Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)

1993-11-03 / 256. szám

8 PETŐFI NÉPE 1993. november 3., szerda A SZEMTANÚK MÁR BESZÉLNEK Elet és halál urai voltak Bácsalmáson A Bácsalmáson 1944 novemberé­ben kivégzett áldozatokról, elfogá­suk. meggyilkolásuk körülményeiről egyre több információ kerül fel­színre. Olvasóinknak beszámoltunk arról, hogy az egyik áldozat hozzá­tartozói, és Tóth Árpád, Bácsalmás polgármestere keresték a földi ma­radványokat. A csaknem hároméves kutatómunka eredményképpen egy hónappal ezelőtt exhumálták a síro­kat. Mint utóbb kiderült, sok idős bácsalmási tudta, hogy hol kellene keresni, de a félelem — amely most már enyhül — kitartott egy fél év­századon át. Most,1 hogy az exhumá­lás után méltó körülmények között újratemették az áldozatokat, sokan úgy gondolják, elég volt a félelem­ből, a hallgatásból. Kifordították a sapkát Garai Pál — aki elsőként, még 1990-ben kezdeményezte egy em­léktábla felállítását — a korszak légköréről, a Bácsalmáson 1944 vé­gén kialakult helyzetről mesélt. — Október 19-én vagy 20-án délután jöttek be az oroszok Bajmok felől. EÍtelt egy hét és a helyiekből kiépítettek egy „partizáncsoportot”. A fekete báránybőr sapkákat kifor­dították. kaptak az oroszoktól fegy­vereket, ők lettek élet és halál urai. Asszonyokat, embereket cipeltek be a főhadiszállásukra, eleinte csak ro­botra. Mulattak, eltek-ittak. duhaj­kodtak. a hozzávalókat a faluban szedték össze. A lakosság néha az orosz parancsnokságon keresett vé­delmet a garázdálkodó fegyveresek elől. Aztán elkezdték a törlesztése­ket. Először a haragosaikat vitték be, később kit azért, mert nem adott elég bort, kit azért, mert visszakérte a lovait, kocsiját. — Ön hány kivégzett emberről tud? — Akkoriban mindenki úgy tudta, hogy tízen haltak meg, a ti­zenegyedik elmenekült. Persze az emberek csak suttogni mertek, aki­nek a hozzátartozóját elvitték, nem tudta, hol keresse, de kérdezni sem mert. Úgy tudom, hogy a kivégzés a jejgyzői lakás udvarán történt. Az egyik zenész mesélte, hogy egy novmberi estén hazaküldték. A fo­lyosón hét szerencsétlen embert lá­tott. arccal a falnak fordítva. Egyi­kük kicsit oldalra nézett, őt felis­merte. a Máté István volt. — A háború után sem derült ki, hogy mi történt Bácsalmáson? — Sajnos, nem. 1945. február végén kezdték' meg az oroszok a banda lefegyverzését. Nehezen ment, és a hatalmat nem tudták el­venni tőlük. Még jó tíz évig övék volt az uralom Bácsalmáson. Igaz, hogy 1949-ben néhányat az ÁVH elvitt, de nem a gyilkosságok miatt, hanem politikai okokból. Most is élnek még sokan, akik elmesélhet­• Az áldozatok exhumálásában sokan segítettek. nék, hogy hány embert végeztek ki, hogyan és miért, de nem hiszem, hogy ezt megteszik. Disznófürösztő teknőben Gyetvai Sándomé — Kapca Mari néni — segített az egyetlen túlélőt, Lőjek Imrét megfürdetni, mielőtt kórházba vitték. — Tanyaszomszédok voltunk a Lojekékkal. Egy este az Imre apja kopogtatott, hogy jöjjek azonnal, baj van. Segítsek az Imrét megmos­datni, kórházba kell vinni, mert meglőtték. Bácsalmáson van egy kovácsműhely a mélykúti út men­tén, oda kéredzkedett be a sebesült. A kovács értesítette a nagybátyját. Sietve, lovas kocsin mentek érte. A tartóján és a vállán találtunk alvadt véres sebet, de észnél volt, nagyon jajgatott. A disznófürösztő teknőben mosdattuk meg. kibéleltük a kocsit, abba fektettük, így vitte be az apja a halasi kórházba. — Elmesélte önöknek, hogy mi történt vele? — Annyit mondott, hogy amikor rálőttek, megsebesült, és mellette álló tataházi ember rázuhant. Az Imre megmozdult, észrevették, ka­pott egy második golyót is. Többet nem mert mozogni. Megvárta, míg visszamennek a házba a gyilkosok, akkor átmászott a falon és valahogy eljutott a kovácsműhelyig. Véres volt a kocsi platója G. Úr tizennégy évesen került fogságba. Nemcsak a lelkében hagy­tak nyomot az események, a golyó ütötte seb a jobb lábán nem enged felejteni. Gyakran kijött a csapat a tanyára, enni-innivalót, elvinnivalót keresni. Bátyáim olyankor a kukoricásba menekültek. Az én „jótevőm” egy nap bort keresett nálunk, de csak „seprűt” talált, ezért megpofozott. Nekimentem a vasvillával. Másnap négyen jöttek értem, megkötöztek, ütöttek-vertek, egész nap hurcoltak magukkal. Este hazavittek, de két nap múlva újra megjelentek, és a rendőrségi fogdába zártak. A tata­­házi Juhász Gyulára. Pásztor La­josra. a mátételki László Ferencre emlékszem. Engem később kien­gedtek a rendőrségről, de a kapunál már vártak a „partizánok”, akiket én inkább fegyveres rablóknak ne­veznék. Az orosz tolmács, édesapám jó ismerőse révén kerültem a kocsisok közé. Fogoly voltam, az éjszakákat zárkában töltöttem, napközben haj­tottam a lovakat. Egy hűvös, no­vember végi reggelen Dobokába in­dultunk. Láttam én, hogy a kocsi platója csupa vér, de kérdezni nem mertem. Egész nap ivott mulatott az öttagú csapat, ránk sötétedett. Meg akartam szökni, de s^zrevettek, rám lőttek. A lábamat eltalálták. Visz­­szamentünk a rendőrségre, ott ala­posan leitattak pálinkával, és kive­tették a golyót a lábamból. Elfertő­ződött sebemet az egyik jobb érzésű fegyveres felesége kezelte, ott lak­tam nálunk, de napközben tovább kellett kocsiskodnom. Télen szánkóval jártunk. Halasra indultunk, egy svábot és a fiát vittük fogolycserére. Az úton az én „jóte­vőm" mesélte a társainak, hogy „el­látták” a Juhászék baját. Azt is el­mondta, hogy kiverték a Gyulának egy fogát. Ä légóárkot is említette, azt is, hogy a kocsiról forgatták bele a holttesteket. Két másik halottról is beszélt, akiket a Vörös-erdőből hoz­tak be, és feljebb földeltek el. A sváb család két nőtagját, a feleséget és a leányt is kivégezték, őket az almási temetőben, egy szekrényben temették el. — Cellatársai közül ismerjük Ju­hász Gyula sorsát. Mi történt László Ferenccel és Pásztor Lajossal? — A Pásztor Lajosét nem tudom. László Ferencet a régi tanácsháza udvarán a fészerben elbújtattuk, sö­tétedés után sikerült megszöknie. — A háború után mi történt a fegyveresekkel? — Semmi. Jó részük magas funkciót betöltő, köztiszteletben álló ember lett. A mai napig is sokan él­nek még közülük itt, Bácsalmáson. Neveket nem mondok, fiaik, lányaik ne bűnhődjenek apáik régi bűnei miatt. (Itt jegyezzük meg: szándékaink csakis arra vezetnek bennünket, hogy kicsit többet tudjunk meg az 1944 végén, Bácsalmáson kialakult helyzetről. Nem célunk a történelemírás. Cikkeink forrása — írásos dokumentumok híján — a ko­rabeli szemtanúk visszaemlékezése.) Pásztor Erzsébet A bajai világrekorder újabb csúcsa Gyurity Károly, az 55 esztendős többszörös Guinness-rekorder a kö­zelmúltban ismét gyarapította világ­csúcsai számát. Tavaly novemberben már bemu­tattuk lapunkban a svédországi Vüx­­jöben élő, 1957-ben Bajáról kivándo­rolt kereskedőt. Beszámoltunk arról, hogy Carl Gyillenfjell - ahogy a skandináv országban hívják Gyurity urat — először bekötött szemmel egy húsbárddal 35 másodperec alatt 105 szeletre vágott egy hatalmas uborkát. Nem sokkal később üvegből fújt 60,1 literes söröspoharat. (Ez majnem kétszerte nagyobb, mint az előző Guinness-rekorderé!) Pár hónap múlva pedig a világon egyedülálló kiállítást nyitott växjöi otthona köze­lében. Itt mutatja be azt az 1758 da­rabból álló söröspohár-készletét, amelyet hosszú évek során négy. föl­drész huszonnégy országából gyűj­tött össze. A legdrágább darabot több ezer forintért éppen hazánkban vásá­rolta meg egy sörkertben. Legújabb rekordjával - amit a kö­zelmúltban állított fel - valamennyi eddigi teljesítményét felülmúlta. Egy 199 méteres grillező berendezésen 230,7 méter hosszúságú kolbászt sü­tött meg. A grillezéshez kétszázötven zsák, Magyarországról származó fa­szenet használt fel. A kísérlet kivá­lóan sikerült. Meggyőződhetett erről az a több száz környékbeli rokkant és nyugdíjas is, akit Gyurity úr meg­vendégelt a kolbászból, miután a • Gyurity Károly a csűcskísérlet után megszegi a parázson sütött óriás­­kolbászt. Mellette egyik asszisztense. Margaréta Liljemark, Dél-Svédor­­szág építési főfelügyelőjének felesége látható. (Fotó: Tommy Blomqvist) zsűri hitelesítette újabb páratlan vi­lágcsúcsát. A bajai származású Guinness-re­korder most sem sokat pihen babér­jain. Mint azt munkatársunknak el­mondta. máris újabb csúcskísérletre készül. Ezúttal hulladékból akar he­likoptert építeni, amivel természete­sen repülni is kíván. Szorítunk neki. hogy térve megvalósuljon és ezt a kí­sérletét is siker koronázza. Gaál Béla Földárverések OLCSÓBB AZ IMPORT MARHA Alacsonyak a garantált árak Az elmúlt héten megtartott 334 árverésen 8706 kárpótlásra jogosult jutott összesen 615 ezer aranykorona értékű földhöz. Erről az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal adott tegnap tájékoztatást. A legtöbb árverést, szám szerint 29-et Veszprém megyében tartották. Legnagyobb, 80 ezer aranykoronát is meghaladó értékben azonban — akár­csak az előző hetekben - Békés me­gyében találtak gazdára a területek. Az árverezők és a tulajdonosok száma Vas megyében volt a legma­gasabb, ahol az 1289 résztvevőből 1117 kárpótlásra jogosult jutott föld­höz. Az 500 forintról induló licit­árak Baranya megyében érték el a legmagasabb. aranykoronánkénti 135 ezer forintos értéket. Legke­vésbé, aranykoronánként 1100 forin­tig, pedig Pest megyében verték fel az árat a licitálók. A fővárosban nem volt árverés az elmúlt héten. A földárverések kezdetétől októ­ber végéig 243 ezer fölé emelkedett a tulajdonhoz jutottak száma és az el­árverezett aranykorona értéke is meghaladja a 20 millió 655 ezret. Az országban ez idáig 11 153 árverést tartottak, amin több mint 31 1 ezer kárpótlásra jogosult vett részt. A lici­teken Veszprém megyében fizették a legmagasabb árat, egy aranykoroná­ért 2 millió forintot. A földművelésügyi miniszter a napokban meghirdetette a vágó­marha garantált árait, de az érdek­­képviseletek elégedetlenek az új ta­rifákkal. Alacsonyaknak tartják, mert szerintük közel sem fedezik az előállítási költségeket. A MOSZ a hús- és a kettős (hús- és tejelő) hasznú állatokra magasabb. 110 he­lyett 125, illetve 100 helyett 110 forintos kilónkénti árat javasolt a kormánynak. A hazai állatállomány több mint kilencven százaléka tartozik a tej- és a kettős hasznú fajtacsoportba. A húshasznú marhaállomány a ko­rábbi 60-70 ezerrel szemben jelen­leg mindössze harmincezer darabra tehető, de nem is annyira a meny­­nyiséggel, hanem sokkal inkább a hizlalási kedvvel van baj. Az állat­tartók ugyanis a rendkívül alacsony felvásárlási ár miatt évek óta nem hizlalják nagy súlyúra a vágómar­hát. mert jobban járnak — mondják —, ha félig hízva adják el az álla­tot, mert akkor kilójáért akár a ket­­tősz.áznegyven forintot is megkap­nak. A vágómarha felvásárlási ára egyébként tavaly is nyomott volt: a gazdaságok igyekeztek megszaba­dulni az. állatoktól. Ez a tendencia most, és várhatóan jövőre is tovább folytatódik. A MOSZ szerint a meghirdetett garantált árak az állo­mány- és a termeléscsökkenést sem mérsékelni, sem megállítani nem képesek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a húsipari vállalatok külföld­ről a hazai felvásárlási árnál jóval olcsóbban jutnak vágómarhához, s ez erősen rontja a hazai termelők pozícióit. Az érdekképviseletek sze­rint ebben mindaddig nem is vár­ható változás, amíg az illetékesek nem tekintik igazából szívügyüknek a hazai termékek és, vele együtt, a magyar termelők hatásosabb vé­delmét. Újvári KÉT PÁRT, KÉT ÁLLÁSPONT: Lehet-e szakszervezeti vezető országgyűlési képviselő? * Hol lehet a Déri-szobor? Európa magyar bankárja • Egykoron Déri Frigyes a városnak ajándékozta a mai Déri-kert terüle­tét azzal, hogy legyen az a gyermekkacajé és a madárdalé. Cselekedetéért méltán kapott szobrot a várostól. Sajnos a híres férfiú emlékművéről barbár kezek először a betűket feszegették le, a napokban azonban maga a szobor is eltűnt, és azóta sincs meg. A hírek szerint a rendőrség még nem kezdett nyomozásba, mivel ők csak az újságunkból értesültek a dics­telen tettről. (Kép és szöveg: Papp Zoltán) Első Magyar Gabona RT. KECSKEMET számviteli osztályvezetői munkakör betöltésére számviteli főiskolai végzettséggel rendelkező gyakorlott munkatársat keres Az állás azonnal betölthető, fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen, időpont egyeztetés a 481-197-es telefonszámon lehetséges. nss24) Magyar születésű, belga állam­polgár, Svájcban dolgozik és Frank­furtba tart. Ki ő? A találós kérdésre természetesen egy ismerősen csengő név a válasz, Alexandre Lamfalussy, illetve ahogy mi ne­vezzük: Lámfalussy Sándor, A nemzetközi bankvilág kiváló­sága 1929-ben, Kapuváron szüle­tett, de a történelem viharai Ma­gyarország elhagyására késztették. Belga állampolgár lett. közgazda­­sági tanulmányait már a louvaini egyetemen, illetve Nagy-Britanniá­­ban, az oxfordi Nufftel College-ben végezte. Tíz esztendőn át tevékenykedik a belga bankéletben, majd 1976-ban „átcsábítják” a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankjához, amelyet a pénzvilágban a „bankok bankjának” is neveznek. Megint végigjárja a szakmai karrier külön­böző állomásait, tanácsadó, főosz­tályvezető, majd ügyvezető igaz­gató és legvégül a csúcson: vezér­­igazgató lesz. De úgy tűnik, még mindig felfelé vezet az út. Az EK tizenkét tagál­lama őt választotta a január elsejé­től felállításra kerülő Európai Mo­netáris (pénzügyi) 'Intézet vezető­jévé, ami első látszatra talán keve­sebbnek tűnhet a BIS vezérigazga­tói tiszténél, de távlatokban a pénz­világ legnagyobb kihívását jelenti. Feltehetően ebből a Frankfurtba te­lepülő intézetből nő majd ki az Eu­rópai Jegybank, amely a maastrichti szerződésekben előirányzott, egysé­ges valutát kívánja megvalósítani. Nem kizárt tehát, hogy „magyar .atyja” lesz az ECU-nak, az európai pénznek. Lámfalussy Sándor néhány nap­pal új tisztségére történő megvá­lasztása előtt vehette át a Popovics Sándorról elnevezett magyar szak­mai díjat, amelyet a Nemzeti Bank alapítójának emlékére osztanak ki a pénzvilágban. A magyar gazdaságot és pénz­ügyeket közelről figyeli, tanácsaival segíti a szakmát, a kormányt, a mi­niszterelnököt. A maga eszközeivel különösen eredményesen járult hozzá a Magyar Nemzeti Bank és a külföldi társintézmények-jó kapcso­latainak alakulásához. Nyilván számíthatunk rá a jövőben is, hi­szen Magyarország Európa felé tart, honfitársunk pedig már ott van Eu­rópa pénzügyi szívében. Réti Ervin Élénk vitát váltott ki a bejelentés, hogy a legnagyobb szakszervezet több vezetője elindul a képviselő-vá­lasztásokon. Ismert közéleti szemé­lyiségek nyilatkoztak az érdekképvi­seleti tisztség és a parlamenti képvi­selői funkció összeférhetetlensége el­len is, mellette is. Mi ezúttal két párt egymással szembesülő érvelését ad­juk közre. Hack Péter, SZDSZ: — Nem támogatjuk, hogy szak­­szervezeti vezetők képviselők legye­nek és az Országgyűlésben esetleg funkciót is betöltsenek. Vannak or­szágok. ahol a két- vagy többféle megbízatást összeegyeztethetőnek tartják: Franciországban a miniszter­­elnök egyidejűleg akár valamelyik település polgármestere is maradhat. Nálunk viszont érvényes jogszabály van arra. hogy polgármester nem le­het képviselő - holott mindkét tiszt­ség politikai képviseletet jelenít meg... — Ha a polgármester előtt becsu­kódik a Ház kapuja, maradjon kívül a szakszervezeti vezető is? — Nem erről van szó. A vezető szakszervezeti funkcionárius egy korporáció, egy érdekképviselet fe­lelős meghízottja. Meggyőződé­sem, hogy e megbízatásával ellenté­tes a parlamenti képviselőség, hiszen vagy egy-egy társadalmi réteg vagy egy-egy választókörzet érdekeit kép­viseli, védi valaki. Tegyük fel, hogy a szakszervezeti vezető egyben kor­mánypárti képviselő. Egy esetleges érdekegyeztető tárgyaláson vajon a kormány vagy a vele szemben helyet foglaló szakszervezet oldalán foglal helyet? Katona Béla. MSZP: — Hibás ez a nézőpont. Hátteré­ben feltehetően az áll. hogy a vita­partnerek nem tudnak olyan potenci­ális képviselőjelölt szakszervezeti vezetőről, akit jó eséllyel indíthatná­nak a választásokon. Amíg a Szabad Demokraták Szövetsége bízott a Liga. a Magyar Demokrata Fórum pedig a Munkástanácsok támogatá­sában. addig ez a probléma föl sem merült. Ami azt illeti, hogy a szak­­szervezeti vezető egy szakma, a kép­viselő pedig egy választókerület vagy tágabban az ország érdekeit képviseli - mindenkinek van valami kötődése. Ha országos ügyekről van szó, az egyéni választókerület képvi­selője a nagy egészen belül igyekszik saját választói érdekeit képviselni. Nem hiszem, hogy a szakszervezeti vezető szakmához kötődése jobban befolyásolná a parlamenti munkát, mint a választókerületükre figyelő képviselőké. A nagy tapasztalatú szakszervezeti tisztségviselők éppen hogy lendítői lehetnek a képviselői közösség munkájának. Paszternák László, a vasasszakszervezet elnöke például mind képviselői, mind szak­­szervezeti munkáját kifogástalanul látja el. A jogszabályt, hogy polgár­mesterek nem lehetnek a parlament tagjai, helytelennek tartjuk, sohasem támogattuk. Annak idején, születé­sekor napi politikai érdekek húzód­tak meg a döntés mögött. — A szakszervezeti vezetők kép­viselővé választása melletti érvelést nem motiválják politikai érdekek? — Szinte egész Európában megfi­gyelhető. hogy a szakszervezetek és a baloldali - szociáldemokrata, szocia­lista - pártok között élénk e­­gyüttműködés alakul ki. Ez előbb­­utóbb nálunk is bekövetkezik. A szakszervezetek és a baloldal által fölvállalt értékek nagyban átfedik egymást. A törekvések hasonló ará­nyú egybeesése az érdekképvisele­tek és a liberális vagy a konzervatív pártok között elképzelhetetlen. Koós Tamás • Lámfalussy Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents