Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-09 / 33. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. február 9., szerda Majdnem agyonlőttek Igazságtalan lenne az egyenlő emelés Olvasó­szolgálat Lakossági folyószámlával rendelkező előfizetőink közül többen érdeklődtek levélben és telefonon, hogy miért kell meg­bízást adni, mi történik, ha va­laki kétszer (készpénzben és fo­lyószámláról is) fizetett? Amint azt előfizetőink már jól tudják, januártól a posta he­lyett saját kézbesítői hálózatunk juttatja el reggelente a Petőfi Népét az olvasókhoz. Ezért az előfizetési díjat ezentúl nem a postának, hanem a kiadónak kell befizetni. Aki valamelyik banknál folyószámlával rendel­kezik, és arról fizet díjat, egy megbízásmódosítással tudja rendezni a változást. Sokan ezt meg is tették, még december­ben. Előfordult azonban, hogy valaki késve töltötte ki a papírt, kézbesítőink késve keresték fel, nem volt helyesen feltüntetve a folyószámla száma, vagy más okból pontosításra szorult. Eb­ben az esetben az OTP nem tudta érvényesíteni a megbízást, nem utalta át az előfizetési díjat. Ilyenkor ingyen vittük ház­hoz a lapot, és kértük az előfize­tőket, szíveskedjenek kész­pénzzel rendezni a díjat. Az OTP, megértve a kezdeti zökkenőket, utólag is figye­lembe veszi az átutalás-megbí­zatási módosításokat, átutalja az előfizetési díjat. így előfordul­hat, hogy a készpénzes mellett a folyószámláról is megtörténik az újság előfizetése. Természe­tesen egyidejűleg a kézbesítő­nek fizetett díjat a pénzintézet közreműködésével az előfizető számláján jóváírjuk. Számító- gépes rendszerünk kimutatja az ilyen dupla befizetést, és azt a folyószámlára visszautaljuk. Bízunk benne, hogy eljárá­sunk találkozik előfizetőink megértésével. Továbbra is készséggel vár­juk észrevételeiket, kérdéseiket. Olvasószolgálatunk jól ismert telefonszáma (76/481-391) mel­lett a terjesztéssel kapcsolatban közvetlenül az ügynökségek számán, vagy a terjesztési osz­tály telefonján (76/486-539) is várjuk hívásaikat. Jóleső szavak Lapjuk február 2-ai számá­ban Sebestyén Kálmán úr be­számolt egy olyan eseményről, amelyben a kecskeméti Szent- györgyi Dezső Harcászati Re­pülőezred katonái is érintve vol­tak. Levelében ír a katonák el­ismerésével kapcsolatban is. Az akadály elhárításában a követ­kező katonák vettek részt: Soós Dezső, főtörzsőrmester, Varga Zoltán törzsőrmester, to­vábbá Petrusz Sándor, Horváth Zoltán, Kovács Miklós, Nagy Lukács, Miskár József, Jusztin Béla és Deák Tamás honvédek. Az érintett katonák helytállását, segítőkész magatartását — lehe­tőségeim függvényében — ho­norálni fogom. Ezúton szeretném megkö­szönni a levélíró elismerő so­rait, amelyek természetesen jól­estek az érintetteknek és pa­rancsnokaiknak is. Kovács Sándor alezredes, törzsfőnök, a parancsnok első helyettese 1994. január 31-én Budapes­ten volt dolgom, ezért vonattal felutaztam. Amikor ügyeimet elintéztem, a délután három óra ötvenkor Kecskemétre induló vonatra szálltam, hogy hazatér­jek. A vonat araszolgatott, s ami­kor Örkényből kiindult, még nagyon lassan haladt, s kissé előrehajolva kilestem az abla­kon, «noha sötét volt, kíváncsi voltam, hol is járunk pontosan? Ebben a pillanatban kint fény villant, ezt követte egy erős csattanás az arcom előtt, a vonat ablakán, amely sugárban ezer darabra tört, a szememtől kö­rülbelül 15 centiméterre. A ru­hám tele lett üvegszilánkkal. Ha kissé előrébb hajolok, a lövés pontosan a bal halántékomat éri. A kocsiban egyedül voltam, de néhány perc múlva a kocsin áthaladó utassal üzentem a ka­Válaszolni szeretnék a lap ja­nuár 26-án közölt cikkére: Mibe kerül a csizma? Válaszom a kft. ügyvezető igazgatójának szól. Tisztelt Igazgató Űr! A kecs­keméti Adonisz cipőbolt 1994. január 3-án leltározott, 4-től reklámozta a cipő-, csizmavá­sárt. A kirakat üvegén: Csizma­vásár, az ajtón csizma- és boka­cipővásár, amíg a készlet tart. Valóban árulnak bőrfejjel és műanyag szárral kombinált csizmát is, de csak feketében volt. Ennek az ára akkor is, amikor én vásároltam, valóban 1980 forint volt. Az eladó ezt is felkínálta. Amit én vásároltam azon a kirakatban 2 400 forintos ár volt, háromezerért magasabb szárút kínáltak. Ezt mind az önök által rendezett kirakat mu­tatta. Azt viszont nem reklámoz­Régi olvasójuk vagyok, mint oly sokan mások. A Petőfi Népe nagyon jó újság és sok ember­nek segítettek már megoldani a gondjaikat. Reménykedve írok, hátha nekem is adnak tanácsot. Én is a Mitax-Organ Kft.— nél vásároltam egy televíziót és egy mixergépet, amit már ki­fizettem és liciten is megnyer­tem a múlt év november 28-án. De sajnos, ígéreteken kívül semmit nem kaptam. Többször jártam a kecskeméti irodájuk­ban, az Árpád körút 4. szám alatt. Mikor utoljára voltam ott, éppen elköltözött az iroda, nem tudom, hová. De sikerült be­szélnem Csiszár Gábor úrral, az iroda vezetőjével, ő azt mondta, megszűnik az iroda. Adott két szegedi telefonszámot, ott van a kft. központja. Többször telefonáltam a megadott számokra és beszél­tem is Antal István úrral, de ő Hetek óta figyelem az újság­ban a KGST-piac sorsát, s vár­juk, hogy milyen döntés szüle­tik. Nagyon el vagyunk kese­redve, mi hunyadi- és széche- nyivárosi lakosok, közöttünk sok kisnyugdíjas, munkanélküli és sokgyermekes család, főleg amikor olvastuk, hogy a rendőr­falusi lakosok meg akarják szüntetni a KGST-piacot. Évek óta mi is oda járunk vásárolni, mert az üzletben nem tudtuk volna megvenni például a kará­csonyi ajándékot sem a 8 300 forintos nyugdíjból. De a pia­con három pár zoknit vettem a vejemnek 100 forintért, amit az üzletben és butikban képtelen lennék megvenni. Évek óta a piaci árusok még senkit nem bántottak. Nem tu­dom, mi kifogásuk van a rend­lauznak, hogy jöjjön. Jött is a fiatal kalauz. Noha engem a lö­vés nem nagyon idegesít fel, hi­szen, mint repülős végigharcol­tam a második világháborút és mégis itt vagyok. No, de most béke van. A kalauz megnézett, hogy van-e sérülésem, majd kö­zölte, hogy egy másik kocsinál is történt hasonló. Azt is mondja, hogy Örkényben tud valakit, akinek fegyvere van. Kérdezem, hogy lesz-e jegy­zőkönyv, rendőrség stb. De ő csak legyint. Kecskeméten ép­ségben leszállók. Miközben ezt írom, hallom a rádióból, hogy lelőttek egy francia újságírót va­lahol Algériában. Én nem va­gyok újságíró, de nekem is csak egy életem van. Ezenkívül mit mondjak? Ná­lunk béke van. Valóban béke van? Herczeg Lajos, Kecskemét, Lánchíd utca 5/A ták, hogy amit negyedikén lá­tunk, az csak hatodikától érvé­nyes. Ha jól tudom, hatodikától éppen drágább lett az általam vásárolt csizma. Pont a rekla­málásomra. Ön szerint éppen at­tól lettek olcsóbbak. Ezt a fur­csaságot nem csak én tapasztal­tam. Sajnos, nem tudtam, hogy ha vásárolni szeretnék, többedma- gammal menjek, hogy legyenek tanúim. Netán még fényképe­zőgépet is vigyek magammal a kirakat és az ott kitett árak ké­sőbbi bizonyítására. A vásárlók könyvét igenis kértem, s éppen ekkor vesztette el önuralmát a kedves eladója. Tisztelt Igazgató Úr! Húsz 'éve vásárolok, de ilyen még nem fordult elő velem. A többszörösen megsértett vásárló sem mondott semmi biztatót. Csak várjak, majd januárban megkapom az árumat. De hiába vártam, a hónap letelt és semmit sem kaptam. Sőt most már tele­fonálni sem tudok ezekre a számokra (62/483-140 és 62/470-153), mert hibás jelzést kapok. A szerződésben, amit kötöt­tünk, az áll, hogy 14 napon be­lül meg kell kapnia az árut an­nak, aki megnyerte vagy kifi­zette. Sajnos, ezt nem tartják be. Tudom, hogy nem egyedül va­gyok a bajommal, mások is hit­tek a kispénzű emberek segítői­nek. Kérem a tisztelt szerkesztő­séget, ha tudnak tanácsot adni, hogy hová forduljak, vagy az olvasótársaim, akik már találtak megoldást, írják meg nekem. Molnárné Szekeres Éva, Kunszentmiklós, Zrínyi utca 37. őrfalusiaknak az árusok ellen? Ezek az árusok - akár külföldi, akár magyar - nem csirkefogók, hanem becsületes eladók és nem utolsósorban rajtunk segí­tenek, kispénzű embereken. Ezeknek az embereknek a rend­őrfalusiak a becsületükbe gá­zolnak. Kérjük a polgármester urat, nagyon gondolják át a KGST- piac sorsát és hagyják meg a kispénzű embereknek, mert ha kell, mi is gyűjtünk aláírásokat, de nem kétezret. Ha a Matkói út végére teszik a piacot, oda is kimegyünk, csak ne szüntessék meg. Bízunk a polgármester úr és társai jóindulatában, és vár­juk a jó hírt a KGST-piac sorsá­ról. A Széchenyi- és a Hunyadiváros lakói Az alábbiakban válaszolok a lap január 26-án megjelent cik­kére, amelyet a nyugdíjasklub tagjai írtak. Az önök javaslata, hogy az alacsonyabb nyugdíjjal rendel­kezőknek adjanak többet, az lenne a legigazságtalanabb. A nyugdíjak alakulása ugyanis több tényezőtől függ: a munká­ban töltött évek, a kereset mér­téke, résznyugdíjról, vagy csak özvegyi nyugdíjról van-e szó stb. Lehet, hogy nem soroltam fel az összes variációt, de eny- nyivel is talán érzékeltem tu­dom, hogy nagyobb a nyugdíja a főkönyvelőnek, mint az admi­nisztrátornak, mint ahogyan a szakmunkás besorolása, bére is több, mint a segédmunkásé. Vi­lágosan kell látni, ki mennyit tett le az asztalra. Az így kiszámított nyugdíjra rájött az infláció, ami nagy tor­zítást eredményezett. Számtalan esetben volt úgy, hogy a nagy képzettséget igénylő, komoly beosztásban lévő ember akkor elfogadható összeggel ment nyugdíjba, majd 5-6 év múlva egyenlő lett az övé egy takarí­tónőjével. Ebben az időben volt Több száz idős, beteges, nyugdíjas úrihegyi, hetényi utazó nevében azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy közve­títsék kérésünket a Kunság Vo­lán vezetői felé. Tegyék lehe­tővé nekünk is, hogy Kecske­méten, az Alföld Áruház előtti feltételes megállónál a 15-ös he­tényi autóbusz minket is felve­hessen, úgy, mint a ballószögi- eket. Nagy örömmel és megelége­déssel fogadnánk, ha ezt a 2-3 percet a mi buszjáratunkon is meg lehetne tenni. Tehát, ha a feltételes megállónál mi is fel Lapjukat tíz éve járatom, ol­vasom a családommal együtt. Ezért kérem önöket arra, hogy legyenek szívesek közzétenni problémánkat, amely nem egyéni sérelem csupán. Nekünk, izsáki lakosoknak elég nagy gondot okoz, hogy a Volán Vállalat megszüntette az Orgovány-Izsák-Szabadszállás között közelekedő buszjáratát. Sajnos, a megszüntetésnél nem vette figyelembe, hogy a társa­dalombiztosítási igazgatóságot Szabadszállásra helyezték, a kismamák a nőgyógyászati vizsgálatokra, ultrahangos vizsgálatra, onkológiai szűrésre szintén Szabadszállásra járná­nak. Nagyon sok kisgyermekes anyukának egyetlen kikapcso­lódása lenne, hogy a hetipiac alkalmával kimozduljon ott­honról, mivel a busz három óra hossza alatt megfordul. A ta­nyai idős emberek - Kurjantó, Balázspuszta környékén élők - szintén a csütörtöla piac alkal­mával vásároltak be élelmi­szert, illetve gyümölcsöt, zöld­ugyanis, hogy a kisnyugdíjakat emelték nagyobb mértékben azért, hogy meg tudjanak élni. A segítésnek persze lett volna más módja is, mert a nyugdíj szerzett jog. Nem adomány, nem segély. Azért, hogy nyug­díjat kapjunk, sokszor egy egész élet munkájára van szük­ség. Egyenlővé tenni azokkal, akik jóval kevesebbet tettek, ál­doztak érte, igazságtalan lenne. Könnyen lehet, azért ala­csony valakinek a nyugdíja, mert a családját látta el, ké­nyelmes otthont, meleg vacso­rát biztosítva, és dolga végezté­vel összehozott valahol tíz évet. Aki 30-40 évet hozott össze, pi­ciny gyermekét a meleg ágyból kirángatva hurcolta korán a böl­csődébe, iskolába és lakás­kulccsal a nyakában a tereken kóborolt, és ma ezért több a nyugdíja valamivel. De 30-40 évig fizette az SZTK-t, járulé­kot, tehát többet tett le az asz­talra. Vagy vegyük az özvegyi nyugdíjat. Természetes, hogy az ötven százalék kevesebb az egésznél. Aki otthon maradva csak háziasszony volt es ké­tudnánk szállni, ha az önkor­mányzatnál, az Univerben, vagy az Álföld Áruházban, tehát a város központjában lenne elin­téznivalónk, mint ahogyan leg­többször itt van dolgunk, és nem kellene a régi SZTK vagy a gimnázium elé menni. Várjuk szíves pártfogásukat és bízunk az elintézésben, hogy sok beteges utast a sok gyalog­lástól megkímélhetnének. Per­sze ehhez a Kunság Volán veze­tőinek a megértése és segítsége is kellene. Olajos Jánosné, Kecskemét, Úrihegy 46. séget. Ezért kérjük a Volán il­letékeseit, hogy amennyiben lehetséges, legalább a csütör­töki napra állítsák vissza a jára­tot. Nem értjük, hogy miért volt szükség a megszünteté­sére? Hiszen Kecskemétre idáig is szinte 20-30 percen­ként indult busz, teljesen fölös­legesen, hiszen 4-5 személlyel luxus elindítani egy járatot. Holott Szabadszállásra gyakor­latilag nincs semmilyen közle­kedési eszköz. Én már nem a fiatal generá­cióhoz tartozom, tehát nem flancolásra kellene a busz, ha­nem ügyes-bajos dolgainkat el­intézni. Nem tudjuk elképzelni, hogy ilyen drága viteldíjak mellett ne lehetne gazdaságo­san üzemeltetni egy buszt. Nagyon szeretnénk az újság­ban olvasni az illetékesen ked­vező válaszát, hogy ne okozna továbbra is bosszúságot mna- gyon sok embernek a közleke­dés. Ezért kérjük a csütörtöki járat visszaállítását. Balogh Józsefné, Izsák nyelmesen, valóban otthont te­remtett családjának, be kell látnia, hogy az övé nem emel­kedhet a 30-40 évet dolgozó más nyugdíjasokéhoz igazsá­gosan. Most pedig tartsa el az állam? Mivé fajult a munkanél­küli-segély? A megszűnt mun­kahelyek utcára kerülő dolgo­zóit kellett volna csak figye­lembe venni, és nem minden­kit, aki ilyen-olyan okkal került ki onnan. Ki hajlandó ma dol­gozni közülük és ki dolgozott azelőtt rendszeresen? Magas végzettségű és felelős munkakört betöltött emberek nyugdíja ma nevetségesen ala­csony, bár volt egy korrekció két évvel ezelőtt, azóta hallgat­nak róla. Oda írjanak és annak a folytatását szorgalmazzák. Én. aki most önöket meg­győzni próbálom, magam sem tartozom a „nagynyugdíjasok” közé: 12 544 forintom van, kö­zel harminc év után, az idén kapott négy százalékkal együtt, sokrétű, mindig tanulást igénylő munkakör után. Egy nyugdíjas társuk Név és cím a szerk.-ben Jár-e segély? Hűséges olvasója vagyok a Petőfi Népének. Sajnos, most olyan nagy bajban vagyok és már nem tudok hová fordulni. Két kisgyermekem van, élettár­samtól külön élünk, de ő a kis­fiam apaságát nem hajlandó el­ismerni, és gyermektartást sem fizet. Én egy napot sem dolgoz­tam, így nem kapok méltányos- sági segélyt, összesen 6 500 fo­rintból élünk hárman, ami még ennivalóra sem elég, nemhogy ruhát vásároljak belőle. Már sok helyre írtam, de mindenhol azt a választ kaptam, hogy forduljak a polgármesteri hivatalhoz. Oda is fordultam, de sajnos ott a gyámügyis hölgy azt mondta, nem adhat, de nem indokolta meg, hogy miért nem. Azt válaszoltam, hogy kényte­len leszek a népjóléti miniszter­nek írni. Erre ő kinevetett és azt válaszolta: akkor sem adhat. Pedig van olyan személy, aki nem is szorul rá a segélyre és mégis kapja. Kérem önöket, ha lehet kö­zöljék az újságban a levelem, amit kétségbeesésemben írtam. Barna Teréz, Kunbaja, Arany János utca 25. Ideiglenes intézkedés A Petőfi Népe 1994. január 26-ai számában Adják vissza a kislányomat címmel megjelent Sebők Erzsébet, Kecskemét, Méntelek 49. szám alatti lakos levelével kapcsolatban, a tény­szerű tájékoztatás érdekében az alábbiak közlését kérem a tisz­telt szerkesztőségtől: Sebők Erzsébet szülő gyer­mekének ideiglenes hatályú in­tézeti beutalására a Kecskemét Megyei Jögú Város Polgármes­teri Hivatalának gyámhatósága intézkedett, bejelentés alapján. A bejelentés valóban arra vo­natkozott, hogy a gyermeket tettleg bántalmazzák, ez az állí­tás azonban nem bizonyult va­lósnak. Az ideiglenes hatályú intézeti beutalás elrendelését, és a gyermek csecsemőotthoni el­helyezését a szülő rendezetlen, elhanyagolt környezete, a gyermek gondozatlansága in­dokolta. A kiskorú csecsemőotthoni beszállítására a sógornő lakásá­ról került sor, az anya jelenlété­ben. Tekintettel arra, hogy az ideiglenes hatályú intézeti be­utalás elrendelésének időpont­jában az anya budapesti állandó lakos volt, a kecskeméti gyám­hatóság az iratokat az illetékes budapesti kerületi gyámható­sághoz továbbította. Ezen gyámhatóság döntött a gyermek elhelyezése ügyében is. Dr. Hauzmann Jánosné irodavezető NAPJAINK HUMORÁBÓL • Elvitathatatlan érdemei vannak szegénynek, elsőként akarta privatizálni a cirkuszt. Csizmavásár és reklám Nyertem, fizettem, de semmit sem kaptam Ne szüntessék meg a KGST-piacot Feltételes megálló kellene Kérjük a csütörtöki járatot

Next

/
Thumbnails
Contents