Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
6 PETŐFI NÉPE 1994. január 3., hétfő Lesz-e médiatörvény? Elmúlt az esztendő, és nem készült el a médiatörvény. Néhány héttel ezelőtt olyan hírek kaptak lábra, miszerint a kormány benyújtja az Országgyűlésnek az új médiatörvény tervezetét, amely valamelyest eltér a régitől, s ezért feltételezhetően az ellenzék számára is elfogadható lesz. Melyek azok a sarkallatos pontok, amelyekre megoldást szeretne kínálni a kormánypárt? - kérdeztük Zsigmond Attilát, a Kulturális Bizottság újonnan kinevezett MDF-es elnökét. — Még nem olvastam ugyan a törvényjavaslatot, de úgy tudom, hogy a két legvitatottabb kérdés közül az egyik nem kerül szóba: konkrétan a kinevezési törvény körüli vitára gondolok. Az ellenzék a korábban kétharmados többséggel elfogadott kinevezési törvényt is támadta, és meg akarta változtatni. Ez a koalíció számára elfogadhatatlan. Ezért ezt a kényes ütközési pontot a most készülő törvény- javaslatból ki kívánjuk hagyni. — Melyik a második kritikus kérdés? — Az új előterjesztés az előzőhöz hasonlóan a Rádió és Televízió Hivatalt határozottan kormányhivatalként határozza meg. Ebből volt az előzőkben is nagy vihar, mert az ellenzék azt szorgalmazta, hogy a két szervnek társadalmi felügyelete és szinte korlátlan függetlensége legyen. Ezt nehezen tudnánk elképzelni, hiszen a közszolgálati rádiók, televíziók mindenütt a kormányok felügyelete alatt állnak. Figyelembe véve ugyan a korábbi vitákat, kitartunk amellett, hogy a két intézmény kormányhivatal maradjon. — A siker érdekében a parlamenti vitát talán hatpárti megegyezésnek kellene megelőznie. Ón nem így gondolja? — A miniszterelnök tragikus halála a kormány munkájára is kihatott. Egy sor olyan kérdés tárgyalását kellett elnapolni, amelyek nagyon fontosak, s ezek közé tartozik a médiaügy is. Igaz, Antall József szorgalmazta, hogy legyen médiatörvényünk, s ebben az értelemben ez is hozzá tartozik politikai örökségéhez... — Mindezeket ismerve, mikorra készülhet el a törvény? — Legjobb esetben is a téli szünet után, február közepén kerülhet a parlamenti bizottságok elé, de még ez előtt a Háznak is állást kell foglalnia, hogy beleegyezik-e az ilyenkor elengedhetetlen kivételes eljárásba. A döntés nagyon gyorsan is meghozható, ha az új törvényt mindenki valóban akarja... Nehéz év lesz Nehéz lesz az 1994-es esztendő - állítják az asztrológusok, jósok és más távolbalátók. Nagy többségük azonos jelzéseket ad: az 1994-es esztendő mozgalmasnak ígérkezik, s nem lehet számítani az életviszonyok javulására. Lengyelországban például egy „Noémi” nevű asztrológus azt tanácsolja Waldemar Paw- lak miniszterelnöknek, hogy „ne engedjen semmiféle fanatizmusnak, mert ellenkező esetben karrierje derékba törik. Ezzel szemben, ha a kormányfő ésszerűen cselekszik az újévben, sikereket arat” - állítja. Gina Andrejeva Bulgáriában rendkívül kemény, hideg telet vár az idén és előrehozott parlamenti választásokat is. Szemben vele szófiai kollégája, Nadka Radeva személyes jóslásokba is bocsátkozik: autóbaleset veszélyére figyelmeztette Zselju Zselev bolgár államfőt. A leghíresebb görög asztrológus, Costa Lefakisz szerint a Jupiter és a Szaturnusz háromszöget képez a Skorpióval, majd az év vége felé a Halak csillagképpel. „E helyzet megnyitja majd a fellendülés és a társadalmi átrétegződés útját. De - tette hozzá az athéni szakember - mindennek hatásai 1996-tól kezdve érezhetők”. Sikeres újévi koncert Kecskeméten • A rossz idő ellenére is telt ház előtt tartott nagysikerű újévi koncertet a Kecskeméti Ifjúsági és Tűzoltó Zenekar szombaton délelőtt az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Az 1993-as esztendő néhány leg-je Az 1993-as év is bővelkedett olyan eseményekben, amelyről joggal mondhattuk el: ez aztán igen, ilyen még nem volt, ez a leg... Nehéz persze ezeket ma már felidézni, de - mint minden év elején - nyilván megpróbálkoznak majd vele sokan. A Petőfi Népe mostani rövid, szubjektív és komolynak csak részben mondható összeállításában ilyeneket kötöttünk csokorba. Legnagyobb siker és balsiker A Paris Match körkérdésére érkezett válaszok szerint 1993 legsikeresebb embere a szegények francia papja, Pierre abbé. Isten eme szolgája valóban sokat tett idén is a nincstelenek, az elesettek érdekében. Nemcsak papolt, hanem nagyarányú karitatív gyűjtő- és egyéb akciókat szervezett, amelyek sok-sok ember életét könnyítették meg. Ennek ellenkezőjét mondják el Bemard Tapie-ről, akinek tevékenységét az év balsikere jelzővel tüntették ki. Az egykor zseniális pénzügyi szakembernek és remek sportvezetőnek kikiáltott Tapie-t ma már egyszerűen csak szélhámosnak tartja a francia közvélemény. A kevésbé sikeresek közé sorolják Michael Jacksont és Károly herceget, az angol trónörököst. A sikerlistán előkelő helyezést foglal el Jichak Rabin és Jasszer Arafat, valamint a Forma-1 immár négyszeres világbajnoka, Alain Prost. A politikusok közül minden második megkérdezett Eduard Balladur miniszterelnököt nevezte a sikerlistára. A legvédettebb kutya A texasi állatvédő hivatal munkatársa, Gloria Wright felfigyelt arra, hogy Jimmie Wesley Hall Butch nevű farkaskutyája nagyon rossz bőrben van. Ezért nemcsak írásos figyelmeztetést juttatott el Hall úrnak, hogy gondoskodjék jobban Butchról, hanem gyakran még kutyaeledelt is hagyott házának ajtaja előtt. Ám mindez nem segített, a nagy termetű farkaskutya egyre csak fogyott. Amikor az állat már csak 13 és fél kiló volt és veszélybe került az élete, a texasi állatvédők magukhoz vették és feljelentették Hallt állatkínzásért. A gazdi a bíróság előtt azzal védekezett, hogy a kutyaeledelt felesége és három kislánya falta fel. De ez nem hatotta meg Michael Peters bírót, aki testre szabott büntetéssel sújtotta a kutyatartót: egy hétvégét börtönben kellett töltenie, és nem kapott mást enni, csak kenyeret és vizet. Hadd tudja meg Hall, mit állt ki kutyája. A leghosszabb szenvedés Nehéz feladat vár az amerikai jogászokra: arról kell dönteniük, hogy minősíthető-e gyilkosságnak egy olyan bűntett, amely után 21 esztendővel halt meg az áldozat? Történt ugyanis, hogy a folc- rofti (Pennsylvania állam) Danny Centronét 1972 nyarán egy motoros banda tagjai any- nyira összeverték - ráadásul tévedésből valakivel összekeverték hogy az akkor 17 esztendős fiú 19 napig kómában feküdt. Az eset következményeként maradandó agykárosulást szenvedett, testi és szellemi fogyatékosként tengette tovább az életét. Többek között nyaki izmainak sem tudott megfelelően parancsolni, ezért nyelési problémákkal küszködött. Ez okozta halálát is, egy félrenyelt szendvicsdarab megakadt a torkán, és ezért megfulladt. Dimitri Con- tostavlov igazságügyi orvosszakértő a halotti bizonyítványra a halál okaként - hiába, az amerikai jogrend igazán különös dolgokat tud még ma is produkálni - gyilkosságot jelölt meg. Ennek megfelelően a 20 évvel ezelőtti lezárt ügyet felmelegítik. A szerencsétlenül járt férfi szülei szerint is gyilkosságról van szó, csak éppen „időeltolódásról”. Tudni kell, a Dannyt brutálisan összeverő banda tagjai közül hárman annak idején börtönbüntetést kaptak. William Franchi, Robert McCage és Augustus Lochmann hat-tizenegy évet töltött rács mögött. Pedig a vád akkor (még) nem gyilkosság volt. A kisembereket sújtja a rendelet A jugoszláviai kiutazási illeték visszhangjai a Vajdaságban «M—iiiiHiii I .................................... • A jugoszláv alkotmányt is sérti a Kis-Jugoszláviában hozott új rendelet: márkát kérnek ott, ahol a fizetőeszköz a dinár. Az előrejelzések ellenére mégis váratlanul érte Kis-Jugoszlávia, főleg a Vajdaság lakosságát a minap közzé tett országos rendelet, miszerint december 31-étől minden külföldre utazáskor személyenként 10 német márkát, a jugoszláv rend- számtáblájú gépkocsikra további 30-at kell fizetni jótékonysági illeték címén. A kilépési díjat a nemzeti bankban kell kemény valutában befizetni, és az ott kapott nyugtát kell felmutatni a jugoszláv határőrszerveknek. Csak kivételes esetekben fogadják el az illetéket a határon. Sajnos, a rendeletre még nem reagált senki sem hivatalosan. A jugoszláv alkotmány szerint ugyanis az egyedüli fizetőeszköz a dinár. A kormányintézkedés tehát alkotmányellenes. A rendelet óriási felháborodást váltott ki az észak-bácskai polgárok, de mindazok körében is, akik Magyarországon szerezték be a termékeik megmunkálásához nélkülözhetetlen gázolajat és a termelési anyagok jelentős hányadát. Kétségbeesett, elkeseredett, olykor fenyegető nyilatkozatoknak lehettünk fültanúi a határon a minap hirtelen megnövekedett, kilométeres sorokban. Eddig, ha szitkozódva is, de tűrték a többórás várakozást a határon. A legtöbben kényszerből keltek útra, mert egyszerűen meg kellett oldaniuk a családjuk élelmezését. Néztem a biciklizők hosszú sorát a hidegben. Valamennyien tudták, hogy mennyi szeszt vihetnek, mert holnap is meg kell tenni az utat. Ennivalóért, mosóporért, toalettpapírért. Az utóbbin lehet a legtöbbet „keresni”. A minapi átruccanás más volt. A pattanásig feszült helyzet bizonytalanságot, káoszt, az elszabadult poklot sejttette. Nem mintha eddig ennek nyoma sem lett volna. De most az is ott lógott a levegőben: mi lesz holnap? Hogy lehet a néhány, legtöbbször alig tízmárkás nyugdíjból vagy éhbérből jótékonysági illetéket fizetni, sőt még „vásárolni” is?! A várakozókat azonban a föld megművelése izgatta leginkább. Eddig csak boldogultak valahogy. A magyar vámszervek elnézőek voltak a kisebb mennyiség láttán. Vége az „üvegelésnek”, meg a földmegmunkálásnak - hallatszott többfelől. Emberi sorsok fonódtak egybe az óév utolsó napjaiban. A bátrabbak már kimondták, hogy az országos rendelet hatályba lépése után a kiutazók zöme feketéző, üzérkedő, háborús nyerészkedő lesz, mert kinek lehet manapság Kis-Jugoszláviában kidobni való pénze? A többségnek úgy kell majd összekuporgatnia a kiutazási illetéket, amelynek jótékonysági voltáról még csak meggyőződve sincs. A kormány ugyanis a kiutazási illetékből befolyt összegből igyekszik pótolni a gazdasági zárlat miatt befagyasztott, a külkereskedelemből származó jövedelmet, amelyen eddig főleg gyógyszert vásároltak. A rendelettel párhuzamosan azonban még nem jelentették be, hogy kilátásba helyezték volna az orvosságilleték, az orvosi gyógykezelési hozzájárulás csökkentését. A legmélyebben mégis annak az újvidéki asszonynak a sorsa rendített meg, aki karácsonyra ment fel Budapestre a fiához. A hír hallatán agyvérzést kapott. Az orvosok még mindig küzdenek az életéért. Ezután hogyan látogathatja meg a fiát? Nem bánta meg, hogy egy évvel ezelőtt támogatta döntésében, amikor visszautasította a behívót. Csak hát kevés a nyugdíja. S. T. G. A PÁRTOK KÉPVISELŐI AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL Helytelen életmód mint népbetegség A legfrissebb nemzetközi jelentések szerint a születéskor várható élettartam a fejlett országokban átlagosan hetvennégy év, ezzel szemben nálunk a férfiaknál hatvannégy és fél év, a nőknél ennél lalenccel több. Az okok ismertek: a helytelen életmód, a zsíros táplálkozás, a túlzott alkoholfogyasztás, a cigarettázás és a szennyezett környezet. Hogyan foglalkoznak majd az egészségüggyel, ezzel a fontos területtel a pártok a választási kampányukban? Koalíciós, ellenzéki, illetve parlamenten kívüli pártok szakértőinek véleményét kértük. Dr. Kincses Gyula országy- gyűlési képviselő, az MDF-ben az egészségügyi rendszerváltás kidolgozására létrehozott bizottság vezetője: — Ebben a parlamenti ciklusban az alap-, járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátás teljesítmény- arányos bérezésének bevezetését, és reményeink szerint ezzel együtt a magasabb színvonalú gyógyító munka elérését tartottuk a legfontosabbnak. A választások után a népegészségügynek kell előtérbe kerülnie. Csak ismételni tudom: a jó gazdaságpolitika egyben egészségvédelem is. Ahhoz, hogy megfelelő hangsúlyt kapjon a lakosság szűrése, a betegségek megelőzése - magánvéleményem szerint - szükség volna egy önálló egészségügyi minisztériumra, amely egyúttal a környezetkárosító, az egészségnek ártó hatások megszüntetésével is foglalkozna. Dr. Ferencz Antal (KDNP): — Jó volna, ha végre a pártok fölül tudnának kerekedni önös politikai érdekeiken, és ha valamiben, akkor az egészségvédelemben egyezségre jutnának. Dr. Ajkay Zoltán (MSZP): — A betegségmegelőzés nemcsak társadalombiztosítási feladat. Bár mi már azt is jelentősnek tartjuk, hogy az egészségbiztosítási pénztár, a szűkös anyagiak ellenére is jövőre két és fél milliárd forintot különített el különböző egészségmegőrző programokra. Az egészségvédelem azonban egyáltalán nemcsak a szűrésből, az egészségi állapot felméréséből áll, hanem idetartozik az oktatás és a nevelés is. A Világbank nem véletlenül támogatja azt a törekvésünket, hogy évente ne halljanak meg csaknem harmincezren az alkoholizmusból eredő májzsugorodásban. Pártunk többször feltette a kérdést, de úgy látszik nem elégszer: az alkoholból és a cigarettából származó állami bevétel valóban nyereség-e? Az élvezeti cikkek mértéktelen fogyasztása miatt emberek mennek tönkre, halnak meg, családok esnek szét. Mindaddig, amíg ezen a téren nem lesz érdemi változás, szorgalmazni kell, hogy az élvezeti cikkek forgalmazásából befolyó pénznek legalább egy részét forgassa vissza a költségvetés az egészségvédelmi programokra. Dr. Szolnoki Andrea (SZDSZ): — Kérdéseink: hol, ki és miből működteti az egészség- védelmet? Először is a polgárokat kellene meggyőznünk arról, hogy helytelenül élnek. De ez sem megy pénz nélkül. Utána a törvényhozást kellene „bombázni”, hogy hozzanak létre egészségvédelmi tanácsot. Ez a minisztériumok felett álló testület közvetlenül az Országgyűléshez tartozna, s a központi költségvetésből is támogatva irányítaná a betegségek megelőzését szolgáló intézkedéseket. Szerintem most ezek volnának a legfontosabb teendők. Dr. Csermely Gyula (Köztársaság Párt): — Profi szakemberek nélkül nem sokra jutunk ebben a kérdésben sem. Ahhoz, hogy valóban eredményt tudjunk felmutatni, az állami költségvetésből juttatott pénz mellett megfelelő képzettségű szakemberek is kellenek. Nem tudok róla, hogy ma volnának az irányítási apparátusban ilyenek. Dr. Simek Ágnes (MSZDP):-----A párt még alig jutott t úl az egyesülésen, így még nem készülhetett el a programunk. De azt a számok is bizonyítják, hogy minél többet költ egy ország az egészség megőrzésére, annál kevesebbet kell gyógyításra fordítania. Mindezek ismeretében olyan gazdasági és egyéb körülményeket kell teremteni, hogy a polgár a helyes életmódot válassza. Számomra egyébként képletesen is jól jelzi a helyzetet, hogy hazánk egyetlen orvostudományi egyetemén sem működik egészségvédelmi tanszék. Szabó Margit
