Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02 / 230. szám
1 INTERJÚ A NÉMET MEZŐGAZDASÁGI MINISZTERREL Segítség a magyar agrárgazdaságnak • A piacgazdaságra való áttérés során a termelés korszerűsítése mellett a környezetbarát technológiák bevezetése is alapvető követelemény.-Magyarország a közép- és kelet-európai országok között Németország negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere, míg Magyarország j számára Németország a listavezető. : A kapcsolatok súlyát jól. érzékelteti, : hogy már 500-nál több vállalkozás- i ban működik német tőke - így mél- : tatta a két ország közötti kapcsolatok J fontosságát az október 4-én kezdődő magyarországi látogatása előtt Jo- I chen Bordiert német mezőgazdasági i miniszter a Ferenczy Europressnek I adott interjújában, j -A közös piaci társult tagság i megszerzésével létfontosságúvá vált I Magyarország számára, hogy ki i tudja használni az agrárágazatának ! biztosított kereskedelmi könnyítése- I két. Német részről - mondotta a mi- I niszter - készek segítséget nyújtani ehhez exporthitelek, pénzügyi hite- I lek és a tőkebefektetések garantálá- ■ sának formájában. Ezek összege együttesen eléri a 2,7 millió márkát. Németország a kis- és közepes méretű vállalkozások alapításához is hozzájárul - az egzisztenciahitelek alapjának kiegészítése révén - százmillió márkával. Mindez a hagyományosan sokoldalú és intenzív együttműködés része.-A piacgazdaságra való áttérés meggyorsítása során már nem csupán a termelés korszerűsítése az alapvető követelmény, hanem a minőség és a kedvező ár mellett a termékek környezetbarát jellege is döntő. Az EK-hoz való majdani csatlakozás konkrét követelményeket támaszt az agrárágazattal szemben is.- Magyarország sokéves tapasztalatokat gyűjtött az európai agrárpiacon. Mi készek vagyunk támogatást nyújtani ahhoz, hogy mezőgazdasági termékeit a korábbiakhoz képest nagyobb mennyiségben helyezze el a Közös Piac országaiban. Tesszük ezt a már említett pénzügyi segítségen túl tanácsadással, képzéssel, és továbbképzéssel.- „A társadalmi, gazdasági és politikai körülmények minél gyorsabb átalakításától függ, mikorra zárkózik fel Magyarország az Európai Közösségek országaihoz” - hangoztatta a miniszter, aki úgy ítéli meg, Magyarország 10 éven belül egy szabadkereskedelmi övezet része lehet a Közös Piacon keresztül. Jochen Bordiert felhívta a figyelmet arra, hogy tekintettel az európai agrárpiac telítettségére, a hangsúlyt nem a tömegtermelésre, hanem a minőségre kell fektetni. Megfelelő marketingmunkával fel lehet tárni a rejtett lehetőségeket. „Bizonyára volna fogadókészség a mélyhűtött áruk és a minőségi magyar borok iránt.” - mondotta. A miniszter dicsérően szólt a magyar gazdaság rugalmasságáról, amelyben - más kelet-közép-európai országgal összevetve - már hosszabb ideje fontos szerepet tölt be a magán- szektor. A tanácsadói és oktatói tevékenységnek van tehát mire támaszkodnia. Idén 1,3 millió márkát irányzott elő a német kormány erre a célra. Elkészítették és a Vagyonügynökség rendelkezésére bocsátották azt a tanulmányt, amely az állami gazdaságok privatizálását hivatott szolgálni. Jochen Bordiert kifejtette: a marketingmunkát és a minőségellenőrzést nagymértékben előmozdítaná, ha a magyar termékeket áruvédjeggyel ellátva vezetnék be a nemzetközi piacon. Az ehhez szükséges ismereteket a német szakemberek tanfolyamok keretében adják át magyar kollégáiknak. A budapesti minisztériummal egyeztetett program alapján idén a következő témakörökben rendeznek továbbképzést: állategészségügyi ellenőrzés a határállomásokon, német élelmiszertörvény, az erdészet szakkérdései, a mezőgazdaság államigazgatási feladatai, beleértve az önigazgatás megszervezését, s a takarmányozás törvényi szabályozása Németországban és az EK-államokban. A szakértők és vezető beosztású mezőgazdasági alkalmazottak mellett gyakorlati képzést nyújtanak fiatal gazdák számára is, hogy azok elsajátíthassák a korszerű állattenyésztés és növénytermesztés nyugat-európai normáit. Ez azért is időszerű, mert már az agrárágazatban, de főként az élelmiszeriparban is vannak német-magyar vegyesvállalatok. A miniszter elmondta: a szövetségi köztársaság azért is szívesen vállalkozik a közép- és kelet-európai országok agrárreformjának támogatására, mert a volt NDK átalakításával gazdag tapasztalatokat szerzett. „A volt szocialista országokban mindenütt az a cél, hogy a mezőgazdaságot és az élelmiszerágazatot megszabadítsák a monopóliumoktól, és magánkézbe adják. Az egyes országokban eltérő volt a kiinduló helyzet, ezért óvnék attól, hogy mechanikusan átvegyék a keletnémet tartományokban bevezetett intézkedéseket. Szeretnék azonban néhány tapasztalatot kiemelni. Nem volna például szerencsés, ha az átalakítást túlzottan felülről irányítanák. Mi Németországban azt tekintjük a mezőgazdaság privatizálása elsődleges céljának, hogy kialakítsák a megfelelő méretű, hatékonyan működő üzemeket. Nem kellene szétaprózódni minigazdaságokra. Döntő jelentőségű az emberi tényező, a vállalkozói gondolkodás és cselekvés. Úgy hiszem, e tekintetben Magyarország semmivel sincs lemaradva Szászország vagy Thüringia mögött. - hangoztatta nyilatkozatában a német mezőgazdasági miniszter. Kik kapnak földet a Hajdú-dűlőben? Szerdán este igencsak meglepődtek azok a tiszakécskei emberek, akik a művelődési házban gyűltek össze a Hajdú-dűlő földjein megegyezni. Ennyien akarnak itt földet? — kérdezgették csodálkozva, ugyanis több mint kétszázan jelentek meg a földkiadó bizottság által ösz- szehívott megbeszélésre. A Hajdú-dűlő közel esik a városhoz, talán ezért adta ki itt valamikor a Solohov szövetkezet a háztáji földek nagy részét, amit a mai napig használnak az emberek. Mégpedig jogosan, ugyanis az 1990-ben alkotottjúliusi törvény szerint a téesz tagjai kikérhették a földjüket, s a szövetkezet ki is mérhette. Az ám, de az új törvény, amely idén januárban jelent meg, minden kárpótlásra jogosultnak és részaránytulajdonnal rendelkezőnek megengedi, hogy bárhol igényeljen földet. így történt, hogy a már félig-meddig felosztott táblára újak jelentkeztek, s a tanyatulajdonosok. akiknek a törvény elsődlegességet biztosít, bejelentették igényüket. A tanyagazda tehát, ha annyi területet kér vissza a tanyája körül, mint amennyit a törvény lehetővé tesz számára, akkor azoknak az embereknek kell elmenniük onnan, akik eddig művelték, sőt, abban a Íriszemben voltak, hogy övéké lesz végleg a föld. Ilyen esetekben nincs más megoldás, mint a megegyezés. Ezt mondta el Szűrszabó Benjámin, a földkiadó bizottság elnöke az igen keserű hangulatban lévő embereknek. A törvény, persze, azt is kimondja: amennyiben nem tudnak megegyezni a földterületen, miután kielégítik a tanyatulajdonosok kérését, a megmaradt rész elosztásáról nyilvános sorsolással kell dönteni. — Harminc éve műveljük a földet —mondta egy asszony —, kutat fúrat- tunk, trágyáztuk. Hatvan évesek vagyunk, hogy mehetnénk másik földre? Legyenek már emberségesek! — S amikor a férjemet összeverték, hogy lépjen be a téeszbe? — kérdezte egy másik idős asszony. — Az talán igazságos volt? — Annak van joga a földhöz, aki eddig is használta — jelentette ki az egyik jelenlévő. — Nekem nem volt lehetőségem az 51-es születésemmel földhöz jutni, csak ahhoz, amit a té- eszben töltött éveim után szereztem. Azt viszont műveltem és művelem becsülettel. Aztán jön egy vadidegen városi ember, s kéri a földemet. Engem ki fog kárpótolni? A földkiadó bizottság ezekre a sérelmekre csak azt tudta válaszolni: nekik a törvény szerint kell eljárniuk. A tanyatulajdonosoknak azért nyújt elsőbbséget, hogy a jövőre és a haladásra gondolva biztosítsa a farmer- gazdaság alapjait. Lehet, hogy ezek nem humánus passzusok, de nem is kategórikusak, hiszen lehetőségként ajánlja a megegyezést. — Ki csinálja a törvényt? — kiáltott be egy középkorú férfi. — Nem a parlament, hanem mi, emberek! S az igazság győz, nem a törvény. Ne kérjen és ne mérjenek ki 10 hektár földet a tanyatulajdonosoknak! Tessék úgy elosztani, hogy mindenkinek jusson! A vita során az is kiderült, hogy igen tájékozatlanok az emberek. Többen, ha tudták volna, hogy ennyien pályáznak a Hajdú-dűlőre, más területen igényeltek volna földet. Jó néhányan pedig nem is akarják művelni, bérbeadják a szövetkezetnek, amely viszont nem a Hajdú-dűlőben kíván tevékenykedni. S az is a képhez tartozik, hogy a szőlő- és a gyümölcsültetvényre — a magas aranykorona-érték miatt — nem pályázik senki. Mindezek ellenére nem kaptak hajba az emberek, s úgy tűnik, lesz is megegyezés. S mégha néhányan úgy is nyilatkoztak, hogy akármit csinálnak, el nem mennek a földjükről, azért már tegnap reggel többen felkeresték a kárrendezési hivatalt, s máshová kérték a részarány- tulajdonukat. Sokan bírálták a földkiadó bizottság tagjait, hogy az igénybejelentés során nem figyelmeztették őket, túl sokan jelentkeznek a Hajdú-dűlőbe. Zoboki Balázsné, a hivatal munkatársa szerint két hónapjuk volt a törvény hatályba lépése után, hogy az igényeket felmérjék. Olyan sok volt a munka, hogy nem tudták a kérelmeket követni. S habár a földkiadó bizottságnak sem az elnöke, sem a tagjai egy fillér honoráriumot nem kapnak munkájukért, mégis több hónapja estéiket feláldozva dolgoznak azon, hogy a törvény betartásával megegyezés szülessen. ők sem szeretnének sorsolást. Benke Márta • Mészáros Jánosné, az egyik tanyatulajdonos a Hajdú-dűlőben. Neki is szomszédaival kell megegyeznie, hogy jogos földjéhez jusson. A MEGBÍZHATÓSÁG A POSTAS FO ERENYE Családtagként megyek házról házra. Akár tudunk róla, akár nem, a postások tisztában vannak viselt dolgainkkal. Tudják, hogy ki, mikor, mennyi készpénzt kap, ki kap fizetési felszólítást, s hogy kivel milyen viszonyban vannak távolba elszármazott hozzátartozói. Tudják, hogy ki milyen újságot olvas, ki az, aki csak évente kap levelet a testvérétől vagy a fiától, s ki az, aki minden héten. Postásnak lenni tehát: bizalmi állás. Bácsalmáson tizenkét éve folytatja ezt a foglalkozást Kalmár Lászlóné. S hogy miként látja el a a feladatát, arról bárkit meg lehet kérdezni a Puskin és Vörösmarty utcák környékén. A válaszokat könnyű összefoglalni: nagyon szeretik. — Én is nagyon szeretem az embereket, szeretek beszélgetni velük, segíteni rajtuk - mondja Kalmámé. - Azért is kedveltem meg a postás foglalkozást, mert sok emberrel találkozhatok, foglalkozhatok. Pedig sokat végeztem más munkát is. Amint szombaton elballagott a nyolcadik osztályunk, hétfőn én már szőlőmunkás voltam Balotaszálláson. Házasság révén kerültem Bácsalmásra, s itt sokáig a fonodában dolgoztam. De a férjem meghalt, nem tudtam tovább vállalni a három műszakot. Hívtak a postára, én pedig elvégeztem a szükséges tanfolyamokat. — Miért szerették meg ennyire? • A postás Kalmár Lászlóné Bácsalmáson, az Árpád utcában az újságot kézbesíti Oltványi Mihálynénak. — Akár meleg van, akár szél fúj, családtagként járok házról házra. A körzetemben sok a nyugdíjas. Előfordul, hogy bevásárolok nekik a boltban, s a friss újsággal együtt a kenyeret is házhoz viszem. Ők igénylik, hogy az ember elbeszélgessen velük a világ dolgairól, arról, amit az újságban olvasnak. S én ezt is megteszem. Néha kölcsönt is adok. — Sokan járatják a lapokat? — Igen, de még többen olvasná nak, ha az újságok olcsóbbak lenne nek. Sokszor mondtam a főnökeim nek azt is, hogy több előfizet, gyűjthetnénk, ha nem kellene a list már 20-án lezárni. A nyugdíjaké ugyanis 15-e és 30-a között kézbesít jük. Aki pedig pénzt kap, jobban s/. réti a díjbeszedőt is. B. F. I. Misztikus hatalom-e a pénz? Sokak szemében a pénz misztikus, titokzatos hatalom. Mások számára száraz közgazdasági fogalom. Vannak, akik előtt a pénz nem más, mint az, amit általa meg lehet szerezni. Ádám Zsigmond közgazdászkutatóval járjuk körül a pénz világát. — A pénz szerepe felértékelődött - szögezi le álláspontját a jeles szakember. - Ebben annak is szerepe van, hogy megszűntek a naturális elosztási rendszerek, ha úgy tetszik a természetbeli juttatások, az ingyenes szolgáltatások sokaságát értve alatta. Félreértés ne essék, ezek mindig is pénzbe kerültek, csakhogy nem közvetlenül annak, aki részesült belőle. — Mondhatjuk-e, hogy a pénz bizonyos funkciói, amelyek korábban csökevényesen vagy egyáltalán nem érvényesültek nálunk, kezdenek érvényre jutni? — így igaz. Mert gondoljuk meg, hogy nemrégen mindenkinek csak egy lakása, gépkocsija lehetett. Ma a jogszabályok lehetővé teszik, hogy akárhány lakással, kocsival rendelkezhet bárki. Akinek fölös pénze volt, az vagy otthon őrizte, esetleg aranyat vásárolt, ami kockázatos volt akkor, s még egy lehetőség kínálkozott; betehette az OTP-hez. Ma értékpapírokba, részvényekbe, vállalkozásokba fektetheti az állampolgár a pénzét, vagyis a tőkefelhalmozás eszközeként is megjelent a pénz. Noha a vagyon gyarapítása előtt ma már nincsenek korlátok, és a pénz re- álvagyonná válhat, a jelenlegi viszonyok köpött a széles társadalmi rétegek előtt nem a vagyonosodás irányába ható tényezők munkálnak.- Tehát nincs semmi misztikum a pénz körül?- A pénz összes funkcióját tekintetbe véve, a pénz nagyon is reális jelenség, és nem hordoz semmi misztikus tartalmat. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy az ember és pénz viszonyában vannak lelki folyamatok, magatartásformák. Ezek egyike, hogy nem tudunk bánni a pénzzel. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen 40 év kellett ahhoz, hogy elszokjon a magyar társadalom a pénzzel való bánni tudástól. Bizony hiányzik nálunk a befektetői kultúra, ami a pénzzel való bánásmód egyik fontos eleme és mutatója. — Mi értendő a befektetési kultúra fogalma alatt, és a kisbefektető mit tegyen? — Elsősorban tudatosodnia kell mindenkiben, hogy a pénz mindig kockázattal jár. Ha otthon tartja valaki a pénzét, kockáztat, mert betörhetnek, ellophatják, és ki van téve az inflációnak. A bankba tett pénznél a kamatcsökkentés, az infláció éppen úgy kockázat, mint az, ha csődbe megy a bank. Hol van tehát a megoldás? Ott, hogy optimális kockázattal maximális hozamot érjen el az ember. Manapság az a baj, hogy a nu nimális kockázattal a legalacsonyab: hozamra tesznek szert, vagyis ner: mernek ésszerű kockázatot vállalni. — Hogyan lehet ésszerűen kockáztatni, azaz optimális kockázatot vállalni? — A kockázatvállalás összetett és bonyolult folyamat. Feltételez alapos körültekintést, pontos ismeretek megszerzését, tájékozottságot. Az ésszerű kockázat nem hazardírozás, józan mérlegelést jelent, de bizonyos bátorságot is igényel. Másképpen elmarad az optimális hozam. Ezek a beállítódások és cselekvési formák gyakorta hiányoznak, és ebből adódik, hogy nem egyszer a kisbefektetők a legalacsonyabb hozamú esété- ben nem a legkisebb kockázatot, hanem éppen nagyobb kockázatot vállalnak, mint ami arányos lenne. — Milyen praktikus tanácsot ad a kisbefektetőloiek? — Az említetteken túl azt, hogy már 100 ezer forinttól megosztva fektessék be a pénzüket. A portfólió, ami azt jelenti, hogy valakinek a tulajdonában különböző értékpapírok vannak, illetve különböző befektetési módozatokat alkalmaz, ezt szolgálja. Egyébként ezzel, vagyis a maximális hozam minimális kockázat mellett, külön elmélet is foglalkozik, amit portfolió-elméletnek neveznek. A halászok igen, a horgászok nem illenek a tájba? • A feltöltött holtágban nehéz horgászhelyet kialakítani. (Folytatás az 1. oldalról) — Ahhoz, hogy a témát tárgyalni tudjuk, meg kell határozni a horgászat és környezetvédelem fogalmát, amiből derüljön ki, a kettőnek mi köze van egymáshoz. A horgászat sport, szenvedély, kikapcsolódás, de a természetvédelem szempontjából ez területhasználatot jelent. Ez a probléma csak egy a sok közül. A természetvédelem okszerű, célszerű tevékenység azzal kapcsolatban, hogy egy arra kijelölt területen az ott meglévő élő rendszerek kedvező állapotban maradjanak, és a jövő számára megmaradjanak. A területek értékét az ott lévő védett fajok számával lehet mérni. A Gemenc országos jelentőségű védett terület, és mindenféle használattal szemben előnyt élvez az élővilág. Nemcsak a horgászat, a vadászat, hanem a mezőgazdasági és eredészeti tevékenység is zavarja az élővilágot, például ha kivágják az erdőt. A horgászat tömegszerűségében zavarhat. Gondoljunk csak a bármi módon való közlekedésre, amely megzavarhatja többi között a madarak fészkelését. — Zavaró lehet a horgászhelyek kialakítása. Nem ritka, hogy a karókra műanyag fóliákat raknak, tűz- rakóhelyeket létesítenek, üveg és más egyéb szemét marad a vízparton megforduló emberek után. Legborzasztóbb, hogy a horgászhelyeken előbb-utóbb megjelennek a stégek, kisebb-nagyobb kunyhók épülnek, ami előbb-utóbb üdülőterületté változtatja a vízpartot. Ilyen elrettentő példa a Béda. A halfogás változást idéz elő a faunában, amely lehet pozitív és negatív is. Ebből következik, hogy a szabályozást szigorúan fenn kell tartani. Véleményem szerint felesleges belebonyolódni így a kérdésbe, az igazgatóság nyitott. Az egyesület fogalmazza meg igényeit, szedje össze a szempontokat, de előrebocsátom: a szabályozástól eltekin- tetni nem tudunk. Rövidesen a Sió-toroktól az országhatárig a teljes hullámtér, a Duna-Dráva nemzeti parkká alakul. Sikerült elérnünk azt, hogy ezt a parkot Bajáról fogják kezelni. A bajai horgászok kezdeményezését és egyeztetését felkarolta Nagy András, a város országgyűlési képviselője. Véleménye szerint ez a Gemenc nem az a Gemenc, amiről a tájvédelem kapcsán szó esik, csak egy nagyon kicsi része az igazi érintetlen természet; a legtöbb belőle ipari terület. Az erdőhöz annyi köze van, hogy sok fa van benne. A természetvédelem alapvetően pénzkérdés, azzal együtt, hogy nekem is az a célom, mint Buzetzky úrnak. De hiába vannak tervek, ha a területen egy nyereségérdekeit gazdaság működik. A horgászat másról szól. Baján több ezer ember űzi ezt a sportot, és sok ezer csónakot tartanak, elsősorban a horgászok, és a halászlének is kultusza van. Jogosnak érzem tehát a horgászok igényét, hogy a Dunán kívül is horgászhassanak, ha a halászok amúgy is ott vannak a vízen. A , természetvédelem alapvetően rosszul értelmezi az emberi tevékenységet, mert az emberek nagy része tudomásul veszi a szabályzókat. Ha egyezség születik, a horgászok figyelni fogják egymást, és minden bizonnyal kiközösítik a rendetlenkedőket. Szükséges tehát a mozgástér ki- szélesítése, és bízni kell az emberekben. Biztató jel, hogy rövidesen asztalhoz ülnek az érintettek. Papp Zoltán
