Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-12 / 9. szám

10 1994. január 12., szerda Tisztelt Szerkesztőség! MINDENT A VÁSÁRLÓKÉRT, DE NE ÍGY A bolt működése átmenetileg szünetel? Sorstársaim figyelmébe Olvasó­szolgálat Nem tudom mire vélni ezt a kis zűrzavart. Ugyanis önök már jó egy hónapja közölték, hogy külön újságkihordójuk lesz. En­nek örültem is, mert jóval ko­rábban kaptam volna meg az új­ságot a mostani déli időpontnál. A Szegedi Postaigazgatóság megköszönte, hogy eddig hord­hatta az újságot, azután pedig önök küldték a levelet, hogy postán fizessük be és küldjük el a befizetést igazoló szelvényt. De mi lesz, ha elvész valahol, akkor hogyan tudjuk igazolni a befizetést? Volna néhány javas­latom, hogy mit szeretnék látni és olvasni az újságban: A közérdekű közléseket ne úgy tegyék bele, hogy ma itt és ez lesz, hanem úgy, hogy hol­nap, hol, mi lesz. A sok hirdetés helyett lehetne egy törvényol­dalt is nyitni. Ugyanis sok em­ber csak így tudhatná meg a számára fontos törvényeket. Jó volna, ha az eladó dolgoknál az árakat is közölnék. Minden olyan cikket szívesen olvasnék, amelyek érintenék a mezőgaz­daságot, a falu népét, sorsát, a munkanélkülieket, sorsuk alaku­lását, bármiféle olcsó árut és jó ötletet. Én is már régi előfizető­jük vagyok. Kérem ezért önöket, mielőbb oldják meg a külön lap- terjesztést, hogy korábban kap­junk újságot. Németh József, Zsana, Új utca 8. szám (Köszönjük észrevételeit, ja­vaslatait. Az igazolószelvény­ről: elég a fénymásolat, de ha beérkezik, azonnal a számító­gépbe kerül a név és a lakcím, s onnan már nem veszhet el. A hirdetéseknél csak akkor közöl­hetünk árat, ha a hirdető azt kéri. Reméljük, hogy a külön lapterjesztés eredményeként már ön is rendszeresen és ko­rábban kapják a lapot. Többi ja­vaslatát igyekszük hasznosí­tani. A szerk. Személyesen „Kénytelen vagyok önökhöz küldeni a megrendelőlapot, mert eddig senki nem keresett fel” — fordult hozzánk Baksa Lászlóné Kalocsáról. Ön a leg­jobb helyre fordult, bár az ügy­nökségnél is leadható a meg­rendelőlap és a kézbesítők is el­fogadják. Az ön megrendelését - levele elolvasása után - felve­zettük nyilvántartásunkba, a februári előfizetési díjért kézbe­sítőnk jelentkezik. Az újságot szerdától tudjuk küldeni. Személyesen kereste fel ol­vasószolgálatunkat egy hölgy, a kezében újságdarabokkal. Mint elmondta, a Petőfi Népét a kéz­besítő nem a levélszekrénybe dobta, hanem csak át a keríté­sen. A kutya reggelre „kiol­vasta” belőle az izgalmas része­ket. Természetesen nem a kutya a hibás. Felhívtuk kézbesítőnk figyelmét, hogy körültekintőb­ben járjon el, s ezután a szek­rénybe tegye az újságot. Készséggel állunk továbbra is olvasóink, előfizetőink ren­delkezésére a jól ismert telefon­számon (76/481-391), a területi terjesztési ügynökségeken és közvetlenül a terjesztési osztály számán: 76/486-539. Szép és bizalomgerjesztő jel­szó, hogy mindent a vásárló­kért. Különösen, ha a gyakor­latban is így lenne. Sajnos több száz, vagy több ezer vásárló tár­sammal ennek pont az ellenke­zőjét tapasztaljuk. 1993. decemnber 28-án, a Kecskemét, Rákóczi u. 32. szám alatti élelmiszerbolt ajta­ján az alábbi feliratú tábla fo­gadta a vásárlókat: A bolt mű­ködése 1994. január 3-tól ideig­lenesen szünetel. Mélységesen felháborított mindannyiunkat a Konzum Ke­reskedelmi Vállalat vezetőinek ez a döntése. A bolt vásárlói a Rákóczi út, Vak Bottyán utca, Károlyi utca, Bocskai, Nyár, Mikes utcák, a Bethlen körút zömmel nyugdíjas lakóiból, a közeli közintézmények dolgo­zóiból, a vasút- és az autó­busz-pályaudvarra érkező, vagy Tisztelt Szerkesztőség! Szí­ves elnézésüket kérem, hogy az új évet mindjárt kéréssel kez­dem, de néhány héttel ezelőtt hallottam a rádióban arról, hogy állítólag az elvett, de még kár­pótlásra be nem jelentett ingat­lanokat ebben az évben újra be lehet jelenteni kárpótlásra. Mi igaz ebből, hová kell cí­mezni a kérelmet, működik-e még a régi kárpótlási hivatal, vagy már új létesült és mi a címe? Jó-e az előző kárigény borítékszáma, vagy az is meg­változott? Önöknek ezekről tudniuk kell és ezért fordulok kérésemmel önökhöz. Katona Péterné, Fájsz A Petőfi Népe 1994. január 5-én megjelent számában egy kis írást közöltünk Jövendővá­rás címmel. A cikket Pálmo- nostora faluközössége aláírás­sal küldte be szerkesztősé­günkbe egy név szerint isme­retlen olvasónk, s mi — bízva a sorok hitelességében — köz­readtuk. Nem sokkal ezután azonban telefont kaptunk Pál- monostoráról azzal a kérdéssel, hogy ha válaszolnak a cikkre és leírják, hogy valóban ho­gyan is áll a hitéleti nevelés a községben, közöljük-e? A yá- laszunk természetesen az volt, hogy igen. Megérkezett a levél, amelyet az alábbiakban olvas­hatnak. Kiegészítés a Jövendővárás című cikkhez! Karácsony éjje­lén kis falunk templomába fél tizenkettőre valóban harangszó hívogatott bennünket. A pál- monostori általános iskola ta­nulói szorongó szívvel igyekez­tek templomukba, hogy mint már annyiszor, az idei karácso­Január 10-én, hétfőn délután Kecskemét Város Közgyűlése ismét tárgyalta a gokartpálya és a KGST-piac sorsát. Eredeti el­képzelés szerint a piac a szét­bontásra kerülő gokartpálya he­lyére költözött volna. A közgyűlésen a képviselő­kön kívül részt vettek a lakók és sportolók küldöttei is, mintegy ötven fő. Az előterjesztésben a lakossági tiltakozás és a sajtó­ban (mint ahogyan önök is fog­lalkoztak a témával) megjelent cikkek alapján két megoldás ke­rült felvázolásra: a KGST-piac és vásártér más területre költöz­zön, nevezetesen a gokartpálya melletti területre. A vitában az is elhangzott, hogy a pálya he­lyén létesüljön a piac, a piacot fel kell számolni, a gokartpályát el kell adni stb. Végül is három határozat szü­letett, ami véleményünk szerint mindenkinek csak köztes meg­oldást jelent. onnan induló utasokból kerül ki. A bolt évtizedek óta ezen a helyen működött a vásárlók nagy megelégedésére. A felso­rolt körzethez legközelebb eső bolt a Centrum Aruház. A fenti intézkedéssel kapcsolatban az alábbi kérdéseink vannak: Miért kaptuk a Konzum veze­tőitől ezt a váratlan újévi „aján­dékot”? Ha privatizálni akarják ezt a boltot, miért közölték az ott dolgozókkal, hogy azt ők nem vehetik meg? Az elmúlt év őszén miért és kinek újították fel a boltot, hogy néhány hónap múlva bezárják, vagy talán nem lehet néhány hónapra előre gondolkozni? A felújítás után miért zsugorították az árukész­letet, mesterségesen vissza­fogva a forgalmat? Lehet, hogy forgalomcsökkenést kellett ki­mutatni ahhoz, hogy ráfogják: az üzlet nem rentábilis? Ez Tisztelt Olvasónk! Az Or­szággyűlés 1993. december 22-én módosította a kárpótlási törvényt és ennek megfelelően az elmaradt kárpótlási igénye­ket 1994. február 15. és március 15. között lehet benyújtani, te­hát pontosan egy hónap áll az ön rendelkezésére. Kérdésére közöljük azt is, hogy a kárpót­lási hivatal működik. Címe: Megyei Kárpótlási és Kárren­dezési Hivatal, Kecskemét, Fecske utca 25., irányitószám: 6000. Azt ajánljuk, hogy kár­igénye benyújtásakor hivatkoz­zék a korábbi borítékszámra. További kérdéseivel forduljon a hivatalhoz. A szerk. nyon is megelevenítsék a kis Jézus születésének bibliai tör­ténetét. E szép hagyományt még négy évvel ezelőtt Kókai atya indította el iskolánkban, majd Benedek atya tovább vezette tanulóinkat a keresztény hitélet ösvényein. Mindkét plébáno­sunkra igen nagy tisztelettel és szeretettel gondolunk vissza. Ezúton is szeretnénk megkö­szönni tanulóinknak, hogy a késő éjszakai órában is sikerült meghitt hangulatot teremteniük játékukkal, sok szép dalukkal. Köszönjük a szülőknek, akik elkísérték gyermekeiket és ma­guk is részesei voltak e szí- vet-lelket melengető esemény­nek. A „Faluközösség” leple mögé rejtőző levélírónak pedig azt üzenjük, hogy ha legköze­lebb tollat ragad, reálisan írja meg az eseményeket és nevét ne titkolja el. Dr. Szobonya Csabáné, Csikós Tiborné, a helyi iskola tanárai 1. A jelenlegi helyéről köl­tözzön el a vásártér a KGST-piac nélkül, melynek sorsáról később döntenek. 2. A gokartpálya maradjon meg, de eladásáról, vagy bérbe­adásáról, netán a város által tör­ténő üzemeltetéséről később döntenek. 3. A nagybani piac helye a gokartpálya melletti terület le­gyen. (így a lakosság is csak félmegoldáshoz jutott, mivel a nagybani piacot, illetve a vásár­teret sem kívánták a szomszéd­ságukba, nemcsak a piacot). Végül is, mi egy kis lélegzet­hez jutottunk, mivel így most- már a gokartpályát szétbontani nem lehet, de hogy hogyan to­vább, az a jövő kérdése. Kö­szönjük, hogy eddig is foglal­koztak a témával, mivel a pálya megmaradásában nyomós érv volt a sajtó véleménye. Kárpáti József, Kecskeméti Kart Klub utóbbi kérdés valóban csak kérdés és nem állítás. Ugyanis hasonló jelenségekről gyakran olvashatunk egyes privatizá­ciók előkészítő szakaszában. Az üzlet bezárása hallatán több tucat vásárló aláírásával tiltakozást juttatott el a Kon­zum vezetőihez, akik még vá­laszra sem méltatták vásárlói­kat. Noha a vásárlók igénylik és kérik, hogy az üzlet tovább működhessen, s ahhoz a Kon­zum biztosítsa a megfelelő árukészletet. Ha az üzlet nem bírja el a vállalat központi apparátusa működési költségeiből rá eső terheket, privatizálják és en­gedjék, hogy az ott dolgozók megvehessél eddigi munkahe­lyüket. Több száz vásárló nevében: Dr. Greiner József Kecskemét, Bocskai u. 26. Fölháborodásomban írok önöknek! Január 4-én, kedden 13.10-kor szálltam fel a Volán 5-ös számú autóbuszára Kecs­keméten, a Katona József Szín­háznál. Kevesen voltunk a bu­szon. Amikor rátért a Rákóczi útra, alig indult ki a megállóból, amikor egy termetes, hatvan kö­rüli férfi és egy termetes nő föl­szálltak. Rögtön föltették a kar­szalagot, hogy ellenőrök. Ez idáig rendben is van. Az háborított föl, hogy volt a buszon egy fiatalasszony, kö­rülbelül kétéves pici gyermeké­vel. Mivel nem volt jegyük, se­gítségükre akartam sietni, mert láttam, hogy az ellenőmő nekik esett. Nálam volt buszjegy, mi­vel olyan helyen dolgozom, hogy segíthetek vele. De az el­lenőr férfi is hátra sietett az asz­A Viharos falugyűlés Balló- szögön című cikkhez kívánok kiegészítő tényeket közölni, mint a cikkben megnevezett képviselő. A cikk írója a való­ságnak megfelelően megírta, hogy én nem ültem a képviselők közé. Csak azt nem írta meg, hogy én ezt ott a helyszínen meg is indokoltam az alábbiak szerint: „Szeretném tájékoztatni a la­kosságot arról, hogy miért nem ültem be a képviselők sorába. Indokom a következő: nem tu­dok olyan képviselők sorába ülni - és a lakossággal szembe­nézni - akik a mai napra rend­kívüli testületi ülést hívtak ösz- sze azért, hogy a polgármester és az alpolgármester zsebét tömjék pénzzel.” Ezzel a kiegészítéssel a ma­gatartásom úgy hiszem már ért­hetővé válik. A képviselő-testü­leti ülésen és a falugyűlésen is ­Felháborodással olvastam a Petőfi Népe 1994. január 4-ei számában a Kisebb támogatás című cikket. Egyáltalán nem ér­tek vele egyet, gondolom, a többi sorstársam hasonlóan vé­lekedik. Mivel nekem is van egy ötéves kislányom, aki sú­lyos mozgássérült, elsőfokú rokkant és egyedül nevelem. Rengeteg az OTP-tartozásunk és még ezt az évi 12 000 forint közlekedési költségtámogatást is hatezerre csökkentik azoknál, akik a tizennyolc évet még nem töltötték be. Én azt megértem, hogy há­roméves kor alatt nem jár, hi­szen akkor még nehéz eldönteni egy gyereknek a jövőjét. De, hogy egy ötéves gyereket fele­annyira kell csak gyógyítani, ezt már nem értem. Az elmúlt évben kellett volna szigorúbb rendeleteket hozni, nem fű- nek-fának adni a pénzt és akkor most minden rendben lenne. szonyhoz, s engem gorombán rendre utasított, hogy ne avat­kozzam bele a dologba. Mondhatnám azt is, hogy az emberiesség vezetett, mivel gyerekről volt szó, esős, nyál­kás időben valószínű, hogy a fi­atalasszony nem tudott jegyet vásárolni, ahol fölszállt. A kis­gyerek nyűgösködött. De a két ellenőr közrefogta őket és még a nézésük is ijesztő volt. Nekem pedig a férfi, mivel már a végál­lomásra értünk, visszaszólt, hogy köszönjük az Antall-kor- mánynak a jegyek drágulását és a magas büntetést. Hát kérem tisztelettel, ahhoz egyik kormánynak sincs köze, hogy egy alkalmazott milyen neveletlen és embertelen, főleg ha egy kisgyermekes anyáról, vagy egy elhunyt emberről van két képviselőtársammal együtt - javasoltuk, hogy a község la­kosságának nagyobb részét érintő katolikus templom építé­séhez az önkormányzat járuljon hozzá egymillió forinttal. Ter­mészetesen, mint már annyi indítványunk, e javaslatunk is a képviselők többsége által - élen a polgármesterrel - még megvitatási alapul sem szol­gált. Még egy gondolat a cikkhez: emlékezetem szerint a „másik csapatnak” nevezett hozzászó­lók köréből nem hangzott el, hogy ez a képviselő-testület a község ellensége. Kérem a Tisztelt Szerkesztő­séget, hogy levelemet szíves­kedjenek közölni, mivel a cikk alapján azok előtt, akik nem voltak jelen a falugyűlésen - és ezek sajnos sokan vannak - magatartásom nem egyértelmű. Börönte József, képviselő Mert mi isszuk meg a levét, akik igazán rá lennénk szorulva, akiknek a gyermeke tényleg mozgásképtelen és segíteni sze­retnénk rajta, de nincs miből. Azzal sem értek egyet, hogy a 60-70 évesek is kapják a ma­ximális támogatást, noha egy fiatalnak nagyobb szüksége lenne a tornára, gyógyfürdőre, bár nem vitatom, hogy mindez az idős embernek is szükséges. Nagyon kérem a szerkesztő­séget, hozza nyilvánosságra le­velemet, mert ezzel a többi sors­társam figyelmét szeretném fel­hívni és kérni őket arra, küldjék el nekem aláírásukat és én sze­mélyesen továbbítom a népjó­léti miniszternek, kérve, hogy tárgyalják újra ezt a dolgot. Az­zal az indokkal, hogy mindegy, hány éves az illető, de ha első­fokú rokkantnak nyilvánították, akkor a maximumot kapja meg. Sz. L, Csengőd (név és cím a szerk.-ben) szó. Én éltem az ötvenes-hat­vanas években és tudom, mi­lyen gyorsan vittek el ártatla­nokat a semmiért. Kár a Vo­lánnak ilyen ellenőrökkel lejá­ratnia magát. Nem tudom, mit szólna ez az ellenőr akkor, ha ő rosszul lenne az utcán, bevinnék a kórházba, de az orvosok nem nyúlnának hozzá, mivel nem lenne nála az egészségügyi kár­tyája. Vagy éppen akkor sztrájkolnának az orvosok, ő meg feküdne az asztalon. Megoldhatná a Volán úgy is, hogy nyugdíjasokat alkal­mazna, akik társadalmi mun­kában a sofőr háta mögötti széken árusítanák a jegyet. Egy biztos: én ezután a City-buszra veszek bérletet. Név és cím a szerk.-ben. Fapapucs! Mielőtt bemutatkozott volna, elnézést kért, hogy ilyen apró­sággal zavar, de - amint mondta - neki ez nagyon fontos, és már kifogyott minden lehetséges fó­rumból, ahol azt remélte, segí­tenek rajta.- Mert tetszik tudni, én sen­kinek ártani nem akarok, de már nem bírom tovább. Arra is gon­doltam, hogy öngyilkos leszek, de ugyebár, hívő ember ilyet nem tehet. Ennél a pontnál sírva fakad a néni, bocsánatot kér. Azután elmondja, hogy Kecskeméten, a Rávágy tér 8. szám alatt, a má­sodik emeleten lakik, egyedül, a férje hetvennégyben halt meg, gyerekei önállóak, hozzájuk nem akar menni. Mindekihez alkalmazkodom a házban, köszönök, vagy ha megelőznek, akkor udvariasan fogadom. így tettem a fölöttem lakó házaspárral is, pedig fiata­labbak nálam. De ez nem lé­nyeges. A baj az, hogy a férfi napközben és este is - késő éj­szakáig - fapapucsban járkál a lakásban, a konyha kövezetén és én a szörnyű kopogástól nem tudok pihenni. Pedig elég lenne egy szőnyeg, vagy a papucs tal­pára egy gumidarab és minden megoldódna. Éjszaka járatják a mosógépet is, amitől úgy remeg az egész lakás, mintha traktor járna fölöttem. Olyankor kial­szik a villany, behajik a meny- nyezet, apró vakolatok potyog­nak. Meg kellene erősíteni a fö­démet, de a KIK-től nem várok segítséget, pedig az övéké a ház, meg a lakás is. Megkértem a szonszédékat, hogy legyenek szívesek egy kicsit csendeseb­ben... Két hónapig a köszöné- esmet sem fogadták. Nem aka­rom én őket bántani, Isten őriz­zen ettől, de ha valaki beszélne velük, talán nekem is békessé­gem lenne. Bocsánatot kérek a zavará­sért, de nagyon jó, hogy meg­hallgatott.-gál­NAPJAINK HUMORÁBÓL Az elmaradt kárpótlásról A CÉG CSAK LEJ ARATJA MAGAT Durva ellenőrök a Yolán-buszokon Jövendővárás hibával \ vitában nyomós érv volt a sajtó véleménye Ami kimaradt a cikkből

Next

/
Thumbnails
Contents