Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-13 / 239. szám
1993. október 13., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Ismét sok levél érkezett hozzánk és nemcsak olvasói sérelmek, panaszok, észrevételek, hanem korábbi levelekre adott válaszok is. Sajnos találtunk olyat a szerkesztőségnek címzett levelek között, amelyet nem értünk: egy kiskunhalasi olvasónk a posta által letiltott pénzről, illetve annak visszatérítéséről beszél. Kérjük, írja meg pontosan, miről van szó. Hegedűs József, bajai olvasónk arról tájékoztat bennünket, hogy Kiskunmajsa egyik díszpolgárává fogadta azt a Hegedűs Sándort, aki 44 évig volt néptanítója a majsaiaknak, és akit a köznyelv „pipás tanító bácsidként emleget ma is. Többen jelezték elítélő véleményüket — telefonon — arról az írásról, amelyet múlt heti összeállításunkban közöltünk és amely az erdőben alvó és ott egy kerékpárt talált fiatalemberről szólt. Megígért írásaikat azonban máig nem kaptuk meg. Várjuk további leveleiket. A szerk. Pénz nincs, iroda van! Infláció ide, gazdasági csőd oda, azért vannak hihetetlen helyzetek. Történt ugyanis itt kis hazámban, Szabadszálláson, hogy bementem az Aranyhomok Szakszövetkezetbe. És mi van, ha bementéi? — kérdezhetné ön, tisztelt olvasótársam. Na, de nem haszontalan dolog miatt jelentem meg eme tisztes helyen, hanem jogos jussomért, ami nekem és családomnak kijár. Igaz, kissé eltúloztam. Csak kijárt volna. Mert a háztájiért járó tavalyi és idei juss, mondhatnám, máig az ablakban van. Egy hölgy, aki ügyintézőként keresi a kenyerét, tudatta velem: pénz nincs! Vagy inkább leírom pontosan, mennyire cinikus volt, nehogy azt gondolja, elferdítem a tényeket. Kérdésemre, hogy miért nincs pénz, az volt a válasz, hogy olyan fészekből akarok tojást kivenni, amin már nem ül meg galamb. Ha viszont ez valóban igaz, akkor miért dolgozik az iroda teljes apparátussal? A tagokat elbocsájtják és nem fizetik ki a jogos jussukat, de az irodai dolgozói létszám teljes. Tényleg igaz az az örök mondás, hogy aki értelmiséginek született, nem lesz soha szegény. Csak a munkás ember halandó. Úgy vélem, változtatni kellene ezen az állásponton, még mielőtt megismétli magát a történelem. A hölggyel kapcsolatban csak annyit, hogy egy vörös diploma még nem azt jelenti, hogy nekem alacsonyabb az intelligenciahányadosom. És persze, a bírósághoz fordulunk, ahol valószínűleg orvosolják esetünket. Szíves figyelmüket tisztelettel megköszönöm: Hauzer Tibor, Szabadszállás Packázás a termelőkkel! Úgy látszik, a termelő még mindig kiszolgáltatottja a felvásárlónak. Erre jó példa, ami velem történt. 1993. augusztus 22-én többedmagammal hízósertéseket adtunk le a felvásárló császártöltési PRIMO Kft.-nek. A vételár fizetési határidejeként szeptember 10-ét jelölték meg. A határidő lejárt, a fizetés elmaradt, sőt vannak olyan „sorstársaim”, akik még nálam is korábban adták le a sertéseket és a vételár kifizetése ott is elakadt. Történt mindez Újteleken. Az átvevőhelyen október 4-én ismét sertésátvétel volt. Megkérdeztem az átvevőtől, a PRIMO Kft. illetékesétől, hogy mikor fizetik ki az augusztusban leadott sertések árát? Azt válaszolta: másfél hét múlva. Kérdésemre, hogy addig ki használja a pénzt, nem tudott felelni. Közöltem vele, hogy nem tudunk várni és ha a héten nem fizet, bírósághoz fordulunk. Erre azt mondta, nyugodtan mehetünk, hamarabb akkor sem fizetnek. Nem értem a kft.-t mint felvásárlót, meddig packázhat a termelőkkel? Azt sem értem, hogy amikor az illetékest kérdőre vontam, azon a napon az ottaniaknak fizetett. Bennünket miért csapott be? Tisztességes dolog az ilyesmi? Ne gondolja a kft., hogy hagyni fogjuk magunkat, ha kell, erőszakkal is, de érvényt szerzünk jogos követelésünknek és bízunk abban, hogy az ilyen tisztességtelen felvásárlók előbb-utóbb, de inkább hamarabb ki fognak szorulni a piacról. Simon Ignác, Újtelek Jókai utca 6. szám Kell a járda Sokszor hagytam már el Kecskemétet és sokszor tértem vissza a Ceglédi úton, de soha nem vettem észre, hogy a páros oldalon nincs járda. Sőt még az sem fordult meg a fejemben, hogy babakocsival lehet-e azon az oldalon közlekedni. Kipróbáltam a gyermekeimmel, hiszen a busz drága, a séta egészséges. Csak nem arra. Hiába laknak ott az enyémekkel majdnem egyidős gyerekek, gyönyörű, takaros házakban, rendezett, szép kertekkel, bizony problematikus a séta a járdán is, ahol 40 centiméterre vannak a kutyák a kerítés mögött. Még az a jó, hogy a kerítés bírja. A gyalogos-átkelőhely pedig ritka. A Bameválnál volt egy, de azt követően már sehol nincs. Csak reménykedem abban, hogy a naponta onnan dolgozni járó emberek is jobban és biztonságosabban tudnak maid köze- lekedni. Hámori Józsefné, Kecskemét Muraközy utca 7. III/9. Kiutasítás! Október 6-án, kora délután részt vettem egy polgári peres bírósági tárgyaláson Kiskunhalason. Nem ügyfél voltam, csak érdeklődő. A tárgyalás nyilvános volt, rendben zajlott, mígnem egy szakmai vita kapcsán azt nem tapasztaltam, hogy a bírónak és az ügyfeleknek is foghíjas az ismerete. Felnyújtottam a kezem, jelezve, hogy az adott kérdésben véleményt akarok nyilvánítani. A tárgyalást vezető bíró erre otrombán rendre utasított, majd mind az ügyfelek megdöbbenésére, kiutasított a tárgyalóteremből. Első alkalommal voltam tárgyaláson, s e szokatlan malőr kapcsán egy világ omlott bennem össze az igazságszolgáltatással kapcsolatban. Máig sem tudom, mivel szolgáltam rá a bíró jelzett eljárására, hiszen csak a kezem emeltem fel, jelezve, hogy szólni akarok, ha ehhez hozzájárul a tanácsvezető bíró. Mészáros Márton, Jánoshalma Jókai utca 19. NAPJAINK HUMORÁBÓL Orvosok nélkül maradtak a betegek! Egy kis házunk van Kiskunmajsán a víkendtelepen. Október 1-jén elutaztunk, hogy téliesítjük az épületet. Sajnos, ez nem sikerült, mert a feleségemnek megfájdult a foga. A kedves fogorvosnőnél már máskor is voltunk a rendelőben, gondoltuk, most is beszaladunk hozzá. Nem ő volt ugyan ott, de úgy véltük, mindegy, akárki húzza ki. Vártunk türelmesen a sorunkra. Nyugdíj körüli asszony jött be, szemmel láthatóan igen rossz állapotban. Végigjárta a rendelőket, de orvost nem talált. Ez volt október 1-jén fél tizenegy és fél tizenkettő között. Megállt végül is az egyik rendelő ajtaja előtt, ahol ültek, s azt mondták neki a várakozók, hogy keressen orvost, mert a mostani ügyeletesek már aligha jönnek vissza. Látszott az asszonyon, hogy megijedt, mi lesz most vele? Elment. Nemsokára visszajött, valószínűleg a férjével. A férj szaladgált, majd egy magas hölggyel jött vissza, aki asszisztensnő volt, igen készséges. Igyekezett segíteni, orvost keríteni. Az asszony feje közben egyre dagadt, vörösödön. Végül jött az orvos, akivel a férj beszélt, de az orvos bement a szobájába, ahonnan rövid idő múlva felöltözve, útra készen jött ki. Amikor meglátta a házaspárt, így szólt: Ja, maguk még mindig nem találtak orvost? Azután fél tizenkettőkor elviharzott. Az asszonyt — gondolom — az asszisztensnők ellátták. Ezután orvos nélkül maradt a kiskunmajsai rendelő. A táblán viszont az áll, hogy rendelési idő: 8-12-ig. De mi lesz akkor, ha közben az az asszony infarktust kap, ha történik valahol egy baleset. Amikor ezt kérdeztem, a körülöttem ülők azt válaszolták, hogy uram, ez pénteken délelőtt csak így van. Ott ült 10-20 ember várva, hogy hátha visszajön egy orvos és szerencséjük lesz? Boldog vagyok, hogy az én feleségemnek csak fogorvosra volt szüksége, mert az legalább volt. Soraimat ezért írtam meg, hátha a tisztelt önkormányzat odafigyel a majsai betegellátásra. Nagy Péter, Kecskemét A rendelet mézesmadzag Egy pár hónappal ezelőtt a Petőfi Népében megjelent, hogy rokkantaknak nem kell tv-előfizetési díjat fizetni, mármint azoknak, akik az első és a második rokkantsági fokozatba tartoznak. Ebből keletkezett nekem egy kellemetlenségem. Eddig nem kaptam rokkantsági támogatást, mivel négy éve agyvérzés »folytán megbénult a bal felem. Jártam Baján, Budapesten, Kecskeméten, Kiskunhalason, de sehol nem tudnak rajtam segíteni. Tudok bottal járni, de semmi egyéb. Egyedül nem tudok felöltözni sem, mégis azt állítják rólam, hogy nem vagyok rokkant. Megpróbáltam rokkantsági papírhoz jutni, de reménytelen. Elmentem a kiskunhalasi bizottsághoz, de egyenesen kituszkoltak. Viszont eléggé erőszakos voltam, nem hagytam magam egykönnyen lerázni, erre adtak egy címet: Területi Igazgatóság II. fokú Orvosi Bizottság, Szeged. írtam nekik, de vagy két hónapig semmi válasz. Egyszercsak Bajáról, a társadalombiztosítástól visszakaptam a Szegedre küldött összes papíromat. Ugyanakkor tájékoztatnak, hogy mivel 1986-ban mentem nyugdíjba, nem vonatkozik rám a kedvezmény. Nem fogadom el az érveiket és kértem, tájékoztassanak és küldjék el a népjóléti miniszternek is a papírjaimat, de semmi választ nem kaptam. Úgy látszik, ez a rendelet csak egy mézesmadzag. Knébelspien József, Tompa Szentháromság tér 1. Én is csak kérdezem Sajnos, kórházban voltam és csak most találtam meg az újságban, hogy mi, nyugdíjasok küldjük be az utolsó szelvényt és az újság-előfizetés utolsó számláját. Én már 1962 óta járatom a Petőfi Népét. Közben bizony sokszor gondoltam arra, hogy lemondom az előfizetést, mert mire mindent kifizetek — víz, villany, fűtés, újság — kosztra igen szűkén marad. De jó lenne egy kis kedvezmény, ha már lemondani nem tudok róla, hiszen úgy szeretem benne a levél-összeállítást és Hámori Zoltán kedves cikkeit. Jó lenne egyszer személyesen is elbeszélgetni vele. Volna miről, mert én már elmúltam nyolcvanéves és bizony ez hosszú idő, ezalatt sok minden történt az életemben. Most egyedül élek és elnézésüket kérem, hogy soraimmal zavartam önöket és nézzék el a hibás írást is, de három elemivel nem megy jobban. Várom a meglepetést, hátha jutalomként a régi, hűséges olvasót, sok dolga mellett is egyszer meglep Hámori Zoltán. Érdemes várnom? Én is csak kérdezem és üdvözletemet küldöm neki és minden újságírónak. Schiller Mártonná Kecskemét, Kőhíd utca 16. Virágnét nem érte sérelem A Petőfi Népe október 6-ai számában Kimerülés címmel leközölt, Virág Mihályné, Soltvadkert, Szőlő u. 118. szám alatti lakos által írott olvasói levélben foglaltak részben valótlan állítást is tartalmaznak. Kérem ezért, hogy a „hallgattassák meg a másik fél is” elvének megfelelően az alábbiakat is közöljék: Virág Mihályné első ízben 1993. augusztus 25-én fordult hozzám levélben, amelyben közölte, hogy a készáruraktárosi munkakörbe való áthelyezését nem fogadja el, ezért kéri eredeti, könyvelői munkakörben történő foglalkoztatását. Intézkedésem következtében a kérelmező közvetlen munkáltatója az áthelyezést visszavonta, ezzel a dolgozó eredeti munkahelyére, vagyis a korábbi könyvelői beosztásba került vissza. Másodízben szeptember 7-én, újabb írásbeli kérelemmel fordult hozzám Virág Mihályné, amelyben utalva táppénzes állományba kerülésére, és egy ellene irányuló retorzió lehetőségét fejtegetve kérte munka- viszonyának a munkáltató által történő felmondását és a felmondás esetére őt megillető juttatásokat. Egy ilyen feltételezés azonban nem lehet a felmondás alapja, s egyébként is a táppénzes állomány idején és az azt követő 30 napon belül a rendes felmondás szabályait nem lehet alkalmazni. Virág Mihálynét tehát jogsérelem nem érte. Babinszki János a Viktória Rt. elnök vezérigazgatója RENDSZERESEN BEVERIK AZ ABLAKOT Szakaszosan vonul végig a dübörgő áradat A kecskeméti Kada Elek utca 12-es számú ház tulajdonosai, név szerint Farkas Imre és családja kéri önöktől, hogy jelentessék meg házuk fényképét a Petőfi Népében. A ház a kertészeti főiskola Talfája közi, csütörtöki diszkósainak esett áldozatul. Csütörtökön éjjel ugyanis szakaszosan vonul a dübörgő áradat a Kada Elek utcán végig, nekiesve házunk ablakainak és a bentlakók idegeinek. Alvásból riasztva tördelik a vandál tizenévesek drága ablakainkat, még a hálószobánkban is. Súlyos egészségi következményeket hagyva maguk után. Botokkal felszerelve rohanunk a vandálok közé, pizsamában, mint legutóbb szeptember 30-án, csütörtökön éjjel. Ékkor az öttagú család rohant az utcai telefonhoz, hogy telefonáljon a rendőröknek, akik öt percen belül meg is érkeztek és helyszíneltek. Egymás után lettünk rosszul. A férjem hideg vízzel mosott engem és epilepsziás fiamat hajnalig. Most már tovább nem bírjuk ezt az állapotot, hidegek vannak, ott aludni nem lehet, ha megcsináltatjuk az ablakot, A rendőrség megtalálta az ablakbetörőket. (Nyúl E. Gábor felvétele) újból beverik és egyébként is a férjem kis nyugdíjából nem telik hetenként üvégeztetni. És arra sem vagyunk berendezkedve, hogy botokkal védjük az ablakainkat. Voltam tavaly a főiskola igazgatójánál, de az nem kívánt tudomással bírni az esetekről, pedig két év óta ők a Kada Elek utca rémei. Ki fogja megtéríteni a kárunkat? Végleges intézkedést kérünk a vandálok rombolása ellen. Tisztelettel: Farkas Imréné és öttagú családja Együttérzek a családdal Mivel a Petőfi Népe rendszeres olvasója vagyok, mélyen megrendített a Kálvária után segítség egy családnak című levél, mely Tassról érkezett. A Kis Lajos és családja nagyon rendes emberek, szépen nevelik gyermekeiket, gondoskodnak róluk és természetesnek tartom, hogy a baleset után, mely két gyermeküket érte, minden nap mentek hozzájuk a kórházba. Mert azt sem tudták, életben találják-e őket. Ezúton szeretném nekik mondani, hogy a faluban is nagyon sokan e- gyüttéreznek velük és végtelen fájdalmukban osztoznak. Tisztelettel: Egy édesanya Mi fizessünk? Az Orgovány I. kerület tanyai lakossága nevében fordulok a szerkesztőséghez. Az 1970-es években az itteni Rákóczi Tsz által engedélyezett és az akkori rendelet szerinti tanyai villamosításban részt vettünk és a bevezetésért 30 ezer forintot fizettünk tanyánként. 1993 tavaszán a polgármesteri hivatal által rendezett nagygyűlésen a polgármester felszólított bennünket, hogy a vezetékek felújításra szorulnak és ezt a tetemes összeget nekünk kellene kifizetni. Megjegyzem, hogy a fogyasztást a DÁV-nak kell fizetni. Kérjük, szíveskedjenek kivizsgálni, hogy ha a DAV szedi be a pénzt, miért nekünk kell a vezeték- cseréért fizetni? Orgovány, I. kér. lakói Mi a luxus? Vajon gondoltak-e arra a közelmúltban meghozott rendelet alkotói, hogy a 250 kW-os határérték sokak számára egyáltalán nem luxusfogyasztást jelent? Ugyanis a kecskeméti Széchenyi- város bizonyos részein (Győzelem utca, Fáklya utca stb.) sok lakást villanytűzhellyel láttak el annak idején az építők. Közismert ezek nagy fogyasztása, s így egy többtagú család esetében egyáltalán nem ritka a 250 kW-os fogyasztás túllépése az alapvető életforma fenntartásához. Véleményünk szerint ezt a luxushatárértéket az ilyen típusú lakások esetében meg kellene emelni 80-100 kilowattal. Nevek és címek a szerk.-ben FOGADÓÓRÁK Felszólítás dátum nélkül A férfi — Fodor Menyhért, Kecskemét, Reile Géza utca 8. V. emelet 15. szám alatti lakos - feldúllan érkezett a Villám István utcából a szerkesztőségbe. A Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtőművektől kapott értesítést dátum és aláírás nélkül, melyben arra szólítják fel, hogy „a vállalat felé” fizetnie kell 2 549 forintot. Kapott további levelet az elmúlt napokban, ugyancsak dátum nélkül. Ebben arra szólítják fel, hogy fizessen az 1993. július 31-ai állapotnak megfelelően 2 395 forintot. A levél utolsó mondata pedig úgy hangzik, hogy ha észrevételt nem tesz, a hátralékot elfogadottnak tekintik. Olvasónk tett észrevételt. És tett számos lakótársa is a Reile Géza utcából, akik nyilvánvalóan hasonló levelet kaptak. Olyanok, akik elké- redzkedtek a munkából, szabadságot vettek ki, csecsemővel várakoztak, s akik arra voltak kiváncsiak, hogy honnan, mikor keletkezett a hátralékuk. Melyik hónapban, mit nem fizettek ki? Fodor Menyhért elmondta, hogy negyedévenként a melegvízszámlát kifizeti a Széchenyivárosban, havonta viszont jelentkezik a díjbeszedő, akinek a számláján újból feltüntetik az elhasznált meleg víz árát. Igaz, a legutóbbi díjbeszedő egyszerűen lehúzta a számláról az összeget, netán a központban ezzel újra megterhelik a számlákat? Egész nyáron fizették a kábeltévé, a meleg víz, a fűtés alapdíját, most pedig kiderül, hogy az épület minden lakója hátralékban van. Sajnos, nem mindenki őrzi meg a kifizetett számlákat, a kapott leveleket, felszólításokat. Ám olvasónknak a beköltözésétől kezdve valamennyi ilyen okmánya megvan. Ám ez sem elég ahhoz, hogy kideríthesse, mikor maradt el a befizetésekkel és a kapott felszólítások milyen időpontra vonatkoznak? Ezen túl már csak az a kérdés, hogy akinek átutalási betétszámlája van, hogyan tudja ellenőrizni az IKTV dátum és aláírás nélküli fizetési felszólításait? —selmeci— Elveszett! Kérem azt a becsületes megtalálót, aki október 8-án, pénteken a 14 óra utáni időben Kecskeméten az Akadémia körút 29-31. szám alatt lévő vegyes ruházati boltban elveszett barna bőrtárcámat, benne a havi fizetésemmel megtalálta, juttassa el a Petőfi Népe szerkesztőségébe, vagy a címemen adja le. Hálás köszönettel: Balázsné Horváth Katalin Kecskemét, Lóverseny u. 21.1/1. Levél Ausztráliából Pista bácsi, az opálbányász, akit a Friderikusz-show-ból talán olvasóink is ismernek, megint Ausztráliában múlatja az időt. Ezt a leveléből tudom, amiben a beszámoló mellett arra is kér, küldjék neki Petőfi Népét. A rádióból, televízióból mindent meghallgathat magyarul is, de vágyik a „hazai ízre". S hogy a „fekete opálok földjén” Pista bácsi ne nélkülözze a Petőfi Népét, teljesítem a megbízását. Remélem, ő is beszámol majd útjáról, ha hazatér, olvasóinknak. n. m. Az. oldalt szerkesztette: Gál Sándor
