Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-29 / 124. szám

1993. május 29., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN 5 SZÍN-FOLT SEBESTYÉN MÁRTÁTÓL KÉRDEZTÜK: Láthatjuk-e az Atilla ban? • Sebestyén Márta megint kölcsönzi a hangját — Sajnos, nem. Augusztusra vár­juk második babánkat, nem vállaltam a rockoperában való szereplést. A legfiatalabb feleségnek, Ruilának kölcsönzőm a hangom. A darab szerint az erdélyi asszony keleti szépség, neki az a sors jutott, hogy a főhős első feleségét eltemet- tesse. A stúdiófelvételek már elké­szültek, azt viszont nem tudom, ki játssza a nekem szánt szerepet. Gondban vannak a produkció létre­hozói, nem úgy, mint tíz évvel ez­előtt az István, a király esetében. Ak­kor senkit nem zavart az, hogy ének­hangomra tátogtak. Azt mondták, nem jellegzetes a hangom, most pe­dig az? Persze, ilyesmivel nem kell törődni. Azért sem sértődöm meg, hogy most is a hangomra van szük­ség. Nem csak velem fordult ez már elő... — Lehet, a sors akarja úgy. Iwgy hiányozzál. — Most én mondtam nemet, de ez egészen más helyzet, mint amikor nem engedtek a színpadra. Hason­lóan járt Varga Miki is, akit azóta igazolt az élet, hiszen egyre-másra kapta az ajánlatokat. — Ha már szóba jött ez a téma. áruld el. mivel magyarázták azt. hogy nem te lehettél Réka az István­ban? — Ilyen esetekben a rendező szu­verén joga a döntés, magyarázat pe­dig nincs. Legfeljebb annyi: csak. — A Hungarotonnál jelent meg a Szó! a kakas már című. magyar zsidó népzenét bemutató Muzsikás-album, melyen két dalt énekelsz. Komoly, szép anyag! — Az az igazság, a munka orosz­lánrészét a zenekar fiúi végezték, mert az anyaggyűjtés idején az első gyermekemmel voltam terhes. Pes­ten, Simon Zoli bácsihoz jártam, amit tudok, azt tőle tanultam. —Nemrég Amerikában jártam. A repülőgépen a te hangodat hallot­tam. éppen erről a lemezről... — Nem csodálkozom ezen, nép­szerűbb ez a lemez külföldön, mint itthon. Elárulom neked, idehaza sem a tévében, sem a rádióban nem fog­lalkoztak a Muzsikás új produkció­jával. Ez nagyon szomorú dolog, de mégis igaz. Nyugodtan megírhatod. — Gyönyörűen énekelsz. Nagy- kár. hogy csak ritkán jelennek meg szólólemezeid! — Az az igazság, a jövő évnél előbb nem gondolok semmilyen le­mezre. A gyerekek teljes mértékben lefoglalnak, határokat pedig nem akarok szabni, amint terveket sem szövögetek. Számomra az a fontos, minél töb­bet legyek a kicsikkel. Álmos nevű kisfiámat két évig szoptattam, szinte csak pár napos utakra mentünk el itt­honról. Igaz, Amerikába is eljutottunk együtt a családdal. Megfontolom, hogy mit vállalok el. Akik tudják, hogy jön a második babánk — ha lány lesz, Emesének nevezzük —, sok szerencsét kívánnak, és talán leghamarabb karácsony táján beszél­hetünk munkáról, fellépésről. Egyébként nem egy meghívásom van Amerikába, Ausztráliába, amint lemezfelkéréseket is kaptam. — Odahaza jut időd a gyerekneve­lés mellett a kikapcsolódásra? — Miért kellene kikapcsolódnom, amikor az egész életem nyugodtan telik. Sajnálom azokat, akik a köz­életben vergődnek, rohangálnak. Itthon, mint egy kis szigeten, töltöm az időmet a kisfiámmal, augusztustól pedig majd kettőjükkel. Többen mondták, irigyelik is a helyzetemet. Hiszen manapság az apukák kevesebbet vannak odahaza, s ha lehetséges, legalább az anyukák érezzék fontosnak azt, minél tovább töltsék együtt az időt. Amíg csak tehetem, nem viszem őket bölcsődébe. — Sokat énekelsz a fiadnak? — Igen, nem is lehetne másképp tennem, mert nálunk benne van a le­vegőben a dal. Úgy tűnik, jó hallása van a kisfiúnknak, de még korai a jö­vőjéről beszélni. Az biztos, semmi­lyen pályára nem erőltetjük majd. Neki kell majd döntenie és mi csak ebben segíthetjük... — Hogyan telik el a nyár? — Izgulok az Atilla sikeréért, amiben reménykedem. És otthon is van éppen elég tennivaló. Ebben az állapotban még több is. Hiszen na­gyon várjuk Emesét. Ha O jön... Börzék Tibor Pipás levelek EZ LENNE A FIATALSÁG TITKA? A filmfesztivál mellékesei Egy amerikai be akarta tiltani a dohányzást, és ehhez biztatást várt hírességektől. Megkapta: „Kedves Rubens úr! Ami engem illet, 35 éve megszakítás nélkül pipá­zok és cigarettázok, kivéve amikor eszem és alszom. Nem hiszem, hogy a dohányzás valaha is javította vagy rontotta volna az egészségemet. Ab­ban azonban biztos vagyok, hogy igen nagy örömömre szolgált.” Tisztelettel: Bertrand Russell „Tisztelt uram! Nagyon elszé­gyelltem magam a kérdésén, mert jól tudom, hogy a dohányzás teljesen ér­telmetlen dolog. Mindezen bizo­nyosságok tudatában továbbra is egész nap dohányzók.” Stefan Zw eig Lezajlott a filmfesztivál Can- nes-ban. Az eseményre odasereg- lett sztárok ( régiek, újak, kopot­tak, feltörekvők) lehetőség szerint megpróbáltak versengeni a fő mű­sorral, a filmekkel. Ezekről is ér­demes' egy kicsit tájékozódni, hisz a film világa — a mellékese is — meglehetősen érdekes. Mintegy kétszázezer forintba ke­rült a vacsora a Moulin de Mougins étteremben azon a jótékony célú gá­lán, amelyet az AIDS-kutatás támo­gatására rendezett Elizabeth Taylor. A hollywoodi szupersztár utoljára hat esztendeje járt Cannes-ban, de most ő is a 380 vendég egyike. A menü igen különleges volt: Szent Péter hal fűszeres rákkal, bá­rányfiié, kaviár mandulával és töltött paradicsommal, desszertként pedig mandulakrém málnalikőrrel és sár­gabarackkal. Bár a japánok nagyszerű rende­zője, Kuroszava is filmmel érkezett a Cote d'Azur-re (címe: Madadayo), mégsem azzal került az érdeklődés középpontjába, hanem sokkal inkább azzal, hogy elárulta, mitől ilyen fiata­los 83 esztendeje ellenére. „Füstölök, mint egy gyárkémény, és rengeteg alkoholt iszom, egyszó­val mindent megteszek, ami az én koromban már szigorúan tilos.” BESZÉLGETŐPARTNERÜNK: A SZÉP HANGÚ THÁLIA-PAP Színészetről, színpadról, s annyi másról • Sztankay István Figyeltem az utcán az embereket. Volt, aki megállt, megfordult utána, homlokára tolta a szemüvegét, úgy nézett, mintha csodát látna, mások hűvös közönnyel lökték odébb, ha nem tért ki az útjukból. Nem vi­sel divatos öltönyöket, legszíveseb­ben farmerban, dzsekiben, edzőcipő­ben jár. Sztankay — a még nem is olyan régen ébenhajú, csillogó szemű kedvenc — mára megőszült és karikák telepedtek a szeme köré, de a tartása, a hangja a régi maradt. (—Nem haragszik, ha az emlékei­ről kérdezem? — Miért kellene haragudnom? Nagyon boldog gyerekkorom volt. anyám nyolcunkat szült meg, de csak hárman maradtunk életben. Az első öt gyerek meghalt, a bátyám az első, akit sikerült életben tartani. Az orvo­sok azt mondták, nem is lehet több gyermeke, de ő nem nyugodott bele. Alávetette magát egy műtétnek is, ami hál’istennek sikerült, azután szü­letett meg a nővérem és jöttem én is. Nagyon nehéz szülés volt, azt mond­ják, a fejem olyan volt, mint egy lo­pótök. Amikor apám meglátott, ösz- szecsapta a kezét és felkiáltott: Sá­rika. ilyen ronda gyerekünk még nem volt! Szerencsére a lopótök fejem ki­kerekedett... — A szép hangját kitől örökölte? — Ez a Sztankay-rész bennem. Nagyapám, nagybátyám, apám egy­aránt gyönyörű orgánummal rendel­kezett. Apám — pap lévén — kiváló szónok is volt, én meg Thália papja lettem. — Mi vonzotta ehhez a pályához? — Eleinte bohóc akartam lenni, a cirkusz szerelmese voltam, de az­után, hogy megnéztem Laurence Olivier Hamlet-jét, egy életre elhatá­roztam, hogy színész leszek. Érde­kes, az ő apja is pap volt. — Nagycsaládból származott, ön­nek is vannak gyermekei? — A fiam 29 éves vállalkozó, a lá­nyom 17, és talán jogász lesz. Remé­lem, valami normális pályát választ. — Talán a színészet nem az? — Nem bizony. A színész a saját testén-lelkén keresztül mutatkozik meg. Hajlandó fölmenni a színpadra. ott mutogatja magát, különböző dol­gokat mond el a közönségnek, és úgy csinál, mintha ő maga mondaná azo­kat a szavakat. Hát normális ez? De ezzel együtt hiszem, hogy kellenek ilyen félbolondok és mi színészek jól érezzük magunkat ebben az állapot­ban. Persze, nagyon kemény ez az életforma... — Mire gondol? — Nagyon kell vigyázni, hogy ne hízzak el, ne fogyjak le, az esti elő­adásra lehetőleg teljes fizikai és szel­lemi frissességgel álljak ki. Más szenvedélyem, mint a cigaretta, nincs is, de lehet, hogy rövidesen ezt is abbahagyom. 57 éves vagyok, 39 éve dolgozom a pályán, kicsit megfá­radtam. — Szerepálmok? — Nincsenek. Minden szerepben jól érzem magam. — Újabban reklámokban is szere­pel. Sokan „neheztelnek'' ezért, azt mondják, eladja magát. — Nincs igazuk. A reklámot jól megfizetik és kész. Persze, vannak szélsőségek, ezeket nem szabad és nem is vállalom föl. Ha valaki egy autót reklámoz, akkor bele is ül abba a kocsiba. Én is beleülnék, ha nekem ajánlanának egy ilyet. — Mire vágyik mostanában? — Egy olyan lakásra, aminek szép terasza is van, ahonnan fákra, zöldre látni. Szeretem a gyerekeimet, szere­tek úszni, napozni, teniszezni, és ké­szülni valami újra. Mindig valami másra. László Zsuzsa Afrika Amerikát követeli Az újrafelfedezések korát éljük. Mivel a világűr kutatása költséges, a Földön pedig mindenütt jártak a nagy elődök, a mai felfedezők kény­telenek beérni az elődök cáfolatával. Mint ahogy ez lenne a feladata négy, fatörzsből kivájt csónaknak is, ame­lyek augusztusban indulnak a szene­gáli Dakar kikötőjéből, az evezőpa­dokon mindenre elszánt afrikaiakkal. Be akarják bizonyítani a világnak, hogy Kolumbusz elkésett Amerika felfedezésével. Közel 180 évvel megelőzte Il.Bakari. Hogy ki volt II.Bakari? Nos, éppen ez a demonst­ráció lényege. A világ — pontosab­ban a fehér Európa — nem hajlandó elismerni a fekete Afrika történelmi érdemeit, érvelnek a fekete kontinen­sen. Például Amerika felfedezését, ami egyetlen szenegáli diák előtt sem kétséges. Szerintük ez a „mansa” II. Bakari császár nevéhez fűződik, mi­velhogy egy szép napon gigantikus flottája élén elindult nyugati irányba, a tengeren. A hétezer fatörzscsónak- ból egy sem tért vissza, ellenben ha­zarepültek a császár postagalambjai. Legalábbis így emlékezik a man- dinka hagyomány. Bakari császárt tehát felfedezőnek tekintik, ámbár a túlparton semmi nyoma sincs a do­lognak. Most következik majd a bi­zonyítás: a műholdak és a rádióirá­nyítás korában elindul a négy fa- törzscsónak, bár a küldetés szervezői hangsúlyozzák, hogy a hét évszázad­dal ezelőtti feltételek szerint kíván­ják megtenni az utat, és nyilvánva­lóvá teszik a világ előtt, hogy Európa elkésett 1492-ben... A bizonyítás szenegáli kormánytámogatással tör­ténik. POP—HOPP A legfőbb a ritmus! • Délhúsa Gjon még mindig a régi Rágcsáló angolok Az 58 millió angol kétszer annyit költ krumpliból készült chipsre, cso­koládéra, sós süteményre és földi- mogyoróra, mint a csaknem 80 mil­liós Németország, és háromszor any- nyit. mint a lélekszámában Angliával csaknem azonos Franciaország. Ez persze nagy nyereséget hoz a gyár­tóknak és a forgalmazóknak. Nem véletlen tehát, hogy érdekvédelmi szervezetük hevesen reagált a publi­kált adatokra. Szerintük a burgonya­sziromnak magasabb a tápértéke, mint egy almának. A vita folytató­dik, az angolok meg rágcsálnak. Amíg a világ popéletének porond­ján nagy a nyüzsgés, idehaza sem tét­lenkednek a művészek. A Rákóczi Kiadó sztárja, Délhúsa Gjon nagy­szerű dalokkal jelentkezett. A Túl vakmerő című lemezén nem is egy slágergyanús szerzemény sorakozik. A sikerről jeles szeméyiségek gon­doskodnak, hiszen a szerzők között ott van Demjén Ferenc, Lerch István, Németh Alajos, Muck Ferenc. Dél­húsa kitartó énekes, hajdani sztársá- gát igyekszik ma is megőrizni. Ehhez olyan nóták kellenek, melyek ráirá­nyítják a figyelmet. A Csavargó után további ritmusos dalokkal állt elő Johnny. Minden bizonnyal nem ma­rad el a siker most sem. A Zebra Kiadó a hatvanas évek slágerei után most a hetvenes eszten­dőkre irányítja a figyelmet. Ezúttal nem az eredeti kompozíciók csen­dülnek fel a gyűjteményben, hanem a jól ismert világslágerek magyar vál­tozatban készültek el. A névsor ran­gos: Rod Stewartot Homonyik Sán­dor, Nilssont Kocsándi Miklós, Elton Johnt és Kiki Dee-t Délhúsa Gjon és Tisza Bea, a Shocking Blue-t Keresz­tes Ildikó, a Bee Gees-t Szomor György, Mungo Jerryt Berki Tamás jeleníti meg, és feltűnik egy dalban Farkas Péter olimpiai bajnok is. A Tophits '70 című kazetta és CD már szerepel az eladási listákon. A siker tehát garantált. Az eldobható fényképezőgépek sikere Japán turista a közelmúltban még elképzelhetetlen volt fényképezőgép nélkül. Alig található olyan idegen- vezető Európában, Amerikában vagy akár a többi földrészen, aki nem tel­jesítette egy japán turistatársaság ké­rését, hogy készítsen róluk csoport­felvételt. Á legutóbbi időkben azon­ban megváltozott a helyzet. A nehéz fényképezőgép hordozása, különö­sen a fiatal japánok szemében, a múlt rossz szokásai közé tartozik. Az egy­szer használatos, eldobható kamera forradalmasította a fotózást. Mint a DPA német hírügynökség tokiói tudósítója írja, ekkora sikerre még az a vállalat sem számított, amely elsőnek dobta piacra az el­dobható fényképezőképeket. A Fuji Photo Film konszern a boltokban tör­tént megjelenés után azonnal egymil­lió darabot adott el, bár az első mo­dellekkel csak lényegesen rosszabb képeket lehetett készíteni, mint a ha­gyományos kamerákkal. 1987-ben sikerült egy érzékeny 35 milliméte­res filmet beépíteni az egyszer hasz­nálatos gépekbe, s ezután az eladá­sok rekordméretet öltöttek. 1992-ben csupán Japánban 60 millió eldobható Fuji fényképezőgépet vásároltak. Statisztikai értelemben tehát minden második japán birtokába került egy készülék, átszámítva 12 márkás áron. Az amerikai Kodak cég és a japán Konica vállalat szintén kifejlesztette a maga modelljét. Japánban azonban a Fuji piaci részesedése még ma is 83 John Kluge, a világ egyik leggaz­dagabb embereinek egyike. A 78 esz­tendős multimilliomost azonban nemcsak pénzéről tartják számon — az amerikai toplistán több mint öt- milliárd dollárral szerepel —, hanem arról is: szereti a fiatal nőket. Bi­zonyságul szolgál e tényre az, hogy immár háromszor nősült meg. Igaz, ebben azért még nem csúcstartó! Vi­szont: harmadik felesége például százalék. Az eldobható fényképezőgép dia­dalmas hadjárata szakértők szerint a modem fotótechnika válságát jelké­pezi. „Ha egy élvonalbeli fényképe­zőgépet motormeghajtással látnak el, olyan nehéz, mint egy nagy kődarab, s olyan nehezen hordozható, akár egy gépkocsi-akkumulátor — írta a londoni Times fotómunkatársa. — S ehhez hozzájárul az, hogy egy elekt­ronikus fényképezőgép használati utasítása majdnem többet nyom, mint maga a készülék.” Az egyszer használatos fényképe­zőgép megoldja az amatőrök min­dennapi nehézségeit. Nincs élesség­beállítási és megvilágítási probléma. Nem kell félni attól, hogy rosszul he­lyezzük be a filmet. Csak annyit kell tenni, hogy megnyomjuk a kioldót, s készen van a kitűnő minőségű fény­kép. Miután az eldobható fényképező­gépet ma már villanófénnyel és szé­leslátószögű objektívvei is ellátták, a nagy fényképezőgép-gyártó cégek komolyan aggódni kezdtek. Majd­nem minden vállalat bevételei csök­kentek, úgyhogy kénytelenek alkal­mazottakat elbocsájtani. A fényké­pező dobozkáknak azonban vannak ellenségei is: a környezetvédők, akik azt állítják, hogy az eldobott kis gé­pek nagy számuk miatt súlyosan szennyezik a környezetet. A gyártók mindenesetre azt hirdetik, hogy ezt a problémát is megoldják hamarosan. harmincöt évvel volt fiatalabb nála, ráadásul házasságuk előtt hastáncos­nőként kereste meg a betevőt. De ez még mind semmi! Kluge életében most új asszony tűnt fel, a 39 esztendős Maria Kut- ner. Elődjéhez hasonlóan ő is járatos a hasmozgatásban — csak nem a sa­játjáéban. Maria ugyanis mindeddig Kluge masszőze volt. így hát nem zsákbamacska a férjjelölt. LELKI POSTA Rohammal? Legalább annyi magányos férfi szeretne párra lelni, mint ameny- nyi a szebbik nemből vár álmai lovagjára. Gondolná az ember: minden rendben, a fele-fele arány biztosíték az egymásra találás­hoz. Csakhogy egyáltalán nincs így: az egyiknek sikerül, a másik­nak nem, — ahogy az egykori sláger is mondja. Csodálkozol, Barátom, hogy megintcsak pórul jártál. Pedig mindent megtettél, amit csak le­hetett, virágot vittél, mondtál szépeket, felelős emberhez mél­tón ecsetelted anyagi helyzeted szilárdságát, kecsegtetted a bol­dog jövővel. S míg — hited sze­rint — a lehető legkedvezőbb ké­pet igyekeztél magadról adni, be­leestél abba a hibába, amit egy­szerűen túltengésnek lehet ne­vezni. Rövid ismeretségetek ugyanis még nem jogosított fel arra, hogy részletesen beleavasd a családi életetek minden zugába, kiterjesztve az információkat a szülők, testvérek famíliájára. Nem volt igazán szerencsés, hogy ecsetelted saját módszereidet, melyekkel igazán jól karbantar­tod szellemi és fizikai erődet. Már-már úgy tűnt, hogy nálad tö­kéletesebb férfi nincs is a világon, s éppen ez gondolkoztatta el jö­vendőbeli partneredet: hát akkor hogy a csudába lehet, hogy még senki nem hajtott bele abba a bi­zonyos igába. Ne mondd, hogy becsaptak. Nem téged csapnak be a nők. ha­nem te saját magadat. Lassanként ugyanis már elhiszed nagyszerű­ségedet, s válsz nagányos ember­ből kiállhatatlanná. Hogy ma­gadba szállj, most itt az alkalom. Vess számot dolgaiddal, kímélet­lenül, őszintén. Aztán, ha megint találsz egy számodra tetsző fe­hérnépet, próbáld visszafogni magadat. Mielőtt szóra nyitod szádat, emlékezz a közmondásra: dobbal nem lehet verebet fogni. Nagy Mária Masszőzből lett nej

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents