Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-31 / 177. szám
6 HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. július 31., szombat Hét főbűn, amely beteggé tesz • És amiről még nem esik szó... Az öregkori betegség és a korai halál lényegében az életvitelben elkövetett hét „halálos bűnre” vezethető vissza. Erre a következtetésre jutott dr. Lester Breslow orvos hétezer amerikai beteg sorsának vizsgálatából. íme, a hét főbűn: I. Erős alkoholfogyasztás; 2. Dohányzás; 3. Túlsúly; 4. Rendszeresen 7-8 óránál több vagy kevesebb alvás; 5. Mozgáshiány; 6. Fegyelmezetlen nassolás; 7. Lemondás a reggeliről. Dr. Breslow szerint azoknál az embereknél, akik a hét „halálos bűn”-l elkövették, kétszerese a kockázata annak, hogy idő előtt halnak meg, mint azoknál, akik maximum csak két területen „bűnöznek”. A rossz szokásokkal élő emberek öregkorban kétszer olyan gyakran szenvednek súlyos betegségekben, mint társaik. A rokkantsági arány azoknál, akik a „halálos bűnöket” elkerülték, 12 százalék volt, azoknál viszont, akik legkevesebb négy rossz szokás rabjai voltak, már csaknem 19 százalékra rúgott. Breslow úgy véli, hogy a reggeliről való lemondás, a túl sok és a túl kevés alvás vagy a főétkezések között egy-egy falat fegyelmezetlen elfogyasztása nem azonos módon ártalmas. Ezek a szokások azonban „kaotikus életvitelre” utalnak, amelyben elhanyagolják az egészséget. Márpedig „bizonyos szabályszerűségek betartása az egészséges és hosszú élet titka”. Bocsánat, Madame! Marie-Antoinette francia királynét 1793. október 16-án küldte „a nemzeti borotva”, a nyaktiló alá a forradalmi törvényszék. Mária Terézia és I. Ferenc császár tizenötödik gyermeke alig 14 évesen lett a trónörökös, a későbbi XVI. Lajos felesége. A lefejezés ténye, korabeli feljegyzés szerint „minden addiginál nagyobb örömet okozott”. Életét, kezdve a lánykéréstől az udvari intrikákig számos szerző megírta, eltérő következtetéssel, rokonszenvesnek vagy éppen az ellenkezőjének tartva a „szent Guillotin” egykori áldozatát. André Castelot francia történész — mint a Le Figaro hírül adja — tíz éve dédelgeti tervét, hogy a párizsi spörtpalotában előadják az e témában írt drámát. „Alian Decaux és én nem kíméltük az erőnket — nyilatkozta. — Négyféle lehetséges befejezést írtunk az 50 személyes darabhoz, melyet Robert Hossein 35 méter magas díszlete előtt játszanak. De hogy miképpen végződjék a darab, ezt teljesen a nézőkre bízzuk. Ők döntik el oly módon, hogy a szünet végén a négy különböző mérlegre helyezik az egyenkint 10 grammos jegyüket. S ezzel voltaképpen maguk mondanak ítéletet a királynő felett, így határozzák meg a sorsát.” Nem lehet vitás, hogy súlyos döntés születik Marie-Antoinette ügyében! Hatvannyolc halál Lépfenejárvány pusztított 1979- ben a Szovjetunióban, Szverdlovszk (ma Jekatyerinburg) városában. A lépfene egy bacillus által terjesztett, magas lázzal, hidegrázással járó fertőző betegség. Az ember beteg állattól vagy annak feldolgozott részeitől kaphatja meg. Mint azonban kiderült, nem csak úgy! A 68 halálos áldozattal járó kór oka egy üzemi baleset volt. A baktériumok egy titkos katonai kutatólaboratóriumból kerültek „civil” környezetbe. A szovjetek korábban váltig állították, hogy az elhunytak fertőző hús fogyasztása során kapták el a betegséget, Nemrég azonban egy amerikai kutatócsoport is megvizsgálta az áldozatokból kivett, és azóta is őrzött szövetmintákat, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy a baktériumokat belélegezték. MARADUNK A MOSOGATÁSNÁL? Környezetvédelem mindenkinek Látszólag jelentéktelen és költséges, valójában azonban fontos és alighanem költségkímélő környezetvédelmi kísérlet zajlik e napokban Bécsben: első ízben alkalmaznak tömegrendezvényen papírtányérok és plasztikpoharak helyett porcelántányérokat és üvegpoharakat. A Bécsi Filmfesztivál idején hagyományosnak számító utcai gasztronómiai ünnepen 12 ezer tányérral és 20 ezer pohárral oldják meg a legkevesebb 200 ezer ínyenc megvendégelését, no meg egy 3-4 személy által működtethető, konténerbe épített nagy mosogatógéppel. Mindezzel hatalmas hulladékhegy képződését lehet megakadályozni, hiszen több mint egymillió papírtányér és plasztikpohár nem kerül a szemétbe. A megoldás ugyan némileg terheli a szennyvizet, s az egyszer használatos edénnyel ellentétben víz-, áram- és vegyszerfelhasználással jár, viszont meg lehet takarítani a korábbi edények előállítási költségeit és a szeméttel járó kiadásokat. Hogy a megoldás mindezen tényezők figyelembevételével drágább vagy olcsóbb a megszokottnál, azt egy hamarosan elkészülő tanulmány deríti majd ki, fillérre. Annyi bizonyos, hogy a vendégeknek jobban tetszik az új megoldás, amelynél még az evőeszköz is környezetvédő: azokat a fából készült késeket és villá• A papírtányérnál szebb, de ki mosogat a végén? kát, amelyeket a fogyasztók nem visznek el emlékbe, a későbbiekben komposztálják. A felső-ausztriai Freistadt önkéntes tűzoltói hasonló vállalkozásba fogtak: egy saját kezűleg gumikerekekre épített kocsiba leselejtezett, olcsón megvásárolt üzemi konyhát építettek, s egyetlen háromnapos falusi ünnepségen hétezer liter hulladék helyett 250 liternyivel terhelték meg a környezetet. Csak tartós használatra alkalmas edényekben szállítóktól vesznek élelmiszert, s még a szennyvizet is összegyűjtik és maguk viszik el a víztisztítóba. A kocsit bérbe is adják, s a siker olyan nagy, hogy idén már minden napra előjegyezték. Mindez persze nem meglepő Ausztriában, ahol az egyszerű háziasszony is külön tartályban gyűjti és a megfelelő utcai konténerekbe hordja a papírt, az üveget és a háztartási szemetet, még akkor is, ha — amint azt éppen a Die Ganze Woche című bécsi képeslap szerdai számának cikkírója számolta ki — ez bizony időt és energiát követel. Horváth Júlia Madármentés patkányméreggel A patkányok a madarak számára veszélyesebbek, mint egy olajkatasztrófa — állítják a francia szakértők. Ha egy patkánymentes szigetre csak egyetlen pár rágcsáló eljut, falánk utódainak néhány év alatt négymillió madár eshet áldozatul. Az Indiai-óceán déli részén fekvő Kerguleneken ma már évente 1,3 millió madarat falnak fel a rágcsálók. Ausztrália és Új-Zéland szigetein a madáfajok 70 százalékát pusztították ki a patkányok. A francia CNRS kutatóintézet tudósai a Saint-Faul szigeten, az Indiai-óceán déli részén most patkánymcrget helyeznek ki. Azért ott, mert azon a szigeten él néhány olyan madárfajta, amely sehol máshol nincs a világon. „Legfőbb ideje, hogy közbelépjünk, mielőtt még késő nem lesz” •— mondotta Pierre Jouventin, a CNRS elnöke. Manipulált burgonya és bab A német növénygenetikai és kultúrnövény-kutató intézet génmanipulált kultúrnövényekkel szabadföldi kísérletek engedélyezését kéri. Az előkészületek annyira előrehaladottak, hogy a teszteket legkésőbb a jövő év elején elkezdhetik — jelentette be Ulrich Wobus professzor, ügyvezető igazgató. Egy géntechnikailag megváltoztatott anyagcseréjű burgonyáról van szó, amellyel ellenőrizni kívánják, hogyan viseli egy ilyen növény a környezeti változásokat. A tudósok a bab egyik rokonnövényét is el szeretnék ültetni, amelynek fehérjetartalma közelebb áll az állati fehérjéhez. A kísérleteknél mindenekelőtt azt akarják megállapítani, hogyan befolyásolják a növényeket a napszakok és az időjárás változásai. / Életben maradt két cári gyermek? Újfent találgatások kaptak lábra arról, hogy az orosz trónörökös túlélte az 1918. július 17-ei vérfürdőt és 1979-ben hunyt el. 75 évvel ezelőtt bolsevik őrzőik II. Miklós cárt és családját Jekatyerinburgban egy alagsori szobába terelték, hogy kivégezzék őket. Meglepődtek azonban, hogy több lövésük lepattant a cár gyermekeinek testéről. Erre emlékezik visszajelentésében a kivégzőosztag parancsnoka, Jakov Jurovszkij. Amikor a bolsevikok levetkőztették a holttesteket, a ruhák alatt, főként a dupla rétegű fűzőkben — amelyek több millió dollár értékű golyóálló mellényként szolgáltak — összesen 8 kilogramm súlyú gyémántot találtak bevarrva. A történelmi kutatásokat végző Edvard Radzinszkij orosz történész szerint a cár két gyermeke, Alekszej és Anasztázia, akik a kivégzés után nyomtalanul eltűntek, túlélhette a mészárlást. „Az utolsó cár” című könyv, amelynek szerzője Radzinszkij történész, Alekszej trónörökös lehetséges túlélését új levelekkel és dokumentumokkal támasztotta alá. New York-i útja során nemrég úgy vélekedett, hogy a vörös katonák, akik a temetésre szállították a tetemeket, észrevették, hogy a 14 éves Alekszej és a 17 éves Anasztázia még él. Erre ledobták őket a kocsiról, attól való félelmükben, hogy az előrenyomuló fehérek elfogják őket. A Romanovok, a cári személyzet és orvosuk tetemét 1979-ben egy tömegsírban találták meg. A csontokból kivont DNS genetikai elemzését összehasonlították a Romanovok még élő rokonaiéval. A tudósok majdnem tökéletes biztonsággal megállapították, hogy a csontok Miklósé, a cáméé és a többieké, de Alekszej és Anasztázia csontjai nem kerültek elő. Anasztázia legendája 1920-ban Berlinben született, amikor egy depressziós fiatal nő csatornába ugrással öngyilkosságot próbált elkövetni. • A cári család még együtt. Miután magához tért, Anasztáziának adta ki magát. Bár meglepően hasonlított a nagyhercegnőhöz, nem beszélt oroszul és később sem tett hivatalos kísérletet származásának elismertetésére. Radzinszkij kutatásai egy még különösebb történethez vezettek el. Egy pszichiáter vallomása és a petrozavodszki kórház 1949-es jegyzőkönyvei említést tettek egy méltóságteljes betegről, aki kijelentette: ő II. Miklós cár fia, a cárevics. Mint a feljegyzésekből kiderült, a beteg azt állította, hogy a vérfürdőt túlélte, Filip Grigorjevics Szemjonovra változtatta nevét, s lovaskatonaként a Vörös Hadseregben szolgált. A cárevicshez hasonlóan Szemjonov is hemofíliában (vérzékenység) szenvedett. A beteg választhatott: vagy elfogadja a nagyzási mánia tünetét, és munkatáborba viszik, vagy a továbbiakban moszkvai kihallgatásra számíthat. Szemjonov megfogadta orvosa tanácsát, hogy kerülje a kihallgatást és erre munkatáborba hurcolták. Az egykori munkatábori társak a történésznek írt leveleikben közölték, hogy Szemjonovot 1964-ben szabadon engedték. „Az utolsó cár” című könyv kiadása 1992-ben különös találkozást szült. Szemjonov özvegye hallott a könyvről és találkozott a történészszel, akinek elmondta: Szemjonov — kiszabadulása után — elment Leningrádba (a hajdani és a mai Szentpétervárra), a cárok egykori székhelyére. Ekkor találkoztak össze és később egybekeltek. Szemjonov 1979-ben bekövetkezett haláláig szerényen éltek és férje a végsőkig állította, hogy ő Alekszej —, s felesége hitt neki. Az özvegy a történésznek átadott egy férjéről a munkahelyén készült fényképet. Szemjonov egy kórház hullaházában dolgozott, meil halottak közt akart élni. Ha ez így volt, nagyon szomorú sorsra jutott — vélekedett Radzinszkij történész. Tudományos kishírek • Toalett-történelem. A Vezúv hamuja által eltemetett két ókori római város, Pompeji és Herculaneum minden házában saját mellékhelyiség volt — derített fényt erre egy régészeti vizsgálat, cáfolva ezzel azt a régi hiedelmet, hogy a római birodalomban szinte kizárólag csak nyilvános illemhelyeket használtak a városokban. Egy neves hollandiai katolikus egyetem régésze olaszországi ásatásai során a legtöbb pompeji házban kiváló állapotban fennmaradt illemhelyeket talált, amelyek általában a konyhából voltak elfalazva, vagy valamelyik lépcsőfeljáró alatt bújtak meg. A helyiség legfontosabb része egy kőedényféle volt, mely egy kőoszlopon nyugodott, ahonnan a végtermékek egy pöcegödörbe vagy szennyvízcsatornába távoztak. Ezeket munkások rendszeresen tisztították. • Új meteoritkráter. A Földbe csapódó meteoritok túlnyomó többsége nem a szárazföldön, hanem az óceánok területén éri el bolygónkat. Ez is az oka annak, hogy elég kevés meteoritkráter nyomát sikerült eddig megtalálni. Most Norvégia partjaitól északra szeizmikus vizsgálatok segítségével egy 39 km átmérőjű becsapódási krátert fedeztek fel 400 méteres vízmélységben, vastag tengeri üledékkel borítva. A feltevések szerint 125-180 millió éve történhetett egy 0,7—2,5 km átmérőjű meteortömb becsapódása. Az utóbbi években ezenkívül még két nagyobb méretű meteoritkráter nyomaira bukkantak, egyikre az USA-beli Iowában, a másikra a mexikói Yucatan-félszigeten. Ez utóbbit sokan összefüggésbe hozzák a dinoszauruszok rejtélyes kihalásával. A most felfedezett kráter okozójának azonban ilyesmihez semmi köze nem lehetett, hiszen jóval előbb ütközött Földünknek. • Nem pulzál tovább... Shakespeare híres drámájában Julius Caesart mint állandó, biztos pontot, a Sarkcsillaghoz hasonlítja. Az emberi lélek rejtelmeiben oly járatos drámaszerzőnek ebben az egyben nem volt igaza, mert a Sarkcsillag (Polaris), amely 330 fényévnyire van tőlünk, négynaponként változtatja a fényességét. A nagy angol drámaírónak azonban jövőre mégiscsak igaza lesz, mert az elmúlt évtizedekben végzett mérések alapján biztosra vehető, hogy a Polaris, amely egy óriási sárga csillag, beszünteti a pulzálását, ami kitágulással és összehúzódással jár, s voltaképpen ez okozza fényváltozásait. Titokzatos járvány a japán kórházakban Az antibiotikumok túlzott fogyasztása Japánban is gondot okoz. Egy tokiói tudósításban olvassuk, hogy baktériumok okozta valóságos járvány lépett fel a japán kórházakban. Az oka, hogy az orvosok túl sokszor és feleslegesen szedetnek antibiotikumokat pácienseikkel. Az egészségügyi minisztérium megállapította, hogy csak egyetlen kórházban hat hónap alatt nyolcvan beteg halt meg baktériumok okozta fertőzés következtében, mert a rendelkezésre álló antibiotikumok hatástalanok voltak. A „tettes”, pontosabban a járvány kórokozója a Staphylococcus aureus. Ez a baktérium főleg a legyengült szervezetet, például a műtét után lábadozó pácienseket támadja meg. Különféle antibiotikumokkal, például methicillinnel általában gyógyítható. E gyógyszer túladagolása miatt azonban kialakult egy olyan törzs (MRSA-nek nevezték el), amely ellen az antibiotikumok teljesen hatástalanok. 590 nagy kórházat vizsgáltak meg, és kiderült, hogy 90 százalékukban megtalálható az MRSA, és a betegeknek több mint a fele nem reagált a methicillinre. Az antibiotikumok túlzott fogyasztásának egyébként a New Scientist tokiói tudósítója szerint az az oka, hogy az egészségügyi minisztérium hivatalos gyógyszerárai nem követik minden esetben a gyógyszergyárak készítményeinek esetleges árcsökkenéseit. Ézért a cégek bőkezű visszatérítést ajánlanak fel az orvosoknak, ami a 27 százalékot is elérheti. így, ha több gyógyszert ír fel az orvos, nagyobb a jövedelme. A minisztérium becslése szerint ez a visszatérítési kompenzáció elérheti a 7 milliárd angol fontot. Japán, az Egyesült Államok után, a világ második legnagyobb gyógyszergyártója, de az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás a szigetországban 40 százalékkal magasabb, mint az Egyesült Államokban. Januárban az egészségügyi minisztérium 8,1 százalékkal csökkentette a gyógyszerárakat, és 1997-re a hagyományos és a valóságos ár közötti különbséget 10 százalékra akarja lecsökkenteni. A különféle gazdasági intézkedések mellett a minisztérium azzal is igyekszik enyhíteni a problémát, hogy az antibiotikumok dobozait figyelmeztető felirattal látja el, amely azt tanácsolja az orvosoknak, hogy csak annyi antibiotikumot írjanak fel betegeiknek, amennyi valóban szükséges. A kórházakat pedig arra kötelezik, hogy gondosan tisztítsák, fertőtlenítsék a kórtermeket, és rögtön különítsék el az MRSA-val fertőzött betegeket. Japánban újabb antibiotikumokkal is kísérleteznek, de egyesek attól félnek, hogy ezek túlzott használata következtében újabb ellenálló baktériumtörzsek alakulhatnak ki. KIT TISZTELHETTEK AZ ELHUNYTBAN? Rejtélyes kelta sír A minap a luxemburgi Goeblingen közelében egy erdőben talált mintegy kétezer éves kplta sír — benne egy nő csontmarádványaival — ugyancsak fogas kérdés elé állította a régészeket. A sírkamrában talált tárgyakból — többek közt tükör, pénzérmék, fémből készült edények és egy amfora — arra következtetnek, hogy jelentős személyt temethettek a sírba. Ezzel szemben arra — egyelőre — nem találnak magyarázatot, hogy mi lehetett az oka annak, hogy az elhunyt nő még legalább 150 évig, már a római korban, halotti kultusz tárgya volt. Erre utal ugyanis a pénzérmék mellett a sírkamrában talált két római kori terrakotta figura is. Szakértők szerint a kelták közép-európai törzseinek települési helyein, vagyis az Atlanti-óceán és Magyarország területe között csak ritkán találhatóak fennmaradt kelta sírok. A mostani leletet megelőzően 1966-ban találtak négy hasonló sírt azon a vidéken. Feltételezik. hogy a Rajna és az Ardennek közötti területen sajátos temetkezési kultusz honosodott meg, és ez ad magyarázatot e sírok eltérő voltára. Egyúttal gyarapítja is a régészek ismereteit a Krisztus előtt 150 körül virágzott treverus kultúráról (a treverusok a germán név első viselői voltak a kelta törzsek közül. A treverusokat a rómaiak Krisztus előtt 29-ben a Rajna bal partjára vetették vissza.) A sírkamra kétszer 2,2 méter hosszú. Feltételezések szerint 30 évvel azután keletkezhetett, miután Caesar légiói a gall háborúban (Kr.e. 58-51.) meghódították azt a vidéket. Az ásatásokat tovább folytatják a környéken, remélve, hogy újabb ritka és értékes, „rejtélyes” leletekre bukkannak.
