidéki borokkal szemben kicsit alább valónak tekintik az alföldieket, pedig ez nem igaz. Könnyű, jó termékekkel voltunk kint, és mondhatom, sikerünk volt velük. Kézikönyv gyógyszerekhez Hamarosan mind a 30 ezer gyakorló orvos megkapja azt a kézikönyvet, amely hasznos segítséget nyújt számukra a gyógyszerek rendelésénél. Ezzel párhuzamosan külön tájékoztatást kapnak a gyógyszerek árában és felírásában bekövetkezett változásokról. (Folytatás az 1. oldalról) A zsűri elnöke, dr. Hajdú Edit - a katonatelepi kutatóintézet tudományos munkatársa - elmondta: a tavalyi évjárat rendkívül száraz, napsütésben gazdag volt. Bár ez az időjárás elsősorban a vörösbort adó fajtáknak kedvez, az idén meglepően jó minőségű fehérborok is voltak a vörösek mellett. A benevezett borok általában a fajtát hozták, nem voltak mesterségesen javítva, hangzott az értékelésben. Ugyanakkor felfedezte a zsűri a kezelésből eredő hibákat is. A kilenc arany mellett kiadott 27 ezüst- és 18 bronzérem azonban jól jellemzi a versenyt megelőző termelői munkát. A győztes, Angeli Mátyás nyugdíjas pedagógus Császártöltésen hobbiból borászkodik. Az elsőtől kezdve rendszeresen nevezett a jánoshalmi borversenyekre, s az itt szerzett tapasztalatok alapján már maga is szervezett hasonló rendezvényt Császártöltésen. Dági József házigazda, a gyümölcs- és szőlőtermesztők egyesületének elnöke a verseny mérlegét megvonva elmondta, hogy jövőre — okulva az idei tapasztalatokból — két napra tervezik a rendezvényt, hogy több idő jusson a termelők számára fontos szakmai elemzésre. Blázsik • Szili Antal (balról), a legeredményesebb jánoshalmi termelő kadarkája a borlabor különdíját kapta Merlot-jáért, Rajnai Rizlingjéért pedig a legjobb jánoshalmi bornak felajánlott két polgármesteri különdíját is ő vehette át Szakái Lajos polgármestertől. Bajai nyugdíjasok a panelvárosban Bárd Lászlót, az Újvárosi Nyugdíjas Klub vezetőjét kértem meg, hogy mutassa be közösségüket olvasóinknak.- A nyugdíjas klubunk, amelynek az ÁMK ad otthont, lassan három éve működik. Névleges tagságunk 30-35 fő, hozzávetőlegesen a tagság fele tud rendszeresen részt venni a foglalkozásokon, amelyek kéthetente, hétfőnként vannak. Ilyenkor egy-két órát vannak együtt, a főleg özvegy, egyedül élő idős emberek. Az együttlétek első harmadában mindenki beszámol saját problémáiról. Bárd László közismereti gyűjtéseinek köszönhetően sok helytörténeti témát is érintenek. Más alkalmakkor kirándulnak. A nyugdíjas klubnak van egy sajátossága. Az, hogy a vezetőn kívül csupa idős hölgy alkotja. Ennek okát Bárd úr abban látja, hogy főleg özvegyasszonyokat tudnak motiválni a csatlakozásra. Másrészt sok nyugdíjas férfi kénytelen munkát vállalni megélhetésükhöz.- Ami leginkább foglalkoztat bennünket - mondta el Bárd László -, az a nyugdíjasok egészségügye, és itt a lakótelepen legalább ugyanilyen fontos a távfűtés, a közüzemi szolgáltatások minősége és díja. Annak pedig, hogy egy közösséget alkotunk, már a hétköznapokban is tapasztalható jelei vannak. Meglátogatta őket Cserháti János alpolgármester és a beszélgetésnek eredménye lett. A nyugdíjasok „kedvenc” tartózkodási helyére rögzített padokat helyeztek. Kis eredménnyel, de életvitelükben pozitív változást eredményezett. A befogadó intézmény - ÚÁMK - nemcsak helyet ad rendezvényeiknek, hanem szerény mértékben hozzá tud járulni a szintén szerény kiadásaikhoz. Céljuk a jövőben a létszám növelése, ezért felhívnak minden, nem csak lakótelepi nyugdíjast, hogy keressék a klub társaságát. Brachinger Tamás Három évtizedes szolgálat a határőrségnél Kenéz Sándor határőr ezredes, a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság rendészeti helyettese március elsejével nyugdíjba vonult. A Hortobágy szívéből elszármazott egykori hajdúsági parasztgyerek - mára a halasi igazgatóság második embere lett - ma is őrzi ízes, bihari beszédét.- Soha nem is akartam megszabadulni a tájszólásomtól. Nádudvaron születtem, akkoriban nagy perspektíva nem állt előttem - meséli. - Mehettem volna a téeszbe, de azt az egyet tudtam, hogy oda nem megyek. Amikor tizennyolc évesen bevonultam, határőrnek kértem magam. Nagyobb volt a puskám, mint jómagam - figurázza ki önnönmaga alacsony termetét.- Ki sem töltöttem a sorkatonai időmet, amikor jelentkeztem a tisztiiskolára hivatásosnak. A frissen végzett hadnagy 1962-ben a nyugati határszélre, Csornára került. Arról beszélgetünk, hogy akkoriban a határőrség keményebb vonalának a nyugati határőrizet számított, ma éppen fordítva, ez a déli határszakasz a rázós feladat.- Nekem, emberileg a legnehezebb talán a nyolc-tíz évvel ezelőtti helyzet volt. A felderítő munka során sokszor éltem át fájdalmas pillanatokat, amikor igazán meg kellett keményítenem magam. Végighallgatni az • Kenéz Sándor átszökött erdélyi menekülteket és mégis visszaküldeni őket, az gyötrelmes volt.- Mikor helyezték a halasi kerülethez?- Lassan húsz éve. Előbb a Nyírségben szolgáltam, ahová a rendőrtiszti főiskola elvégzése után kerültem vezetőnek, majd a Zrínyi Katonai Akadémiát is elvégeztem. Mondanom se kell, kétszer Moszkvát is megjártam - veti közbe -, szinte folyamatosan tanultam. Ide már családos emberként kerültem feleségemmel, kisfiámmal. Nehezen szoktam meg a homokon, de az most már biztos, hogy innen visznek a temetőbe. Megszerettem a várost. Ide kötnek a barátok, ismerősök, van egy hobbiföldem, édesanyámat is idehoztam.- Hogy élte meg a rendszerváltozást?- Mivel én világéletemben szakmai tiszt voltam, nem okozott megrázkódtatást.- Tizennyolc évesen nem maga választott, inkább a hivatás választotta önt. Most évtizedek múltán hogy látja?- Nem bántam meg. Igaz, nem katonának készültem, nem is vagyok agresszív alkat. Vallom, jó szóval mindig többre lehet menni, mint haraggal, veszekedéssel. A durvaságot, sértést, megalázást mindig igyekeztem elkerülni. A hivatásom nagyon fontos. A határok védelme, az ország biztonsága minden rendszerben elengedhetetlen. Az én feladatom különösen bonyolulttá vált. A határőrizeten túl a menekültügy folyamatos kezelése, az állandó ügyeleti készenlét nagyfokú higgadságot igényel. Bizonyára nem dolgoztunk hiba nélkül, de úgy érzem, az utóbbi években itt különösen sok múlott a mi munkánkon. Elégedett vagyok az életemmel. Nyugdíjasként többet fogok kertészkedni, olvasgatni, barátokkal találkozni, s várom az unokámat. H.T.
