Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-05 / 3. szám
1994. január 5., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Összeállításunk tartalmát továbbra is az Önök által írt levelek határozzák meg, de a terjedelem — amint azt már korábban jeleztük — mostantól megváltozik, nagyobb. így bizonyára elkerülhető lesz az, ami eddig bizony nem egyszer olvasói bosszúságot okozott, nevezetesen, hogy a hozzánk küldött levelek csak egy hét, esetleg hetek múlva kerültek bele az összeállításba, anyagtorlódás miatt. Sajnos, minden levelet ezután sem tudunk közölni. Ilyen például az, amelyet R. G. kecskeméti olvasónk küldött, s amelyben arra a kérdésre keres választ, hogy Rommel tábornoknak milyen üzenetet küldött az OKW? Hasonlóan nem tudunk mit kezdeni azzal a hosz- szúra sikeredett írással, amelynek szerzője az egészségügyi ellátásról fejti ki véleményét, meglehetősen durva, nyomdafestéket csak nehezen tűrő hangon. Szívesen teszünk eleget viszont annak a bócsai olvasónknak, aki arra kér bennünket, hogy tegyük közzé sorait, amelyben megköszöni az ottani polgármesteri hivatalnak az iskoláskorú gyerekeknek juttatott karácsonyi, és a korábban adott iskolakezdési segélyt. Várjuk további leveleiket. A szerk. A taxis készenlétben van Tisztelt Varga Pálné! Igen log, mert úgy tölti felelősségtelnagy örömmel olvastam a Petőfi Népe december 22-én megjelent számában Fáradtak a taxisok című írását, melyből az Ön féltő aggodalma volt kiolvasható. Levele inkább dicséret, és szinte üdítően hat ebben a kampányszerű hangulatban, amely szinte minden szinten divatossá tette a taxisok ostorozását. De, hogy konkrétan is válaszoljak észrevételeire, az objektív tájékoztatás érdekében elmondom, hogy egyesületünkben kötelező éjszakai ügyeletet tartunk három fővel, akiknek szolgálati ideje nyolc óra. Ezek a kollegák 22 órára jelentkeznek és reggel hatig dolgoznak körülbelül havi három esetben. A cikkben az Ön által említett 37 órát teljesítő taxis teljesítménye legfeljebb a rekordok könyvébe való lenne, de minden realitást nélkülöz. Ha pedig a taxis alszik a volánnál, az azért dicséretes doSzükséges a A sajtó nyilvánosságát szeretném kérni az alábbi ügyben, mivel határozott véleményem, hogy lakossági érdeket szolgálnánk, különös tekintettel a kisnyugdíjasokra és az alacsony jövedelmű emberekre. A kecskeméti Petőfi Sándor utcai baromfiboltról van szó, amelyet megvásárolt az OTP Ingatlan Rt. Ezt abból a telefonból, illetve levélből tudtam meg, amelyben a Szalagházi Lakásfenntartó Szövetkezet hozzájárulását kérték a bolt irodává történő átalakításához. Telefaxon közöltem mind az OTP Ingatlan Rt. budapesti vezérképviseletével, mind pedig a kecskeméti területi főmérnökséggel, hogy hozzájárulást nem adunk, de elővásárlási jogunkkal élve igényeljük a helyiséget. Ugyancsak telefaxon kértem ehhez Merász József polgár- mester úr támogatását olyan érjes munkaidejét, hogy utashiány miatt fuvart nem teljesít, mégis készenlétben van, mert egy százezres városban bármely pillanatban lehet sürgős szükség taxira. Szerződésben vagyunk például a kórházzal, ahonnan — hívás esetén — a balesetet szenvedőnek az életbenmara- dáshoz szükséges vért, ügyeleti személyzetet taxisaink szállítják, átérezve feladatuk súlyát és fontosságát. Kérem arra, hogy ha legközelebb hasonló esetet észlel, keltse fel az „alvó” taxist, hiszen járó motorral, bekapcsolt rádióval úgysem alhat olyan mélyen, hogy kísérlete eredménytelen lenne, mint ahogyan kizárt az is, hogy a diszpécser alvás miatt ne teljesítené feladatát. Sorait megköszönve, minden utasunknak az új évben is kellemes utazást kívánunk: Nagysolymosi Géza, elnök Hírős Taxi Egyesület baromfibolt! telemben, hogy a hivatal ne adjon engedélyt a bolt átalakításához. Kértem a baromfifeldolgozó vállalat igazgatóját, hogy közölje a bolt eladási árát, mert a pénzt letétbe akarjuk helyezni. Tőkeerős vállalkozó bevonásával tovább kívánjuk működtetni a boltot a régi dolgozókkal, esetleg a profilt bővítve mást is árusítanánk (például halat). Eddig egyetlen faxra sem kaptam választ, és a boltot december 27-én a baromfifeldolgozó vállalat megkezdte leszerelni. Félő, hogy a bontásokat is elindítják. Kérem a szerkesztőséget, legyen segítségünkre, mivel nagyon sok embert aggaszt a bolt bezárása, sőt felháborodásának ad hangot sok-sok régi vásárló, amikor megtudja az iroda létesítéséről szóló elképzelést. Lengyel Géza ügyvezető elnök Hiába várom a pénzemet Több év óta vagyunk a lap előfizetői és rendszeres olvasói. Nagyon érdekesnek és sokoldalúnak tartjuk a lapot, és ezúton is szeretnénk Önöknek további sok sikert kívánni a munkájukhoz és békés, boldog újesztendőt. A jó kívánság mellé — kérem, ne vegyék ünneprontásnak — panaszról is szót ejtek, de az nem az Önök munkájával kapcsolatos. Az én ünnepemet a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság dolgozói keserítették meg. Történt ugyanis, hogy szeptemberben betegállományba kényszerültem, ami október közepéig elhúzódott. A munkaadómtól, a ráeső időszakra (tíz nap) meg is kaptam a táppénzemet, viszont a társadalombiztosítási igazgatóság mind a mai napig (december 28) nem utalta ki a fennmaradó összeget a részemre. Ha a munkabérből kell a tb- járulékot levonni, akkor nincs türelmi idő, a jogalkotó nem ad rá lehetőséget, de ha a dolgozó várja a járandóságát, akkor a hivatal ráér, az ottani dolgozóknak nem sürgős a munkájukat megfelelően és haladéktalanul elvégezni. Igaz, én egyszerű fizikai dolgozó vagyok, de úgy érzem, a mai világban a számítógép megkönnyíti az ő munkájukat (tulajdonképpen ezért találták ki az egészet), ezért joggal elvárhatná az ember, hogy a részére járó összeg — akármilyen kevés is ( az ő szemükben) — ne több hónap várakozás után kerüljön kifizetésre. Ez az eset velem történt, meg, de sajnos a környezetemben több embernek ez a keserű tapasztalata. Az embernek várakozásból nehéz megélni. S még egy kérdésem lenne. Vajon az igazgatóság mennyi késedelmi kamatot küld számomra, amiért több hónapon keresztül az én pénzemmel gazdálkodik? Ha én tartozom bármely szervezetnek, akkor a kamat jogos és igen magas. De ha a hivatal nekem tartozik, akkor nekem nem jár a kamat. T. J.-né, Kiskunfélegyháza NEM A SZÁMOK TÜKRÉBEN Nagy érdeklődés a közmeghallgatáson! Szánk önkormányzata közmeghallgatásra kérte fel a lakosságot az 1993-94-es költségvetés és egyéb közügyek érdekében december 27-én. A község művelődési házának mozitermében szép számban nemcsak részt vett a lakosság, de hasznos hozzászólásaikkal, javaslataikkal, bírálataikkal hozzá is járultak a megbeszélés sikeréhez. Zaka László polgármester tájékoztatta a jelenlévőket az 1993- as költségvetés eredményes teljesítéséről, melyben vannak ugyan áthúzódó pénzügyek, de azok nem rontják az elmúlt évi eredményeket. Az 1994- es költségvetés lényegében hasonlít az elmúlt évihez, de számokat csak a költségvetés jóváhagyása után fog részletesen közölni. A közmeghallgatás csak a tervek általános ismertetését jelenti, melyben kiemelkedő szerepet kap a tanyákon élő emberek helyzetének javítása. így például a dűlőutak rendezése a földtulajdon átalakítása után és az elavult villanyhálózat felújítása. Néhány számszerű adat közlése mellett a fontossági sorrend kialakítása a tervek jóváhagyása után lesz érthető. Ilyen például a község közterületeinek rendbehozása, a szennyvíz elvezetése, a szeméttelep korszerűsítése, kerékpárút létesítése az iskolások biztonságos közlekedése érdekében. Tárgyalnak a kábeltelevízió létesítéséről, a telefonállomások számának növeléséről, melynek költségeit arányosan megosztanák a szolgáltató és a fogyasztóközönség között. Komoly gond a munkanélküliekről való gondoskodás, de remény van új munkahelyek létesítésére is. Türelmet és megértést kér a lakosságtól az önkormányzat, mert csak azokat a terveket lehet elfogadni, amelyeket saját erőből tudnak megoldani. Területünkön a közbiztonság kérdése nem elhanyagolható, s ebben a rendőrség, az önkéntes vagyonvédők összefogása segíthet. Végül az önkormányzat szociális bizottságának elnöke tájékoztatta a jelenlévőket a szociális ügyekről, melyben a szerény pénzügyi lehetőségek dacára sikerült megoldani a legégetőbb gondokat, sőt megismételték a tavalyi, a 75 éven felüli lakosok karácsonyi segélyezését is. A bizottság elnöke kérte a lakosságot: jelezzék az általuk észlelt, rossz anyagi körülmények között élők adatait, hogy megfelelően intézkedni tudjanak. Zaka László polgármester zárszavában megköszönte a szépszámú részvételt és a segítő szándékot, majd továbbra is kérte a lakosság segítő együttműködését. Bálint István, Szánk Trabantos baleset December 28-án, miután végeztem a bevásárlással, hazaidé tartottam Állampusztára a Trabantommal. Sajnos, baleset történt velem, mert a II. számú csirketelep mögött belecsúsztam a kocsival a közút melletti vetésbe. Ott várakoztam, mert egyedül nem tudtam sehogyan sem kikecmeregni szorongatott helyzetemből, mígnem egy idő után arra jött egy fekete rendszámos NIVA, s megállt. A vezető kiszállt és kérdezte, miben lehet segítségemre. Miután a közútra felvontatott, köszöngetésem közepette búcsúzott, és eltávozott a helyszínről. Hazaérve, csak otthon tudtam meg, hogy az illető a hartai polgármester volt. Segítségét ezúton köszönöm meg. Id.Szarka József Állampuszta, III.-as u. 3 Bosszantó jelenségek Ilyenkor télidőben reggel 6-7 óra között és délután 15.30 után már erősen szürkület van. Autós vagyok magam is, és nap mint nap tapasztalom, hogy mennyi öngyilkos és gyilkosjelölt száguldozik közöttünk. Nagyon sokan nem kapcsolják fel a tompított világítást, jobb esetben a helyzetjelző lámpa „világít”. A márkák között a többséget a nyugati autóval rendelkezők képviselik. Úgy látszik, rájuk nem ragadt a nyugati közlekedési kultúrából, sőt talán még a KRESZ ide vonatkozó előírásaira sem emlékeznek. Nem lehetne a rendőrségnek helyszíni bírsággal emlékeztetni őket? A kecskeméti Széchenyivá- rosban az utóbbi hetekben szinte nap mint nap van hosz- szabb-rövidebb áramszünet, amit a DÉMÁSZ nem jelez előre. Hosszabb ideje tapasztalható időnkénti feszültségcsökkenés, ami nem biztos, hogy jót tesz az elektromos készülékeknek. Nem tudna a DÉMÁSZ megnyugtató módon segíteni ezen? Szintén a Széchenyi városra kiterjedő rossz tapasztalat, ami a posta csomagkézbesítéséhez kapcsolódik. Jön a kézbesítő, megnyomja a gombot, a kaputelefont, s ha nincs otthon a címzett ( s ez a gyakoribb) az értesítőt kiragasztja a lépcsőházi ajtóra, hadd vigye a szél, tépje le bárki szórakozásból, vagy firkálják össze a gyerekek. Nem vehetné azt a fáradtságot a kézbesítő, hogy a levélszekrénybe dobja, mert azokhoz a zárható lépcsőházi ajtók esetén is szabad a bejárás. így év végén, év elején elég is ennyi a füstölgésből. Remélem soraimat elolvassák a postánál és az áramszolgáltatónál is, és lesz valami foganatja. B. István, Kecskemét Széchenyiváros Újra csak mi vagyunk a becsapottak ? Jó néhány idős és kisnyugdíjas, megtévesztett ember érdekében írok a szerkesztőséghez, kérve tájékoztatásukat. Az akasztói Béke Szövetkezettől tagsági viszonyunk, munkaviszonyunk alapján aranykorona juttatást kaptunk, mellyel saját tulajdonú földet, vagy részaránytulajdont lehetett volna szerezni. A juttatást követően 10-15 élelmes ember nagyjából összejárta az elesetteket és potom összegekért (400-500 forint/ aranykorona) felvásárolták a juttatott aranykoronákat. A felvásárlók „agitációjában” szerepelt, hogy ha nem adjuk oda az aranykoronánkat, akkor megadóztatnak bennünket, és ha megszűnik a szövetkezet, nem kell senkinek sem a földünk, művelhetjük (idős létünkre), éljünk hát most az alkalommal, azonnal adjuk el, szabaduljunk tőle. Éppen az ellenkezője történt, mint megtudtam. A szövetkezet a bérbe adott földekért évente és koronánként 20 kg búza bérleti díjat fizet. Most az a hír járja, hogy a földkiadással kapcsolatos rendeletben benne van, hogy az ingyenesen kapott termőföld eladásából származó bevétel 50 százaléka adóköteles. Általában ezer forint értékű egy korona, hiszen ennyibe is lett kiadva. Ez egyáltalán nem ment át a köztudatba, s ennek folytán a megtévesztések, tisztességtelen felvásárlások miatt éppen a legrászorultabb kisnyugdíjasokat fosztották meg a bérbeadás és az abból származó kis terményjuttatás lehetőségétől és még ráadásul a földterülettől is. Tisztelettel kérném a szerkesztőség tájékoztatását arról, hogy a tájékozatlanság és tudatlanság folytán eltékozolt aranykorona visszaszerzésére van-e törvényi lehetőség? Vagy 1994-ben az ezer forintot érő aranykorona ingyenes juttatása után kinek kell az adót megfizetnie? Csipkereki Istvánná Akasztó, Szabadság u. 59. xxx (Kedves Olvasónk! Kérdéseire az alábbiakat tudjuk válaszolni: sajnos, az „eltékozolt” aranykoronák visszaszerzésére nincs törvényes lehetőség még azon a címen sem, hogy tájékozatlanok voltak az eladók. Ami a második kérdést illeti — kinek kell adóznia — nos, itt kedvezőbb a helyzet. Az ingyenesen kapott aranykorona után csak akkor kell adóznia annak, aki kapta, ha azt a névértéken felül adja el, de akkor is a névérték és az azon felüli összeg különbsége után. Mivel leveléből az derül ki, hogy a névérték alatt keltek el az aranykoronák, így természetesen adózni nem kell.) A szerk. Sorstársak Körülbelül kétszázötven sorstársam nevében írom, amikor elmondom, hogy felejthetetlenül jól éreztük magunkat, mi a kecskeméti Egressy Béni klub leszázalékolt, mozgáskorlátozott tagjai, akiket néhány órára meglátogattak a Kecskeméti Katona József Színház művészei, és színvonalas műsort adtak szórakozásunkra. Nem hagyhatom azonban szó nélkül azt sem, hogy az önkormányzat és különböző vállalkozásoktól egy-egy kis ajándékot kaptunk. Mindez azt a hitet táplálja bennünk, hogy az emberekből nem halt még ki a szeretet, az önzetlenség és társaik tisztelete, megbecsülése. Olajos Jánosné NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Hizlalás! Az újesztendő első látogatója egy idős, Kecskemét környéki parasztasszony volt. Láthatóan megviselték a nehéz munkával töltött évtizedek, a tíz éve rászakadt magány. Öt gyermeket nevelt fel, ahogyan megfogalmazta: munkára szoktatta őket, mindegyiknek szakmát adott a kezébe, olyat, amit ő tartott jónak számukra. A két lány varrónő lett, a három fiú pedig gépek javításával kapcsolatos szakmáról kapott bizonyítványt. — Tavaly úgy láttam jónak, hogy kiköltözzem a nagyapám tanyájára, a falubeli házat pedig a középső fiamra hagyjam. Éreztem, hogy fogy az erőm, de arra, hogy ellássak egy csomó baromfit, kertészkedjek, termeljek hat hízónak való kukoricát, még elegendő, mert a szüleim engem is munkára neveltek annak idején, amiért nem győzök eléggé hálás lenni legalább az emlékeiknek. Bizony, hat hízónak, mert minden gyerekemnek hizlalok egyet, és januárban mindegyik viheti a másfél mázsás jószágot. Most lenne itt az ideje, hogy megmondják, melyik mikor jön érte. De rettenetes dolog történt. — Elhullottak a hízók? — Dehogyis! Nagyon szépek lettek és vihetnék is őket. De az egyik lányom kivételével megmondták, hogy nekik nem kell. Nem és nem! Igaz, emlegették már a nyáron is, hogy nekik ne hizlaljak, de úgy gondoltam, csak a munkától akarnak megkímélni, és ha eljön az idő, örülni fognak az ajándéknak. De most először nem úgy van, ahogyan én akartam. — A lányom azt mondta, hogy nincs, aki megegye, inkább adjam el, és lesz pénzem. A három menyem összefogott ellenem. Igaz, eddig sem láttam őket szívesen, de most már nem is léphetnek a tanyámba. A fiaim pedig egyenek csak bolti szalonnát, kolbászt és sonkát... — sei — Jövendővárás! Egy faluközösség örömét szeretnénk lapunkban megjelentetni, s megosztani az olvasókkal a pálmonostorai emberek boldog jövendővárását. Karácsony éjjelén kis falunk templomába harangszó hívogatott: megszületett a kis Jézus, aki békességet, szeretetet hozott e világra. Krisztus születésének örömét beragyogta az a csodálatos, meghitt áhitat, amelyet falunk plénbánosa a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium keresztény tagozatos tanulóinak közreműködésével részesített bennünket. Köszönjük ezt a fiatal atyának, aki hosszú évek után ismét vezeti ifjúságunkat a keresztény hitélet felé. Kérjük falunk elöljáróit, hogy Isten oltalmával segítsék atyánkat — mint ahogyan azt eddig is megelégedésünkre tették — Isten dicsőségére, falunk boldogulására cselekedni. Pálmonostora faluközössége