Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-11 / 59. szám
1994. március 11., péntek PETŐFI NÉPE 5 A rivalizálás már a múlté?- Bár megyehatár választja el egymástól, Nagykőrös és Kecskemét - a történelmi múlt okán is - egy régióhoz tartozik. A zöldség-gyümölcs termesztés e két fontos központja között a múltban egészséges rivalizálás alakult ki, ám mióta a megyerendezés kettészakította a régiót, a fejlődés útjai jelentősen megváltoztak - mondta Kiss János, Nagykőrös polgármestere, amikor arról kérdeztük, hogyan ítéli meg ma a két város viszonyát.- Kecskemét megyeszékhely lett, és dinamikus fejlődésnek indult; Nagykőrös pedig Pest megye déli csücskében megmaradhatott ' kisvárosnak. Ez sok szempontból szerencse, nem építették újra modem épületekkel a városközpontot, s úgy vélem, a körösiek többsége szeretné eredeti állapotában megőrizni régi értékeinket. Napjainkban, mivel erre igény mutatkozik, meg kell keresnünk az együttműködés lehetőségeit. Sok körösi jár át Kecskemétre dolgozni, és családi szálak is összekötik a két város polgárait. Hogy mennyire kötjük szorosra ezeket a szálakat, az attól függ, hogy mennyire igényli ezt a lakosság. Felmerült, vajon előnyösebb lenne-e Kőrös számára, ha Bács-Kiskunhoz tartozna? Hasonló gondolatok foglalkoztatják a kocsériakat is. En úgy vélem, ha arra • Kiss János alulról jövő kezdeményezés érkezik, meg kell fontolni az esetleges népszavazást a kérdésről. Erről mindenképpen a körösieknek kell dönteniük.- Polgármester úr, a közgyűlés nemrégiben fogadta el a város költségvetését. Mi ennek az alapkoncepciója?- Legfőbb törekvésünk idén is az lesz, hogy az intézmények működtetését biztosítani tudjuk. Ezenfelül gondolnunk kell a fejlesztésre is. A városban jelenleg több nagybeniházás folyik: például a kórház építése, a II. Rákóczy Ferenc Általános Iskola tornacsarnokának építése. Nem önkormányzati bemházás a Bonduelle Kft.-nél folyó bővítés, vagy a református egyház által megkezdett Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának kollégiumépítése. Nagy gondot- fordítunk a közműfejlesztésre is, a városnak saját vízközművé van. Ami az oktatást illeti, az egyházi iskolák megszervezése alapvetően változatta meg a város iskolarendszerét. Jelentős munka volt az egészségügyi rendszer átalakítása, a vállalkozói alapon működő háziorvosi szolgálat megszervezése. Jelenleg, mint említettem, a kórház felújítása folyik, mely rekonstrukciós beruházás befejezése ’95 november végére várható. A monolitikus iparszerkezet lebontása újabb kihívást jelent: szerencsére a konzervgyár privatizációja eddig megfelelő ütemben halad. Sok embert érint a mezőgazdaság privatizációja is, meg kell említenem, hogy a jelek szerint kevesebb a kijelölt föld, mint amennyire igény van. Új, alulról jövő kezdeményezéseket is megfigyelhetüpk, kistermelők például szövetkezetét alapítottak néhány évvel ezelőtt. Külön témakör a városrehabilitáció, amire szeretnénk mind nagyobb figyelmet fordítani. Ami a jövőt illeti, az expóra nagyon komolyan készülünk, és egyáltalán nem mellékes, hogy ebben együttműködünk többek között Kecskeméttel is. Bán János Ki lesz a legszebb unoka Nagykörösön? • Az ország minden részéről érkeztek nevezések a szombati gyermekszépségversenyre. A művelődési központban délután négy órakor kezdődő műsorban külön indulhatnak a 4-8 éves fiúk, és a lányok. A zsűrin kívül szavazhatnak majd a nézők is. A gálaműsor meghívott sztárvendége Szandi lesz. Lehet, hogy a képen is jelölteket látunk? (Walter Péter felvétele) A kórházért adakoznak Jótékonysági bálát, s vacsorát rendeznek március 14-én az új nagykőrösi kórház alapítványa javára. Az öt évvel ezelőtt százezer forint alaptőkével létrehozott alapítvány vagyona ma több mint 11 millió forint: ennek is köszönhető, hogy szépen halad a kórház építése is. A jótékonysági bál este hat órakor kezdődik a Toldi miklós Élelmiszeripari Szakiskola aulájában. A vacsorajegyek ára 500 forint, a bál teljes bevétele az alapítvány számláját gazdagítja majd. Jegyek a városi kórház rendelőintézetének titkárságán, a Cifra csárdában, és az alapítvány kuratóriumának képviselőjénél, dr. Bozlék Mihálynál rendelhetők. A kórház építéséről a közeljövőben beszámolunk. Kevés a föld Kocséron Kocséron is egyre többen szeretnének földhöz jutni és magángazdaságot kialakítani. Antal Domokosné, a helyi földrendező bizottság vezetője szerint sokkal több az igény, mint a kijelölésre váró földterület. Tavaly pótigénylést nyújtottak be, és a ceglédi tangazdaság egész Kocsérra eső területét kérték. A faluban eddig három árverés volt, ahol a földek 80 százaléka 500-600 forintos áron. kelt el. A ténylegesen kimért 15 200 és a kimérésre váró terület körülbelül 500 aranykoronányi. A helybeliek benyújtott kárpótlási igénye pedig mintegy 23 000 aranykoronát tesz ki. Hitelre idáig két család pályázott, de várható, hogy többen is fognak, mert a gépek árai igen magasak. Az állam 500 ezer forintig nyújt vissza nem térítendő támogatást, az ár 20 százalékát pedig saját erőből kell fedezni. A kimérések sajnos késnek, de kiadják ideiglenes használatba a területeket. Március 15. Térzenével kezdődik az ünnepi megemlékezés Nagykőrösön, délután fél háromkor, a Kossuth-szobornál. Ezt követően ünnepi harangszó, majd Himnusz következik. Az ünnepi beszédet dr. Kulin Sándor, országgyűlési képviselő mondja el, a megemlékezést koszorúzás zárja. Visszatérés keletre Amikor a Nagykőrösi Konzervgyár kettes telepét megvásárolta egy francia cég, sokan úgy gondolták, hogy a Bonduelle a piacot vette meg elsősorban, s nem elképzelhetetlen a termelés megszüntetése sem. Azóta az eredmények ennek ellenkezőjét bizonyították: mint Bencsik Géza termelési igazgató elmondta, az első évben a régi mennyiségnél 50 százalékkal több, 15 millió doboz kukoricát értékesítettek, a második évben pedig újabb hárommillióval többet. A termékek jelentős része nyugaton talál gazdára, de örvendetes, hogy a keleti piacok újra megnyflnak a körösi termékek, előtt. Különösen a FÁK országai vásárolnak mind több árut. A Boundelle pedig tovább terjeszkedik. Négyszázmilliós beruházásban készül új raktárépületük, mellyel meghétszerezhetik tárolókapacitásukat. A kukoricafeldolgozást korszerű amerikai, svájci és olasz gépsorokkal egészítik ki, szándékaik szerint megduplázva a feldolgozott mennyiséget. Az építkezés kivitelezője egy szolnoki cég, de számos nagykőrösi alvállalkozó talált munkát a jelenleg már 30 százalékban elkészült raktárépületnél. HUSZONKÉT ÉVE DOLGOZIK KOCSÉRON Egy falusi orvos hétköznapi karrierje Kocsér körzeti orvosa, dr. Rozsnyói Ferenc úgy ismeri a falut, mint a tenyerét. Nem csoda, hiszen 22 éve él Kocséron, s úgy tűnik, nem kíván innen elköltözni.- Igaz, édesanyám Pesten lakik - magyarázza -, de semmi vonzódásom nincs a városhoz. Nagyszüleim vidéken élő emberek, én magam is ezt a közeget szeretem. Megkedveltem ezt a helyet, s ha az ember úgy érzi, hogy letelepedett, annyi tisztesség van benne, hogy szolgáljon. Mit jelent ez a szolgálat Kocséron? Rozsnyói doktor a falu egyetlen körzeti orvosa, de nemcsak a kocséri betegek járnak hozzá, hanem igen sokan a már Nagykőröshöz tartozó tanyavilágból is. A doktor úr szerint kicsit nyomasztó, hogy egyedül van, nem nagyon lehet lazítani, állandó a feszültség. Ha egy falusi orvos karrierről álmodik, az nem lehet más, mint a túlélés. Tudni, hogy ez a dolga, ezzel kelni, feküdni, megtanulni az éjszakai ébresztgetések után visszaaludni. Mi kell mindehhez? Hatalmas türelem, szívós fizikum. Nagy baj, ha a falu egyetlen orvosa is beteg. S nagy baj, ha elfogy a türelem, hiszen a hozzá forduló embereket minden nap fogadni, és szeretni kell. Rozsnyói doktor úgy véli, a betegéle 60-70 százaléka neurotikus, betegségük oka elsősorban a mindennapi életben zajló konfliktusokból ered. Elkerülhetetlen, hogy a páciensek a panasz okán ne számoljanak be az otthoni, munkahelyi bajokról. Sokszor hatásosabb gyógyír a jó tanács, mellyel meg lehet szüntetni vagy enyhíteni a konfliktusokat. Ez a gondozó orvos feladata. Dr. Rozsnyói Ferenc azonban nem csak az orvosi rendelőben hall a faluban élők gondjáról, bajáról. Tagja a helyi önkormányzatnak, sőt, alpolgármester.- A 22 év alatt megismertem az itt élőket - állapítja meg. - Tisztességes, becsületes emberek, könnyű azonban őket - rajtuk kívül álló okok miatt - befolyásolni. Igazából az itt lakókat soha nem érdekelte, hogy ki milyen párthoz tartozik, nincs is ebből adódó mély ellentét Kocséron. Mindig vannak olyan polgárai a falunak, akiknek a véleményére a legtöbben adnak. De ez független attól, hogy ki milyen párttal szimpatizál. Az az ellentét pedig, hogy próbálják szembeállítani az önálló gazdálkodókat azokkal, akik a téeszben maradtak, rövid távú dolog. Rengeteg a görcs, ami egy idő után feloldódik. Türelmesnek kell lenni, s az idő fogja megmutatni, hogy azok közül az utak közül, amit most járunk, melyik az, ami visz valahova és nem töri el a gerincet. A sok munka mellett azért Rozsnyói doktornak is jut egy kis pihenés. Elmondta, hogy szeret olvasni, videózni, s hál’ istennek, jó barátokat is talált, akikkel időnként a fehér asztalhoz ülnek. Benke Márta Megszépül a határátkelő • A hercegszántói határátkelőhely külső festése és mázolása az időjárástól függően, rövidesen megkezdődik. Negyedszázados fennállása óta a forgalmat tekintve csúcsévet zárt a hercegszántói határátkelőhely. Erről és az idei tervekről beszélgettünk Simon István pénzügyőr századossal, a hercegszántói vámhivatal parancsnokával.- Parancsnok úr, valójában mit takar a csúcsév kifejezés?- Az átkelő megnyitása óta, de különösen az utolsó években a mindenki által ismert „jugoszláv” események miatt az átkelőnk forgalma ugrásszerűen megnőtt. Az 1989-90-ben csak az ún. „török invázió”, a vendégmunkások nyári szabadságra történő haza- illetve viszszautazásainak időszaka jelentett számunkra jelentős megterhelést. Ez a 12-14 nap komoly fizikai és idegi megpróbáltatást okozott a szolgálati feladatokat ellátó pénzügyőreink és határőreink számára. Ezt követően 92-ben, majd az 1993. évben már mindennapos jelenségnek számított a hét valamennyi napján a többórás várakozás kialakulása mind a belépő, mind a kilépő oldalon. Sajnos, ez a tény sok esetben gondot jelentett Hercegszántó lakóinak, mivel a kilépésre, hazánk elhagyására várakozó kocsisor több esetben az 51-es műúton a község Baja felőli határáig húzódott. Mindezt, az elmúlt év utas- és járműforgalmát számadatokkal is alátámasztom. Határátkelőnkre belépő utas 1 millió 357 421, kilépők száma 1 millió 166 471 személy volt. Ez összesen több mint 2,5 millió egyén ellenőrzését jelentette. A ki- és belépő járműforgalom adatai a következők voltak: 27 285 autóbusz, 688 372 személygépkocsi, 6176 motorkerékpár és 115 tehergépkocsi. Gondolom, a fenti számadatok önmagukért beszélnek.- Az óriási forgalom nyilván az átkelőnek és a környékének is gondot jelentett.- A vámhivatal fennállása óta többször történt korszerűsítés, de megítélésem szerint nem ilyen nagyságrendű forgalom ellenőrzésére készült. Amenynyiben ez a forgalom állandósulna, úgy véleményem szerint az áteresztőképesség növelése óta eltelt időszak alatt az időjárás visszontagságai, valamint a nagy forgalomból adódó elhasználódás miatt felújításra szorult. Szerencsénkre 1993. II. félévében a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága pénzkeretet biztosított számunkra az átkelő külső és belső felújítási munkálataira. Az épület belső festése már elkészült - a külső festés és az előtető mázolása a kedvező időjárástól függően rövidesen befejeződik. így maga az átkelőépület megszépül. Vele egy ütemben befejezzük a melléképület felújítási munkáit is. Nagyon szeretnénk az idei tavaszon az átkelő parkjainak rendbetételét - örökzöld cserje és új fák ültetését, virágok telepítését - is elvégezni, hogy a hercegszántói határátkelőhely kjilső megjelenési formában is a régi, mindenki által megszokott esztétikus képet mutassa. Ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges a helyi önkormányzat, a bennünket eddig is segítő Gemenci Erdő- és Vadgazdaság, valamint a bajai Ganz Ansaldó Rt. hathatós támogatása. Tölgyesi Gábor Mentsük a menthetőt! Mint tudjuk, tavaly augusztusban a magyar történelem eddig ismert legnagyobb erdőtüze pusztított a Kiskunsági Nemzeti Park ősborókásában, amelynek több mint 1800 hektáros terület vált martalékává. A felbecsülhetetlen természeti kárt okozó erdőtűz nyomait csak sok évi munkával tudjuk eltüntetni. Sajnos az eredeti állapotot - szakemberek véleménye szerint - talán csak unokáink, dédunokáink fogják viszontlátni. A rehabilitációs munka fontos szakaszaként 1993 novemberében megkezdődött a megégett fenyő- és lombos faállomány letermelése. A kitermelt égett fenyő jelentős részét a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága a környező falvak lakosságának adta mintegy erkölcsi kárpótlásul a tűzvész napjaiban érzett félelemért és aggodalomért. Az igazgatóság nem feledkezett meg azokról az áldozatkész emberekről sem, akik éjt nappallá téve segédkeztek a tűzoltásban. Ők is kaptak télire való tüzelőt. A több mint 1000 köbméter - sajátos természeti katasztrófa adta - tűzifát az önkormányzatok osztották el az orgoványi, páhi, bócsai és kaskantyúi rászorultak között. Mintegy 600 köbméter fát kaptak azok, akik a tűzoltásban kitüntették magukat, de jutott a fából a kaskantyúi szociális otthon fűtésére is. Furcsa, többarcú óriás a természet: nyáron fékezhetetlen erővel égette el saját értékeit, míg télen éppen e tűzvész után maradt égett fenyő adott meleget sok család otthonába. Talán bizarr képzettársítás, de felötlik bennem József Attila gondolata: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének mellette az emberek”. Ebben az esetben a szó szoros értelmében nagy tüzet rakott a természet, és a konkrét perzselő forróság mellett érezhettük a költői értelemben vett melegséget is, amikor azok az emberek, akiknek ez nem hivatásuk, a bajban összefogva, fáradtsággal, éhséggel, szomjúsággal nem törődve oltották a tüzet. A fakitermelés ezen szakasza márciusban befejeződik. Tavasszal újraéled a természet, kezdődik egy újabb vegetációs időszak. A természet begyógyítja az önmaga okozta sebeket, de az égre meredő szenes borókaágak még sokáig emlékeztetnek a vörös kakas pusztító hatalmára. Soós Zoltán A Kiskunsági Nemzeti Park idegenforgalmi felügyelője
