Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-22 / 221. szám
1993. szeptember 22., szerda 7 TISZTELT SZERKESZTÖSEG! Kedves Olvasóink! Hétről-hétre természetesen sokkal több levél érkezik szerkesztőségünkbe, mint amennyit ebben a rovatban közölni tudunk. Az is igaz, hogy nem minden olvasói levél — még ha feladója azzal a szándékkal is küldi — alkalmas arra, hogy a nyilvánosság elé tárjuk tartalmát. így például nem tudunk mit kezdeni az olyanokkal, amelyeknek egyértelműen politikai tartalma van, s abban a levélíró, kérve, hogy nevét, lakcímét ne közöljük, alaposan leszedi a keresztvizet valamely politikai párt vezetőiről, tagjairól. Újra és újra értetlenül állunk az olyan levelek előtt is, amelyek konkrét sérelmeket ecsetelnek ugyan, de írójuk, feladójuk teljesen névtelen marad, még nekünk sem árulja el kilétét. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy szívesen olvasnánk a lakossági panaszokban konkrétan érintett vállalatok, intézmények vezetőinek válaszát. így például a Volán vállalatét, amely cégről bizony csak az utóbbi hetekben is jó néhány megjegyzést olvashattak e hasábokon. A szerk.. Köszönöm a bizalmat! Szabálytalanságok Imrehegyen! Búcsú! Hangulata van a szónak, emlékeket, érzelmeket ébreszt. Nálunk Kerekegyházán augusztus 20 ez a jeles nap. Gyermekkoromban hetekkel előbb készülődtünk. Vártuk a vendégeket Erdélyből, Gyöngyösről és a környékről. Búcsú napján harang- és orgonazúgás, tömjénillat és áhítat. Ebéd az udvaron a nagy diófa alatt, estig borozgatás, bámészkodás a vásári forgatagban. És focimeccs. Számomra mást is jelentett ez a nap. Vége a nyárnak, el kell hagyni a szülői házat, az erdőt, a Kondort. Nyolc év középiskolás kollégium, hat év egyetem — albérlet. De 1953-ban a búcsú előtt léptem a megyei kórház szolgálatába, a legendás hírű dr.Bacsó Károly főorvos vezette szülészet-nőgyógyászati osztályra. Szeretettel fogadtak. Az akkori adjunktus, dr.Takács Sándor úgy fogta a kezemben a szikét, mint tanító néni a nebuló ujjai között a palavesszőt. És micsoda nevek: dr.Kis Dezső sebész, dr.Benedict János belgyógyász főorvos. Sok munka, szakvizsgák, továbbképzések, közben 20 év „bigámia” a honvédkórházzal. Délelőtt rendelés, délután műtét a honvédkórházban. Különösen dr.Szarvas Béla sebész Az új iskolai év kezdetén az idegen nyelyek oktatásával kapcsolat-ban sokféle aggodalomra okot adó hírt olvashatunk a lapokban, de foglalkozott a témával a rádió és a televízió is. Nem minden megye olyan szerencsés, mint Hajdú-Bihar és annak székhelye, Debrecen, ahol az idegen nyelvek oktatásával foglalkozó Hír-Harsona kéthavonta hasznos tudnivalókat ad az olvasóinak. A Hír-Harsonán kívül más hazai és külföldi eszperantó nyelvű újság, folyóirat cikkei az eszperantó nyelvnek teljes egyenjogúságát taglalja. Arról ír, hogy az idegen nyelvek ismeretének szükségességét messzemenően hangsúlyozva több ország Nagymamaként vettem részt a volt „leninvárosi” bölcsődében az óvodábamenők búcsúztatásán. Fájó szívvel néztem és hallgattam a 3-4 évesek produkcióját, és közben eszembe jutott a 24 évvel ezelőtti szeptember, amikor egyéves fiunkat beadtuk ebbe a bölcsődébe: szorongtunk, mert féltünk az ismeretlentől. Hamarosan rájöttünk azonban, hogy mindenre odafigyelő gondozónők nevelgetik a gyerekeket. És húsz évvel később két unokánk is ebbe a bölcsődébe került. Sok-sok jó szót, türelmet kaptak itt a kicsik és változatos étrendet, fokozatos szellemi fejlődést, orvosi felügyeletet, egészséges életmódot biztosítottak nekik. Az évzárókon, az anyáknapi ünnepségeken, most a búcsúzáskor a meleg szavak, megható idézetek mellé nemcsak a gyerekek főorvostól tanultam sokat. Öröm volt számomra, hogy legkedvesebb barátom, dr.Gulyás Lajos is ott dolgozott, akivel együtt koptattuk az iskolák padjait és a zongora billetyűit. S micsoda munkatársak: dr.Végh Lajos, dr.Nyírádi Jenő főorvosok, akiknek én asszisztáltam az első műtéteknél. Sok jóbarát: dr.Vécsei Ferenc, dr.Berényi Antal, és 25 évet dolgozott mellettem Nagy Mihályné vezető asszisztens. Köszönet nekik. Most is, mint sok éve, búcsúkor kezdtem a szabadságomat. Szeretem ezt a nyárvégi, fáradt napsütést, de pár hét múlva már hiányzik a munka. Megismertem az orvosi hivatás örömeit, de a nehéz buktatókat is. Mégis ott érzem jól magam. De most búcsú! Nem várhatom a napot, amikor pontban nyolc órakor megkezdem a rendelést. Megköszönöm a betegek bizalmát, mert nemcsak a diákok éneklik, hogy „most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt...” Hiányozni fog a munka, á betegek, a kollegák. De ez az élet rendje. Negyven évi szolgálat után nyugdíjba megyek. Azt mondják, hogy a pap és az orvos holtáig pap és orvos marad. Majd meglátjuk... Dr. Kozák Endre főorvos szülész-nőgyógyász alalapozó nyelvként vezeti be az iskolai oktatáshoz. így Olaszország már el is fogadta hivatalosan az eszperantó iskolai oktatásba történő bevezetését. De hivatalos nyelvként ismerte el az eszperantó nyelvet az Európa Parlaqment és az ENSZ mellett működő Unesco. Bizonyára még nagyon sokan vannak pedagógusaink között is, akik nem ismerik teljes alapossággal az eszperantó nyelvet, amelynek bevezetése a nemzetközi érintkezésben megoldaná a kérdést. Ezekről a kérdésekről ír a Hír-Harsona, amit ajánlunk több megye olvasóinak is. Bálint István az eszperantó klub vezetője Szánk kaptak ünnepi uzsonnát, hanem a vendégek is. És sohasem maradt el az ajándék, melyet a szülők, nagyszülők kaptak a gyerekektől. Miért voltam szomorú a búcsúzáskor? Mert ki kell kerülnie az unokámnak ebből a szeretetet sugárzó környezetből, amelynek megteremtéséért illesse köszönet az intézmény vezetőjét, Kaszáné Irénkét, akit 24 évvel ezelőtt ismertem meg. Hálás szívvel mondok köszönetét a gondozónőknek, dr.Cserényi Éva doktornőnek, a konyhai dolgozóknak és a takarítóknak, akik széppé és emlékezetessé tették a szülők és a gyerekek számára az itt töltött éveket. Rájuk nyugodtan bízhatják ezután is a gyerekeket. Köszönjük! Vámos Károlyné, Kecskemét Alkony utca 46 A Petőfi Népében augusztus 16-án megjelent Kisemmizik-e magukat az imrehegyi szövetkezeti tagok? című Írás rólunk is szólt. Most szeretnénk elmondani az azóta történteket, mert újabb törvénytelenségek sorozatát akarják elkövetni a falu népével. Az előzmények: a törvénynek megfelelően az imrehegyi szakszövetkezet is átalakult pinceszövetkezetté. Akkor voltak, akik fölvetették, hogy kiválnának az üzletrészükkel, de az elnök, a tagok érdekeire hivatkozva ezt nem engedte. Pár hónappal később mégis ő és néhány közvetlen munkatársa kezdték el felvásárolni a tagok üzletrész-jegyeit. Méghozzá negyedáron, pedig a felosztandó közös vagyont is már eleve alul értékelték. Ennél 15 millió forinttal többre rug a hivatalos értékelés, amelyet a tagoknak tett ígéretük ellenére figyelmen kívül hagytak. Mégis sokan eladják üzletrészüket, elsősorban azért, mert félnek, hogy az elnök és csoportja idővel ezt is feléli, mivel a szövetkezetben nincs termelés. A tagok zöme egyébként is kis- , nyugdíjas, munkanélküli, kenyérre kell a pénz. Csak kevesen vagyunk, akik nem adjuk el a részünket. Buszbérlet és utazás Kecskemétre sok környező településről járnak be gyermekeink különböző iskolákba, autóbusszal. Nekünk, szülőknek bizony nehéz előteremteni a mindennapi utazáshoz szükséges pénzt a távolsági és a helyi járatokra, hiszen sokan munkanélküliek vagyunk. Ugyanakkor állandóan borzolják az idegeinket. Mert vannak olyan buszvezetők, akik dühösek a bérletekért. Pedig azt a gyerekek naponta használják, általában négy évig. A helyi járatokon csak a reggeli buszokat tudják igénybe venni. Tapasztaltuk úgy a Kunság Volán és a Tisza Volán különleges, fehér üléshuzaté járatán — ez utóbbi gyorsjárat és sajnáljuk, de nem írtuk fel a rendszámát — hogy baj, ha sok a gyerek. Állandóan kiabál rájuk a vezető: tegyétek a táskákat a csomagtartóba, ne szemeteljetek stb. Kérem, ezek középiskolás gyerekek. A sofőr mégsem enged fel mindenkit, vagy ha táskával megy fel, azt ledobja a busz aljára, s kijelenti, hogy nem takarítok utánatok. Pedig tiszta, rendes táskával járó diákokról van szó. Nem lehetne korrektebbül intézkedni? Megfizetünk értük elég rendesen. És amikor a szünet előtt egy vagy két hetet járnak, akkor is egész hónapi bérlet díját teszi zsebre a Volán. Akkor milyen jogon alázza meg gyerekeinket naponta sok buszvezető? Ugyanis a gyerekeket nem könyörületből szállítják, hanem pénzért, méghozzá nem is kevésért. Értsék meg már végre, hogy milyen lenne az új nemzedék, ha az ilyen buszvezetőktől tanulna intelligenciát. De sajnos nemcsak a fiatalokkal viselkednek így. A múltkor egy fekete kalapos vezetőnek mondja egy idős bácsi, hogy én hetvenhárom éves vagyok. A válasz: örüljön neki! Úgylehet, a sofőr meg sem volt, amikor ez a megfáradt ember végigszenvedte a háború borzalmait, dolgozott, küszködött, ahogy csak lehetett. Kérem Szerkesztő Urat, közöljék, hogy mire szállhat fel manapság egy bérletes diák úgy, hogy emberi mivoltában ne alázzák meg naponta. Mert bizony tanulni kellene még. Nemcsak a diákoknak! Horváthné és társai Kiskunfélegyháza Egyedülálló, magányos, nyugdíjas özvegyasszony vagyok, s panaszomat szeretném a nyilvánossággal megosztani. A Dél-alföldi Gázszolgáltató Rt. Bajai Üzemigazgatósága által működtetett jánoshalmi konvektor-karbantartó munkája ellen szeretnék észrevételt tenni. 1991-ben vezettettem be lakásomba a gázt. A gáz használatával — mivel az ára is egyre emelkedett — erősén takarékoskodtam. Erre lehetőségem is volt. mivel attól tartva, hogy a gázellátásban esetleg zökkenők lesznek, egy olajkályhát is működőképes állapotban a intendő szobámban hagytam. Telente legtöbbször ezzel fűtöttem. A konvektor-karbantartó, aki egyúttal a díjbeszedői teendőket is ellátta, furcsállotta a kevés gázfogyasztásomat, és a szűkös fogyasztást a gázóra hibás voltával hozta Olyan adás-vételi szerződést szerkesztettek, amelynek értelmében az üzletrészét eladó tag vállalja, hogy megszavazza a szövetkezet szétválását, belép valamelyik új szövetkezetbe, de azonnal kilép, amint megkapja a pénzét. így akarték a vezetők biztosítani, hogy ők lehessenek a szövetkezeti vagyon szine-javát átmentő új szövetkezet kizárólagos tulajdonosai. Az első részközgyűlésen valóban nyilatkoztatták is a tagokat a szétválásról, de arról nem, hogy melyik szövetkezet tagja kíván lenni ( a törvény nem így rendelkezik). Néhányan rákérdeztek, hogy a szétválás után abba a szövetkezetbe lépnek-e be, amelyikbe akarnak? A válasz: NÉM volt. Ezek után meglehetősen ellenséges hangulat alakult ki a faluban, amit csak fokozott a Petőfi Népe cikke. így jónak látták, hogy taktikát változtassanak. A második részközgyűlésen az elnök azt javasolta, hogy a szövetkezet vagyona kerüljön eladásra. A tagok nem értették miről van szó, nem is szavazták meg. Akkor azt kérdezték: Ki akar pénzt kapni az üzletrészéért? Ki szavaz mellette? 30-40 kéz emelkedett a A bajai NETT Konfekció Kft.-nél dolgozom. Annyit gondolkodom, de valahogyan nem értem. Sorban mennek tönkre körülöttünk a gyárak. Még nem olyan régen nem volt műszak vége. Töménytelen mennyiségű munkánk volt, és most tönkre mentünk. Ma ott tartunk, hogy árulják a gyárat. Rengeteg embert elbocsájtottak. Elküldték az áruforgalmi osztályvezetőt, szép pénzt kapott végkielégítésként, majd felvettek egy másikat. Két hónapot dolgozott, ha dolgozott, majd zsebrevágta a jó kis pénzt, és távozott. A művezető is nyugállományba vonult. Gondolom, több a nyugdíja, mint sokunk fizetése. És visszavették, mint nyugdíjast dolgozni, 60 ezer forintért. Veszteséges a vállalat, de miért? Mert rossz a vezetés. Miért nem próbálnak már egyszer a vezetők körmére nézni? Külföldön, üzleti utak összefüggésbe. Ezért 1992. decemberében leszrelte a mérőt, és egy olyanra cserélte, amiről később beigazolódott, hogy hibás. Hiszen akkor is fogyasztást jelez, amikor a konvektor nincs bekapcsolva, gyakorlatilag nincs semmi fogyasztásom. E tényt hiába tudattam a karbantartóval, az óra kicserélésére nem mutatkozott hajlandónak. A bajai üzemigazgatóság pedig a gázzal való takarékoskodásomat azzal „honorálta”, hogy 280 köbméter olyan gáz megfizetésére kötelezett,- amit nem használtam el. 1993. július 21-én kelt levelében tudatta velem, hogy a „visszamenőleg készült, egy évre szóló pótszámlán” feltüntetett 2 548 forintot fizessek ki az új díjbeszedőnek. Mivel elképzelni sem tudom, miért büntettek efféle pótszámlaöszszeggel, írásban reklamáltam a bajai magasba. Ellenszavazat négy volt, tartózkodás egy sem. Csakhogy az a 34-44 ember, aki az igennél vagy a nemnél felnyújtotta a kezét, a teremben ülő 200-nak csupán egyhatoda lehetett. Ezért ez a szavazás tulajdonképpen érvénytléene volt, a vezetők mégis érvényesnek tekintették. Az embereknek elegük volt az egészből. A közgyűlés befejeződött, nem lehetett semmit visszavonni, újrakezdeni. A vezetők tehát most úgy spekulálnak, hogy a szövetkezet eladásával lesznek majd kizárólagos tulajdonosai a közös vagyon javarészének. Attól a javaslattól, hogy ha már áruba bocsájtják a szövetkezetét, akkor hirdessék meg pályázatban, mereven elzárkóztak. így ugyanis bárki felléphetett volna vevőként. Törvénytelen az is, hogy bár szétválás nincs, az arra kötött szerződések élnek. Jelenleg még csak fizetési Ígéret van a vezetők, mint vevők részéről, mégis úgy rendelkeznek, mintha sajátjuk lenne minden. Hogy lehet ez? (Tizenhárom imrehegyi szövetkezeti tag aláírása) Nevek és címek a szerkesztőségben címén dőzsölnek a dolgozó pénzén, míg a dolgozó nyomja a pedált éhbérért, havi 12 ezer forintért. Gondolkodtak már a vezetők azon, hogy annak a munkásnak is van rezsije? Mire kifizeti az összes számláját, nem marad még kenyérre sem. Ugyanakkor vannak olyanok, akik a fizetésért alig dolgoznak valamit. Azt hiszik, hogy nélkülük megáll a világ ? Hány szerencsétlen munkanélküli tengődik a városban és az országban? De az államunk sem kegyes velünk szemben. Adót fizetünk a fizetésért, az élelemért, ha öröklők, vásárolok, a halottakért és szinte mindenért. Mondja meg valaki, meddig lehet a munkást nyúzni? Ezt valahogy nem értem. Szeretnék a pénzügyminiszterrel elbeszélgetni: ossza már be a fizetésemet, mert nekem valahogy nem megy. Tisztelettel: Csóró Istvánné Baja, Honvéd utca 2. cégnél. Rabóczki János üzemigazgató-helyettes és Horváthné Böröcz Anna gazdasági vezető azonban hajthatatlannak bizonyultak, s követelték a jogtalanul kiszabott összeg befizetését. Kötelességtudó állampolgár vagyok, és szomorú szívvel eleget tettem a Dégáz által kivetett sarcnak, de nyilvánosan szóvá teszem, hogy igaztalanul bántak el velem, a kisnyugdíjassal. Remélem, én leszek az utolsó olyan fogyasztójuk, akit a gázszolgáltató rt. nevében ilyen csúful rászedtek. Egyúttal azt remélem, hogy az utóbb felszerelt, rossz állapotú gázmérőmet — többszöri kérés után — végre lecseréltetik. Leginkább azért, hogy később ne kelljen olyan gázért fizetnem, amit nem fogyasztottam el. Doszpod Béláné Jánoshalma, Téglagyár u. 66. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Szervezés Bácsalmáson Korábban hírt adtunk arról, hogy Kunbaján megalakult a mozgáskorlátozottak helyi szervezete. Ezt követően több bácsalmási olvasó érdeklődött munkájukról, elképzeléseikről. Sőt, kisvárosunkban is felmerült egy ilyen szervezet létrehozásának szükségessége. Éppen ezért az idősek klubjának vezetői megkezték a szervezést, s amennyiben lesz elegendő jelentkező, úgy október hónapban megtartják alakuló közgyűlésüket. A mozgáskorlátozottak részletesebb információt Bácsalmáson, a Rákóczi utca 58. szám alatt ( a gondozási központban) kaphatnak, ahol várják érdeklődő jelentkezésüket. Juhász Jenő Bácsalmás Liftgond! Kecskeméten, a Petőfi Sándor utcában lévő tízemeletes garzonház tele van fiatal házasatokkal, s így sok csecsemővel, S^i:v||erekkel. Az épületben összesen két lift szolgálná a lakók kényelmét, de sajnos gyakori, hogy egyik sem működik. Természetesen számtalanszor szóltunk a házmesternek, de az illető hölgy olyan arrogáns, hogy szinte rettegésben tartja a lakókat. Igaz, a múltkor sikerült kiharcolnunk, hogy szerelőt hívjon. A lifteket meg is javította az illető, és teljes napig nem volt velük gond. Azóta ismét gyalogolni kell le és fel, a legmagasabb emeletekre is, kisbabával, gyerekkocsival. Panaszunkkal már fordultunk a városi televízióhoz is, de a fülük botját sem mozdítják. Arról már nem is beszélünk, hogy — éppen a házmester „jóvoltából” — olyan a szeméttároló, hogy kifordul az ember gyomra, ha elhalad előtte. Név és cím a szerkesztőségben. Felhívás A Kecskemét Nemzetőrség gyűjtést kezdeményez egy, az 1956-os forradalom szelleméhez méltó városi emlékmű megalkotásához. Ezúton kérjük a város közönségét, pártjait, intézményeit, vállalatait, hogy adományaikkal járuljanak hozzá a Kecskemétet művészeti értékkel is gazdagító alkotás kivitelezéséhez. Számlaszám: 032434-6. Ezúton is köszönjük. Novak Ferenc, Kecskemét Katona J. tér 8., Nemzetőrség T akarítás lan Kieman 1989-ben Ausztráliában kezdte azt az akciót, amely ma már világméretűvé vált, s amelyet magáévá tett a Cserkész Világszövetség. Felhívásuk a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági és Közgazdasági Szakközépiskolába is eljutott. Úgy gondoltuk, nekünk is van mit takarítani. Az elhatározást tett követte, és évfolyamonként a városunk egy-egy területén összegyűjtöttük a szemetet. A tanulók osztályfőnökeik irányításával felszedték, és gyűjtőkbe, konténerekbe rakták a szemetet. Az intézményünk környékén lévő lakótelepek, a főbb útvonalak és kollégiumunk területe tisztábban várta a Halasi Szüreti Napokat. Zsellér Pál igazgatóhelyettes Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor NAPJAINK HUMORÁBÓL • Őszi tragédia a szoborparkban. Idegen nyelvek oktatása Köszönettel és hálával Miért veszteséges a vállalat? A fiatal fák védelmében A természet és az emberek egészségét védő növények, fák óvása engem is nagyon érdekel. Az újságban megjelenő cikkeket figyelve felmerült bennem a kérdés, hogy vajon csak az öreg fákat kell védeni, megbecsülni? A saját fotóm szerint, amely 1993 tavaszán készült Kecskeméten, az István király körúti lerakati helyen, látható, hogy a fiatal gyümölcsfák — mintegy a pazarlást jelképezve — milyen sorsa jutottak. Kérdezném az érintettektől, hogy az eddig befektetett munka csak ennyit ér, vagy ilyen gazdagok vagyunk, hogy ezt is megtehetjük? Farkas Sándor, Kecskemét, Juhász utca 28. • Ezek a csemeték már bizonyára kiszáradtak. HA NEM FŰTÖK, AZ IS BAJ Pótszámlával büntetik a spórolást
