Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. február 23., szerda Olvasószolgálat Örömmel tapasztaljuk, hogy megnövekedett az érdeklődés az újság előfizetése iránt. Sokan kérdezik, hogy meddig fogadunk el megrendelést? Minden hónap végéig előfizethető a következő havi újság a Petőfi Népe kézbesítőinél, a terjesztési ügynökségeken, illetve a kiadóban. Megyén kívül és külföldre, sajnos, csak a posta- költség felszámításával tudjuk eljuttatni a lapot. Megtisztelő számunkra, hogy a magasabb áron is ragaszkodnak előfizetőink az újsághoz. Többen érdeklődtek, akik valamilyen okból kimaradtak: lesz-e folytatása a levélszekrény-akciónak? Máris meghirdettük - régi és új előfizetőinknek - a kedvezményes vásárlási lehetőséget. Továbbra is féláron, a kiadó támogatásával juthat levélszekrényhez minden előfizetőnk, aki meg akarja óvni a lapot az esőtől, a kutyáktól és az illetéktelenektől. A ládikák korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, ezért kereskedelmi mennyiség megrendelését nem tudjuk teljesíteni. Soltvadkertről egy kedves hangú levelet hozott a posta, írója a régi kávéházak hangulatát idézi, és azt kérdezi: ma miért nincs az éttermekben, vendéglőkben újság az odaérkezők számára? Ezt természetesen a vendéglátósok tudnák megválaszolni. Talán nem jutott még eszükbe. Továbbra is szívesen fogadjuk észrevételeiket, kérdéseiket a jól ismert telefonszámon (76/481-391), az ügynökségeink vonalán, valamint a terjesztési osztály közvetlen számán: 76/486-539. Nyugdíjemelés A médiák hónapok óta foglalkoznak a nyugdíjemeléssel. Honatyáink pedig döntöttek: 10 százalék, a minimum 680, a maximum 3000 forint. Akinek tehát 6800 forint vagy kevesebb a nyugdíja, az 680 forintot, akinek pedig 30 ezer forint vagy annál több, az „csak” 3 ezret kap. Valamit nem értek. A létminimum 12 ezer forint felett van, a minimálbér pedig 9600 forint. Miért nem a létminimum alatti kisnyugdíjas kap 3000 forintot, a 30 ezer forint feletti pedig 680-at? A nyugdíjak megállapításánál a nyugdíjalap növekedésével ellentétben a százalékok csökkennek. Ez az elv miért nem érvényesülhet a nyugdíjemelésnél? El tudnám képzelni, hogy amíg valamennyi kisnyugdíjas el nem éri a létminimumot, addig ők 30 százalékot kapnának, a létminimumtól a 30 ezerig pedig fokozatosan csökkenne az emelés mértéke. Ők ugyanis könnyebben átvészelik a jelenlegi „átmeneti” időszakot. Azt sem értem, hogy a társadalombiztosítás a járulékok számításánál a bruttó fizetést veszi alapul, a nyugdíjak kiszámításánál pedig a nettó jövedelmet. Vajon miért? Nagyon örülnék, ha egy szakember megnyugtató választ tudna adni kérdéseimre. Szabados Imre, Baja Ki szerez érvényt a törvényeknek? Nem szívesen fordulok a sajtó nyilvánosságához, de úgy érzem, amit velünk szemben elkövettek, nyilvánosságra kell, hogy kerüljön, mert az eset nem egyedi. Ennyi arcátlanság és cinizmus mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Szüléink egy élet munkájával megszerzett földjét egy tollvonással kolhozosították. Mi már csak részaránytulajdont örököltünk, apánk után 25,63 AK, édesanyám után 10 AK értékben. Ez a föld Kecskemét város szélén, tanya körül terül el, ahol jelenleg is lakunk. Jött a rendszerváltás, jöttek a kárpótlási törvények. A törvény egyértelműen kimondja, hogy a tanyához tartozó földet vissza kell adni. Ebben a reményben megkerestük az Alföld Szak- szövetkezet földügyesét, aki megígérte, hogy természetesen visszakapjuk a földet, ennek nincs akadálya. Annak rendje-módja szerint, határidőre beadtuk az igényünket a hatóságokhoz. Mindenütt hangsúlyoztuk, hogy tanyához tartozó ingatlanról van szó. Megjegyzem, ez olyan terület, amit a szövetkezet nem tudott nagyüzemileg művelni, ezért kiadta bérlőknek. Vártuk türelemmel, mikor kapjuk vissza jogos tulajdonunkat. Végre tavaly áprilisban megjelent a földügyes egy mérőszalaggal és néhány karóval. Napokig méricskélt keresz- tül-kasul, majd április 17-én megjelentek a volt bérlők is. Mi csak néztünk, mint a moziban. Érdeklődésünkre a földügyes közölte, a szövetkezet eladta a terület egy részét volt bérlőinek és azt méri ki. Hiába mondogattuk, hogy ez törvénytelen és méltánytalan, csak legyintett. Szomorú tanulság: akkor kellett volna fogni egy vasvillát és az egész díszes kompániát kiverni onnan. De hát akkor még nem tudtuk, hogy ma Magyar- országon a törvényeknek csak így lehet érvényt szerezni. Mi, mint afféle törvénytisztelő mezei állampolgárok, a törvényes utat választottuk. Bár ne ezt tettük^ volna. Április 19-én tiltakozást adtunk be a kecskeméti földrendező bizottsághoz. Megígérték, hogy utánanéznek a dolognak. Teltek a hetek, majd behívattak bennünket „egyeztetésre”. Na végre! Aztán újra keserves csalódás. A tanyához tartozó földnek csak a töredékét kapjuk vissza. A többit eladták. Tiltakoztunk, hogy ez törvénytelen, de kioktattak, hogy a törvény értelmezését bízzuk csak rájuk. Ha a szövetkezet úgy döntött, hogy a földet eladja, az törvényes is. Azt kértük, hogy akkor legalább a környékbeli szabad földekből kárpótoljanak bennünket. Újabb egyeztetést tűztek ki, s akkor közölték, a környékbeli földek elkeltek, s méla undorral elénk löktek egy térképet, válasszunk valahol, a 10-15 kilométerre lévő két bucka közül melyik kell. Elkeseredésemben írtam a földművelésügyi miniszter úrnak. A minisztérium utasította a körzeti földhivatalt és a földművelésügyi hivatalt, hogy az ügyet vizsgálja ki és intézkedjen. A körzeti földhivatalban volt egy megbeszélés és jegyzőkönyvfelvétel szeptember 20-án. Ott természetesen perceken belül kiderült, hogy a szövetkezetnek semmi törvényes jogalapja nem volt, hogy földünket eladja, bár ezt nem volt hajlandó elismerni akkor sem. Intézkedési joga pedig a földművelésügyi hivatalnak van, de csak fellebbezés folytán. Először tehát a földkiadó bizottságnak kell határozatot hozni, s csak azután fellebezhetünk. Az V. számú földkiadó bizottság állítólag meg is hozta elutasító határozatát, de gépírónőhiányra hivatkozva ezt még nem kaptuk meg, immár negyedik hónapja. Felajánlottam, hogy majd én legépelem vagy hozok gépírónőt, de ettől mereven elzárkóztak. Az ügy pikantériája, hogy a szövetkezet földügyese a kecskeméti földrendező és az X számú földkiadó bizottság mellett független szakértőként működik közre. Ügyes. Jól ki van ez találva. Nincs kézben a határozat, nem lehet fellebezni. Az új tulajdonosok figyelmét felhívtuk, ne eszközöljenek nagyobb beruházást, míg nem tisztázódik a föld tulajdonjoga. Közülük a legjobb indulatú is csak csak elnézően mosolyog rajtunk. Közben lázas tevékenységbe kezdtek. A területet bekerítették, villanyt vezettek, kutakat fúrtak, építőanyagokat szállítottak a földre. Lehet ezt? Ki helyezte őket birtokba? További kérdéseink: Mondja már meg valaki, jogállamban élünk ma Magyarországon vagy nem? Ki szerez érvényt a törvényeknek? Hol a jogbiztonság, ha ilyen arcátlanul és cinikus módon ki lehet játszani a törvényeket? Tisztelettel: Szűcs László, Kecskemét, Alsószéktó 156. A biztosító megtagadta Tavaly június 22-én vettem egy Dacia gépkocsit, amire a Hungáriánál kötöttem biztosítást. Ezután a kecskeméti polgármesteri hivatalnál - a nagymamámra hivatkozva - kérelmet adtam be a biztosítási díj elengedésére. Közben, szeptember 8-án, eladtam az autót és november 8-án vettem egy Trabantot, amelyet az Állami Biztosítónál biztosítottam. A díj elengedéséről szóló határozat úgy elhúzódott - nem a mi hibánkból -, hogy azt csak 1994. január 6-án kaptam meg. A határozat szerint a már befizetett díjakat mindkét autóra visszamenőleg vissza kell kapnom. Az Állami Biztosító visz- sza is adta, a Hungáriánál viLegyenek szívesek e rövid kis levelemet átadni annak, aki a Petőfi Népe február 9-ei számában írt az özvegyi nyugdíjakról. Ha nem tudja, mi az, özvegynek lenni és egyedül gyereket nevelni, ha nem hallotta, hogyan nevelték fel a hadiözvegyek a gyerekeiket férj és édesapa nélkül, nehéz körülmények között, akkor nem gondolja, hogy az kényelmesen élt, vagy él abból a csekély járadékból. Mennyi könnyes napot él át, mennyi szomorú éjszakát tölt el, hogy a család gond- ját-baját megoldja, mert az üzletben neki is annyiért adják a kenyeret, mint bárki másnak, és ő sem kap 5-8 ezer forintnál többet. Ha ő ezt nem tudja, milyen, esetleg idős hozzá, de van szont, kormányrendeletre hivatkozva, megtagadták a visz- szafizetést. Azt persze nem tudták megmondani, hogy lehet az, hogy az egyik biztosítóra vonatkozik a rendelet, a másikra meg nem. Amikor kértem, adják meg a rendelet számát, akkor már azzal tagadták meg a visszafizetést, hogy a Dacia adatait kitörölték a számítógépből, ezért nincs mód a visszafizetésre. Nekem már nem volt türelmem tovább vitatkozni a dologról, mivel sokan vártak még a sorban. Ezúton is kérem a biztosító illetékeseit, mihamarabb rendezzék a visszafizetést. Tisztelettel: D. I., Kecskemét gyermeke, kívánom a magam és társaim nevében, jusson bele ebbe a helyzetbe, majd megtudja, mi az, özvegyen élni. Könnyebb az asztal mellett írni, tanulgatni, főnökként parancsolni, mint verejtékkel dolgozni. Mert az özvegy nem a szoba melegében, hanyatt fekve nézi a plafont, ahogy azt egyesek irigykedve gondolják. Mert ami egy rendes erkölcsű özvegynek az életéből elveszett, hiszen élete párját, boldogságát örökre elveszítette, azt nem pótolja semmi és senki. Ez az igazság. Kérem a szerkesztőséget, adják át a levelem a cikk alján jelzett személynek, mivel a címe a szerkesztőségben van. Tisztelettel: K.-né és özvegy társai Miért nem kapom a gyest? ígéretből megélni? Fel a fejjel, kisnyugdíjasok! Olvastam lapjukban a Miért kell hónapokat várni a táppénzre? című cikket. Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit leírni. Gyesen lévő, kétgyermekes anya vagyok. Nagyobbik kislányom 1993. július 27-én töltötte be második életévét. Az utolsó gyest 1993. július 29-én kaptam meg. Szeptember első napjaiban érdeklődtem a társadalom- biztosítónál, hogy miért nem folyósítják tovább a pénzt? Azt válaszolták, hogy a harmadik évre fizetés nélküli szabadságot kell kérni, mert csak így jár tovább a pénz. Amikor két éve megigényeltem a gyest, ezt nenj tudtam és a papír, amit akkor kitöltöttem, erre nem utalt. A lényeg: pótoltam akkori mulasztásomat. Közben, 1993. szeptember 23-án megszületett a második kislányom. December első hetében bementem a társadalom- biztosítóhoz, mivel még akkor sem kaptam pénzt. Ekkor ket- ten-hárman összeszaladtak és azon csodálkoztak, hogy nem kaptam idáig semmit. Egy hölgy emlékezett a beadott levelemre, de ő, és az aktám is eltűnt, sehol sem találták. Azt mondták, menjek vissza pár nap Kóbor ebek? Mint régi olvasójuk, bátorkodom írni önöknek. Azt akarom kérdezni, hogy melyik kutya minősül kóbor ebnek? Ugyanis itt, a kecskeméti Szeleifaluban a kutyák nagy részének van gazdája, csakhogy ezek - mármint a kutyák - 8-10 „fős” csapatban, éjjel-nappal az utcán csatangolnak. Ebből adódik, hogy soha nem lehet tudni, mikor támadnak egy felnőttre, vagy gyerekre. Ha kíváncsiak, hogy hol található konkrétan ez a kutyacsoport működési területe, akkor csak a Hanság utcát és a Frankel Leo utcát kell megnézniük. Ezt a közérdekű levelet bárki megírhatta volna, ezért nézzék el nekem, hogy nem nevezem meg magam. Ha az olvasók rovatában helyet szorítanának véleményemnek, nagyon megköszönném. Egy olvasójuk múlva. Mentem. Még mindig semmi. Aztán, december 27-én újra bent voltam, de a papírjaim nem kerültek elő. Arra kértek, érdeklődjek januárban. Majd jött egy telefon, hogy menjek be december 30-án és decemberig kifizetik a járandóságot a két gyermek után. De csak július 30-ától szeptember 22-éig fizették ki, mondván, ekkor született a második baba, idáig rendezték, s hogy ne legyen kavarodás, majd szeptember 23-ától a két kicsire küldik a pénzt, amit januárban egy összegben meg fogok kapni. Most február 14-e van és még semmit sem kaptam. A cikkben az osztályvezető hölgy azt nyilatkozta, az az érdekük, hogy az ügyintézés gyorsan haladajon. Na, most kérdezem én, nekem ebben az ügyben hányszor kellett bemennem? A papírjaim soha nem kerültek elő, amikorra ígérték. Bebuszozgattam és dolgom végezetlenül, hazajöttem. A két kicsit minden alkalommal rá kellett bíznom valakire. Azóta is várom öt hónapi járandóságomat két gyermekem után. Bolyki Jánosné, Ágasegyháza, Árpád krt. 29. A termelőket segíti a halasi gazdakör című cikkhez kívánok hozzászólni. A cikkben Bagi Márton, a gazdakör elnöke közölte, hogy milyen sokat tettek a tagok érdekében, egyebek között piacra segítették őket. Ez valóban igaz. De nem elég, ha piacra segítik az árut, hanem el kell jutni odáig, hogy az árát is megkapják a termelők. Ebben is segíteni kellene őket. Én például múlt év november 12-én nagy mennyiségű léalmát szállítottam a halasi gazdakör segítségével a kecskeméti Fmtta Kft.-n keresztül a Nagyatádi Konzervgyárnak, Bagi Márton elnök közreműködésével. Nagyon örültem, hogy jelentősebb mennyiségű almától sikerült megszabadulnom. Azt ígérték, hogy egy hónap múlva fizetnek. Máig, február 17-éig, még csak 10 ezer forint előleget kaptam, ami a szállítási költséget sem fedezi. Kérem a halasi gazdakör elnökét, járjon közbe, hogy a pénzemet minél előbb megkapjam. Kovács Benedekné, Jánoshalma Örülnék, ha néhány soros észrevételem megjelenhetne újságjukban, amelynek, jogelődjét is tekintve, majdnem négy évtizede olvasója vagyok. Az írást többek között a közelmúltban az Operaházban megtartott, úgynevezett vállalkozói szféra estje, illetve az előtte adott műsor - melyet a televízió jóvoltából magam is végig „szórakoztam” - váltotta ki belőlem. Nézzék el nekem, hogy a szereplő Maksa-híradó által humorosnak vélt szöveget nem tudom idézni, mivel a kezem ügyében sem ceruza, sem papír nem volt, így csak a lényeget írom le. Tehát a báli megnyitó előtt szórakoztató műsorszámokat hallottunk. így többek között a Maksa-híradót, amely két különböző, kisnyugdíjasokkal, azok sorsával foglalkozó híradást tartalmazott. Az első: a közeljövőben bevezetik a kisnyugdíjasok részére a PIP-show-t, amelynek lényege, hogy az illető befizet 20 forintot és ezért öt percen át nézheti a szép, aranysárgára pirult grillcsirkét. A második: a kórházból haA nyilvánosság elé tárom panaszomat, hátha így orvosolják azt, hogy ne bűzben, bogarak között kelljen leélni hátralévő éveinket. Ugyanis Kecskeméten, a Bodza utcában nyitott esővíz-elvezető csatorna van, de nem esővizet vezet el, hanem trágyalevet. Közeledik a tavasz, ismét bűz lesz, legyek, férgek, bogarak úszkálnak majd ebben a trágyalében. Ablakot szinte egyáltalában nem lehet nyitni, nem lehet az udvaron tartózkodni, mert ott is hányingert keltő szag terjeng. Hiába van kertes háza az embernek, be kell bújnia a lakásába, ha nem akarja, hogy állandóan émelyegjen a gyomra, de még igy sem kerülhetjük el az örökös kellemetlenséget. Panaszommal fordultam már az önkormányzat környezetvédelmi irodájához, 1993 októberében. írásos választ, sőt egyáltalán semmiféle választ nem zaküldték a Varga bácsi nevezetű kisnyugdíjast, mivel röntgenátvilágításra nincs szükség, hiszen így is át lehet látni rajta. Mindkét „poén” után a nézőtéren nevetés és taps. Minden tiszteletem azoké (mert bizonyára voltak ilyenek), akik ezeken a szellemesnek vélt, de sértően humoros híradásokon elgondolkoztak és nem tapsoltak, nem nevettek, hiszen ez egyáltalán nem nevetnivaló. Kedves Kisnyugdíjas Társaim! Ha rosszul is esik az a tény, hogy egy értékteremtő, kemény élet munkája után a humoristák alanyává váltunk, ezért töltsön el bennünket az a büszkeség, hogy még vénséges napjainkban is szükség van ránk, mert nélkülünk kevesebb szórakoztató írásmű jelenne meg a humortermelők tollából. Amennyiben ez a két kis hu- moreszk sorsunk jobbítását célozta volna, úgy azt hiszem, erre lehetne nem sértő, de hatékonyabb irodalmi, netán színpadi műfajt is kitalálni. Tisztelettel: egy jelenleg is kórházban fekvő kisnyugdíjas, akit még át tudnak világítani. kaptam, ezért decemberben telefonon érdeklődtem az üggyel kapcsolatban. Akkor azt a választ kaptam, hogy visszatérő régi ügy ez, de sajnos, nem tehetnek az érdekünkben semmit. Pár évvel ezelőtt ugyanis engedélyezték, hogy néhány család beköthesse szennyvizét ebbe a fedetlen csatornába, s az engedélyt nem lehet visszavonni. Kértem az ügyintézőt, fedjék be a csatornát, ha már valaki annak idején felelőtlenül adott ki engedélyt mások kárára, életének megkeserítésére. Erre azt a választ kaptam, hogy nincs pénze az önkormányzatnak. Véleményem szerint valami sántít az ügyben, ugyanis a mi utcánk folytatásában, a Gyöngyvirág utcában ennek a csatornának a része le van fedve. Talán ott nem olyan emberek laknak, mint mi? Mi is egészséges, emberi körülmények között szeretnénk élni. (Név és cím a szerk.-ben.) NAPJAINK HUMORÁBÓL i Kiváncsi vagyok, mit találtál ki már megint, hogy kihúzd magad a házimunka alól? Bűzben és bogarak között Az özvegyi nyugdíjról
