Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

1994. január 5., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Összeállításunk tartalmát továbbra is az Önök által írt levelek ha­tározzák meg, de a terjedelem — amint azt már korábban jeleztük — mostantól megváltozik, nagyobb. így bizonyára elkerülhető lesz az, ami eddig bizony nem egyszer olvasói bosszúságot okozott, ne­vezetesen, hogy a hozzánk küldött levelek csak egy hét, esetleg he­tek múlva kerültek bele az összeállításba, anyagtorlódás miatt. Saj­nos, minden levelet ezután sem tudunk közölni. Ilyen például az, amelyet R. G. kecskeméti olvasónk küldött, s amelyben arra a kér­désre keres választ, hogy Rommel tábornoknak milyen üzenetet küldött az OKW? Hasonlóan nem tudunk mit kezdeni azzal a hosz- szúra sikeredett írással, amelynek szerzője az egészségügyi ellátás­ról fejti ki véleményét, meglehetősen durva, nyomdafestéket csak nehezen tűrő hangon. Szívesen teszünk eleget viszont annak a bócsai olvasónknak, aki arra kér bennünket, hogy tegyük közzé sorait, amelyben megkö­szöni az ottani polgármesteri hivatalnak az iskoláskorú gyerekek­nek juttatott karácsonyi, és a korábban adott iskolakezdési segélyt. Várjuk további leveleiket. A szerk. A taxis készenlétben van Tisztelt Varga Pálné! Igen log, mert úgy tölti felelősségtel­nagy örömmel olvastam a Pe­tőfi Népe december 22-én meg­jelent számában Fáradtak a ta­xisok című írását, melyből az Ön féltő aggodalma volt kiol­vasható. Levele inkább dicséret, és szinte üdítően hat ebben a kampányszerű hangulatban, amely szinte minden szinten di­vatossá tette a taxisok ostorozá­sát. De, hogy konkrétan is vála­szoljak észrevételeire, az objek­tív tájékoztatás érdekében el­mondom, hogy egyesületünk­ben kötelező éjszakai ügyeletet tartunk három fővel, akiknek szolgálati ideje nyolc óra. Ezek a kollegák 22 órára jelentkez­nek és reggel hatig dolgoznak körülbelül havi három esetben. A cikkben az Ön által említett 37 órát teljesítő taxis teljesít­ménye legfeljebb a rekordok könyvébe való lenne, de min­den realitást nélkülöz. Ha pedig a taxis alszik a vo­lánnál, az azért dicséretes do­Szükséges a A sajtó nyilvánosságát sze­retném kérni az alábbi ügyben, mivel határozott véleményem, hogy lakossági érdeket szolgál­nánk, különös tekintettel a kis­nyugdíjasokra és az alacsony jövedelmű emberekre. A kecskeméti Petőfi Sándor utcai baromfiboltról van szó, amelyet megvásárolt az OTP Ingatlan Rt. Ezt abból a tele­fonból, illetve levélből tudtam meg, amelyben a Szalagházi Lakásfenntartó Szövetkezet hozzájárulását kérték a bolt iro­dává történő átalakításához. Telefaxon közöltem mind az OTP Ingatlan Rt. budapesti ve­zérképviseletével, mind pedig a kecskeméti területi főmérnök­séggel, hogy hozzájárulást nem adunk, de elővásárlási jogunk­kal élve igényeljük a helyiséget. Ugyancsak telefaxon kértem ehhez Merász József polgár- mester úr támogatását olyan ér­jes munkaidejét, hogy utashiány miatt fuvart nem teljesít, mégis készenlétben van, mert egy százezres városban bármely pillanatban lehet sürgős szükség taxira. Szerződésben vagyunk például a kórházzal, ahonnan — hívás esetén — a balesetet szenvedőnek az életbenmara- dáshoz szükséges vért, ügyeleti személyzetet taxisaink szállít­ják, átérezve feladatuk súlyát és fontosságát. Kérem arra, hogy ha legköze­lebb hasonló esetet észlel, keltse fel az „alvó” taxist, hi­szen járó motorral, bekapcsolt rádióval úgysem alhat olyan mélyen, hogy kísérlete ered­ménytelen lenne, mint ahogyan kizárt az is, hogy a diszpécser alvás miatt ne teljesítené felada­tát. Sorait megköszönve, minden utasunknak az új évben is kel­lemes utazást kívánunk: Nagysolymosi Géza, elnök Hírős Taxi Egyesület baromfibolt! telemben, hogy a hivatal ne ad­jon engedélyt a bolt átalakításá­hoz. Kértem a baromfifeldol­gozó vállalat igazgatóját, hogy közölje a bolt eladási árát, mert a pénzt letétbe akarjuk helyezni. Tőkeerős vállalkozó bevonásá­val tovább kívánjuk működtetni a boltot a régi dolgozókkal, esetleg a profilt bővítve mást is árusítanánk (például halat). Eddig egyetlen faxra sem kaptam választ, és a boltot de­cember 27-én a baromfifeldol­gozó vállalat megkezdte lesze­relni. Félő, hogy a bontásokat is elindítják. Kérem a szerkesztő­séget, legyen segítségünkre, mivel nagyon sok embert ag­gaszt a bolt bezárása, sőt felhá­borodásának ad hangot sok-sok régi vásárló, amikor megtudja az iroda létesítéséről szóló el­képzelést. Lengyel Géza ügyvezető elnök Hiába várom a pénzemet Több év óta vagyunk a lap előfizetői és rendszeres olvasói. Nagyon érdekesnek és sokolda­lúnak tartjuk a lapot, és ezúton is szeretnénk Önöknek további sok sikert kívánni a munkájuk­hoz és békés, boldog újeszten­dőt. A jó kívánság mellé — ké­rem, ne vegyék ünneprontásnak — panaszról is szót ejtek, de az nem az Önök munkájával kap­csolatos. Az én ünnepemet a megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóság dolgozói keserítették meg. Történt ugyanis, hogy szeptemberben betegállo­mányba kényszerültem, ami ok­tóber közepéig elhúzódott. A munkaadómtól, a ráeső idő­szakra (tíz nap) meg is kaptam a táppénzemet, viszont a társada­lombiztosítási igazgatóság mind a mai napig (december 28) nem utalta ki a fennmaradó összeget a részemre. Ha a munkabérből kell a tb- járulékot levonni, akkor nincs türelmi idő, a jogalkotó nem ad rá lehetőséget, de ha a dolgozó várja a járandóságát, akkor a hi­vatal ráér, az ottani dolgozók­nak nem sürgős a munkájukat megfelelően és haladéktalanul elvégezni. Igaz, én egyszerű fizikai dol­gozó vagyok, de úgy érzem, a mai világban a számítógép megkönnyíti az ő munkájukat (tulajdonképpen ezért találták ki az egészet), ezért joggal elvár­hatná az ember, hogy a részére járó összeg — akármilyen ke­vés is ( az ő szemükben) — ne több hónap várakozás után ke­rüljön kifizetésre. Ez az eset ve­lem történt, meg, de sajnos a környezetemben több embernek ez a keserű tapasztalata. Az em­bernek várakozásból nehéz megélni. S még egy kérdésem lenne. Vajon az igazgatóság mennyi késedelmi kamatot küld szá­momra, amiért több hónapon keresztül az én pénzemmel gaz­dálkodik? Ha én tartozom bár­mely szervezetnek, akkor a ka­mat jogos és igen magas. De ha a hivatal nekem tartozik, akkor nekem nem jár a kamat. T. J.-né, Kiskunfélegyháza NEM A SZÁMOK TÜKRÉBEN Nagy érdeklődés a közmeghallgatáson! Szánk önkormányzata köz­meghallgatásra kérte fel a la­kosságot az 1993-94-es költ­ségvetés és egyéb közügyek ér­dekében december 27-én. A község művelődési házá­nak mozitermében szép szám­ban nemcsak részt vett a lakos­ság, de hasznos hozzászólása­ikkal, javaslataikkal, bírálataik­kal hozzá is járultak a megbe­szélés sikeréhez. Zaka László polgármester tá­jékoztatta a jelenlévőket az 1993- as költségvetés eredmé­nyes teljesítéséről, melyben vannak ugyan áthúzódó pénz­ügyek, de azok nem rontják az elmúlt évi eredményeket. Az 1994- es költségvetés lényegé­ben hasonlít az elmúlt évihez, de számokat csak a költségvetés jóváhagyása után fog részlete­sen közölni. A közmeghallgatás csak a tervek általános ismertetését je­lenti, melyben kiemelkedő sze­repet kap a tanyákon élő embe­rek helyzetének javítása. így például a dűlőutak rendezése a földtulajdon átalakítása után és az elavult villanyhálózat felújí­tása. Néhány számszerű adat köz­lése mellett a fontossági sorrend kialakítása a tervek jóváhagyása után lesz érthető. Ilyen például a község közterületeinek rend­behozása, a szennyvíz elveze­tése, a szeméttelep korszerűsí­tése, kerékpárút létesítése az is­kolások biztonságos közleke­dése érdekében. Tárgyalnak a kábeltelevízió létesítéséről, a te­lefonállomások számának növe­léséről, melynek költségeit ará­nyosan megosztanák a szolgál­tató és a fogyasztóközönség kö­zött. Komoly gond a munkanélkü­liekről való gondoskodás, de remény van új munkahelyek lé­tesítésére is. Türelmet és megér­tést kér a lakosságtól az önkor­mányzat, mert csak azokat a terveket lehet elfogadni, ame­lyeket saját erőből tudnak meg­oldani. Területünkön a közbiz­tonság kérdése nem elhanya­golható, s ebben a rendőrség, az önkéntes vagyonvédők össze­fogása segíthet. Végül az önkormányzat szo­ciális bizottságának elnöke tá­jékoztatta a jelenlévőket a szo­ciális ügyekről, melyben a sze­rény pénzügyi lehetőségek da­cára sikerült megoldani a legé­getőbb gondokat, sőt megismé­telték a tavalyi, a 75 éven felüli lakosok karácsonyi segélyezé­sét is. A bizottság elnöke kérte a lakosságot: jelezzék az általuk észlelt, rossz anyagi körülmé­nyek között élők adatait, hogy megfelelően intézkedni tudja­nak. Zaka László polgármester zárszavában megköszönte a szépszámú részvételt és a segítő szándékot, majd továbbra is kérte a lakosság segítő együtt­működését. Bálint István, Szánk Trabantos baleset December 28-án, miután vé­geztem a bevásárlással, haza­idé tartottam Állampusztára a Trabantommal. Sajnos, baleset történt velem, mert a II. számú csirketelep mögött belecsúsz­tam a kocsival a közút melletti vetésbe. Ott várakoztam, mert egyedül nem tudtam sehogyan sem kikecmeregni szorongatott helyzetemből, mígnem egy idő után arra jött egy fekete rend­számos NIVA, s megállt. A ve­zető kiszállt és kérdezte, miben lehet segítségemre. Miután a közútra felvonta­tott, köszöngetésem közepette búcsúzott, és eltávozott a hely­színről. Hazaérve, csak otthon tudtam meg, hogy az illető a hartai polgármester volt. Segít­ségét ezúton köszönöm meg. Id.Szarka József Állampuszta, III.-as u. 3 Bosszantó jelenségek Ilyenkor télidőben reggel 6-7 óra között és délután 15.30 után már erősen szürkület van. Autós vagyok magam is, és nap mint nap tapasztalom, hogy mennyi öngyilkos és gyilkosjelölt szá­guldozik közöttünk. Nagyon sokan nem kapcsolják fel a tompított világítást, jobb eset­ben a helyzetjelző lámpa „vilá­gít”. A márkák között a többsé­get a nyugati autóval rendelke­zők képviselik. Úgy látszik, rá­juk nem ragadt a nyugati közle­kedési kultúrából, sőt talán még a KRESZ ide vonatkozó előírá­saira sem emlékeznek. Nem le­hetne a rendőrségnek helyszíni bírsággal emlékeztetni őket? A kecskeméti Széchenyivá- rosban az utóbbi hetekben szinte nap mint nap van hosz- szabb-rövidebb áramszünet, amit a DÉMÁSZ nem jelez előre. Hosszabb ideje tapasztal­ható időnkénti feszültségcsök­kenés, ami nem biztos, hogy jót tesz az elektromos készülékek­nek. Nem tudna a DÉMÁSZ megnyugtató módon segíteni ezen? Szintén a Széchenyi városra kiterjedő rossz tapasztalat, ami a posta csomagkézbesítéséhez kapcsolódik. Jön a kézbesítő, megnyomja a gombot, a kapute­lefont, s ha nincs otthon a cím­zett ( s ez a gyakoribb) az értesí­tőt kiragasztja a lépcsőházi aj­tóra, hadd vigye a szél, tépje le bárki szórakozásból, vagy fir­kálják össze a gyerekek. Nem vehetné azt a fáradtságot a kéz­besítő, hogy a levélszekrénybe dobja, mert azokhoz a zárható lépcsőházi ajtók esetén is sza­bad a bejárás. így év végén, év elején elég is ennyi a füstölgésből. Remé­lem soraimat elolvassák a pos­tánál és az áramszolgáltatónál is, és lesz valami foganatja. B. István, Kecskemét Széchenyiváros Újra csak mi vagyunk a becsapottak ? Jó néhány idős és kisnyugdí­jas, megtévesztett ember érde­kében írok a szerkesztőséghez, kérve tájékoztatásukat. Az akasztói Béke Szövetke­zettől tagsági viszonyunk, munkaviszonyunk alapján aranykorona juttatást kaptunk, mellyel saját tulajdonú földet, vagy részaránytulajdont lehetett volna szerezni. A juttatást követően 10-15 élelmes ember nagyjából össze­járta az elesetteket és potom összegekért (400-500 forint/ aranykorona) felvásárolták a juttatott aranykoronákat. A fel­vásárlók „agitációjában” szere­pelt, hogy ha nem adjuk oda az aranykoronánkat, akkor meg­adóztatnak bennünket, és ha megszűnik a szövetkezet, nem kell senkinek sem a földünk, művelhetjük (idős létünkre), él­jünk hát most az alkalommal, azonnal adjuk el, szabaduljunk tőle. Éppen az ellenkezője történt, mint megtudtam. A szövetkezet a bérbe adott földekért évente és koronánként 20 kg búza bérleti díjat fizet. Most az a hír járja, hogy a földkiadással kapcsola­tos rendeletben benne van, hogy az ingyenesen kapott termőföld eladásából származó bevétel 50 százaléka adóköteles. Általában ezer forint értékű egy korona, hiszen ennyibe is lett kiadva. Ez egyáltalán nem ment át a köztu­datba, s ennek folytán a megté­vesztések, tisztességtelen felvá­sárlások miatt éppen a legrászo­rultabb kisnyugdíjasokat fosz­tották meg a bérbeadás és az abból származó kis terményjut­tatás lehetőségétől és még ráa­dásul a földterülettől is. Tisztelettel kérném a szer­kesztőség tájékoztatását arról, hogy a tájékozatlanság és tudat­lanság folytán eltékozolt arany­korona visszaszerzésére van-e törvényi lehetőség? Vagy 1994-ben az ezer forintot érő aranykorona ingyenes juttatása után kinek kell az adót megfi­zetnie? Csipkereki Istvánná Akasztó, Szabadság u. 59. xxx (Kedves Olvasónk! Kérdése­ire az alábbiakat tudjuk vála­szolni: sajnos, az „eltékozolt” aranykoronák visszaszerzésére nincs törvényes lehetőség még azon a címen sem, hogy tájéko­zatlanok voltak az eladók. Ami a második kérdést illeti — kinek kell adóznia — nos, itt kedve­zőbb a helyzet. Az ingyenesen kapott aranykorona után csak akkor kell adóznia annak, aki kapta, ha azt a névértéken felül adja el, de akkor is a névérték és az azon felüli összeg különb­sége után. Mivel leveléből az derül ki, hogy a névérték alatt keltek el az aranykoronák, így természetesen adózni nem kell.) A szerk. Sorstársak Körülbelül kétszázötven sorstársam nevében írom, ami­kor elmondom, hogy felejthetet­lenül jól éreztük magunkat, mi a kecskeméti Egressy Béni klub leszázalékolt, mozgáskorláto­zott tagjai, akiket néhány órára meglátogattak a Kecskeméti Katona József Színház művé­szei, és színvonalas műsort ad­tak szórakozásunkra. Nem hagyhatom azonban szó nélkül azt sem, hogy az önkormányzat és különböző vállalkozásoktól egy-egy kis ajándékot kaptunk. Mindez azt a hitet táplálja bennünk, hogy az emberekből nem halt még ki a szeretet, az önzetlenség és társaik tisztelete, megbecsülése. Olajos Jánosné NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Hizlalás! Az újesztendő első látogatója egy idős, Kecskemét környéki parasztasszony volt. Láthatóan megviselték a nehéz munkával töltött évtizedek, a tíz éve rá­szakadt magány. Öt gyermeket nevelt fel, ahogyan megfogal­mazta: munkára szoktatta őket, mindegyiknek szakmát adott a kezébe, olyat, amit ő tartott jó­nak számukra. A két lány var­rónő lett, a három fiú pedig gé­pek javításával kapcsolatos szakmáról kapott bizonyítványt. — Tavaly úgy láttam jónak, hogy kiköltözzem a nagyapám tanyájára, a falubeli házat pedig a középső fiamra hagyjam. Éreztem, hogy fogy az erőm, de arra, hogy ellássak egy csomó baromfit, kertészkedjek, termel­jek hat hízónak való kukoricát, még elegendő, mert a szüleim engem is munkára neveltek an­nak idején, amiért nem győzök eléggé hálás lenni legalább az emlékeiknek. Bizony, hat hízó­nak, mert minden gyerekemnek hizlalok egyet, és januárban mindegyik viheti a másfél má­zsás jószágot. Most lenne itt az ideje, hogy megmondják, me­lyik mikor jön érte. De rettene­tes dolog történt. — Elhullottak a hízók? — Dehogyis! Nagyon szépek lettek és vihetnék is őket. De az egyik lányom kivételével meg­mondták, hogy nekik nem kell. Nem és nem! Igaz, emlegették már a nyáron is, hogy nekik ne hizlaljak, de úgy gondoltam, csak a munkától akarnak meg­kímélni, és ha eljön az idő, örülni fognak az ajándéknak. De most először nem úgy van, ahogyan én akartam. — A lányom azt mondta, hogy nincs, aki megegye, in­kább adjam el, és lesz pénzem. A három menyem összefogott ellenem. Igaz, eddig sem láttam őket szívesen, de most már nem is léphetnek a tanyámba. A fiaim pedig egyenek csak bolti szalonnát, kolbászt és sonkát... — sei — Jövendővárás! Egy faluközösség örömét szeretnénk lapunkban megje­lentetni, s megosztani az olva­sókkal a pálmonostorai embe­rek boldog jövendővárását. Karácsony éjjelén kis falunk templomába harangszó hívoga­tott: megszületett a kis Jézus, aki békességet, szeretetet hozott e világra. Krisztus születésének örömét beragyogta az a csodálatos, meghitt áhitat, amelyet falunk plénbánosa a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium ke­resztény tagozatos tanulóinak közreműködésével részesített bennünket. Köszönjük ezt a fia­tal atyának, aki hosszú évek után ismét vezeti ifjúságunkat a keresztény hitélet felé. Kérjük falunk elöljáróit, hogy Isten oltalmával segítsék atyánkat — mint ahogyan azt eddig is megelégedésünkre tet­ték — Isten dicsőségére, falunk boldogulására cselekedni. Pálmonostora faluközössége

Next

/
Thumbnails
Contents