Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
Olvasói családunk Farsangi esküvő a sár halmi iskolában Andó Nikolett első osztályos és Nagy István negyedik osztályos tanulók a minap örök hűséget fogadtak egymásnak. Az eseményre Tiszakécske egy külterületi iskolájában, Sárhalmon került sor, ahol színvonalas farsangot rendeztek a gyerekek és szüleik. A menyasszonyt gyönyörű fehér ruhában koszorús- lányok kísérték az oltárhoz. Az igen kimondása után elcsattant a hitvesi csók, amit a vendégek nagy örömére többször is megismételtek. Volt jókedv és vigasság, miközben megjelent a cigánylány, a királykisasszony és Lucifer is. Az ünnepség hatalmas táncmulatsággal ért véget, amiben már a szülők is részt vettek. Mindannyian jól éreztük magunkat és felejthetetlen élményt nyújtott ez a délután. N. I. Zsákbamacska és labdaárverés Tiszakécske város óvodáinak óvónői február 19-én, szombaton harmadik alkalommal rendezték meg a hagyományos óvodabálukat a szülők, a dolgozók és az érdeklődők részére. Az est egyik sikeres programja az óvónők által előadott műsor volt, melyet saját maguk állítottak össze, a gyermekek „aranymondásai” alapján. Az óvónők műsora után zsákbamacskát vehettünk, sőt árverésen gazdára talált a tiszakécskei öreg- és ifi focicsapat egy-egy dedikált labdája, pólója. A résztvevők közül bálkirálynőt és bálkirályt választottak a vendégek, később ők húzták ki a tombolanyereményeket. Négy házaspár táncversenyen mérte össze rátermettségét. A tombola fődíja egy 16 kg-os hal és egy torta volt. A tombola és a zsákbamacska értékes tárgyait, valamint a város óvodái adományszámlájára befolyt összeget Tiszakécske vállalkozói, gazdasági egységei, a szülők és az óvodák dolgozói biztosították. A jótékonysági rendezvény bevételét, hagyományainkhoz híven, az óvodás gyermekek játékkészletének felújítására, bővítésére használjuk fel. Ezúton köszönjük támogatóinknak, hogy adományaikkal hozzájárultak bálunk sikeres és színvonalas megrendezéséhez. Mezei Ferencné • A bálra vidám műsorral készültek az óvónők. A képen az előadás egy pillanatát örökítettük meg. Nyugdíjasok vigassága A hercegszántói nyugdíjasklub tagjai az elmúlt hetekben tervezgették a már hagyományos farsangi ünnepséget. Nem kis meglepetésükre és örömükre, ehhez két vállalkozó segítséget ajánlott fel. Skáre József biztosította a halat és az innivalót, Horkics Istvánná pedig finom kalácsot süttetett részükre. Az összejövetel napján nagy sürgés-forgás volt a művelődési ház klubtermében. Mindenki talált munkát. A klub vezetője, Klär Márton a halászlé készítése közben emlékezett az elmúlt hónapokra:- Egy jó közösség irányítását vettem át. Igényes, tartalmas programot állítottunk össze közösen. Az önkormányzat segítségével színvonalas előadás-sorozatot hoztunk létre. A Lakitelek Alapítvány pedig 40 000 forinttal támogatott bennünket. Ebből az összegből jutottunk el egy-egy napra Szegedre, Kecskemétre és Budapestre. Az idei programunk is változatosnak ígérkezik. T. G. Kedves Olvasók! Az Olvasói családunk összeállítással márciusban jelentkezünk. Kérem, továbbra is küldjenek élménybeszámolókat és fényképeket családi eseményekről, baráti összejövetelekről. Leveleiket várja: Benke Márta, szerkesztő Soha nem múló fájdalom • Laci diák menyasszonyával, Simon Erzsikével. Családunk, a Félegyházán közismert Tóth Lajos, volt 11 gyermekes családapa még élő gyermekeinek nagy bánatát szeretném megosztani a Petőfi Népe sokezres olvasóival, hogy ha lehetséges, egy kicsit enyhítse soha el nem múló fájdalmunkat. Kerek 50 évvel ezelőtt történt, hogy családunk szemefé- nye, városunk és mindannyiunk büszkesége, az 1919-ben született tizedik gyermek, Imre László tanító, zászlós, az orosz fronton hősi halált halt. A hír nyomán édesapánk azonnal megőszült, édesanyánk pedig nem hitte el haláláig, még akkor se, amikor a „zászlós úr legénye” hazahozta a katonaládát. Minden nap leste, várta érkezését, mert nem tudta, hogy főhadnagya a sírjáról fényképet is küldött nekünk. Halála után hadnagynak léptették elő. Most nincs elég erőm az íráshoz, azért küldöm el a korabeli újságból kivágott értesítést, valamint a frontról írt „Végrendelet” c. versét, és egy fényképet, amelyen „Laci diák” látható aranyos kis menyasszonyával: Simon Erzsikével. Tartalmas, boldog kilencvenöt év • Miskolczy Ferenc és neje, Juhász Ilona. Bevallom, nagyon szépen szeretnék most írni, sok melegséggel és szeretettel, amikor a Türr István Múzeumban pénteken megnyitott kiállításról tudósítok. Miskolczy Ferencet köszöntötte szeretett városa a rangos életműtárlattal, 95. születése napján. Kicsit rendhagyó lesz ez a méltatás. Ugyanis nem csak Feri bácsiról, hanem élete párjáról, Ilonka néniről is szól, aki tevékeny életét 1957-ben kötötte össze a jeles művésszel, művelődésszervezővel, múzeumalapítóval, akinek munkásságát városa a legnagyobb kitüntetéssel - amit csak adhatott -, a díszpolgári címmel ismerte el. Ilonka néni tevékeny élete az első nagy megbízatással indult, miután Baján, a Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek intézetében, ahogy ő mondja, néptanítói oklevelet szerzett. Utána a fővárosban dolgozott a Soli Deo Glóriában, a református diákszövetségben, a dolgozó fiatal lányok otthonát vezette. A következő állomás tanítónőként Erdély, majd a Vajdaság. Még egy Ids kitérő a végleges bajai letelepedés előtt: 1944 nyarán Zsindelyné Tüdős Klára, a református nőszövetség elnöke, meghívta Budapestre a szövetség kulturális titkárának. Ekkor került kapcsolatba, többek között, Szabó Lőrincékkel, Ádám Jenőékkel, akiknek a nyomorúságos időkben segélyeket vitt. Ezt követte a bajai gyakorlóiskola, ahol majd négy évtizedet tanított. És akkor kapcsolódott össze a sorsa Feri bácsiéval, akinek munkájához meleg családi légkört, békés és boldog hátteret teremtett. Miskolczy Ferenc munkásságáról nem cikket, de könyvet kellene írni. (Arra is sor kerül minden bizonnyal.) Bármerre is járunk Baja városában, mindenütt a keze munkájával találkozunk. Része van a Türr István Múzeum megalapításában, a Déri-kerti Hősi emlékmű, a Türr-kilátó megalkotásában. Szerénységére, emberi tartására jellemző, hogy amikor fiatal művészként megbízták a világjáró szabólegény, Jelky András szobrának megalkotásával, a kitüntető megbízatást átadta az akkor már európai hírű Megy- gyesi Ferencnek. A talapzatot, a híres földgömböt azonban Feri bácsi mintázta meg. Nem folytatom a méltatást, inkább egy minden bajai ember szívéből fakadó jókívánságot tolmácsolok: Kedves Ilonka néni és Feri bácsi! A jó Isten éltesse mindkettőjüket, és adjon továbbra is tartalmas, boldog éveket! Gál Zoltán Fél évszázada együtt jóban, rosszban • Ötvenhat éve szeretik egymást. Lakó Pál nevét sokan ismerik Kecskeméten. Azt mondja, azért, mert az egyik bátyja futballista volt, a másik birkózó, most meg a fia „árnyékában” él, aki ismert autófényező. Az „árnyékoló” itt ül a család többi tagja között az ünnepi asztalnál és megpróbálja kikerekíteni a képet. Merthogy abban egyetértünk: a neves rokonok csak öregbítették Lakó Pál jóhírét, amit személy szerint ő alapozott meg. Taxis volt évtizedekig, sok emberrel került kapcsolatba és mindenkinek jó véleménye alakult ki róla. Meg a családjáról. Legendák jártak jól sikerült házasságukról. S ezeket a legendákat az idő is igazolta: február harmadik vasárnapján ünnepelték házasságkötésük ötvenedik évfordulóját. Az alkalomból lányáéknál, Asztalos Antalnééknál jött össze a család ünnepi ebédre. Milyen volt az az ötven év előtti nap? Hát milyen lehetett?! 1944-et írtak!- Akkoriban úgy imádkoztam mindig - emlékezik Teréz néni -, hogy Istenem, mindent elvehetsz tőlem, csak az uramat ne! Meghallgattatott a könyörgésem, mert a házunkat bombatalálat érte. De mi megmenekültünk. Volt ebben a fél évszázadban jó is, rossz is. Egymásba kapaszkodva élték túl a három közül a második gyerekük, a 16 és fél éves Sanyika halálát is. Szörnyű szerencsétlenség volt, ép ésszel alig bírták tudomásul venni. Pali bácsi azt mondja, a feleségének köszönhető a hosz- szú, szép házasságuk, Teréz néni viszont a férje jóságára hivatkozik. És pontosít. Mert igaz, hogy most az ötvenedik évfordulót ünnepük, de esküvőjük előtt hat évig jártak együtt.- így hát már 56 éve szeretjük egymást - néz a férjére és elmosolyodik. - almási Küldjön egy fényképet! • Nagy ünnepség volt Bácsalmáson, az „őszi napfény” Szociális Otthonban. Az otthon legidősebb tagja: Hortyi Sándorné Matild néni, aki lassan négy éve az otthon lakója, most ünnepelte 94. születésnapját. Bár Matild néni családjából - ki tudja miért? - éppen nem ért rá senki, mégis meleg, családias körben ünnepelhette a szép kort, a dolgozók és a lakók közt. (Fotó: Szrnka Szilvia)
