Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-12 / 9. szám
1994. január 12., szerda Egészségmagazin A soványság már fél egészség? • Az egészséges étrend a karcsúság egyik titka. MEGLEPŐ AMERIKAI EREDMÉNY Mindent pontosan, szépen Egy nemrég elvégzett felmérés alaposan módosíthatja az ideális testsúlyra vonatkozó elképzeléseket. Készítői ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy minél soványabb egy ember, annál tovább él. Az sem baj, ha valakinek már szinte zörögnek a csontjai, a soványság az élet meghosszabbítását segíti. Ugyanakkor a kutatók figyelmeztetnek: mindez nem vonatkozik a dohányosokra, akik lehetnek ugyan karcsúak, mint a nádszál, mégis állandó jelleggel a halál árnyékában élnek. Azt sem árt tudni a fogyókúrázóknak, hogy gyakran a radikális diéta nagyobb kockázattal jár, mintha valaki túlsúlyos marad. Az emberi élet hosszúságát megannyi tényező határozza meg, és még a legsoványabb emberek sem kerülhetik el az egyes betegségekkel kapcsolatos öröklött hajlamot. A kaliforniai Stanford Egyetem kutatói 1962 óta kísérték figyelemmel több mint 19 ezer ember sorsát, akik átlagban 47 évesek voltak, amikor életüket orvosi szempontból kezdték nyomon követni. Azt tapasztalták, hogy a megfigyeltek legsoványabb egyötöde 40 százalék valószínűséggel volt még életben 1988-ban, mint a legkövérebb egyötöd. Ami pedig a szívás keringési betegségeket illeti, a legsoványabbak esetében 60 százalékkal volt ritkább az infarktus okozta halál. Számos gerontológus egyetért azzal a következtetéssel, hogy a táplálék helyes megválasztása esetén a kisebb kalóriabevitel meghosszabbítja az élettartamot. Ugyanakkor a stanfordi kutatók nem zárják ki, hogy a soványak esetenként sokkal többet esznek, mint a kövérek, de súlyukat a sok mozgás és a rendkívül aktív életmódjuk mégis ideális szinten tartja. Lelkiismeretesség és bizonyos szkepszis a jövő iránt: ez a hosszú élet titka. Ez a felismerés a végeredménye annak az egyedülálló vizsgálatnak, amely 70 évvel ezelőtt kezdődött az USA-ban és most fejeződött be. A kutatás során megvizsgálták 178 kaliforniai fiú és leány életútját, akik a 20-as évek elején átlagosan 11 évesek voltak. Az iskolában valamennyi gyerek kiváló teljesítményt nyújtott. A kutatás keretében évtizedeken át újra és újra kikérdezték őket. A tudósok megállapították, hogy azoknál az embereknél, akik gyermekként lelkiismeretesek voltak, 30 százalékkal kisebb volt annak a kockázata, hogy a felnőtt kor elérése után hamar meghaljanak, mint azoknak, akik a kötelességüket nem vették olyan komolyan. A vizsgálat kezdetekor különösen lelkiismeretesek közé sorolták azokat a gyerekeket, akik az iskolai házi feladatokat rendesen elkészítették, az ajtókat Ha a vérnyomása magas, azaz a mért érték a 160/95 felett van, akkor a következetes gyógyszerezés mellett az alábbiakat érdemes betartania. Korlátozza a sófogyasztását, hagyja abba a dohányzást. Mérbecsukták, a kerékpárjaikat a garázsba vagy a pincébe állították. A lelkiismeretesség jegyei közé számították a kutatók többek között „az akciók gondos tervezését és átgondolását, az erkölcsi szabályok figyelembevételét, a tiszta és rendes megjelenést”. Az e tulajdonságokkal rendelkező emberek, a kutatók véleménye szerint, nagy általánosságban elővigyázatosabbak, mint a többiek. Kevesebbet isznak, mellőzik a drogokat és válogatósak a szexuális partnereiket illetően. A kevésbé lelkiismeretes emberek viszont spontánul cselekszenek és csak később gondolkodnak el akcióik következményeiről. Impulzívak, napi foglalatosságuk kevésbé szervezett. A mennél több szórakozás érdekében és azért, hogy az élet kínálta gyönyörűséget teljességgel megszerezzék maguknak, készek nagyobb kockázat vállalására. Ennek ára azonban gyakran a korai halál. sékelje az alkoholfogyasztást, étkezzen egészségesen, kerülje a stresszt, a hajszát. Aludjon sokat, s rendszeresen pihenjen. Mozogjon minden nap vagy sétáljon, s legyen elővigyázatos a gyors klímaváltozások idején. Ha a vérnyomás magas SÉTÁLJUNK EGYET! Hatperces szívteszt Az amerikai birminghami egyetemen (Alabama állam) kifejlesztettek egy egyszerű tesztet, amellyel mindenki saját maga megállapíthatja, milyen állapotban van a szíve. Ennek érdekében el kell indulnia egy hatperces sétára. Azok a férfiak és nők, akiknek egészséges volt a szívük, ezen időtartam alatt problémamentesen megtettek 650-700 métert a szívbetegek tipikus panaszai nélkül (mint például légszomj, erős fájdalmak a lábakban). Aki hat perc alatt csak 450- 600 métert tud megtenni panaszmentesen, az a legközelebbi alkalommal vizsgáltassa meg a szívét és vérkeringését az orvossal. A kísérleti személyek e csoportjának két százaléka a következő évben akut szívgyengeség miatt kórházban orvosi kezelésre szorult. Azonnali orvosi vizsgálat ajánlatos, ha valakinek 375^140 méter megtétele után légszomja keletkezik. Ugyanis, a kísérleti személyek e csoportjának 11,2 %-a egy éven belül szívmegbetegedés miatt kórházba került. Aki kevesebbet tud megtenni hat perc alatt mint 300 méter, az feltétlenül azonnal forduljon orvoshoz! A kísérleti személyek ezen csoportjának 22,2 %-a egy éven belül szívgyengeségre panaszkodott. Egy jótanács mindenkinek a teszt kipróbálásához: jelöljön ki egy legalább 30 méter hosszú útszakaszt és hat percen belül minél többször normális ütemben, futás nélkül oda-vissza menjen végig rajta. Egy kis futás megszépít • Az egészséges életmód fontos része a mindennapos kocogás. Francia felmérések szerint 10 perc reggeli futástól nem csak az alak, hanem az arcbőr is szebb lesz. Életkortól függetlenül. FIGYELMEZTETÉS PUHÁNYOKNAK Mozogni, mozogni, de lassan a testtel! Azok, akik ülő életmódot folytatnak, nagymértékben teszik ki magukat a szívroham kockázatának, ha átmenet nélkül nehéz fizikai tevékenységre vállalkoznak. Amerikai kutatók a közelmúltban kimutatták, hogy a mozgásszegény életmód „puhány” rabjainál a szívroham kockázata százszorosára növekszik, ha minden átmenet nélkül nehéz fizikai erőfeszítésbe kezdenek. Minden huszadik szívroham ilyen hirtelen váltással függ össze. Az amerikai kutatók szerint az időleges kockázat periódusában - vagyis a fokozott fizikai erőfeszítést követő órában - az Egyesült Államokban évente 75 000 szívroham történik, és minden harmadik halálos. A szívrohamok túlélőivel folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy valamivel több, mint négy százalékuk a roham jelentkezése előtt erős fizikai munkát (pl. hólapátolást) végzett, sportolt vagy szexuális életet élt. Azok esetében, akik nem végeznek rendszeres fizikai tevékenységet, a szívroham kockázata több mint százszorosára nőtt, azoknál viszont, akik legalább heti öt alkalommal végeznek testgyakorlást, a kocká• Túrázni még nem kell, de egy keveset kerekezni ajánlatos. zat csak mintegy kétszeres arányban növekedett a nehéz fizikai erőfeszítés nyomán. A kutatók mindenesetre hangsúlyozzák, hogy a rendszeres testgyakorlás hasznos, ám figyelmeztetnek: csak lassan a testtel! Ha valaki ötvenéves és súlyfölöslege van, ne kezdjen el egyszeriben kocogni. Helyesebben cselekszik, ha előtte fél évig csak rendszeresen sétál és ezután tér rá - akkor is csak fokozatosan - a futásra. AKIKEN NEM FOG KORUNK PESTISE A túlélés nem csak szerencse dolga Legalább négyszázan gyűltek össze egy manhattani klubban, hogy közösen keressék a választ életük legizgalmasabb kérdésére: arra, hogy tulajdonképpen miért is élnek még mindig? Valamennyien magukban hordozzák a halálos kór, az AIDS okozóját, a HIV-vírust, ám ennek ellenére hosszú évek óta nem tapasztalható náluk az immunrendszer lényeges károsodása. Életük alakulása már csak azért is érdekes a kutatóknak, mert a tudomány emberei tisztában vannak vele: az AIDS ellen eddig alkalmazott vírusölő gyógyszerek nem érik el a kívánt hatást. A legújabb kutatások éppen ezért nem is magát a vírust, hanem az immunrendszerre gyakorolt hatását veszik tudományos kísérletek alá, s amerikai kutatók már eddig is több - sajnos, egyelőre csak részeredmény - birtokába jutottak. Egy San Franciscóban 6700 férfi bevonásával végzett felmérés szerint a vizsgált személyeknél a fertőzést követően 10-15 éven belül kialakult az AIDS. Mintegy 8 százalékuk azonban a mai napig erős immunrendszerrel rendelkezik. A legtöbb kutató szerint vagy azért, mert a fertőzöttek immunrendszere mutat jelentős eltérést, vagy pedig mert a kórokozó vírusok nem egyforma erősek. Dr. David Ho, egy New York-i AIDS-kutatóközpont igazgatója arról számolt be a találkozó résztvevőinek, hogy laboratóriuma öt olyan esetet tanulmányoz behatóan, amikor a fertőzött személyek legalább 12 évvel azután is életben vannak, hogy szervezetükbe jutott a HIV-vírus. Az egyik ígéretes kutatási terület a fehér vérsejtek nagyfokú aktivitása a túlélőknél. Előfordulnak persze olyan esetek is, amikor az AIDS-be- tegek „szerencsések”: mert selejtes vírusokkal fertőződtek. A kutatásokból mindenesetre az derül ki, hogy a hosszú távú túlélés nem csupán a véletlen műve. Arra egyelőre nem kapott választ sem a találkozó közönsége, sem pedig a többi AIDS-beteg, mit tehetnek ők maguk a túlélés érdekében. Legfeljebb abban értettek egyet, ami az „átlagemberre” is érvényes: az egészséges életmód, ezen belül a körültekintő táplálkozás, a testgyakorlás és a napi stresszhatások csökkentése növeli az életesélyeket. A legtöbb túlélő számára már az is biztatást jelent - ha csak keveset is -, hogy ezen a találkozón tapasztalhatta: rajta kívül is akadnak, akiken nem fog a korunk pestisének tartott betegség. A telefondoktor a klimaxról Ezen a héten a Telefondoktor a klimaxos nőknek és a csont- ritkulástól szenvedő asszonyoknak ad tanácsokat a betegségük kezeléséről, elviseléséről. A nők többségénél a 45-50 év körül kezdődő „fiziológiás” hormonszintcsökkenés megzavarja a többlépcsős hormonszabályozást és különböző panaszokat okoz: hőhullámokat és verejtékezést, vérnyomás-ingadozást és vérzési rendellenességet. A tünetek általában csak a nők 25 százalékánál indokolnak orvosi beavatkozást és 5 százalékuknál alakul ki igazi „klimaxbetegség”. Hosszú távon ugyancsak a hormonhiány a fő oka az idősebb nők körében a csontritkulásnak, amely súlyos és többnyire visszafordíthatatlan elváltozásokkal és tünetekkel jár. A csontritkulás gyakoriságát mutatja, hogy 70 éves korra a nők több mint negyedére terjed ki a csontok törékenységének megtízszereződé- sét okozó súlyos mészhiány. A Telefondoktort a 117-2111 számon hívhatják. Fenyegető vízhiány A talajvízszint világszerte csökken, régiók száradnak ki, miközben a népesség nő, s az iható víz szállítási útvonalai egyre hosszabbak lesznek. Az ivóvízhiány réme fenyegeti az emberiséget. Ma minden tizenötödik ember él a világ vízszegény vidékein, 2025-ben azonban már minden harmadik ilyen körülmények közé jut. Ma a legjobb helyzetben Izland van, fejenként 666 ezer 667 köbméter víz áll évente a polgárok rendelkezésére; a legrosszabban pedig Dzsibuti, ahol ez a meny- nyiség 23 köbméter. További tizenkilenc országban nem éri el az ezer köbmétert lakosonként a rendelkezésre álló éves víz- mennyiség. Előfordulhat, hogy az európaiak a közeljövőben vizet fognak szállítani az arab olajért cserébe. A televíziózás ártalmas Árt az agynak és rontja az emlékezetet a televíziózás. Ezt látja bizonyítottnak Mose Aronson, a Tel Aviv-i Egyetem tudósa. Sőt, növeli az Alzhei- mer-kór kialakulásának veszélyét. A brit „New Scientist” című szakfolyóiratban megjelent közleményében a kutató megállapította, hogy azok az emberek, akik sohasem néznek televíziót, alig betegszenek meg ebben a kórban. Ezért azt javasolja, hogy inkább olvasgassunk vagy rádiózzunk. A hírek, a tv-játékok, a szexet és az erőszakot folyamatosan árasztó programok a passzív nézőben belső feszültséget keltenek. Ez a stresszhormonok termelődését serkenti, a magas stresszhor- mon-szint pedig károsíthatja a hippokanpus idegsejtjeit: ez a része az agynak fontos az emlékezőképesség szempontjából és szerepe van az Alzheimer-kór- képben. A televíziózással szemben az olvasás alkalmat ad az embernek gondolkodási szünetekre, s ez az idősek egészséggondozását is jelentheti. Szaruhártya sejtkultúrából Évente sok tízezerre tehető azoknak a száma, akiknek a szaruhártyája, a szem legkülső, átlátszó burkolata megsérül. Ezen eddig úgy segítettek, hogy halottaktól vett teljes szaruhártyát ültettek át. Most új módszert kísérleteztek ki, aminek az a lényege, hogy a szem peremén elhelyezkedő lombikus területről az elhaltak pótlására kimetszenek egy négyzetmilliméteres darabkát, s ezt sejtkultúrában el szaporítják, úgy, hogy összefüggő sejthártya alakuljon ki. Az eljárást még csak állatokon próbálták ki.
