Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-09 / 33. szám

1994. február 9., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink! Sok, elsősorban pedagógus foglalkozású olvasónkat késztetett még most is levélírásra az a tiszaalpári eset, amikor a tanító megpo­fozott egy gyereket. Ellentétes álláspontokat tükröznek a levelek, amelyeket az összeállításban olvashatnak. Továbbra is foglalkoz­tatja a kecskemétieket az úgynevezett KGST-piac sorsa és — külö­nösen a város Muszáj elnevezésű részében lakókat az ottani Kiserdő eladása. Emiatti felháborodásukat, tiltakozásukat levélben fogal­mazták meg, mellékelve hozzá kétszáz aláírást. Az elmúlt heti összeállításunkban egy idős ember levelét közöl­tük, akinek televízióra lenne szüksége. Kérjük azt a hölgyet, aki je­lentkezett, hogy hívjon újra, mert a megadott telefonszámon nem értük el, noha a megyei telefonközpontban is érdeklődtünk a szám előfizetője után, de sajnos eredménytelenül. Várjuk további írásaikat. A szerk. Végre megszólalt a szülő * Megvettük az antennát, mégis lebontják? Talán még pár sor erejéig helyt adnak lapjukban az El­csattantak-e a pofonok? című cikkel kapcsolatos hozzászó­lásnak. Tiszaalpári szülő vagyok. Az én gyermekem is jött már haza sírva a testnevelés óráról. Saj­nos, a későbbi retorzióktól tartva nem mentem be az isko­lába. Titokban több szülővel együtt drukkoltam, hogy végre van egy. szülő, aki mer tenni az ügyben valamit. A tanár úrnak ugyanis nem ez volt az első ilyen jellegű meg­nyilvánulása az „érdemei mel­lett". Azon a napon, amikor az eset történt, az osztálytársak elmondása alapján a tanár úr már az óra elején ingerült volt. Ezért elég volt egy mondat („Nem érintettek meg!”) és már csattantak is a pofonok. Hol van itt a tanári tekintélyt sértő ag­resszív magatartás? Nem egy és nem két pofonról van szó, hanem a menekülés le­hetőségétől is megfosztott gye­rek veréséről, dühkitörésről, A Tisztelt Szerkesztőség ro­vatban február 2-án megjelent, Kalapos Jenő úr által leírtakkal akarok vitázni. Tanúsíthatom, Kecskeméten védik a közterüle­tet. Tőlem is megvédték. 1993. tavaszán a Mérnöki és Környezetgazdálkodási Iroda pályázatot hirdetett a főtéren történő árusításra. Szóban ér­deklődtem, hogy kaphatok-e harangjáték-kazetta árusítására területfoglalási engedélyt. A vá­lasz elutasító volt, pedig a vá­rosban rövid időt eltöltő turisták szívesen magukkal vitték volna a harangjáték hangját. Közölték velem, hogy ron­tom a városképet, és biztos, hogy nem a harangjátékot, ha­nem lakodalmas rockot fogok forgalmazni. Ebben az évben — előrelátó módon — már január­ban és írásban kértem enge­délyt. A válasz természetesen most is nemleges volt, csak az Szeretnék köszönetét mon­dani a kiskunfélegyházi tűzol­tóknak, akik igen nehéz helyze­temben segítségemre voltak. Január 16-án, vasárnap dél­után fél hat és hat óra között Orosházáról jövet éppen a kis­kunfélegyházi tűzoltóság előtt defektet kapott a Trabantunk. A fiam az Önök parkolójában próbálta kicserélni a kereket, de mert a baj nem jár egyedül, a csavarkulcs is eltörött. Ekkor bement a tűzoltóság épületébe segítséget kérni. Ugyanis baj­ban voltunk, mert a fiamnak időre kellett menni dolgozni Budapestre. Két fiatalember azonnal jött és megcsinálta a kerékcserét a Trabanton. Nagyon szolgálat­Kedves Petőfi Népe! Rend­kívül érdekesnek tartom — lap­jukban megjelent — Pajor Kálmán halasi városatya ötletét az Európa-falu felépítésére. Persze ezen ötletet az idő rövid­sége miatt is, nem könnyű meg­valósítani. De egy ilyen sok­mert a tanár úr egyik kezével fogta a haját, a másikkal ütötte a tanulót. A tanári tekitélyt nem így lehet megtartani. Van több módja, például beírás az elle­nőrzőbe, megrovás stb. Ezt egy pedagógusnak jobban kell tud­nia. Kérdezem én, hogy az így „nevelt” gyerek igazságérzete milyenné válik felnőtt korára? Talán ha ez a gyerek tanári pályát választ, ő is pofonokkal fogja a gyerekeket nevelni? Hi­szen vele is ezt tették. Esetleg a fiatal tanár úr gyerekét hasonló módon fogja tanítani? Mert ugye a sors kiszámíthatatlan. Sajnálnám, ha az újságcikk alapján általánosítanák a tisza­alpári tanárokat egy miatt. Végül ajánlom a következő pár sort a Sok szülő nem látja be című cikk szerzőjének, a kecs­keméti tanárnőnek: — Egy pofon nem pofon, in­kább pofozok, minthogy ideg­bajt kapjak a gyerekektől. De akkor miért választotta ezt a szép hivatást? Egy tiszaalpári szülő indokot változtatták meg. Most a 33/1992./XII.3./ Kr.sz. rende­let 7. paragrafusa 4. bekezdésé­nek a./ pontjára hivatkoztak, amely szerint a főtéren csak né­hány napos rendezvényre (ma­ximum 15 nap) adható terület­foglalási engedély. Az elutasí­tásban szereplő rendeletben, egy sorral lejjebb olvasható, hogy lehetőség van „informá­ciós termék” terjesztésére. Szerintem az audiokazetta is ennek minősül és a paragrafu­sokat félretéve, egy képzavarral élve, Kecskemétet kivéve min­den város megnyalná a tíz ujját, ha olyan látványossághoz jutna, mint a kecskeméti harangjáték. Úgy érzem, hogy a fentieket le kellett írnom, még akkor is, ha ez esetleg kedvezőtlenül be­folyásolja a Köztársasági Meg­bízott Hivatalához benyújtott fellebbezésem elbírálását. Nemetz Gyula, Kecskemét készek és udvariasak voltak. Azután még figyelmeztettek is bennünket, hogy vigyázzunk, mert nagyon nagy a köd. Mi szerettük volna a hálánkat kife­jezni, mert mindent megért a segítség, de a két fiatalember semmit nem fogadott el, hanem befutott a garázsba. Azt mond­ták: ők azért vannak, hogy se­gítsenek és ezt mindig szívesen is teszik. Én azért fogtam tollat, mert nem tudom az idejét megmon­dani, mikor történt velem ha­sonló eset. Ha volna rá módom, a televízióban mondanék nekik köszönetét. Jó dolog ugyanis érezni, hogy vannak még em­berséges emberek. Füzy Gáborné, Budapest színű Európa-falu az Expo egyik érdekessége lehetne, fel­építése megéri a fáradtságot és az anyagi ráfordítást. Ne engedjék kárba veszni ezt a szép ötletet. Sighisorean Valentin Nürnberg • A kecskeméti Árpádvárosi 201-es jelű társasház 1990. március 20-án kelt végelszámo­lás szerint 1 millió 67 ezer fo­rintért megvásárolta a parabola­antenna-rendszert. így azóta a rendszergazda a Bagi László utca 1-7, 9-11, valamint a Bat­thyány utca 17-27,16-22 és a 24-30-as számú társasház. A rendszer, ha döcögve is, de üzemelt. A zavarok 1993. július hónapban kezdődtek, amikoris az egyik közös képviselő felke­resett, hogy ha keddig nem írjuk alá az IKTV-vel a szerződést a KTV-re való csatlakozáshoz, akkor elvágják a kábelt. 1993. július 30-cal az Elektroszer Vál­lalat azonnali hatállyal fel­mondta a karbantartási szerző­dést azzal az indokkal, hogy a vállalat felszámolás alatt áll. Nevelő pofonok? A tiszaalpári pofonokkal kapcsolatban nem akarok a szó­szaporítás hibájába esni. Mégis el kell mondanom, a kecskeméti fiatal tanárnőnek és idősebb szüleinek valóban igaza van ab­ban — ám kizárólag abban —, hogy a jókor jött pofon nevelő hatását, illetve annak beláthatat­lan következményét egy igazi tanítónak olykor-olykor fel kell vállalnia. Például akkor, ha egy növen­dék közös szüretelés során egy elharapódzott Vita hevében kés­sel támad a társára, ha rendsze­resen bántalmazza a gyengéb­beket, ha már a 4-5. órán akadá­lyozza 30 osztálytársa oktatását, ha történetesen lehülyézte a ne­velőjét — természetesen még sorolhatnám. De a játék hevében kicsú­szott: „nem érintettek meg!, Akkor sem érintettek meg!” — mondatok, bármilyen arrogáns hangnemben is hangzottak el, akkor sem indokolták a pofono­kat. így vélekedik egy nyugdí­jas Tanító Kiborulás? A múlt szerdai lapban olvas­tam egy cikket, amelyben egy tanítónő helyesli, ha az iskolá­ban szép szó helyett elcsattan egy pofon. A mai gyerekek elmennek reggel nyolcra az iskolába, és ott vannak délután négy óráig. Kérdezem én, hogyan érezheti jól magát egy gyerek abban az iskolában, ahol még pofon is vágják? Az a fiatal tanító, aki idegileg kiborul a gyerekek mi­att, nem is lehet ennek a gyö­nyörű szakmának a szerelmese, vagyis nem igazán szereti a gyerekeket. Nem tudom mi vár a mai gyerekekre, de odahaza sem hallanak mást, csak azt, hogy ne mozdulj, mert alattunk is lak­nak. Akkora a szülő terhelése, a gyerek iskolai követelménye, hogy utcára, illetve játszótérre nem tudnak menni, olykor egy kicsit pimaszkodni és kitom­bolni magukat. Tisztelettel: Egy nagyma­makorban lévő olvasójuk. Gyógyultan Súlyos betegen kerültem a Kecskeméti Megyei Kórház belgyógyászati osztályára. Az ott dolgozó orvosok nemcsak szakértelmükkel, de embersé­gükkel is mellettem álltak e ne­héz időszakban. Négy hét után gyógyultan és lelkiekben meg­erősödve távoztam a kórházból. Ezért szeretnék köszönetét mondani dr. Bruncsák András főorvos úrnak, Schmidt és Lé­náit doktornőknek, hogy meg­mentették az életemet és meg­gyógyítottak. Kívánok a kórház minden dolgozójának további sok sikert. Kiss Béláné, Kecskemét Méntelek, Hársfa u.l Lakásonként 2 500 forintért lett volna lehetőség azonnal rácsat­lakozni a KTV-rendszerre, de a közösségnek nem volt pénze, a tulajdonosok egy része vállalta az egyszeri befizetést, így a Bagi László utca 1-7 egyedül maradt a parabolarendszeren. Több minden között az Elektro­szer Vállalat azt is elfelejtette közölni, hogy erre a rendszerre csak 1993. december 31-ig van ideiglenes üzemelési engedély. Ez egy örödögi kör, rtiert bár egyszer már fizettünk, ezzel a közösséggel most újból meg akarnak vásároltatni több szá­zezer forintért egy rendszert, ha televíziót akar nézni. Nagyon gazdag ország vagyunk, mert amikor mások zsebébe kell ko­torászni, akkor mindenki na­gyon jól ismeri a rendeleteket, Van egy öt hektárnyi kis erdő Kecskemét város belterületén, a Nagytemplomtól nem több, mint ezernyolcszáz méterre. Az erdő a város Muszáj névre keresztelt részén található. Ez a terület kevésbé ismert a kecs­kemétiek körében, de nem vé­letlenül, hiszen a város vezetői mindig is mostohán bántak ez­zel a környékkel. Sok utcában nincs burkolt járda és közút, nincs csatornázás, telefon. Az erdőt, amelyben nyírfák, tölgyek, nyárfák, kökény- és ga­lagonyabokrok, madaraik költő- és fészkelőhelye van, a hetve­nes évek elején telepítette a vá­ros akkori vezetései. A munká­ban a helyi lakosság is részt vett. Az itt élők különösen örül­tek ennek, hiszen az erdő vé­delmet nyújt az E5-ös főút és a környék ipari üzemeinek kör­nyezeti ártalmaival szemben. De éppen így védi a város belső területeit is. Továbbá lehetőség nyílt a szabadtéri sportpálya és játszótér kialakítására is.» Az elmúlt húsz évben az itt élők álmukban sem gondolták, Néhány héttel ezelőtt olvas­tam a Petőfi Népében, hogy va­laki szóvá tette: nagyon kellene ide egy telefon. Ennek a hiányát szenvedjük, mert nekünk is kel­lene legalább egy fülke, ide a város szélére, mert itt a közel­ben még csak magánháznál sincs. Abban reménykedtünk mi idősek, hogy talán hamar megoldódik, úgy, mint a posta­láda áthelyezése a Kanyar-büfé mellé, és úgy lenne jó, ha a tele­font a láda mellé tennék. Nem is olyan messziről kellene áthozni, csak az újosztásból, mert ott a magánházakba is vezetik be a telefont. Nem tudjuk, hogy mi külterü­letiek miért vagyunk ennyire el­zárva a viágtól, hiszen a hely­ségjelző táblától alig egy pár méterre kellene a vezetéket át­vinni, talán ennyit már mi is megérdemelnénk. Annyit már de amikor elindítanak valamit, akkor hosszú távra senki nem tud megfelelő felvilágosítást adni, s ennek csak évek múlva derül ki a hátrányos következ­ménye. Tehát sakk-matt helyzet ala­kult ki. Vagy ismét fizet a kö­zösség, vagy egy szép napon csak azt veszik észre a tulajdo­nosok, hogy nincs kép a televí­zióban. A tetteiért felelős em­bert viszont még nagyítóval sem lehet találni. Február 1-jei keltezéssel a Szegedi Hírközlési Felügyelettől kaptunk egy tájé­koztatót, miszerint az Elektro­szer bontási engedélyt kért a légkábelre és a fejállomásra. Nyolc napon belül „észrevételt tehetünk”. Itt tartunk! Horváthné Szénási Katalin Közös képviselő hogy a városrendezési tervek készítésekor a „szakemberek” megfeledekeznek az erdőről, és hogy az egykori megállapodá­sok ma már senkit sem kötelez­nek. így általános megdöbbe­nést és felháborodást keltett az a hír, hogy néhány hónappal ez­előtt az önkormányzat eladta ezt a területet a Petőfi Nyomdának ipari hasznosítás céljára. Úgy, hogy a döntéshozatal előtt a képviselőket nem tájékoztatták arról, hogy itt egy telepített erdő van, sportpályával. A helyi la­kosság pedig még az eladás szándékáról sem értesült. Panaszos levéllel fordulunk a város vezetőihez az itt élő, kö­rülbelül 1 500 lakos nevében. Az üggyel foglalkozott a városi televízió is. Beadványunkhoz aláírásokat gyűjtünk. Sajnos, eddig megnyugtató és elfogad­ható választ nem kaptunk. Szeretnénk egészséges, em­beri környezetben élni. Meg­menteni a Kiserdőt. Hisszük, hogy ez nemcsak az itt élő em­berek érdeke! A Muszáj városrész lakói. mi is letettünk az állam aszta­lára, hogy egy telefonfülkét kapjunk, itt az Alsószéktón, a korhánközi oldalon, ahol sok idős ember lakik. Az akkori újságcikkre még- csak nem is válaszoltak. Úgy látszik, a szegény embert még annyira sem értékelik, hogy va­lamit válaszoljanak. Pedig a vá­rosban a magánházaknál és sok helyen van telefon, sőt szinte minden utcasarkon található egy fülke. Mi nem kérünk lehe­tetlent, csak azt, hogy meg­könnyítené az életünket, hiszen mi is emberek vagyunk, ha csak szegény munkásemberek is, de azért mi is szeretnénk azt, amit más megérdemel, ha a puszta­ságban lakunk is. Mi is ugyan­olyan állampolgárok vagyunk, mint a városi emberek. Domokos Benjamin Kecskemét, Korhánköz 149. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA • • Ügyeletben Az elmúlt héten közöltük an­nak a kecskeméti olvasónknak a levelét, aki a főtéri patikában vásárolt vasárnap Kalmopirint, és annak árán túl nyolcvan fo­rintot fizetett ügyeleti díjként. Az olvasói felvetésre Bóna Albert, a gyógyszertár vezetője válaszolt. — A Népjóléti Minisztérium néhány évvel ezelőtt vezette be az úgynevezett „csengetési dí­jat”, amelynek egyértelmű célja az indokolatlan igénybevétel ki­szűrése volt. A rendelet száma: NM. 17/1991-IX.5. Ez a rendelet kimondja, hogy a gyógyszer árától független az az összeg, amit annak kell fi­zetnie, aki az ügyeleti időben megy a főtéri, és ez idő szerint egyetlen ügyeletet tartó pati­kába. A gyógyszertár fenntar­tási költségei azt már nem bír­ják ki, hogy a várakozókat az előtérbe is beengedjék. Az ügyelet fenntartása pedig egyér­telműen ráfizetéses. A gyógyszertár vezetőjének meglátása szerint a vasárnapon­ként előforduló 200-250 jelent­kezőből mintegy nyolcvan az igazán indokolt, ám meglepően sok Liberót is vásárolnak. —sei— Áramszünet Lapjuk 1994. január 5-iki Bosszantó jelenségek című, B. István, Kecskemét, Széchenyi- város aláírású cikkükre közöl­jük az alábbiakat: Elektromos hálózatainkon fellépő üzemzavarok esetén nincs lehetőség a fogyasztók előzetes tájékoztatására, az el­hárítás időpontját, illetve az áramszünet időtartamát illetően. A múlt év utolsó heteiben is előfordultak a Széchenyiváros kisebb területeit érintő üzemza­varok, amelyeket lehetőségeink szerinti idő alatt elhárítottunk. A hiba végleges elhárításához átterheléseket is kell végez­nünk, amelyek eredményezhet­nek átmeneti feszültségcsökke­nést. Az üzemzavarok okozta fe­szültségpanaszok kivételével ezen a területen más, tartós elektromos hibáról nem tudunk. Kérjük B. Istvánt a pontos cím közlésére és ígérjük, hogy segí­tőkész bejelentésének lesz fo­ganatja. Meleg László, a DÉMÁSZ- kirendeltség vezetője Bokáig sárban Hosszú évek óta dolgozom Baján és — sok társamhoz ha­sonlóan — nem vagyok meg­elégedve a távolsági buszállo­másokkal, ahol a vidéki utasok primitív körülmények között várnak a távolsági buszok indu­lására. A buszmegállót a nagy sártól alig lehet megközelíteni. Kérem, próbáljanak valamit tenni. Tisztelettel: Páge. Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor Harangjáték kazettákon Köszönet a tűzoltóknak Az Európa-falu építéséről A Kiserdő védelmében! CVvO'A- jb'u&vv-o u - . U, h • jfit-C K.'V?'? í- // /& f-usUe-- . j i, h /o, 'jjtc.úíLaí. l. uc ' & ■ A2. • Í m_Woi K\. i, a ! 2 jj/ívC&AX- / . StyJ kfc- í>0 Tm ÚöXl H i.C£‘l6 v v, ú i sLiZí. '■■'fői L 'a-v1 O • ~v • ‘w ~) t1’ C. V7v~-wL.-í -«-vr uD 1 Z V ÁL—. , f vO 1 ^ •• ^ '-yl Jp ■ , r- / ÍJ '/•&'(/ J-K 1ÍS'° \W" ?ú>'P>«-L //' y) , A / > Shi-fag CtfcUS'i jioj cf(—tJ Si-stlr Ci, iJ-fcl. <j_,, 2-6/ o\­> Néhány aláírás az eddigi kétszázból. Legalább telefont adjanak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents