Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

6 HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. június 12., szombat SIKERREL ZÁRULT EGYÉVES FŐZÉSI VETÉLKEDŐNK A PN-Parti mérlege: ezerötszáz vendég A háziasszonyok meglepték a mesterszakácsokat Kilenc versenyző került be a PN- Parti főzőversenyének döntőjébe, ezért is választottuk helyszínül a fel­sőlajosi új Tanyacsárdát, ahol hat­száz vendéget tudnak asztalhoz ül­tetni, s ennek megfelelő méretű a konyha is. Bányászi Mihályné (Ke­cel), Dányi Éva (Kecskemét), Scho­ber Andrásné (Kecskemét), Vajda Márta (Szalkszentmárton), Hegedűs Lajosné (Tiszakécske), Kohl Jó- zsefné (Baja), Szász Istvánná (Kecs­kemét), Purgyik Ilona (Lajosmizse) és Kis Jánosné (Ágasegyháza) vehet­tek részt a döntőn. Mint elmesélték, nagy izgalommal készültek a nagy együttfőzésre. Királyi vendégei is voltak egyéb­ként ez alkalommal az új Tanyacsár­dának: II. Erzsébet angol királynő és családtagjai. Igaz, csupán csak nagyméretű, színes képeken. E meg­jelenítésüknek az volt az indoka, hogy az esten azt az ételsort szolgál­ták föl, amelyet a királynő ittlétekor a Göncz Árpád köztársasági elnök és a többi magyar vezető tiszteletére adott díszvacsorára főzetett meg. És ugyanazok a szakácsok készítették el, akik Erzsébetnek is rendelkezé­sére álltak: a fővárosi Atrium Hyatt konyhaművészei, Lukács István há­romszoros Oscar-díjas mestersza­kács vezetésével. Lazac volt tejszí­nes tormával, derített gulyás erőleves követte, rozmaringos báránysült volt a harmadik fogás, mogyoróburgo­nyával, s parféfantázia zárta a sort. A főzőverseny-sorozat résztvevő­inek sem kellett szégyenkezniük: Garaczi János, a Tanyacsárda kony­hafőnöke, Venesz-díjas mestersza­kács, Szakái László, a több szakács- könyvet kiadott vadkerti vendéglős és Gonda József, a kecskeméti Zöldfa szakmai berkekben ugyan­csak elismert tulajdonosa egybe­hangzóan állítják: zsűrizéseik alkal­mával minden egyes partin meglep­ték őket az asszonyok valamivel, amit ők, a profik sem ismertek. Mit főzött Vajda Márta, a szalk- szentmártoni zenetanár, aki első lett, s megnyerte a Petőfi Lap- és Könyv­• A zsűri kóstolt és kérdezett a versenyzőktől. Képünkön Schóber Andrásnét vizsgáztatják. kiadó fődíját, a hatvanezer forintos konyhabútort? Bújtatott gombóc Márta így mondta el a recepteket: egykilogrammbármilyenhúsbóljóízű, sűrű pörköltet főzünk, hagymá­val, zöldpaprikával, paradicsom­mal. Ledaráljuk a húskockákat, íze­sítjük kevés borssal, sóval, majorán­nával. A levét felszaporítjuk fél liter forralt tejjel. A darált hússal megtölt­jük a krumplis tésztából készített négyzeteket, gombóccá formáljuk és a forró, tejes pörköltszaftba belerak­juk. Körülbelül háromnegyed óráig „főzzük” a sütőben jénai tálban vagy cserépedényben, 180 fokon. Utána egy kefirt és egy tejfölt rálocsolunk, gyengén rázogatva a tálat, összeke­verjük, megszórjuk reszelt füstölt és trappista sajt keverékével, s még tíz percig sütjük. Az edényben tálaljuk. Süllő paplan alatt A győztes másik versenyétele: ki­sebb szeletekre vágott, filézett süllőt, pontyot vagy busát besózunk, liszt­ben megforgatunk, bő olajban vilá­gosra sütünk. Leöntjük róla az olajat. Hat tojásból, apróra vágott petrezse­lyemből, három gerezd préselt fok­hagymából, sóból, borsból készült „paplant” sütünk rá lassú tűznél, óva­tosan alánytilva mozgatva, hogy mindenhol kellően átsüljön. Kivajazott edénybe uborkagyalu- val szelt burgonyát rakunk, körülbe­lül egy kilót. Megsózzuk, egy mok­káskanál kaukkfűvel meghintjük, egy deci tejszínnel meglocsoljuk. Forró sütőben puhára pároljuk, tíz deka vegyes sajtreszeléket olvasz- tunk-pirítunk a tetejére a végén. Egy salátástálat kibélelünk zöld salátalevelekkel. Köralakban befelé haladva körberakjuk paradicsom, uborka-, retekkarikákkal, a közepére reszelt sárgarépa kerül. Megszórjuk zöldhagyma-karikákkal, paprikasze­letekkel, kaporral. Kicsit megsózzuk, iríeglocsoljuk citromlével, rriégszór­juk kevés fehérborssal és frissen saj­tóit olívaolaját spriccelünk rárRög- tön fogyasztjuk. Duci Dönci búcsúzik játékunk, a PN-Parti, avagy recept­cserebere jelképe, Duci Dönci bú­csúzik. Tavaly nyáron támadt az ötletem, hogy lapunk asszony és leány olva­sóinak játékot kellene indítani. Talán örülnének, ha egyszer a nyilvánosság által rangot kapna a munka, amely otthon naponta rájuk vár: a főzés. Amit lehet igazán nagyszerűen, a család, a baráti kör nagy-nagy örö­mére csinálni. így kezdődött el játé­kunk ősszel a receptcsereberével. A megye jóhírű vendéglőinek fogásait Duci Dönci ajánlotta naponta, cse­rébe jöttek olvasóink kedvenc ételei­nek leírásai. És a levelekben számos elismerő, köszönő sor is érkezett, amiért ezút­tal a háziasszonyoknak igyekszünk kedvükben járni. Némi túlzással azt is mondhatnám, a levelek egyike— másika vallomásértékű volt, olyan őszintén szólt az asszonyi köteles­ségről, a főzésről. Mert felemelő a pillanat, amikor a feleség, anyuka, a leány az asztal körül várakozó család elé teszi a gőzölgő, ínycsiklandó ételt. Nos, múlt szombaton a receptcse­reberét követő, március 5-től idáig tartó főzőverseny-sorozat is véget ért a felsőlajosi új Tanyacsárdában. Visszatekintve az előző helyszí­nekre: a keceli Fürtösre, a soltvad- kerti Szakál-vendéglőre, a kiskőrösi Vén Diófára, a szalkszentmártoni Kurta csárdára, a tiszakécskei Borvi­rág csárdára, a bajai Duna Szállóra és a kecskeméti Zöldfára — sok mosoly­gós arcot láttam, versenyzőkét és vendégekét, ezeken a partikon. Re­mélem, aki egyik vagy másik minő­ségben megtisztelte lapunkat és a partner vendéglőt jelenlétével, nem bánta meg. Aki mégis, attól elnézést kér a játék kitalálója és szervezője: A. Tóth Sándor '• A díjat dr.-Lovas'Máméi hősreriesztő adta át. Nem csak a zenében találja meg a harmóniát A magyar csapat kapitánya Sztár a maga szakmájában Lukács István. Világjárt, három Oscar-díjat gyűjtött be szakácsvilágversenyeken. Ez a legmagasabb elismerés, s ilyen rajta kívül csak egy embernek van Magyarországon. Jó ideje ő a magyar szakácsválogatott kapitánya, mond­hatnánk azt is: ő a szakma Puskás Öcsije. Ez még illik is hozzá, mert nagyon szereti a focit. Sőt, hajdan maga is szeretett volna jó focista lenni. — Az munkált bennem mindig, hogy amit csinálok, azzal másoknak is örömet tudjak szerezni - vallotta Lukács úr, mintegy a nagy sikerei magyarázataként, amikor a döntőn félrehúzódtunk vele egy kis beszél­getésre. Az a véleménye, hogy még az ő színvonalán sem szabad senki­nek bezárkózni, nyitottnak kell lenni, mert mindig tanulhat az ember vala­mit. Például a PN-Partikon, ahol nagyszerűen főző asszonyok jöttek össze. A döntőn mindenki remekül szerepelt. — Miklós Bálint, Walter Endre, Tárgyik Sándor...- sorolta Lukács A színek művésze • Bozsó János. A döntőn a tombola fődíját, egy gyönyörű képet Bozsó János festő­művész ajánlotta fel. Vajon a színek és a formák mesterét mi hozta el a rendezvényre és mi indította erre a nemes felajánlásra? István azokat, akiktől sokat tanult. Élete egyik fontos állomása volt, amikor két évi rotterdami munka után hazajött, s előbb Budapest egyik új szállodájának konyhafőnöke lett, majd pedig ő nyitotta meg a kecske­méti Áranyhomok Hotelt. A konyhafőnök rangban hol he­lyezkedik el a vendéglátás hierarchi­ájában? Külföldön a nagy szálloda- láncoknál a negyedik a ranglistán, de kulcsszerepe van. Még az ilyen re­cessziós időkben is a legtöbbet teheti a cégért a vendégek megtartásával, vonzásával. Lukács István idén év elején Los Angelesben a Clinton családnak is főzött, továbbá Rockefellereknek, a rögbidöntő alkalmából. A PN-Parti döntőjére is szívesen eljött, nagyra értékeli a Tanyacsárda munkáját, és tetszett neki a játék, az ötlet. Az a vé­leménye, hogy más megyékben is kellene ilyen versenyeket szervezni. A magyar népi szakácstudomány rengeteg értékét lehetne felszínre hozni és talán megmenteni a feledés­től. — Részben az, hogy ha a közös­ségnek és az embereknek örömet le­het okozni, én mindig szoktam segí­teni. De személyes okom is volt, hi­szen a csárda tulajdonosa, Gömöri Ferenc régi jó barátom. A csárdát dí­szítő néprajzi anyagok, és festmé­nyek is az én adományaim. Egészen más hangulata van egy ilyen dekorá- ciójú étteremnek, hiszen az emberek így ebéd közben a képeket nézve kö­zelebb kerülnek a művészethez. — A festőművész hogyan értékeli a gasztronómia művészetét? — Amit én csinálok, az kevésbé életszükséglet. Ezzel szemben a gasztronómia, pontosabban az étke­zés, az minden embernek igénye. — Mi a felajánlott kép témája és mennyiben célzatos ez a témaválasz­tás? — A kép egy kora tavaszi reggelt ábrázol és annyiban van szimbolikus jelentése ennek a választásnak, hogy Feri barátom vállalkozása is kezdete valaminek, mint a tavasz, és remé­lem, hogy munkálkodása sikeres lesz. B.E. A szalki csárdás büszke Büszke vagyok Vajda Márta sike­rére. Le a kalappal... — mondja Mi- zsei János mesterszakács, szalk­szentmártoni alpolgármester, a Kurta csárda tulajdonosa. Vajda Márta az ő csárdájukban rendezett PN-Partin ért el első helyezést, s így nyerte el a jo­got a döntőn való részvételre. Igen jó hangulatú volt a szalki est. Mizsei úr gavallér volt vendégeivel: tisztelet­ből adta nekik a vacsorát, sőt, saját főzésű sörével is megkínálta a népes társaságot. — A neves zenetanámő sikere jól bizonyítja, hogy mi a haszna az ilyen versenyeknek. Tanulni — szóra­kozva. A PN-Parti győztese a profik­nak is újat tudott nyújtani. Valami olyan eredeti megoldás volt a papri­kás-kapros szósz és a húsos gombóc, amely a családjában szakácsról sza­kácsra, anyáról anyára öröklődött to­vább. Most pedig eljutott a nyilvá­nosságba. Mi ott, Szalkszentmártonban szí­vesen idézzük föl a verseny nálunk rendezett fordulóját. Nemcsak szá­munkra emlékezetes az áprilisi mű­soros est, hanem az akkori vendége­ink is többször szóba hozták már az­óta, hogy ilyen rendezvényekre más­kor is eljönnének. Találkozhattunk a szerkesztőség mukatársaival, és ügyes háziasszonyok ételköltemé­nyeit is megismerhettük. Barátságok és kapcsolatok szövődtek, elbeszél­gethettünk a világról. A gasztronó­mia igazi adománya az ízek élvezete mellett éppen ez. Köszönöm a Petőfi Népének... (f.p.j.) A főzőverseny győztese egy szalkszentmártoni zenetanámő, Vajda Márta, két nagylány fiatalos külsejű, víg kedélyű édesanyja. A versenyt mindvégig vidám és hasz­nos játéknak tekintette. Főzési szo­kásainak egyik alapelve a gyorsaság. — Mivel minimális szabadidővel rendelkezem, csak praktikus ételeket főzök. Elsősorban olyanokat, ame­lyekhez nem kell sütő. — Honnan vannak a receptjei, van netán valami titkos szakácskönyve? Szakácskönyvem van vagy ötven, de még soha egyikből sem főztem. Nálunk gyermekkoromban általában édesapám főzött, rengeteg finomsá­got tanultam tőle. Aztán amikor férj­hez mentem, apósoméknál laktunk, nekik nagyon nagy családjuk volt, néha 22-24 személyre kellett főzni. Ilyenkor én is besegítettem. Tőlük tanultam a franciás ételek készítési módját. De nagyon színes e tekintet­ben a fantáziám, mert ha elolvasok valahol egy receptet, rögtön az jár az agyamban, hogyan módosítanám, ízesíteném. — Mit gondol, a zsűri milyen szempontok szerint értékelt? — Szerintem az ízeket vették dön­tően figyelembe, na meg az eredeti­séget. Á krumplis gombóc hússal olyan egyedi étel, aminek a receptjé­vel még egyetlen szakácskönyvben sem találkoztam. — Hasznos volt Önnek ez a játék? — Rengeteg új receptet tanultam. Láttam, mások hogyan dolgoznak, na és persze, a végeredmény sem el­hanyagolandó szempont. Ráadásul ezzel a győzelemmel az örömöm megháromszorozódott, hi­szen a lányom tegnap volt 22 éves, az igazgatónőm a 20 éves tanári munkásságom ünnepén bejelentette, hogy támogat egy pianinó megszer­zésében. Egyszóval, ez a győzelem már a sikerek koronája. Baráth Edit Szeretne nyomozó lenni Virtuóz kécskei citerások A PN-Parti döntőjének legfiata­labb versenyzője a Lajosmizsén élő, 19 éves Purgyik Ilona, aki olvasva lapunkban a játékra hívást és bízva sok önálló ötlet alapján készített étel­remekében, jelentkezett a versenyre. Igen fiatalon — 14 éves korában — megtanult főzni, mivel tanyán lakott a szüleivel, más szórakozási lehető­ség híján a konyhaművészetben pró­bálta ki fantáziáját. Sok-sok órát töl­tött a konyhában a tűzhelynél. Pró­bálgatta egy-egy főzés alkalmával hogyan változik az étel íze, ha ezt vagy azt az alkotó elemet kihagyja vagy beleteszi. így vált lassan szen­vedélyévé a főzőcske. A versenyen készített specialitása a sem nem főtt, sem nem sült burgo­nyás csirke volt. Azt is megtudtuk még^ az ifjú hölgytől, hogy a külön­böző étkek kiötlése számára csak hobbi. Igazi vágya, hogy nyomozó lehessen. Ezidáig ugyan még nem si­került a terve, de nem adja fel. Elha­tározása szilárd: ne csak a forró tűz­helyek, hanem a forró nyomok főnö­kasszonya is legyen. —h—t Vidám estek voltak a PN-Partik, a döntő is. A kecskeméti színház nép­szerű művészei, Csombor Teréz, Harmath Albert, Vitéz László, Nagy Árpád az operettirodalom örökzöld­jeivel ezúttal is sikert arattak. Nem kevésbé a Tisza 83 nevet vi­selő tiszakécskei citerazenekar, amely a maga műfajában egyedül­álló. Urbán Zoltán és csapata szép műsort adott elő, amelyet sajnos mindig csak abban a teremben él­vezhettek, amelyikbe betelepültek a fiúk a citerákkal. A kécskei zenekar föllépését a kecskeméti Tormási Kft. szponzo­rálta, az Opel-márkakereskedő cég ügyvezető igazgatója, Tormási Attila is megtisztelte estünket jelenlétével. Támogatta a döntőt a Zwack Unicum Kft. Kecskemét, a Vinikor Kft., amely nagyrédei borokat forgalmaz, a felsőlajosi Kobza panzió, a kecs­keméti Farkas Galéria, és Bogdán Jenő lajosmizsei virágkertész, aki gyönyörű csokrokat készített a főző­verseny résztvevőinek. A Bugactours hétvégi szállást ajánlott föl egyik fa­házában, ezt a kóstolás alapján le­adott közönségszavazatok Schóber Andrásáénak ítélték oda. Egyébként a második helyezett Bányászi Mi­hályné, a két harmadik pedig Hege­dűs Lajosné és Szász Istvánné lett. A díjakat lapunk főszerkesztője, dr.Lo- vas Dániel és a zsűri elnöke, Lukács István adták át. A zsűri tagja volt Nagy Tibor, a mohácsi Halászcsárda igazgatója, Borbély Miklós, a Pan­nónia Vendéglátó Vállalat ferihegyi üzletének vezetője és Palotai József, budapesti zöldség-nagykereskedő. Egyébiránt a kész fogásokat látva, a nyertes személyére tippelők közül Gonda József ért el telitalálatot. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents