Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-06 / 155. szám
1993. július 6., kedd PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Kalauz kezdőknek profiknak A PN-KALAUZ VENDEGE A bajai művész mester # A mester kedvelt Rolleiflexével, mellyel éppen 50 évvel ezelőtt, a szárszói konferencián is fényképezett. Nyolcvannégy esztendeje ellenére most is mindenütt megjelenik szikár, szálas alakja, ahol valami, elsősorban a kultúrával kapcsolatos esemény történik. író-olvasó találkozó például nem múlhat el nélküle. Jelenlegi látogatásom a bajai Szent Antal utcában levő műtermében nem a magyar írók határokon túl is ismert fotósának, az éppen ötven évvel ezelőtti szárszói konferencia megörökítőjének szólt, hanem az iparos Bérei Lászlónak, aki mindig is tiltakozott a fotóművész titulus ellen. — Fényképész mester vagyok én, barátom, ennél a címnél soha nem vágytam többre — szokta mondani. Ám legyen. Bár, ha a Bérei család nemrég megrendezett, hatvan évre visszatekintő kiállításra gondolok — párja, Piroska néni és leánya, Ildikó is magas színvonalon, vele együtt művelték a szakmát, helyesebben gyakorolják most is —, akkor csak azt mondhatom, hogy ahogyan Bérciék gyakorolták a szakmát, az magasrendű művészet volt mindig. — Vésztőn születtem, 1909. március 7-én — kezdi mesélni az idős mester az életútját. — Már egészen kis gyermekként ott sertepertéltem édesapám műhelyében, rakosgattam a másolókereteket. Akkor még napfénynél másoltak, a gázfény meg a műfénypapír csak később jött divatba. Hivatalosan is segéd úr lettem 16 éves koromban, aztán el is kerültem — az akkori szokások szerint tapasztalatokat gyűjteni, az ország különböző helyeire. Még ismertem Hódmezővásárhelyen az öreg Plóhn Józsi bácsit, aki a 48-as honvédeket, meg a korabeli betyárokat fényképezte. Ma is az ő képei vannak a félegyházi börtönmúzeumban. Bérei László pályafutásáról regényt lehetne írni. Húszéves korában a fővárosba került, egy nagy műhelybe, ahol tizenöten dolgoztak. Itt ismerte meg Piroska nénit, akivel nemsokára 60 éves házasok lesznek. Közben Aba-Novák mesternél festészetet tanult, de — amint szerényen mondja — a többiek sokkal jobbak voltak nála. — Két nyáron a Balatonon voltam, nyári fényképezést csináltam. Ez egy érdekes foglalatosság volt. Például Balatonfüreden lefényképeztem, persze még lemezes géppel, a kikötőben levő hajót. Egy fél óra múlva vittem a kész lapokat, az utasok szívesen vásárolták. Itt ismerkedtem meg többek között Bláthy Ottó Titusszal, a villanyóra, és Asbóth Oszkárral, a helikopter feltalálójával. Tulajdonképpen a pesti bombázások elől kerültek, mintegy véletlenül, éppen Bajára. — A háborúba egy kézfogással sodródtam bele — mondja Bérei László tréfásan —, így állapították meg rólam, hogy alkalmas vagyok. Amikor 1947. június 27-re, a névnapomra hazatértem, a műtermünk — Piroska néni vitte az ipart, igen nehéz körülmények között —, még mindig a Dózsa György úton, a mostani zeneiskola épületében volt. Innen a Fő térre, a Mabi-palotába költöztünk. Az emeleten laktunk, a mai halcsarnok volt az üzletünk. Aztán jött az államosítás, a lakásból is kirúgtak bennünket. Végre, sok küszködés után, megvettük ezt a házat, a Szent Antal utca elején, azóta itt élünk. A város közepét átszelő, a települést kettéosztó hatsávos út megépítése nem csak a közlekedésben, a Bérei család iparában is katasztrófát jelentett. Abban az időben az emberek elfelejtették, hogy mire való a lábuk, a Bérci-műterem előtt pedig nem lehetett többé gépkocsival megállni. Aztán az egyik héten úgy volt, hogy az utca túlsó, a másik héten úgy, hogy az innenső oldalát bontják le. A bizonytalanságra nem lehetett, nem volt érdemes fejleszteni, a drága, eszközigényes színes fényképezésre átállni. Ma meg alig van már keletje a fekete-fehér fényképnek. — Hajdan az emberek szépen felöltöztek a fényképezéshez, megbecsült emlék volt egy-egy családi felvétel — emlékezik a mester. — A halcsamok helyén még 25-30 műtermi felvételt készíthettünk naponta. Most jó, ha hetenként készítünk kettőt-hármat. Pedig, ha az emberek tudnák: a magyar fotóművészet egyik nagy élő személyisége készítené a portréjukat. Akinek eszközei jórészt a kecskeméti és a békéscsabai múzeumban vannak, munkásságát pedig rangos könyvek őrzik. Gál Z. „A XX. SZÁZAD HŐSE” Zseni-e a menedzser? Hogyan indokolják sikereiket ismert vállalkozók: ezzel foglalkozott Klaus P. Hansen kultúrtörténész. A passaui egyetem professzora amerikai gazdasági nagyságok önéletrajzait vizsgálta. A kutatás fő eredménye, hogy „amikor a vállalati vezetők önéletrajzukat írják, nem az igazat teszik közzé az életükről és tevékenységükről.” A menedzserek életrajzuk írásakor „már régen létező válaszok repertoárjához nyúlnak vissza”, hogy „a rendkívüliség bizonyos fajtájának a látszatát keltsék”. Hansen szerint négy alapvető ismérve van a menedzsermentalitásnak: 1. A menedzser a normális földi halandók számára elérhetetlen képességek birtokosaként szeretnék magukat feltüntetni. 2. A menedzserek leegyszerűsített hasonlatokkal sulykolják belénk, hogy a vállalatokat csak egy ember kormányozhatja. 3. A menedzser a rendkívüli emberi tulajdonságok civilizáció előtti modelljéhez nyúl vissza, amelyben az energia, az erő és a hatalom állt előtérben. A politika az ilyen mítoszoktól már fokozatosan eltávolodott, de a gazdaságban, ahol állítólag a realitásérzék uralkodik, ez még mindig él. 4. Ahelyett, hogy a menedzserben az éles eszű szakértőt keresnénk, a kiválasztódás inkább ösztönös és irracionális tulajdonságokat díjaz, amelyek többnyire csak mitikus mélységekben találhatók, s csupán néhány kiválaszott embernek adatnak meg. E legenda következménye Hanssen szerint, hogy „a nagyfőnök a 20. század hőse". Az amerikai topmenedzserek rendkívüliségétől hemzsegő „romantikus zsenikultuszt” a professzor azzal magyarázza, hogy valahogyan indokolniok kell szuperfizetésük jogosságát. Jövedelmeiket, amelyek messze túlszárnyalják még az orvosokét, a csúcspolitikusokét vagy a sportcsillagokét is, csak szokatlan, minden mástól óriási távolságban álló teljesítménnyel lehet igazolni. Ha lehet. Ferenczy Europress Német üzem Alpáron? IBV Ipari és Belsőtéri Villamoscikk Részvénytársaság néven új vállalat létrehozását tervezi az IBV Handels- und Verwaltung AG német cég tiszaalpári székhellyel. Az IBV-csoport Németországban, Svájcban, Olaszországban, Ukrajnában és Magyarországon folytat termelési és kereskedelmi tevékenységet. Fő területük a világítástechnika és a gázellátáshoz szükséges szerelvények gyártása. 1991-ben az első külföldi cégek között alapítottak vegyes vállalatot Magyarországon. Ez ma is működik Kiskunfélegyházán, IBV Ipari és Belsőtéri Villamoscikk Kft. néven. Tiszaalpáron elsősorban villamosipari készülékek és műanyag termékek gyártását tervezik. 1993. augusztus 1-jén akarják megkezdeni a termelést, 40 fő számára biztosítva munkalehetőséget. Az üzem teljes kapacitását 1995-ben érné el, 250- 300 fő foglalkoztatásával. T. K. Újabb OTP -részvény jön kárpótlási jegyekért Gyakorlatilag teljes egészében lejegyezték azt az együttesen 100 millió forint névértékű OTP-részvénypakettet, amely június 15-e óta hozzáférhető a kárpótlásijegy-tulajdonosok számára — közölte hétfőn az MTI-vel az Állami Vagyonkezelő Rt. illetékese. Az rt. a július 15-én záruló jegyzési időszak után valószínűleg újabb, 400 millió névértékű, kárpótlási jegyért megszerezhető OTP-részvényt dob majd a piacra. A jegyzéseket összesítő Budapest Értékpapír és Befektetési Rt.-nél elmondták: hétfőre a jegyzések száma csaknem elérte a kibocsátott OTP- részvények számát. A jegyzési időszakot nem zárják le július 15-e előtt. A kibocsátás során ugyanis az eredeti kárpótoltak élveznek előnyt, az eddig igényelt mennyiséget pedig nyilván nem csak ők jegyezték. Bócsai kérdőjelek Bácsbokodi bemutató A Bócsai Petőfi Szakszövetkezet régi vezetői nemcsak belátták, hogy érdekeltség nélkül nincs előrehaladás, hanem tettek is ennek megteremtéséért. Az első lépést akkor, amikor szakszövetkezetté alakították a termelőszövetkezetet. A legkülönbözőbb módon segítették tagjaik egyéni gazdálkodását, dolgozóik bérezésébe is igyekeztek beépíteni az ösztönzőket, már amennyire a szabályozók engedték. 1989-től tevékenységenként vállalkozásokat alakítottak. Ezek a kis egységek teljesen önállóan működtek, a szövetkezet csak a részvényei arányában szólt bele gazdálkodásunkba. Igen ám, de a vállalkozásalakítás egyik következménye az volt, hogy a szövetkezet nem tudott már munkát adni dolgozóinak, néhány alkalmazott kivételével felmondtak mindenkinek. Később, ahogy a vállalkozások tönkrementek, az ott dolgozók is munka nélkül maradtak. Ezzel aztán ki is teljesedett a tagság és a vezetők közötti eltávolodás folyamata, ami tulajdonképpen már korábban elkezdődött azzal, hogy az elnök egy alig elviselhető modorú főkönyvelőnek adott pénzügyekben teljhatalmat. Idővel a tagok arra is rádöbbentek, hogy a vezetők nem tájékoztatták őket jogaikról, lehetőségeikről, kijátszották őket. A törvénynek megfelelően a nevükre írt vagyonrésszel semmit sem kezdhettek, mivel a gépeket, eszközöket — amiknek hasznát vehették volna — mind eladták a vezetők, illetve a vállalkozásokba vándoroltak korábban. A tavaly novemberi közgyűlésükön nem is választották újjá régi elnöküket, aki 22 évig vezette a gazdaságot. Nem lévén már semmi termelő tevékenysége, a szövetkezet vagyonkezelő szövetkezetté alakult, elnök igazgatónak Lőrincz Istvánt, a volt műanyagüzem vezetőjét választották. Bevétel már csak az épületek bérbeadásából van valamennyi. Ebből viszont jó, ha a fenntartási költségeket fedezni tudják, a közel 13 millió forintos veszteséget nincs miből fizetni. Az igazgató által megrendelt pénzügyi revízióból egyebek között az is kiderült, hogy a szövetkezet vagyona csak fele annak, mint amennyiről az előző kimutatás alapján tudtak, így a tagok vagyonrésze is a felére zsugorodott. Ugyanakkor egyéni tartozásuk — valószínűleg örökre tisztázatlan okokból — megnövekedett. Mindezt igen nehéz volt elfogadniok, már csak azért is, mert a tagok túlnyomó többsége munkanélküli, de ugyan a gazdálkodásból sem jutnak jövedelemhez. A napokban tartott közgyűlésükön mégis arról kellett dönteniök — egyebek között —, hogyan, mi módon fizessék viszsza tartozásukat, amit annak idején a nagyon gyorsan csődbe ment, pénzügyi zavarba került vállalkozásokhoz vettek fel. Mit várhatnak a jövőtől? Például valamilyen termelő tevékenységbe kezdhetnének a szövetkezet megmaradt épületeiben, s annak bevételéből talán megtehetnék a következő lépést valami újabb vállalkozás felé. Ám minden azon múlik, a parlament megszavazza-e a szövetkezeti törvény módosítását? A bócsaiak jövőjéről tehát nem teljesen maguk az érintettek, hanem részben a politikusok fognak dönteni. — almási — Nagy a bukás veszélye Az alacsony kamatozású egzisztenciahitelt igénybe vevők számára kedvezményes hitelkonstrukciót kellene kidolgozni, hogy az induló vállalkozásaikat már a működés során is finanszírozni tudják. A Hitelgarancia Rt. tapasztalatai szerint ugyanis a kezdő vállalkozások számára rendkívül nagy akadályt jelent a fejlesztési, illetve forgóeszközhitelek kamatainak előteremtése, kitermelése — mondta Apatini Kornélné, a Hitelgarancia Rt. vezérigazgatója. A Hitelgarancia Rt. arra alakult, hogy a jó üzleti tervvel rendelkező vállalkozók számára átvállalja a banki hitelfelvételnél követelt fedezet egy részét. A cég által elbírált garanciakérelmek túlnyomó része az E-hitelek ügyében érkezik. Apatini Kornélné elmondta: számításaik alapján az E-hitelt felvevő vállalkozásoknak 40 százalékos jövedelmezőséget kellene elérniük az életben maradáshoz, ha a megvásárolt vagyon működtetéséhez hitelt kell igénybe venniük. Ezért jelentős részüknél nagy lesz a bukás veszélye. Az E-hitel csupán a tulajdonhoz jutást könnyíti meg, forgótőkéhez csak piaci kamatozású hitelek révén juthatnak az új vállalkozók. Ezek visszafizetése pedig még a gyakorlott üzletemberek számára is nehéz. Az induláshoz szükséges forgóeszközt ezért kedvezményes hitelekkel kellene biztosítani a kezdők számára. A Hitelgarancia Rt. a kezesség nyújtása mellett tanácsadással is segíteni kívánja ügyfeleit. Ezzel a módszerrel nálunk is sok vállalkozást lehetne átsegíteni a szükségképpen jelentkező hullámvölgyeken. A Bácsbokodi Aranykalász Mezőgazdasági Szövetkezet egyik kukoricatáblájában fejeződött be a határszemle, melyet a csávolyi növényvédelmi tanácskozást követően tartottak a szakemberek. A területen kipróbált növényvédő szerekről, illetve az eredményekről Kollár Iván termelési igazgató és Lárencz Tibor növényvédelmi szakmérnök számolt be. A tanácskozást egybehívó svájci Sandoz és a francia Du Pont cég közös terméke, a Tjtus plus vizsgázott igen jól a jelenlevők véleménye szerint. A svájci cég képviseletében Körös Gyula szaktanácsadó tartott előadást, elsősorban a Banvel 480 felhasználási javallatairól. A gyommentesítésre jó tapasztalatokkal alkalmazható a vegyszer gazdaságos és környezetbarát. Nem kevesebb, mint 150 kétszikű gyom irtására jó — ezt nevezik széles hatásspektrumnak — és 7-10 napos tartamhatást mutat. Zaláné Csík Franciska, a Du Pont Conoco területi menedzsere a készítményekkel kapcsolatban elmondta: szinte robbanásszerűen nő az igen ellenálló kétszikű gyomokkal fertőzött területek aránya. A parlagfű — a kukoricakultúrát tekintve — 1986-ban országosan 30 ezer, két év múlva már 66 ezer hektárt fertőzött, a növekedés tehát 120 százalékos, így a védekezésre nagyobb szükség van, mint valaha is volt. G. Z. • A környék mezőgazdász szakemberei a Bácsbokodi Aranykalász Mezőgazdasági Szövetkezet kukoricatábláját tanulmányozzák. 5 Aranyérmes magyar bor Egy arany- és három ezüstérmet nyertek a magyar bortermelők a közelmúltban befejeződött bordeaux-i Vinexpo kiállításon. A nemzetközi borversenyen 1200 termék között 10 magyar termelő 13 bora vett részt. Az aranyérmet a nagyrédei Szőlőskert Mgsz 1986-os évjáratú Nagyrédei Hárslevelűje nyerte. Az ezüstérmes helyezettek: a bátaapáti Eurobor Kft. 1992-es Mőcsényi Chardonnay-ja, a Balatonboglári Mg. Rt. 1991-es Bogiári Cabernet Sauvignonja és a villányi Polgár Zoltán 1989-es évjáratú Villányi Cabernet Sauvignonja. Tízezer régi ér egy új zlotyt A lengyel Kurier Polski információi szerint az Állami Értékpapír Nyomda felkészült az új bankjegyek nyomtatására, és valószínűleg július végén megkezdik a száz és kétszáz zlotys bankók nyomását, amelyek egyelőre a Nemzeti Bank páncéltermeibe kerülnek. Az új zlotyról van szó ugyanis, amit csak az infláció jelentős csökkenése után kívánnak bevezetni. Az új zlotyból egy ér majd tízezer régit. Bécs vezet feketemunkában Ausztriában közzétették az illegális munkavállalás elleni szigorított harcról az első adatokat. Az 5026 ellenőrzött üzemből 1306-ban összesen 2898, törvényes engedéllyel nem rendelkező foglalkoztatottat szűrtek ki. A második félévre Josef Hesoun miniszter még nagyobb szigort ígér. A legtöbb illegális munkaerőt Bécsben szűrték ki. Portyázók a lengyeleknél Vásárlási láz kerítette hatalmába a hét végén a lengyel határ közelében élő németeket, akik tízezrével özönlöttek a szomszédos országba, reménykedve egy utolsó olcsó piaci portyában a lengyel áfa hétfői bevezetése előtt. A közelben lakó németeknek már régóta kedvenc bevásárlóterepük volt Lengyelország, ahol a hazaiakhoz képest szinte nevetséges árakon szerezhettek be élelmiszert. Amerikai kép a Keletről Az amerikai kongresszus technológiai bizottságának most közzétett felmérése szerint Kelet-Európában nem zajlott le az a rendkívüli hatékonyságnövekedéssel járó változás az energiafelhasználásban, amellyel az Egyesült Államok a 70-es évek közepe után az olajárak meredek emelkedésére válaszolt. A szakértők szerint már azzal 40 milliárd dolláros megtakarítást lehetne évente elérni, ha egy harmadával csökkentenék a térség energiaigényét. Dél-afrikai bevándorlás Az Afrikai Nemzeti Kongreszszus ellenzi a kelet-európaiak bevándorlását, mert azok a jobboldali és fajüldöző köröket erősítik. és a feketék elől veszik el a munkahelyeket. A fekete lakosság ellenérzései főként azután erősödtek fel. hogy kiderült, a dél-afrikai kommunista párt főtitkárának április 10-én történt meggyilkolása egy, a fehér jobboldali körökkel szoros kapcsolatban álló lengyel bevándorló lelkén szárad. Francia cég nyert a MOL-nál Az Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (MÓL Rt.) privatizációs tanácsadójának kiválasztására kiírt pályázatot a franciaországi székhellyel működő M M. Lazard Freies VC nyerte. A tanácsadó cég feladata az ország egyik legnagyobb és nyereségesen gazdálkodó társaságának előkészítése a privatizálásra. Szerkesztette: A.Túth Sándor
