Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)
1993-11-03 / 256. szám
1993. november 3., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Az idősek hete, hónapja alkalmával sok helyen rendeztek különböző ünnepségeket, ahol köszöntötték a nyugdíjasokat, az otthonok lakóit, virággal, műsorokkal, vacsorával kedveskedtek nekik. Természetesnek tartjuk, hogy az „ünnepeltek” megköszönik a velük való törődést, de valamennyi ilyen köszönetnek nem tudunk helyet adni a lapban. Mint ahogyan arra sem vállalkozhatunk, hogy olyan köszöneteket tegyünk közzé, amelyben egy-egy vállalkozónak, kft.-nek üzennek azok, akik valamiféle támogatást kaptak. Sajnos újra hangsúlyoznunk kell, hogy folyamatban lévő bírósági ügyekbe sem avatkozunk bele. így például nem közöljük annak az olvasónknak a levelét, aki arról panaszkodik, hogy fia ügyében minden az ügyvédnő (az ellenfél védője) kedve szerint alakult. Nem foglalkozunk azzal a hosszú levéllel sem, amelyet szabadszállási olvasónk küldött, különféle bűncselekményekkel vádolva a név szerint megnevezett ismerősét. Közérdekű leveleiket azonban továbbra is várjuk. A szerk. Tűrhetetlen, ami itt folyik Lehet, hogy önök most ki fognak nevetni engem, de az is lehet, hogy megértik a dolog lényegét. Evek óta Kecskeméten, a Kiskőrösi úti konzervgyárban dolgozom és annak a büféjében vásároltam. Régebben egy nagyon aranyos idősödő néni volt ez eladó. Akkoriban meg is voltam elégedve mindennel, de ami most folyik itt, az már tűrhetetlen. Mert itt van a példa arra, hogy a kereskedő, ahol tudja, ott vágja át a vevőt. A minap éppen úgy hozta a sors, hogy négy darab negyed kilós kenyeret kellett vennem a munkatársaimnak. Negyed kiló kenyér az húsz forint, nála rosszabb esetben 25 forint. A másik az, hogy öt szelet olasz szalámi, ami nincs több 10-15 dekánál, az itt 65,50-be kerül és egy fél literes tej, az is harminc forint, holott máshol a literes tej kerül 35 forintba. A tízdarabos papír zsebkendő itt harminc forint, holott a boltban 55-ért már százdarabosat kap az ember. A dohányáru is, ami máshol 53,70, itt 75 forintba kerül. Én aláírom azt, hogy szabadáras minden, de ha ezt megengedjük, akkor egy hónapon belül már 500 forint is kevés lesz egy reggelire. Azt, hogy aza 54 forintos kenyér 90 forintba kerüljön, már nem szabadna megengedni, hiszen, ha ezt megengedjük, egyhavi kereset kevés lesz a reggelire. Azt hiszem, a vevőnek ahhoz is joga van, hogy lássa a mérleget, de nálunk erre nincs mód, mert el van függönyözve, így a tíz dekára mondhat 15-17 dekát is. Kérnénk, hogy az ügy megoldása érdekében jelentessék meg sorainkat, és ha akkor sem változik semmi, kénytelenek leszünk az illetékes hatósághoz fordulni. Tisztelettel: a gyár dolgozói (öt aláírás) Kecskeméten elhanyagoltak, gondozatlanok a parkok Tisztelt Polgármester Úr! Kecskemét közterületei, parkjai soha nem voltak ilyen rendezetlenek, elhanyagoltak és gondozatlanok, mint jelenleg. A városháza, az Aranyhomok Szálloda elején és környékén van csak rendszeres parkgondozás és ápolás. A város többi területére nincs megfelelő fedezet, folyton ezt nyilatkozza a város vezetése és dr. Hajnalné városi főkertész is. Polgármester úr többször kijelentette, hogy Kecskemét szakértők szerint is Európa egyik legtisztább, legrendezettebb városa. Nem tudom, tisztelt polgármester úr, milyen szakértőket kért fel a munka elvégzésére, de ez messze elmarad a valóságtól. Miközben a „nagy pénztelenségben” a város vezetése saját magának és szűk körének 1992-ben és 1993-ban is ki tudta fizettetni a 13. havi illetményt, és további juttatásokat is megszavaztak, addig a város közterületeire egyre kevesebb pénz jut. A megyei kórház, amely a megyei önkormányzathoz tartozik, tudja a közterületeit és parkjait gondoztatni, ápoltatni az év minden szakában, igen szerény költségvetési keret mellett is. E szerény lehetőségek mellett mindent megteszünk annak érdekében, hogy a város tisztaságához, rendezettségéhez hozzájárulunk a saját területünkön és jó példával járunk elől. Tisztelettel: Rózsavölgyi Ferenc, a megyei kórház főkertésze Részemről betelt a pohár! Édesanyám egyik csütörtökön beadta húgom lila kabátját a kecskeméti Simonyi utcai kelmefestő-tisztítóba, ahol a korrekt tulajdonos férfi udvariasan közölte, hogy a kért színre nem, csak feketére vagy zöldre festhető a kabát. De anya hagyja ott és hétfőn is ráér választ adni, hogy befessék-e. Hétfőn anya jelentkezik és kémé, hogy ne fessék be a kabátot, inkább elvinné. Ekkor már nem az úr volt ott, hanem a felesége, aki alig értve a korábbi megbeszélésből valamit, kijelentette, hogy a kabátot előbb vitték el és nincs mit tenni. Anya keserűen távozik, bántja a dolog. Nem értette, miért vitték el, ha nem tisztázott, mit kell vele tenni? A következő hét elején együtt megyek vele a kabátért. A hölgy volt ismét az üzletben. A nyers modor meglepett, de hát gondoltam, ilyen a természete. Nem találja a kabátot. Nincs kész. Végül mégis. Zöld! — hangzik el. Hogyan lehet ez, amikor a férjével nem lett pontosítva. A nő agresszíven válaszol. Tapintatra intem, hiszen anya láthatóan talpig feketében állt ott és csak érdeklődött. Ő azt vágja oda, mi közöm hozzá. Ez igaz, de a hangnem és a stílus, amihez közöm volt. Szó szót követett. Részemről betelt a pohár. Trágár szavakat zúdított rám. Ézeket itt nem írom le. De ha nem állok masszívan harminc felé közeledő lábaimon, kilök a nyitott ajtón. S amikor hirtelen a döbbenettől felocsúdok, fennhangon közlöm, hogy ez rossz fényt vet a boltra. Továbbra is melegebb éghajlatra küld az ordibáló hölgy. Mindez sápadozó, gyászoló édesanyám előtt. Ekkor érkezett az üzletbe egy másik höjgy, lila kabáttal a karján. Mi pedig elképedve távoztunk a mostanában aligha felkeresendő üzletből. Kis Józsefné, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL MEGSZÜNTETTÉK A JÁRADÉK KIFIZETÉSÉT Földem, vagyonom a szövetkezetben van Alulírott kéréssel fordulok a Petőfi Népe szerkesztőségéhez. Indokom: Én 1960. február 1. óta tagja vagyok a Újteleki (Keserűtelek) Alkotmány Termelőszövetkezetnek mint alapító. 1985. október 20-án mentem nyugdíjba. A földem, vagyonom a szövetkezetben van. 1992-ben a szövetkezet megszüntette a földjáradékot azzal, hogy 1993-ban kishaszonbérleti díjat fizet, aranykoronánként 108 forintot. Mivel a földek tulajdonba adása a földrendező bizottság által megtörtént, feleségemmel együtt elmentem a szövetkezetbe, hogy megcsináltassuk a földhasználati szerződést. A szerződés elkészült, aláírtuk és amikor kijöttem, átnéztem és egyeztettem az aranykorona-értéket. Nem egyezett. Azonnal vissza mentem, mert newkem van 172,87 aranykoronám, a feleségemnek 78,25. Most jön az érdekesség. Mert kettőnktől lefogtak 12,40 aranykoronát, azért, mert az összterületben van legelő és a legelő után járó aranykoronáért nem akarnak fizetni. Ezek után a szerződéseket én viszszadobtam azzal a kijelentéssel, hogy a szövetkezetnek nincs jogában az én aranykoronámat csökkenteni, ha kell a föld, akkor menjen vele a legelő is. Most szeretném tudni, hogy ha nekem a földet kiadják, akkor a tagsági viszonyom megszűnik-e ? De nekem van vagyonrészjegyem, körülbelül 720 ezer forint. Akkor azzal mi lesz? Odavész, vagy a szövetkezet kifizeti? Elnézést, hogy zavarom a levelemmel önöket, de szeretném tudni, hogy mitévő legyek, ha kiadják, vagyis, ha ki akarják adni a földet. Mert a feleségem földterületében a legelő azelőtt nem volt. Előre is köszönöm az ügy intézését, mert én nem értem a jogszabályokat, ezért fordultam önökhöz tanácsért. A nevem ne tegyék az újságba, csak ha majd lezárult az ügy. • Már annyiszor átült a parlamentben, hogy az elnök úrtól kapott egy hordozható széket. Jégverés! Nem is tudom, hogyan kezdjem levelem írását, de bosszantó, hogy az embereket lehet az orruknál fogva vezetni. Ugyanis a tavaszi jégverés kapcsán szeretnék tisztán látni. Köztudott, hogy Jakabszállás határát is alaposan elverte a jég, de mivel nem volt biztosításunk, nem tehettünk semmit. Erre megjelent az újságban, hogy, aki jégverést szenvedett, számíthat valami segélyre. A férjem is elment, hogy bejelentse, de nem vették komolyan, felvilágosították, hogy mi a jégkár és hogy az újság is tévesen informált, meg ennél nagyobb károkat is okozott a jég. Mégis, ha marad valamennyi összeg, értesítik az embereket. A napokban megtudtuk, hogy a szomszédok jogosultak a jégkárra. Ezek szerint a mi tanyánktól 2-3 méterre mindenkit elvert a jég, csak bennünket nem. Ezt valahogy nagyon igazságtalannak tartom. Nem számítok semmire, de ez felháborítja az embereket, hogy ismeretség útján egyesek mindent meg tudnak oldani, más meg örüljön, hogy dolgozhat, hisz a természet ellen semmit nem tehet. Nagy Istvánná, Kecskemét Matkó 30. Vittem az orvosi papírokat Az alábbiakkal szeretném kiegészíteni az 1993. október 20-án megjelent Rácz Zoltán kiskunfélegyházi lakos által írottakat. Röviden csak annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy igazat írt. Én 1992. január 1-ével kimerítettem a táppénz jogosúltságomat. Az I. fokú ŐSZI 1992. december 23-án 50 százalékban állapította meg a rokkantságomat. Pedig vittem egy dossziéra való orvosi-kórházi papírt, azt az orvos elvette és csak annyit kérdezett: mennyit iszik és dohányzik-e? Kérdem, ők talán nem isznak? Dehogynem! Körülbelül két percig voltam bent, le sem kellett vetkőznöm, pedig az az orvos volt, aki a Honvéd Kórházban is kezelt. Úgy látszik, itt már csak a hordágyon fekvőket hiszik betegnek. Március 23-ig három méltányossági táppénz kérelmet adtam be, de mindhármat elútasították, hogy orvosilag nem indokolt. Következett a másodfokú vizsagálat március 23-án Szegeden. Alaposan megvizsgáltak és jóváhagyták az elsőfokú véleményt. Eddig pénz nélkül éltem, csak a nővérem segített. De úgy látszik nekem eddig nem kellett volna élnem. Érdekes, hogy a jogosítványomat el tudták venni mindkét foknál, akkor mégsem vagyok szimuláns. 1990 óta nem iszom egy korty alkoholt sem. Végezetül hadd írjam le a diagnózist: epilepszia, magas vérnyomás, szívelégtelenség, baloldali agyinfarktus, könyökműtét. Kérdezem ezek után, hogy csak 50 százalékot érdemeltem? Vagy mégis igaz, hogy le kell fizetni valakit, hogy elhigyjék a betegséget? K. T. Kecskemét Jó hangulatban ünnepeltünk Október 9-én tartottuk meg Kiskunfélegyházán, az egyesített szociális intézményben az idősek napját. Együtt ünnepelt velünk az igazgatónő, a nővérek valamennyien. Úgy érzem, köszönetét kell mondanunk mindezért az önkormányzatnak, amely az idős emberekről így gondoskodik, ilyen szép otthonba helyezi el a rászorulókat, ahol orvosi ellátás fogadja őket. De köszönet illeti az otthon dolgozóit is, a nővéreket, akik nem ismerik a fáradtságot. .'r>in .u i Palásti István nj Engem a természet szeretete indított Előrebocsájtom, hogy papírra vetett gondolataim nem tartalmaznak sem üzleti, sem önnépszerűsítési hátsó gondolatokat. A tennivágyás, a természet szeretete és az elkeseredés az indító ok. Csengődön, tanyán élek már harminc éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Szőlőtermesztéssel foglalkozom, sajnos egy-két éve mindent fel kellett számolnom a gazdaságtalanság és a megváltozott természeti körülmények miatt. A munkanélküliek sorában köttöttem ki. Középfokú végzettséggel és nyelvtudással 52 évesen már senki sem tart igényt a munkámra. így volt elég időm eltöprengeni, mit is kezdjek az életemmel. Végül is a következő elhatározásra jutottam. Tanyám körül két hektár földterületem van, amit elkezdtem fásítani. Kerékpárral járok és hosszabb útjaim során láttam, micsoda kincsek találhatók az út menti árkok szélén vadon kelt cserjék, facsemeték alakjában. Ezeket a növényeket megjelöltem és lombhullás után összegyűjtve áttelepítésre kerülnek az én megálmodott kis arborétumomba. Önökön keresztül most arra kérem a természetszerető embereket, hogy küldjenek vagy hozzanak csemetéket (gyümölcsfát kivéve), amelyek általában jellemzőek az Alföldre. ígérem, gondjukat viselem, az adományozott növényt megjelö-1 Ezen a területen lenne a megálmodott arborétum. löm az adományozó nevével, legyen az illető magánszemély, kft., vállalkozó vagy bárki. Szakmailag olyan neves támogatóra találtam Bibel József csengődi virágkötő művész személyében, aki szintén ugyan olyan megszállottja ennek az ügynek, mint én. Mert a természet könyörög, hogy tegyünk érte valamit. Hajlandó vagyok akaratának alávetni a magam szerény anyagi lehetőségeim mellett is. Képeken láttam a Kiskunsági Nemzeti Park tűzkatasztrófáját és elszömyedtem. Úgy gondolom, hogy a természet megmentésére egyre többen csatlakoznak az ilyen célú megmozduláshoz. Arra is gondoltam, hogy az akció sikere esetén a nyár folyamán 5-6 rászoruló gyereket vendégül látnék egy-egy hétre. Tisztelettel: Fecske Tamás Csengőd, Kiscsengőd 40. Igen elégedett vagyok Mióta megjelent a Petőfi Népe, azóta előfizetője vagyok. Nagyon meg vagyok elégedve az újsággal, de hiányolom, hogy nincs benne, mintrégen, folytatásos regény. Valamikor én is küldtem be cikket, s azok meg is jelentek. Nehezemre esik már az írás, de azt elmondom, hogy én nem vagyok semmilyen pártnak a tagja és örülök a kevéske nyugdíjamnak, de most még ezt is megnyirbálják, ha keresek hozzá, pedig ledolgoztam 45 évet. Minek ennyi párt, ezek mind az államot fejik, felveszik a jó fizetéseket, és sokszor félig sincs az országház, de akkor is egymást marják. Lenne még mondanivalóm, de ezért is bocsánatot kérek, hogy zavartam önöket. Rácz József, Dávod Volánéknál ki a kedves? Kiskunfélegyházáról egyre többen ingáznak Kecskemétre, azért is, mert erre kényszerülnek az itteni krónikus munkahelyhiány miatt. Erre a távolságra 4 100 forint a havi bérlet. A szép summáf sokszor feledhetetlen élmény szaporítja, ugyanis a Bács-Kiskun megyén átvonuló járatok sofőrjei közül akad jó néhány, aki nem hajlandó felvenni a bérlettel utazókat. Ez történt legutóbb október 22-én a Kecskemétről tizenöt órakor tovább induló makói járat félegyházi bérleteseivel is. De ugyanez reggel, munkába menet is előfordul, ha egyáltalán megáll a kötelező megállóhelyeken a nem megyénkből induló járat. A mi viszonyaink között pedig elég 1-2 késés a munkahelyről és máris az utcán találja magát a vétlen munkás. A helyi és a kecskeméti irodákban hiába is panaszkodunk a borsos árért, a pontatlan szállításért. Hogyan lehet azt megengedni, pláne elviselni, hogy a ma még munkával rendelkező sofőrök egyike-másika akár utcára „segíthessen” embereket, mert a számára a bérlet nem egyenlő az utazási joggal? Az illetékesek miért vannak mindig házon kívül, ha ezekre a kérdésekre választ keresünk? Egyáltalán, az országos gondok közepette, érdekel-e még valakit ez a pitiáner ügy? Nos, ha igen — mivel ez ügyben a felháborodott szenvedő alanyok már az aláírásgyűjtésben látják jogos menedéküket — szívesen fogadnánk a kimerítő választ, de főleg a tisztességes utaztatást. Akár bérlettel is. Barczikay László Kiskunfélegyháza FOGADÓÓRA Segélyezés Nyúlánk, hosszú hajú, szép arcú fiatal nő kopogtatott be a napokban szerkesztőségünkbe négyéves kisfiával. A szóra nem bírható gyerek mellett az anya úgy sorolta a panaszát, mint aki sokadszorra mondja el. — Nézze, én segélyből élek, mert nincs munkám, csak ez a gyerekem és februárra várom a másodikat. — Terhesen bocsájtották el? — Én soha nem dolgoztam. Nem engedték a szüleim, hogy törjem magam. Nem arra neveltek. — Most mégis segélyből él. Milyen segélyből? — Többfajtából. Kapok szociális segélyt, a gyerek után is kapok pénzt, meg egyedülálló anyaként is. És van kárpótlási jegyem, negyvenezer forint. Ezt kellene jól átváltani. Nem tudja, hol lehet? — A kisfiú születése után sem próbált dolgozni? — Nem. És nem is fogok, mert csak hat általánosom van, azzal pedig nem lehet jó munkát kapni. Segédmunkásnak pedig nem állok be. . Az élettársam becsapott, itthagyott. De nem is bánom, mert sokszor megvert, így meg az időmet, a pénzemet magam osztom be. — Tőlünk milyen segítséget vár? — Arra szeretnék tanácsot kapni, hogy hol lehet egy huszonkét éves, terhes, egyedülálló, beteges, kisgyermekes anyának még a meglévőkön kívül segélyt kapni. Meg miért nem adnak nekem munkanélküli-járandóságot? A máltaiak is csak ruhát adnak, pedig nekem inkább pénz kellene. —sei— Reklámok Tisztelt Basa Úr! Csatlakozom az ön leveléhez, amit az október 20-ai újságban írt. Igaza van önnek, hogy hányingere van az embernek a televízió sok reklámjától, hiszen szívesebben lekapcsoljuk a tévét, mint fel, mert nincs benne semmi olyan adás, amelyre rá lehetne mondani, hogyjez igen. Minek ez a sok reklám, amikor pénzünk nincs, vagy ha van is, akkor meg úgysem a reklám szerint vásárolunk, hanem a legszükségesebbet vesszük meg. Mi a férjemmel nagyon szeretjük a Szerencsekerék című műsort, ha módunk van rá, meg is nézzük, de alig forog egyet a kerék, már jön is a reklám, mert ezt is telerakják reklámmal. Tehát mi egyetértünk önnel. Basa úr. és csak azí tehetjük hozzá, hogy hol vannak azok a jó magyar filmek, amelyeket szívesebben nézne az ember, mint a sok krimit, gyilkosságot és erőszakot. Hajdú Ferencné, Jánoshalma Hitel kellene Én a gyermekemet egyedül nevelem, kétéves jelenleg a kisfiam. Lakni sajnos egy szükséglakásban kényszerülünk, ami egészségileg nem megfelelő. OTP-hitelt sajnos nem kapok, mivel gyesen vagyok. Voltam az itteni polgármesteri hivatalban is, de elutasítottak, hogy nekem semmi sem jár házvásárláshoz. Hát ezt sajnos nemigen tudom elfogadni, hogy az egyedülállónak semmi nem jár. Kérdésem az lenne, hogy akkor kihez forduljak? Tudnának-e ajánlani egy illetékest, aki pár sorban válaszolna nekem ? Név és cím a szerk.-ben. Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor
