Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

1993. szeptember 1., szerda 7 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ß Kedves Olvasóink! Mostani levél-összeállításunk — a korábbiakhoz hasonlóan — tartal­mas és változatos képet mutat. Megszólal benne az országgyűlési képvi­selő csakúgy, mint Kecskemét város kisebbségi szószólója. Ugyanakkor sajnos most sem maradnak el azok a levelek, amelyeknek feladói kényte­lenek panaszukat megfogalmazni az embertelen megnyilvánulás, a mel­lőzöttség miatt. Helyet adtunk két olyan írásnak is, amely korábbi, itt közzétett olvasói levélre válaszol, mintegy helyre téve az azokban foglal­takat. Felhívjuk figyelmüket a Katonatelepi írásra és arra, amely Cik­künk nyomán feleimmel a külföldről behozott autók vámolását boncol­gatja. Elnézést kérünk azoktól, akiknek levele még nem jelent meg, de ígérjük, azokra is sort kerítünk, amennyiben közérdeklődésre tartanak számot, vagy levélben válaszolunk. Várjuk továbbra is leveleiket. A szerk. VÁLASZOL A KÉPVISELŐ Megértem aggódó sorait Lapunk augusztus 25-ei számában tettük közzé a Meddig tűrik még című olvasói levelet, amelyet egy szalk­­szentmártoni nyugdíjas írt. A levélre válaszolt az ottani termelőszövetke­zet elnöke, Kovács Sándor, az ő írá­sát augusztus 28-án közöltük. Most Nagy Tamás országgyűlési képviselő levelét adjuk közre. Tisztelt Szalkszentmártoni Nyug­díjas! Megértem kétségbeesését és aggódó sorait, amelyek a Petőfi Né­pében jelentek meg. Sajnos, tény, hogy a mezőgazdasági szövetkeze­tek, kevés kivételtől eltekintve — s úgy tudom ezek közé tartozik a szalkszentmártoni Petőfi is — évek óta folyamatosan kénytelenek va­gyonukat felélni, a nyugdíjasokét és az aktív tagokét egyaránt. Ez a sajná­latos folyamat az egész agrárágazatot jellemzi, a kistermelőket is, akik kö­zül az elmúlt években országos vi­szonylatban 300 ezren mentek tönkre. Addig, amíg a mezőgazdaság jö­vedelmezősége ezen a szinten marad, a tulajdonos, akár szövetkezeti kere­tekben gazdálkodik, akár egyénileg, vagyonvesztéssel kell számolnia. Nem gondolom tehát, hogy igazából jól járna egy nyugdíjas, ha akár egy traktor formájában kivihetné vagyo­nát a szövetkezetből. Én azon mun­kálkodom, hogy ez a helyzet megvál­tozzon. Ami a külső üzletrész-tulajdono­sok rendelkezési jogát illeti, úgy hi­szem, a parlament most jó úton jár, mert olyan megoldáson gondolko­dik, ami az üzletrészt forgalomké­pessé teszi. Ez azt jelentené, hogy Ön és a hasonló helyzetben lévők oly módon hozhatnák ki vagyonukat a szövetkezetből, hogy eladják üzletré­szüket. Úgy hiszem, ez nem lenne rossz megoldás, hiszen ismereteim szerint a nyugdíjasok többsége a természetben kivitt vagyonrészét is értékesítette. Tisztelettel: Nagy Tamás országgyűlési képviselő Az igazmondás kötelesség! Válasz Földes Péter, mélykúti la­kos 1993. augusztus 28-án megjelent cikkére. Földes Péter nyugdíjas, mélykúti lakos fenti leveléhez csupán néhány megjegyzést szertnénk fűzni. A vé­leménynyilvánítás mindenkinek joga, ez nem vitás. Azonban, aki ezt '-a'-siSjtó hasábjain teszi, 'áímkk^W igazmondás sokszorosan köteles­sége. Mélykúton nem néhány előke­lőség, hanem Mélykút Nagyközség Önkormányzata mint felelős testület döntött úgy az 1993. május 19-ei ülé­sén, hogy a Memento temetkezési Kft.-nek adja át a temetők kezelési jogát és nem az említett testületi ülé­sen ugyancsak jelen lévő konkurens temetkezési vállalkozásnak. A Földes Péter által sérelmezett „sarcot”, aminek a tisztességes neve temetőgondozási és -fenntartási díj, a Memento Kft. ugyancsak a mélykúti nagyközségi képviselő-testület gaz­dasági bizottsága által megállapított összegben szedi be. A mélykúti egy­házi temetőben a Memento Kft. az egyházközség vezetőinek felkérése és megbízása alapján végzi a temeté­seket. Földes Péternek — lapjuk állandó olvasójának — ezekről a testületi döntésekről és tényekről illett volna tájékozódnia, mielőtt tollat ragadott. Ezután az olvasókra bízzuk annak eldöntését, hogy a Földes Péter által használt „nemtelen eszközökhöz” fo­lyamodik e az, aki munkáját a felelős testületek megbízása alapján becsü­letesen, közmegelégedésre végzi, vagy pedig esetleg az, aki felelőtle­nül, valótlan dolgokat állít megfelle­­bezhetetlen igazságként, és ezzel megtéveszti, félrevezeti a közvéle­ményt és a Petőfi Népe Tisztelt Ol­vasóit. Jánoshalma, 1993. augusztus 30. A Memento Kft. ügyvezetői. Két iskola kapcsolata • Kecskeméti tanárok Klagenfurt főterén. , Több éve már, hogy a kecskeméti AFEOSZ Szövetkezeti Kereske­delmi és Közgazdasági Szakközép­­iskola és a Klagenfurti Tartományi Kereskedelmi Akadémia partnerkap­csolatot létesített. A kapcsolatfelvé­telt együttműködési szerződés meg­kötése követte, amelyben a tanárok továbbképzéséről, a diákok szakmai gyakorlatáról és vendégtanárok al­kalmazásáról van szó. Az első évben tíz tanár utazott Klagenfurtba egyhetes továbbkép­zésre, ahol megismerkedett az isko­lában folyó munkával, valamint a tar­tományi iskolarendszer felépítésével. Viszonzásképpen ősszel a mi isko­lánk is fogadott negyven osztrák fia­talt, akik betekintést nyertek az isko­lában folyó munkába, délutánonként pedig Kecskemét és a megye neveze­tességeivel ismerkedtek. A tavalyi továbbképzésre már 20 tanár utazha­tott ki, s az iskolánk egy kiállítás megnyitásával köszönte meg ezt a lehetőséget. A kiállítás bemutatta az iskolánkat, valamint a város és a me­gye mezőgazdasági, népművészeti termékeit. A kiállítást sokan tekintet­ték meg, többek között a város pol­gármestere és a képviselők is. ősszel iskolánk 35 tanulója utazott Klagen­furtba, ahol a partneriskola diákjai várták őket. Ezt a szívélyes vendéglátást a kecskemétiek viszonozták. A két is­kola vezetői is több ízben folytattak megbeszéléseket, s a klagenfurti is­kola vezetőit Kecskemét város pol­gármestere, Merász József is fo­gadta. Nyáron Karintia tartomány peda­gógiai intézete hívta meg az iskola 12 tanárát és 10 diákját továbbkép­zésre, illetve szakmai gyakorlatra Klagenfurtba. Iskolánk tanévnyitó ünnepségére és az új épület átadására sok szerettei várjuk klagenfurti barátainkat. Mester László, tanár Megrendített bennünket a hír Alulírott Bari István, Kecskemét város kisebbségi szószólója, az alant leírtakat kívánom nyilvánosságra hozni a Petőfi Népében: Mindenekelőtt, mélységesen meg­rendített bennünket a hú, miszerint Kecskemét főutcáján, a Rákóczi úton a cigányok agyonütöttek egy 16 éves fiatalembert. Megrendülésünk hal­mozódott akkor, amikor az újságcik­kek úgy jelentek meg, hogy elle­nünk, cigányok ellen uszították a nem cigány lakosságot.(//a ezt a Pe­tőfi Népére is érti a levélíró, a vádat visszautasítjuk — a szerk.) Hiszen az elkövetők tettüket nem cigányként követték el, legalábbis az újságok nem utaltak erre. Az állampolgárok­nak igényük van arra — függetlenül a hovatartozástól —, hogy a tragédia előzményeiről is olvassanak. Megje­gyezni kívánom, hogy az elkövetők nem kecskeméti születésűek voltak. Ugyanakkor a kecskeméti cigányság (itt elsősorban a romák lakta telepü­lésekre gondolok), bűnbakként vise­lik a rendőrségi razziákat, illetve az egész társadalomra is veszélyt je­lentő skinhead-akciókat. Úgy gondolom, a felelősséget nem háríthatjuk az erősen asszimilálódott kecskeméti cigányságra, akik között egyébként egyre több a vegyes há­zasság, hiszen a városban eddig is és ezután is arra törekszünk, hogy bé­kességben éljünk. Ez lenne az igénye minden kecskeméti polgárnak, ter­mészetszerűen a törvények betartása mellett, f Bari István, szószóló Mestert keresek Nagyon kérem Önöket, legyenek a segítségemre. Már sok helyen érdek­lődtem, de hiába. Arról van szó, hogy tönkrement lakásom három ab­lakán — kívülről — a fából készült redőnytartó tok és nagyon szeretném megcsináltatni. Olyan személyt, mesterembert keresek, aki bádogból tudná elkészíteni. Eddig sajnos ilyen vállalkozót sehol nem találtam a vá­rosban és a környéken. Azért fordulok önökhöz, mert tu­dom, hogy sok ember gondját meg­oldották már, és a Petőfi Népét sokan olvassák. így biztos vagyok abban, hogy ezúton megtaláljuk a mestert, a vállalkozót. Kérem jelentkezésüket este a 483-140-es telefonon. Kozma Ilona, Kecskemét Csokor utca 15. II.6. CIKKÜNK NYOMÁN Csak szavakban törekszünk Európába Olvastam az 1993. augusztus 26-i számukban az aláírás nélküli — tehát hivatalos — cikket az első oldalon a „Trükkös káeftéket vizsgál a rendőr­ség” címmel. Le kell azonban szögezni, hogy a cikkben hivatkozott tevékenység a jogszabály szerinti formában nem ti­los! Miért bűnöző az, aki él a jogsza­bály adta lehetőséggel? Ha az állam nem akarná engedélyezni a kérdéses tevékenységet — akkor nyilván nem hozna ilyen jogszabályt. Akármennyire is furcsának tűnik — a külföldi részvétellel működő gazdasági társaság vám- és áfamen­tesen hozhat be apportként személy­­gépkocsit. Ez a törvény! De 3 évig nem szabad neki eladni. Az bizo­nyára még furcsább, hogy a felek sa­ját maguk jogosultak a kocsi értékét meghatározni. Ha az 1 millió Ft for­galmi értékű kocsit 100 000 Ft-ra ér­tékelik, akkor az annyi apport szem­pontjából. Senki nem szólhat bele. Az pedig megint miért bűncse­lekmény, ha valaki a hatóság engedé­lye szerint jár el? Ha a VPOP enge­délyezi — csak akkor mehet a cikk­ben mondott tevékenység! A cikkben megírni akart kft.-k ese­tében azonban visszaéltek a jogsza­bály adta lehetőségekkel — azonban ez a cikkből nem derül ki. Sajnos, a becsületes cégekre is a gengszterke­dés árnyékát veti ez a cikk. Ezrével vannak ilyenek és most mind csaló, tolvaj lesz, az Önök cikke nyomán. Ezek a cégek, amiket Önök ki akartak szerkesztem, nem rendelkez­tek tényleges külföldi partnerrel! A telefonkönyvből, meg honnan néztek ki fiktív személyeket — ezek voltak a „külföldi társak” és ők küld­ték be az „apportkocsikat”. Vala­mennyi okmány hamis volt. A nem létező külföldi társa természetesen nem küldhetett be legálisan semmit, mégis jöttek a kocsik. Számlatömböt vettek, bélyegzőt csináltattak és így legalizálták látszatra a kocsikat. Hamis volt a társasági szerződés is, amelyet a Cégbíróságra beadtak. Nem feltétlenül lopott kocsikról van itt szó! Sőt, ez csak kivétel. Aki ko­csit akart venni külföldön és valóban kevés vámmal akarta megúszni, az kért ún. kísérő levelet valamely erre szakosodott kft.-től, bt.-től és kiuta­zott. Megvásárolta azt a kocsit, ame­lyet akarta: annyiért, amennyiért tudta. Itthon csináltattak egy társa­sági szerződésmódosítást és azzal beadták a vámhivatalnak. Természe­tesen ez egy igen kis összeg volt — de a jogszabály ezt is megengedi. Levámolták a kocsit (helyesebben mentesítették). Utána rövid időre a cég „anyagi nehézségek elé került” és kérte, hogy elidegeníthesse az ap­portkocsit. Itt sincs svindli látszólag! Csak akkor lehetett ezt megtenni, ha a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága ezt engedélyezte. Tehát őket sem lehet kihagyni! A pénzügyőrségnek a helyzet most több, mint kínos. Senki nem hi­szi el, hogy csak a kft.-k a csalók eb­ben az ügyben...Mert a pénzügyőrség nélkül ez nem ment volna... A pénzügyőrség most azzal akarja orvosolni a hibáját,-hogy minden ap­portkocsira utólag (az elévülés 5 év!) kiveti a Schwacke-katalógus szerinti ár után a vámot és az áfát. Ez azon­ban megint csak jogszerűtlen! A Schwacke-katalógust 2 éve ha­tályon kívül helyezték. Mégis alkal­mazzák. A jogszabály számla sze­rinti vámolást ír elő — mégsem al­kalmazzák a jogszabályt, hanem a Schwacke-katalógus szerint járnak el — az utasforgalomban. Ezért kellett ezeket a kft.-két igénybe venni, mert a pénzügyőrség a külkereskedelmi forgalomban (vállalatoknál) nagyon laza volt, már ahogy az apportkocsi­kat kezelte — míg a lakosságnál, az utasforgalomban olyan szigorú volt, hogy csak na. Most is az — ez terem­tette meg a kft.-k működésének „ob­jektív feltételét”. Valamint az, hogy Magyarország a világ legmagasabb vámtételét alkalmazza. A 4 évnél fiatalabb kocsinál ä vámtétel 48 százalékos. De ez csak abban az esetben van, ha elfogadják a számlát — olyan eset pedig nincs! Tehát a pénzügyőr felüti a hatályban nem lévő Schwacke-katalógust és azt mondja, hogy a 4 éves Renault ára 6000 DM. AJckor ez lesz a vámáru­alap, akármit is szól hozzá a fél. Ez pedig 6000x55=330 000 forint. Ugye, nagy a kísértés, hogy igénybe vegyük a kft.-két,, bt.-ket? De csak azért, mert Magyarország rabló vá­mokat érvényesít! Ilyen sehol sincs. Hiába vettem annyiért a kocsit, amennyi a számlára van írva, egy kis őrmester felülbírálhatja a legrégibb kereskedőház számláját is! Aláírjuk a nemzetközi szerződéseket, pl. a GATT-ot, st-t, utána meg nem tart­juk be? Európába törekszünk sza­vakban,^ de ténylegesen meg a legsö­tétebb Ázsiát alkalmazzuk? T. István Szalkszentmárton Lelöktek a buszról Csúnya sérelem ért 1993. augusz­tus 13-án, pénteken. Tizenkét ledol­gozott munkaóra után 18 óra 15 perckor a 38-as helyi járatú buszra szálltam, lekezeltem a jegyem és le­ültem. Az ellenőr ekkor kezdte meg a jegyellenőrzést. Eltépte a jegyem, majd közölte:^ érvénytelen, kérem az igazolványt! Én csak néztem. Megtudtam, hogy az én 20 forin­tos jegyem már régi, helyette 21 fo­rintos van forgalomban. Kértem, ne büntessen meg azért az egy forintért, inkább vásárolok egy másikat, vagy kifizetem a különbözetet. Ám hiába. Társával megragadták a karomat, az ajtó felé tuszkoltak. Közben én már csak arra figyeltem, hogy kéz- és lábtörés nélkül érjek talajt, ugyanis térdszalagműtét előtt állok. A busz balesetmentes elhagyása sikerült. A műtét még hátra van... Bakos Józsefné, Kecskemét Tízezrekről beszélek! Néhány gondolatot szeretnék fűzni a Hálapénzt a műtősök nem kapnak című cikkhez, amely augusz­tus 25-én jelent meg. Az egészségügyben dolgozók régi gondja a kevés fizetés. Ez igaz is, ki­véve a műtőorvosokat, a magánpra­xist folytató orvosokat. Mindenki tudja, hogy műtét esetén hány ezer forintot „illik” adni az orvosnak. Szabott árak vannak. Ha nem fizet, biztosra veheti, hogy őt megjegyez­ték és legközelebb úgy bánnak vele, mint a kutyával. A műtős orvos elteszi a hálapénzt, mondván, neki adták. Ha ebből a sok tízezer forintból — nem tévedés, tíz­ezrekről beszélek — a műtősöknek, nővéreknek is adna, máris jobb lenne a helyzet. Kérem, most ne mondják azt, hogy ennek semmi köze a fizetéshez. Ha már nem tudnak az egészségügy­ben dolgozóknak bért emelni, akkor legalább az orvosokban volna annyi becsület, hogy ne rakják zsebre az egész hálapénzt. Mert mit gondol­nak, a szép ház, autó miből van ne­kik? A cikkben írt bruttó 20 ezer fo­rintos átlagkeresetből? Amikor bevezették az adózást, hallottam egy nőgyógyászt, aki azt állította, hogy egy vizsgálat nála 20 forint. Elhiggyük neki? Ugye milyen nevetséges? Az adóhatóság mégis elhiszi, pedig mindenki tudja, hogy nem igaz. Persze, tudom, hogy eze­ket szinte lehetetlen bizonyítani. Ha a soraimat most ők elolvassák, biztosan felháborodottan tiltakoznak, mert sokakat sért, ha az igazságot ol­vassák, hallják, holott ez mindnyá­junk számára nyílt titok. Egyébként az egészségüggyel kapcsolatban még annyit: a fizetés­ből levont különféle társadalombiz­tosítási járulékok nagyságával egye­nes arányban csökken az érte kapott szolgáltatások száma. A nevemet azért nem írom le, mert én is kerülhetek még kórházba. Üdvözlettel: x. y. A katonatelepi választópolgárokról van szó! Önökben látom az egyedüli esélyt, hogy egy több, mint 3600 fős telepü­lés gondjai meghallgatásra találja­nak. Nevezetesen Katonatelepről van szó. Mi, az itt lakók a kecskeméti önkormányzathoz tartozunk, de kép­viselőnk csak a polgármesteri hivatal fizetési jegyzékén létezik, ahol havi jelentős összegű tiszteletdíját felve­szi. Talán olvassa a polgármester úr ezeket a sorokat és két külföldi útja között gondol ránk is, és tesz is va­lamit az érdekünkben. Azért nem neki írok, mert az új önkormányzat első és azóta utolsó, Katonatelepen tartott közgyűlésén (1992. március 21-én volt) bejelen­tette, hogy ne hozzá, hanem a képvi­selőhöz forduljunk gondjainkkal. Azóta mi ezt a Dómján Gergely nevű embert nem láttuk. Sok a gondunk, de leírom röviden. Az új önkormányzat működése óta a lakosság életkörülményeit javító központi intézkedés nem történt. A Vacsi köz ellátottságával összeha­sonlítva az ember a Balkánon érzi magát. Az itt lakók 80 százaléka Kecskemétről költözött ki ide, és megszokta azt a „luxust”, hogy a kismamák a gyerekkocsit el tudják tolni valahol és nem kell bokáig süly­­lyedni a homokba, mert a buszmegál­lótól az utcáig egy gyalogutat sem építenek. A buszjárat így néz ki: reggel fél hatkor és fél hétkor indul, napközben óránként, félóránként, este háromne­gyed hét után, negyed kilenc után, il­letve fél tizenegykor. Ha valaki meg meri tenni, hogy este nyolc után in­dúl haza, várhat több, mint két és fél órát a 23-as buszra. Mi van akkor, ha mínusz 15 fok van és kisgyermekkel jön az orvostól? Katonatelepen két nyilvános tele­fon van (3600 főre), de az egyik mindig rossz. A közvilágítás kataszt­rofális. Itt nincs posta, nincs orvosi rendelő, nincs kulturális központ, csak az van, amit az ittlakók saját erőből létrehoznak. Pedig az ittlakók is fizetnek személyi jövedelemadót, tb.-járulékot, gépjárműadót, kötelező - biztosítást (az utak építésére), garázsadót, földadót és mit kapunk ebből vissza? Semmit. Utóirat. Azt azért el kell ismerni, hogy a tavaly tavasszal tartott falu­gyűlésen tett ígéretüket Merász úr és Dómján úr betartották. Ugyanis nem ígértek semmit. Talán észrevennék a polgármesteri hivatalban, hogy itt is emberek laknak, ha szeptembertől mi sem fizetnénk adót, mivel nem ka­punk belőle semmit vissza. Bízom önökben, hogy lapjukban leközlik ezt az olvasói levelet. Tisztelettel: Varga Zsolt Kecskemét-Katonatelep Mályva u. 55. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Segítség pataji módra Ötvenhat éves, rokkantsági nyug­díjas vagyok. Életemben először for­dulok a sajtó segítségéhez. Ameny­­nyiben mód és lehetőség van rá, ké­rem önöket, hogy közöljék rövid írá­somat. Nagyközségünkben is működik a polgármesteri hivatal által létreho­zott étkezde (konyha). A nyugdíja­sok közül sokan igénybe is veszik. Ez év augusztus 1-jétől árkorrigálás történt, melynek kapcsán 40-160 százalékkal növelték az eddig 26-32 forint napi étkezési díjat. Most 69 fo­rintot kell fizetnünk. Ezt a határoza­tot a képviselő-testület népjóléti bi­zottsága hozta, melynek ítélőképes­ségét megkérdőjelezzük, s amely március óta vajúdik ezen a kérdésen. így orvul kaptunk egy olyan segít­séget, amelyben minden nyugdíjas csak vesztes lehet. Patajon így segí­tik a nyugdíjasokat. Érdeklődéssel várjuk a képviselő-testület újabb el­képesztő határozatát. Kormányos István Dunapataj, József Attila u. 36. Telefonálni akartam A történet a következő: Nagyon fontos ügyben a kórházba kellett volna telefonálnom. 1993. augusztus 25-én reggel kilenc órakor bemen­tem a Szolnoki úti Sütőipari Vállalat portájára és szépen kértem az ott lévő portást, engedjen telefonálni. Felugrott és nyomdafestéket nem tűrő hangon kiabált, kinyitotta a porta ajtaját és meglökött. Ötven­nyolc éves nyugdíjas vagyok és kérdezem, oda való ember az ilyen? Hogyan engedheti meg az igazgató az ilyen embert ott dolgozni? Szerin­tem őt kellene odébb lökni. Tudni kell, hogy a környéken lévő összes nyilvános telefon rossz volt. A lányomnak van telefonja, de ő nem velem lakik. Szinte az egész lépcsőház használja a telefonját és mindig készséggel áll rendelkezésére a lakóknak. Balogh Lajosné, Kecskemét Szolnoki út 2.II.12. Köszönettel tartozom! Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon ké­rem, hogy az alábbi köszönetnyilvá­nításról szóló soraimat a lapjukban, aláírásként csupán a nevem kezdőbe­tűit felhasználva szíveskedjenek kö­zölni. Igen Tisztelt Szabó Imre Úr! Őszinte köszönettel tartozom Ön­nek azért, hogy az augusztus 21-ei uszodai tussolásom után ott felejtett pecsétgyűrűmet tisztességgel és be­csülettel volt szíves leadni a férfiol­dal pénztárosának. Ez a gyűrű nekem nagyon fontos és kedves emlék, amit évtizedek óta féltve őrzök. De kö­szönet és elismerés az akkor szolgá­latot teljesítő pénztároshölgynek is, aki másnap hiteles ismertetésem után visszaadta az Ön által leadott pecsét­gyűrűt. Mindkettőjük cselekedete olyan tisztességre és becsületességre vall, hogy azért a leghálásabb köszönete­­met fejezem ki és példamutatásként szolgál minden ehhez hasonló ese­ményre. Fogadják mély tiszteletemet és há­lámat, köszönetemet és kérem, hogy a jövőben ilyen szellemben éljenek és cselekedjenek, és hasonló módon járjanak el. így mutassanak példát. Tisztelettel: F. Gy. nyugdíjas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents