Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02 / 230. szám

4 MEGYEI KORKÉP 1993. október 2., szombat A lázadók közé sorolom magam Beszélgetés Szörényi Leventével Nemzedékünkből ki ne ismerné az Amikor én még kis srác voltam című slágert? Rajongtunk az Illés-zenekarért, s amikor Szörényi — hosszú ha­jával is kifejezve lázadását — megszólalt a színpadon, nem is gondoltuk: mennyi változást hoznak az elkövetkező évtizedek, milyen furcsa és bo­nyolult utat járnak be az Illés-zenekar tagjai és mi is. Hogyan vezetett az út a beat-korszakból az István, a királyon át az Atilla rockoperáig? Mi­lyen élmények, megrázkódtatások, társadalmi átalakulások formálták a zenészt és a magánembert? A kis srácból hogyan vált érett művész, megmaradt-e lázadónak Szörényi Levente? Erről beszélgettünk a Lakite­leki Népfőiskolán, ahol Koltay Gáborral és Varga Miklóssal együtt elő­adást tartott az Atilla rockoperáról. • Pólyák Ferenc fafaragó a készülő műről beszél Varga Miklósnak, Szö­rényi Leventének és Koltay Gábornak a népfőiskola udvarán. Nemzetiségi nap Vaskúton Erre a pályára kellett lépnem —Az utat, mely az Atillához ve­zetett, talán a gyermekkor is meg­határozta. Beszélne erről? — Ausztriában születtem, nem messze Linztől. Anyám erős akara­tának köszönhető, hogy visszajöt­tünk Magyarországra. Azt mondta, a két gyerek, Szabolcs és Levente Magyarországon nőjön fel, s be­nyomásaikat itt szerezzék. Milyen igaza volt! Sokan tették már fel a kérdést: miből alakul ki az ember magyarsága. Nehéz erre válaszolni, hiszen mindabból a benyomások­ból, melyek érik őt. A mi csalá­dunkban például a gyerekek szá­mára nem volt politizálás. Mégis értek bennünket ilyen hatások. Na­gyon pontosan megmaradt bennem a következő jelenet. Volt egy tör­ténelem tanárunk, aki az egyik órán a tanácsköztársaságról beszélt. Mi nem figyeltünk, mint ahogy ál­talában a gyerekek nem figyelnek az órán. A tanár egyszercsak rá­csapott az asztalra, hóna alá vágta a naplót, és kiment az osztályból, bevágva maga mögött az ajtót. Az­tán visszajött és ennyit mondott: én ezt a sok hazugságot nem taní­tom. — Hogyan lett zenész? — Sebészorvos szerettem volna lenni, de nem jól alakultak a ta­nulmányi eredményeim. De ha jó tanuló lettem volna, akkor sem mehetek egyetemre. Nem voltam ugyanis olyan — akkor ezt így mondták — elem, akivel szóba áll­tak volna. Sorsszerűség az életem­ben ez is, s én elfogadom a sorsz- szerűségeket. Erre a pályára kellett lépnem, itt kellett azokat a gondo­latokat kifejtenem, amit ki kell mondanom. — Az István, a király után miért éppen Atillára esett a választás? — Még 1971 táján történt. A Jézus Krisztus szupersztár berob- banása, mely magába integrált mindenfajta művészetet, elgondol­kodtatott bennünket. Hogyan le­hetne a klasszikus muzsikát a rockzenével házasítani? Már ekkor felvetődött Atilla kora, de hamar rájöttünk: rendkívül keveset tudunk egy ilyen mű megalkotásához szakmailag és történelmileg is. Elő­tanulmánynak volt tekinthető a Kőmíves Kelemen, melyet a Pesti Színházban játszottak. Ez annak a próbája volt, hogy létre tudunk-e hozni a mi művészetünkkel drama­turgiai helyzetet. Aztán jött Ne- meskürty István szerződésajánlata. Arra kért bennünket, készítsünk egy filmet. Soha nem felejtem el: ültünk Nemeskürty íróasztala előtt, s elmondtuk az István királyról az elképzelésünket. Végül Nemeskürty ezt válaszolta: Szent István dalra fakad? Ez akkora képtelenség, hogy ez csak jó lehet. így kezdő­dött. Aztán 1983-ban láthatta a kö­zönség az István, a királyt, amelyre döbbenetesen reagált. Mi nem akartunk igazságot tenni, mi azt kerestük ebben a témában, s itt kapcsolódik az Atillához, lehet-e úgy élni egy országban, hogy elve­téljük a múltat, rákényszerülünk egy új helyzet elfogadására, még­pedig úgy, hogy el vannak vágva a gyökerek. Ezt a kérdést kutatjuk az Atillában is. Az Atilla szomorú darab — Ez utóbbi mégis más, mint az István király. — Sokkal bonyolultabb, nagyobb horderejű Európa-viszonylatban is. Sokkal differenciáltabb politikai rá­látást igényel. Nem tartom köny- nyen fogyaszthatónak, szakmailag és művészetileg is más szint. En­nek ellenére szeretném, ha a nagy- közönség és a szakma is magáévá tenné. — Némi különbség van a társa­dalmi környezet között is. Az István király bemutatását óriási lelkese­déssel fogadta a közönség. Az At­illa fogadtatása nem ilyen egyér­telmű, de hisz’ változott a világ. — Kétségtelen, sok minden másra figyelünk, és úgy tűnik, hogy sikerült az elmúlt tíz évben eljutni odáig, hogy egy csomó em­ber van, akiknek egy része úgyne­vezett vélt szabadságot kóstolgat, annak minden primér élményével együtt, a másik része pedig azon bosszankodik, és nyilván jogosan, hogy rosszabbul mennek a dolgai, mint korábban. Nagyjából ez a két vonulat látható, a harmadikról nem is igazán beszélek, mert az egy megveszekedett réteg, amelynek csak egyetlen vágya van, s egy do­log bosszantja, hogy nincs akkora befolyása a hatalomra, mint ami­lyen volt. De erről nem szívesen beszélek. Bár nem elhanyagolható az ő hangulatkeltő működésük. Nyilván, egy ilyen helyzetben nem olyan egyértelmű felmutatni egy modellt, mint tíz évvel ezelőtt. Akkor mindenki tudta, hogy mit nem akar. Az egyértelmű helyzet volt, bár az Istvánt is sokfélekép­pen magyarázták és magyarázzák a mai napig is. Számomra például teljesen meglepő volt az, amikor olyan emberek, akikről tudtam, hogy ’83-ban Koppányi választot­ták a darabból eszményképükké, mert akarták a változást és az ide­genektől való megszabadulást, már amennyiben ráhúzható ez az István király-műre, azok menet közben gyorsan átalakultak Szent István- hívővé, aztán megint visszaalakul­tak Koppánnyá, amikor úgy hozta a sors, a szél, s most ők a leg- megveszekedettebb István-hívők, vagy már azok sem. Tehát ennek a darabnak sem volt olyan egyér­telmű a megítélése, annak ellenére, hogy sokkal kommerszebb megkö­zelítésű mű volt. • Szörényi Levente: Elfogadom a sorsszerűségeket. — Az István királyban valaki vagy Istvánt, vagy Koppányi vá­lasztotta. S az Atillában? — Abban az a nehezebb, hogy akinek nagyon viszket azonosulni Atillával bármilyen formában is, azonosulnia kell bármelyik más szereplővel a darabban. Ez ugyan nem lehetetlen, de ahogy észreve- szem, nagyon kevesen szeretnének azonosulni mondjuk egy összees­küvővel, vagy akárki mással. De lehet azonosulni a germán szerep­lővel, aki nagyon sok igazságot mond ki még az ő vehemenciája ellenére is. Csak oda kell figyelni. Akkor ott van Nemere, a másik póluson, aki mindig a tisztességes hagyományokból indul ki. Lehet vele is azonosulni, de lehet vala­melyik női szereplővel is. S mind­ezt azért mondtam el, hogy érzé­keltessem: sokkal bonyolultabb összetevőjű mű. Nekem az az ér­zésem, ha valakit valamilyen pon­ton megfogott ez a történet, akkor foglalkozzon vele, olvassa el a szövegkönyvet, hallgatgassa közben a zenét, s nagyon sok érdekes­ségre, összefüggésre fog lelni benne, akár mai politikai mondani­való tekintetében is. Ugyanakkor pedig, ha már ezen is túl van, ak­kor egyszerűen olyan ajtó tárul fel előtte, amelyiken keresztül megje­lenik a magyar mítosz világa, a magyar őshiedelem, a magyar ős­vallásnak egy biztos útja, egy biz­tos iránya. Innentől aztán elindul­hat a fantázia, mint ahogy a mesé­ben, s végülis a darabnak nem tit­kolt célja az is, hogy a lelkeket javítsa. Erre igazán szüksége van a magyar társadalomnak. — Ön, a Lakiteleki Népfőiskolán tartott előadásában azt mondta: az István királynak tartalmas sikere volt. Sikeres mű az Atilla is? — Szerintem kétféle siker van. A tartalmas és az amerikai sikertí­pus. Az utóbbi felszínes és hangos. Azt lehet mondani, az Atillának tartalmas sikere van. A magam éle­téből nem tudok felhozni erre pél­dát, de ismerve a margitszigeti szabadtéri színpad 55 éves történe­tét, nem volt még arra példa, hogy új bemutatóból, tehát ismeretlen darabból 16 teltházas előadást csi- nájanak, s minden előadás után egyértelműen felcsattanó taps kí­sérje a mű végét, a szereplők meg­jelenését. Nem szívesen mennék bele ilyen mérlegelésbe, hogy mekkora a nagy és mekkora a kis siker, nekem elég, hogy tizenhat- szőr megnézte ezt az egyébként nem könnyű darabot a nagyérdemű közönség. Persze, én is hallottam már ordító, kiabáló sikert, de az Atilla másról szól. Az Atilla való­jában szomorú darab. Nem járok vakon az országban —A hatvanas évek Szörényije lázadásáról volt ismert. Most lá­zad-e Szörényi Levente, s lázadó­nak tekinthető-e az Atilla rock­opera? — Hogyne. A lázadás megma­radt, amennyiben valódi lázadó volt az illető, és még nem követ­kezett be az életében az, amit vár, amit logikusnak tart, hogy bekö­vetkezzen. Én magam ezek közé a lázadók közé sorolom. Ötven felé járva változik a lázadásnak a mi­nősége, s mint ahogy végül is az Atilláról is így beszélünk, tulaj­donképpen a finom részletekben próbálja az ember elrejteni a gon­dolatait s a maga lázadását. Igen, lázadás az Atilla, de nagyon nem szeretném, s óvakodom attól, hogy magyarázzam a darabot, s egyálta­lán megmagyarázzam bárkinek is, miről szól. De ha valaki figyelme­sen végighallgatja, áttanulmányozza a szövegkönyvet, észreveszi, nem hétköznapi lázadás ez a darab. Sokkal nagyobb horderejű dolgokat húz maga után. Egy dolgot meg­kockáztatok. Az önmagában véve lázadás értékű, és az ellen való lá­zadás, hogy valakik olyan mérték­ben előítéletekkel viseltetnek csak például Atilla személye és pályafu­tása irányában, hogy a protokollá­ris meghívásunkra már eleve el sem jönnek. — Gyakori magatartás ez ma­napság. Más véleményének el nem fogadása, kizárása. — Az Atillával éppen ilyen je­lenségek ellen lázadok, s remélem, hogy nemcsak lázadok, hanem a dolog megoldást is nyer. Hadd mondjak erre egy példát. Volt olyan néző, aki az előadás után ta­lálkozott valamilyen más helyzet­ben a rendezővel, és kikérte magá­nak, hogy a darabban olyan elhan­gozhat Atilla szájából, hogy Lőjé­tek a Dunába! Én az ilyen gondol­kodásmenet, az ilyen jelenségek el­len lázadok. Atilla nem mond ilyet. Ha valaki nagyon jól megfi­gyeli, akkor tapasztalhatja: nem mond ilyet. De ha valaki csak ezt akarja hallani, márpedig ezt akaija hallani, arról én nem tehetek, il­letve az ellen nem tudok semmit tenni, csak azt, hogy ilyen produk­ciókat csinálok, amíg meg nem unja, vagy bele nem törődik abba, hogy nem arról szól az élet, amiről ő gondolja. — Egy zenész ismerheti a való­ságot? Egyáltalán szerezhet közvet­len tapasztalatot a Magyarorszá­gon zajlódó folyamatokról? — Természetesen nem járok va­kon ebben az országban. S hogyha mostanában kevesebbet is járok vi­déken, nem olyan nagyon biztos, hogy az történetesen az én esetem­ben nagy hátrány. Nekem akkor lenne dolgom ott, ha mondjuk poli­tikus lennék. De hát nem az va­gyok. Ha képes vagyok arra, hogy összesítsem a lelkemben azokat a benyomásokat, amelyeket 20-25 éven keresztül szereztem az or­szágjáró turnék során, s azokat a benyomásokat, amelyeket most is időnkénti országjárásom során föl­fogok, nekem ez elég ahhoz, hogy érezzem, milyen folyamatok men­nek végbe az országban, s valójá­ban mennyire kiszolgáltatott ez a nép. Mindenféle, s a legkülönbféle árnyalatú hazugságnak, ferdítésnek, csalásnak, demagógiának. Mondják, hogy most van a legnagyobb mér­tékben kiszolgáltatva a magyarság az ármánynak, mégis azt mondom: ez a nép bizonyos katartikus hely­zetekben mindig tudta, hogy merre induljon el, mert ez a nép a génje­iben hordozza azt a bölcsességet, amely a legelrontottabb állapotá­ban, a legkritikusabb helyzetben is kiugrik, előjön. Én ebben bízom. Együtt haladó és elváló utak — Művészi útján és magánéleté­ben kik segítették? — Ez nagyon sorsszerű kérdés. Nem szabad elszigetelten figyelni soha a különböző jelenségeket, mert akkor tévútra megy az ember. Nekem először egy zenekar belső szétzilálódását kellett végignéznem, s amikor ez lényegében végbe ment, akkor végig kellett néznem a családom szétesését. Tehát bele­kényszerültem egy válásba. Utána megírtam az István, a királyt, utána eltelt 10 év mostanáig, tanu­lásban és bizonyosfajta belső medi­tációban, hogy milyen a világ, ho­gyan kell az emberi kapcsolatokat komolyan venni és hogyan nem, mit kell attól elvárni és mit nem, és mire eljutottam az alapvető fel­ismerésekig, addig szembe kellett néznem a volt szerzőtársam leko- pásával is. S ez nem annak a kér­dése, hogy most ki a hibás, hanem egyszerűen utak haladnak egy da­rabig együtt, s utána elválnak, nincs dolguk egymással. Ezt az ember nagy bölcsen be kell lássa, és nem is szabad ezen nagyon mérgelődnie, bosszankodnia ugyan lehet egy ideig, de nincs értelme. Magának és környezetének is árt. Az a legrosszabb, hogyha valami nem jön létre, s altkor mind a ket­ten vagdalkoznak, pláne nyilvános­ság előtt, mindegy, hogy most há­zasfelekről beszélek vagy nyilvá­nosság előtt működő szerzőkről, politikusokról. Akik látszólag jó társak voltak odáig, annak a kap­csolatnak megvolt a maga érdek­szférája, s utána ez megszűnt. Ezt be kell látni, s nem szabad a má­sikra rosszat mondani. — Tervei? — Vannak. Karácsonykor, 25-én a tévé 1-es programja levetíti az Atilla tévés feldolgozását, a mar­gitszigeti előadás alapján. A követ­kező hónapokban montírozzuk azt az anyagot, ami ehhez szükséges. Utána előkészítjük a mű operaházi bemutatóját. Ott egész más kör­nyezetben kell színre vinni a dara­bot. Távlati tervben szerepel ’96-ra egy kosztümös, kétrészes játékfilm a honfoglalásról, Árpádról. Ez na­gyon komoly munka lesz, már nem is igazán van időnk. De megpró­báljuk a lehetetlent. Aztán, majd meglátjuk. Benke Márta Háromnyelvű meghívóval invi­tálja a Bácska Központi Tamburaze- nekar és Tánccsoport, illetve a köz­ségi önkormányzat a környék lakos­ságát Vaskútra, a vasárnap tartandó Bunyevác Nemzetiségi Napra. A rendezvényt a Magyarországi Horvá- tok Szövetsége Bács-Kiskun Megyei Szervezete támogatja. Tíz órakor bu­nyevác szentmise lesz a templom­ban, majd megkoszorúzzák a köz­ségházán a bunyevácok bejövetelé­nek 300, évfordulója alkalmából le­leplezett emléktáblát és a főtéri né­met emlékművet. A legkorábbi, Európában készült „modem” zsebnapórát Bécsben és Budán gyártották a XV. században, miként a XV. és XVI. század precí­ziós csillagászati eszközeit is Auszt­riában és Magyarországon állították elő először iparszerűen. A későbbiek folyamán a fejlődéssel ez a vezető szerep azonban áttevődött Angliába, Franciaországba és Hollandiába - hangzott el tegnap a Szombathelyen kezdődött nemzetközi napóra-ta­október 2., szombat KECSKEMET. A mozik műsora. Városi': fél 4, 3/4 6 és 8 órakor JURASSIC PARK. Színes, magyarul beszélő amerikai film. Árpád: 6 és 8 órakor: RED ROCK WEST. Színes amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Stúdió: 7 órakor. SZOBA KILÁTÁSSAL. Színes angol film. Csalánosi Autósmozi: este 9 órakor: JU­RASSIC PARK. Színes, magyarul beszélő amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA. Petőfi: 6 és 8 órakor GYILKOSSÁG LÓLÉPÉSBEN. Szí­nes. magyarul beszélő amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Stúdió: 7 órakor MONDVACSINÁLT HÓS. Színes amerikai film. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott! Délután 2 órakor kezdődik a folk­lórműsor a művelődési ház kerthe­lyiségében, illetve — rossz idő ese­tén — a művelődési házban. Közre­működik a Bácska Központi Tambu- razenekar, továbbá ének- és tánccso­port, Konkoly Zsuzsa és Ribár József vezetésével. A vaskúti magyar gyermektánccsoport Balázsevné Szi­lágyi Ilona és a vaskúti német ha­gyományőrző táncegyüttes Oláh András vezetésével. Este 7 órakor kezdődik a bunyevác bál, mely minden valószínűség szerint hajnalban zárul. G. Z. nácskozáson. A VI. Országos Csilla­gászattörténeti Konferenciához kap­csolódó szimpozion osztrák, német és magyar kutatói a napórák készíté­sének, katalogizálásának és kutatá­sának tudományos módszereit tekin­tették át. A rendezvényt a Vas me­gyében talált, csillagászati emlékek­ből összeállított kamarakiállítás egé­szíti ki, amelyen korábbi korokból származó napórák, távcsövek és földgömbök tekinthetők meg. KTV: 6.00-8.00: Képújság. 8.00-12.00: ATV Víkend. Víkend fiataloknak. Kiskun TV: 5.00-8.00: Képújság. 8.00- 12.00: Agro TV műsora. 12.00-13.00: Kép­újság. 13.00-17.00: ATV délutáni mű­sora. 17.00-24.00: Képújság. október 3., vasárnap A mozik műsora azonos a szombatiéval. KTV: 6.00-8.00: Képújság. 8.00-12.00: TV 4 (I.) produkció csütörtöki műsorának ismétlése. 12.00-16.00: TV plusz műsora 16.00- 17.00: Képújság. 20.00-24.00: TV 4 (II.) produkció pénteki műsorának is­métlése. Kiskun TV: 5.00-11.30: Képúj. ság. 11.30-12.00: Telefonos játék. 12.00- 16.00: TV plusz műsora. 16.00- 20.00: Képújság. 20,00-24.00: TV 4 mű­sora. Napóra-tanácskozás Kisbuszt kaptak az idősek • Az idősek világnapja alkalmából a lakiteleki önkormányzat kilenc személyes Ford Transit kisbuszt ajándékozott az idősek gondozóházában lakóknak. Képünkön éppen birtokba veszik az új járművet. (Fotó: Szentirmay Tamás) Piaci árak a megye városaiban (Ft/kg) Termék Kmét Kkfháza Kalocsa Kiskőrös Baja Élő csirke 133 — 140 150 120 Élő tyúk 130 — — 120 130 Tojás (db) 5,50—7 6—7 7,50-8 5—6,50 6—7,50 Tej (1) 25 — — — 30 Tehéntúró 180 150 — 150 150 Tejföl — 160 — 150 160 Burgonya 20—25 20—30 30 22—30 18—26 Sárgarépa 30—35 20—30 25—40 40 18—35 Petrezselyem 40—60 15—40 60—80 60 25—40 Vöröshagyma 25—35 — 40—50 25 18—36 Fokhagyma 100—140 250 150—180 140 130—190 Fejeskáposzta 20—25 30 20 20 15—2# Kelkáposzta 30—35 40 40 40 15—20 Karalábé 3—8 — 50—70 25 5—10 Karfiol 20 15 40 25—40 30—40 Sav. káposzta 80—90 60 — 80 70—80 Gomba 140—200 — — 140—200 130—190 Paradicsom 15—25 20—25 15—20 20-30 16—35 Zöldpaprika 30—50 30 40 20—40 20-40 Sóska 45 — — — — Uborka 50—70 40 30 18—50 28—35 Retek (csőm.) 15 — — — — Saláta (db) 8—18 30 — — 18 Szárazbab 140 — 100 140 90—120 Mák — 230—270 200 150 160—220 Dióbél . — 400 110 300 250—350 Méz — — 160—200 — — Alma 20—30 25—40 30—50 20-40 15—40 Körte 30—35 20—50 40 40 20—25 Z. hagyma 20 — — — — Szőlő 20—50 — . 20—30 — — Szilva 20 — 30 20-40 — Őszibarack 20—70 30—60 30—50 25—50 — Tök 8—10 — 20 15 — Zöldbah 60—70 50 — 70—80 20 • Autóvásár szombat, vasárnap Kecskeméten, a Zöldfa utcai vásártéren. MOZI, KTV, KISKUN TV

Next

/
Thumbnails
Contents