Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-31 / 177. szám
1993. július 31., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN 5 SZÍNFOLT CYRANO ÚJ CSALÁDOT ÉPÍT? • Törőcsik Murival a Körhintában. Immáron csaknem négy évtizede, hogy Soós Imre, a rendkívüli tehetséggel megáldott színész és felesége, a neves pszichiáter öngyilkosok lettek. Gázzal mérgezték meg magukat, legalábbis eleddig így tudtuk. Az is köztudott volt, hogy a fiatal művész — 27 évesen halt meg — szerelme a felesége iránt orvos-beteg kapcsolatból bontakozott ki. E házasságban két világ találkozott: a paraszti létből a színpad világába sarjadt, de gyökereit őrző férfi és a polgári indíttatású entellektüel asszony egymást ölelő-tépő szerelme. E különös szerelem kelt életre az író-barát Müller Péter regényében, a Részeg józanokban. Most ismét megjelent a regény, a szerző utószavával. — Soós Imre ennyi év után is élő alak, vagy inkább eleven jelkép — mondja elgondolkodva Müller Péter. — A nagy váltás időszakában teljesedett ki művészete, noha egyesek szemében máig is csak paraszt színész. Igaz, beskatulyázták, mint másokat is, ő azonban „csak” színész volt, aki hitelesen alakított paraszti hősöket csakúgy, mint klasszikusokat és a drámairodalom nagy szerepeit. Azt hiszem, Vámos László elévülhetetlen érdeme, hogy ráosztotta Rómeó szerepét a debreceni Csokonai Színházban. Alakítása a magyar színjátszás egyik jeles eseménye: a szépség, fiatalság tüze és mámora csodás ötvözetbe vegyült a veretes szöveg tiszta, ízes magyarságával. Paraszt Rómeónak gúnyolták. En csak annyit mondhatok: akik láthatták, örökké emlékezni fognak rá. De visszatérve a regényre, én annak idején nem akartam úgynevezett kulcsregényt írni, mégis az lett. Nyilván több oka van, de mindenképpen az, hogy a közönség és az író azonosultak egymással. Nem tudtam kivonni magam Imre szuggesztivitása alól, és akaratlanul is őt idéztem meg a regényemben. Az olvasók viszont ráéreztek erre és a főhős alakjában őt vélték felismerni. Meg kellett írnom ezt az utószót, mert tartozom az igazságnak azzal, hogy kimondjam: Soós Imre 1957 júniusában nem lett öngyilkos! Hogy milyen jogon mondom ezt? Személyes benyomásaim adnak rá alapot. Haláluk előtt pár órával váltam el Imrétől és Héditől, Szénási Ernő színész barátunkkal együtt töltöttük velük az utolsó estéjüket, fél éjszakájukat. Reggelre már halottak voltak. Ebben az utószóban mindazt közreadom, amit e tragikusan végződő művészpályáról tudok, szárnyalásról és szárnyaszegettségről, csillogásról és porba hullásról, fékezhetetlen virtusáról és halál előli kétségbeesett menekülési vágyáról. Takács Ilona A paraszt Rómeó tragédiája BESZÉLGETŐPARTNERÜNK: PIROS ILDIKÓ Jagger fél évszázada Michael Philip Jagger 1943. július 26-án látta meg a napot az angliai Dartfordban. Másodéves közgazdász hallgatóként azonban halvány gőze sem volt arról, hogy miképpen gazdálkodjon önmagával. Szereti a pénzt és el is szórja. Kedveli a kínai ételeket, a szép ruhákat, a Rolling Stonest, Bo Didleyt és általában az életet. 1993 nyarán és 50 évesen azonban az Egyesült Királyság százharmadik leggazdagabb embere. Ami közben történt, az a rockzene mickjaggeri epizódjának is tekinthető, egy nágy tehetségű zenész átváltozásaival, egészen a botrányokig. Mi mást mutat még a ma is népszerű énekes magánleltára? Nótáit, lemezeit milliószámra adták el, harsogták a rádiók, orgiáiról, kábítószeres happeningjeiről oldalakat írtak a pletykalapok. De ha nem tették volna, gondoskodtak a publicitásról az elhagyott hölgyek is. Jerry Hall, a busásan fizetett egykori manöken, feleségként is a világba kürtölte bánatát: „Egy rendes férjnek a felesége mellett a helye, amikor az vajúdik. Ez a disznó viszont Thaiföldön szórakozik valakivel...” A szőke texasi asszony mindettől függetlenül megbékélt és a beígért válások helyett három gyermekkel ajándékozta meg, a bocsánat egyértelmű jeleként. Nem elhanyagolható motívum, hogy a változatosságot kedvelő Jagger vele osztja meg a polgári jólétet. Egyszer a londoni házban, másszor a franciaországi kastélyban, aztán a New York-i luxuslakásban, esetleg a Karib-tenger egyik szigetén lévő villában, netán a texasi birtokon kötnek alkalmi békét immár 15 esztendeje, bár Jerry Hall törvényesen csak három éve a hitvese. (Az első feleség a nicaraguai Bianca volt, közös gyermekük révén Jagger már nagypapa. Ezenkívül van egy fia Marisha Hunt énekesnőtől). Az ötgyermekes, korosodó rockbálvány jegyzett hódításai mindig is hálás témát adtak a sajtónak. Tudni vélik, hogy nem hivatalos életrajzában Margit hercegnő, II. Erzsébet húga és a volt kanadai miniszterelnök neje, Margaret Trudeau, valamint Madonna is helyet kapott... Színészet, szerelem, unokák A hatalom hobbija a muzsikálás. Emírek, miniszterek, elnökök ragadtatják tapsra muzsikusként a közönségüket, ám e tapsokból nem derül ki, hogy a nagy dilettáns játékának vagy a tekintélyének szól. Egyetlen amatőrről tartják, hogy szólistaként is megállná a helyét, s ez Bili Clinton. Nos, az amerikai elnök november 18-án szaxofonjával lép a választói elé: a rádió élő adásban közvetíti azt a jótékonysági műsort, melyet a hajléktalanok megsegítésére rendeznek. Bár a program többek között Barbra Streisand és Dave Brubeck nevével is eladható lenne, a szenzációt mégiscsak az jelenti, hogy Tom Waits énekest Bill Clinton kíséri. A dal híres és az alkalomhoz illő: Testvér, tudnál nekem tíz centet adni? A műsor szervezője — nyilatkozata szerint csodálja Clinton elnök zenei tehetségét — meg van győződve arról, hogy ennek a programnak a rádióban és lemezen is nagyobb sikere lesz, mint amikor még csak elnökjelöltként bűvölte el hallgatóit Bili Clinton, égy nyilvános tévéműsorban, és állította maga mellé az ifjú választókat. Az elnök tehát gyakorol, a napi politika feszültségeinek levezetéseként is. S hogy senki se zavarja, a műsort szervező impresszárió még ahhoz sem járult hozzá, hogy alkalmi együttesével az elnök testvére is beszálljon a produkcióba. Az elutasítás tömör volt és megfellebbezhetetlen: nem kockáztathatjuk bármivel a fellépés sikerét. Egyébiránt a másik Clinton együttesének a Politics nevet adta. • Az, adófizetők pénzének kimuzsikálásába is belekezdett. A „Kisváros” című, új, 20 részesre tervezett tv-sorozatnak egyik női főszereplője Piros Ildikó. — Ez a film azért jött jókor — mondja —, mert már két éve nem forgattam. Vannak olyan fohászai a színésznek, hogy „de jó volna, ha...”, és akkor csörög a telefon, és azt mondják: 20 részes sorozat, Várkonyi Gábor rendezi, elvállalom-e? Igazán nagyon boldog voltam. Különben is, a pályán eltöltött ennyi év után azt hiszem, elmondhatom, hogy szerencsés ember vagyok. Sok szép és jó dolog áll mögöttem. Vannak pontok, amiket jelölök az életemben, ilyen volt Mesterházi: Pesti emberek című darabja, amit jó régen csináltunk Várkonyi Gáborral. És akkor telnek az évek, és felemeli a telefont, és újra találkozunk. Azt hiszem, akik ebben a szakmában egy nyelven beszélnek, ha nagy időközönként is, de mindig úgy találkoznak, mintha tegnap lett volna. A kapcsolat ugyanúgy működik, mintha nemrég találkoztunk volna. Ez a sorozat izgalmas kihívás számomra. Bár már a következő szezon színházi terveit dédelgetem magamban, azért nagyszerű, hogy a nyár a filmezéssel telik. Újfajta szituációt kell megélnem, egy gyógyszerésznőt játszom, aki alig felnőtté érett, makrancos kislányát egyedül neveli. Nagyon jó az is, hogy olyan kollégákkal találkozom, akikkel még sohasem játszottam. Közéjük tartozik Kozák András, Usztics Mátyás és sok tehetséges fiatal. Figyelem őket, Elkelt • Egv névtelen amerikai gyűjtő rekordösszeget fizetett csütörtökön Elton John (képünkön) lemezgyűjteményéért és John Lennon „I Am the Walrus” című számának kézírásos szövegéért. A londoni Sotheby’s ház árverésén az értékes lemezgyűjtemény 182 694 fontért kelt el. A bevételt AIDS-esek megsegítésére fordítják. Nehéz elhinni, pedig ott áll a Ki kicsodá-ban: 79. évében jár... Bár, ha az ember életútjára, pályája elképesztő vargabetűire, színészi csúcsteljesítményeire gondol, kétszer enynyi esztendős is lehetne. Szabó Sándorra, alighanem, tökéletesen igaz, hogy élete kész regény. Nem tetszeleg a regényhős pózában: karnyújtásnyira a 80-tól is vonzó férfi — sztárallűrök, nagyképűség nélkül. Sokat tapasztalt művész, bölcs köz- és öniróniával. Beszélgetőpartnernak is éppoly izgalmas, mint a színpadon, a filmen. Érdemes meghallgatni, amit mond, érdemes figyelni szavainak bölcsességére. — Mostanában divatos téma a színház; sokat beszélnek róla, de nem csinálják. S ha tőlem azt kérdezik, milyen a színházi helyzet, csak azt felelhetem: inkább helyzet van, mint színház... Úgy érzem, én már letettem a magamét az asztalra — most másokon a sor. Bár, hál’istennek, nincs okom panaszra, a tévé, a rádió ellát munkával. A színházak? Mintha leszoktak volna rólam. Pedig... Nincs keserűség a hangjában. Amikor fejével az utcai ablak felé int, nevet az arca, a szeme is. — Ha kiállnék ide, az erkélyre szavalni, elhiszi, hogy jókora tömeg verődne össze? Nem is rossz ötlet — kiplakátoznánk: „Délután 5-kor a Régiposta utcai ház erkélyén Szabó Sándor verset és monológot mond.” A tréfából hirtelen komolyra vált. — A háború végéig eljátszottam, megkaptam mindent a Nemzetiben, amit egy fiatal színész a művészet étlapjáról kiválaszthat magának. Németh Antal kiváló színpadi ember volt; 8 évig dolgozhattam együtt vele. Nagyon gyors volt a karrier, nem csoda, hogy akadtak, akik nehezen viselték el. Az államosítások idején Miskolcon kaptam szerződést, aztán mégiscsak jött a Vígszínház, ahol hangos, nagy sikerem volt Cyranóként. Akkor nem kaptam Kossuth-díjat —, mire mégis..., áldott emlékű feleségem, Bárczy Kató már nem élhette meg. Pedig mindig azt akartam, hogy ő legyen büszke rám. Régi képek, újságkivágások kerülnek elő — az Amerikában töltött két évtized relikviái. Szabó Sándor előbb a Broadway, majd a nyugati part vezető férfiszínésze — amerikai • Szabó Sándor társulatokban! Neve, képe ott a legnagyobb lapok címoldalán, kollégái, barátai világsztárok. Tudják-e itthon, milyen ünnepelt művésze lett az újvilágnak is? Hogy mit hagyott ott Várkonyi Zoltán hívására egy itthoni, harmadik újrakezdésért? — Ha egyszer elkészül életrajzi könyvem, talán azt a címet adom majd neki, hogy „Kelj fel, Jancsi”. Arról alig ejt szót, hogy neki sikerült az, ami keveseknek: (újra) próféta lett saját hazájában. Inkább azt említi, hogy kibékült az élettel, talán begyógyulnak a közelmúlt sebei — az imádott feleség elvesztése, egy rosszul sikerült késői kapcsolat nyomai... — A szerelem — külön világ, negyedik dimenzió. Én még ehhez is hozzászőttem idealizmusomat, szépség-álmaimat: Katival mindvégig szerelem volt az élet. Elmúlt —, s most már a szerelem kihullt mellőlem. De van mire visszagondolnom... Ismét a tréfa hullámhosszára vált. — Két fiam kint maradt Amerikában, ott születtek az unokáim. Amikor negyedszerre is „csak” fiú sikerült, lányunoka sehol, üzentem: megyek segíteni, csak szóljatok... — Most, hogy itt egyedül élek, fiatalokból építek családot magamnak. Nemcsák Károllyal, Rátóti Zoltánnal, Egri Katival, Gera Zolival, jó, ő kicsit öregebb fiatal, havonta összejövünk. Tűnődünk, beszélgetünk színházról, szerepekről. Szükségem van rájuk, nehogy elfelejtsek élni. • Piros Ildikó, amikor még Kecskeméten játszott. és egyszercsak az ember ráérez, hogy milyen jó ez a játék, hogy „másféle húron kell pendülnie”. Nagyon szeretek játszani. Minden nap játszom — a szónak nemcsak színészi értelmében. Otthon a férjemmel, Huszti Péterrel, meg a két felnőtt fiammal —-21 és 17 és fél évesek már! Kártyázunk, sakkozunk, kitalálunk bonyolult felírás játékokat. De a tenisz is remek játék, vagy bármilyen sport. Az olvasási élményekből azt is leszűrtem, hogy a nagy alkotók megőrizték játékos kedvüket, nemcsak Karinthyék, hanem sokan mások is. A játék frissít, konzervál, kikapcsol, feltölt, erőt ad. Most például az az őrületem, hogy szeretnék megtanulni gördeszkázni. De tavaly egy rossz teniszmozdulattól leszakadt a vállamban egy izom', és azóta a családom félt. „Mama, ezt már ne tanuld, nem való neked!” — mondják. És sajnos, igazuk van, mert én nem törhetem össze kezem-lábam-orrom, mi lenne velem akkor a színpadon? így a gördeszkázást valószínűleg föl kell áldoznom a színészet oltárán. László Zsuzsa Bili Clinton, a tízcentes zenész A TARTALOMBÓL 6. oldal Két cári gyermek 6. oldal Bocsánat, Madame! 6. oldal Tudományos híreink 6. oldal Új divat: Éva-kosztüm 7. oldal Főzzünk be! 7. oldal Borosta babarózsaszínben 7. oldal Keresztrejtvény 7. oldal A legrégibb írás Kínai régészek két ásatási helyen — Pekingtől délre és Jinannál — régi tárgyakat találtak, felületükön karcolt jelekkel. A gravírozott agyagcserepek, jadekövek és teknőcpáncél-darabok közt 7500 éves is akad. Ez arra utal, hogy az írás kialakulása Kínában kezdődött. Eddig a sumérokat tekintették az írás feltalálóinak: a sumér piktogrammok 5000 évesek. A most talált agyagba és jadéba karcolt 23 képszimbólum sokkal kiérleltebb, mint a sumér piktogrammok. LELKI POSTA Helyesbítés Ötsoros hír volt az újságban: egy autós elütött két kerékpáros fiatalembert. És most itt áll velem szemben a két fiú édesapja, és helyesbítést kér a hírre. Kéri: írja meg az újság, hogy a tassi Kis Gábor és Zoltán járt szerencsétlenül, akkor hajnalban, négy óra 25 perckor, az országúton, ahogy mentek be a üzemi gyakorlatra, merthogy ipari tanulók. És hogy már csak 400 méter volt attól, hogy leforduljanak a kövesútról, meg hogy: ha nem késnek három vagy négy percet, akkor most nem fekszenek még mindig a megyei kórházban élet-halál között. De hogyha túlélik, akkor sem lesznek soha teljes értékű emberek, olyan súlyosak a sérüléseik. Nézem az apa gyöngyöző homlokát, ahogy beszél a családjáról, hat gyerek, és a kettő, ott bent a kórházban, naponta jönnek meglátogatni, Tassról, és az sem lenne baj, ha úgy, ahogy, csak már otthon lehetnének. Hogy taníttatta őket. szakmunkásnak akarta, és most a kétség, mi lesz velük? Életben maradnak-e egyáltalán? S hogy azt is írjam bele, hogy fajszi lakos volt, aki elütötte az ő fiait, talán elaludt a volánnál, mert jött a nagybani piacról. és fáradt volt, ezért nem tudta elrántani a kormányt, ezért repült a két fiú árokba, hová? Jaj! Persze, a rendőrség, vizsgálja, de tegnap ez az ember elment hozzájuk, és...meg akarták kínálni kávéval, hívták be a sofőrjét is, de nem akart bemenni... Átveszem a papírt, a helyesbítés szövegével, s azóta ezen gondolkodom: mit lehet itt a helyére tenni? A sorssal perlekedni, méterekért, perceként, visszafordíthatatlan történésekért? Vagy leírni, ide, hogy aki olvassa, gondoljon arra, milyen tragédiát hozhat egy pillanatnyi figyelmetlenség? Vagy ami még ennél is szörnyűbb, milyen bántó a részvétlenség? Mert ennek az apának az is fáj, hogy ha már így megtörtént a baj, s a dolgok megváltoztathatatlanok, miért nem volt egyetlen megbánó szava sem annak az embernek? Nem tudok mit mondani, nem tudok mit írni. És nincs, aki itt és most helyesbítést adna. Nagy Mária
