Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. január 5., szerda Olvasószolgálat A saját terjesztés első napjainak tapasztalata — előfizetőink telefonjai alapján — kedvezőnek mondható. Számítottunk rá, hogy minden igyekezetünk ellenére a kezdet sok tévedést, hibát hozhat. Már az új terjesztési rendszer második napján nagyságrenddel csökkent a hívások száma, hiszen, aki valamilyen okból nem kapta meg a hétfői Petőfi Népét és ezt jelezte, ügynökségeink külön figyelemmel kísérték a következő szám kézbesítésekor. Köszönünk minden kritikát, örülünk a jókívánságoknak, amivel szerkesztőségünket illetik olvasóink. Egy kedves félegyházi előfizetőnk most jelentkezett, hogy elfelejtette megrendelni a Petőfi Népét. Járt nála a kézbesítőnk, de akkor ő még bizalmatlan volt, eltette a megrendelőlapot. Hétfőn és kedden nem kapta meg az újságot és ez hiányzik. Megveszi ugyan az árusnál, de kérdezi: lehet-e újra előfizető? Természetesen lehet és üdvözöljük visszatérését előfizetőink táborába. A mai napon felkeresi az ügynökség az előfizetési díjért, természetesen a friss újsággal. Egy Kiskunmajsáról telefonáló hölgy az idén még nem kapott lapot, pedig előfizette. Tőle és mindazoktól, akik hasonló helyzetbe kerültek, elnézést és megértést kérünk. Köszönjük jelentkezésüket és ígérjük, a hibát korrigálni fogjuk. Észrevételeikkel, kérdéseikkel forduljanak továbbra is olvasószolgálatunkhoz , melynek telefonszáma: 76/481-391, vagy a terjesztési osztályhoz a 76/486-539-es telefonon, illetve a területi kézbesítőhöz. Sok sikert! FOLYTATJUK AZ ALÁÍRÁSGYŰJTÉST A nemzetközi hírű gokartpályáért A kecskeméti Rendőrfalunak és az úgynevezett „Kósa-falu- nak” volt egy fogorvosnője és egy asszisztense. Ma már mindkettő megszűnt működni. Van egy körzeti orvosnőnk és egy asszisztensünk, az ő működésük is hamarosan megszűnik. Volt egy focipálya, az is a múlté, volt egynéhány buszmegálló épségben két napig. Volt nyugalmunk, addig, amíg a piacépítési kampányt el nem indították a város vezetői. Eladják az orvosi rendelőt, mielőtt okosabb megoldást választottak volna. Piacot és vásárteret akarnak létesíteni, mielőtt gondos felmérést végeztek volna. Már eddig is sokat költöttek rá: KGST-piac és vásárterek a város belterületén. Mi, a falu lakói egészen más létesítményeket képzeltünk el, amelyek nyugtatóbban hatnának ránk. Most a falu lakói, ha egy hivatalos ügyet akarnak intézni, a megoldás: fel a buszra, öreg, megfáradt emberek gyógyszertárba, fogat húzatni, 25 forint oda, 25 vissza, ha nincs átszállás, ha nem kell kísérő az SZTK-ba. Igaz, nem a lakosok hivatottak arra, hogy ki és mennyi jutalmat kapjon a vezetők közül, de ha megérdemelte, hadd vigye. De felháborodásunknak szeretnénk továbbra is hangot adni a vásártér kiépítésével kapcsolatosan. A lakosok félelme a közbiztonság romlása láttán nem alaptalan. A sajtó is nyilvánosságra hozta, hogy a piac és a vásártér kiépítésére a három terület közül a Búzakalász utcai gokartstadion a legalkalmasabb. De akik így döntöttek, nem ismerik a területet, amelyet szeméttel töltöttek fel. Van abban kórházi szemét, építési törmelék, faipari hulladék, sőt egytonnás betondarabok is. Harminc éve töltődik a terület, amely valamikor három téglagyárat látott el nyersanyaggal. Ma is viszik oda a szemetet legálisan és illegálisan. Erre akarnak építeni? Négyszázhetvenkilenc környékbeli és kétszázötven kecskeméti, de nem a környéken lakó aláírása szerepel a tiltakozóíven. Ha kell, folytatjuk az aláírásgyűjtést, sőt, szükség esetén élő lánccal tiltakozunk az építés ellen. Nem okoskodásból mondom, hanem mint a stadion építésével megbízott szakember, hogy 1978-ban talajmintát vettünk innen, van ahol több méter magas a szemét. Miért kellene 246 milliót költeni erre, mikor máshol sokkal olcsóbban megoldható lenne. Legutóbb a polgármesteri hivatalban azt kértem, adjanak mellém egy szakembert, és bejárjuk a területet, hogy meggyőzzem igazunkról a hivatalt. Ugyanakkor megmutatom azt a helyet, ahol 81 millióból megvalósítható a terv. Ne tegyünk tönkre egy Eu- rópa-hírű stadiont, amely több országban ismert, és szívesen jönnek ide a sportolni vágyók. Tóth Benjamin, Kecskemét, Búzakalász u. 18/A Tizenegy gyermek volt a családban A most kezdődő 1994-es esztendőt a család nemzetközi évének nyilvánították. Milyen jó lenne, ha ezt megérhették volna drága szüléink, akik saját maguk számára is elégtételnek, kárpótlásnak vehetnék ezt a határozatot. Mert ők még igazi családpártiak voltak és a család- tervezést úgy értelmezték, hogy Édesanyámat 18 éves korától közel a negyvenig pontosan kétévenként látogatta meg a gólya. Pedig akkor még ismeretlen volt a családi pótlék, a munka- nélküli- és a gyermeknevelési segély, de még a szülési szabadság is. 1908-ban én is „fölösleges”, negyedik gyerekként érkeztem két nővérem és egy bátyám után. Szüleim mégsem csináltak belőlem „angyalt”, mint az a mai időkben divat, de még az utánam sorakozó öt hugocská- ból és két öcsikéből sem. Sajnos, ezt a szépen induló családtervezést meghiúsították a háborús események. Apánkat is behívták katonának, s a család teljesen tönkrement. A szép családi, kertes házból egyetlen helyiségből álló, albérletbe, majd szükséglakásba költöztünk. Minek ez a sok gyerek? — kérdezték a házigazdák, pedig akkor még csak négyen voltunk testvérek. Abból éltünk, hogy Édesanyánk magára vállalta szinte az egész utca tehetősebb családjainál a mosást, az ott kapott ebédet, vacsorát pedig hazahozta. Takarított a zárdában is, ahol én minden reggel finom rántott levest kaptam. Azóta sem ettem olyan jóízű reggelit... Hát ezért örülünk mi az átlagosnál jobban annak, hogy 1994 a család éve lesz. És bízunk abban, hogy a következő többi is. Tóth Miklós, Kiskunfélegyháza • A Tóth családról több mint ötven évvel ezelőtt készült képen már „csak” heten voltunk a szülök társaságában, azóta már csak hárman maradtunk. Köszönet a Betlehemért Szinte már teljesen kihalt a Betlehem-járás, ami már csak az idősek emlékezetében él. Ezt újította fel Jánoshalmán a katolikus és az általános iskola a polgármesteri hivatallal karöltve. Már az iskolába érkezésünkkor a kicsinyek a tantestülettel együtt vártak bennünket, izgultak, vajon mennyi nézőjük lesz. Kézenfogva vezettek be mindenkit és hellyel kínáltak. Somogyiné Sági Piroska igazgatónő a 87 éves, rövidlátó nővéremet az első sorba ültette, hogy mindent lásson és halljon. Karsai Péter igazgató, országgyűlési képviselő meleg, megnyitó szavai után Szilasi György alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Utána kezdődött a Betlehem-játék. Elsőnek a katolikus iskola, majd a szakmai tagozatosok következtek. Szinte lélegzet-visszafojtva figyelt mindenki és úgy érződött, hogy a nézők és a játékosok szíve-lelke együtt dobban. A játék befejezése után minden résztvevő egy kétkilós karácsonyi csomagot kapott a polgár- mesteri hivatal jóvoltából. Elhangzott, hogy ezt hagyomány- nyá teszi ezután a város. Ezzel elhintették a szeretet és az együttélés magjait. Mivel a műsor befejeztével ezt az odaadó munkát a nézők nem köszönték meg — nyilván a meghatottságtól —, engedtessék meg, hogy így utólag köszönetét mondjak mindazoknak, akiknek ez nem kis fáradtságába került. Varga Lászlóné, Jánoshalma, Kiss u. 48. Szeretem a boltot, de! Gyakori vásárlója vagyok a kecskeméti Szent Miklós (azelőtt Puskin) utca és a Toldi utca sarkán lévő boltnak, amely ellen kifogásaim vannak. A kenyeret például az ablakban tárolják, ahol igen hamar megszárad. Függöny nincs előtte, és így elég sok por száll oda, mivel az ajtó közelében van. Ilyen körülmények között poros, sok ember által fogdosott kenyeret kapunk, de a boltban még azzal is tetőzik az egészet, hogy ha a vásárló kéri, vágják ketté a kenyeret, ezt a kosártartó polcon teszik meg, ami a sok piszkos üvegtől és a kosaraktól koszos. Pedig ott van a pult és úgy illene, hogy a vágódeszkán vágják fel a kenyeret. Egy bolt tulajdonosának ennyit igazán illene tudni a tisztaságról. Van még egy gondom. Az üzletben található egy kályha, s ha abba begyújtanak, olyan büdös és füst van, hogy nem lehet bentmaradni. Ráadásul ez a felvágottak közelében van, s ez megint nem higiénikus. Tudom, minderre azt lehetne mondani, hogy ha ennyi problémám van, akkor miért vásárolok ott. A válaszom egyszerű: ez a bolt van legközelebb hozzánk. Egyébként szeretem a boltot, csak a fenti problémákat kellene megszüntetni. Reménykedem is abban, hogy a tulajdonos előbb-utóbb változtat a leírtakon. És nemcsak az én kérésemre, sokan vásárolunk ott. Tisztelettel: egy vásárló Megszűnik a kisvasút? Segítsenek megoldani, az illetékes helyen eljárni, amíg nem késő. Korábban is többször szóba került már — még az előző rendszerben — hogy gazdaságtalan, mert nem eléggé kihasznált a bugaci kisvasút. A mostani hírek szerint nehézségekbe ütközik a közlekedésünk. Sajnos, a rossz hír mindig megvalósul, s ez alól a MÁV sem kivétel. A Kecskemét-átrakóról 21 óra 15 perckor induló és Kiskőrösre 23 óra 25-kor érkező kisvonat van veszélyben, vagyis az utasok. Gyakran igénybe szoktuk venni többen is munkánk végeztével. A kiskatonák ugyancsak ezzel a vonattal tudnak a szabadságuk leteltével visszatérni az alakulatukhoz a hét végén. Miért akarja a MÁV ezt a forgalmas vonatot megszüntetni? Nincs a bevételre szüksége a vasútnak? Ilyen jól mennének az üzleti ügyek? Nem különb a helyzet, sőt rosszabb a Kecskemét-átrakóról 4 óra 50-kor induló, Bugac-Fel- sőre 6.30-kor érkező, Kiskunmajsáról 3.26-kor induló és Kecskemét-átrakóra 5.30-kor érkező, Kecskemét-átrakóról 20.18-kor induló és Kiskunmaj- sára 22.30-kor érkező kisvona- tokkal sem, ugyanis ezeket a 1994. február 1-jétől tervezi megszüntetni a MÁV. A jelzett útvonalakon buszjárat nincs, csak földút a jellemző. Mi lesz velünk, szerencsétlen utasokkal, ha mindezeket megszüntetik? A munkába járás, az orvoshoz, a kórházba, az SZTK-ba járáskor ezeket tudjuk csak igénybe venni, szegény tanyai réteg. Sürgősen kérjük a megoldást, ha kell aláírásgyűjtéssel is tudjuk azt segíteni. Horváth Piroska, Orgovány A BIZTOSÍTÓ NEM TEHET SEMMIT? A külföldi autós elhajtott! Végül is betelt a pohár! Egyik ámulatból a másikba esem ezen az ajándékhullámon, amit most a Petőfi Népe szerkesztősége produkál a kedves előfizetők örömére. Én is régi előfizetője vagyok lapjuknak. Ha nagyon ráérnének, s felütnék a régi előfizetők névsorát, valószínűleg engem is megtalálnának benne. Most nagy fába vágták a fejszéjüket a lap szerkesztői, hogy önellátók akarnak lenni és ezért áldozatot is hozni kell. Azért a postát is sajnálom, hogy elveszített egy jó ügyfelet. Továbbra is sok sikert az újításhoz és sok előfizetőt. Boldog, békés új esztendőt kíván egyik „kedves előfizetőjük”. (Pulai Sárikát külön üdvözlöm a szép írásaiért.) Karazsia Ferencné, Kecskemét, Klapka u. 32. Szíjcsere Félegyházi ügynökünknek éjfél után egy órakor elszakadt a gépkocsijában az ékszíj. A Szélmalom csárdánál lévő BP-kút dolgozói azonban megjavították az autót, és gratuláltak, hogy hajnali egy órakor már a friss Petőfi Népét olvashatják. Mindkettőt köszönjük. Még 1992 áprilisában történt, hogy egy szlovákiai utam során karamboloztam. Pontosabban egy szlovák rendszámú autós hátulról belém szaladt. Kihasználva, hogy az autója működőképes maradt, megállás nélkül elhajtott. A rendszámát azonban fel tudtam írni, majd a helyi rendőrségtől segítséget kértem, akik elvégezték a helyszíni szemlét, s jegyzőkönyvet készítettek. Hazatérve a mintegy 100 ezer forintos káreseményt jelentettem a Hungária Biztosítónak. Ezután egy évig nem történt semmi. Majd a harmadik, ajánlottan küldött érdeklődő levelemre válaszolt a biztosító vezérigazgatója, aki közölte velem, hogy ameddig a szlovák fél a saját biztosítójánál nem kéri az általa okozott kár rendezését, addig nem tehetnek semmit. Nos, máig valóban nem is tettek semmit. Ezek után óhatatlanul felmerül bennem néhány kérdés. Először is, ha úgy jelentkezem be a biztosítónál, hogy a káresemény itthon történt, ismeretlen gépjármű által, akkor a MA- BlSZ-számláról már régen kártalanítottak volna. Ez csalásra ösztönzi a magyar autósokat. Másodszor: ugyan miért kémé a szlovák autós károkozásának rendezését, hiszen ehhez nem fűződik érdeke, sőt, ha ott is él a bonus-monus rendszer, kifejezetten hátrányosan érintené. Nem tudom, miért nem kártalaníthat a Hungária Biztosító egy esetleges, ugyanilyen nagyságú szlovák követelés terhére. Azt hiszem, a biztosítási díjakat figyelembe véve, joggal várhatnának el a magyar autósok egy olyan biztosítási rendszert, amely nem teszi kiszolgáltatottá őket a külföldi autósok károkozásával szemben. Annál is inkább indokolt volna ez, mert útjainkon lassan több lesz a külföldi rendszámú autó, mint a magyar. Figyelembe véve a leírtakat — amely eset bizonyára nem egyedi jelenség — a mostani biztosítási rend jelmondata akár ez is lehetne: Reszkessetek, magyarok! Zádori Zoltán, Tataháza, Kossuth utca 50. Az asszonyt már csak néhány esztendő választja el a nyugdíjtól. A szerkesztőségbe csupán azért jött be, hogy elmondja, milyen képtelen helyzetbe került. Nem tehet mást, mint megtagadja a munkát, felmond. A foglalkozása adminisztrátor, titkárnő, telefonközpontos és kávéfőző. Kezeli a faxot, a telexet, és hosszú évek óta nem használ telefonkönyvet, mert a számokat fejben tartja. A vállalat, ahová évtizedekkel ezelőtt belépett, most több kft.-re bomlott, ő az egyikhez került, egy ifjú, többdiplomás férfi mellé, mint mondta: mindenesnek. Hamar kiderült azonban, hogy nem tudnak együtt dolgozni. Pontosabban ő képtelen elviselni új főnökét, még akkor is, ha sok diplomája van, mert a jelekből az derül ki, hogy bizony nem minden esetben az iskolai végzettség számít. A fiatal férfi ugyanis mérhetetlenül durván beszélt. Nem volt egyetlen mondata sem, amelyben nem szólított volna fel valakiket — természetesen a munkatársait, akik tulajdonképpen az ő fizetését is megkeresik — a szexuális kapcsolatra, annak perverz változataira. Sajnos, ebben olyan „magas színvonalra” tett szert, hogy még a legképzetlenebb kocsis is elszégyellhette volna magát, ha egy-egy megcifrázott mondatát meghallja. Munkatársai kezdetben jópofa hóbortnak tartották a viselkedését, ám né- hányan új munkahelyet kerestek, de nem mondták meg főnöküknek a távozás okát. Hadd tűrjenek azok, akik ottmaradtak. Sajnos a mostani körülmények között bizony majdnem mindent el kell tűrniük a beosztottaknak, akik örülnek, hogy egyáltalán munkahelyük, s ezáltal biztos fizetésük van. Ahogyan az asszony elmondta, reggel hiába köszönt érkezésekor, a válasz ekként hangzott: Majd ha bekapja a kutyája vörös, rojtos f...át, akkor kinyithatja a száját. Azután az asszony dolgozott, mint egy automata és nem szólt semmit. Most viszont betelt a pohár. Felmondott. Úgy tervezi, hogy néhány évig alkalmi munkából él, de nem retteg a munkahelyén. A „humoros” főnököt pedig igyekszik kitörölni az emlékezetéből.- sei Igaza van! Felkeltette az érdeklődésemet az 1993. december 29-én, szerdán ebben a rovatban közölt cikk, amelynek ez volt a címe: Mások okulására mondom. Ez a becsületes anya nagyon igazat mondott, mert valóban én is jártam így, noha sajnos rokkantnyugdíjas vagyok, de a „tandíjat” meg kellett fizetnem. Őszintén szeretném ezzel az anyával felvenni a kapcsolatot. Én is becsületes vagyok és utálom a csalókat. Megkérem a T. szerkesztőséget, hogy a címét küldjék el a nevemre. Gondos Lászlóné, Ladánybene, Mester u. 19. (Kedves Olvasónk! Az illető címét nem küldhetjük el az ő hozzájárulása nélkül, de reméljük, hogy olvassa ezt az írást, és mert itt közöljük az ön címét (mivel nem írta azt, hogy ennek közléséhez nem járul hozzá) talán ő levéllel fogja felkeresni. A szerk.) Az oldalakat szerkesztette: Gál Sándor
