Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-07 / 105. szám

Vidám kirándulás a pusztán A városházi ünnepséget követő­en indult Bugacra a királyi pár és a kíséret, s innentől Bács-Kiskun megye vette át a vendéglátó házi­gazda szerepét. A mintegy 30 kilo­méteres úton végig ünneplő embe­rek integettek, még azok is megáll­tak arra az időre, míg a brit ural­kodó előttük elhaladt, akik a föl­deken dolgoztak. A Bugaci csárdánál elsőként Tóth József, a csárda tulajdonosa, majd Gál László, a ménes gazdája fogadta a gépkocsiból kiszálló ki­rálynőt. Kőtörő Miklós, a megyei közgyűlés elnöke Bács-Kiskun me­gye nevében köszöntötte II. Erzsé­bet királynőt, és a kíséret tagjait. A virágcsokrot a 8 éves Jakab Zsu­zsa adta át. Az eseményen jelen volt Endre Imre, Bugac polgár- mestere is. A királyi párt Tóth József a ha­gyományos pálinkával és frissen sült pogácsával kínálta, miközben a kalocsai néptáncegyüttes fiataljai adtak műsort a vendégek tisztele­tére, s a végén két ifjú táncos nyúj­tott át virágcsokrot Őfelségének. Aki ezután beírt a megyei önkor­mányzat vendégkönyvébe, majd átvette a Húsvéti áldás című, naiv művész készítette festményt. Fér­jét, egy ugyancsak naiv fafaragó szobrával ajándékozták meg. Fü- löp herceg — aki ezen alkalommal találkozott a korábbi világverse­nyekről már jól ismert híres ma­gyar fogathajtókkal — köztük a kortárs Abonyi Imrével is —, fel­emelte az- asztalról a kulacsot, s megrázta, jelezvén: tudja, abban valami jóféle itókának kell lennie. Közben beborult, s néhány csepp eső is esett. Nem sok, de mikor a királynő és férje elfoglalta helyét az előállított négylovas hin­tóbán — a bakon Juhász László világbajnok fogta a gyeplőt —, s a lovas huszárok kíséretében a pusz­tára hajtottak, II. Erzsébet elővet­te az előre gondosan odakészített esernyőjét. Ám mire a Bugac- Tours vendégházához értek, újra kisütött a nap és nem volt akadá­lya, hogy a már eltervezett módon, a szabadban terítsenek az ebédhez. Bugaci menü AZPmt%+ui art «o-w/vj piaítf* t <m Oft&t uv ***** "iy.* W...KW >*U *aatí ti w*aU .hwm « .•**>>< ou. j.v • A díszes menükártya. Bográcsban főtt gulyás, újház tyúkleves lúdgégével és falusi sava­nyú burgonyaleves. Ökör nyárson, benne a töltelék pulyka, csirke és galamb. Vegyes hidegsültek, salátákkal zöldköretekkel, sajttal, sajttorta körözött és juhtúró. Gyümölcsök: körte, alma, őszi­barack, sárgadinnye, görögdinnye és szőlő. Malomkő vön sült libamá egészben, fokhagymával tűzdelve. Rablóhús nyárson, faszénpará­zson. Sütemények: rétesek, túrós, al­más, diós, almáslepény, szilvalek­város, diós kelt bukta, falusi apró­sütemények. Kávé, tea. Ital: alföldi vörös- és fehérborok csapra verve. Fülöp herceg vágya teljesült Hány magyar város versengett azért, hogy a brit uralkodópár őket tisztelje meg látogatásával. II. Erzsébet és férje, Fülöp her­ceg azonban Kecskemétet vá­lasztotta, s ragaszkodtak ehhez a városhoz. Vajon miért? Milyen titka lehet a puszták metropoli­szának? Vagy milyen titka van a királyi párnak? Nos, Fülöp herceg nem rejtet­te véka alá, hogy ő szeretett vol­na Kecskemétre jönni, hiszen járt már itt 1978-ban, s olyan kellemesen érezte magát, hogy feleségének is meg akarta mutat­ni ezt a vidéket. Visszahúzta a szíve, s reménykedett, hogy üd­vözölheti azokat a lovas huszá­rokat és lovasbarátait, akikkel 1971 óta több ízben találkozott Londonban vagy Magyarorszá­gon. Fülöp herceg vágya teljesült. Bugacon együtt piknikezhetett legrégibb lovasbarátaival, dr. Fehér Dezsővel és dr. Pál Já­nossal. Ugyancsak viszontlát­hatta Abonyi Imrét, Fülöp Sán­dort és Bárdos Györgyöt, akik nagy szeretettel köszöntötték a királynőt. A lovasbemutatót is barátai körében tekintette meg Fülöp herceg, ahol lelkesen di­csérte a lovasokat, s többször megjegyezte: tiszteletre ’ méltó, hogy a magyar Földművelésü­gyi Minisztérium gondot fordít az ősi, tradicionális állattartás s állatfajok, a rackanyáj, a mé­nes és a szürke marhák megőr­zésére. • A kalocsai néptáncosok karéjában az ajándék festmény, címe: Húsvéti áldás. A királyi pár hintóba szállt Bugacon, Fülöp herceg várako­zással teli. • Fülöp herceg vágya teljesült. Újra Bugacon. B ugac a fenséges ebéd mellett kínált még egy-két csemegét a királyi párnak. A pusztán példá­ul olyan esemény történt, amire már nagyon régen lehetett példa, hiszen az egyik bennfentes pusztalakó, ponto­sabban az egyik csikós felesége, így ki­áltott fel:—Nahát, ilyet még nem csi­náltak. Ez biztos a királynő tiszteleté­re! De ne vágjunk a dolgok közepébe. Mint szokás, s mint ahogy egy királyi fenségnek kijár, igen látványos pro­dukciót mutattak be a lovasok. A ha­lasi Szegedi Gábor és Tímár András pusztaötösét a csikósok követték. Le­fektették, majd leültették a lovaikat s Kovács J ános a szamarával és a kutyá­jával igencsak produkálta magát. Mindezek után behajtották a ménest s ezt követően történt a csuda. A háttér, azaz a szürke gulya is megmozdult. — Nem, nem lehet igaz, mondták a körülöttünk állók, a gulyát soha nem terelik a vendégek elé. Most megtet­ték. A szürke marhák borjaikkal a lo­vasbemutató terepére ballagtak, s alig hagyták magukat onnan elhajtani. • A csikósak bemutatója, Őfelsége tiszteletére. Nem mozdult a szürkegulya • A pusztai program része volt a szürke gulya bevonu­lása. Csakhogy a szürke marhák nem akartak még a kutya ösztökélésére sem elmenni, s ezen jót mulat a ki­rályi pár. A királynő és a herceg hangosan ne­vettek, amikor látták, hogy a kutya is hiába fáradozik. De történt még más csuda is a pusz­tában. A rackanyáj megkopaszodott. Megfeledkeztek a királyi látogatásról, s éppen egy nappal II. Erzsébet érkezé­se előtt megnyírták a juhokat. Szent Is­ten! — kiáltott fel a Bugaci csárda tu­lajdonosa, amikor meglátta a nyájat. Nem tudtak volna várni egy napot? Szerencsére az uralkodó pár hin tójától messze legelészett a nyáj s így még a szakavatott szem sem láthatta, hogy a fenséget fedetlenül várták a juhok. Miért nem öltözött át a királynő? • A brit uralkodópár kíséretével a pusztaötösben gyönyörködik. \ bemutató, s a lovak valóban királyiak voltak. II. Erzsébet öltözékét kecskeméti látogatása során is megcsodálhat­ták. Mint mindig, most is rendkívül elegáns volt. Zöld kalapjában és kosztümjében szinte kiragyogott kísérői közül. Lábán kényelmes, de igen csinos fekete lakkcipő, nyaká­ban gyöngy, karján világos színű táska, kezén fehér kesztyű. S mint­ha az ajándék csokrokat is a ruhájá­hoz válogatták volna, hiszen a fehér virágok tökéletesen illettek toalett­jéhez. A bugaci program szerint azon­ban e zöld kosztümöt ki kellett vol­na cserélni olyan öltözékre, amiben kényelmesebben mozoghat a pusz­tában: nyugodtan felülhet a hintó- ra, piknikelhet a szabadban, s nem kell félteni, hogy belepi a lovasbe­mutató pora. Miután üdvözölték a Bugaci csárda előtt őfelségét, elvo­nult, hogy átöltözzön. Csodálkozá­sunkra azonban ugyanabban a zöld ruhában jelent meg, melyben a dél­előtt folyamán láthattuk. — Vajon miért nem öltözött át a királynő? — kérdeztem kísérői egyikét. —Talán mert nem volt ideje—jött a válasz —, Kecskemétre is nyolcper­ces késéssel érkezett a fenség. II. Erzsébet kecskeméti és bugaci látogatásáról fotóztak és tudósí­tottak: Barta Zsolt, Bálái Ferenc István, Benke Márta, Farkas P. József, Gaál Béla, Galambos Sándor, Nagy Ágnes, Noszlopy Nagy Miklós, Váczi Tamás, Walter Péter. Búcsú Bács-Kiskuntól • Útban a hintó felé, Bugacon. igád látogatásának krónikái a

Next

/
Thumbnails
Contents