Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)

1993-11-03 / 256. szám

1993. november 3., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Az idősek hete, hónapja alkalmával sok helyen rendeztek különböző ün­nepségeket, ahol köszöntötték a nyugdíjasokat, az otthonok lakóit, virággal, műsorokkal, vacsorával kedveskedtek nekik. Természetesnek tartjuk, hogy az „ünnepeltek” megköszönik a velük való törődést, de valamennyi ilyen köszö­netnek nem tudunk helyet adni a lapban. Mint ahogyan arra sem vállalkozha­tunk, hogy olyan köszöneteket tegyünk közzé, amelyben egy-egy vállalkozó­nak, kft.-nek üzennek azok, akik valamiféle támogatást kaptak. Sajnos újra hangsúlyoznunk kell, hogy folyamatban lévő bírósági ügyekbe sem avatkozunk bele. így például nem közöljük annak az olvasónknak a leve­lét, aki arról panaszkodik, hogy fia ügyében minden az ügyvédnő (az ellenfél védője) kedve szerint alakult. Nem foglalkozunk azzal a hosszú levéllel sem, amelyet szabadszállási olvasónk küldött, különféle bűncselekményekkel vá­dolva a név szerint megnevezett ismerősét. Közérdekű leveleiket azonban továbbra is várjuk. A szerk. Tűrhetetlen, ami itt folyik Lehet, hogy önök most ki fognak nevetni engem, de az is lehet, hogy megértik a dolog lényegét. Evek óta Kecskeméten, a Kiskő­rösi úti konzervgyárban dolgozom és annak a büféjében vásároltam. Ré­gebben egy nagyon aranyos idősödő néni volt ez eladó. Akkoriban meg is voltam elégedve mindennel, de ami most folyik itt, az már tűrhetetlen. Mert itt van a példa arra, hogy a ke­reskedő, ahol tudja, ott vágja át a ve­vőt. A minap éppen úgy hozta a sors, hogy négy darab negyed kilós kenye­ret kellett vennem a munkatársaim­nak. Negyed kiló kenyér az húsz fo­rint, nála rosszabb esetben 25 forint. A másik az, hogy öt szelet olasz sza­lámi, ami nincs több 10-15 dekánál, az itt 65,50-be kerül és egy fél literes tej, az is harminc forint, holott más­hol a literes tej kerül 35 forintba. A tízdarabos papír zsebkendő itt har­minc forint, holott a boltban 55-ért már százdarabosat kap az ember. A dohányáru is, ami máshol 53,70, itt 75 forintba kerül. Én aláírom azt, hogy szabadáras minden, de ha ezt megengedjük, ak­kor egy hónapon belül már 500 forint is kevés lesz egy reggelire. Azt, hogy aza 54 forintos kenyér 90 forintba kerüljön, már nem szabadna megen­gedni, hiszen, ha ezt megengedjük, egyhavi kereset kevés lesz a regge­lire. Azt hiszem, a vevőnek ahhoz is joga van, hogy lássa a mérleget, de nálunk erre nincs mód, mert el van függönyözve, így a tíz dekára mond­hat 15-17 dekát is. Kérnénk, hogy az ügy megoldása érdekében jelentessék meg sorainkat, és ha akkor sem változik semmi, kénytelenek leszünk az illetékes ha­tósághoz fordulni. Tisztelettel: a gyár dolgozói (öt aláírás) Kecskeméten elhanyagoltak, gondozatlanok a parkok Tisztelt Polgármester Úr! Kecs­kemét közterületei, parkjai soha nem voltak ilyen rendezetlenek, elhanya­goltak és gondozatlanok, mint jelen­leg. A városháza, az Aranyhomok Szálloda elején és környékén van csak rendszeres parkgondozás és ápolás. A város többi területére nincs megfelelő fedezet, folyton ezt nyilat­kozza a város vezetése és dr. Haj­­nalné városi főkertész is. Polgármester úr többször kijelen­tette, hogy Kecskemét szakértők sze­rint is Európa egyik legtisztább, leg­­rendezettebb városa. Nem tudom, tisztelt polgármester úr, milyen szakértőket kért fel a munka elvég­zésére, de ez messze elmarad a való­ságtól. Miközben a „nagy pénztelenség­ben” a város vezetése saját magának és szűk körének 1992-ben és 1993-ban is ki tudta fizettetni a 13. havi illetményt, és további juttatáso­kat is megszavaztak, addig a város közterületeire egyre kevesebb pénz jut. A megyei kórház, amely a megyei önkormányzathoz tartozik, tudja a közterületeit és parkjait gondoztatni, ápoltatni az év minden szakában, igen szerény költségvetési keret mel­lett is. E szerény lehetőségek mellett mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy a város tisztaságához, ren­dezettségéhez hozzájárulunk a saját területünkön és jó példával járunk elől. Tisztelettel: Rózsavölgyi Ferenc, a megyei kórház főkertésze Részemről betelt a pohár! Édesanyám egyik csütörtökön be­adta húgom lila kabátját a kecske­méti Simonyi utcai kelmefestő-tisztí­tóba, ahol a korrekt tulajdonos férfi udvariasan közölte, hogy a kért színre nem, csak feketére vagy zöldre festhető a kabát. De anya hagyja ott és hétfőn is ráér választ adni, hogy befessék-e. Hétfőn anya jelentkezik és kémé, hogy ne fessék be a kabátot, inkább elvinné. Ekkor már nem az úr volt ott, hanem a felesége, aki alig értve a korábbi megbeszélésből valamit, ki­jelentette, hogy a kabátot előbb vit­ték el és nincs mit tenni. Anya kese­rűen távozik, bántja a dolog. Nem ér­tette, miért vitték el, ha nem tisztá­zott, mit kell vele tenni? A következő hét elején együtt me­gyek vele a kabátért. A hölgy volt ismét az üzletben. A nyers modor meglepett, de hát gondoltam, ilyen a természete. Nem találja a kabátot. Nincs kész. Végül mégis. Zöld! — hangzik el. Hogyan lehet ez, amikor a férjével nem lett pontosítva. A nő agresszíven válaszol. Tapintatra in­tem, hiszen anya láthatóan talpig fe­ketében állt ott és csak érdeklődött. Ő azt vágja oda, mi közöm hozzá. Ez igaz, de a hangnem és a stílus, ami­hez közöm volt. Szó szót követett. Részemről be­telt a pohár. Trágár szavakat zúdított rám. Ézeket itt nem írom le. De ha nem állok masszívan harminc felé közeledő lábaimon, kilök a nyitott aj­tón. S amikor hirtelen a döbbenettől felocsúdok, fennhangon közlöm, hogy ez rossz fényt vet a boltra. To­vábbra is melegebb éghajlatra küld az ordibáló hölgy. Mindez sápadozó, gyászoló édes­anyám előtt. Ekkor érkezett az üz­letbe egy másik höjgy, lila kabáttal a karján. Mi pedig elképedve távoz­tunk a mostanában aligha felkere­sendő üzletből. Kis Józsefné, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL MEGSZÜNTETTÉK A JÁRADÉK KIFIZETÉSÉT Földem, vagyonom a szövetkezetben van Alulírott kéréssel fordulok a Petőfi Népe szerkesztőségéhez. Indokom: Én 1960. február 1. óta tagja vagyok a Újteleki (Keserűte­lek) Alkotmány Termelőszövetke­zetnek mint alapító. 1985. október 20-án mentem nyugdíjba. A földem, vagyonom a szövetkezetben van. 1992-ben a szövetkezet megszüntette a földjáradékot azzal, hogy 1993-ban kishaszonbérleti díjat fizet, aranyko­ronánként 108 forintot. Mivel a föl­dek tulajdonba adása a földrendező bizottság által megtörtént, felesé­gemmel együtt elmentem a szövet­kezetbe, hogy megcsináltassuk a földhasználati szerződést. A szerződés elkészült, aláírtuk és amikor kijöttem, átnéztem és egyez­tettem az aranykorona-értéket. Nem egyezett. Azonnal vissza mentem, mert newkem van 172,87 aranykoro­nám, a feleségemnek 78,25. Most jön az érdekesség. Mert kettőnktől lefog­tak 12,40 aranykoronát, azért, mert az összterületben van legelő és a le­gelő után járó aranykoronáért nem akarnak fizetni. Ezek után a szerződéseket én visz­­szadobtam azzal a kijelentéssel, hogy a szövetkezetnek nincs jogában az én aranykoronámat csökkenteni, ha kell a föld, akkor menjen vele a legelő is. Most szeretném tudni, hogy ha ne­kem a földet kiadják, akkor a tagsági viszonyom megszűnik-e ? De nekem van vagyonrészjegyem, körülbelül 720 ezer forint. Akkor az­zal mi lesz? Odavész, vagy a szövet­kezet kifizeti? Elnézést, hogy zavarom a leve­lemmel önöket, de szeretném tudni, hogy mitévő legyek, ha kiadják, vagyis, ha ki akarják adni a földet. Mert a feleségem földterületében a legelő azelőtt nem volt. Előre is kö­szönöm az ügy intézését, mert én nem értem a jogszabályokat, ezért fordultam önökhöz tanácsért. A ne­vem ne tegyék az újságba, csak ha majd lezárult az ügy. • Már annyiszor átült a parlamentben, hogy az elnök úrtól kapott egy hordozható széket. Jégverés! Nem is tudom, hogyan kezdjem levelem írását, de bosszantó, hogy az embereket lehet az orruknál fogva vezetni. Ugyanis a tavaszi jégverés kap­csán szeretnék tisztán látni. Köztu­dott, hogy Jakabszállás határát is alaposan elverte a jég, de mivel nem volt biztosításunk, nem tehettünk semmit. Erre megjelent az újságban, hogy, aki jégverést szenvedett, szá­míthat valami segélyre. A férjem is elment, hogy beje­lentse, de nem vették komolyan, fel­világosították, hogy mi a jégkár és hogy az újság is tévesen informált, meg ennél nagyobb károkat is oko­zott a jég. Mégis, ha marad vala­mennyi összeg, értesítik az embere­ket. A napokban megtudtuk, hogy a szomszédok jogosultak a jégkárra. Ezek szerint a mi tanyánktól 2-3 mé­terre mindenkit elvert a jég, csak bennünket nem. Ezt valahogy na­gyon igazságtalannak tartom. Nem számítok semmire, de ez felháborítja az embereket, hogy ismeretség útján egyesek mindent meg tudnak oldani, más meg örüljön, hogy dolgozhat, hisz a természet ellen semmit nem tehet. Nagy Istvánná, Kecskemét Matkó 30. Vittem az orvosi papírokat Az alábbiakkal szeretném kiegé­szíteni az 1993. október 20-án meg­jelent Rácz Zoltán kiskunfélegyházi lakos által írottakat. Röviden csak annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy igazat írt. Én 1992. január 1-ével ki­merítettem a táppénz jogosúltságo­­mat. Az I. fokú ŐSZI 1992. decem­ber 23-án 50 százalékban állapította meg a rokkantságomat. Pedig vittem egy dossziéra való orvosi-kórházi papírt, azt az orvos elvette és csak annyit kérdezett: mennyit iszik és dohányzik-e? Kér­dem, ők talán nem isznak? Dehogy­nem! Körülbelül két percig voltam bent, le sem kellett vetkőznöm, pedig az az orvos volt, aki a Honvéd Kór­házban is kezelt. Úgy látszik, itt már csak a hordágyon fekvőket hiszik be­tegnek. Március 23-ig három méltányos­­sági táppénz kérelmet adtam be, de mindhármat elútasították, hogy or­vosilag nem indokolt. Következett a másodfokú vizsagálat március 23-án Szegeden. Alaposan megvizsgáltak és jóváhagyták az elsőfokú véle­ményt. Eddig pénz nélkül éltem, csak a nővérem segített. De úgy lát­szik nekem eddig nem kellett volna élnem. Érdekes, hogy a jogosítvá­nyomat el tudták venni mindkét fok­nál, akkor mégsem vagyok szimu­láns. 1990 óta nem iszom egy korty alkoholt sem. Végezetül hadd írjam le a diagnó­zist: epilepszia, magas vérnyomás, szívelégtelenség, baloldali agyin­farktus, könyökműtét. Kérdezem ezek után, hogy csak 50 százalékot érdemeltem? Vagy mégis igaz, hogy le kell fi­zetni valakit, hogy elhigyjék a beteg­séget? K. T. Kecskemét Jó hangulatban ünnepeltünk Október 9-én tartottuk meg Kis­kunfélegyházán, az egyesített szociá­lis intézményben az idősek napját. Együtt ünnepelt velünk az igazga­tónő, a nővérek valamennyien. Úgy érzem, köszönetét kell mon­danunk mindezért az önkormányzat­nak, amely az idős emberekről így gondoskodik, ilyen szép otthonba he­lyezi el a rászorulókat, ahol orvosi el­látás fogadja őket. De köszönet illeti az otthon dolgozóit is, a nővéreket, akik nem ismerik a fáradtságot. .'r>in .u i Palásti István nj Engem a természet szeretete indított Előrebocsájtom, hogy papírra ve­tett gondolataim nem tartalmaznak sem üzleti, sem önnépszerűsítési hátsó gondolatokat. A tennivágyás, a természet szeretete és az elkesere­dés az indító ok. Csengődön, tanyán élek már har­minc éve, kisebb-nagyobb megsza­kításokkal. Szőlőtermesztéssel fog­lalkozom, sajnos egy-két éve min­dent fel kellett számolnom a gazda­­ságtalanság és a megváltozott ter­mészeti körülmények miatt. A mun­kanélküliek sorában köttöttem ki. Középfokú végzettséggel és nyelv­tudással 52 évesen már senki sem tart igényt a munkámra. így volt elég időm eltöprengeni, mit is kezd­jek az életemmel. Végül is a követ­kező elhatározásra jutottam. Ta­nyám körül két hektár földterületem van, amit elkezdtem fásítani. Ke­rékpárral járok és hosszabb útjaim során láttam, micsoda kincsek talál­hatók az út menti árkok szélén va­don kelt cserjék, facsemeték alakjá­ban. Ezeket a növényeket megjelöl­tem és lombhullás után összegyűjtve áttelepítésre kerülnek az én megál­modott kis arborétumomba. Önökön keresztül most arra ké­rem a természetszerető embereket, hogy küldjenek vagy hozzanak csemetéket (gyümölcsfát kivéve), amelyek általában jellemzőek az Al­földre. ígérem, gondjukat viselem, az adományozott növényt megjelö-1 Ezen a területen lenne a megálmodott arborétum. löm az adományozó nevével, legyen az illető magánszemély, kft., vállal­kozó vagy bárki. Szakmailag olyan neves támoga­tóra találtam Bibel József csengődi virágkötő művész személyében, aki szintén ugyan olyan megszállottja ennek az ügynek, mint én. Mert a természet könyörög, hogy tegyünk érte valamit. Hajlandó vagyok aka­ratának alávetni a magam szerény anyagi lehetőségeim mellett is. Ké­peken láttam a Kiskunsági Nemzeti Park tűzkatasztrófáját és elszömyed­­tem. Úgy gondolom, hogy a természet megmentésére egyre többen csatla­koznak az ilyen célú megmozdulás­hoz. Arra is gondoltam, hogy az ak­ció sikere esetén a nyár folyamán 5-6 rászoruló gyereket vendégül lát­nék egy-egy hétre. Tisztelettel: Fecske Tamás Csengőd, Kiscsengőd 40. Igen elégedett vagyok Mióta megjelent a Petőfi Népe, azóta előfizetője vagyok. Nagyon meg vagyok elégedve az újsággal, de hiányolom, hogy nincs benne, mint­­régen, folytatásos regény. Valamikor én is küldtem be cikket, s azok meg is jelentek. Nehezemre esik már az írás, de azt elmondom, hogy én nem vagyok semmilyen pártnak a tagja és örülök a kevéske nyugdíjamnak, de most még ezt is megnyirbálják, ha keresek hozzá, pedig ledolgoztam 45 évet. Minek ennyi párt, ezek mind az ál­lamot fejik, felveszik a jó fizetéseket, és sokszor félig sincs az országház, de akkor is egymást marják. Lenne még mondanivalóm, de ezért is bocsánatot kérek, hogy za­vartam önöket. Rácz József, Dávod Volánéknál ki a kedves? Kiskunfélegyházáról egyre többen ingáznak Kecskemétre, azért is, mert erre kényszerülnek az itteni krónikus munkahelyhiány miatt. Erre a távol­ságra 4 100 forint a havi bérlet. A szép summáf sokszor feledhetetlen élmény szaporítja, ugyanis a Bács-Kiskun megyén átvonuló jára­tok sofőrjei közül akad jó néhány, aki nem hajlandó felvenni a bérlettel utazókat. Ez történt legutóbb október 22-én a Kecskemétről tizenöt órakor to­vább induló makói járat félegyházi bérleteseivel is. De ugyanez reggel, munkába menet is előfordul, ha egyáltalán megáll a kötelező megál­lóhelyeken a nem megyénkből in­duló járat. A mi viszonyaink között pedig elég 1-2 késés a munkahelyről és máris az utcán találja magát a vét­len munkás. A helyi és a kecskeméti irodákban hiába is panaszkodunk a borsos árért, a pontatlan szállításért. Hogyan lehet azt megengedni, pláne elviselni, hogy a ma még munkával rendelkező sofőrök egyike-másika akár utcára „segíthessen” embereket, mert a számára a bérlet nem egyenlő az uta­zási joggal? Az illetékesek miért vannak mindig házon kívül, ha ezekre a kérdésekre választ kere­sünk? Egyáltalán, az országos gon­dok közepette, érdekel-e még valakit ez a pitiáner ügy? Nos, ha igen — mivel ez ügyben a felháborodott szenvedő alanyok már az aláírásgyűjtésben látják jogos me­nedéküket — szívesen fogadnánk a kimerítő választ, de főleg a tisztessé­ges utaztatást. Akár bérlettel is. Barczikay László Kiskunfélegyháza FOGADÓÓRA Segélyezés Nyúlánk, hosszú hajú, szép arcú fiatal nő kopogtatott be a napokban szerkesztőségünkbe négyéves kisfiá­val. A szóra nem bírható gyerek mel­lett az anya úgy sorolta a panaszát, mint aki sokadszorra mondja el. — Nézze, én segélyből élek, mert nincs munkám, csak ez a gyerekem és februárra várom a másodikat. — Terhesen bocsájtották el? — Én soha nem dolgoztam. Nem engedték a szüleim, hogy törjem ma­gam. Nem arra neveltek. — Most mégis segélyből él. Mi­lyen segélyből? — Többfajtából. Kapok szociális segélyt, a gyerek után is kapok pénzt, meg egyedülálló anyaként is. És van kárpótlási jegyem, negyvenezer fo­rint. Ezt kellene jól átváltani. Nem tudja, hol lehet? — A kisfiú születése után sem próbált dolgozni? — Nem. És nem is fogok, mert csak hat általánosom van, azzal pe­dig nem lehet jó munkát kapni. Se­gédmunkásnak pedig nem állok be. . Az élettársam becsapott, itthagyott. De nem is bánom, mert sokszor megvert, így meg az időmet, a pén­zemet magam osztom be. — Tőlünk milyen segítséget vár? — Arra szeretnék tanácsot kapni, hogy hol lehet egy huszonkét éves, terhes, egyedülálló, beteges, kis­gyermekes anyának még a meglévő­kön kívül segélyt kapni. Meg miért nem adnak nekem munkanélküli-já­randóságot? A máltaiak is csak ruhát adnak, pedig nekem inkább pénz kel­lene. —sei— Reklámok Tisztelt Basa Úr! Csatlakozom az ön leveléhez, amit az október 20-ai újságban írt. Igaza van önnek, hogy hányingere van az embernek a tele­vízió sok reklámjától, hiszen szíve­sebben lekapcsoljuk a tévét, mint fel, mert nincs benne semmi olyan adás, amelyre rá lehetne mondani, hogyjez igen. Minek ez a sok reklám, amikor pénzünk nincs, vagy ha van is, akkor meg úgysem a reklám szerint vásáro­lunk, hanem a legszükségesebbet vesszük meg. Mi a férjemmel nagyon szeretjük a Szerencsekerék című műsort, ha mó­dunk van rá, meg is nézzük, de alig forog egyet a kerék, már jön is a rek­lám, mert ezt is telerakják reklám­mal. Tehát mi egyetértünk önnel. Basa úr. és csak azí tehetjük hozzá, hogy hol vannak azok a jó magyar filmek, amelyeket szívesebben nézne az ember, mint a sok krimit, gyilkos­ságot és erőszakot. Hajdú Ferencné, Jánoshalma Hitel kellene Én a gyermekemet egyedül neve­lem, kétéves jelenleg a kisfiam. Lakni sajnos egy szükséglakásban kényszerülünk, ami egészségileg nem megfelelő. OTP-hitelt sajnos nem kapok, mivel gyesen vagyok. Voltam az itteni polgármesteri hiva­talban is, de elutasítottak, hogy ne­kem semmi sem jár házvásárláshoz. Hát ezt sajnos nemigen tudom elfo­gadni, hogy az egyedülállónak semmi nem jár. Kérdésem az lenne, hogy akkor kihez forduljak? Tudná­nak-e ajánlani egy illetékest, aki pár sorban válaszolna nekem ? Név és cím a szerk.-ben. Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents