Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-18 / 14. szám

1994. január 18., kedd Pénz, mezőgazdaság, piac ll Csökken az exporttámogatás • A versenyképességet a kutatóintézetekben alapozzák meg. Várhatóan ebben az évben csökken a napraforgómag és a napraforgóolaj eddigi 10, illetve 15 százalékos állami exporttá­mogatása, az olajgyártás során keletkező, takarmányozásra igen jól használható daráé pedig meg is szűnik. Ezt Botos Ká­roly, a Földművelésügyi Mi­nisztérium Agrárrendtartási Hi­vatalának elnökhelyettese kö­zölte hétfőn egy háttérbeszélge­tésen a sajtó munkatársaival. A beszélgetés célja az volt, hogy felhívja a termelők fi­gyelmét: gondolják meg, mi­lyen szerződési feltételekkel ér­tékesítik ebben az évben a nap­raforgómagot. Az elmúlt évi termést igen jó áron lehetett el­adni, mivel hiány volt a világpi­acon. A rotterdami tőzsdén az árak a szokásos tonnánkénti 500 dollárról az év végére mintegy 700 dollárra emelkedtek. Ennek fényében sok hazai termelő két­ségbevonja, hogy a CEREOL által kínált 20 500 forintos ton­nánkénti ár nem kevés-e a nap­raforgómagért. Egyáltalán nem biztos, hogy megismétlődik a tavalyi helyzet. Az Európai Kö­zösség országaiban például nö­velték a napraforgó vetésterüle­tét. Ezért az Agrárrendtartási Hivatal képviselője arra utalt, hogy a 20 500 forintos tonnán­kénti alapár, amely prémiu­mokkal 23 400 forintot ér el át­lagosan, jónak minősíthető. Csapadékos téli hónapok A csapadékos időjárás elle­nére az ország egész területén mindössze hatezer hektár szán­tót borít víz - állapítható meg a Földművelésügyi Minisztérium legfrissebb, a mezőgazdaság decemberi helyzetét összegző jelentéséből. A múlt hónapban az ország területének nagyobb részén a sokéves átlagnál több - 45 milliméternyi - csapadék hullott. így a talaj felső, 50 cen­timéteres termőrétegének ned­vességtartalma a Baja-Abony- Heves-Ózd vonaltól nyugatra elérte a 95-100 százalékot. E vonaltól keletre, tehát az Alföld nagy részén viszont még mindig csupán 70-90 százalék között mozog. Decemberben folyta­tódtak a megkésett mezőgazda- sági munkák - a kukorica és a cukorrépa betakarítása -, to­vábbá az őszi szántás. A kedve­zőtlen időjárás - hó és fagy - miatt azonban végül is a föld­ben maradt cukorrépát min­tegy 2400 hektárról, a kukoricát pedig 40 ezer hektárról nem si­került betakarítani. A LAKITELEKI HENTES Megjárta a hadak útját Lesz elegendő kerti vetőmag Lesz elegendő kerti vetőmag a tavaszi munkák megkezdése­kor - tájékoztatta a sajtót Fri- eszné Kaszás Mária, a Kertimag Vetőmagkereskedelmi Kft., az egyik legnagyobb forgalmazó cég ügyvezető igazgatója. A keresletet jórészt hazai termeltetésű fajtákkal lehet majd kielégíteni. A vásárlók el­sősorban a borsót, babot, papri­kát, paradicsomot, salátát, ká­posztaféléket keresik, ám ke­letje van a gazdasági vetőma­goknak is. A magyar fajták kö­zül világszínvonalú a paradi­csom-, a paprika-, ezen belül is a fűszerpaprika-,' a vörös­hagyma- és a görögdinnyefajták minősége. Egységes erdő- és vadgazdálkodás Miután a hazai erdők több mint egyharmadát kétszázezer új magántulajdonos birtokolja, fennáll a veszély, hogy az új gazdák némelyike rövid távú érdekeitől vezérelve elhanya­golja erdejének megfelelő keze­lését. A szakszerű gondozásra és pótlásra az erdőbirtokossági társulások adhatnának biztosí­tékot, ehhez viszont a működé­süket szabályozó törvény meg­alkotására volna szükség - hangsúlyozták a hétvégi sziget­vári konferencián. A lakiteleki Magyar Zoltán­ról igazán nem lehet azt mon­dani, hogy ölébe hullt a gazdag­ság. A falu szélén működő vá­góhídja csaknem hároméves kemény munkát követelt. A földterületen kívül, amely apai örökség, szinte semmije nem volt a Magyar családnak, ami­kor hozzákezdtek a vállalko­záshoz.- A szegénység vitt rá - idézi fel a történteket. - Mindig volt paradicsomföldünk, próbálkoz­tunk, de nem nagyon haladtunk előre. Kilenc évet dolgoztam a tiszakécskei pékségben, majd a téeszben, az eredeti szakmám egyébként hentes. Amikor ki­gondoltam a vágóhíd tervét, senki nem bízott benne, egyedül én. Bár néha már én is elbizony­talanodtam, annyi akadályt kel­lett legyőzni. Mondhatom, meg­jártam a hadak útját ezzel a vál­lalkozással. Egy fillér nélkül indultam, a bankigazgató el sem akarta hinni, hogy a telken kívül semmim nincs. Hiteleket vet­tem fel, s csaknem egy évig tar­tott, míg a különböző engedé­lyeket megszereztem. Szolno­kon például a környezetvédelmi hatóságnál, ha nem találkozom ismerőssel, talán még ma sincs meg a vágóhídhoz szükséges papír. Rendkívül lassan haladt minden, holott engem sürgetett az idő. Utólag visszagondolva a történtekre, azt tudom mondani • Magyar Zoltán. azoknak, akik hasonló vállalko­zásba fognak: idő kérdése az egész és türelemjáték. Az a fő, hogy az ember ne boruljon ki, s ne adja fel idő előtt. A Magyar Zoltán által java­solt magatartásforma eredmé­nyes lehet, hiszen - ha nehezen is - végül felépült a vágóhíd. Ma tizenhatan dolgoznak a vál­lalkozásban, tavaly május óta teljes húsfeldolgozás folyik az üzemben. A harmincféle ter­méknek elsősorban Tiszakécske a piaca, de szállítanak tölteléká­rut Kiskunfélegyházára és Kecskemétre is, ahol már saját húsboltot is nyitott a Magyar család. Naponta 15 disznót, he­tente 10 marhát vágnak le. Egyetlen hűtőkocsival szállítják az árut, Magyar Zoltán ezért szinte minden nap reggel 6 órá­tól este 9-ig úton van. A családi vállalkozásban nagy segítségére van felesége és bátyja, aki ugyancsak a vágóhídon dolgo­zik. Egy húsüzem működtetésé­hez azonban nem elég, hogy va­laki jó hentes legyen. Érteni kell a pénzügyekhez, a könyvelés­hez, a kereskedelemhez, a piac­szervezéshez. Furcsamód mindez a teher egyedül Magyar Zoltán vállán fekszik. Hogyan birkózik meg vele?-Tudtam, hogy nehéz lesz, sok dolog nem is sikerült azon­nal, de mindenki a saját kárán tanul - magyarázza. - A külön­böző üzletekbe csak lassan, fo­kozatosan lehet belemenni, itt is fontos a türelem. Szerencsére, dolgoztam a kereskedelemben is, így nem teljesen idegen a te­rep. Azt tartom szem előtt, hogy nem a kereskedők vannak ér­tünk, hanem mi vagyunk a ke­reskedőkért. Sajnos, nem forog vissza olyan gyorsan a pénz, mint ahogy szeretnénk, a vágó­híd azonban - ha nehezen is de üzemképes. Terveim is van­nak: szeretnénk bővíteni az üzemet, gépeket cserélni, új au­tót venni, beállítani egy hizlal­dát, valamint egy Mini ABC-t nyitni Lakiteleken. (benke) KABINETKÉRDÉSEK s * Ujjaszületik a falugazdász-hálózat Ma már mintegy 300 ezer önálló mezőgazdasági vállalko­zás működik és több százezerre tehető azoknak a száma is, akik nem főállásban foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel. Ezek a vállalkozók magukra utalva keresik lehetőségeiket a piacgazdaságban. Problémáik enyhítésére a kormány a falu­gazdász hálózat bevezetéséről döntött. A múlt században Az e hálózathoz hasonló szervezetek már a múlt század­ban is működtek. Az 1883-ban felállított tejgazdasági felügye­let tanácsokkal szolgált a tej- gazdasági üzemek létesítéséhez. Az 1942. évi mezőgazdaságfej­lesztési törvény az egyéni ter­melőkkel még közvetlenebb kapcsolatot kívánt kialakítani a gazdasági elöljáró révén, akinek a feladatköre hasonlítható leg­inkább a falugazdászéhoz. De ki lehet majd falugaz­dász? Olyan, felsőfokú végzett­séggel és mezőgazdasági gya­korlattal rendelkező szakember lehet, aki a működési körzeté­hez tartozó településen lakik, szakismerete és emberi tulaj­donságai alapján az ott élők el­fogadják, valamint azonosulni tud a magántulajdonon alapuló piacgazdaság létrehozását célzó agrárpolitikával. Az ilyen szak­embereket nem kell nagyítóval keresni. A földművelési tárca elsősorban a szövetkezetek át­alakulásával, illetve megszűné­sével munka nélkül maradt vagy saját földjüket művelő ag­rármérnökökre számít. Mindenben segít A falugazdász tájékoztatja a kormányzat ágazati döntéseiről a gazdálkodók legszélesebb kö­rét, megismerteti velük a beru­házási, fejlesztési, termesztési, illetve tenyésztési támogatáso­kat, pályázati rendszereket. Se­gít a támogatási kérelmek elké­szítésében és a földművelésügyi hivatalok irányítása alapján részt vesz az azokhoz kapcso­lódó véleményezési és ellenőr­zési feladatok megoldásában. Közreműködik az Agrárpiaci Rendtartás információs rend­szerében: egyrészt tájékoztatja az Agrárrendtartási Hivatalt a piac változásairól, esetleges za­varairól, másrészt a termelőket informálja az Agrárpiaci Rend­tartás szabályairól. Részt vesz a terméktanácsok szervezésében és kapcsolatot tart az élelmi­szer-feldolgozó és -forgalmazó szervezetekkel. Hétszáz gazdász A gazdálkodókat érintő egyik legfontosabb feladata, hogy se­gít a hitelkérelmek megírásá­ban, s a bankok igénye szerint közreműködik azok elbírálásá­ban. A falugazdász-hálózat alapegysége a település. Az egymáshoz közel eső kistelepü­léseken azonban célszerű közös szakembert alkalmazni. A kor­mány első lépésként mintegy 700 fős hálózat kialakítását ter­vezi, de hosszú távon azt sze­retné, ha az ország 3300 telepü­lésén 1500 falugazdász segítené a termelők munkáját. Juhász Judit kormányszóvivő Agrovegyipari cég alakult Létrejött Németországban a Hoechst Schering AgroEvo GmbH., s annak hazai leányvál­lalata, az AgroEvo Kft. Az új cég, melyet a két ismert vegy­ipari mamutvállalat, a Hoechst AG és a Schering AG mező- gazdasági részlege, illetve nö­vényvédelmi ágazata hozott létre, azért kezdte meg működé­sét, hogy jobban megfelelhes­sen a növényvédelmi területen nehezedő piaci feltételeknek. Ezért a két cég ebben az üzlet­ágban, kiküszöbölve a konku­renciát, úgy döntött, hogy 60:40 százalékos tőkearányban új vál­lalatot alapít. E cég teljesen független az anyavállalatoktól, és a világ második legnagyobb ilyen jel­legű vállalkozása lesz forgalmát tekintve. Az előzetes számítá­sok szerint a vállalkozás for­galma megközelíti majd a 3 mil­liárd német márkát. Az új cég hazánkban is létre­hozta leányvállalatát, az Agro­Evo Kft., melynek alaptőkéje 10 millió forint, és a két cég nö­vényvédőszereit forgalmazza az országban. Ki mint vetett, úgy aratott? Hitel nélkül gazdálkodtak Az elmúlt év részben a gaz­dasági változások, részben a mostoha időjárás miatt nem volt kedvező a mezőgazdaság szá­mára. Ennek ellenére voltak olyan gazdálkodó egységek, melyek ha nem is nagy haszon­nal, de sikeresen zárták a ’93-as esztendőt.- A szanki Haladás Szövet­kezet várhatóan egy-két millió forintos nyereséggel zárja az elmúlt évet - tudtuk meg Vágó Györgytől, a szövetkezet elnö­kétől. - Nagyon nagy pozití­vumnak tartom, hogy hitelfelvé­tel nélkül gazdálkodtunk, min­den tartozásunkat kiegyenlítet­tük, és a ’92-es évhez hasonlóan némi osztalékot is tudunk adni. Mélyponton volt a gyümölcs- termesztésünk, erősödni látszott a baromfitenyésztésünk - 700 ezer darab csirkét adtunk el kül­földre - és jelentős forgalmat bonyolított le a kereskedőegy- ségünk zöldség-gyümölcsből. Jelen pillanatban azon dolgo­zunk, hogy a tagsággal és a tu­lajdonosokkal megbeszéljük a jövőnket, vagyis azt, hogy tár­sasági vagy szövetkezeti for­mában tudunk-e tovább mű­ködni. A bent dolgozók termé­szetesen az utóbbiban gondol­kodnak, ugyanakkor a „kitö­rés”, a fejlesztés a társasági forma irányába mutat. Az üzleti forgalom megindulását is ez se­gítené. A tulajdonviszonyokhoz kapcsolódva még fontosnak tar­tom megemlíteni, hogy a kár­pótlási ügyek rendben zajlanak a községben, a földkiadások kö­rül békés a helyzet. Nálunk egyébként a foglalkoztatás is stabilizálódott a jelenlegi 80 fő­vel. Egészében tehát egy elfo­gadható évet zártunk, egyedüli gondunk az értékesítésben je­lentkező alacsony árszínvonal volt, ami remélhetően a jövőben emelkedni fog. Csávában hagyta őket a cipőgyár- A hartai Erdei Ferenc Szö­vetkezetnél minimális nyereség mutatkozik - hallottuk dr. Ba­rabás Imre elnöktől. - A fő pro­filunk és egyben húzóágazatunk a 4000 hektár termőföldön foly­tatott növénytermesztés - búza, árpa, napraforgó. Szerencsénk volt, hogy aratás után a termést raktározni tudtuk, ez hozzásegí­tett ahhoz, hogy később vi­szonylag magasabb áron értéke­síthettük. Nagy ágazat volt a 80-as évek végén a sertéste­nyésztés - ez ma minimális lét­számmal, az állomány fenntar­tásához szükséges 500 kocával vegetál, ugyanis az előző két évben veszteséges volt. Tavaly, a negyedik negyedévben mini­mális fejlődés jelentkezett. A szövetkezeti kereten belül ipari tevékenység is folyik. Az egyik a cipőfelsőrész-, a másik a tész­tagyártó üzem. Az utóbbit be kellett zárni, mert áprilisban 7 vagonnyi áru halmozódott fel. A cipőüzem 250 főt foglalkoz­tat Dunatetétlen és Harta terüle­téről. Inkább szociális, mint üz­leti jellegű munkahelynek te­kinthető, hiszen a cipőgyárak kihasználják monopolhelyzetü­ket, és nagyon keveset fizetnek a bérmunkáért. Tavaly például a dunaújvárosi Junior Cipőgyár 5 millió forinttal hagyott „csává­ban” bennünket. A veszteségek ellenére vállaljuk az üzem fenn­tartását, hiszen a faluból nagyon sok családnak ad megélhetést. Van két tevékenységünk, me­lyet vállalkozói formában mű­ködtetünk. A tetétleni szarvas­marhatelep elmúlt évekbeli krí­zisét csak ez a forma tudja túl­élni. Kft.-ként minimális eredménnyel dolgozik a takar­mánykeverő üzemünk. Termé­szetesen keressük a hatéko­nyabb termelés lehetőségeit, de az állandó jogszabályváltozá­sok nem könnyítik meg a hely­zetünket. Takarmánykeverő összefogással A magángazdálkodók közül a tizedik éve tevékenykedő vál­lalkozót, a fülöpszállási Csóti Istvánnét kérdeztük az elmúlt év eredményeiről.- A mi gazdaságunk vegyes, magyar paraszti gazdaság, fő tevékenységünk a sertéste­nyésztés - mondta. - Mivel ezen a területen már 2 éve na­gyon magas színvonalon teljesí­tünk, ’93-ban is szép eredmé­nyeink születtek. Egy anyako­cára kivetítve 20 mázsa hízott sertést adtunk el. Egyébként kocánként 10 darab felett van a szaporulat. Ebben a munkában négy alkalmazott segít. Foglal­kozunk szőlő- és gyümölcster­mesztéssel is. A szőlőt az idén jó áron sikerült értékesíteni, al­mából viszont gondot okozott a nagy termés, csak a felét tudtuk piacra vinni. A maradékot bor­nak dolgozzuk fel. Vetettünk 15 hektár őszi búzát, szépen kikelt, reméljük, jó termést hoz. Annál is inkább fontos ez számunkra, mert nagyon magasak a takar­mányárak. A többi gazda segít­ségével létesítettünk egy takar­mánykeverőt, egyre többen ve­szik igénybe, így ugyanis sok­kal olcsóbban lehet a takar­mányt előállítani. Mellesleg nem tartom túl tisztességesnek a takarmánytermelők részéről, hogy felveszik az aszálykár után járó támogatást, ugyanak­kor a takarmányt drágábban ad­ják, mint valaha. Ráadásul még vetési támogatást is kapnak. A terveinkben szerepel a gazdaság fejlesztése, már vettünk is egy tanyát. Hátráltat bennünket, hogy Fülöpszálláson nem tör­tént még meg a földosztás. A termelés növeléséhez pedig na­gyobb piacbiztonságra lenne szükség. Csökkenteni kellene még a munkabér után fizetendő közterheket, hiszen ez az egyik olyan tényező, ami visszafogja a mezőgazdasági vállalkozó fej­lődését. -baráth­A vidéki összefogás alapja 1994 az „aprómunka” éve lesz. Az agrárágazat ugyan vál­ságban van, de nem omlott ösz- sze. Van működő struktúrája, vannak eszközei, jelentős üzleti kapcsolatrendszere, felkészült, tapasztalatokon nyugvó szak­mai ismeretanyaggal rendel­kező szakemberei, szellemi hát­tere. Ez nagyobbrészt a szövet­kezetekben van, és ezért a szö­vetkezetek felelőssége is, hogy ezt megőrizzék, fejlesszék. A szövetkezeteknek gazda­sági központtá kell válnia az egész közösség számára, vállal­nia kell továbbra is, amit eddig is tett, a helyi termelők termelé­sének, beszerzésének, értékesí­tésének szervezését és támoga­tását, integrálását. Túl kell lépni a „kicsi” és a „nagy” mestersé­ges szembeállításán. A szövet­kezet korábban is háttere volt a kisárutermelésnek (akár a háztá­jiban, akár kiegészítő gazda­ságban) és a kistermelők ma sem nélkülözhetik ezt a hátteret. Nem lehet a piacon egyedül megélni, nem lehet fejlesztő gazdaság nélkül minőségi árut termelni. Vissza kell hozni, il­letve a tagokon túl ki kell ter­jeszteni mindazokat a szolgálta­tásokat, amelyeket ésszerűbb a szövetkezettől igénybe venni. Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára

Next

/
Thumbnails
Contents