Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-22 / 221. szám
8 PETŐFI NÉPE 1993. szeptember 22., szerda Magyarország az EK teljes jogú tagja lesz Dr. Alexander Arnot úr, Németország magyarországi nagykövete négy esztendős eredményes tevékenység után új állomáshelyre indul a közeljövőben. Az angolul, franciául, szerb-horvátul és oroszul kiválóan beszélő hivatásos diplomata először Nyugat-Afrikában, az egykori francia gyarmatokon teljesített szolgálatot, majd két alkalommal Moszkvában, összesen több mint nyolc esztendeig, s az elmúlt négy évben hazánkban dolgozott. Most Ukrajna-Kiev közvetkezik. — Nagykövet úr! Az ön életében a: emberi kapcsolatok legkényesebb, talán a legtöbb veszélyt magában hordozó területén zajlik. Mi szükséges a sikeres tevékenységhez? — Már a gimnáziumi évek alatt az a gondolat foglalkoztatott, hogy diplomata leszek. Szerencsém volt: 1960-ban felvettek, és úgymond azóta mindennap a hobbimnak élhetek. Van egy tulajdonságom, ha úgy tetszik gyengém, de ez megkönnyíti hivatásom: kíváncsi természetű ember vagyok, minden érdekel. Kulturális kötődések — Úgy tudom, már tanulmányai során is így volt... — Jogot tanultam az egyetemen, a jogtudományban gyakorlati képzésen is részt vettem. Dolgozhattam volna bíróként is... A jog mellett azonban nagyon érdekelt a történelem, a filozófiai kérdések és a gazdaságtudományok. Az ellenállási jogokról írtam doktori disszertációmat: egy rossz király elleni, vagy egy totalitárius elnyomó rendszerrel szembeni politikai, vagy fizikai ellenállás jogaival foglalkoztam. —A diplomáciai életben, legalábbis amit érzékelünk, a kapcsolatok, mondjuk Budapest és Moszkva között vagy Budapest és Bonn között éltek. Arnot úr tudomásom szerint sokat járt vidéken, többször Pécsett, mint említette még hangversenyen is. Két ország kapcsolatában is nagyon fontos, hiszen Magyarország lakóinak négyötöde vidéki. — Ezt mindenütt szándékosan fettem, így viselkedtem Afrikában is. Nagyon szeretném mindig bevonni Szinte nincs olyan nap. hogy ne olvasnánk hirdetéseket arról, hol kínálnak masszírozást az erre vágyóknak. Mint oly sok másról, erről is megoszlanak a vélemények. A szakavatottak szerint a vendég ilyen esetben nem mindig azt kapja, amit vár. Tímár István a kecskeméti rendelőintézet vízgyógyászatán dolgozik, naponta több tucatnyi páciens fordul meg a kezei alatt. Sokan és szívesen járnak hozzá, hiszen régóta dolgozik gyógymasszőrként. Véleménye szerint nem csak az erre rászoruló pácienseknek lenne szükségük állandó masszírozásra, hanem azoknak is, akik feszült munkatempóban, stressznek kitéve élik mindennapjaikat. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége csak akkor fordul hozzájuk, ha már valóban gond van. Pedig nem ártana, ha az egészséges emberek is rászánnának erre egy kis időt. Szakemberként úgy véli, hogy jelentősen javítja a közérzetet akár már néhány kezelés is, hiszen felfriisíti a vérkeringést. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az egyre szaporodó masszázusszalonokról, Tímár István el-• Dr.Alexander Arnot az egész országot a kapcsolatokba, és számomra fontos, hogy a lakosság minden rétegével találkozzak. Számomra fontos az, hogy teljesen ismerjem. Legalább 7-8 alkalommal voltam Pécsett és az ország más részét is szisztematikusan, tudatosan beutaztam. Ebben nem állok egyedül: a nagykövetség többi munkatársa is sokat utazik. Meglepődtem azon, hogy Magyarországon a vidék a kívülálló számára milyen nagyon szép képet mutat. Nagyon örültem, hogy szép városokat láttam, az ország nagy részén jól ápolt falvakat. Meg kell jegyeznem, hogy a magyar klasszikus parasztépítészet megváltozott. Ennek ellenére nagyon gondozottak a falvak mindenütt. Nagy benyomást tett rám az utaknak, utcáknak, a hidaknak a jó állapota. Ha nem tudnám, hogy Magyarország komoly gazdasági nehézségekkel küzd, akkor az ember azt gondolná, hogy Magyarország egy viszonylag jómódú európai ország. Gazdasági kapcsolatok — A magyarországi rendszerváltás közben, Németország egyesülése után teljesített hazánkban szolgálatot. Úgy gondolom érzékelhetően hasznosan látta el feladatát. Ön mimondta, ma már igen drágák a képesítést nyújtó tanfolyamok, Mintegy 80 ezer forintot kell fizetni egy 8 hónapos kurzusért. Igény folyamatosan van erre, de gyakran gyorstalpaló tanfolyamok is vannak, amelyek nyilván nem adhatják meg a szükséges szaktudást. Talán ezért is van az, hogy mára megváltozott a masszírozásnak, mint szolgáltatásnak a jelentése, némileg leértékelődve. Javaslat az, hogy csak szakavatott emberekre bízzuk magunkat, akik valóban tudnak segíteni. Saját tapasztalata szerint, azok - köztük ő is - akik egyéni vállalkozásban munkájuk mellett foglalkoznak ezzel, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Reklámra nemigen tudnak költeni a bérelt helységek magas költségei mellett, pedig áraik lényegesen alacsonyabbak mint például a felkapott szanatóriumok hasonló szolgáltatásai. Tímár István még ad magának néhány hónapot arra, hogy eldöntse érdemes-e folytatnia a vállalkozását a megváltozott körülmények között. Ha nem, két, próbálkozással teli év után abbahagyja. A rendelőintézetben természetesen továbbra is számíthatnak gyógyító kezeire. N.A. ként értékeli az elmúlt évek diplomáciai tevékenységét? — Amikor megérkeztem, már jól megnyugodtak a gazdasági kapcsolatok. 1974. óta létezett egy német-magyar vegyesvállalat a Siemens-szel, és az érkezésemig több száz német-magyar vegyesválllat is létrejött. Ezen kívül jó kereskedelmi kapcsolatok is léteztek már, egyébként Nyugat-Németország volt Magyarország első nyugati partnere, de Kelet-Németország és Magyarország között is erős gazdasági együttműködés élt. Kelet-Németország Magyarország első külkereskedelmi partnere volt a Szovjetunió után a keleti blokkon belül. Az első időben a kollégáim és én nagyon sokat fáradoztunk annak érdekében, hogy ezek a német-magyar vegyesvállalatok jól működjenek. Ezeknek a cégeknek nagy része van a magyar exportban Németország felé. Ezek a vegyesvállalatok hozzájárultak ahhoz, hogy a munkatársak technikai, ökonómiai tapasztalatokra, ismeretekre tegyenek szert. Úgy gondolom, hogy ezek a német-magyar vegyesvállalatok nagymértékben hozzájárultak Magyarország világpiaci közeledéséhez. A nagykövetség és én is gondoskodni tudtunk arról, hogy német vállalatok más vállalatok mellett részt tudjanak venni a privatizációban. Magyarország Németországtól két és fél milliárd márka segítséget kapott, amit Magyarország részben már visszafizetett. Elképzelhető, hogy az emberek többre számítottak. Németország az egyetlen olyan állam, aki ilyen kölcsönt adott Magyarországnak. Az utolsó kölcsön, ami éppen a szemem előtt van, az 450 millió márka. Ez a magyar vonatszerelvények felújítására és Budapest-osztrák határ közti vasútvonalak felújítására szolgál. — Nagykövet úr, előbbi kérdésem második része Németország egyesülésére célzott... Hány esztendeje és hol vetődött önben először fel a történelmi esemény bekövetkezésének lehetősége? — 1988 első részében még Moszkvában voltam, ahol egy szövetségi miniszter látogatott el hozzám. Annak idején arra gondoltam, hogy ha a peresztrojka tovább folytatódik ott, akkor a volt NDK-ban is Segítség magyar gazdáknak Amerikai farmerek csoportja érkezik hazánkba a napokban. Az amerikai gazdák, akik a National Farmers Union amerikai érdekvédelmi szervezet tagjai gyakorlati tapasztalataikkal akarják segíteni magyar kollégáikat. Az amerikai farmerek a debreceni egyetemen találkoznak a magyar szakemberekkel, ahol egy előadás-sorozat keretében ismerkednek a magyar viszonyokkal, illetve ismertetik saját elképzeléseiket. Ezt követően az amerikaiak magyar gazdaságokban fognak dolgozni és október elején utaznak haza. A tapasztalatátadás fő hasznát a magyar szakember abban jelölte meg, hogy az amerikaiak nemcsak különféle technikai fogások elsajátításában adhatnak tanácsot magyar partnereiknek, hanem a mezőgazdasági marketing és a társulásos gazdálkodás különböző formáiban is. Ez utóbbi annál is inkább jelentős, mivel több mezőgazdasági feladat csak ilymódon oldható meg eredményesen és gazdaságosan. Egészségeseknek is ajánlott VILLANYKÖRTE HELYETT GYERTYA Sötétségbe boruló kalocsai lakások Szomorú tény, de igaz: Kalocsán havonta átlagosan mintegy 120 család nem fizeti ki az áramdíjat, s csak valamivel kevesebb azoknak a száma, akik a lakbérrel és a vízdíjjal vannak folyamatosan hátralékban. Aki azt hiszi, hogy e számok tükrében minden érintett család esetében illik a szívnek megszakadni, azt gyorsan ki kell ábrándítanom. A hosszú listákat áttanulmányozva szembetűnő: nemcsak a munkanélküli vagy a kevés jövedelemmel rendelkező családok, netán özvegyek késlekednek a befizetéssel. Sokkal inkább családok. Azok, akik tanári vagy más értelmiségi foglalkozást űznek, s jövedelmük egészen bizonyosan elegendő lenne arra, hogy a már felhasznált energia, víz árát, ha nem is mellényzsebből, de kifizessék. Persze könnyelműség lenne feltételezni, hogy a hátralékosok csupán hanyagságból nem egyenlítik ki tartozásukat. Tény, hogy szép számmal vannak olyanok, akik a díjfizetés napján azért zárják kulcsra az ajtójukat, hogy véletlenül se találkozzanak a díjbeszedővel, ne kelljen kínos magyarázkodásokba, megszégyenítő kifogásokba bonyolódniuk. Am az is tény, hogy nem kevés azoknak a száma, akik nem a gyerek szokásos liter tejére tartogatják a forintokat, inkább a torkukon eresztik le a régen esedékes áramdíjat. Mint a Démász kalocsai kirendeltségén megtudtuk, jószerével mindent megtesznek azért, hogy ne boruljon sötétségbe a lakás. Többszöri felszólítás, újabb kiértesítés előzi meg az „elsötétítést”. Ha ez sem vezet eredményre, ráadásul irritáló a villanyárammal működő klíma- berendezés, nincs pardon: kikötik az áramot. Ilyen eset havonta nyolc-tíz alkalommal történik, tehát éves viszonylatban mintegy 120 lakásban pislákolhat a gyertya, ha a tulajdonos nem kéri a költséges újrabekötést. Ha így megy tovább — amit a januártól emelkedő díjtételek igencsak megalapoznak — .lehetnek olyan utcák, ahol a század nagy vívmánya egyszer és mindenkorra kivonul a mindennapi életből. Már most vannak olyan családok, ahol a gyerekeknek azért kell sietniük délután megírni a leckét, mert esteledve hiába nyúlnak a villanykapcsoló felé, a lámpafény csak az utcáról szűrődik be. Valami baj van a házunk táján. Nem elég a szegénységgel járó megpróbáltatás, még azok sem fizetnek, akik megtehetnék. Újabb gondot okozva a szolgáltatónak, amely mindeddig még — remélhetőleg ezután is — megpróbálja az elesett emberek sorsát humánusan, belátással kezelni. Zsiga Ferenc Fiatal történészek, új módszerek létrejöhet egyfajta peresztrojka, és jó lenne felkészülni a két német állam egyesülésére. Az én elképzelésem akkoriban az volt, hogy egy megváltozott NDK együtt tudna növekedni a Német Szövetségi Köztársasággal. Ez az elképzelés nem vált be, hamis volt, mert maga a rendszer nem változott meg egészen a végső időkig. Nem is fordult elő, hogy együtt növekedtünk volna, hanem egy egyszerű csatlakozás történt kelet-német részről a Német Szövetségi Köztársasághoz... — Az ön új állomáshelye Kiev lesz. A hazánkban töltött évek alatt tudtunk valamiféle útravalót, tapasztalatokat, ismereteket adni egy keleti, rendszerváltást átélt, egy újból önálló országban végzett munkához? — Minden tapasztalat hasznos, ha másképp nem, indirekt módon a későbbiekben az itt szerzett tapasztalatok is. Hála istennek Magyarország sokkal jobb helyzetben van. Ukrajnában sokkal nehezebb problémákkal kell szembenéznem, úgy belpolitikailag, külpolitikailag, mint amilyen fejlett állapotban a kitűnő magyamémet kapcsolatok vannak. Magyarország jovojerol — A búcsúzásnál elkerülhetetlen a kérdés: milyen jövő előtt áll hazánk? — Úgy érzem, Magyarországon a tudományok nagymértékben fejlődni fognak, és erre a magyar politikusok is nagy hangsúlyt kívánnak fektetni. Különösen az alkalmazott tudományok fejlődése dönti el, hogy Magyarország a modern árutermékek gyártásában mennyire tud felzárkózni. Ez határozza meg, hogy az ország milyen sikeresen tud majd fellépni az exportpiacokon. Tudjuk azt is, hogy a szomszédos országokkal a kapcsolatok még nem olyan jók, nem olyan fejlettek. De: egy másik előrejelzés, hogy ezek a kapcsolatok a szomszédos országokkal is hosszú távon jól fejlődnek majd. Magyarország teljes jogú tagja lesz az Európai Közösségnek és a NATO-nak is. Egy európai közösségben. Európában méltó helyet foglal el Magyarország. Lombosi Jenő Új Schéner-album Megjelent a Schéner Mihály 151 rajza című kötet, amely az idén 70 éves művész legújabb sorozatát mutatja be. A békési megyeszékhelyen 1992-ben alkotott rajzok elé Kabdebó Lóránt írt előszót Schéner Mihály mítoszai címmel. A festőművész legfrissebb rajzalbumát egy kis békéscsabai kiadó jelentette meg, az ezer példány a gyomai Kner Nyomdában készült. Schéner Mihály új albuma a Magyar Könyvalapítvány támogatásával láthatott napvilágot. „Bizony, gondok vannak a történelem tanításával”, „nem jók a tankönyvek”, „át kellene alakítani a tanárképzést” — hallani úton-útfélen a kritikai észrevételeket. 1990 óta újabb és újabb történelemkönyvek jelennek meg a középiskolások számára, hogy ez a nemzedék végre megtudhassa az igazságot. Egész más célt tűzött ki maga elé egy fiatal történész-régész, Hidán Csaba. O, és friss ’diplomásokból, szakemberekből álló csoportja, főleg a honfoglalás-kori magyar kultúra megismertetésére szerveznek előadásokat és táborokat. A csoport tagjai közt megtalálhatók bőrdíszművesek, fémművesek, textilöblítők, tanárok, valamint a Magyar Történészhallgatók Egyesületének tagjai. Módszerük a következő: 45 perces előadásban vázolják az adott kort, melyet tárgyak és képek bemutatása színesít. Ezt követik a szakmai foglalkozások, a nemezelés, kovácsolás, régi hangszerek megszólaltatása és az akkori életmód megjelenítése. Ennek gyakorlati megvalósításának magam is részese lehettem ezen a nyáron. Az egyik helyi újságban az alábbi, szokatlan közleményre bukkantunk; „Felhívom a halasi cigánylakosság figyelmét, hogy az általam végzett tevékenységet, szolgáltatást az Önök részére és kérésére sem vagyok hajlandó gyakorolni! Oka: Trabantom kétszeri, tyúkudvarom egyszeri kirámolása. (Általam bizonyítottan). Akiknél idáig dolgoztam, remélem elégedettek a munkámmal. Ezúttal kérem, hogy még az utcánk környékét is kerüljék. Tisztelettel: Ress Attila gázkészülék-szerelő, Kiskunhalas, Szüts u. 13. Az ügyről személyesen érdeklődtem a mestertől: — Egy kisiparos nem tehet különbséget a megrendelői között. Ón ezt megengedheti magának? A fizetett hirdetés feladására jó okom volt. Korábban nem válogattam a kuncsaftok között, minden becsületes embert tisztelek, de most betelt a pohár. Az autómat a házunk előtt kétszer, a József Attila utcában — amíg az Csapatom, a soltvadkerti Hunyadi János cserkészcsapat, valamint a szomszédos bócsai Széchenyi István cserkészcsapat együtt tartotta nyári táborát agusztusban Tokaj mellett. Ezt a nagytábort tartottuk alaklamasnak arra, hogy a cserkészek és az ő szakcsoportja egy héten keresztül egymás mellett élve tanuljon: ők a gyerekekkel való foglalkozás buktatóit, mi viszont az ő mesterségüket. Az egy hét elég volt arra, hogy minden gyerek készítsen egy-egy réz karkötőt, fülbevalót, lőhessen a rakonstruált honfoglaló íjjal, kiszabjon majd összetákoljon egy-egy bőr tarsolyt. A tábor egyik fénypontja volt a sámászertartás. A soltvadkerti cserkészeknek már hónapokkal a tábor előtt kötelező volt megtanulni nyilazni a csapat sportíjával, és mindenki tudott szövőkereten szőni, valamint körmönfonni. A tábor óta pedig szorgosan viseljük az ott készült emlékeket, amelyeket sokan megcsodálnak. Fényképek őrzik a kosztümös bemutatók és a kiállítások emlékét. ifj. Káposzta Lajos egyik házban dolgoztam — egy alkalommal kifosztották. A szerszámaimat elvitték. Nemrégiben a baromfiudvaromból kilenc tyúkomat loptak el. A minap meg a Tó utcába hívtak dolgozni, egy gáztűzhelyet kellett bekötnöm az egyik cigánycsaládnál. Sokan voltak körülöttem, amíg dolgoztam, de mert fizetni kellett volna, egyedül maradtam a házban. Azóta is hozzák a munkadíjamat... — Miért nem fordult a rendőrséghez? — Az egyik alkalommal a barátommal tetten értük a Kígyó gúnynevű cigány férfit, amint éppen kiemelte kocsimból a tárcámat. Kihívtuk a rendőröket, de mivel a pénz meglett, így nem tettem feljelentést. Nekem dolgoznom kell, az idő pénz, én nem érek rá kihallgatásokra, tárgyalásra járni. —Nem fél? — Igen, félek, de nem volt más választásom... Fáber Erzsébet • A táborlakók a honfoglalók rekonstruált viseletében. A kirekesztő gázszerelő EGY VIHAROS KÖZGYŰLÉS UTÁN Akinek a bőrére fogadásokat kötöttek Nemrég tudósítottuk olvasóinkat a kunfehértói szövetkezet viharos közgyűléséről. A tudósításból a sajtó ördögének közreműködésével egy mondat kimaradt, így éppen a leglényegesebbnek ítélhető gondolatok váltak zavarossá. Ez is indokolta, de az esemény tanulságossága is arra késztetett, hogy a botrányhős elnököt, a tagsági felzúdulás célpontját, Csatári Józsefet megkeressem, s a kényes kérdéseket helyretegyük. — Ön azt mondta, annak idején virtusból vállalta az elnökséget. Aki ezen a legutóbbi közgyűlésen ott volt, érzékelhette, hogy kellett némi bátorság ahhoz is, hogy kiálljon a feltüzelt emberek elé. Aztán a végén elérte, hogyha nem is a kezéből ettek, de egy asztalhoz ült a tagság, s békésen megvacsoráztak, a maga elnöksége pedig megmaradt. — Egy ismerősöm úgy mondta, hogy délelőtt 10 órakor még nem adott vona a bőrömért egy fityinget sem — mondja az elnök —, láda sörökben fogadtak rám a gyűlés alatt. Tudja, én valóban felkészültem erre a közgyűlésre, és ha én tudom, hogy igazam vhn, nincs az az akarat, ami megállítson. Annak idején, 1990-ben, amikor Váczi László, a korábbi elnök kérte a tagságot, hogy fogadja el a lemondását, s engedjék el, mert megfáradt, négyen voksoltunk ellene. Én akkor mondtam, hogy ne engedjük el, van itt egy-két probléma, amit közösen kellene megoldanunk. Nem hallagattak rám, elengedték. Aztán most, áprilisban eljutottunk oda, hogy már senki nem vállalta • Csatári József az elnökséget, mert remény sem volt a vagyon megmentésére. A Váczi által kötött szerződések majdnek kisemmizték a szövetkezetét. Nem öndicséretnek szántam, de az valóban nekem, s a kapcsolataimnak köszönhető, hogy most volt min vitatkoznunk. Hogy kifizettük az adósságot, s hogy esélyünk lehet a kintlévőség behajtására. — Önt azzal vádolják, hogy öszszeharácsolt egy csomó mindent az elnöksége alatt: földeket, tanyát, gépeket. — Sőt azzal is, hogy ingyen használtam a gazdaság takarmányát, vizét, villanyát, ingyen dolgoztak nekem az emberek. Dehát — ahogyan hallhatta is — ez mind nem igaz, mindenért fizettem. Ma már nem is lehetne a régi módon gazdálkodni a közös vagyonnal. Azt mondtam, virtusból vállaltam az elnökséget, amikor már senkinek nem kellett. Én mindig úgy éreztem, példát kell mutatnom, bizonyítanom kell. Hitet szeretők adni ennek a hitevesztett társaságnak, hogy lehet és érdemes gazdálkodni. Hogy mondtam, emberek, ne adják el a földjeiket, tartsanak ki! Hiába. Aki végképp meg akart szabadulni a földjétől, attól megvettem, így aztán 13-14 helyen van földem a falu körül, kisebb darabokban. — Szokta hangoztatni, a gyűlésen is elmondta, hány diplomája van. Ezek is a bizonyítás kényszereredményei? — Meg a körülmények hozták magukkal. Egy biztos, a sportolás tanított meg sok mindenre. Ott tanultam meg az önfegyelmet, elszenvedni a vereséget. — Mit sportolt? — Birkóztam. A felnőtt korosztályban kezdtem, s rögtön az első évben halálra vertek, de megtanultam küzdeni. — Hogyan összegzi a most történteket? — Vannak tanulságok mindanynyiunk számára. Az embereket mindig mindenről időben informálni kell, mert különben megindulnak a találgatások. Nem véletlen, hogy a felügyelő bizottság elnökéül az ellenfeleim szószólóját javasoltam. Ellenőrizzenek, kérjenek számon, s ha szükséges, vonjanak felelősségre keményen! Tanuljanak meg gazdálkodni a vagyonnal! Hajós Terézia
