Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-09 / 132. szám
1993. június 9., szerda 7 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Kivizsgálták annak a buszsofőrnek az ügyét, aki a közelmúltban állítólag tettlegességre vetemedett a kecskeméti, Rá vágy téri megállóban, a Kecskemét-Pécs járaton. A vizsgálat eredményéről Levélváltás rovatunkban számol be a Kunság Volán Rt. jogtanácsosa. A továbbiakban olvashatnak egyebek között a kiskunhalasi MÁV-alkalmazottak udvariatlanságáról, s megtudhatják azt is — válaszként egy levélre —, hány órahosszát kell tanulni valakinek ahhoz, hogy belgyógyász orvosként praktizálhasson. Egyéb témájú panaszos leveleknek is helyet adtunk mai összeállításunkban. Szeretnénk egy hét múlva is ugyanilyen változatos témájú levelezési oldalt összeállítani. Ezért kérjük, írjanak továbbra is. (A szerk.) LEVÉLVÁLTÁS A buszsofőr nem vetemedett tettlegességre Sztrájk volt, vagy valami más? Címünk: 6000 Kecskemét,Szabadság tér 1/A A Petőfi Népe 1993. április 21-ei számában Tettlegességre vetemedett a buszsofőr címmel olvasói levél jelent meg, B. I. aláírással. A levélíró a Kunság Volán Rt. buszvezetőjének, Diós Lászlónak a magatartását kifogásolta. Leírta, hogy április 11-én, húsvét vasárnapján a Kecskemét-Pécs közötti járatra a Rávágy téren nem vette fel őt és egy-két utastársát, annak ellenére, hogy a buszon üres helyek voltak. A hobbikertekhez akart utazni, de a buszvezető, sértő kijelentések után, lelökte a járműről, amit Papp János is látott. Az ügyben társaságunk igazgatója vizsgálatot rendelt el, amit lefolytattunk. Időközben három, általunk nem ismert személy reagált a Petőfi Népében megjelent olvasói levélre. Meghallgattuk lakásán a panaszos által tanúként megjelölt Papp Sándor urat is (nem János, mint B. I. megnevezte), aki semmiféle tettlegességről nem tudott, s kizárólag annyit közölt, hogy a buszvezető őt sem vette fel, annak ellenére, hogy szerinte is volt üres hely. Az említett levelek és a meghallgatott harmadik utas elmondása alapján egyértelműen bizonyítható, hogy valamennyi ülőhely foglalt volt a buszon, így további utast felvenni nem lehetett, mert az e típusú, Ik. 386. gyártmányú autóbuszon kizárólag 44 ülő utas szállítható, álló utas nem. Tehát szabályszerűen járt el gépkocsivezetőnk, amikor a járatra a hosz- szabb távra utazókat, az elővételi jeggyel rendelkezőket vette fel, hiszen a hobbikertbe igyekvők más járatot is igénybe vehettek. A panaszos B. I. társaságunkhoz is írt levelet, lényegében hasonló tartalommal. Neki mint volt MÁV-főfe- lügyelőnek, igazán tisztában kell lenni a közlekedési rendszabályok betartásának fontosságával, melyek nemcsak a közlekedésben dolgozók részére kötelezőek, hanem az utasok biztonságát is alapvetően szolgálják. Egyszóval, megállapítottuk, a panaszos nem a valóságnak megfelelően adta elő a történteket, vélt sérelme miatt nemcsak Diós László dolgozónkat, hanem társaságunkat is rossz fényben tüntette fel, alaptalanul. Dolgozónk semmiféle mulasztást nem követett el, az előírt szabályok szerint járt el. B. I. az új demokráciára hivatkozva kifogásolta és nevezte önkényesnek az eljárást. Véleményünk szerint a demokrácia nem azt jelenti, hogy bárki is megalapozatlan, valótlan állításokkal csorbíthatja mások jó hírnevét, becsületét. Dr. Rónai Miklós jogtanácsos Kunság Volán Rt. A beteg nyűg a társadalom nyakán Az elkeseredettség, a kilátástalan- ság és a harag íratja velem ezt a levelet. Nagyon sok család van a miénkhez hasonló helyzetben. Tizenhét éves gyermekemről 1989-ben kiderült, hogy gyógyíthatatlan vesebeteg. Negyedik éve járunk vele Szegedre, a gyermekklinikára. Gyógyulása reménytelen, két-három hónap múlva dializálni kell, ami azt jelenti, hogy kétnaponként reggel 6 órakor mentővel elszállítják és este 9-10 órára kerül haza. Ugyanis a mi lakóhelyünk és Szeged között, oda-vissza, 280 kilométer az út. Gyermekem az idén, levelezőn, elvégezte a gimnázium második osztályát. Csodálom akaratát, lelkierejét. Hogy könnyítsék helyzetén, úgy gondoltam — én naiv szülő! —, hogy áthozom Kecskemétre, mert itt egyedül is el tudna járni kezelésre. Vállaltuk volna azt is, hogy megtanuljuk a hasi dializálást. Ezért megkerestük a kecskeméti dializáló vezető főorvosát, aki nagyon megértőén arra kért, hogy legyünk türelemmel, amíg az átvétellel kapcsolatos feltételeket nagyon pontosan leegyezteti. Sajnos, hiába...Sajnálattal hozta tudomásunkra, hogy a gyereket nem tudja átvenni, mert nincs elegendő személyzete, gépe és a hasi dializá- láshoz szükséges segédeszközök megvásárlásához pénze. így hát gyermekem életben tartásához más út nincs, mint a kétnaponkénti mentőzés Szegedre. Ezzel elvágják előtte azt a lehetőséget, hogy betegsége ellenére tanuljon, s hogy tartósabb kapcsolata legyen egykorú társaival. Kíváncsi lennék arra a felnőttre, aki ilyen körülmények között képes lenne tanulni. Mindannyian halandók vagyunk. Vajon mi történik vele, ha mi már nem leszünk, s neki nem lesz szakmája? Hogyan, miből tartja el magát? Az ilyen esetek szégyenei a társadalomnak, a beteg ember ma csak nyűg a társadalom nyakán. Hát nem az lenne a jobb és gazdaságosabb, ha a mentőszállítások költségeit a dializáló állomások korszerűsítésére fordítanák, még ha ez milliókba kerül is? Nem lenne megnyugtatóbb az ilyen nagybetegeknek, ha lakóhelyükhöz közelebb kezelnék, s így nem fosztanák meg őket a tanulástól, a mindennapi élettel való, megszokott kapcsolattartásoktól? Mi, szülők, úgy érezzük és gondoljuk, hogy ha valaki fiatal és beteg, joga van az emberibb élethez. Levelem közlését azért kérem Önöktől, hogy döbbentse rá az ember iránti felelősségre mindazokat, akiknek kötelessége dönteni az ilyen kérdésekben. Ne csak frázisokat pufog- tassanak az emberi értékről! Horváth Gyuláné Ladánybene, Dózsa Gy. u. 2/a. NAPJAINK HUMORÁBÓL Május 29-én reggel sokan azt hittük, hogy újabb vasutassztrájknak vagyunk szenvedő alanyai, amikor — Budapestre utazván — a 7.15 órakor induló vonat sehogy sem akart elindulni. Bátorkodtam tudakozódni az indítást megkísérlő piros sapkás hölgy tiszttől, hogy netán megint vasutassztájk van, vagy mi más miatt nem indulunk? Nagyon tömören, szabatosan és magyarosan adta meg a választ: Nincs sztrájk. Semmi több...Tényleg, minek is a fölösleges szószátyárkodás. Ezek után azon tűnődöm, szabad-e eltűnődnöm azon, hogy ki kiért van: én élek-e az ő fizetésükből, vagy ők élnek az én általam és a többi utazó által befizetett menetdíjakból? Tehát, amennyiben az állomásfőnökség szolgálattevő tisztje valamilyen okból nem tudja elindítani a vonatot az előírásos időben — mert például nem fizették ki időben a villanyszámlát és a Démász nem ad áramot, vagy esetleg defektet kapott a mozdony bal hátsó kereke és azt kell beragasztani — és kerek 40 percet vesztegel a szerelvény, mondjuk éppen a kiskunhalasi vasútállomáson, nem illenék-e a viteldíjat fizető, nagyérdemű közönséget valamilyen formában tájékoztatni a fennálló helyzetről? Legalább valami reggeli mesét elmondani... Nem tudom, a jegykezelő kalauznak van-e felhatalmazása az ilyen és hasonló esetre, ugyanis ilyen megnyilvánulását nem tapasztaltuk. Ha már sem a kalauz, sem a szolgálat- tevő tiszt nem ad felvilágosítást, akkor miért nem közöl valamit az utasokkal a hangosbemondó, amely a vonatok érkezésekor oly szorgalmasan ismételgeti, hogy Kiskunhalas—Kiskunhalas. Most olyan süket volt, mint az ágyú! Tudomásul vesszük, hogy a MÁV elfogadhatóan indokolt okokból megszüntetett 196 vonatjáratot. Tudomásul vesszük, hogy nem a legmegfelelőbb a szerelvények műszaki állapota, s azt is, hogy a MÁV-dol- gozók nem tartoznak a bérezés csúcskategóriájába, ám mindezek ellenére kérjük a vasút igen tisztelt illetékeseit, hogy ők is vegyék tudomásul, nekünk, utasoknak a befizetett menetdíj ellenében nemcsak az utazáshoz van jogunk, hanem ahhoz is, hogy akadályoztatás esetén tájékoztassanak bennünket a körülményekről. Sajnálom, hogy az említett napon, 10.25 órakor, amikor vonatunk befutott a Józsefvárosi pályaudvarra, az illetékesek nem hallották az utasok szájából elhangzott véleményeket, jelzőket, megjegyzéseket. Ezeket itt nem merem leírni. Arra viszont mindannyian nagyon kíváncsiak lennénk, miért kellett ennek a vonatnak 40 perces késéssel indulnia és érkeznie? Tisztelt MÁV! Ehhez jogunk van, még így utólag is. Darányi Károly Kiskunhalas, Pf.: 5220. 1 Neked adom a lányomat és a fele Daciámat! Tőserdei szúnyoginvázió Tavasz közepétől ősz végéig köztudottan rettegésben tartják az embert a szúnyogok, ezek az apró, dön- gicsélő, élősködő rovarok. Azaz, csak voltak aprók, mert mostanságra jólétükben már akkorára híztak, mint a jól fejlett szitakötők. Különösen a vízparti helyeket kedvelik. Nekünk is ilyen helyen gyűlt meg velük a bajunk. Egyik hétvégén négyesben lementünk Tőserdőre, mivel ott van nyaralónk. Napközben a perzselő meleg elől behúzódtunk az épületbe, de estefelé kimerészkedtünk. S ekkor kezdődtek a bajok! Méhrajként támadtak ránk a szúnyogok, s képtelenek voltunk megszabadulni tőlük. A bokám három napon át tartó, göm- bölyded formát kapott. S mi van akkor, ha valaki pici gyerekkel látogat a Holt-Tiszához? Napközben a meleg, este pedig a szúnyogok miatt lehetetlen kimozdulni a házból. A szúnyogok ellen itt a lakiteleki önkormányzatnak kellene tenni sürgősen valamit, mert ez az állapot nem tartható tovább! Eléggé sok adót bekasszíroznak az üdülőtulajdonosoktól, hát akkor erre is jusson belőle! H. B. Kecskemét Autósügyekhez Nagyon egyetértek a Kérdések autósügyekben című, június 2-án megjelent levél írójával. Miért nincs jogom eldönteni, hogy használjam-e az övét, hiszen ezzel nem ártok autóstársaimnak? A világítással kapcsolatban téves az a tájékoztatás, hogy minden lakott területen kívüli részen használni kell a lámpát. Csak az autóutak és a főútvonalak lakott területein kívül kell világítani. Nem elég napi 8-10 órát levezetni úgy, hogy a napfény elvakít, hanem még a nagy erejű lámpák — sokszor fényszórók - fényeit is el kell viselni. De ha már világítani kell, akkor emeljék fel 100 kilométerre a megengedett sebességet. S ha módosítanak a szabályokon, megkérdezhetnének olyan embereket is, akik 20-25 éve járják az utakat és nem az asztaltól dirigálnak. A büntetésről pedig annyit, hogy a betörőket vagy más bűnözőket hovatovább nem marasztalják el olyan súlyosan, mint azokat, akik az övét vagy a világítást nem kapcsolják be. Nem mindenki szórakozásból autózik, hanem azért, mert a napi munkáját végzi. Inkább azt kellene elérni, hogy a kerékpárokat, lovas kocsikat világítsák ki. Tisztelettel: Szabó József Kecskemét, Liszt F. u. Köszöni egyesületünk A Mellműtöttek Bács-Kiskun Megyei Egyesületének tagjai köszönetét mondanak a Petőfi Népének és a Kecskeméti Televízió szerkesztőségének, amiért havonta közük klubösszejöveteleink időpontját. Ugyancsak köszönjük a City Busz Bt. igazgatójának, Simon László úrnak, hogy egyesületünk részére június 3-án térítésmentesen autóbuszt biztosított szarvasi kirándulásunkhoz. Hasonló támogatást a jövőben is szívesen elfogadunk bárkitől. Mellműtöttek Egyesülete Szerkeszti: Rapi Miklós A belgyógyász és a Kalmopyrin Erdősi Imre, A természetgyógyászok védelmében címmel megjelent levelében feltett kérdésére (Petőfi Népe, 1993. jún. 2.) szeretnék röviden válaszolni. Erdősi úr cáfolja, hogy a természetgyógyászok kétnapos tanfolyamok alapján kapnak oklevelet. Ő maga, mint írja, 80 óra tanfolyamot végzett és 400 óra tanulás áll mögötte, s kérdezi, hogy egy belgyógyász hány óra tanulás után írhatja fel a Kalmopyrint? Nos, én vettem a fáradságot és kiszámítottam. Érettségi után kemény felvételi vizsgán kell megfelelnie biológiából, kémiából, fizikából. Ha bejutott az orvostudományi egyetemre, hat éven át reggeltől estig, 21 600 órán át (a két hónap vakációt leszámítottam és félnapokkal számoltam) előadásokon, gyakorlatokon, szemináriumokon vesz részt, a hétvégéket és az éjszakáinak egy részét tanulással tölti, mert másképp nem jut vaskos könyveinek végére. Ha minden szigorlatán (egyebek között dietetikán, fizikoterápián, vízgyógyászaton, növény gyógy szertan-fizikoterápián) megfelel, melyek az orvostudomány szerves részét képezik, államvizsgát tehet és orvosi diplomához jut. Ezután, 13 ezer forintos fizetéssel, belgyógyász gyakornokként, 54 hónapot, azaz 18 500 órát tölt további tanulással, gyakorlással, hogy egy nagyon szigorú követelményrendszerű belgyógyászati szakvizsgát tehessen. Ezután legalább ötévenként kötelező szaktovábbképzésen kell részt vennie. Ezenkívül hetente több magyar és idegen nyelvű szaklapot olvas el, hogy eldönthesse, betegének éppen a Kalmopyrin a legmegfelelőbb gyógyszer. Tisztelettel: Dr. Kozma L. György vezető főorvos Kiskőrös, Tüdőgondozó Intézet Ilyen vízben fürödtünk, mostunk fogat (Június 3-án délelőtt egy üveg vizet, mellette egy levelet találtam szerkesztőségi asztalomon. A víz zavaros és fekete üledékes volt. Bármikor megtekinthető. A kísérő levelet az alábbiakban adom közre. R. M.) Kecskeméten, a Lóverseny utcai tízemeletes házban tegnap délután (jún. 2., 17 óra) óta mostanáig, e levél írásáig (jún. 3., 7 óra) ilyen víz folyik a hideg- és melegvizes csapokból. Eleinte még sötétebb volt, de akkor még élt a remény bennünk, hogy hamarosan letisztul. Ilyen vízben fürödtünk, mosogattunk, mostunk fogat, de az ízére már nem voltunk kíváncsiak, nem mertünk inni belőle. Az éjszaka folyamán nem javult a helyzet, öt óra óta folyatom a csapot, de csak ezt a vizet kapom. Ezért vajon mennyit kell majd fizetni? Vajon értékcsökkent áruként számolja majd el a vízmű vállalat? A mérgelődés, dohogás közben ezen gondolkozom és mindezt kérdezem a vízszolgáltatótól, lakótársaim nevében is. Különféle meggondolások miatt csak zárójelben írom meg Önöknek a teljes nevem és címem. T. F.-né Kecskemét, Lóverseny u. Még mielőtt privatizálnának... Öttagú családommal Kecskemét városközpontjában laktam valamikor. A lakásom kisajátították, s az Akadémia körúton kaptam helyette kétszobás tanácsi lakást, de nem szociális alapon, mert házigazdámmal 40 ezer, velem 13 500 forintot fizettettek a magasabb komfortfokozatért. Azóta is fizetem az állandóan emelkedő, magas lakbért. Szeretném az illetékesek figyelmét felhívni ezekre a pénzösszegekre, még mielőtt privatizálnának. A lépcsőházra 23 éve egyetlen ecsetvonást sem tettek, vakolat nincs a ház oldalán, s a fűtések emiatt többe kerülnek. Azok az urak, akik a bársonyszékekből irányítanak, ha a múlt rendszert nem tizenévesen élték volna meg, bizonyára másképp értékelnék a szerencsétlen kisemberek véleményét, helyzetét. Hogyan lehet 60 százalékos eladást emlegetni? Hiszen Budapesten sem ilyen összegekért privatizáltak, pedig ott a villany, víz, gáz szolgáltatásának az értéke nem egyenlő a kecskemétivel. Vagy úgy gondolják, hogy itt milliomosok az emberek? Kérjük, nézze meg az ön- kormányzat, hogy milyen összegért keltek el a honvédségi, tiszti lakások a Rávágy téren vagy a Küküllő utcában...! Ha mégis rászánom magam és megveszem ezt a lakást hitelekből, akkor még a közös költség magas összege is terhel.Csak azt látom, hogy sem a múlt, sem a jelen nem tesz semmit azért, hogy a szívinfarktusig ne jussunk. Tisztelettel: Nagy Lajos Kecskemét, Akadémia krt. 36. Egy kis üzleti történet A Kéttemplom közi utcában, a Ví- dia (szak?)üzletben kértem BASF-90-es magnókazettát. Többször vettem ott ebből a típusból, ugyanis 40-60 forinttal olcsóbb a többinél, viszont a minősége nem marad el azokétól. Kértem, de az eladó hölgy sajnálkozva közölte, hogy sajna, elfogyott. Az üzletből távozva, a kirakatát nézegetvén, felfedeztem ott kb. 30 darab BAFS-90-es kazettát. Erre visszamentem, s az előbbi eladónak kissé érdes hangon adtam tudtára az általam látottakat, mire egy másik eladó gyengéd szavakkal mentegette őt, mondván, a sok vacaktól nem láthatta a kollégina, hogy van még ezekből is (mármint az olcsókból). A kegyelemdöfést aztán a pénztároskától kaptam, aki azzal vigasztalt, hogy „ez legyen a legnagyobb baja”! Mármint nekem! Az esetet még azon melegében elmondtam egyik barátomnak, aki 30 éven át vezetett egy üzletet. Mintha megcsípték volna, akkorát „ugrott” s szinte kifakadva megjegyezte, kutya kötelességük lett volna elnézést kérniük balkezes kollégájuk tévedéséért. Ruzsonyi Gábor Kecskemét, Halasi út 3. FOGADÓÓRÁK Ahol az ügyfél nem fontos Mazák János szakmérnök (Kecskemét, Pákozdi csata u. 20.) nem a legrózsásabb hangulatban adta elő az alábbi történetet: — Pontosan tíz éve, amióta vállalkozó vagyok, az OTP kecskeméti, Szabadság téri fiókja kezeli pénzügyeimet. Most mégis úgy döntöttem, hogy elválok ettől a pénzintézettől. Több okom is van rá. Előfordult, hogy megkérdezésem nélkül áthelyeztek egy új, Széchenyi városi fiókba, új számlaszámot adtak, s így természetesen minden partneremet értesíteni kellett, hiszen a számlaszám minden vállalkozással kapcsolatos okmányra rákerült. Áz OTP a kapcsolat köztem és a munkát végeztetők között. Aztán, néhány hónap múlva, visszahelyeztek a Szabadság térre, ismét új számot kaptam, új szerződést kellett kötnöm. Aztán jött a java. Pénzt akartam felvenni, ám az ügyintéző észrevette, hogy lejárt a személyazonossági igazolványom. írásban nyilatkoztam, hogy 15 napon belül megújítom. Most ismét pénzt kellett (volna) felvennem, még a 15 napos határidőn belül, de megtagadták. Kerestem az igazgatót, a helyettesét, végül egy osztályvezető jött velem az ügyintézőhöz. így sem lett pénzem. Az ifjú ügyintéző valósággal megszégyenítette főnökét előttem, úgy beszélt vele. Azon töprengek, vajon a számlámra befizetőktől is kémek igazolványt, vagy csak azoktól, akik évtizede náluk tartják a pénzüket? Sei— Kié a kerékpárút? Tóth József kecskeméti olvasónk (Bocskai utca) arra kérte szerkesztőségünket, hívjuk fel azok figyelmét, akiket illet: motorkerékpárral tilos a közlekedés a kerékpárutakon. Tóth úr a Szolnoki úti gyalogos- és kerékpárúton biciklizik naponta hobbikertjébe, s állandóan attól kell rettegnie, hogy elüti valamelyik vad motoros. Ráadásul a diszkont áruháztól a repülőtérig olyan keskeny bicikliút, hogy szinte előzni sem lehet, mégis előfordul még itt is, hogy egymás mellett robog két motoros, teljesen leszorítva a gyalogjárókat, kerékpározókat. (Olvasónk kérésének eleget teszünk, ám — őszintén szólva — nem hiszünk abban, hogy azok a motoros legények, akik az országutat szándékosan összetévesztik a kerékpárúnál, hajlandók megszívlelni intelmünket. Talán eredményesebbek lennének a gyakoribb rendőrségi ellenőrzések a Szolnoki úton és másutt is, A MÁV válaszol A Német Istvánná kiskunfélegyházi olvasójuk Nyugdíjas-javaslat című, május 26-án megjelent levelére az alábbiakat válaszoljuk. Az úgynevezett szociálpolitikai kedvezmények (nyugdíjasok, tanulók, közalkalmazottak, nagycsaládosok, stb. utazási kedvezményei) igényjogosultsági körét, felhasználásának feltételeit nem a vasút, hanem a kormány határozza meg. Jelenleg a 13/199 LA. 18. sz. Kormányrendelet szabályozza. Ettől sem az igénybevevő, sem a közforgalmú közlekedési vállalat nem térhet el. Karacsi János MÁV-osztályvezető
