Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-29 / 124. szám

4 GYERMEKNAP 1993. május 29., szombat AZ NEM BAJ, HA MÁST IS SZERET Vallomások • Szöcskegyüjtéskor is nagy az egyetértés. Levél az unokámnak A gyermeki őszinteségnél aligha van tisztább. Ők még tudnak önfeled­ten kacagni, fájón könnyeket hul­latni, s igazat vallani. Elmondják azt is, amire a felnőtt csak keresi a sza­vakat. Csabót és Edót — ők így hívják egymást — szinte születésük óta is­merem. Igaz, nem oly régi még a tör­ténet, hiszen hátukon az első osztá­lyos holmikkal megrakott táskát ci­pelik. Élmény őket együtt látni, hal­lani csevegésüket. Reggelente, mert mindössze két ház távolságra laknak egymástól, együtt indulnak az isko­lába, ahonnan általában közösen tér­nek haza. Persze nem hallgatagon, hanem kielemzik a napot, s ki tudja, mi mindenről, de láthatóan örökkön valami fontosat beszélnek. Mondan­dójukat csak kacagásaik törik meg. Hazaérve — mesélik anyjuk — nem sok idő telik el, s valamelyik csenget. A napokban együtt szöcskéztek az utcán. Olyan komolysággal segítet­tek egymásnak, hogy észre sem vet- - ték az arrajárókat. A kisfiú mit sem törődött azzal, hogy mezítelen lába­szárát szúrja a száraz fű, s a kislány el nem maradt barátja árnyékától, s a közös szerzeményeknek hűségesen . tartotta a befőttes üveget. • — Beszélgessünk már! — kértem őket, s mint mindig, hajlottak is a tár­salgásra, azaz mondták a maguk gondolatait, válogatás nélkül, gyer­meki őszinteséggel. Igaz, Csabó, Ka­locsai Csaba először alkuba fogott:- A kocsiban beszélgessünk. Én úgy ismerem az autókat, hogy csak na! A Picurt most azért nem enge­dem ki, mert összekaristolja a ko­csid. Ó de akartam azt a kiskutyát. Csak be kell csukni. A múltkor A napokban a szalkszentmártoni Általános Iskolában az alsótagozatos tanulók munkáiból rendeztek kiállí­tást, amelyet Szabóné Kanász Zsófia igazgatóhelyettes nyitott meg. — Tárlatunkon a legtehetségesebb gyerekek alkotásai mellett ott vannak a többi kisdiák sikerültebb rajzai, ak- varelljei is. Célunk — mondotta az igazgatóhelyettes — a tanítók és ta­nulók lelkes, kitartó munkája gyü­mölcsének bemutatása, amely egy­ben alkalom az ízlés formálására is. mondtam Edónak, hogy az egyik au­tóban riasztó van. Nem hitt nekem és hozzányúlt az ajtajához. Pedig igazat mondtam. Az is igaz, hogy az én sze­relmem a Dóra. Hosszú óval írja a nevét. Olyan szép haja van. Fodrász akar lenni. A Szilvit is szeretem. Őt húsvétkor meglocsoltam, mert nem messze lakik. — Mit szólsz ehhez Edó? — Tudok róla. Nem baj, hogy mást is szeret. Az iskolában van sok fiú az udvaron. Itt meg én vagyok közel. Sokat játszunk. Még a fára is együtt mászunk — mondta arcára kiült örömmel Bukovszky Edit, majd vallott tovább: — A Csabó focizni szeret legjobban, de sántázni is szok­tunk. Mindene a BMX, olyanokat fá­ról vele. Egyszer rárepült a sóderra­kásra is. Sajnáltam, mert nagyon megütötte magát. De soha nem sír semmiért. Mondjuk az is rossz, ha nem jó jegyet kap. A külalakja, amit ír, az csúnya. Inkább matekozni sze­ret meg tesizni. Én tanító leszek, és majd jóra nevelem a fiúkat, hogy nem szabad verekedni. Csabó is ha rosszat csinál, elég csúnya. — Na jó, te meg nem valami jól tudsz krumplit pucolni, csak almát — tromfolt vissza a kislegény, s a békesség kedvéért, no meg gondo­lom, a kis pocakjáért, vacsorát kért: — Anya, a kedvencem, a májaske­nyeret csináld már meg. Az enyémre jó lenne hal is, mert imádom. Ó meg nagyon szeretem a csokitortát. Edó meg semmilyen tortát nem szeret. Neki meg a borsófőzelék a kedvence. Nem fura? — vigyorodott el a fi­úcska, s szinte egyszerre nagyot ha­raptak a kenyérszeletbe. Kép és szöveg: Pulai Sára Az évszakok, meseillusztrációk, színvilág, ünnepek, emberábrázolás, grafikák témakörök szerint csoporto­sított képek összhatását fokozza a makramé szakkörösök virágtartói, fa­liképéi, amelyek egyúttal megtörik a folyosó egyhangú szögletességét. Á Bacsó Béla utcai épületben a tanévzáróig látható kiállítás alkal­mával a vakációig hátra lévő néhány hetet így szebb környezetben tölthe­tik a gyerekek. horváth Eddigi életedben most van a má­sodik gyermeknap, hiszen csupán másfél éves vagy és még nem tudha­tod, hogy milyen jó gyereknek lenni. Természetesen nem ismered a betű­ket, s nem olvashatod el ezt a levelet, de azért mégis írok, hogy ha majd megfejtheted a sorok értelmét, ráéb­redj, mi vett körül eszmélésed kez­deti éveiben, s főleg arra, hogy téged mi érdekelt a mostani világból. Az ösztön erdeiből már megtetted az első lépéseket fölfelé, a tudat ma­gaslataira. Fölismered a házat, az udvart, a téged körülvevő tárgyakat és embereket, kezded fölfedezni a vi­lágot. Leginkább a lámpák érdekel­nek, és nincs olyan séta a városban, amelynek során ne vennél számí­tásba minden utunkba eső világító- testet. Én ebből a vonzalomból — ta­lán elfogultan — arra következtetek, hogy hajlamod szerint felnőtt korod­ban majd csakis a világosság, a fény, vagyis az értelem fog vezérelni. Es erre az értelemre, a világos­ságra nagy szükség van, s bizonyára szükség lesz akkor is, ha te és a te nemzedéked felnő, s mindent átvesz tőlünk, öregektől: örömét a világnak, keservét, gondját az életnek, meg­próbáltatásait a mindennapoknak. De ne hidd, hogy a megpróbáltatás és a gond földrehúzó hatalmak. Egészsé­ges részei lesznek a te pályafutásod­Szerencséjük van a birkózást ked­velő bócsai fiúknak, a szakosztály edzője, Filus Sándor Soltvadkertről jár át hozzájuk edzeni. — Ezt a sportágat csak nagyon ko­rán lehet elkezdeni, amikor még mindenre fogékony a gyerek, — mondja Filus Sándor, aki órákig tud a sportág szépségeiről beszélni. — Nemcsak egyéni küzdősport ez, hanem észjáték is. Az sem mind­egy, hogy ebben a sportban mind­egyik diák érvényesülhet, — mondja olyan lelkesedéssel, hogy mindjárt kedvet kap hozzá az ember. Nem hiányozhatott a társaságból Petróczi Balázs, a szakosztály min­denese, aki az edzéseken, a verse­nyeken is állandóan ott van, intézi a részvétel ügyes-bajos dolgát: — Nagy szerencsénk van a helyi önkormányzattal. Messzemenően támogat bennünket. Fenntartjuk az edzőtermet, ahol hetente három alka­lommal másfél órát dolgoznak a gye­rekek a szőnyegen. Az iskola igazgatója, Frittman Jó­zsef is támogatja a diákok sportolá­sát, mert, mint megtapasztalta, a bir­kózás igazi önfegyelemre neveli a gyerekeket. nak is. A becsületes, a tisztán élő emnber ezekkel barátságot köt. Másik nagy érdeklődési köröd a gépeket és az állatokat fogja össze. Persze nem vagyok pszichológus és így lehet, tévesen ítélem meg egyéni­ségedet, ha ebből arra gondolok, hogy erősen vonz a mozgás, a lükte­tés, a dinamika. Arra is gondolok ez­zel együtt, hogy nem leszel patópáli alkat, s örülök ennek, hiszen sem a mostani, sem a következő, a te vilá­god nem hagy teret a „hej ráérünk arra még” szemléletű embereknek. Nem is sorolom tovább, hogy mi minden érdekel még a környezeted­ből, mert amint nézlek, amint séta és játék közben tanulmányozlak kis kortársaiddal együtt, úgy látom, ép­pen olyan vagy, mint más, mint azok, akik veled együtt tipegnek, botla­doznak a város aszfaltján, a falvak gyepszőnyegein. Boldogok vagytok, nyitottak mindenre, amit a világtól, a felnőttektől kaptok, kaphattok. Mi felnőttek — talán mondhatom ezt a nagy többség nevében — arra törekszünk, hogy csakis jót, szépet, tisztát kapjatok. Mert nagyon jó gye­reknek lenni, de talán ennél is jobb. ha az ember becsületes felnőtt. Ezen a második gyereknapon azt kívánom neked, hogy amilyen jó gyerek vagy, legyél annyira becsületes felnőtt. Gál Sándor — Öröm nézni, ahogy drukkolnak egymásnak, s arról is meg kell emlé­kezni, hogy hírnevet szereznek az is­kolának, — mondja az igazgató úr. A beszélgetésben ezután az eddigi sikerek listája következett. A megyében már szinte mindenütt voltak versenyeken, s a területi megmérettetésekkor is szépen szere­peltek. Ismerik a bócsai gyerekeket a megyeszékhelyen kivül, s országos hírnevet is szereztek már. A szakosz­tályban — mint az egyik edző mondta —, aranyat érő legények is vannak, sőt, néhánynak a nagy ver­senyekre akár előre borítékolni le­hetne sikereit. Megkérdeztem a gyerekeket, miért is szeretik ezt a sportot. A válaszok záporoztak: A versenyek után, amikor az isko­lában kihirdetik az eredményünket, az valami csodás! Volt, aki már az olimpián szeretne lenni, másik a muszkliját akarja erősíteni, de a do­bogó legfelső fokát, no meg az edzők dicséretét egyik sem hagyta ki. A kí­vánságba ilyen megjegyzések is ke­rültek: a kis kopaszt megverem a szőnyegen... Kép és szöveg: P. S. Szalkszentmártoni gyermekvilág ’93 ORSZÁGOS HÍRNEVET SZEREZTEK Birkózó fiúk Bócsán • Szőnyeget érve csípődobás után Váljanak valóra az álmok! „Én lakást szeretnék, én könyve­ket, én pedig színésznő szeretnék lenni" — válaszolták a nevelő intéze­tekben lakó gyerekek, akiket a Ma­gyar Vöröskereszt megkérdezett, hogy a 18. életévüket betöltve, s az intézetből kikerülve miként képzelik el az életüket. A Magyar Vöröskereszt kérdései az egyik legsúlyosabb hazai szociális problémát érintik, hiszen szinte hó­napról hónapra növekszik a létmini­mum alatt élők száma, s helyzetük egyre kilátástalanabb. Ehhez a réteg­hez tartoznak az állami gondozásból, az intézetekből vagy nevelő szülők­től kikerülő fiatalok is. Ők különösen rászorulnak arra. hogy életkezdésü­ket anyagi eszközökkel támogassák. A Nevelő Otthonok Nemzetközi Szövetségének Magyarországi Egye­sülete számukat 25-30 ezerre becsüli. Évente 400 ilyen gyermek válik nagykorúvá, többnyire szakképzett­ség, állás és lakás nélkül. Ahhoz, hogy ne váljanak hajléktalanná, sú­lyosabb esetekben bűnözővé, társa­dalmi összefogásra van szükség. Ezt az összefogást szervezi a Ma­gyar Vöröskereszt, amely — miként a napokban rendezett sajtótájékozta­tón ismertették — az intézetből kike­rülő árva fiatalok megsegítésére kü­lön programot dolgozott ki. Ennek kezdeteként megyénként megkérte a támogatásra javasolt árva gyerekek listáját. Öröm, hogy tizenkét helyről már válaszoltak, de sajnálatos, hogy hét megye még hallgat. A program keretében mindenekelőtt munkahe­lyet igyekeznek szerezni a fiatalok­nak, majd megoldani élelmezésüket, ruházkodásukat, lakhatásukat. Ha csak minden rászoruló az intézetek elhagyása után négy hónapon át kapna rendszeres támogatást, akkor is a program 8 millió forintot igé­nyel. Honnan teremthető elő ez a pénz? A Vöröskereszt a világszerte be­vált, s nálunk is egyre terjedő mód­szert választotta: a társadalmi szoli­daritás érzését és kötelezettségét fel­élesztve, az anyagilag tehetősebb ré­tegeket kívánja mozgósítani a rászo­rulók segítésére. Ennek formája az az eseménysorozat, amelyet Win- dischgraetz Katalin szervez június 11 -12-13-án a magyar politikai veze­tőkkel való találkozók, a politikusok és a vállalkozók tavaszi bálja, egy dunai hajókirándulás formájában. Minthogy ezen nemcsak a hazai kö­zélet ismert személyiségei vennének részt, hanem külföldről az Agnelli, a Burda, a Lauder, a Ferenczy család tagjai és sokan mások, a szervezők az eseményeken való részvétel díjai­ból mintegy 20 millió forinttal remé­lik gazdagítani az intézetből kikerülő fiatalok megsegítését célzó vöröske­resztes programot. De hogy ezek a remények meg is valósuljanak, ah­hoz még meg kellene mozdulnia a magyar vállalkozó réteg lelkiismere­tének és adakozókedvének a Vörös- kereszt 2032-9725-7069 számú számláján. Európai szülinapi buli lesz A II. Európa Jövője Nemzetközi Gyermektalálkozó (július 3.-11.) egyik legkedvesebb eseménye az eu­rópai szülinapi buli lesz. Ézen kö­szöntik — a külföldiekkel együtt — azokat a kecskeméti gyerekeket, fia­talabb és idősebb felnőtteket, akik a fesztiválhét valamelyik napján szü­lettek. A köszöntés nem mindennapi módon történik: az elképzelések sze­rint a buligála műsorában neves mű­vészek, ismert közéleti személyisé­gek is közreműködnek és sok aján­dékkal, meglepetéssel kedveskednek majd az ünnepeiteknek. Akinek tehát azon a héten van a születésnapja, érdemes jelentkeznie az Európa Jövője Égyesületnél (6000., Kecskemét, Pf. 312.). A borí­tékon fel kell tűntetni: "Európai szü­letésnap". A levélben pedig meg kell írni, ki mikor született, s néhány sor­ban be kell mutatkozni. Azok is ír­hatnak, akiknek közeli hozzátarto­zóik, kedves ismerőseik ünnepük születésnapjukat azon a héten. Pünkösd-köszöntő könyv O' „ _ . * III * NÉPSZOKÁSOK PÜNKÖSD PENTECOSTES SÁVUÓT-SCHAWUOT TPOPlUblH flEHb PFINQSTEN WHfTSUN • A pünkösdi könyvecske címlapja Pontosan egy évvel ezelőtt indult útjára dr. Farkas István kecskeméti piarista ajánlásával az „Egyházi ün­nepek, népszokások” című füzetso­rozat. A Kecskeméti Lapok hasáb­jain volt először olvasható Dohány Rafael orvosdoktor, főreáliskolai igazgató, sokoldalú ismeretterjesztő és szépíró (1828—1895) kéziratos hagyatékának néhány ünnepi szokás­leírása az 1880-as évekből. Nos, a zsebkönyv formátumú, hagyomá­nyébresztő és népszerűsítő célzattal megszületett sorozat első darabja Pünkösd ősi ünnepét köszöntötte a „kis kirányné járás” verses játékának közlésével. A napokban megjelent második, bővített kiadás lapjain Do­hány Rafael eredeti gyűjtése mellett a sorozatszerkesztő: Kriston Vízi Jó­zsef összeállításában helyet kaptak a zsidó hagyományok, jeles szerzőktől válogatott s régi szép katolikus, re­formátus, valamint evangélikus né­peknek is. A Kecskemét ökumenéjé- nek tanulságait eképpen is jelképező szokásanyagot az 1992. évi Kecske­méti Pünkösdi Próba összegzése, va­lamint egy 2012-ig szóló pünkösdi naptár záija. Gyermekeink • A játék és a munka elválaszthatatlan • A barátság gyermekkorban a legszentebb dolog • Feszült figyelem a színpad előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents