Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-28 / 200. szám

4 1993. augusztus 28., szombat MEGYEI KÖRKÉP KELLEMES SZÍNFOLT TOMPÁN Kisiskolások a színpadon • A fellépésre váró népi játékosok. Kellemes színfoltja volt Tompán az augusztus 20-ai ünnepségeknek a kisiskolásokból álló népijáték-kör szereplése. Arany oklevelesek — mondta róluk a műsorközlő. Vidáman, felszabadultan játszot­tak a gyerekek, mintha játszótéren lettek volna. Lentről biztató, simo­gató tekintettel figyelte őket a veze­tőjük, Papp Mihályné tanárnő, akit az ünnepség után arra kértem, mesél­jen a kör létrejöttéről, tevékenységé­ről. — 1976-ban alakítottuk meg az együttest, s kezdettől én vagyok a vezetője — mondta készséggel a ta­nárnő. — Fenntartója a művelődési ház, 8-10 éves gyerekek a tagjai, hu- szonöt-harmincan vannak, természe­tesen fiűk-lányok vegyesen. Min­denki jöhet a korosztályon belül, aki kedvet érez a játékhoz. Akik befeje­zik az alsó tagozatot, azoktól sajnos megválunk, újakat veszünk fel he­lyettük. A volt játékosok közül töb­ben visszajárnak még egy ideig a foglalkozásokra, leülnek, mint a né­zők. Több igazgatója volt már a műve­lődési háznak a szakkör működése óta, de örömünkre mindegyik a szí­vén viselte ezt a tevékenységet. A szülők és a nagyszülők is sokat segí­tenek nekünk. Elkészítik az eszköze­inket, rendben tartják a ruhákat. Jön­nek velünk a szerepléseinkre, ugyanis minden nagyobb iskolai és községi ünnepen fellépünk, indulunk kulturális szemléken, versenyeken. Egyébként a következő tanévtől nép­táncot is oktatnak majd a művelődési házban és oda jeler tezhetnek azok, akik innen kinőnek. Kiss Béláné Tréningen a bajai családsegítők Az elszegényedés, a mindennapi megélhetés gondja és a — gyakran éppen ezek következményeképp lét­rejött — fizikai és szellemi elgyen­gülés egyre több munkát jelent a csa­ládsegítő központ munkatársai szá­mára. A szakmai színvonal, a segít­ségnyújtás sokrétűbbé tétele végett igyekeznek minél több ehhez szük­séges technikát elsajátítani a bajai hivatal munkatársai, ezért a nyár fo­lyamán is több tréningen részt vettek. Talán ennek köszönhető, hogy a na­pokban személyre szóló meghívást kapott dr. Géczy Imréné és Major- csics Jenőné a siófoki családsegítő központtól egy újabb előadással egybekötött tréningre. Az augusztus 27—30. közötti programsorozatra tegnap reggel már el is utaztak a bajai meghívottak, hogy részt vegyenek Balatonföldvá- ron Jan Beagley-nak, az angol Szoci­ális Munkások Egyesülete elnökének tréninggel egybekötött előadásán. A téma a családsegítő szolgálatok és önkormányzatok kapcsolata Ma­gyarországon és Angliában. Játékkiállítás a Városligetben A kaskantyúi sorstársak felejthetetlen nyara Az ezerötszáz lélekszámú Kaskan- tyún több mint félszáz mozgássérült él, akik addig sem voltak magukra hagyva, amíg nem alakították meg klubjukat. Az idei nyárelőn szerve­ződött csoporthoz nem csak helyi, hanem a környékbeli települések — Izsák, Soltszentimre, Csengőd, Páhi — hasonló sorsú lakói is jelentkez­tek. Vezetőjüknek, Katona Ferenc­nek számos segítője akad, legyen az bármilyen program. Mint arról beszámoltunk, Kecel "tán ők szervezték meg azt a gála­műsort, amelynek bevételét a moz­gássérültek javára fordították. Talán a nagy siker felbuzdította a társasá­got, hogy — bár tolókocsis is van közöttük — többnapos kirándulásra is vállalkoztak ezen a nyáron. Persze ismét többen segítségükre voltak, s így negyvenötéül vehettek részt a fe­lejthetetlen programokon. A Kunság Volán Autóbusz-közle­kedési Rt. féláron fuvarozta őket há­rom napon át, egy keceli rokkant- nyugdíjas Zalaegerszegen élő csa­ládja is vendégül látta a csoportot. Kiss Pál, a kaskantyúi ÁMK igazga­tója nemcsak kísérője volt a társa­ságnak, hanem kivette részét a szer­vezésből is. Szombathely után Kő­szegre utaztak, majd Bükfürdő, Keszthely, Hévíz és Tihany követke­zett. A programdús nyár nem fárasz­totta el a kaskantyúi sorstársakat, e hét elején újabb kirándulásról tért haza a társaság. Ellátogattak a fővá­rosba, ahol főleg egyházi nevezetes­ségeket néztek meg, s kosárszám vit­tek ajándékot a Fóti Gyermekvá­rosba. Itt megnézték az evangélikus kántorképzőt. E programon a kaskan­tyúi egyházak is képviseltették ma­gukat. P. S. Ha tetszik, így is jellemezhető az a rendezvénysorozat, amelynek meg­nyitásáról hallhattunk szerda délelőtt a patinás Vajdahunyadvár vadász­termében. Végsősoron az ez évi nyár utolsó szünnapjainak vidámítására szolgál a Városligetben a holnap es­tig tartó II. nemzetközi játékkiállítás és fesztivál. Amint a szervezők nevében Barna Sándor ügyvezető igazgató el­mondta, augusztus 25—29. között a Vajdahunyad sétány és a Paál László út közti téren Európából, a Kö­zel-Keletről, valamint a tengerentúli országokból 52 cég képviselteti ma­gát. A 3 napos nonstop program java a közeli szabad területen zajlik, ám a rangos kiállítóknak a Magyar Mező- gazdasági Múzeum emeleti körgalé­riája ad védett otthont. Elhangzott az is, hogy működni fog a tavaly nagy sikert aratott gyermekjátszó, ahol a gyerekek a kiállításon látott játéko­kat ki is próbálhatják a természetes alapanyagú játékoktól kezdve a leg­korszerűbb videojátékokig. A népi mérkőző, ügyességi játékok mellett sok értékes nyereménnyel kecsegtet­nek a kvízjátékok. A színpadon ked­velt énekesek, a különféle művészeti ágak képviselői adnak majd műsort, míg a rendezvényt gálaest és tűzijá­ték zárja. A kültéri pavilonokban kedvez­ményes játékvásár és szakavatott gondozók által működtetett gyer­mekmegőrző nyújt hiteles biztonsá­got a felnőtteknek, akik — az ügye­sen megfogalmazott jelmondat sze­rint: a gyermekekkel azonos árú je­gyet válthatnak — „mindössze” nyolcvan forintért. Örömünkre szolgált, hogy a ren­dezők és a kiállítók külön is érdek­lődtek az Európa Jövője Egyesület által tervezett, újabb, 1995-ös „Gyermekvilág” szakkiállítás feltéte­leiről, valamint a Szórakaténusz Já­tékmúzeum helyzetéről, terveiről. LÁTVÁNYOS LOVASESKÜVŐ TISZAKÉCSKÉN A fél város az örömszülők vendége volt ® Molnár Ágnes és Tóth József, az ifjú pár. Nem mindennapi esküvői szertar­tásnak lehettek tanúi múlt szombaton a tiszakécskeiek. Molnár Elek leá­nya, a 18 éves Ágnes és Tóth István fia, a 23 éves József kelt egybe lát­ványos keretek közt. A Tisza utca 10. szám alatti lányos házból a menyasz- szcny és a vőlegény hintón, lovas fo­gatok kíséretében vonult a katolikus templomba, majd a művelődési házba, ahol a polgári esküvőt tartot­ták. Molnár Elek háza délutánra meg­telt vendéggel, az udvaron felállított sátorban ekkor már folyt az eszem-iszom. A lánybúcsúztató ti­zenhét, rózsaszín ruhás koszorúslány karéjában, a ház udvarán zajlott. Szü­lők, nagyszülők, rokonok egyaránt könnyekre fakadtak, amikor a Kun- szentmártonból hívott ékes szólású vőfély, Korponai Kálmán a menyasszony nevében köszöntő, búcsúzó szavakat mondott. Eközben már türelmetlenül az ut­cán várakoztak a lovjs fogatok. A ti- szakécskei lovasszakosztály veze­tője, Kiss Zoltán, aki egyébként az ifjú pár hintáját hajtotta, elmondta: a menyasszony édesapja lovat szerető ember, maga is fogathajtó és a kécs- kei szakosztály technikai igazgatója. A hajtők részéről baráti gesztus. hogy eljöttek az esküvőre, s az ifjú párt hintón, fogatok kíséretében vi­szik életük legszebb eseményére. A 17 kocsi Kécskén kívül Nagykőrös­ről, Kerekegyházáról, Fülöpszállás- ról és a Magony-tanyáról érkezett. S mit szólt mindehhez az ifjú pár? A vőlegény a Dafke Kft. kereske­dője, de emellett szívesen foglalko­zik lovakkal. Ágnes Mala Ferenc varrodájában dolgozik, de apjának köszönhetően szereti a lovassportot. A menetet három csikós vezette, akik hangos ostorpattogtatással hív­ták fel a figyelmet a menyasszony érkezésére. A kocsik közt poroszkált egy pónifogat, mely az italt szállí­totta, s egy-egy megálláskor a szom­jas vendégek és nézelődők kedvéért megcsapolták a söröshordót. Lovas szekéren utazott a zenekar, amely már az utcán húzni kezdte a talpalá- valót. Tiszakécske főterén sok száz kécskei várta az esküvői menetet. Mindenki kíváncsi volt az ifjú párra, különösen a menyasszony ruhájára. No, azon volt is csodálni való. Var­rónője, Pászti Istvánná Franciaor­szágból hozatta az anyagát, s a ki­rálynői pompával díszített ruhaköl­temény többméteres fodros-habos uszályát három-négy koszorúslány vitte a viselője után. A menyasszony • Miközben a menyasszonyra vártak a koszorúslányok, a legkisebbeknél eltörött a mécses. haját az ügyeskezű fodrász, Spangné Aranka fésülte az alkalomhoz illő frizurára. Az egyházi és a polgári szertartás után a Tisza-partra, Szabó Tamás ét­termébe vonult a menet, s a 300 ven­dégből álló násznép. A lakodalmi menü újházi tyúklevesből, birka-, marha- és sertéspörköltből, disznóto­rosból. valamint sültekből állt. Reg­gelig tartott a mulatság. Ezen a szombaton, persze, nem­csak a Molnár és a Tóth család ünne­pelt Tiszakécskén. Ekkor fogadott örök hűséget egymásnak Fehér Márta és Terjéki Endre, Pap Ágnes és Varga Zsolt, valamint Koncsek Andrea és Jelenfi István.— benke — • Leginkább a menyasszonyi ruha hosszú, fodros-habos uszályát csodálta meg st nézősereg. • Még a legkisebbeket is elhozták menyasszonynézőbe a kécskeiek. isr HETI SOROZATUNK Horthy, a tengerész 5. A díszlobogóval és a császár arcképével távozott kötelesek továbbra is fenntartani a rendet és a nyugalmat és a szállításo­kat szabályozni. Ugyanilyen értelemben kell vég­rehajtani a Dunaflotilla átadását a magyar királyi kormánynak, és en­nek megfelelően a nem magyar le­génység elbocsátását is. A Hadügy­minisztérium tengerészeti osztályá­nak részletintézkedései még követ­keznek. A Legfőbb Főparancsnokság rendelkezésére álló tengernagy.” (Franz von Keil ellentengernagy). A távirat vétele után a mélyen le­sújtott tisztikar, Horthyval az élen, már tudta, hogy a cs. és kir. haditen­gerészet s vele az Osztrák—Magyar Monarchia sorsa megpecsételődött. A vereséget sohasem szenvedett flotta átadására 1918. október 31-én került sor. A procedúra kezdetét Horthy délelőtt 9 órában jelölte meg, mégpedig a zászlóshajó, a Viribus Unitis tengemagyi lakosztályában. Napnyugtakor végleges zászlólevonás Az aláírási szertartást követően Method Koch azonnali lobogóváltást követelt. Horthy ezt határozottan és kereken megtagadta, mondván, amíg ő a hajón van, addig a tengernagyi lobogónak az árbocon a helye. Majd az egyik horvát kérésére kihirdette, hogy az új állam szívesen átveszi a tiszteket korábbi feltételek szerint. A horvát és a szlovén tiszteken kívül senki sem jelentkezett. 16 órakor, még egyszer utoljára, fegyelmezetten felsorakozott minden Pólában hor­gonyzó cs. és kir. hadihajón a le­génység. A Viribus Unitis árbocára felkúszott a lobogóbevonásra felszó­lító kék-sárga jelzőlobogó. Azután felhangzott a kürtjei, amely fegy­verbe szólította az őrséget. Ugyan­ekkor a Viribus Unitis hátsó fedélze­tén felsorakozott a zenekar. A kor­mányos altisztek minden hajón és naszádon a lobogókötelekhez léptek és levették sapkájukat. Akkor az őr­tisztek vezényszavára a zászlóshajón bevonták a kék-sárga jelzőlobogót. A kürtök jelére az őrség matrózai fegy­vereiket csőre töltötték. A jelzőmat ­rózok a parancsnoki hidakról a „Lo­bogót bevonni!” vezényszót kiáltot­ták, az őrtisztek tüzet vezényeltek. Az őrség össztüzére a kürtösök fújni kezdték a díszjelet, majd a zenekar rázendített a Himnuszra. Mindenki a lobogó felé fordult és tisztelgett. S ekkor eldördült az első ágyúlövés, amelyet szabályos időközökben kö­vetett a többi. Összesen huszonegy. Ugyanekkor a kormányos altisztek lassú ünnepélyességgel megkezdték a lobogó bevonását. Horthy könnye­zett. De könny ült a tisztek, altisztek és a legénység egy részének szemé­ben is. Harcedzett, sok vihart látott, csatákat megjárt kemény férfiak sír­tak ott, azokon a hajókon, amelyek sohasem vonták be lobogójukat az ellenség előtt megadásuk jeléül. Á cs. és kir. hajóhad utolsó pa­rancsnoka, Nagybányai Horthy Mik­lós ellentengernagy — akit az ural­kodó másnap élőléptetett altenger- naggyá — ezután elbúcsúzott tisztje­itől és a legénységtől. Majd magához véve a hajó selyem díszlobogóját, parancsnoki lengőjét és I. Ferenc Jó­zsef arcképét, amelyet az uralkodó ajándékozott a hajónak, és törzsével, valamint nem délszláv nemzetiségű tisztjeivel eltávozott. (Vége) MOZI, KTV, KISKUN TV Augusztus 28., szombat KECSKEMÉT. A mozik mű­sora. Városi: fél 4, 3/4 6 és 8 óra­kor: IDÉTLEN IDŐKIG. Színes, magyarul beszélő, amerikai Film. Árpád: 6 és 8 órakor: HANTA-PALINTA. Színes, ma­gyarul beszélő, francia film. Stú­dió: 7 órakor: SZERELEM. Színes, orosz film. Csalánosi autósmozi: este 9 órakor: APÁCASHOW. Szí­nes, amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA. Pe­tőfi: 6 és 8 órakor: ÚSZÓ ERŐD. Színes, amerikai film. 14 éven alu­liaknak nem ajánlott! KTV: 6—8: KÉPÚJSÁG. 8—-12: ATV-víkend. Családi ma­gazin. 12—13: KÉPÚJSÁG. 13—17: ATV-víkend. Víkend fia­taloknak. KISKUN TV: 5—8: KÉPÚJSÁG. 8—12: Agro tv mű­sora. 12—13: KÉPÚJSÁG. 13—17: ATV délutáni műsora. 17—24: KÉPÚJSÁG. Augusztus 29., vasárnap KECSKEMÉT. A mozik mű­sora azonos a szombatiéval, kivé­tel: Kopjás és Kopjás Kft. mozi: Liszt F. u.. 21 órai kezdettel: AZ UTOLSÓ MOHIKÁN. Színes, amerikai kalandfilm. KISKUNFÉLEGYHÁZA. Pe­tőfi: 6 és 8 órakor: SCHWARZE­NEGGER — AZ UTOLSÓ AK­CIÓHŐS. Színes, magyarul be­szélő, amerikai film. KTV: 6—8: KÉPÚJSÁG. 8—12:,TV4 (I.) produkció csütör­töki műsorának ismétlése. 12—16: TV plusz műsora. 16—17: KÉP­ÚJSÁG. 20—24: TV4 (II.) pro­dukció pénteki műsorának ismét­lése. KISKUN TV: 5—11.30: KÉP­ÚJSÁG. 11.30—12: Telefonos já­ték. 12—16: Tv plusz műsora. 16—20: KÉPÚJSÁG. 20—24: TV4 műsora. • A tengerészkarrier befejeződött, az egyenruha maradt. Október 30-án a Délszláv Nemzeti Tanács kinevezte Dragutin von Prica sorhajókapitányt a haditengerészet parancsnokává és Jankó Vukovic de Podkapelski sorhajókapitányt a ha­jóhad parancsnokává, kifejezve iránta érzett bizalmát annak ellenére, hogy Tisza István kísérője volt dél­vidéki útján. A Központi Matrózbi­zottság folyamatosan ülésezett. Nincs adatunk arról, hogy mi ment végbe Horthy Miklósban ezen a két napon. Visszaemlékezéseiben sem vall róla, de elképzelhető, hogy a tör­téntek a lehető legmélyebben rázták meg azt az ötvenéves férfiút, aki kis­gyermek kora óta készült erre a pá­lyára. Szeme előtt omlott össze mindaz, ami értelmét adta minden cselekedetének. A hajóhadat át kell adni Október 31-én azután betelt a ke­serű pohár: Befutott a flottaparancs­noksághoz az uralkodó nevében az alábbi parancs: „Legfelsőbb pa­rancsra elrendeltem: A nem délszláv nemzetiségű legénységnek, ha kí­vánja, meg kell engedni az állandó szabadságolással egybekötött haza­utazást, A hajóhadat, a tengerészeti intézeteket és más tengerészeti tulaj­dont a pólai helyi bizottság útján át kell adni a zágrábi Délszláv Nemzeti Tanácsnak. Az átadó cs. és kir. ható­ságok és parancsnokságoknak, a nem délszláv államok, nemzetek tulajdon- jogi igényét, esetleges később meg­váltás végett, kifejezetten fenn kell tartani. Miután nemzetközi szabá­lyok gátolják az azonnali lobogócse­rét, a délszláv Nemzeti Tanácsnak történt átadás után azonban nincs ki­fogása az ellen, hogy a hadilobogó mellett nemzeti jelvények is viseltes­senek. A tisztikar szabadon dönthet, hogy az átadás után tovább akar-e szolgálni a flotta egységein vagy a tengerészeti hatóságoknál. A rendes lebonyolítás és a tengerészeti tulaj­don megóvása érdekében úgy a flot­taparancsnokság, mint a Hadügymi­nisztérium tengerészeti szekciója (osztálya) megfelelő befolyást gya­koroljanak arra, hogy a felelős törzs­kari személyek folytatólagosan (fo­lyamatosan) hagyják el beosztásukat. További részletkérdésekről a Had­ügyminisztérium tengerészeti osztá­lyának a képviselője fog a zágrábi Délszláv Nemzeti Tanáccsal közvet­lenül tárgyalni. A cs. és kir. tengeré­szeti hatóságok és parancsnokságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents