Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
6. oldat. 1993. május 22. HÉT VÉGI MAGAZIN ÉRETTSÉGIZŐK FIGYELMÉBE! Mire jó a vizsgadrukk? A vizsgadrukk káros hatása egyértelműnek látszik. Ki ne tapasztalta volna ezt még a saját bőrén nyilvános szereplés, vizsga, sportverseny vagy bármely más — munkahelyi, esetleg családi — megmérettetés kapcsán? Mint minden negatív színezetű izgalmi állapot, a vizsgadrukk (más néven lámpaláz, feladatszorongás) igen rossz érzés, amellett fölöttébb kellemetlen testi kísérő tünetei vannak: szájszáradás, hónalj- és tenyé- rizzadás kézremegés, szapora szívverés, vémyomásemelkedés, esetleg gyomorfájás, hasmenés. Legnagyobb hátránya pedig az, hogy magára a teljesítőképességre is gátló hatással van. Aki nagyon izgul már a felkészülés során, az kevésbé tud a tanulásra koncentrálni, figyelme el-elka- landozik. Sok ideje elmegy az aggodalmaskodással is. Ráadásul nem tud zavartalanul pihenni, másnap fáradtan folytatja, így egyre csökken a tanulás hatékonysága. A felelés, (szereplés, versenyzés stb.) közben átélt félelem és izgatottság pedig könnyen előidézhet lelki gátlást. Ilyenkor a gondolkodás lelassul, és aicadozóvá válik sőt a vizsgázó annyira leblokkolhat, hogy nem jut eszébe az sem, amit előző nap még jól tudott. Dadogni kezd, mozgása is ügyetlen, tétova vagy kapkodó lesz. Meg kell említeni, hogy a számonkérés körülményei is befolyásolják a vizsgázó lelkiállapotát, és így a teljesítményét. A túlzott formaságok (nagylétszámú vizsgabizottság, lebélyegezett papír stb.) fokozzák a szorongást, míg az otthonos környezet (a megszokott tanterem vagy kényelmes fotelok a tanári szoba sarkában) enyhítik a lámpalázat, és így jótékony hatásúak. Mindnyájan ismerünk tanárt (gyakorlatvezetőt, edzőt, főnököt vagy szülőt, férjet, anyóst), akik szigorú vagy gúnyos magatartásukkal belefojtják az emberbe a szót, esetlenné teszi, a mozgását, megmerevítik a kezét, ha jelenlétünkben produkálni akar. Szerencsére vannak olyan jó pedagógusok, akik még a rettegett vizsgán is olyan légkört teremtenek oldott és • Jellegzetes mozdulat biztató viselkedésükkel, hogy a tanulók képzetáramlása és képzettársítása akadálytalanul működik, sőt talán még az eszükbe jut, amit nem tudtak. Haszna mi lehet a lámpaláznak? Az, hogy bizonyos fokú izgalom kell a jó teljesítményhez! A közömbös, fásult unott lelkiállapotban levő ember gondolkodása, mozgása nem elég gördülékeny. Az enyhébb fokú szorongás viszont kellő energiát mozgósít a szellemi működéshez. A megfelelni akarás, a bizonyítási törekvés — ha nem görcsös mértékű — szárnyakat ad. Van tehát a feladatszorongásnak egy optimális szintű, teljesítménynövelő tartománya. A kedvező izgalmi szinthez (vagyis hogy ez ne fajuljon teljesítményrontó rettegéssé) alapvető, hogy tanulással a tudás birtokába — . ■■ ■ . , n -n. j i, ......... . .. 'I i!----—---------------• Eszébe jut valami? jussunk, ettől mindjárt magabiztosabb az ember. Ezen felül bíznia kell abban, hogy képes lesz teljesíteni. A tudáson kívül az önbizalom a legfontosabb a sikerhez. Aki hisz teljesítőképességében, az többnyire valóban jobban teljesít, és csaknem biztos a kudarc, ha valaki nem bízik önmagában. (Ám ha megalapozatlanul túl biztos a sikerben, az önteltté és elhamarkodottá teszi, és káros hatású lesz.) Az ismétlés a tudás anyja, mondja a régi latin közmondás, és így tartja a mai pszichológia is. A valóságos ismételgetést jól kiegészítheti a képzeletben való gyakorlás. Ám ilyenkor nem azt kell elképzelnünk, amint a vizsgáztató lenyűgözve gratulál, és átnyújtja a fődíjat! Sajnos, az sosem következik be, hogy a saját képzeletünk által más személy nem befolyásolható lesz. Saját agyunk és testünk viszont bizonyos fokig programozható, így célszerű képzeletben többször lejátszani a gyors rajtot, az összerendezett mozgássort vagy frappáns szóbeli válaszainkat, magabiztos, okos viselkedésünket. így mindez talán valósággá válik. Önmagától muzsikáló orgona? Csodálatos félszavak... Mindenki ismeri, sőt bizonyára saját magán is tapasztalta már azt a jelenséget, melyet így jellemezhetünk: „félszavakból is értjük egymást”. Mérei Ferenc pszichológus fedezte fel az utalást, amelynek lényege, hogy bizonyos szavak (esetleg ismerős tárgyak, gesztusok, vagy akár egy puszta hangsúly, stb.) felidézhetnek az emberben egy egész eseményt, melyet valaha átélt, egy egész gondolatsort, melyet valaha végiggondolt. Hasonlót egymagában is átélhet az ember, például ha olvas egy szöveget, ha egy dallamfoszlányt meghall a rádióban, vagy a fiók rendezgetésekor megtalál egy. régi tárgyat. Néha elég hozzá egy virágillat vagy egy étel íze is. Ilyenkor önkéntelenül megindul 6z asszociációk (képzettársítások) áradata, és felidéződik bennünk a régi eseménysor, személyek, beszélgetések, vele együtt kellemes vagy kellemetlen érzelmek, a gyermekkori nyarak vagy telek, reggelek vagy esték, stb. hangulata. Az utalás annyiban más, hogy nem pusztán emlékezés, hanem egymásközti kommunikáció része. Utalás történhet például egy jellegzetes ruhadarab vagy egy jelvény felmutatásával, egy sajátos mozdulattal. A szóbeli utalás legtöbbször csak egy-két szó, mondjuk egy vicc csattanója. Az utalás egyik „gyökere” tehát a közös múlt, az együttesen átélt (vagy legalábbis mindkét fél által ismert) élmények. A másik forrás, melyből az utalás táplálkozik, az egyetértés és pozitív érzelmek a kommunikáló felek között. Olyan partnerrel, akivel szemben ellenséges érzéseink vannak, nem működik az utalás. Közömbös emberek közt sem igen jön létre. Érzelmileg bizonyos felfokozott állapot kell hozzá, ezért gyakrabban megfigyelhető társaságban, ha oldott és vidám a hangulat. Akiknek egyazon dolgon jár az eszük, akik hasonlóképpen gondolkodnak, vagyis akik „egy hullámhosszon vannak”, azok alkalmazzák az utalást. (És ők azok, akik Jól megértik egymást”.) Az utalás nemcsak az emlékek, érzelmek átélését teszi lehetővé, hanem eszköze a társas kapcsolatok ápolásának. „Utalni” egymásközt szinte annyit tesz: „Jól megértjük egymást”. Csoportos helyzetben még erősebb a felidézett érzelmek hatása. Az együvé tartozás érzését és ébren tartását szolgálja. Tíz millió frankos költséggel felújították a párizsi Notre Dame 8 ezer sípos orgonáját. Hat komputerből álló elektronikus rendszert is beépí„Az Isten megteremtette a macskát, hogy az embereknek legyen egy tigrisük, amit megsimogathatnak'’— Victor Hugo a macskák iránti szenvedélyes szeretetét nyilvánította ki e szavaival. A természettudós és kutató, Paul Leyhausen professzor, akit nemes egyszerűséggel tudományos körökben a „macskák pápájának” is neveznek, ekként állapította meg a macskák és az emberek közötti viszony jellegét: „Az ember és macska közötti társaskapcsolat jóval szorosabb, mint az két macska között bármikor is lehet." Azzal az általános véleménnyel szemben, hogy a macskák szívesebben élnek vidéki környezetben és az egérvadászat az egyetlen őket érdeklő tevékenység, bizonyítást nyert, hogy igenis kedvelik a városi környezetet, és az egérvadászat sem nélkülözhetetlen foglalatosság számukra. A macskák ideális városlakók. Az egyszobás, apró garzonokban éppolyan jól érzik magukat, mint a hatalmas, többszobás villákban, hiszen őket távolról sem az otthon négyzetméterei érdeklik. Bármilyen és bármekkora legyen a lakás, a benne otthonra találó macskának az a tettek, mellyel még az is lehetővé válik, hogy az orgonista által egyszer lejátszott művet később nélküle is megszólaltathassák. területe, birodalma. Bár a macska önálló személyiség, mégis képes a jó viszony érdekében életmódját, szokásait bizonyos fokig az ő „emberéhez” igazítani. Csodaszámba menő időérzékével pontosan tudja, mikor van az étkezések ideje, gazdája vagy úrnője mikor érkezik haza. Fejlett hallásával azonnal felismeri és megkülönbözteti gondozója lépteit más emberékétől. A macskák az emberhez való viszonyukban türelmesek, sőt elnézőek, anélkül, hogy alárendeltségbe kerülnének velük szemben vagy a macskajogokat elvetnék. Nagy jelentőségű számukra, hogy a táplálkozás mindig azonos időben történjen, kifejezett igényük van a rendszeres gyengédségre, babusgatásra, ám ezen időszakokon túl jobb békén hagyni őket. A macskák kitűnően elviselik az egyedüllétet a lakásban, hiszen a hazatérő gazdival azután a viszontlátás örömére jókat lehet társalogani és élvezni a szeretgetést. Legyünk meggyőződve arról, hogy a cica pontosan jelezni fogja, ha már megelégelte a közös játékot, simogatást, babusga- tást, hagyjuk tehát őt visszavonulni kedvenc helyére. Egy ideális partner • Akinek nem a lakás számít, hanem a gazdája Új ausztrál menü: strucc, emu és kenguru Ha az ausztrál mezőgazdasági szakembereken múlik, a jövőben szerte a világon mind több ember ízleli meg majd a struccok, emuk vagy kenguruk húsából készült falatokat. A szükség szülte azt az ötletet, hogy dolgozzák fel élelmiszerré az óriásmadarak és a kenguruk húsát: Ausztrália olyan hagyományos kiviteli termékei, mint a gyapjú, a gabona és a cukor, már nem annyira kelendőek, mint a régi szép időkben. A struccokat, amelyek nem őshonosak ezen a földrészen, már egy ideje tenyésztik Ausztráliában. A hozzáértők igen jó véleménnyel vannak húsáról, ezenkívül tolla és bőre is felhasználható. Az ausztrál strucctenyésztők 650 tagot számláló egyesülete a kilencvenes évek vége felé már nagyban akar megjelenni a piacon. A strucc- húst — amelynek íze a borjúhúséhoz hasonlít, de annál sokkal kevésbé zsíros, és ezért egészségesebb — mindenekelőtt Ázsiában és Ausztráliában forgalmazzák majd, bőrét az Egyesült Államokba akarják exportálni. Még folynak a kísérletek, hogy a madár szaruhártyája átültethető-e az emberi szembe. A tenyésztők egyesülete szerint jó üzletnek ígérkezik a strucctenyész- tés. A madarak a szeptembertől májusig tartó párzási időszakban naponta négyszer párzanak. Egy strucc- tyúk évadonként mintegy 50 tojást tojik. Ezek 1,6 kilogramm súlyúak, hosszúit 12 centiméter, űrtartalmuk pedig 24 tyúktojásénak felel meg. A strucc és ősausztrál óriásmadár rokona, az emu, nemrég hivatalosan megkapta a „baromfi” besorolást, így húsuk immár üzetben is eladható. Már most is léteznek nagy strucc- farmok. Az egyik ilyen Brisbane-ben található, ahol ausztrál őslakosok mintegy 1500 állatot nevelnek. Gordon Grigg, a sidney-i egyetem tudósa, mindenekelőtt ökológiai szempontból szorgalmazza, hogy a birkák és a marhák helyett inkább a hazai emukat és kengurukat hasznosítsák kereskedelmileg. — Ezeknek az állatoknak a hasznosítása számos vidéken egészségesebb gazdasági alapot teremtene. Az áttérés olyan termőföldeket mentene meg, amelyek a jelenlegi használattól sivataggá változnak — érvelt a szakember. Grigg, aki korábban már vizs• És ki vágja el a nyakát? gálta műhold segítségével ausztráliai tevecsordák hollétét, most azt javasolja: a kenguruk mozgását is kísérjék figyelemmel a világűrből. Jelenleg tömegével lövik le a kengurukat, mert állítólag károkat okoznak az ausztrál mezőgazdaságnak. Az állami vadászok évente mintegy kétmillió állatot lőnek agyon. Ehhez jönnek még a farmerek vad akciói. Tőlük többnyire teljesen idegen a városlakók érzelgős vonzódása az ausztrál nemzeti jelképhez.' — Bárcsak géppuskám volna, — fejezte ki egy gabonatermesztő farmer az ugráló állatok iránti nem éppen barátságos érzelmeit. A kenguruk húsából — egyelőre — többnyire még állateledel készül, de a helyzet hamarosan megváltozhat. Dél-Ausztália Adelaide nevű nagyvárosában már 150 vendéglő szolgál fel kenguruhúst. ízletes és egészséges diétának számít — 40 százékkal kevesebb zsírt tartalmaz mint a bárány- vagy a marhahús, így meglehet: még világraszóló karrier Y, Jjjj! ' J.1 Kulcslyuk-sebészet Butító számítógép „A számítógép elbutít, használjon időnként golyós számológépet is." Lehet, hogy ez lesz az ezredforduló hirdetési jelmondata, minthogy addigra nyilván elárasztják a világot az számítógépek. Meglehet, éppen a japán gyártmányúak... Amelyekről most kiderítette Kimiko Kawano professzor, hogy jobb lenne, ha helyettük inkább golyós számológéphez szoktatnák a gyerekeket az iskolában. Az iskolaorvosi kutatóközpont vizsgálatai ugyanis kiderítették, hogy a számítógép a baloldali agyféltekét dolgoztatja, amelyről köztudott, hogy döntően ennek a féltekének a funkciója a beszéd. A „soroban” — vagyis a 25 golyós számológép — használatakor viszont mindkét agyféltekét ingerek érik, a jobb oldali agyfélteke azonban nagyobb szerephez jut, s ez azért fontos, mert a térrel kapcsolatos feladatok megoldása mellett itt történik a bevésés, a memorizálás. Gyerekek esetében pedig különösen fontos lenne, hogy egyik funkció se kerüljön hátrányos helyzetbe. A japán kutatók nem dolgoztak hiába: a vizsgálatok lezárásakor az oktatási minisztérium azonnal a kétszeresére növelte a golyós számológépekkel való gyakorlás óraszámát. Mivel a japán példa ragadós, lehet, hogy nincs is messze az az idő, amikor a golyós számológépek ismét bekerülnek a gyerekek iskolatáskájába. Természetesen japán gyártmányúak lesznek, és természetesen tranzisztorral működnek... A nap meg süt Afrikában nem mindenütt lehet kapni elemet, de ha van is, a melegtől gyorsan tönkremegy. Viszont süt a nap: tehát a nagyothallókat olyan hallókészülékkekel látják el, amit napelem működtet. A készülék mindenestül csak 60 grammot nyom: benne varrnak az elektronikus alkatrészek, a mikrofon, az erősítő és a telep. A tokjára szerelt napelemtábla — öt órás feltöltés után — 50-80 órán át működteti a készüléket. Massachusettsi (USA) kutatók dolgozták ki azt a különleges, parányi kamerát, amit endoszkóppal végzett mikrosebészeti műtéteknél lehet használni. A szervezetbe bejutatott videokamera — miután üvegszál-kábel segítségével bevilágosították neki a „terepet” — helyszíni közvetítést ad. Ehhez természetesen videorekorderhez és tv-vevőkészü- lékre is szükség van. A sebész képernyőn lát mindent, mégpedig felnagyítva. így könnyebben, pontosabban hajthatja végre azokat a beavatkozásokat, amiket egyébként kulcslyuk-sebészetnek neveztek el. TUDOMÁNYOS HÍREINK Delfinek, a tenger potyautasai A turistahajók utasai számára kellemes változatosságot jelentenek a hajójukat órákon át kísérő delfinek. A hajók ilyen kísérése a delfineknek energiamegtakarítással jár — állapították meg az USA haditengerészetének kutatói. Kisebb sebességnél a hajók orrhullámát használják ki, nagyobb sebesség esetén a hajófar mögé húzódnak vissza, mint a kerékpárosok az autó szélárnyékába. A kísérletek kimutatták, hogy ilyenkor kisebb a delfinek energiafelhasználása: a nagyobb sebesség ellenére kisebb a percenkénti legézésszámuk és szívverésük, mint lassú úszás esetén. A proton halandósága A világ halálos ítéletét Andrej Szaharov szovjet fizikus mondta ki 1960-ban. Elmélete szerint a proton nem stabilis, hanem lassan pozitronra és sugárzásra bomlik, utána pedig a pozitron elektronnal találkozva szintén szétsugárzódik, Végül csak fotonok és neutrínók maradnak a világegyetemben. Túlzott aggodalomra azonban semmi ok: a kínos végkifejlet csa 1036 év múlva várható. A protonok bomlását a nyolcvanas évek eleje óta próbálják kísérletileg kimutatni: ha elegendő számú protont - azaz nagy mennyiségű vizet — drága és nagyon érzékeny detektorok ezreivel veszünk körül, akkor észszerű időn belül észlelni kell tudnunk a protonok bomlását. A legnagyobb ilyen berendezések Amerikában és Japánban vannak, ám miközben méréseik eredménye mindeddig negatív, rengeteg neutrínót észleltek. Az utóbbi időben azonban a helyzet javulni látszik: a neutrínók mögött esetleg egy protonbomlást jelentő háttérjel rejtőzik. Döntés talán néhány éven belül várható, elsősorban attól a Soudan 11. nevű detektortól, amelyet Minnesotában fonák üzembe helyezni. Ez ugyanis meg tudja különböztetni egymástól a pozitronok és neutrínók jeleit. Bűnös atkák? Világszerte megfigyelhető, hogy a fejlett országokban nő az allergiás megbetegedések száma, az egyik főbűnösként a házi poratkák kerültek gyanúba. Az Ärztliche Praxis folyóirat most felmérést közöl, amely szerint e pókszabá- súak parányi fajai nem érdemlik meg ezt az „előkelő helyezést az allergiát okozó tényezők ranglistáján. Tizenötezer gyereken és felnőttön végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy száz allergiás megbetegedés közül csak nyolc tudható be az atkáknak. Sokkal nagyobb szerepük van a betegség előidézésében a penészgombáknak (30,8 százalék), a lisztnek és más élelmiszereknek (35,6 százalék), vagy a gyógyszereknek, a virágpornak, és persze a levegőben lévő szennyező anyagoknak. Az a feltételezés is megdőlt, hogy az észrevehetetlenül parányi „háziállatok” ezrével elszaporodhatnak az ágyneműkben, a paplanokban, párnákban. Kitűnt, hogy a takarók 95 százaléka atkamentes, a párnák 22 százalékában viszont találtak poratkákat. Ennek az atkafajnak a legfőbb tápláléka az emberi bőrről leváló korpa, pikkely. Egy negyed grammnyi anyagon hónapokig több ezer poratka is megél. A leghatékonyabb védekezés, ha viszonylag alacsonyan tartjuk a szobák levegőjének nedvességtartalmát, gyakran szellőztetünk, és rendszeresen porszívózunk, különösen azokon a helyeken, ahol a por összegyűlhet.
