Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)

1993-12-04 / 283. szám

REJTVENYMAGAZIN 1993. december 4., szombat Tudományos híreink • Papírnak jobb lenne. Angol farmerek egyik érdekközössége sze­retné elérni, hogy engedélyezzék a vadkender egyik fajának, a canabis sativának a termesztését. Igaz, hogy e növény levelei, virágai olyan ve­­gyületeket tartalmaznak, amelyek a marihuana alapanyagai. Van azon­ban egy olyan faja, amely alig termel ilyen anyagokat. Szárának bele azonban kiválóan alkalmas különle­ges papírok gyártására, és egysze­rűbbé teszi a hulladékpapírok feldol­gozását. A canabispapír gyártásánál feleslegessé válnak a mérgező fehérí­­tési műveletek. A papírgyártáshoz használt fafajoknak akár húsz évig is növekedniük kell, mire érdemes pa­pírgyártáshoz felhasználni azokat, a vadkender viszont évente termeszt­hető és learatható. • Gutenberg lemaradt? Nem kis szenzációt keltett az íráskutatók kö­rében Herbert Breckle regensburgi kutató megállapítása, hogy a prüfe­­ningi kolostor szerzetesei már Gu­tenberg előtt háromszáz esztendővel használták a nyomtatás egy kezdet­leges formáját - írja a Prizma, a Der Spiegel tudományos hírrovata. Fo­tográfiai eljárással felnagyította a ko­lostor felavatását rögzítő agyagtáb­lát. A beléje nyomott betűk oly nagymértékben azonosak és minden részletükben megegyezőek, hogy csakis a betűk valamilyen domború mintának a felhasználásával készül­hettek. • Szelektív gyomirtás. A farme­rek régi problémája, hogy lehetne a gyomirtó szerek hatásától megóvni a haszonnövényeket, hogy azok élet­ben maradjanak, és csak az őket kör­nyező gyomok pusztuljanak el. Most úgy tűnik, német molekulabiológu­sok megtalálták a megoldást. Olyan gabonaféléket állítottak össze génse­bészeti módszerrel, amelyek ellen­állnak a gyomirtó szereknek. A Hoechst cég Basta nevű szerét kö­rülbelül negyven országban használ­ják, mert minden gyomot elpusztít, de sajnos, a haszonnövényeket is. Ezért csak akkor használhatják, mi­előtt ezek kisarjadnak. A génsebé­szettel előállított repce-, kukorica-, cukorrépafajtákat viszont nem káro­sítja. Most próbálják ki őket ameri­kai, francia, angol és kanadai kísér­leti parcellákon. így akkor végzik el a gyomirtást, amikor a haszonnövé­nyek és a gyomok már kisarjadtak, és leveleik megjelentek. így a gyomok mennyiségéből megállapíthatjuk - már előzőleg kell-e egyáltalán gyo­mirtást végezni, s milyen mértékben. Ez jelentős megtakarítást tesz lehe­tővé, ha a szabadföldi kísérletek si­keresnek bizonyulnak. Égi gyalogos ütötte el a repülőt Northamptonban (USA) Alfred Peters ejtőernyős zuhanóugrása köz­ben elütött egy Piper Cherokee' PA 28 típúsú gépet. Az 51 esztendős ej­tőernyős lábtöréssel megúszta a ta­lálkozást, majd simán földet ért. Az egymotoros Piper viszont a karam­bolt követően kormányozhatatlanná vált és lezuhant. A pilóta és három utasa meghalt. A légtér fekete króni­kájában visszalapozva sehol sem je­gyeztek fel hasonló esetet. De az megtörtént; szintén az USÁ-ban, hogy egy oktató, 1987-ben úgy men­tette meg tanítványának életét, hogy utánaugrott, amikor észrevette, hogy nem tudja kinyitni az ernyőjét, mert összeütközött egy másik ugróval. Az oktató elkapta és utána nyitotta ki a saját ernyőjét, mellyel földet értek. A betegség forrása a számítógép • Veszélyes szakma az újságkészítés.. Még nem tudni, hogy a jogorvos­lás vagy a gyógyítás fogalomtára gazdagodott egy új kifejezéssel, de tény, hogy már van „újságíró-beteg­ség.” Tünetei és következményei egyaránt érintik a sajtó, a hírközlés dolgozóit és munkaadóikat. Egy an­gol hölgy nevéhez fűződik, hogy a betegségéből nemcsak orvosi lelet, hanem jogi ügylet is következett. Sa­rah Munson, a Portsmouth News munkatársa ugyanis 10 ezer font — mintegy másfél millió forint — kár­térítést kapott a foglalkozásának gyakorlása során szerzett testi káro­sodás miatt. Az ismétlődő stresszha­tás — és ezt nevezték el újságíró-be­tegségnek — tönkretette az ujjait, ál­landó fájdalmat okozott a csuklójá­ban, az alkarjában és a vállában. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy mindezek forrása a számítógép. Mert azzal, hogy a hölgy hosszú időt töl­tött a szövegszerkesztő előtt, fokoza­tosan beteggé tette magát. Ezek a tü­netek ugyanis nem jelentkeztek volna, ha nem az említett munkát végzi. Az eset annyira egyértelmű — így a hírügynökségi jelentés —, hogy a kártérítés jogosságához nem is kel­lett bírósági döntés, a szakszervezet és a munkaadó közötti tárgyalás ele­gendő volt. Igenám, de az első fecskét már újabbak követték, további 70 sze­mély jelentette be, hogy újságíró-be­tegségben szenved, és igényt tart kár­térítésre. És akkor még szó sem esett azokról, akiknek csupán annyi a kö­zük az újságíráshoz, hogy megkapták vagy megkaphatják ezt a betegséget, csupán azért, mert operátorként kere­sik a kenyerüket bárhol, ahol már megtalálható a század technikai cso­dája, a számítógép és vele a stressz okozta testi károsodás. Új módi illik, nem illik Ottlik Károly, a Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Főis­kola adjunktusa megírta Protokoll című könyvét: a társadalmi érintke­zés, viselkedés szabályainak gyűjte­ményét. Hiszen új, változó korunk­ban nemcsak ajánlatos, hanem szük­séges is feleleveníteni vagy elsajátí­tani a viselkedéskultúra mindenna­pos, polgári gyakorlatát. Visszatért például az európai szabályoknak megfelelő megszólítás. Az ifjú lá­nyoknak a kisasszony, a nőknek a hölgyem, a férfiaknak pedig az uram megszólítás az illendő. Ezzel páro­sulnia kell a jó modornak, az udvari­asságnak, az ápolt külsőnek. Ez utóbbi nemcsak ajánlott, hanem sok esetben kimondottan kívánatos. Egy üzletemberről kialakított képet ront­hatja a bokafixes zokniból kivillanó lábszár. A vállalkozó hölgynek nem feltétlenül a legutolsó divat szerint kell öltözködnie, de mindenképpen ajánlott a diszkrét elegancia. A mun­kát keresőknek is hasznos ügyelniük a megjelenésükre: a megnyerő, ápolt, tiszta külső jelentősen növelheti az elhelyezkedés esélyét. Külön fejezet foglalkozik a rágó­gumival. Az igencsak elteVjedt szo­kást nem tiltja a protokoll, de vannak szituációk, amikor ajánlatos kerülni a rágózást. Ilyen például, ha belépünk valahová, ha köszönünk, vagy bemu­tatkozunk. Nem illik rágni társalgás és előadás közben sem. Gondolná a kedves olvasó, hogy a viccmesélésnek is van szabálya? íme: legyünk óvatosak a politikai, etnikai viccekkel! ILLATOS KERT A KULTURÁLIS FORRADALOMBAN Az agg Mao ágymelengetői Mit csinált a nagy kormányos az osztályharc szüneteiben? Magához rendelte a lányokat, hogy eljátsza­dozzék velük. Természetesen a saját kedvére, és nem a lányokéra. „A lá­nyok istenítették, és úgy gondolták, hogy Maóval a szex is más, és jo­gos.” Doktor Li, Mao Ce-tung sze­mélyes orvosa mondja ezt abban a dokumentumműsorban, melyet a BBC készített, és a közeljövőben su­gároznak „Mao elnök úgy, ahogyan nem ismerték” címmel. A Chicagó­ban élő Li doktor szerint Mao ágya­sokat tartott, mint a hajdani, császári elődei. A háziorvos szerint általában 3-4 fiatal lány „melegítette fel Mao ágyát.” Személyi titkára - Li Rui - megerősítette, hogy „akkor is nagy volt a szexuális étvágya, amikor már idős korba ért.” A kulturális forrada­lom idején, 1966-ban, a negyedik (törvényes) felesége, Csiang Csing, a színésznőből lett pártideológus egy alkalommal akkor nyitott a hálószo­bába, amikor Mao egy csoport mez­telen lánnyal játszadozott. Azonnal jelenetet is rendezett. A következ­ménye: a pártvezér utasította az őr­séget, hogy asszonya csak előzetes bejelentés után látogathatja meg. A BBC tanúvallomások alapján össze­állított dokumentumából az is kitű­nik, hogy hivatalosan mindössze két szeretője maradt öreg napjaira, egy légikisasszony meg egy táncosnő. Li doktor a nevüket is közölte, és azt is hozzátette, hogy a két lányt csak úgy emlegették, hogy „az egyes, illetve a kettes számú szerető.” A Sarkcsillag változásai A Sarkcsillag ámulatba ejti a csil­lagászokat. Kanadai csillagászok szerint a Sarkcsillag, amely a cephe­­idák populációjába tartozik, valószí­nűleg elkerül a csillagok e csoportjá­ból. A cepheidák óriási változó csil­lagok, amelyeknek fényessége szigo­rúan meghatározott időközönként ingadozik. Ennek az az oka, hogy pe­riodikusan felfúvódnak, majd össze­húzódnak. Ez a periodikus „lüktetés” 1 és 100 nap között csillagonként változik. A Sarkcsillag majdnem négynaponként változtatja fényessé­gét. A tőlünk 330 fényévnyire levő Kis Göncöl csillagképbe tartozó Sarkcsillag a Földünkhöz legköze­lebbi és eddig a legfényesebb cephe­­ida. Fényességingadozásai az elmúlt évtizedben 10 százalékról 1 száza­lékra csökkentek. Don Femie, a torontói egyetem csillagásza azt is kimutatta, hogy a Sarkcsillag pulzálása nemcsak gyen­gül, hanem lassul is, méghozzá évente három másodperccel. Ez arra utal, hogy ez a nevezetes csillag nö­vekszik. Ha pedig ez így van, akkor pulzálása előbb-utóbb teljesen meg­szűnik. így ez lenne az első cepheida, amelyet egy másik populációba kel­lene átsorolni. Hillary megadta magát A fáradhatatlanul munkálkodó First Lady megszokott képe helyett Hillary Clintont most egész más ol­daláról mutatja be a Vogue című amerikai divatmagazin. A divatlap napokban utcára került decemberi számának két belső oldaláról az ame­rikai elnök felesége hosszú, fekete bársonyból készült, magas nyakú es­télyi ruhában, álmodozó szemekkel tekint le az olvasóra, akár a világ egyik legismertebb manökenje. Egy harmadik képen Annie Leibovitz fo­tóművész ülve,“ pröfllból mutatja " amerika első asszonyát. A fotón a First Lady fejét enyhén hátravetve ül és arcából kisöpört haja különösen kihangsúlyozza akaratos száját.- Eleinte kicsit feszélyezetten vi­selkedett, de hamarosan vette a lapot, de nem hagyta magát rávenni, hogy fedetlen vállal fotózzák le, ahogy azt a New York-i divattervező eredetileg elképzelte - írja a fotókat kísérő cikk. Az AFP által ismertetett írásból megtudhatjuk, hogy Clinton elnök egy kisebb jelenésükkor azt találta mondani feleségének: „úgy néz ki, mint egy karácsonyfa”. A First Lady azonban nem hagyta szó nélkül férje megjegyzését és saját hites urát ha­sonlította egy feldíszített fához. Anyja szerint Hillary mindig is túlságosan elfoglalt yplí ahhoz, hogy igazán törődjön a divattal. így for­dulhatott elő, hogy íttég az esküvőt ruháját is a mama vette meg egy áru­házban, az esküvő előtt. - Azt vise­lem, amit szeretek és ami egy adott pillanatban tetszik. Mindig is a hi­báim közé tartozott, hogy nem sze­rettem ruhákban illegni-billegni, akár egy divatbemutatón - vallotta be tö­redelmesen a First Lady. • Egy First Lady, aki a divatot nem igazán kedveli. Még esküvői ruháját is a mama vette meg.

Next

/
Thumbnails
Contents