Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-31 / 25. szám
1994. január 31., hétfő PETŐFI NÉPE 5 A KÉTGYERMEKES ASSZONY HALADÉKOT KAPOTT Egy önkényes lakásfoglaló kálváriája gében a férj jövedelméből épült, a válást követő vagyonmegosztás során 180 ezer forintot ítélt nekik gyermekével a bíróság. A kis család tagjai a válóper után sem váltak ellenségekké. Az asszony szeretné megtartani az emberi viszonyt gyermeke apjával. Miután a férfi külföldön dolgozik, akkor találkoznak, amikor néhány napot itthon tölt. — Megpróbáltuk már azt is, hogy újrakezdjük, de nem megy. Most azt használják fel ellenem a hivatalban, hogy egy ismerős család segítségével felvettem ötszázezer forintot, hogy a volt férjem házának átalakítása folytatódhasson. Kifizettem belőle a leszállított árut. jót akartam. Azt a pénzt visszafizette volna, amikor hazajön. — Miből élnek? — A családi pótlékból, meg a gyerektartásból, de idős szüleim rengeteget segítenek. Bár a kisebbik után még nem kapok tartásdíjat, az apja azt ígérte, ha befejeződik az apasági vizsgálat, visszamenőleg kifizeti. Érezni, hogy nincs indulat benne a férfi iránt. Nem kell ide határozat! 0 Az alpolgármester kiszállt lezárni a huzavonát. a döntés egyébként az igazgatási osztály hatásköre. — Bevontak valakit, esetleg a Családsegítőt a mérlegelésbe? — Nem kell ide mérlegelés, vizsgálat, határozat. Ez a lakás az önkormányzat tulajdona, megvan az új bérlője is, csak még az előző bérlő festési munkáját nem fogadta el a kommunális vállalat, ezért áll üresen. — Hány lakás állhat még a városban üresen? — Nehéz megmondani. Ami nincs átalakítás alatt, az két-három lehet. A Szegedi és a Körösi úti laktanyánál vannak szükséglakások, oda visz- szük most ezt a családot. Bár van rá képviselő-testületi döntés, hogy aki lakást tör fel, az életben nem juthat többe kiutaláshoz. Közben megérkezik Rostás László képviselő, a Családsegítő munkatársa. Azt mondja, a hivatalban hallott az ügyről, jött, hogy kell-e valamit segíteni. Ám hogy miben tudna segíteni, arra nemigen tud válaszolni. Arra gondolt, hogy mivel kocsival van. talán a gyereket elszállítja. Immár tényleg csak a gyermekágy van a szobában, ám arra nem vállalkoznak a szállítómunkások. hogy gyerekestül feltegyék a teherautóra. Órák telnek el, a Hivatal és a Családsegítő többször elvonul valahová. Amikor visszajönnek, közlik, hogy megbeszélték a fehértói gyermekotthonnal, befogadják a kicsit. Holnapra kész a gyámügyi határozat is. A gondoskodásnak álcázott fenyegetés mindannyiunkat megrettent egy pillanatra. Megérkezik Bőmé jogi képviselője Kecskemétről, aki törvénytelennek minősíti az egész eljárást és tiltakozását fejezi ki. A Hivatal és a Családsegítő ismét eltűnik néhány órára, hogy kisvártatva az alpolgármesterrel az élen térjen vissza. Vas Benő láthatóan véget kíván vetni a huzavonának, s ezt közli is. Az ügyvédnő megint megpróbál hivatkozni a törvényre. hasztalanul. Az alpolgármester nem kíván jogszabályi vitába bocsátkozni. Miközben polémiába keveredik az anyával annak megítélésében, hogy mennyire beteg a kicsi, s melyik kórházi szakvéleménynek van igaza, elejt néhány megjegyzést arra vonatkozóan is, hogy beszéltek ők a kunfehértói jegyzővel, s hogy milyen bizonyítékok vannak a Családsegítőnél és a hivatalban az anya ellen. Majd ismét közli, hogy befejezettnek tekinti az ügyet, és a gyereket el fogja vinni. Előbb a rendőrök felé fordul, majd látva, hogy azok nem mozdulnak, maga indul a kiságy felé. Akkor megmozdul az egyik egyenruhás, talán érzi. hogy a helyzet intézkedést kíván, de nem kerül rá sor. Az alpolgármester kirohan a lakásból. Kint az utcán hangosan figyelmezteti a városi tévé stábját, hogy forgassanak csak nyugodtan, le is adhatják a tévében. Utasítást ad a teherautónak, hogy vigyék a bútorokat, majd a felzúdulásra módosít: zárják le a ponyvákat, s maradjanak a ház előtt. Újra csend lesz. Kisvártatva járőrkocsi hoz hideg élelmet a rendőröknek, aztán a családsegítős kék Trabant tesz egy kört az utca végén. Néhányan ellátogatunk a közelben lévő anyás csecsemőotthonba. Kiderül, most éppen van egy üres szoba. Mire visszatérünk, megérkezik a polgármester üzenete. Amíg az általa indított vizsgálat le nem zárul — hogy tudniillik jogszerű volt-e a hivatal intézkedése —, felfüggesztik a kilakoltatást. Miután már az egész, ház az utcán várakozik, gyorsabban megy a visszapakolás, mert mindenki fog egy-egy csomagot. „Vannak információim” Az ügyvédnővel, dr. Gémes Évával felkerekedünk, hogy megkeressük a Családsegítő Központ vezetőjét, hátha lesz mód megkapni azt a szobát az anyák otthonában. Tóth fst- vánnét, aki érkezésünkkor a polgármesteri hivatalban tartózkodik, telefonon értesítik munkatársai. Amikor azonban megérkezik, mereven elzárkózik attól, hogy Borné az anyás csecsemőotthonban kapjon elhelyezést. Mint mondja, vannak információi a családról annak ellenére, hogy nincs kapcsolata az asszonnyal. Eseteket idéz, amelyekről hallott, aktát hozat be, amelyből egy kézzel írt papír kerül az. ügyvédnő elé valamire bizonyítékul. Lépcsőházi beszélgetésekre hivatkozik, hogy az asz- szony talán nem fizette az albérleti díját, mindenhol adósságokat csinált. A szoba az. otthonban, amely iránt érdeklődünk. egyébként sem üres. a munkatársai ügyfeleinek van fenntartva. — Különben is, már engedtessék meg, de az én döntési jogom, hogy oda ki kerül — mondja. — Én döntöm el, hogy kit látok ott szívesen és kit nem. A történet tanulságait, a nap tapasztalatait visszafelé az autóban próbáljuk megfogalmazni, de lehangoló a következtetés. A ház elcsendesedett, a kisgyerek is alszik. A lakás csomagoktól zsúfolt, a közepén fáradtan áll az asszony, s tanácstalanul mered ránk. Hajós Terézia Sajnos, egyre kevésbé számít ma már szenzációnak egy-egy városban családok kilakoltatása. Egyre kisebb a megdöbbenésünk, még magyarázatot is próbálunk magunknak kreálni, hogy ne háborog- jon a lelkiismeretünk. A testközelből átélt eljárás azonban, amelyet a napokban tapasztaltunk Halason, rettentően lélektelennek, sőt, néha cinikusnak tűnt. A minősítés nem a rakodó munkásokra és nem a rendőrökre vonatkozik, akik kényszerű, néha szégyenkező mellékszereplői voltak az 0 Borné, az édesanya két gyermeket nevel. eseménynek. Egyik reggel lélekszakadva esett be szerkesztőségünk ajtaján egy, a panaszoséhoz hasonló sorsú ágról- szakadt, hogy menjünk ki a Sziklai térre, ahol most fognak kilakoltatni egy önkényes lakásfoglalót. A fiatalasszony két gyermekét egyedül neveli, s a kisebbik gyermek fogyatékos. beteg. Ezek után egyszerűen nem volt mit kérdezni. Indulni kellett. A Kertváros peremén Az épület — egykori nővérszálló, mára valamiféle szociális ház — a Kertváros karéjában, a hatvanas évek luxusvilláitól és a nyolcvanas évek tehetőseinek takaros családi házaitól övezve maga az ünneprontás, ahogyan a piros- salakos teniszpályára árnyékot vet. Lakói a közös nyomorúságban leplezetlenül egymásra vannak utalva, néma szolidaritásuk végigkísérte az önkényes lakásfoglaló példásnak szánt büntetését. Bőmé Torma Margit, az édesanya «csinos, tiszta fiatal- asszony. A helyszínen már javában tart a kilakoltatás. Ahogyan fogynak a bútorok, s a szobában egyre több lesz a hely, úgy válik a rácsos gyermekágyban fekvő szótlan baba egyre inkább főszereplővé. Anyja nekikezd a ki • A szállítómunkások szótlanul teszik a dolgukat. Dr. Katona Miklós, a hivatal igazgatási osztálya képviseletében a hurcolkodás alatt többnyire a folyosón tartózkodik. — Van önnél valami határozat vagy írásos megbízás? — kérdezem tőle. — Nincs. Miért lenne? — Kik döntöttek Bőmé sorsáról? — Gyakorlatilag egyeztettünk a polgármester úrral, de megadok mindent a gyerekeimnek. Albérlet nyolcezerért ' A kétéves kisgyerek koraszülöttként jött a világra, fejlődése jelenleg egy hat-héthónapos csecsemő szintjén stagnál. Állni nem tud, a felüléssel is csak az utóbbi hetekben próbálkozik, ám rendre feldől, s beveri a fejét. Kiságya kör- beaggatva a rajongó szeretet ezernyi csecsebecséjével. Fodros függöny a feje fölött, színes plüssállatok a lábánál, rágni- és ráznivaló apróságok a keze ügyében. De mindent felülmúl az a kis zenélő szerkezet, amelyet az ágya fölé szereltek gondos kezek, s amelynek megunhatatlan hangja — ha időnként felhúzza a mama — földöntúli boldogságot csal a gyermek arcára. — Tudom, hogy jogtalanságot követtem el, amikor feltörtem ezt a lakást és beköltöztem. Levélben jelentettem be a hivatalnak, s kértem, hogy határozzanak a sorsomról, a beadott lakáskérelmemről. Mindeddig nem válaszoltak, illetve ma idejöttek, hogy kitelepítsenek a Szegedi úti laktanyába. Járt már ott? Az rettenetes! Engem oda a gyerekkel nem visznek ki! — Előtte hol laktak? — A Kulich Gyula utcában. Nyolcezer forintot fizettem az albérletért. Három héttel ezelőtt rámköltözött a tulajdonos valami családi problémája miatt. Ahogy meséli, a férjével — nagyobbik gyermekének apjával — Kunfehértón éltek. A családi házból, amely többsé• A Szegedi úti laktanya, a lecsúszottak gyűjtőhelye. tudja hányadszor elmesélt keserves történetnek, s a beszélgetés során egyre elkeseredettebb, már-már hisztérikus állapotba kerül. A kirendelt rendőrjárőr orvosért akar küldeni, az asszony kérésére azonban — hogy ne tegye, mert akkor még a gyerekét is elveszíti — eláll a szándékától, s az emberi gesztus megteszi hatását. Az asszony a mélypontról felkapaszkodva most már összefogottabban mesél élete kálváriájáról. — Az a legnagyobb bűnöm, hogy még nem adtam fel, • Nem tudja, mi zajlik körülötte. hogy nem akarok a gyerekeimmel együtt primitív módon élni — mondja zokogva, nem is tudva, ki ellen vádaskodik. — Hogy megpróbálok megadni nekik mindent, amit mások gyerekei megkapnak. Új iskolatáskát a nagyobbnak, játékokat a picinek. Nem férek be a halasi segélyezettek körébe. Azt írták indokul az elutasításhoz, hogy erőmön felül
