Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08 / 6. szám
10 Hét végi magazin 1994. január 8., szombat Búcsú a sarkvidéki szánhúzó kutyáktól • A szánhúzó kutyák előbb az amerikai aranyásókat, később a sarkkutatókat segítették. Alig nyolc évtizede, hogy a világot bejárta egy fénykép, melyet 1911. december 14-én készítettek, s azóta is kordokumentumként idéznek. Amund- sent ábrázolja a Déli-sark hőseként, mögötte a kitűzött norvég zászlóval, előtte hűséges felfedezőtársaival, a szánját húzó kutyákkal. Amundsen később nyomtalanul eltűnt az Északi-sarkon. És most, ha nem is nyomtalanul, de örökre eltűnnek a szánokat vontató kutyák. Egy nemzetközi egyezmény ugyanis kimondja, hogy a fehér kontinensre semmiféle olyan állat nem vihető be, amely nem részese az Antarktisz eredeti faunájának. Még a híres szánvontató kutyák sem! A konvenció 1994. április 1-jén lép érvénybe. Az örök tél dermesztő világának ezek az oly gyakran fölemlegetett állathősei tehát nemkívánatossá váltak ott, ahol a maguk módján szenvedve segítették küzdelmében az embert. De vajon igény tarthat-e a helikopter vagy a motoros szán a „hűséges társ” fogalomra? Egyértelműen nem. És ez fejeződik ki abban a szándékban is, hogy ne csak egy kitiltó határozat legyen a búcsúztatójuk. Chile legdélibb városában, Punta Arenasban utolsó útjára készül egy kutyák vontatta expedíció. Norman Vaugham tizenketted magával és 25 kutyával, szánokkal járja végig Byrd amerikai admirális 1929-es kalandos útvonalát. „Ez lesz a tisztelgés az emberek és az állatok előtt, akik nagy nehézségek leküzdésével, önfeláldozóan járultak hozzá a sarkvidék megismeréséhez” - mondta a szervező, és megha- tottan hozzátette: „A kutyák kezdettől segítették az embert. Úgy illik, hogy az utolsó expedíció is így záruljon. A kutyáké is, meg az enyém is.” A hálás kutató ugyanis immár 87 esztendős. EGY BRIT TANULMÁNY SZERINT A munka oroszlánrésze még mindig a nőké Ha arról olvashatunk, hogy a tudományos kutatások igazolják a mindannapok tapasztalatait, az jóleső érzés. Ettől azonban nem sok minden szokott változni. Az alább közölt tanulmány megállapításai mégis reményt keltenek arra, hogy ha már a tudósok is foglalkoznak a témával, előbb-utóbb bekövetkezhet a szemléletváltozás. Lehetséges, hogy az érzékeny új férfitípus már itt is van közöttünk, az azonban biztos, hogy a munkák oroszlánrészét még mindig a nők végzik - állapítja meg egy, a napokban közzétett brit tanulmány. „A törődő és terheket megosztó 90-es évek” nem más, mint mítosz, legalábbis a nők számára. Az „új férfitípus és a szexuális egyenlőség korszakában” még mindig a nők teszik ki a munkaerő szinte 50 százalékát, s a háztartási munkák terhe és felelőssége is változatlanul a nők gyönge vállait nyomják - mondják a Mintel nevű közvé- leménykutató-intézet munkatársai, akiket a Reuter idézett. A brit cég 1500 felnőttet kérdezett meg a terhek megosztásáról, de a „tehermegosztók” iránti vadászatot gyorsan fel kellett adni, hiszen a megkérdezettek kevesebb mint egy százaléka nyilatkozott úgy, hogy fár- sával e tekintetben egyenlő. Gondot jelentett az is a kérdezők és értékelők számára, hogy a férfiak és nők saját szerepüket eltérően ítélik meg: a nőknek csak 9 százaléka mondta azt, hogy partnere • A terhek átvállalásához készül az új típusú férfiú? ugyanolyan arányban vesz részt a főzésben, ugyanakkor a férfiak 17 százaléka értékelte úgy, hogy e szempontból társával egyenlő. A házas vagy élettársi kapcsolatban élő nők több mint fele nyilatkozta azt, hogy ő a felelős a háztartással kapcsolatos számlák kifizetéséért, valamint a családi költségvetésért, s csak 23 százalék hagyja e feladatot teljesen partnerére. Klinika fodrászoknak - Hollandiában A hollandiai Amheimben az idén speciális klinikát nyitnak kizárólag fodrászoknak. Az egészségügyi intézményben mindenekelőtt azokat az allergiás bőrbetegségeket kezelik majd, amelyeket a fodrászok munkájuk során „szereznek”. A legtöbb esetben az ekcémákért, bőrgyulladásokért a felhasznált kémiai anyagok, samponok, hajfestékek a felelősek - írja a DPA. Különösen sok az allergiás megbetegedés a tanulók között, mivel őket főként hajmosóként foglalkoztatják. Az állandó vízzel való érintkezés során leoldódik a bőr természetes zsíros védőrétege, és az agresszív kémiai anyagok könnyebben okoznak különféle gyulladásokat és irritációt. Nyílméregből Fájdalomcsillapító hatásának felfedezése után amerikai és brit kutatók szintetizálták az epiba- tidint. A vegyület egy nyílméreg készítésére használt dél-amerikai béka mirigyváladékában található. Az egérkísérletekben 200-szor hatékonyabbnak bizonyult a morfinnál, és hatásmechanizmusa is más. Biotechnológia a fajok kihalása ellen Japánban megtették az első lépéseket a kihalóban lévő állatfajok megmentésére, arra, hogy gének elraktározásával idővel reprodukáljanak egyes állatokat, úgy, ahogyan az a dinoszauruszokkal történt a Jurassic park című sikerfilmben. A japán tudósok nem szívesen barátkoznak meg a gondolattal, hogy végleg búcsút mondjanak a japán búbos récének, ennek a kihalóban lévő állatfajnak és ezért a biotechnológiát vetik be az állatfaj megmentése érdekében. Jelenleg mindössze két búbos réce él a szigetországban, utódaik azonban nincsenek, így, ha e fogságban élő állatok elpusztulnak! kihal a japán búbos- réce- faj. Korábban azt tervezték, hogy az állatokat kitömve megőrzik az utókornak, újabban azonban már a faj feltámasztásának tervét fontolgatják. A japán környezetvédelmi ügynökség tanulmányi csoportot állított föl, a japán vadvédelmi kutató- központ szakemberei pedig kidolgozták a vízimadárfaj megmentésének tervét. Amint meghal az egyik búbos réce, rögtön 800-féle szövetmintát raktároznak el mélyhűtött folyékony nitrogénben, abban a reményben, hogy idővel e szövetek felhasználásával az íbisz faj „újraéleszthető” lesz. A Waseda egyetem egyik professzora szerint Japán megtette az első lépést a vadon élő állatok génjének megőrzésére. Az első kísérletet esetleg génbank felállítása és korábban kihalt állatfajok felélesztése követi majd. Szó van arról, hogy a múlt században kihalt japán farkast keltsék életre oly módon, hogy a kitömött állatok génjeit ültetik be az állat Japánon kívül élő, közeli rokonaiba. Zsarnok a Budai Várban Szerencséjük van a dinoszauruszoknak, hogy még hatvan- millió évvel ezelőtt eltűntek a föld színéről, mert azt az érdeklődést, ami most a világ boldogabbik részén övezi őket, még kevesebb ideig bírnák elviselni, mint a kipusztulásukat okozó természeti katasztrófát. A leg- újabbkori feltámadásuk mégsem annyira riasztó, mintha lett volna velük szerencsénk együtt élni a krétakorban. Elszömyed az ember, ha elképzeli: egy-egy megtermett Apatosaurus 30 tonnát nyomott, s bár békés növényevőnek mondják ma a tudósok, aligha lehetett kellemes érzése annak, aki mellett elballagott. Nem kevésbé kellemetlen a dinoszaurusz-őrület a mai szülőknek sem. Ha a Spiel- berg-film megtekintése után a gyermek érdeklődése felcsigá- zódott, következik annak kielégítése. A csokitojásban rejte- zőktől a több ezer forintos, akár embemagyságúakig. Pedagógiai vénával megáldott szülő inkább a könyvek felé hajlik, abban a reményben, hogy az őslénykutatói hajlamok heveny kiélése mellett ragad valami a magzatra, pédául az, hogy a könyvek minadaddig számtalan felfedezni való tudást rejtenek, ha nem kerülnek az olvasóhoz. S hogy a piaci törvények ma már Magyarországon is érvényesek, arra a legjobb példa a Budai Várban, a Magyar Természettudományi Múzeumban megrendezett őslénytárlat. A japán KOROKO cégé volt az ötlet, hogy a „szinte élő” szörnyetegeket előállítsa, s világkörüli turnéra indítsa. Nem valószínű, hogy elsődlegesen az ismeretterjesztés céljából, hiszen ahhoz a bemutatott néhány példány kevés, s ráadásul a modellek, nyilván az alkalmas kiállítóhelyek csekélység folytán, kicsinyítettek is. Még így is csak • Tyrannosaurus-száj, nagyra tátva. (Valasek Tibor felvételei) két csomagban fért el a szállításnál az Apatosaurus. Az viszont igaz, hogy a japán cég a világ legismertebb dinoszaurusz-szakértőjét, az amerikai Jack Homert kérte fel tanácsadóként. Aki, az alkalmat megragadva, a kacsacsőrű dinoszauruszokhoz tartozó Maiasaura két méter átmérőjű, 20-25 csigavonalban lerakott tojását tartalmazó fészkét is bemutatja, amelynek ásatása, tudományos feldolgozása személyéhez fűződik. A magyarországi dinókiállí- tást az teszi tudományos értékűvé, hogy a múzeum a hazai leleteket is bemutatja, például a Mecsekből néhány éve előkerült Komlosaurus lábnyomait. Igaz, a régészeti leletek inkább a felnőtt kísérők érdeklődésére tarthatnak számot, a gyerekek a hörögve gurgulázó Tyranosau- rust részesítik előnyben. Viszont az állatkerti séták állandó nyavalygásai, hogy vegyünk ennivalót a kecskének, a vízilónak, meg a többieknek, itt elmarad. A büfében kapható szendviccsel ugyanis csak a látogató etethető. A saurusok csak óbé- gatnak, és nyújtogatják a nyakukat. De nem kunyerálnak. Nagy Mária • A tojásból kikelt Maiasaura-bébik első, bizonytalan lépéseiket gyakorolják a földön. JOBBNAK LÁTTAK ÚJ ÉLETET KEZDENI Lefülelésért leszerelési támogatás Egy brit titkosügynök 400 ezer font jutalmat kapott a titkosszolgálattól, mert meghiúsította ír terroristák pokolgépes merényletét. Patrick Dalynek, az MI5 elnevezésű biztonsági szolgálat beépített ügynökének sikerült beférkőznie az ír Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (INLA) nevű terrorszervezet soraiba, amely az ír Köz- társasági Hadsereg (IRA) sza- kadár frakciója. A feladat nem volt minden kockázattól mentes, s ezzel az ügynök mindvégig tiáztában volt. Mégis végrehajtotta. Daly Újságírók kérdésére válaszolva elmondta, hogy a titkosszolgálattól „leszerelési” támogatást kapott, miután tavaly egy dél-angliai, kőfejtőnél a terrorcsoport három tagját kelepcébe csalta - írta a Reuter. A titkosügynök a két ír tárgyalásán egy átláthatatlan fal mögül tanúskodott. A terroristák tagadták, hogy robbantások előkészítésében, robbanóanyag eltulajdonításában és - élet elleni bűncselekmény szándékával - lőfegyverek birtoklásában együttműködtek volna. A rendőrség tudomása szerint viszont pokolgépes merényleteket terveztek. A 44 éves Daly és felesége nemcsak házat, autót vásárolt, és új vállalkozásba kezdett a kapott támogatásból, de nevet is változtatott, s jelenleg ismeretlen helyen él. Van rá okuk.
