Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-06 / 155. szám
6 1993. július 6., kedd PÉNZ, VÁLLALKOZÁS. PIAC ÓVATOSAK A BEFEKTETŐK Mire jó a betétbiztosítási alap? • Garancia egymillió forintig!PN-archiv) Tömeges privatizáció! A tömeges privatizáció bevezetésével a közelmúltban egymás után foglalkozott az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa, a gazdasági kabinet, majd a kormány. Az utóbbi döntésével szabad utat nyitott a privatizáció új elvárásainak, amelyekkel a kisvállalkozók széles rétegeit kívánja tulajdonhoz juttatni. A részletek kimunkálása várhatóan csak a közeljövőben fejeződik be, ezért ma még csak az új lehetőségek főbb elveit tudjuk ismertetni. A tömeges privatizáció egy óhaj és egy szükségszerűség felismerésének együttes eredménye. Az elsődleges szándék az volt. hogy széles lakossági rétegek jussanak tulajdonhoz, érezzék a rendszerváltozás hatásait társadalmi helyzetük változásában, jövedelemforrásaik összetételének módosulásában. A szükségszerűség pedig: nagyon lecsökkent az állami vagyonnak az a része, amelyet készpénzért el lehet adni. A belföldi tőke csak a gazdasági élet pontosan körülhatárolható, szűk területei iránt érdeklődik. Ez annyit jelent, hogy a feltételeknek szükségszerűen igen kedvezőeknek kell lenniük. A kedvezmények jellegét és mértékét előre jelzik azok a változások, amelyek az egzisztenciahitelt is jellemzik: kevés induló tőkét kívánnak, szokatlanul hosszú a hitel lejárata és a türelmi idő, s — nem utolsósorban — alacsony a kamatláb is. Az újabban bevezetett többi privatizálási technika — mint például a lízing. amely nem más, mint egy kölcsönbérleti szerződés — a kevés pénzzel új egzisztenciát teremteni kívánó vállalkozókat igyekszik segíteni. A kedvezményes feltételek azonban ne tévesszenek meg senkit. Ezek ugyanis egyáltalán nem jelentik azt, hogy a vállalkozótól a bank vagy a tulajdonos ne várná el a lehető legmagasabb bevételt, a legésszerűbb költséggazdálkodást, és a biztonságos kockázatvállalást. Mindez azt is jelenti, hogy a tőzsdei papírok száma és szerepe növekedni fog — és ez is cél volt. Bácskai Tamás Ferenczy Kuropress I Elszomorító bizonyítványt állított ki a magyar bankokról a nemrégiben nyilvánosságra hozott közvéleménykutatás. Az adatokból egyértelműen kiderült: az Ybl Bank tavalyi botránya, csődje megrengette az emberek bizalmát a pénzintézetekben. A takarékos magyarok már óvatosabbak. A betétekkel elsősorban a nagyobb bankokat keresik föl. A reprezentatív felmérés megkérdezettjeinek negyede semmiféle bankszolgáltatást nem kíván igénybe venni. Enyhíti-e ezt a válságot a július 1 -jétől létrehívott Országos Betétbiztosítási Alap? Mit tehet egy bank azért, hogy partnerei ne pártoljanak el? Egyáltalában, fontos e a sok ügyfél, a széles tömegkapcsolat? Kérdéseinket Gaborják Józsefnek, az Országos Takarékpénztár Bank Rt. megyei igazgatójának tettük fel. — Az Ybl Bank botránya sok tisztességes, korrekt, szépen fejlődő kis banknak megkeserítette az életét — válaszolta Gaborják József. — Pedig a bizalom minden — jóval fontosabb, mint az őrszemélyzet, vagy a kincseket rejtő széf. Jól érzékelhető folyamat indult el: a kisbankoktól hozták a pénzt a nagyokba, nagyobb biztonságot remélve. — Milyen garanciákat kínál az új garanciaalap? — Az állam, amint az várható volt, kiszállt a kötelezettségvállalók közül. Azokra a betétekre és azok kamataira, amelyek június 30-án már bankban voltak, természetesen még vonatkozik a régi megállapodás. De az új elhelyezésekre már nem. Az új intézmény, a biztosítási alap — amelynek a vezetője Terták Elemér, bankunk egykori vezérigazgatója — a bankok által befizetett díjakból jött létre. Betétesenként egymillió forintig ígér biztos garanciát arra az esetre, ha a pénzintézet pénzzavarba kerülne. Csak nevesített betétek jöhetnek szóba! Látjuk, hogy egyes partnereink igyekeznek megbontani, szétíratni nagyobb betétjeiket. így érzik igazán biztonságban a pénzüket. — Ez a garancia tehát nem vonatkozik a vállalkozók és az önkormányzatok betétjeire? — Az állami garancia sem vonatkozott. Az alap által nyújtott biztosítás az önkormányzatokra és a költségvetési szervekre továbbra sem vonatkozik. Lényeges változás, hogy a vállalkozók betéteit, folyószámla-követeléseit viszont védi a biztosítási alap legfeljebb egymillió forintig. Az ezt a mértéket meghaladó biztonságot a bank működése, tőkeereje nyújtja. A vállalkozónak föl kell tudni mérni, hova érdemes elhelyezni a megtakarításait. — A bankárok közül többen is esküsznek rá, nem éri meg a lakosság pénzügyeivel bajlódni, ma már méregdrága a banki művelet. Az OTP is nemrég bezárt egy fiókot Kecskeméten. Önöknek is ez a véleménye? — Egy banki fiókhálózat fenntartása költséges. Ma már nem képzelhető el színvonalas ügyfélszolgálat egységes kommunikációs rendszer nélkül. A komputerek és az adatátviteli hálózat megteremtése, működtetése igen drága. Ennek ellenére társaságunk egyik legnagyobb erejét a széles körű hálózatban látom. A kiterjedt üzleti kapcsolatokban. Mi ott vagyunk a várostól távoli nagyközségben, a faluban is. Megtalálhatnak a születő, új vállalkozások, az új gazdák, a szövetkezetek, az állami gazdaságok felbomlása után sokasodó mezőgazdasági vállalkozók is. Azt látjuk, hogy ma már jóval több szereplő van a gazdaságban, mint néhány évvel ezelőtt volt. Nem unatkoznak a falusi kollégák. — Úgy hallottam, hogy veszélyeztetve van jó néhány falusi otépés munkahelye. A bankjuk áldozni kíván a faluért, vagy csak az üzleti érdeket nézi? — A betéteseink pénzével dolgozunk, az ő érdekeiket és a bank biztonságos, jövedelmező működését kell mindenek fölé helyezni. Ezért racionalizálni kell a munkát. Természetes, hogy az elektronizálás, a korszerűsítés ésszerűbb, pontosabb, gyorsabb üzemvitelt eredményez. Biztos vagyok abban, hogy rövid időn belül kevesebben dolgoznak a fiókokban, mint most. De bankfiókot nem szeretnénk bezárni. Ha rajtam múlik, minden egységünk marad... — A partnereit jól ismerő bankszakember az üzleti események alfája és ómegája... — Mindenki tudja, milyen fontos egy banknál az információ. A biztonság egyik legfőbb garanciája éppen a községét, körzetét jól ismerő bankár. Ezek a munkatársak erősítik igazán az OTP-t. Pozíciónk megőrzéséért természetesen áldozatokat is kell vállalnunk. de tudjuk, hogy hosszabb távon meg kell térülnie a beruházásnak. Farkas P. József Árufuvarozás vasúton — könnyebb • Az árufuvarozás egyik új, környezetkímélő és lényegesen gyorsabb formája: a kamionok vasúton történő szállítása. Ha figyelembe vesszük a határátkelőhelyeken kialakult, zsúfoltság miatti többnapos várakozást és az autópályák már-már katasztrofálisan megnőtt forgalmát, egészen praktikus ötletnek tűnik. — szász — Új szakma születik: csődmenedzser Az Állami Vagyonügynökség megbízásából, a PRI-MAN Kft. szervezésében már tavaly októberben megkezdődött a csődmenedzserképzés. 1992-ben majdnem hatvanan szereztek különleges ismereteket a tanfolyamokon. Az idén újabb jelentkezők kezdték meg tanulmányaikat, és továbbiak indulnak. A hallgatók közé nem könnyű bekerülni. Nagyon kemény szakmai és pszichológiai vizsgákon kell túljutnia annak, aki azt hiszi, hogy belőle eredményes csődmenedzser lehet. Pedig a jelentkezők amúgy sem kezdők a gazdasági életben, rendszerint van már egy-két diplomájuk, beszélnek néhány világnyelvet, és többnyire saját vállalatukat vagy másokét irányítják már egy ideje. A tavaly végzett hallgatókat 300 érdeklődőből választották ki. A felvételnél szempontnak tekintik a szakmai alapképzettség és a gazdasági életben való jártasság mellett. hogy az illető képviselje az Állami Vagyonügynökség privatizációs érdekeit, ráadásul képes legyen gyorsan dönteni akár súlyos válsághelyzetekben is, jó idegei legyenek a konfliktusok elviseléséhez, és olyan vezető egyéniség legyen, aki képes keresztülvinni szándékait. A tanfolyamokon főleg a gyakorlati élet helyzeteivel és teendőivel ismertetik meg a résztvevőket a tapasztalt hazai és külföldi szakértők. Átfogó képet kapnak a privatizáció alapelveiről és módszereiről, a csődmenedzseléshez kapcsolódó jogi, közgazdasági, piaci és gazdálkodási tudnivalókról. Esettanulmányokat folytatnak a jellegzetesen felmerülő veszély- és válsághelyzetben való eligazodás készségének fejlesztéséhez. Nem kétséges, szükségük van rá. Mert a csődmencdzsemek — akit hozzáértők szerint helyesebb lenne inkább válságmenedzsernek nevezni a normálistól eltérő helyzetben kell megoldani a feladatokat. Ebben látják egyik döntő okát is annak, hogy miért nem a vállalatok eredeti vezetőire bízzák a csődmenedzselést. A folyamat a cég átvilágításával kezdődik, képet kell kapni a vállalat pénzügyi helyzetéről, adósságáról és hitelezőiről. Meg kell ismernie a cégen belüli viszonyokat és azt is, hogy a korábbi vezetők készek-e együttműködni a csődhelyzet megoldásában, az átalakulás és a privatizáció előkészítésében, és vannak-e olyan szakértők házon belül, akiknek a támogatására lehet számítani. Mindennek nagyjából egyszerre kell megtörténnie, méghozzá úgy, hogy közben a vállalat működni is tudjon és az emberek se veszítsék el reményüket és munkakedvüket. Nyilvánvalóan kemény tárgyalásokon kell megtalálni a megegyezés lehetőségeit a hitelezőkkel, és ha sikerül az egyezség, már „csak” meg kell valósítani. Hogy ez mennyire nem könnyű, azt jól érzékeltetik egyes szakértői vélemények, amelyek szerint a csődbe jutott vállalatok 10 százalékánál sem biztos, hogy sikerül valóban kilábalni a csődből, és amelyeknek sikerül is, azoknál sincs biztosíték arra, hogy hosszabb távon is képesek fennmaradni. A válságmenedzser tehát egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben. Ő az, aki szemben áll a hitelezőkkel, rá van bízva a vállalat vagyona, amit, még ha lehet, gyarapítania is kellene, de a vagyonvesztést mindenképpen köteles megakadályozni. Működtetnie kell a céget, hangot kell találnia a vállalat dolgozóival, hogy együtt tudjanak működni, és utoljára, de nem utolsósorban, meg kell felelnie a tulajdonos, az állam kívánságainak. Ezek nemcsak nagyon nehéz, de Magyarországon meglehetőségen új feladatok is. Ezért azok, akik már némi jártasságot szereztek, megalakították az Első Magyar Csőd- és Válságmenedzserek Egyesületét, amelyben gyakorló és kezdő válságmenedzserek cserélik ki tapasztalataikat. Peredi Ágnes Cégbírósági hírek Április elsejéig a megyei cégbíróságon bejegyzett betéti társaságok: Csemák Autójavító Bt. Kecskemét, Janda Kereskedelmi Ügynöki Bt. Kecskemét, Bokros Termelő Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Kecskemét, Gergity Fuvarozó Bt. Baja, Mackó és Somogyi Filmvetítési és Élelmiszer Nagykereskedelmi Bt. Mélykút, Pelvent Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Kecskemét, Ritter-Kévés és Társai Ipari Kereskedelmi Szolgáltató Bt. Soltvadkert, Retur Vagyonkezelő és Szépségápoló Bt. Baja, CSIRKER Termelő, Termeltető és Kereskedelmi Bt. Baja, Sipos-kert Termelő és Környezetvédelmi Bt. Kiskunmajsa, M. és M. Orthodent Fogtechnikai és Fogszabályozási Bt. Kecskemét, SHAYA Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Baja, APFEL Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Sükösd, LOYD Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Kecskemét, BILUX-Center Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Baja, FLORIST Virágkereskedelmi Bt. Kecskemét, Randevú Vendéglátó Bt. Baja, Péli és Társa Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. Kecskemét, Lucky-Lady Szolgáltató Bt. Bácsbokod, HÁZ Építőipari Bt. Kecskemét, DUNAMÁR Szállítmányozási és Ügynöki Bt. Baja, Sörös Alkatrészgyártó Bt. Baja, DAVILLKER Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. Kecskemét. Átképzőtanfolyam A kunszentmiklósi 620-as számú szakmunkásképző intézet betanított nőiruha-készítő tanfolyamot indított azoknak a szalkszcntmártoni és a szabadszállási lányoknak, asszonyoknak az átképzésére, akik munkanélküliek, de állást szeretnének maguknak. A három hónapos tanfolyamon közel ötszáz órában húszán sajátítják el a szakma alapjait. Az elméleti oktatást a szakmunkásképző tanárai tartják az intézetben, a gyakorlati képzés pedig a szabadszállási és szalkszentmártoni Rokolya Ruházati Szövetkezet műhelyében történik. A tanfolyam elvégzése után a résztvevőknek munkalehetőség is adódik a fenti üzemben. EMBERI ERŐFORRÁS MENEDZSMENTJE 2. A munkatársak tudása Charles Handy: Az oktalanság kora című könyvében személyes tapasztalatát írja le: Egy nagy cég fiatal munkatársaként kezdtem. Felfedeztem néhány jelentős szervezési hibát és kidolgoztam hozzájuk egy-egy jobb megoldást. Elküldtem ezeket a vállalatvezetőnek, majd vártam a köszönetét. Egyszer behívatott, s kérdezte:— Mióta dolgozik itt ? Hat hónapja! — válaszoltam. És mióta működik sikeresen ez a vállalat? — hangzott az újabb kérdés, amire ezt válaszoltam: — Ötven éve. Igen, körülbelül ötvennégy éve. És maga azt hiszi, hogy a hat hónapjával többet tud, mint az elődök ötvennégy év alatt ? A következő három évben nem kérdeztem semmit, nem volt semmiféle ötletem és nem tettem semmiféle javaslatot. Russ Ackoff, a Wharton School professzora és kiemelkedő vezetési gondolkodó kiegészíti az előbbi esetet: „Arra jöttem rá, hogy a hatalommal rendelkező személyek nagy része kétli, hogy bármely alárendeltje nála jobban végezné munkáját. A beosztottak képességeinek alábecslése még jelentősebb abban az esetben, ha az alárendeltnek nincs az a végzettsége, mint neki”. A fiatal és új munkatársak akár az ötletek buzogó forrásai is lehetnek, csupán azért, mert a dolgokat még nem veszik megszokottnak, mert felfedezik a változás lehetőségeit és még nincs foglalkozási vakságuk. Ezeket a képességeket gyorsan elvesztik és a fiatalok rövidesen — akár az idősebbek — mindent adottnak és változtathatatlannak tekintenek. Ezért a legfontosabb erőforrásnak, a munkatársak tudásának és tapasztalatának ki nem használásával maguk a vezetők lesznek akadályai cégük fejlődésének. De nem csak ez a baj. Egy amerikai tanulmány kimutatja, hogy akinek az ötleteire fiatal korukban ferde szemmel néztek, azok később kisebb hajlandóságot mutatnak arra, hogy együttgondolkozni tanuljanak: az autokrata vezetők így nemcsak ma, hanem a holnap eredményeire is veszélyesek. Használjuk tehát arra a fiatal és új munkatársakat, hogy provokáljanak szokatlan ötleteikkel. Ennek rövid távon teljesítménynövekedés, hoszszabb távon kreatív együttgondolkodás lesz az eredménye. Ugyanis „együtt dolgozók” helyett együttgondolkodókra van szükségünk. Mikulás Gábor könyvtáros ÁRUSÍTÁS, JAVÍTÁS, SZERVIZ Renault-szalon Bátyán Ami a hírben különös figyelmet érdemel, hogy egy mindössze félezer lelket számláló kis faluban történt: Bátyán egy minden igényt kielégítő Renault-autószalon nyílt az 51 -es főközlekedési út mellett. Amint Sáfrán József polgármester avatóbeszédében hangsúlyozta, igen örvendetes a Fekete Géza géplakatos és autószerelő mester jóvoltából Bátyára került fejlesztés, amelynek ügyvezető igazgatója éppen a mester felesége. Fekete Géza 1973-ban egy franciaországi Renault-szervizben dolgozott, és ez adta az indítást, hogy — tősgyökeres bátyai lévén — a szülőfalujában először egy Renault-javítóműhelyt, majd egy autószalont hozzon létre. A szalonban gépkocsik mellett alkatrészeket is árusítanak, a szervizben pedig elvégzik a szükséges javításokat. Gál Zoltán MOGORVA MONOLÓG Köszönöm — élek ! Felszámolták a vállalatomat, ahol autószerelőként dolgoztam. Erre a jelekből és a környező cégek helyzetéből számítani lehetett, mégis szinte váratlanul ért. A tényeket azonban tudomásul kellett venni. Megpróbáltam újra elhelyezkedni. Azt gondoltam, hogy a több mint harmincéves szakmai gyakorlatom, meg az, hogy a három évtized alatt összesen két munkahelyem volt, majd jó ajánlólevél lesz. Énnek — újabb meglepetésemre — sajnos ellenkezője derült ki. Ahol egyáltalán volt felvétel, oda fiatal embereket vártak, 25—35 év közöttieket. De az is a hátrányomra vált, hogy az utóbbi húsz évet egyazon munkahelyen töltöttem. Az egyik kft.-nél azt mondták, hogy akkor én nem láttam a világból semmit, pedig manapság nem elég ám jól dolgozni, hanem a piachoz is érteni kell, meg jó kapcsolatokat kialakítani és legalább gagyogni angolul. Én is megkérdeztem, hogy miért ? Azt válaszolta a kft. fiatal tulajdonosa, azért, hogy a nyugati kocsik nyelvét is megértsem... Tíz évem van még a nyugdíjig. Ha arra gondolok, hogy hány éves vagyok, akkor kevés. Ugyanakkor túl sok ahhoz, hogy az ilyen pökhendi, cinikus fiatal mellett kibírjam (aki ugyan két szalmaszálat sem tett keresztbe a jól felszerelt műhelyért, amibe a papája ültette bele, de a papa is honnan vette rá a tízmilliókat?) Mérgemben munkanélküli-járadékra sem tartottam igényt, azonnal kiváltottam az ipart. Meg akartam mutatni a világnak, a családomnak, önmagámnak, hogy saját erőmből is viszem valamire. Legalábbis fenntartom a korábbi, megszokott életnívómat. A végkielégítésből, a spórolt pénzünkből, meg rokoni kölcsönből vettem felszereléseket, gépeket. De csak a legszükségesebbekre futotta. Vannak persze berendezések, amiket, ha lenne pénzem, akkor sem érné meg beszerezni, hiszen ahhoz, hogy a többmilliós érték megtérüljön, meg kellene sokszoroznom a termelést, ahhoz meg műhelyt kellene építeni, alkalmazottakat fölvenni. Nehéz a verseny a korszerűen felszerelt vállalkozásokkal, ahol mindenféle szolgáltatásokat megkapnak a vendégek. Azt szoktam csinálni, hogy én is elvállalok mindent, s amihez nincs berendezésem, azt máshol megcsináltatom. Ennek ellenére a számlám végösszege kevesebb, így tudok konkurálni a nagyokkal. Es úgy, hogy dolgozom éjjel-nappal, ne legyen hosszabb a vállalási időm, mint azoké, akiknek munkáját ügyes gépek és segédek gyorsítják. Ekkora erőfeszítéssel tartom fent a vállalkozásomat.. Milyen eredménnyel ? Elmondom. Száz forint bevételből 54-et fizetek a tb.-nek, 25-30-at jövedelemadóba, két százalékot a munkanélküli-alapba, a rezsim 5-10 százalék. Végül is 10-15 forintom marad nekem a százból. Ennyiből nem lehet fejleszteni, sőt hosszabb távon vegetálni sem. De nincs más választásom, ha beadnám az ipart, munkanélkülit sem kapnék. Mert hogy a vállalkozó munkanélkülisége csak egy „állapot”...A tb.-ről is megvan a véleményem. Ha én csak egy hónapot kések a befizetéssel, kapom a felszólítást, dorgálást, fenyegetést és ezt mind egy levélben. A múltkor baleset ért, táppénzre kényszerültem, négy hónapig egy petákot sem kaptam. Akkor is csak azért fizettek, mert a feleségem bement a hivatalba és az asztalra csapott. S még nekik állt feljebb. Érzékeltették a feleségemmel, hogy ők szégyellnék magukat, ha iparos létükre nem lenne négy havi kitartásuk... Lejegyezte: Almási Márta A szalon udvarán már van forgalom.
