Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 118. szám

1993. május 22., szombat 5 HÉT VÉGI MAGAZIN SZÍN-FOLT NAGY BANDÓ ANDRÁSTÓL ÉRDEKLŐDTÜNK: Végleg visszavonult Orfűre? • Nem érdekli, ki van hatalmon Mert jói akarja érezni magát a civil életben. — Miből gondolod? — Abból, hogy mostanában ritkán látunk. — Ezt nem mondanám. Épp a na­pokban jártam Kecskeméten Lélek­szakadva című új önálló estemmel. Rendszeresen írok a Hócipőben, sze­repelek a rádiókabaréban. Az igaz, néha takarékra állítom magam, de teljesen nem vonultam vissza. Miért is tenném? — Mindenhol barátként fogadnak, népszerű vagy, a műsorod is sikeres. — Másfél órán át mondom a vé­leményemet. Nem azért, hogy ezzel azonnal azonosuljon mindenki. Gya­korlatilag vitaesteket tartok, vitatható minden mondatom. A közönség igen változatos összetételű, bizonyára so­kaknak nem tetszik, amit elmondok. Legszívesebben ázt várnám, hogy beleszóljanak a műsorba, belémkös- senek és azonnal reagálhatnék. Ha­lálérdekes dolog alakulna ki, csak­hogy ezt nem tehetjük, mert mégis­csak önálló műsorról van szó. Arra viszont törekedhetem, ne úgy tűnjön a véleménynyilvánításom, hogy a közönség azt vegye egyedülinek, mert abban az esetben felállnának és hazamennének. Ha viszont kérdője­lek, kételyek merülnek fel, akkor ta­lán sok mindenben egyetértünk, el­dönthető, elfogadják-e az én állítása­imat, véleményemet. — Kellenek a kérdőjelek? — Sőt! Hiányolom a kételyeket, most, amikor már tül vagyunk egy szemétrakáson. Tiszta képet akarok látni! Nem az érdekel a rendszervál­tás után, hogy ki van hatalmon, ki nincs. Az foglalkoztat: jól érzem-e magam a civil életben, mint magyar állampolgár. Nemcsak nekem, ha­nem sokunknak hiányzik az a bizo­nyos jó érzés. — Mit gondolsz, miért? — Állítom, nem politikai problé­mái vannak az embereknek a kor­mánnyal, az országgyűléssel. A ve­lük való kapcsolatot nem sikerült ki­alakítaniuk a politikusoknak, a ben­nünket célzó megszólalásaikból, a felénk, irányuló.kiszolgálásaikból hi­ányzik a kedvesség, a mosoly, a sze­retet. Bizony; ezek azok, melyek szebbé, elviselhetőbbé tennék ezt az egész helyzetet. Azt hitte az ember, az új rendszerben nem lesz többé ha­zugság. Nagyot tévedtünk! A poli­tika elhallgatott igazságokból, félig kimondott igazságokból, vagy eltit­kolandó igazságokból áll. És hazug­ságokból. — Mindjárt itt lesznek az új vá­lasztások. Azt hiszem, sokan csaló­dottak vagyunk, beleértve téged is, hiszen lemondtál az orfűi polgármes­teri székről... — Ennek megvoltak a megfelelő okai. Kérlek, ebbe most ne kezdjünk bele, mert hosszú lenne az interjú. Egy kicsit az is elkeserít, hogy a mű­soraimra sem tudnak 500—600-an jegyet váltani, mint régebben. Ott tartanak az emberek, hogy meggon­dolják, kiadják-e a jegy árát, vagy megspórolják a hétvégi kosztra. Nem haragszom ezért, inkább megértő va­gyok és sajnálom, hogy idáig jutott az életünk. — Hogyan élsz Orfűn? — „Futós” napjaim után jólesik a pihenés. Focizom, szörfözőm, pecá- zom. Szakítok időt arra, hogy Csoki nevű kutyámmal fussak az erdőben, a réten. Az őszi erdőt mindig meg­csodálom, teliszívom a tüdőmet friss levegővel. Most vettem meg a festő­állványt, az ecseteket, a vásznakat, a festékeket, a közeli hetekben festés­sel pihentetem magamat. Összegyűj­töttem a fafaragáshoz a diófát, a cse­resznye-, a vadkörtefát. Vésőt, bun­kót szereztem. Szóval, ilyen, termé­szetközeli dolgokkal foglalkozom Orfűn. Nincs rohanás. Negyvenöt éves koromra végre tudom maga­mat takaréklángra állítani. A ma­gány, a csönd életem része már. — De azért nem leszel remete! — Erről szó sincs. Azt mondom, tudni kell időben változtatni az élet­formán. A kollégák közül utoljára láttam Déri Jancsit. Tíz percig álltam a betegágyánál, másnap hazafelé jö­vet, a rádióból tudtam meg, hogy meghalt. Eszembe jutott, mit mon­dott a barátom mexikói útja előtt a lakásán. Igazat adott nekem, amiért Orfűt választottam, neki is ezt kellett volna tennie. Borzasztó, hogy a volna későn jött... Börzék Tibor Aki igazán szerette Audrey Hepburnt Gregory Peck, a híres hollywoodi filmcsillag sok-sok szépséges szí­nésznővel játszott együtt a filmvász­non. Ava Gardner, Jennifer Jones, Ingrid Bergman, Sophia Loren, Joan Collins volt partnere, de a nyolcva­nadik évéhez közeledő Casanova be­vallása szerint csak Audrey Hepburnt szerette, aki szépséges, ártatlan és együttérző volt. 1952-ben ismerkedtek meg és fü­lig szerelmesek lettek egymásba. Annakidején Greta Konen volt A Genesis együttes fergeteges koncerteket szokott adni. A világon mindenhol telt házakkal játszanak, így volt ez a közelmúltban is, amikor éveken át hangversenyeztek a zené­szek. Műsorukban felidézték régi si­kereiket is, majd az utóbbi évek slá­gereiből kötöttek csokrot. Phil Col­lins szólószámait ezúttal mellőzték. A látványokban is bővelkedő estek valamennyi résztvevőnek maradandó élményt jelentettek. És amint vártuk, megjelentek a koncertfelvételek a Virgintől, az EMI-Quinttől. Dupla albumokon idézhetők vissza az em­lékezetes pillanatok, a Genesis-pro- dukciók. Áz első összefoglalóban az „öreg dalok” válogatása, valamint más Genesis-nóták csendülnek fel, a másodikban pedig az utóbbi évtized­ben aratott sikereikre figyelhetünk. Nagyszerűen szólnak a dalok a kon­Gregory Peck felesége, három fiuk volt. Audrey Hepburn nem akarta el­rabolni a férjet és az apát. Fájó szív­vel lemondott a szerelméről. A házasság ennek ellenére nem lett tartós, a filmszínész hamarosan elvált, újra nősült. Gregory Peck mindezek ellenére ma is nagy szere­tettel emlékezik vissza a melegszívű, nagyszerű asszonyra, akit nemrégen rabolt el az élők sorából a kegyetlen halál. Emlékét azok is őrzik, akik lát­ták a filmvásznon. certfelvételeken. Figyelmesek a vá­logatók, mert kétféle produkciót ad­tak ki, ugyanazt a műsort rövid, va­lamint hosszú változatban is megje­lentették. A The way we walk címet viselő Genesis-dupla rendkívüli hangulatot árasztó szuperkoncert. Jó lenne a triót Magyarországon is meg­tapsolni. Az Emerson, Lake and Palmer ugyancsak sok-sok sikert megért már. A legutóbb kiadott új albumuk ismét rájuk irányította az érdeklő­dést. A kemény rockot játszó trió 1992 októberében a londoni Royal Albert Hall-ban adott nagyszabású koncertet, régi és új szerzeményeiket adták elő. Ebből a műsorból készült most el a koncertlemez, melyet a Victory Music, itthon pedig az MMC gondozott. Az ELP — élőben ugyan­csak sok, gazdag élményt nyújt. Elnökjelölt? Kim Basinger élettársa, Alec Baldwin filmszínész politikai babé­rokra vágyik. Már bejelentette, hogy megpályáz egy New York-i szenátori széket. Baldwin mamája szerint el­nök lesz a fiából. Amerikában min­den lehetséges... Elszánt nudisták Kilenc dühös ember, nyolc férfi és egy nő, az Egyesült Államok Legfel­sőbb Bíróságának képviseletében, titkos vitában pontot tett egy kétség­kívül izgalmas ügyben: meztelenre vetkőzhetnek-e az amerikaiak a strandon? A válasz: nem! Voltaképpen a jog biztos fedezékéből kívánta megvál­toztatni a prűdnek tartott közfelfo­gást három kaliforniai nudista, akik a legfőbb joghatóság bátorításával sze­rettek volna vetkőzni. A két nő — a legfiatalabb 56 éves — és egy férfi azzal érvelt, hogy a nudizmus elide­geníthetetlen állampolgári jog. Csa- lódniok kellett. A kilenc dühös em­ber ugyanis még azt is kimondta, hogy hölgyek esetében az egyrészes fürdőruha, a topless sem megenge­dett! Legalább bikinit kell viselnie, aki a strandon vetkőzik. „Csak semmi nudizmus, amerikaiak va­gyunk” —jegyezték meg cinikusan a nudistaegyesületben, melynek tagjai nem kis erőfeszítéssel érték el, hogy nemcsak a tagdíjat fizessék, hanem kendőzés nélkül süttethessék magu­kat Kalifornia homokján. És most a törvény visszaparancsolja a ru­hát... „Áz a meztelen igazság, hogy a mi társadalmunkat puritánok uralják. Ezt bizonyítja, hogy kérésünket el­utasította az elsőfokú bíróság, amit megerősítettek a fellebbviteli tárgya­láson. Aztán lesöpört bennünket Ka­lifornia állam Legfelsőbb Bírósága, és most ugyanezt tette az USA leg­főbb bírói fóruma is”— jelentette ki a nudistaszövetség 63 éves elnökasz- szonya. Aztán harciasán hozzátette: „Nincs más hátra, mint a polgári engedetlenség. Meztelenül vonulunk a város utcáira.” A válasz nem ké­sett: „Én pedig egytől egyig letartóz­tatom valamennyiüket!” — üzente a főügyész helyettese a nudistáknak. • Phil Collins A TARTALOMBÓL Nősorsok a harmadik világban századdal # Patkós Irma nak az érdeklődők abból a riportból, melyet a Kecskeméti Lapok, vala­mint az Alföldi Lapok legközelebbi számában találnak az olvasók. A világ számos fejlődő országában felméréseket végeztek a közelmúlt­ban annak megállapítására, hogy a férjes asszonyok milyen gyakoriság­gal élnek házaséletet. A felmérésnek az volt a célja, hogy adatokat gyűjt­senek a születésszabályozás terén teendő lépésekhez, nevezetesen az óv­szerek használatának propagálásához. A felmérés nem terjedt ki az Egye­sült Államokra és más fejlett országokra. Az eredmények igen eltérő ké­pet mutattak a férjes asszonyok szexuális életének gyakorisága terén. A legmagasabb fokú szexuális te­vékenységről a brazíliai nők vallot­tak, ők havonta átlagosan nyolcszor hálnak férjükkel. A legalacsonyabb az arány Ghánában, ahol 1,2 a havi átlag. A legtöbb fejlődő országban a férjes asszonyok havonta átlagosan 3-6 alkalommal élnek házaséletet férjükkel. A felmérések eredményeit elemző John Hopkins Egyetem tanulmánya szerint Ghánában minden valószínű­ség szerint azért olyan alacsony a vizsgált gyakoriság, mert az ottani szokások szerint a nők szülés után hosszabb ideig megtartóztatják ma­gukat a nemi élettől, és sok asszony külön él a férjétől a munkaerő-áram­lás miatt. A felmérések egy meglehetősen általános jelenségre is fényt derítet­tek: minél hosszabb ideje élnek e- gyütt a házastársak, annál ritkább a szexuális együttlétük. Az összegyűj­tött adatok arra engednek következ­tetni, hogy a házasság időtartamának jóval több köze van a nők szexuális aktivitásához, mint az életkornak — olvasható a John Hopkins Egyetem elemzésében. Jó kis muri Mel Gibson filmszínész egy vad éjszakán három szőke lány társasá­gában duhajkodott. A helyszín egy álmos kisváros: a kaliforniai Mo­desto egyik bárja. Gibson azért ment a városba, hogy néhány marhát vásá­roljon a ranchára, Ausztráliába. A példás családapának és gondos férj­nek tekintett Mel dülöngő részegsé­gében észre sem vette, hogy fényké­pezik. Az angol The People című lapban meg is jelentek a fotók. A sztár bepe­relte a lapot. Kíváncsian várjuk a folytatást... LELKI POSTA Anya-vizsga Pironkodtál a boltban: kisfiad nyavalygott, hogy vegyél neki kindertojást. Hiába próbáltad el­hárítani a kérést szép szóval, neki csak az a nyomorult pénztárcaa­pasztó kellett. Nem hatott rá a közgazdasági érv sem: hogy csak egy százasod van, korát megha­zudtoló matematikai jártassággal rávágta, annyi éppen elég is. Pedig nem kellett volna szé­gyenkezned, akik a sorban vára­koztak, szülők lévén túljutottak már a kindertojás-korszakon, ki hősiesen ellenállva, ki jövedel­mének nem kis részét a mű­anyag-bóvliba fektetve. Sokkalta érdekesebb volt, ahogy megpróbáltad áthidalni a „helyzetet”, végülis megvetted a szükséges élelmiszereket, s ka­pott a fiad is egy szelet csokit. Bele is nyugodott a gyerek a kompromisszumba, s te akkor el- könnyelműsködted a nevelési döntetlent a kijelentéseddel: majd ha kapunk pénzt, akkor veszek neked kindertojást is. Fiad ugyan koránál fogva nem is értette a „majd-hát”, viszont arra megvolt az esze, hogy győz­tes lett a küzdelemben, nemcsak a csokit majszolta elégedetten, de bírta ígéretedet, hogy nem kell lemondani a kindertojásról se. Nem irigyeltelek a nevelési bemutatóért, együttérzésem is a tiéd volt, hiszen sokan vagyunk, akiknek nem jut pénze mindarra, amit a fogyasztói társadalom fel­kínál a gyermekek szeszélyeinek felkorbácsolására, viszont az igé­nyek kielégítéséhez nem nyújtja a lehetőséget...Nem a te hibád, hogy pedagógiai vizsgákra kény­szerülsz, ráadásul nyilvánosan, s hogy olykor-olykor nemhogy je­lesre, de még közepesre se sikerül az egzámen. Azért merd csak közönség előtt is vállalni elveidet, ne félj attól, hogy rossz anyának tarthatnak, ha nem engedsz a gyerek szeszélye­inek. Sőt, igazán akkor kapsz je­lest az életvizsgán, ha sikerül megtanítanod a fiút arra, hogy még sok kindertojás lesz az életé­ben, amiről le kell mondania. És túl fogja élni! Legfeljebb könnyebben, mint te most... Nagy Mária A CSIPKERÓZSIKA KARBANTARTÁSA Tokióban balettigazgató • Róna Viktor, amikor a királynőnek is táncolt Sokan azt mondják róla, a balett­művészet utazó nagykövete. Ritkán vem idehaza, akkor is csak rövid időre. Most egy hónapot tölt itthon Róna Viktor. — Dolgozni, vagy pihenni jött haza? Természetesen dolgozni. A Csip­kerózsika koreográfiáját én állítot­tam össze, egy kicsit fel kellett frissí­teni a régi előadást. Új, tehetséges fi­ataloknak szeretnék bemutatkozási lehetőséget teremteni, mert meggyő­ződésem, hogy egy-egy darabban több művésznek kell fellépésre ké­szen állnia, hogy a színház vezetősé­gének lehetősége legyen akár a re­pertoárdarabon belül is némi frissí­tésre. A balett kegyetlen életforma, bármikor közbejöhet egy sérülés is, a beugrásnál nem mellékes, ha ott a tartalék szereposztás. — II. Erzsébet angol királynő is ezt az előadást tekintette meg buda­pesti látogatásán... — Őszintén örülök ennek a meg­tiszteltetésnek. Azt hiszem, ebben az előadásnak is van némi szerepe: a budapesti Csipkerózsika híre talán eljutott a Buckingham-palotába is... — Ha nem tévedek, ön már talál­kozott a brit uralkodóval. — így van. Éppen 31 esztendeje annak, hogy Dame Margot Fonteyn partnereként az Royal Academy gá­láján táncoltam. Akkor bemutattak a királynőnek, de hát 31 év nagy idő. Talán már nem is emlékszik rám, az­óta számtalan művésszel találkozott. — Mit ír elő az ilyen találkozásra az angol protokoll? — Szinte mindent. Milyen mé­lyen kell meghajolni, hová tegye az ember a kezét, amikor előtte áll, mi­kor szólalhat meg, mikor nem. — Másként kell viselkednie a tán­cosnak és másképp a koreográfus­nak? — Már csak azért is, mert ezúttal az Operaház bejáratánál az igazgató és a balettigazgató társaságában én fogadtam. Természetesen szmoking­ban, amiben azért másképp mozog az ember, mint amikor jelmezben veze­tik a királynő elé. — Hová készül a budapesti ven­dégszereplés után? — Japánba, vissza a tokiói balett­hez. Maurice Béjart új darabot készí­tett számunkra, nehéz hónapok vár­nak ránk. Ősszel vendégjátékra indu­lunk Európába. Koppenhága, Brüsz- szel, Párizs, Milánó, Bécs követke­zik. — És Budapest? — Sajnos, kimaradt a program­ból. A magam részéről minden elő­készítettem, de az Opera olyan ma­gas árat kért a fellépésért, amit már a japánok sem tudtak megfizetni. Mire jó a vizsgadrukk 6. oldal Ideális partner 6. oldal Kulcslyuksebészet 6. oldal Butító számítógép 6. oldal Hagyd a térded szabadon 7. oldal Béldíj a hasra 7. oldal A Rejtvénymagazin nyertesei 7. oldal Egyidős a Magányban él az idős asszony, akit felkerestem. Egyedül maradt a ceglédi családi házban, ahol felcse­peredett, szülei éltek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy magányos lenne, senki nem nyitná rá az ajtót. Min­dennap meglátogatja valaki, rendsze­resen hordanak neki ebédet. Amikor a háza rogyadozott, az akkori városi tanács segített, rendbehozatta. Patkós Irmáról van szó, aki — nem fogják elhinni az olvasók — 93 esztendős. A századdal egyidős. Ma is rendkívül éles az esze, a legapróbb pillanatokra is vissza tud emlékezni a hosszabb társalgás során. Az énekes színésznő hajdani sikereit elsősorban vidéken aratta, de a fővárost is meg­hódította. Amikor elhatározta, hogy nyugdíjba megy, leköltözött testvé­rével a ceglédi szülői házba. Azután valakinek eszébe jutott, hogy egy fi­ligrán nagymama kellene a filmjébe, és szóltak Irma néninek. Azonnal igent mondott, amint utána meg- számlálhatatlanszor. Nemrég még a felvevőgép előtt állt, de most már megérdemli a pihenést, mint mondja. Persze, ha szólnának... Hogyan él ma Patkós Irma? Mi­lyen kellemes és kellemetlen emlé­keit idézi fel a múltból? Érdekli-e a napi politika, olvassa-e az újságokat? Néhány kérdés, melyre választ kap­Nagyok — élőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents